A távközlésben tápvonalnak nevezik azon vezetékeket, amelyek feladata egy adó- vagy vevőegység illetve egy antenna közötti átvitel biztosítása. A nagyfrekvenciás áramkörök esetén tágabb értelemben tápvonalnak neveznek egyéb hullámvezető vezetékszakaszokat is.

A tápvonal gyakorlati megvalósítása a mérnöki céloktól és a vezetendő áram frekvenciájától függ, leggyakoribb formái az érpár illetve a sodort érpár, a koaxiális vezeték; mikrohullámú és milliméteres hullámú áramkörök esetén pedig csőtápvonalakat, illetve nyomtatott áramkörön kialakított mikroszalag-tápvonalakat[1] alkalmaznak.

Fajtái szerkesztés

Érpár szerkesztés

Koaxiális vezeték szerkesztés

 
1) ér; 2) dielektrikum; 3) fémháló 4) szigetelés

A koaxiális vezeték jellemzően belső vezető érből, dielektrikumból, fémhálóból és külső szigetelésből áll. Az ideális koaxiális kábelnél az elektromágneses mező csak a belső vezető és az árnyékolás között létezik, így a kábel közelében található fémtárgyak nem okoznak teljesítményveszteséget. Az árnyékolásnak köszönhetően a külső elektromágneses zajok sem zavarják a jelet.

 

  •  : hullámimpedancia
  •  : alaktényező (kör esetén 138)
  •  : az érszigetelés dielektromos állandója
  •  : az árnyékolás belső átmérője
  •  : a belső vezető ér átmérője

Csőtápvonal szerkesztés

Mikroszalag (microstrip) szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Berceli Tibor, Gábor György, Hammer Géza, Markó Szilárd, Reiter György (1973. szeptember 15.). „Mikrohullámú integrált áramkörök”. Híradástechnika 25 (1).  

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Feed line című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés