Szerkesztő:Cvbncv/Smith-diagram
A Smith-diagram a rádiófrekvenciás villamosmérnöki tervezés egy grafikus eszköze, amellyel jellemzően tápvonalak és üregrezonátorok impedanciaillesztési problémái, elektromágneses síkhullámok és távvezetéken terjedő jelek viselkedése deríthető fel. Az ábrán jellemzően elektromágneses síkhullámok és távvezet
A múlt századi rádiófrekvenciás technológiában a Smith-diagramoknak igen nagy szerepük volt, ugyanis nomogramként alkalmazva leolvashatók voltak róla fontos rendszerjellemzők, mint az impedancia, az admittancia, illetve a vizgsált rendszer szórási paraméterei. Napjainkban az impedanciaillesztési feladatokra jellemzően számítógépes számításokat és szimulációkat alkalmaznak, azonban sok mérőeszköz és szoftver ma is kínálja a szemléletes Smith-ábrás kijelzést.
Az ábra a megalkotója, Philip Smith amerikai villamosmérnök nevét viseli.[1][2]
Alkalmazása
szerkesztés
A Smith-diagramot a szórási paraméterek komplex síkján ábrázolják. Az értékeket a gyakorlatban szinte mindig normalizálják; leggyakrabban egy referenciaimpedanciával (ez a Z-ábra), olykor egy referenciaadmittanciával (ez az Y-ábra), vagy mindkettővel (YZ-ábra). Az ipari sztenderdnek megfelelően a leggyakrabban alkalmazott referencia az 50 ohmos impedancia, amelyre vonatkoztatva az ábrán a rendszer karakterisztikus impedanciaviszonyai jelezhetők. Az ábrán viszonyszámok kerülnek ábrázolásra, amelyeket a referenciával megszorozva kaphatók meg a rendszert jellemző impedancia- és/vagy admittanciaértékek. Az ábra középpontjára kerül az 1, így ez a pont felel meg a referenciaimpedanciával megegyező impedanciájú állapotoknak.
Az ábra kerületén az alkalmazási területtől függően hullámhossz- illetve fokbeosztás található.