Szerkesztő:Dezső László/Készülő cikkek/Radikalizmus

Ma a radikalizmust jobbára mennyiségi jelzőként használják (ami sok változtatás, az radikális, ami kevés, az nem), ... pedig a szó, a latin 'radix' gyökeret jelent: aki GYÖKERES változtatást akar, az radikális.

Sajnos, a "gyökeres" jelző megértéséhez a korai római keresztény egyház közoktatási felfogásának ismerete szükséges. Az egyházatyáknak a "jó" kérdése okozott fejfájást: azt, hogy mi a jó, a szószékről magyarázni nem szerencsés, ezt minden hívőnek tudnia kell. Ehhez viszont elengedhetetlen volt egy minimális műveltségi szint, a Biblia olvasási képessége mindenképpen szükségessé vált. Emiatt a római keresztény (később: katolikus) egyház bevezette az általános, ingyenes és kötelező elemi oktatást. Az alapvető műveltség arra is elegendőnek bizonyult, hogy ha valamit a hívők nem tartottak "jónak", azon változtassanak. Így alakultak ki a konzervatív felfogásnak a keresztény gyökerei: ha valami nem jó, azon - és CSAKIS AZON - változtatunk, ami pedig jó, azt megőrizzük, KONZERVÁLJUK.

A konzervatív életvitel egyáltalán nem egyszerű, az alapvető műveltségen felül bizony az élettapasztalat sem árt hozzá (ezzel kap racionális értelmet a Tízparancsolat 'Tiszteld atyádat és anyádat, ...' szakasza). Ha valakinek nem áll még rendelkezésére minimális műveltség és/vagy kellő élettapasztalat, az jóval nehezebben igazodik el, nincs türelme szétválasztani jót és rosszat. Ha problémát kell megoldania, kiválaszt ÖNKÉNYESEN egy probléma-területet, tekintet nélkül arra, hogy a területet alkotó problémák jók vagy rosszak ... és MINDET megváltoztatja, A RÉGIT GYÖKERESEN KITÉPI és újjal helyettesíti. Ez az ostoba, célszerűtlen viselkedés a radikalizmus (ostoba, mert képtelen jó és rossz megkülönböztetésére és célszerűtlen is, mert így általában több megoldatlan probléma keletkezik, mint amennyit megoldott a radikális személy).