Szerkesztő:Apogr/3. példa: az emlékezet

Az emlékezet idegen - de mára meghonosodott más - szóval mondva memória. Szókapcsolatokban és szó összetételben gyakran ezt az utóbbi elnevezést használjuk. Lásd: számítógép memória (memory), amelynek leírása a számítógépes adattárolók (computer storage) címszó alatt található, vayg névmemória, arcmemória, stb.

Az emlékezet (emlékezés) az emberi elme egyik tevékenysége vagy képessége; többek közt a pszichológia kognitív ága en:cognitive psychology tanulmányozza. Az a képességünk, hogy a múltra vonatkozó benyomásainkat meg tudjuk őrizni, tartani. Az emlékezetet többféleképpen szokás osztályozni annak megtartó- vagy befogadóképessége, jellege és az észlelt tételek felidézése alapján.

Az emlékezet kialakulásának és felidézésének főbb lépései az adatfeldolgozási paradigmán keresztül nézve a következő:

Kódolás (a kapott információk feldolgozása és összekapcsolása)

Tárolása (a kódolt információból tartós bejegyzés (memogramm?)készítése

Visszakeresés (a tárolt információ felidézése valamilyen folyamat vagy tevékenységben való felhasználás céljából közölt hívószóra vagy ingerre adott válaszként).

Másfajta összefüggésben szemlélve: az emlékezet a tudat olyan, ma még jórészt közelebbről ismeretlen biológiai és kémiai folyamatokkal dolgozó állapota, amely lehetővé teszi, hogy az érzékszervek, a belső észlelés, valamint a belső érzelmi állapot változásai és a gondolat, a mondanivaló nyelvi megformálásának együttes igyekezetében az ember tudatának egyik jól hozzáférhető részében különböző tudattartalmakat tudjon feléleszteni, központba helyezni, és háttérbe szorítani, saját szükségletei és az emberi tudat önálló mozgása szerint.

Az emlékezet osztályozása az emlékezet időbeli mélysége, "hossza" alapján

Az emlékezet legegyszerűbb és általánosan elfogadott felosztása az emlékezetben tartás hosszán alapszik, s három különböző fajta memóriát különböztet meg: az érzékszervek memoriáját, a rövidtávú emlékezetet és a hosszú távú emlékezetet.

Az érzékszervi memória tartóssága gyakorlatilag egy dolog észlelésének első pillanatáig tart. Az érzékszervi területeken megjelenő információk egy része átkerül az érzékszervi emlékképek, emléknyomok tárolójába, ezt szokás rövidtávú emlékezetnek nevezni. Az érzékszervi memóriát a miliszekundum és másodperc közötti tartomány, a rövidtávú memóriát a másodperctől és a több percig tartó tartományban kell elképzelni. Ezeket a tárolókat általában erősen korlátozott kapacitás és korlátozott időbeli működés jellemzi, míg általában a memóriába átkerülő információkat a néhány naptól az évekig tartó ideig lehet felidézni; ezt az utóbbi fajta memóriát nevezik tartós mlékezetnek.

Lehet, hogy a rövidtávú emlékezetet a neuronok kommunikációjának átmeneti állapotváltozásai teszik lehetővé, míg a tartós emlékezet működésében a fehérje szintézistől függő neuron szerkezet stabilabb és tartós változásai vesznek részt. Vannak olyan pszichológusok, akiknek véleménye szerint a kétféle emékezet megkülönböztetése önkényes, és csupán az egységes tároló aktivizálódásának különböző szintjeinek a tükröződéséről van szó.

Ha kapunk egy hétjegyű, véletlen öszetétel számot, akkor csak néhány másodpercig emlékezünk rá, utána elfelejtjük (rövidtávű emlékezet). Másrészt, évekig emlékezünk telefonszámokra azután, hogy hosszú időn át vetettük azokat a megszilárdítás és a felidézés próbálkozásai alá (tartós emlékezet). Ehhez leginkább az kell, hogy a megjegyzendő dolgokat megfelelő, megjegyezhető egységekre (megfelelő számú egységre is) tagoljuk. Ebből a szempontból szinte mindenki más memorizálási stratégiákat, technikákat követ, és a tipikusan megjegyezhető egység darabszáma három.

De olyan is van, aki eleve másképpen dolgozik a fejével, mint ahogy az iskolában tanítják, és ezért az emlékezet terén is másra vagy többre képes. (Vannak, pl. akik képesek megtanulni egy vasúti menetrendet, vagy egy buszjárat össze állomásának nevét, akár még egészen korai gyermekkorban is.) Ilyen alternatív gondolkodásnak is tekinthető eljárás pl. a többjegyű számok fejben való szorzása, amely kis gyakorlással bárki által elsajátítható és látványos számolási sebességbeli előnyökhöz vezet. (l. link többjegyű számok fejben szorzása)

Ezen kívül, ez a számítógép proceszor működés analógiájára építő elképzelés azt is mondja, hogy a rövidtávú emlékezetnek nem nevezhető olyan munka memóriája is van, amelyre az embernek bizonyos rövid ideig tartó mentális feladatok elvégzéshez van szüksége, időbeli átmeneti tárolóként, de ezt nem időbeli méretével, hanem a céljával, rendeltetésével jellemzi. Egyes elméletek a munka (közbülső) memóriát a rövid távú emlékezet és a figyelem irányítása kombinációjaként magyarázzák. Például, ha meg kell szoroznunk fejben 45-öt 4-gyel, akkor egy sor egyszerű számolási lépést kell elvégezni (összadást és szorzást), hogy a végeredményt megkapjuk. Munka memóriának azt a képeségünket hívjuk, hogy az utasításokra és a közbülső eredményekre voantkozó információkat vagyunk képesek "abban" tárolni.

