A lapnak nincs ellenőrzött változata, lehet, hogy még egyáltalán nem ellenőrizte senki a minőségét.

Szepesi József (Salgótarján, 1948. április 4.Budapest, 2001. június 1.) roma származású magyar költő, író, szerkesztő.

Szepesi József
Született1948. április 4.
Salgótarján
Elhunyt2001. ?
Budapest
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Szepesi József a salgótarjáni cigánydombon született és a nógrádi megyeszékhely irodalmi életének egyik legmeghatározóbb személyisége volt.[1]

Édesapja, aki cipőket, hegedűket javított, rajzolt, festett és szobrokat készített [2] korán meghalt (a költő még csak négyéves volt), ezért Szepesi három testvérével nevelőintézetbe, majd nevelőszülőkhöz került (tizennégyéves koráig).[2] Ötödik osztályos volt, amikor visszatérhetett Salgótarjánba, így az általános iskolai felsőtagozatos tanulmányait már ott kezdte meg.[1] Később szobafestő-mázoló szakmát tanult és felnőttként közgazdasági technikumot is végzett levelező tagozaton.[2]

Dolgozott, mint rakodómunkás, de dolgozott tűzhelygyárban és öntödében is. A Salgótarjáni Ötvözetgyárban csoportvezető is volt, aztán az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ vezetősége megbízta az Irodalmi Kabinet irányításával.[2]

Első verseit a Nógrád Megyei Hírlap publikálta, aztán 25 évesen (1973-ban) már a Forrás című művészeti lap is felfigyelt rá, amit az országos antológiákban való részvétel követett, valamint a Palócföldben és a Napjainkban való publikálások.[2] Munkássága során négy önálló kötetet tudhatott a magáénak. Jelent meg verseskötete, publicisztika gyűjteménye, különböző műfajokban alkotott. Publikált az Írószemlében és a Palócföldben is, de művei megjelentek egyéb napilapokban és folyóiraoktban is. Újságíróként különösen értékesek a szociográfiái és a riportjai.[1] Budapestre költözése előtt - mintegy hét évig - lakott a salgótarjáni Tanács u. 7-ben.

Szepesi 1986-tól élt a magyar fővárosban, az 1992-ben megszűnt Romano Nyevipe (Cigány Újság) munkatársa lett, később a főszerkesztője is. 1994-ben munkanélküli újságíróként pár hónapot az Amerikai Egyesült Államokban is eltöltött.[2]

A Salgótarjáni Polgári Kör 2011-ben társadalmi összefogásra hívott fel, hogy méltó síremléket állíttathassanak neki 65. születésnapja évfordulójának és a költészet napjának alkalmából.[3]

Szepesi József költészetében kerüli a "roma mivolt" keserűen való megélését, még akkor is, ha az meghatározta az életét, ehelyett a verseiben az életében jelenlévő realitásokat fogalmazza meg sokszínű líraisággal és pontossággal.[1]

Emlékezete

szerkesztés
 
Szepesi József emléktáblája Salgótarjánban

70. születésnapjának alkalmából, Salgótarjánban, a Tanács u. 7.szám alatt, 2018.04.06-án (faragott, fekete gránit) emléktáblát avattak neki, amely tartalmaz egy szöveget („Ebben a házban élt hét éven át Szepesi József (1948–2001) költő, író, szerkesztő.”) és egy versidézetet a költő Külvárosi ének című poémájából ("Itt minden szomszéd jóbarát, rokon, kemény kézszorításhoz szokott nagyszerű nép, közéjük tartozom...".).[1] Az emléktábla állíttatója: Máté Krisztián (Szepesi József hagyatékának gondozója), míg az alkotás kivitelezője: Hakkel Gyula kőfaragó volt.

Munkássága

szerkesztés
  • Szepesi József, Elszórtan, mint a gyom, Salgótarján, Nógrád Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztály, 1983 (Palóc Könyvek)
  • Szepesi József, A mámor templomában, Békéscsaba, Megaceros Kiadó - Sajtóügynökség Betéti Társaság, 1993
  • Szepesi József, Putrik és paloták. Riportok., Budapest, Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, 1996
  • Szepesi József, Pogány ima (Válogatott versek 1970–1996.), Salgótarján, Jó Palócok Könyvműhelye, 1997
  1. a b c d e Karancssági I.István Általános Iskola Facebook oldala. (Hozzáférés: 2023. december 29.)
  2. a b c d e f Rácz Lajos: Roma értelmiségiek arcképcsarnoka I. (magyarul) Szerk.Paksi Éva. 1.kiad. Szolnok: Oktatási és Továbbképzési Központ Alapítvány. 2001. ISBN 963-00-5586-4  
  3. Karancssági I.István Általános Iskola Facebook oldala. (Hozzáférés: 2029. december 29.)