Szalay József (jogász)

(1908-1969) magyar bíró, államügyész

Szalay József, dr. (Újpest, 1908. december 14.Budapest, 1969. december 24.) magyar jogász, ügyész, bíró, 1963 és 1968 között a Legfelsőbb Bíróság elnöke.

Szalay József
Született1908. december 14.[1]
Újpest
Elhunyt1969. december 24. (61 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeMegyeri temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalay József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Sírja a budapesti Megyeri temetőben

Életpályája

szerkesztés

1927-től gyári tisztviselő volt, majd 1929-től a Magyar Jelzáloghitelbank jogügyi osztályán dolgozott. A jogi egyetemet 1932-ben fejezte be. 1940-től az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. titkárságának és személyzeti osztályának vezetője volt.

A második világháború után állami igazságügyi szolgálatba lépett. 1947-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba (MKP) 1945-től fogalmazó a Budapesti Népbíróságon, 1946-tól népügyész, illetve államügyész volt. 1955. augusztus 3-től a legfőbb ügyész első helyettesévé nevezték ki. A legfőbb ügyész lemondatása után ideiglenesen az ügyészi szervezetet is irányította az új legfőbb ügyész kinevezéséig, 1956. február 8-ig. 1960 júniusától ő volt az igazságügyi miniszter első helyettese.

Tevékenyen részt vett a Nagy Imre-perben.[2] Nyugalomba vonulásáig,[3] 1963 és 1968 között ő volt a Legfelsőbb Bíróság elnöke.

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • Népköztársaság Érdemérem ezüst fokozata (1951)
  • Munka Érdemrend (1956, 1958)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1968)

Társadalmi szerepvállalása

szerkesztés

A Magyar Jogász Szövetség elnökségi, utóbb választmányi tagja volt.