Wikipédia:A szerkesztői közösség és az anonok

Motiváció

A Wikipédiát regisztráció vagy bejelentkezés nélkül szerkesztők az anonok. Az esszé írásakor még az IP-címük látható a szerkesztőnév helyén, de egy folyamatban levő fejlesztés nyomán a jövőben a címet részben elfedő ideiglenes azonosítókat kaphatnak. Az esszé publikálását megelőző hónapokban különösen erős konfliktusok alakultak ki néhány anon körül, akik több esetben túllépték a trollkodás határát, és ezek az események arra késztetik a közösséget, hogy átgondolja viszonyát a bejelentkezés nélkül szerkesztőkhöz.

1. tézis: az anonok a legtöbb szócikket szabadon szerkeszthetik.

Az internet legtöbb közösségi tartalmat hordozó oldalától eltérően a Wikipédia lehetővé teszi a bejelentkezés nélküli szerkesztést. Ez önmagában is különleges. A Wikimédia Alapítvány szilárdan kitart emellett a döntés mellett. Azt azonban soha nem mondta, hogy bármit meg lehet tenni bejelentkezés nélkül.

A meta:Founding principles oldal foglalja össze a Wikimédia-projektek közös alapelveit. Ezek közé tartozik, hogy majdnem mindenki szerkesztheti a legtöbb cikket regisztráció nélkül is. A fogalmazás pontos, lehetőséget ad a korlátok bevezetésére, nem ad lehetőséget a kiterjesztő értelmezésre, és tartozik hozzá egy megjegyzés: ha nem értesz egyet az itt lefektetett elvekkel, akkor is vagy tiszteletben tartod őket, vagy másik oldalt keresel. Ezenkívül A Wikipédia öt pillére oldal egy mondata magyarázható úgy, mint ami az anonoknak bármiféle jogot ad: „A szócikkeket bárki átírhatja.”

A Magyar Wikipédia közössége ezenfelül biztosítja az anonok számára a törlési megbeszéléseken való hozzászólás lehetőségét is abból kiindulva, hogy ezek nem szavazások, hanem megbeszélések, és esetleg a cikk létrehozója sem regisztrált. Nagyon gyakran hasznosak az anonok hibajelzései, problémafelvetései, építő hozzászólásai a szócikkek vitalapján is.

Nem felejtjük el, hogy az IP-címek mögött is hús-vér emberek vannak; a konstruktívan hozzájáruló anonoknak is kijár a tisztelet.

2. tézis: a folyamatos anonszerkesztés nem a bejelentkezés alternatívája.

A közzétett dokumentumok alapján vélelmezhető az a szándék, hogy a bejelentkezés nélküli szerkesztések lehetővé tétele a szócikkek gyors és egyszerű bővíthetőségét, javíthatóságát szolgálja alkalmi közreműködők számára. Elmondhatjuk, hogy az anonok túlnyomó többsége rendeltetésszerűen él ezzel a lehetőséggel, és nincs is más célja, mint az őt érdeklő szócikkeket javítani. Létezik emellett egy észrevehető kisebbség is, akik vandálkodásra használják a lehetőséget; őket általában könnyű beazonosítani, és bevált eljárásaink vannak a kezelésükre.

Van azonban egy harmadik csoport is, akik kifejezetten nem rendeltetésszerűen használják az Alapítvány által biztosított lehetőséget. Miattuk született ez az esszé.

Nem rendeltetésszerű használat, de nem is rosszhiszemű, ha valaki tapasztalt szerkesztő létére huzamosan anonként szerkeszt, mert nincs kedve regisztrálni, vagy éppen feladta korábbi regisztrációját valami sértődés vagy dac miatt. Mindaddig, amíg a szócikkek szerkesztésénél marad, ez a viselkedés elfogadható, bár nem túl udvarias; akadályozza a többi szerkesztő számára, hogy felismerjék, véleményt alakítsanak ki a munkájáról, és hogy megerősített szerkesztő lehessen, ezáltal pedig rabolja mások idejét és energiáját. Udvarias dolog a közösséggel szemben, ha az ilyen szerkesztő beregisztrál vagy bejelentkezik a meglévő regisztrációjával.

Néhány esetben azonban kifejezetten károsnak, közösségellenesnek és nem támogathatónak tekinthetjük a folyamatos anonszerkesztést:

1. ha egy kitiltott szerkesztő jár vissza ilyen módon (erről soha nem volt vita, irányelveink jelenleg is előírják a blokkolást)
2. ha folyamatosan anonként szerkesztve egyfolytában zaklatja a járőröket ellenőrzésért, noha már rég megerősített szerkesztő is lehetne
3. ha egy látványosan visszavonult ismert szerkesztő kijelentkezve folytatja a korábbi tevékenységét, és úgy csinál, mintha még mindig be lenne jelentkezve, és a korábbival azonos jogokat vindikál magának
4. ha egy folyamatosan szerkesztő anon a bejelentkezett, sok esetben a megerősített szerkesztőkkel azonos lehetőségeket követel magának (konkrét példa volt erre a pozíciós térképsablonok létrehozása)
5. ha a Wikipédia közösségét jól ismerő anon úgy vesz részt a munkában, hogy ő mindenkit ki tud ismerni, de saját magát nem hagyja kiismerni
6. ha a közösségi életet és a Wikipédia eljárásait jól ismerő anon a közösség életébe akar beleszólni, úgy csinál, mintha a közösség tagja volna, egyfolytában a kocsmafalakon és üzenőfalakon szerkesztget, netán álproblémákat generál, hogy magára vonja a figyelmet, és leköti a többiek idejét (ez a klasszikus trollkodás esete)
7. végül pedig a legvisszataszítóbb és leggyávább viselkedés, ha valaki a névtelenség mögé bújva szól be másoknak, netán csak a beszólogatás kedvéért jelentkezik ki.

3. tézis: az anonoknak nem kell mindenhez hozzáférniük, amihez a regisztrált szerkesztőknek.

A legtöbb internetoldalon regisztráció nélkül semmilyen szerkesztést vagy hozzászólást nem lehet tenni; nálunk ez másképp van, de a fentiekből következően itt sem korlátlan a szabadság. Azt a vélelmezhető szándékot kell szem előtt tartanunk, amely az alapelvekben megnyilvánul: a szócikkek szabad szerkeszthetőségét. Nincs rá ok, hogy ezen lényegesen túlterjeszkedjünk.

Van viszont ok az ellenkezőjére. Bizonyos műveletekhez (sablonok létrehozása és szerkesztése, kategóriák létrehozása, modulok szerkesztése, a Wikipédia útmutatóinak szerkesztése, törlésre és egyszerűsített törlésre jelölés, komolyan vehető javaslatok megtétele a kocsmafalon stb.) olyan tapasztalatra lehet szükség, amelynek a megszerzését a regisztrált azonosító valószínűsíti; aki olyan rendszerességgel szerkeszt, hogy birtokában van a szükséges ismereteknek, attól elvárhatjuk, hogy jelentkezzen be.

4. tézis: a közösség azonosítható tagokból áll.

Egy közösség attól közösség, hogy a tagjai ismerik egymást. Az internet világában ez többnyire virtuálisan valósul meg; mégis elmondhatjuk, hogy az emberek felismerik a másikat az állandóan használt azonosítójukról, és van hozzájuk viszonyuk. Az anonok többnyire nem azonosíthatóak, ezért nem is lehetnek közösségi tagok. Nem arról van szó, hogy kizárnánk őket a közösségből, hanem hogy ők nem akarnak belépni a közösségbe.

5. tézis: az anonok nem alkotnak külön közösséget vagy szubkultúrát.

Megjelenik olyan nézőpont, miszerint az anonok valami külön közösséget vagy azonosítható csoportot alkotnának, ami a többes szám első személyű fogalmazásban nyilvánul meg. Határozottan ki kell jelentenünk, hogy nem létezik ilyen. A Wikipédiának egyetlen szerkesztői közössége van; vagy tagja akar ennek lenni valaki, vagy nem. Aki hasznos szerkesztéseket akar végezni, azt mind szívesen látjuk. A látszólagos közösségképzés a többes szám első személy használatával egyszerű visszaélés a nyelvtan eszközeivel.

6. tézis: az embereket nem itt és nem most fogjuk megváltoztatni.

Elvárhatjuk, hogy a másik arra figyeljen, amit mondunk, ahogyan érvelünk. Az ember azonban már csak olyan, hogy vannak tapasztalatai és prekoncepciói: egy azonosított másik emberről tudjuk, mit várhatunk tőle, mennyire vesszük komolyan, amit mond, mihez ért, és miben szokott tévedni. Bízunk benne vagy nem bízunk, vagy bizonyos dolgokban bízunk benne, másokban nem. Az ismeretleneket pedig, akikről nem tudjuk, mit adtak hozzá a közös munkához, hajlamosak vagyunk kevésbé komolyan venni, és könnyebben tekinteni őket trollnak. Talán nem helyes, de az ember már csak így van megalkotva; a mi feladatunk nem az emberi természet megváltoztatása, hanem egy enciklopédia építése.

7. tézis: ez itt egy enciklopédia szerkesztősége.

A Wikipédia:Mi nem való a Wikipédiába?#A Wikipédia közössége nem... szakaszban foglaltuk össze, hogy ezzel szemben mi nem. Nem fogadhatóak el az ezzel ütköző, a szerkesztést akadályozó viselkedések sem regisztrált, sem névtelen szerkesztőktől.

8. tézis: a szabályozatlanság káoszt szül.

Még a sokat idézett Pareto-elvnél is erősebb állítást tehetünk: az anonokkal kapcsolatos problémák 80%-át messze 20% alatti arány okozza. Az anonoknak az a kisebbsége, amely nem rendeltetésszerűen él a szabad szerkesztés lehetőségével, és nem is egyszerű vandál, hanem a 2. tézis alatt felsorolt viselkedéseket tanúsítja. Mindaddig, amíg a közösség nem szabályozza hatékonyan, mit tehet meg egy anon és mit nem, ők állandóan provokálni fognak bennünket, és tesztelni fogják a határokat. Ebben pedig mindig partnerre találnak olyan szerkesztőkben, akik észre sem veszik, hogy éppen bőszen etetik a trollokat.

9. tézis: nem a lekvár teszi el a nagymamát.

Néhány olyan emberhez, akiknek egyszerűen nincs kedvük regisztrálni vagy bejelentkezni, senkinek nem kell igazodnia.

Következtetés

A közösségnek egyértelművé kell tennie, mit enged meg bejelentkezés nélkül, és mit nem; az egyetlen megkötés, hogy a szócikkek többségének a regisztráció nélküli szerkesztését az emberek többsége számára nem akadályozhatjuk meg. Nem célszerű bejelentkezés nélkül hozzáférhetővé tenni a szerkesztői tapasztalatot igénylő műveleteket, és ennek a korlátozásnak érdemes technikai eszközökkel is érvényt szerezni.

Határozottan fel kell lépnünk azok ellen, akit a névtelen szerkesztés lehetőségével visszaélve kívülről akarják mozgatni a közösséget, illetve anonként trollkodva pazarolják a valódi szerkesztők idejét és energiáját, és ezzel az egész projekt céljait akadályozzák.

Kapcsolódó esszé

A nem regisztrált szerkesztők is szerkesztők