Szerkesztő:Elder sun/Géták

A géták és mazagéták a kárpátmedence lakói a daák és sakák rokonai a vélhető hogy a thrák törzsek közé tartoznak. A határvédők a gepidák(gyepüdák)

URUK HAN AQAD

Már említettem a morva- quadokat, akik a Morava /Mór-avar/ folyó mentén és Árva-megyében éltek, ahol várakat építettek. "Árva" megye ősneve persze Avar megye volt, akárcsak az árvalány-haj is az avar-lány /szőke/ haja volt. Ezeknek a Kárpátokban élt avaroknak sok ragadvány-neve van: ilyenek a quad, a gepida, a karp, a sicul és a szikamber stb, melyekre ma még sincs, vagy alig van elfogadható és hiteles magyarázat. A magyar ős-szavak azonban ezeket a rejtélyes elnevezéseket is feltárják, ha helyesen és logikusan tudjuk őket elolvasni, majd értelmezni. Azt hiszem nem hat újdonság erejével, ha elmondom, hogy a hun- avar- magyar népek között -talán a legtehetségesebb- az avar, pontosabban a mór-avar nép volt, amely a krisztusi- korban Egyiptomból és Mezopotámiából érkezett. (Őseredetüket nem ismerjük, csak sejtjük. A Kárpát- Duna régióban hat térségben tudunk folyamatos és tartós ott- élésükről).

