Szerkesztő:K. György Pál/próbalap

(Kossuth Rádió) Regényes történelem tények és legendák nyomában 2024.03.01. 20:35:06’ : https://mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2024-03-01_20-35-02&enddate=2024-03-01_21-10-00&ch=mr1 A pokolgép Debrecenben robbant, de a gyújtózsinór messze nyúlik a „kálvinista Rómától”, írta a Budapesti Hírlap 1914.02.24.-én, egy nappal a hajdúdorogi görögkatolikus püspök Miklós István ellen elkövetett merénylet után. A püspök szerencsére az életét nem vesztette, de négy ember meghalt, és nagyon sokan megsebesültek. - Köszöntöm hallgatóinkat, Wágner Mária vagyok. Mai műsorunkban utánajárunk, kik lehettek az elkövetők, és milyen okok állhattak a háttérben. Mielőtt erről beszélnénk Hámori Péterrel, kicsit tegyük tisztába, hogy mi is az a görögkatolikusság? Ugyanis nagyon sokszor még ma is azt hallja az ember, hogy szinonimaként használják azt, hogy valaki görögkeleti, vagy görögkatolikus, pedig nagyon nem ugyanaz. Hámori Péter : Valóban nem ugyanaz, bár hasonlít a kettő. Ami a nagy különbség, hogy a görögkatolikusok elfogadják a Pápa főségét. A görögkatolikusság, az egy rítus a katolikus egyházon belül. A XVII. sz.-ban fölmerült a keleti szertartású hívek között, főleg a papok között, hogy érdemes lenne elgondolkodni a Rómával való unión. Az indító oka egy sajátos jogi helyzet volt. A latin papok tudniillik, kiváltságos réteget képeztek Magyarországon. nem számítottak jobbágynak, nem számítottak adózónak. Ellenben az ortodox papokat a földesurak gyakorlatilag a jobbágyukként kezelték. Beleszámított ebbe még a testi fenyítés is. Wagner Mária -De ugyanakkor az állam is támogatta ezt. Hámori Péter : Az első unió(a katolikus egyházzal), Ungváron jött létre 1646-ban, amikoris néhány pap Párten Péter vezetésével fölesküszik Rómára, ami egyben egy Bécsnek tett hűségesküt is jelentett. A feltételek elég szigorúak voltak a csatlakozók részéről. Megtarthatták azt a liturgiát, amit Bizáncból örököltek meg, és megtarthatták az ünnepek rendjét. Nem csak a jogot tarthatták meg, nem csak a külsőségeket tarthatták meg, de megtarthatták a feleségüket is. Mert keleten a felszentelt papok a mai napig nősülhetnek. A szerzetesek nem, a Püspök nyilván nem, de a papok viszont igen. Ezzel a kompromisszummal gyakorlatilag létrejött, egy életképes és nagyon is virulens egyházrész. Nagyon fontos volt, hogy fölvételt nyerjenek a kiváltságos papi rendbe. Erre az uralkodó rábólintott, evvel együtt ez a zsinat csak egy kezdet volt, és igazán a keleti egyháznak a csatlakozása, 1921 -ben zárul le(?) sokak szerint jóval később a máramarosi egyházközségnek a csatlakozásával. Igazában ekkortól beszélhetünk görögkatolikus egyházról. Bécs politikája, amivel a görög-katolikusságot támogatta, és ez folyamatos volt, gyakorlatilag a XX.-századig, az alapvetően abból indult ki, hogy aki Róma híve, az Bécs híve. Bécs igényt tartott a görög rítus híveinek a hűségére. W.M.: A megállapodás rendelkezett a szertartás nyelvéről is? H. P.: A görögkatolicizmusban az anyanyelvi liturgia az nagyon sokáig nem a magyart jelentette 20:38:44” hanem a románt és az ó-szlávot. c Gondolom, hogy Kárpátalján az ó-szláv, Erdélyben meg a román volt a liturgikus nyelv. H. P.: Így van, illetve nem csak Erdélyben, hanem kelet-Magyarországon is, tehát akár Szatmárban, vagy Nyíregyháza környékén. A VPM-ek az éjféli misét kísérő énekek, azok mindig is a nép nyelvén folytak. W.M.: Csakhogy az idő múlásával, sok közösség elmagyarosodott, és már nem értették a szertartást. Erről Végső Tamás történészt hallják. A riporter Bak Anita volt: Végső Tamás: - Ez így anekdota szerűen fennmaradt, a Hajdúdorogi Templomban a papon és a kántoron kívül senki nem értette már az ó-szláv nyelvű liturgiát. Tehát nem is szerettek emiatt járni, akik jártak azok pedig fonetikusan megpróbálták értelmezni azt amit hallanak. Az „acszel el sina” -ból pedig, tehát „az Atyának, Fiúnak”-ból az lett, hogy „adsz-e szénát”. Most el lehet képzelni azt, hogy milyen lelki épülés zajlott ezekben a templomokban, mikor ilyen értelmetlen halandzsa-szövegeket énekeltek, mert azért az igény megvolt, hogy bekapcsolódjanak, bár a szöveget nem értették. Volt egy külső nyomás is, hiszen a környékbeli településeken, éppen emiatt a liturgikus nyelv miatt, muszkának, orosznak, vagy a román liturgikus nyelv miatt oláhnak kezdték őket nevezni. Amit nagyon sokan föl is vállaltak, mert tudták, hogy ez egy vallási jellemző. De