Szerkesztő:Borbély Eszter/próbalap

Tenji japán császár

Tenji (天智), más írásmóddal TENCHI vagy TENDZSI, eredeti nevén NAKANO E (született 625 vagy 626-ban, Japánban - meghalt 672. jan. 7.-én, Mi tartományban). Japán 38. császára 668-tól; Szaimei (斉明) császárnőt követte az uralkodási rendben, az Aszuka-korban (539-710). Tenji 661-672 között volt trónon, így összesen 11 évig volt az ország uralkodója. Hercegként döbtő szerepet játszott abban, hogy megszüntesse a Soga-klán majdnem teljes befolyását a császári családra. A Soga-család a VI. század vége felé terjesztette ki befolyását a császári családra, sőt 645-ben Iruka, a nemzetségfő fia megpróbálta a trónt megszerezni. Az akkor még császári hercegi címet viselő Nakano e az erős befolyással rendelkező Nakatomi-család fejével, Kamatarival közösen sikeres államcsínyt szervezett Iruka ellen az egyetlen helyen, ahol az a testőrei nélkül jelent meg, azaz a császári udvarban. Amikor a merénylő az utolsó pillanatban kudarcot vallott, a herceg maga kapta kezébe lándzsáját, és végzett Irukával. Ezt nevezik Isshi-incidensnek. A Soga-család elégedetlen tagjainak átállása Nakano oldalára meghiúsította az ellenállást a hatalomátvétellel szemben, így Iruka támogatói hamarosan szétszóródtak. Nakano anyja, Kgyoku császárnő (aki Saimei néven másodszor is a trónra került) a következő nap lemondott trónjáról, és fivérét, Karu császári herceget Kotoku császárként emelték a trónra. A puccs után Kotoku lesz a császár, majd az újdonsült uralkodói rétegben viszályok törtek ki, a küzdelmet végül Tenji császár nyerte meg. A trónörökösi címmel felruházott Nakano e szabad kezet kapott a Kamatarival közösen kidolgozott reformintézkedéseinek bevezetéséhez, amelyek megkövetelték az arisztokrata osztálytól a császár egyeduralmának elismerését. Az új központ Naniwa lesz, a mai Osaka mellett. Eltörölték a föld és a földművesek magántulajdonát. A főváros környezetét alkotó régiókat és a japán udvart felszabadította a Soga-család befolyása alól. Kínai mintát követve számos központi kormányzatot erősítő reformot vezetett be, és helyreállította az uralkodói hatalmat. A főváros környezetét alkotó régiókat átalakították kiemelt közigazgatási területté, a provinciák élére pedig kormányzókat neveztek ki. Nyilvántartásba vették a lakosságot, felmérték a termőterületet, és új adózási rendszert vezettek be. A reformok révén Japán a Tang-dinasztia korabeli Kínához hasonló, bár arányaiban kisebb, erősen központosított állammá vált. Nakano e 662-ben lett tényleges uralkodó, bár hivatalosan csak 668-ban emelték trónra. Nem sokkal korábban rohanták le a kínai csapatok a Pekcse koreai királyságot. Az újdonsült császár a koreaiak segítségére sietett, de csapatai súlyos vereséget szenvedtek. Mivel képtelennek bizonyult szembeszegülni a kínai területszerzési törekvésekkel, feladott minden japán érdekeltséget Koreában, és kivonta onnan csapatait. Nem is léptek japán csapatok koreai földre egészen 1598-ig - amikor is ismételten vereséget szenvedtek a kínaiaktól. Taika-reformok: lefektetik a kínai bürokratikus berendezkedés alapjait, bevezették a kínai típusú egy évet felölelő naptárt, még szorosabb, központi ellenőrzés alá vonták a földeket. 672-ben Tenji öccse, Oama és fia, Otomo közt megindult a harc a trón megszerzéséért (jinshin háború), végül Oama (Tenmu császár) aratott győzelmet. Az ő reformjaiból született meg a ritsuryo 667-ben népszámlálást tartottak: 5-6 millió lakos