Szerkesztő:Dr. Janurik Tamás/próbalap

Dr. Janurik Tamás Mátyás (Szarvas, 1938. augusztus 20. – ) magyar és uráli összehasonlító nyelvész, a nyelvtudományok kandidátusa, a Kecskeméti Főiskola professzor emeritusza, a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karának nyugalmazott főiskolai tanára. Nős: felesége sz. Menner Katalin nyugalmazott középiskolai magyartanár, Szabolcs fia az ELTE BTK Szláv Intézetének adjunktusa, Boglárka leánya a SZTE BTK Finnugor Tanszékének tanársegéde, a Tartui Egyetem magyar lektora.

Életútja:

Általános iskolai tanulmányait Szarvason végezte 1944 és 1952 között. 1952 és 1954 között Budapesten, a Lámpagyárban volt marós ipari tanuló, majd marós szakmunkás. 1954-től 1965-ig az Örménykúti Állami Gazdaságban, illetve a szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutatóintézet (ÖRKI) Mezőgazdasági Üzemeiben dolgozott építőipari segédmunkásként majd szobafestő és mázoló szakmunkásként. 1959 és 1962 között lövész sorkatonaként szolgált a Magyar Néphadsereg tapolcai ezredének pápai zászlóaljában, századírnoki és dekorációs feladatokat is ellátva. Leszerelése után korábbi munkahelyére tért vissza. 1962 és 1965 között üzemegységi karbantartói munkája mellett három év alatt elvégezte a Szarvasi Dolgozók Gimnáziumának levelező tagozatát (a második osztály anyagából 1963 nyarán ugróvizsgát téve). 1965-től a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia szakos hallgatója lett. 1968-ban felvette harmadik szakként a finnugor C szakot is. 1970-ben szerzett magyar és francia középiskolai tanári oklevelet, 1971-ben pedig finnugor nyelvész képesítést. 1969-től 1971-ig a JATE BTK Dékáni Hivatalának vezetője volt, 1971-től a Finnugor Tanszék tanársegédje lett. 1974-ben megszerezte az egyetemi doktori fokozatot, és egy, a SZÁMOK által szervezett tanfolyam keretében a számítógép-programozói képesítést is. 1975 és 1978 között három tanévben a párizsi Sorbonne III egyetemen tanított az INALCO (Institut National des Langues et Civilisations Orientales) magyar nyelvi lektoraként. 1978-tól 1986-ig a szegedi Finnugor Tanszék adjunktusa volt, 1986 és 1992 között a Videoton Szoftverlaboratóriumában, az Akadémiai Kiadónál, az Országos Széchényi Könyvtárban, az Alba Data Kisszövetkezetben, az ALFA Ipari Vállalatnál, a Matrica GM-ben és egyéni vállalkozói formában dolgozott kiadványszerkesztőként. 1992-től 1995-ig a pécsi Janus Pannonius Egyetem Nyelvészeti Intézetének adjunktusa volt, ahol magyar nyelvtörténeti és finnugor nyelvészeti tantárgyakat oktatott. 1995-ben védte meg kandidátusi értekezését. 1996-ban a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola főiskolai docense lett, 1997-től főiskolai tanár, 1997-től 2000-ig tanszékvezető és kari főigazgató is. 2000-től 2003-ig az integrált Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karának kari főigazgatója. 2007-ben, nyugdíjba vonulásakor a főiskola szenátusa professzor emeritusznak nyilvánította. Nyugdíjasként tudományos kiadványokon dolgozik, könyvei jelentek meg az Akadémiai Kiadónál, az Ad Librum Kiadónál és a Tinta Könyvkiadónál.