Emlékezés a gyakorlatban

Más véleménye van erről a fordítással, tolmácsolással foglalkozó gyakorlati szakemebereknek, akik szintén nem tudják tudományos alapossággal, hogy az emlékezetnek milyen szerkezete, felépítése és működése van, de ismernek néhány tapasztalati tényt.

Ilyen tapasztalati tény, hogy a rövidtávú emlékezetnek igen is van időbeli dimenziója és az tágítható. Számítástechnikai hasonlattal élve a közvetlen emlékezet egy verem, amelybe bejönnek és ahonnan távoznak "az egységek", pl. szavak vagy mondatok. Ez az időbeli verem mélység véletlen számok, vagy idegennyelvű szavak és egyszerű mondatok hallás utáni megjegyzése és visszamondása esetén a legjobbaknál hat-hét egység elhangzási idejével egyenlő hosszúságú. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlott szinkrontolmács akár hat mondat hosszúságú szöveget is fejben tud tartani, miközben azt lefordítja, kimondja, továábbá a lineárisan érkező újabb mondatokat folyamatosan fejben tartja. Végül arra is képesek vagyunk, hogy látványokat, képeket tartsunk fejben hosszabb ideig, és újbóli találkozásunkkor felfedezzük azon a változásokat.

A szinkrontolmács emlékezetét fejlesztő gyakorlatokról, valamint a nyelvi fordítás memóriával összefüggő kérdéseiről a nyelvi tolmácsolás kategoria alatt, az emlékezetben zajló dolgokról, így a memorizálásról, az ismétlésről, az emlékképekről, a memoria cirkuláris elrendezési modelljéről, és a szavak megjegyzésének gyakorlásáról, bizonyos tévesztésekről, a memoria megszépítéséről, stb. a megfelelő címszavak vagy címek alatt lesz szó.

Tehát innen szemlélve az előbbi modellt, az embernek először szüksége van a feldolgozási egység meghatározására, vagyis az írott/látott vagy hallott szövegrész azonosítására, amit a tagolás műveletével végez el. Ahhoz, hogy egy folyamatos szöveget tagolni tudjon megfelelő ismeretekkel kell, hogy rendelkezzen, amibe sokféle készség és ismeret tartozik, erről később.

Magát a tagolást en:chunking az vezérli, hogy az ember a köntextussal is tisztában van, vagy lesz, és feltételzi, hogy amit tagolnia kell, az értelmes, érthető szöveg, továbbá, hogy neki szól, és az ő dolga azt felfogni, értelmezni.

Tagolni kell tudni a szöveget formai értelemben szavakra, szócsoportokra és mondatokra, tartalmi értelemben gondolatokra és/vagy üzenetekre attól függően, hogy mi a következő mentális művelet. Például, ha az ismétlés - méghozzá szó szerint, vagy lényeg szerint, vagy tömörítéssel, vagy kiegészítéssel, vagy más hangsúllyal, más személy által elmondva (színész), stb.

Ha lefordítás más nyelvre, átalakítás egyéb igények szerint, más regiszter, más médium, más hosszúság. Ha válasz, reakció az előbb elhangzottakra, ha annak folytatása valamilyen igény szerint, ha a kommunikáció egészére vonatkozó művelet (megszakítás, folytatás, újrakezdés), érzelmek kifejezése, mint kételkedés, öröm, harag, félelem és büszkeség, stb.

Ha az átalkítás a szókincset, a nyelvhasználatot érinti, ha tudományos, ha közönséges, eufémikus, parlagi, ha szakterületi, szakszókincset hazsnáló, ha mentális állapotot, műveltséget jelez, ha célzást és/vagy utalásokat tartalmaz, ha a szándékot fejez ki vagy ha elhallgat, titkol valmit, vagy ha egy vagy több személynek szól, ha magában hangosan beszél, vagy próbálgat, ha imádkozik, stb.

Mindezt a beszélő és a hallgató egyidejűleg hallja és írott szövegnél megbecsülni akarja, olyannyira, hogy kísérletek bizonyítják, hogy az ember belehal kivágott hangfelvételben nem hallható hangkat, és értelmesnek talál felcserélt betűkkel olvasható szavakat.

A tagolás szemben az ember azon igényével, hogy egy nem ismert szó kapcsán megtudja, hogy az adott szó mi, mit jelent, hogyan használható stb., a következő mentális művelet igényének van alávetve, leggyakrabban nem az ismétlés, hanem a fordítás okán, amelynek viszont nem a szó, a legrövidebb jelentéssel rendelkező morféma a jól kezelhető egysége, hanem az a leghosszabb szósorozat, amelyet egyben kell lefordítani ahhoz, hogy ne történjék durva félreértés, hibás megoldás, vagy kommunikációs zavar.

A leghosszabb egyben fordítandó sorozatak több fajtája van, többek közt az idióma, a kifejezés, a szintagma, a név, az üzenet, egy szakszó (terminus technicus), egy gesztus, egy érzés, egy metafora, egy közmondás, egy hivatalos név, könyv, film vagy opera cím, egyéb műalkotások nevei és címei, vagy akként viselkedő megnevezései, konkretizáló, azonosító leírásai. És így tovább, nyilván nem ezen a helyen.

Külső linkek: Pléh Csaba előadása: (Emlékezet) a nyelv és a gondolkodás összefüggésében

http://www.origo.hu/mindentudasegyeteme/eloadas_pleh.html

en:Memory

Angol: Categories: Mind | Human memory | Psychology