Szent Szaniszló

Szent Szaniszló (Szczepanów, 1030. július 26.Krakkó, 1079. április 11.) lengyel püspök és vértanú, Lengyelország védőszentje.

Szent Szaniszló
Sanctus Stanislaus.JPG
püspök, vértanú
Születése

Szczepanów
Halála
1079. április 11.
Krakkó
Tisztelete
Szentté avatása1253, Assisi
Szentté avatta: IV. Ince pápa
Sírhely Waweli székesegyház
Ünnepnapja április 11.
Védőszentje Lengyelországnak
Szent Szaniszló a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Szaniszló témájú médiaállományokat.

A hagyomány szerint Szczepanówban (Istvánfalva) született (az angol és lengyel társlap szerint 1030. július 26-án). Bár lovagi családból származott, családja nem volt gazdag. Krakkóban, Gnieznóban és feltehetően Párizsban tanult. Hazatérése után Lamberto Zula krakkói püspök kanonokká nevezte ki. A püspök halála után II. Merész Boleszláv javaslatára II. Sándor pápa Krakkó püspökévé nevezte ki. Hivatalát 1072-ben, felszentelése után foglalta el. Kedvező körülmények mellett látott hozzá a térítésekhez és a nyugatról magával hozott reformok megvalósításához.

Szaniszló halálával kapcsolatban két elmélet létezik. A hagyományos lengyel történetírás szerint, amely a 12.-13. század fordulóján élt Wincenty Kadłubek krakkói püspök krónikájából indul ki, a király és a püspök közti viszony megromlott, Szaniszló kiközösítette II. Boleszlávot, ezért a király a Szent Mihály-templomban megölette Szaniszlót. Szaniszlót mint felségárulót megcsonkították, kezét és lábait levágták. Újabb kutatások szerint, amelyek forrása a korban közeli Gallus Anonymus krónikája, Szaniszló bűnt követett el, ami miatt Boleszláv haragra gyúlt és elrendelte a püspök kivégzését. (A krónikás az erkölcsi értelemben vett peccatum szót használta.) Először a templom melletti temetőben temették el, majd 1088-ban kiemelték és átvitték a waweli székesegyházba.

Sírjához kezdetben elsősorban szegények jártak. 1229-ben elindult a szentté avatás. 1253-ban IV. Ince pápa Assisiben szentté avatta. A 14. századtól kezdve a lengyel királyokat Szent Szaniszló sírja mellett koronázták meg. 1594-ben május 7-ére vették fel az ünnepét a Római Kalendáriumban, azonban 1969-ben megemlékezését áthelyezték április 11-ére, mivel a krakkói káptalan halottas könyve alapján ezen a napon szenvedett vértanúságot.

ForrásokSzerkesztés