Az ókori akkád név latinosan irva aquad és a-quad szó-alakban jelent meg a Kárpátokban. "A+quad" szó -FO= a+daq, vagyis dac= dák névként maradt meg a Kárpát- Medencében. A qad- dákok tehát a jelek szerint Erdély egyik legősibb népe lehettek. Nevük a kutatásaim szerint a kultikus dac és dics szavakból alakult ki. A mór- avarok ugyanis hatalmas termetű, igen szép és igen okos, de dacos- büszke hímelvű nép voltak. A dac- szóból lett a dak- dák /D-K/ szó, ami a duk- dug igét is kifejezi, ami a nemző /dákós/ férfi cselekménye. Lakott területeik a következők voltak: A felső Dunánál két nagy területen éltek: A BAJOR-országban élő bajorok is avarok voltak. Mindenek előtt a latinos Bavária és a bajuvár jelző bizonyít. A Bavár= B+ Avar, a bajuvár viszont a Báj-avart= a Bál- vagy Báj-istennő népét jelenti. Kissé lentebb, a Dunától délre volt az a NORICUM, ami eredetileg a latinos nevű Avaricum= avar-ország, vagyis Móricum= mór-ország nevet viseltek. Ezek későbbi neve lett Austria= Őstér- ország. A harmadik csoportosulás a CSEH+ MORVA-ORSZÁG, melyhez egyúttal az Északi és Nyugati Kárpátokban élő árva- avar nép is tartozott. A negyedik "tartomány" a Dunántulon PANNONIÁBAN, valamint az ÖRSÉGBEN volt. (Az őrség /ném/= Wart = várt- jelent. Az őr egyébként vár. A Wart tehát a+vart= avart jelent. Ez volt az alpok-láb menti Avar= Vár-ország, németül= Burgenland). Az ötödik avar- hon a DUNA-TISZAKÖZI homok térségeken volt, míg az a hatodik csoportosulás ERDÉLYBEN élt több ezer év óta. A kárpáti népek egyik latinos neve a quad -FO= dák, akik gepida= gyepü-dák- ként, mint a szittya határt védő avarok éltek ott. Ők mint vár-építő népek a Nagy, majd a Kis-Szittya Birodalmat védték a Római birodalom Duna- határa mentén, illetve néha még azon túl is, mint pld, a Nagy- Alföldőn és a Duna-Tisza között, valamint az Őrségben, amit az osztrákok Burgenland- Vár- (Avar)- országnak neveztek el. Az igazán ős-avar- ország ahol sorozatosan építettek várakat, a mai Erdély volt, melynek eredeti neve nyilvánvalóan ERŐD- ország volt. Ennek megfelelően a mai Erdély- nevet ki kellene igazítani, mert ezt csak középkorban adták neki, hogy a ókori Dicső- nevét minél előbb elfeledtessék. Előbb azonban -teljesen tévesen- az Erdőelve- névvel illették, amit most is káros tudálékossággal emlegetnek. Ez a név azért helytelen, mert Erdélyre társadalmilag, katonailag és gazdaságilag (állam-hatalmilag) nem az erdők, hanem a sok erőd, a sok vár, valamint az arany-bányászat volt a jellemző. Az Erdőelve hamis határozószó helyett az Erődölve, vagy az Erőd-öve a helyes meghatározás. Erdély ugyanis VÁR- ORSZÁG, amit az osztrák Burgenland- "szellemében", a német Siebenbürgen név fejez ki. Ez ugyanis: HÉT-VÁR- at jelent és címerét is egy "Hét-váras pajzson" jelenítik meg. Ezt a+várságot, - vagyis az "avarságot" bizonyítja a kultikus Kőműves Kelemen ballada is, mely arról szól, hogy magas Déva várát nem tudták felépíteni, mert reggelre mindig leomlott a tegnap épített fal. A kőművesek tehát úgy döntöttek, hogy az egyik kőműves feleségét meg ölik, majd elégetik és az ő hamvait kell "kötőcement- gyanánt" a kövek közé rakni. A ballada népi szókincse sok ezer éves ősfogalmakat tár elénk. DÉVA vára, -FO= a-véd + vár. A kőműves németül= Maurer= magyarosan a Maur- Mór-úr, tehát- Awar-úr. (A rovásírás V betűje sűrűn válik M-mé. Pld: válik- málik, volt- mult, vendéglő- menedéklő, váradék- maradék, vagy a puha /ném/= Weihe- Méhe, mező /ném/= Wieze- Míze= mező, vagy ideges, izgága /fr/ vehement- méhe-ment, azonnal szülni fog. A /fr/ házasság= mariáge /mariázs/- varázs. Stb.) A Kelemen név -FO= nem-elek /nem-élek/, már előre kifejezi a mester kezdeti sikertelenséget és a fenyegető halált. A történet tehát tanmese- szerűen idézi fel a véd-várat építő avarok zavarát, az elégetett anya halálát és a kiégetett anya+g /mészkő-por, vagy "cement" kötő-anyag/ által nyert megoldást. A Déva -FO= a-Véd+ vár ad magyarázatot a dákó-román elmélet szerinti dákok által használt "déva"- megnevezéséről. A dák- dac= avar nép ugyanis véd- várakat épített, amit "A-véd"- helyett, ősi módon "Dévának" írtak és az idegenek rosszul olvastak el, majd terjesztettek el. (Ma is sok város visel fordított nevet. Pld: van Abód és Doba, Arak- Kara, Ecseg- Gecse, Vécs- Csév, Tápa- Apát, Stb.) Az avarokról sok más nagyon jellemző dolgot is tudunk. Az egyik az, hogy hosszú-hajú nép, kinek férfi dísze a varkocs- viselete. A másik az, hogy a fekete a kedvenc színük, elvégre ők a "fekete magyarok", kiknek másik neve a sícamber. Az avar olyan, mint az alföld lebarnult korhadó avarjának a színe. Ő a szíki ember, aki olyan, mint az alföldi paraszt, az igazi szik-ember, a ki- szikkadt- barna arcú ember. Ők az alföldi sík, "szikes"- tűzes talajon, a síkságon éltek és gabonát termeltek. (A sziki /SZ-K/ - sicamber= szik-emberek gabonájának /gör/ neve a= sicalia= szik-ália, vagyis szik-álló- forróság-álló növény). Ezek a szikkadt- szikes- emberek aztán szíkek- székek /SZ-K/ szerint szervezték meg a nemzetüket. Ősi szóval ők voltak a sziki- lú-k = 1, kiknek neve hangugrással= szik-ul-ok= szikul nevű nép lettek, (amit latinosan- sicul-us, illetve saecul- us-nak irtak), amiből a székely szónkat származtatják a nyelvészeink. A sicamber= székely szónak van azonban egy agyonhallgatott történelmi "epizódja" amit a magyar történelem meg sem említ. Róla ugyanis csak azok a kutatók szereztek tudomást, akik a francia őstörténelemmel foglalkoznak. A Nagy Francia Krónika szerint a Trójából menekülő sicamberek (Kiket ma már csak gall- /frank- francia néven ismerünk) a kacskaringós hosszú bolyongás után a Duna mentére kerültek ahol sok évszázadokig éltek, majd innen vonultak új hazájuk Austrásia- Gallia felé. Vázlatos utalásokból azonban kiderül, hogy a Kárpát- Medencében igen hosszú időt töltöttek, amit az is bizonyít, hogy új főváros építettek. A francia őskrónika ugyanis beszámol arról, hogy ők alapították meg Sycambriát (Visegrádot), egy Sykan nevű hegyen, amelyet Atilla újjáépített és nagy Hun- Birodalmának is ez lett a fővárosa. Ahová nevezetesen a Catalánaumi ütközet után is visszatért. A hosszú-hajú száli- frank királyok -igy a kétméteres Nagy Károly is- a krónika szerint sicamberek, vagyis avarok voltak. (A szikkadt, száradt jelző /fr/= siccative= szikkatt- szikkadt) I. Clodvig királyt a reimsi püspök sicambernek nevezte. A korabeli irások pedig feljegyzik, hogy egyes száli királyok kifejezetten feketék voltak, mint a szintén száli-frank eredetű német császár III. Henrik, vagy a magyar I. László királyunk. 2 A Sycan hegy neve is magyarul beszél, hiszen Szikár-hegyről, vagyis tar- kopasz hegyről van szó, melyre a mai Visegrád épült fel, melynek Szik-ambria neve a késő-keresztény iratokban Fehérvár néven jelent meg. A szik-jelzőnk ugyanis a szikes, tehát izzó fehérséget is jelentett. A szik= fehér, sic+ambria= fehér-várat is jelentett. (Atilla és Árpád sírját is valahol itt kell keresni.) A székely- szikul nép tehát szikkadt és sziki- széki nép volt, kiknek néhány törzse Atilla halála után visszatelepült Erdélybe, ahol továbbra is megőrizték ősi szokásaikat, főleg rebellis természetüket.

