Szathmáry Gyula


Szathmáry Gyula (Battonya, 1912. febr. 26. – 1969. ápr. 17. Nagyenyed) – természetrajz–kémia tankönyvíró. Középiskoláit Nagy­enyeden a Bethlen Kollégiumban, főiskolai tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinand Egyetem Természetrajz–Kémia Karán végezte (1934). A Bethlen Kollégiumban tanított növénytant, állattant, embertant és kémiát. A kollégium nagy múltú természettudományi múzeumának őre volt 1950-ig, az államosításig. 1949 őszén három hónapig a Bolyai Tudományegyetem Természettudományi Karán előadó, de felesége halála miatt visszatért Nagyenyedre, ahol haláláig tanított.

Természettudományi ismeretterjesztő cikkeit az *Enyedi Hírlap (1940) és az *Erdélyi Gazda (1941–43) közölte.

1990-ben gyermekei róla elnevezett alapítványt hoztak létre, amely évente díjat oszt ki a Bethlen Gábor Kollégiumban a kémiában, ill. biológiában legjobb eredményt elért tanulónak.

Kötete: Növénytan líceumok, gimnáziumok és tanítóképzők II. osztálya számára (Zalányi I.-vel, Nagyenyed 1943).

(L. L.)