Szamovolszky Lőrinc (Temesvár, 1845. április 13. – ?, 1891?)[1] ügyvéd és városi közgyám.

Életútja szerkesztés

Középiskoláit Ungvárt, jogi tanulmányait Kassán végezte. 1870-ben ügyvéd lett, 1871-ben az ungvári népbank titkára. 1874-ben megromlott egészsége helyreállítása végett Nagybereznára tette át lakását, ahonnét 1882-ben ment ismét Ungvárra, ahol a hírlapirodalomnak szentelte idejét és 1883. augusztus 30-án megindította a Füles Bagoly c. élclapot. 1884. augusztus 29-én Ungvár város képviselő testülete közgyámmá választotta.

Korának legtehetségesebb ügyvédje volt Ung megyében. Sokoldalú képességét igazolja, hogy kiterjedt klientúrája mellett, magániskolát is tartott fönn Nagybereznán, melyben tanulókat sikerrel készített elő a gimnázium egyes osztályai számára, akik valamennyien eredménnyel vizsgáztak a népes, szigorú ungvári főgimnáziumban. Még külön tánciskolát is rendezett magántanulói számára, akiket maga vezetett be a táncolás művészetébe. Kiváló szervező képességéről tesz tanúságot az Ungváron az 1910-es években virágzó „Népbank“, melyet ő alapított. A természetet is szerette. Nagybereznán „Szamovolszky Lőrinc“ kútnak nevezik azt a hegyi forrást, melyet a környéken ő fedezett föl és hozott annyira rendbe, hogy egészséges tiszta vizével a 20. század elején ez a bő forrás látta el Nagyberezna vízvezeték-hálózatát, mellyel e kedvező természeti viszonyok folytán, Ungvárt megelőzte. Kézügyessége ezermesterré avatta; művészi érzéke pedig a húsvéti hímes tojások ügyes festésében nyilatkozott nála fényesen.

Beszélyeket és költeményeket írt a Zemplénbe (1864); 1865-67-ben munkatársa volt a kassai Felvidéknek, ahol szintén beszélyei és versei jelentek meg. Ez időben a Pesti Hölgydivatlap és Családi Kör is közölt tőle verseket; írt még az Ungvári Közlöny, Ungvár, Ung, Denevér c. hírlapokba és az általa több évig szerkesztett Füles Bagolyba, Uhu és Füles Bagoly álnevek alatt.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Pesti Hírlap, 1891. július 18., 12. old.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Keresztyén Balázs: Kárpátaljai művelődéstörténeti kislexikon. Budapest–Beregszász, Hatodik Síp Alapítvány–Mandátum Kiadó, 2001