A vissza- illeszkedésük nem volt nehéz, hiszen ők maguk is gepida- gyepű-dákok, az akkád- dákok rokonai voltak, kiknek ősei jól ismerték egymást, mert a szittya-birodalmak gyepűit évszázadok /ezredek/ óta ők védték. Az avarok római kori utolsó nagy birodalma a "KIS SZKITIA" volt, mely legnagyobb kiterjedése idején Régensburgtól kezdve, a Kárpát- medencén át a Donig és a Balkán félszigeten terült el. Hatalmát az jellemezte, hogy Bizánc évszázadokon át sok tizezer arany tallér adót fizetett nekik. Az erdélyi avarok azonban nem emiatt voltak gazdagok. Ők ugyanis a fényűzésükről is híresek voltak, amit főleg az valószínűsít, hogy Dácia- Dicső- Erdély volt az akkori világ arany-termelésének központja. Egyúttal az is, hogy az ötvös-művészet egyik talán legősibb műhelye is erdélyi volt. Az avar-kincsek bámulatos szépsége még ma is nehezen múlható felül. (Érthetetlen dolog, hogy a nyugati világ bár jól ismeri az avar kincsek elképesztően szép és művészi kivitelezését, sőt azt is tudja, hogy "Erdély- Parthium" volt az arany- hazája, ahonnan még Egyiptomba is szállítottak aranyt. Azt mégsem tudja, hogy kik voltak azok, akik a fenti ötvös- műremekeket előállították. Ezeket mindenfele keresik, főleg Bizánc és a Kaukázus környékén, de ott nem, ahol tömegével találják a csodálatos kincses leleteket. Olyanokat, mint a nagyszentmiklósi "Atilla kincsek", melyek Bécsben vannak, vagy a Bukarestben lévő máramarosi aranylelet és az Amerikában lévő Seuzó-kincsek. Stb). Az avarok gazdagságának azonban más oka is van. A legjobban talán Theophilactus Simocattes, a neves ókori író - úgy Kr.u. 600 körül- fogalmazta meg az avarok gazdagságának és katonai sikereinek titkát: "Az avarok szellemi tudásban minden szittya népet felülmúltak." Ez pedig az ókor legműveltebb népének tartott görögök részéről nem kis dicséret lehetett akkoriban, bár ennek súlyát ma már nem érzékeli sem a hazai, sem a nemzetközi tudomány.

(folytatjuk)

1 A Ló és Lú ősszó eredetileg az istent, a Fehérló ősistennőt jelentette. A Ló= isten szó később királlyá csökkent: A sumér király= lugál- isten-nagy, majd az ember neve lett a ló és lú. A székely ló-fő, /lúfő/ ősszónk tehát nem lovas székelyt, hanem szik= barna /fekete/ embert jelent. 2 A SZÁLI jelző ma az ősi- jelentést vonzza, de már értelmezhetetlen, mert elfeledték, hogy a nap ősár= SÁR szóból ered. A Sár tehát istent és aranyat- sáraranyat jelent. A sári- némi torzulással mint száli, vagy szárd épült be nyugaton. A száli- szár az avar "száradt"- szikkadt, vagy szálas szókat, az avarok főjellemzőit idézi fel, a szárd-ok- "szárad"-tak pedig, "Olaszország" legkiválóbbjai voltak.

Práczki István