aztán, amikor a magyar nemzeti érzés is erősödött, akkor már volt egy olyan jelentése is, hogy „nem magyar”, vagy „nem teljesértékű magyar”. Beindult a stigmatizáció, amitől ők szabadulni akartak. nagyon jól lehet látni, például Hajdúdorogon, a városi magisztrátus is olyan leveleket kezd el írogatni, más településekre, amivel bizonygatják, hogy jó-jó hát „a templomokban nálunk az ó-szláv nyelv van, de nálunk tősgyökeresebb magyart itt nem találhatnak a vidéken”. A XIX.sz. -elején Hajdúdorog esetében már érthető is bizonyos szempontból, mert ők visszatekintve emberemlékezetet meghaladó módon se emlékezhetnek arra, hogy itt bárki, a magyaron kívül más nyelven is beszélt volna. Nagyon érdekes az, hogy az 1670-es években, Hajdúdorogon volt egy ó-szláv nyelvű parókia, meg egy volt egy román nyelvű parókia. De egy templom volt, és amikor a két közösség megegyezik a templom használatban, akkor abban természetesen magyarul írják le azt a megegyezést, ami alapján felosztják a templomhasználatot is. Azt látjuk, hogy olyan magyar neveket használnak a megegyezők, ami azt mutatta, hogy etnikai identitás szempontjából nincsen kérdés. Más helyeken viszont valóban az volt, hogy akár a XVIII.sz. közepén betelepült, például Napkor település példáját tudom mondani, onnan van egy 1794- évből megmaradt nagyon szép magyar nyelvű prédikációnk is, amit az akkori nagykállói esperes, egy templom építésekor mondott el. jelen volt a helyi földesúr is, aki adta ezt a területet. Úgy fogalmazza meg a saját közösségét, a napkoriak közösségét, hogy ők idejöttek idegen földre. Az a földesúr, aki adományozta ezt a telket, hogy ott templomot építsenek, ebből az idegenségből akarja őket kihozni, hogy érezzék magukat otthon. Egy nagyon szép képként Jákobnak a történetét hogy, Jákob létráját, amikor ő is idegen földön járt letett egy követ, ott aludt és álmában látta, hogy az angyalok ott egy létrán fel és le közlekednek, az ég, és a föld között. Azt mondta, hogy így most mi is letesszük ezt a követ, az alapkövet, ez erre az idegen földre, és itt ez az Isten háza lesz, az ég hajléka, mondja Jákob, amikor fölébred, és így ő innentől kezdve már otthon érzi magát. Ez egy nagyon szép kép, amivel ez a zseniális esperes, a közösségnek a beilleszkedését, azt, hogy otthon érezzék magukat, nagyon szépen elősegítette. Ez zajlott le más településeken is. W.M.: A XIX. -sz. elejétől folyamatosak a kérvények, hogy adjanak ki magyar nyelvű könyveket. H. P.: 20:42:39”: Ki is adtak egyébként, imakönyveket énekeskönyveket, de ezek leginkább fű alatt terjedtek a hívek között, hiszen a papok hivatalból püspöki „ukázra” kénytelenek latinul misézni, római katolikus templomban, illetve görögül, románul, ó-szlávul a görögkatolikus templomban. A hívek nem értik a misét, nem értik azt a római katolikus templomban sem, hiszen ott meg latinul folyik az istentisztelet. Igen ám, csak a XIX. sz. vége, az a nemzetek ébredésének az időszaka. Az egyszerű népet a XIX.-században éri el a nemzeti ébredés. Többek között, az elemi iskoláztatással. Az átlagembernek a magyarságtudata, az ekkoriban alakul ki, és erre a magyarságtudatra egyre inkább ráépül a templomi magyarságtudat is. Tehát a templomainkban is szeretnék, ha magyarul beszélnének, és az imádságok az énekek magyarul hangzanának el. Ne felejtsük el, a prédikáció nyelve, már régóta magyar, hiszen ennek az a célja, hogy értse a nép. Kialakult tehát, főleg itt Hajdúdorog környékén, egy mozgalom, ami megérinti a helyi értelmiséget is. Az egész Hajdúság fölbuzdul, és nem csak a görög szertartásúak. Amikor a XIX. sz. végén elindul a petíciómozgalom, elindul a Ferenc Józsefhez való kérvény mozgalom, abban a protestánsok is résztvesznek. A görögkatolikus egyházmegye, kezdettől fogva nemzeti ügy. Alapvetően az a cél, hogy legyen magyar liturgia, de a Vatikán ellenáll, és nem csak a Vatikán. Amikor Ferenc József, illetve a magyar kultuszminiszter megkérdezi a latin főpapokat, hogy legyen-e magyar nyelvű liturgiája a görög liturgiájú híveknek, akkor a válasz az, hogy nem. A Vatikán ellenállása a nemzeti nyelv ellen alapvetően teológiai. Igazában nincsenek megfelelő szakkifejezések, a hitigazságok kifejezésére a nemzeti nyelveken, és ezért Róma ellenzi a nemzeti liturgiákat. Az, hogy aromán és ó-szláv liturgiákat miért engedélyezte, lényegében kényszerből. Egészen egyszerűen ez volt a feltétele, az ortodoxia egy részének a csatlakozásának. W. M.: A XIX. sz. végén azonban aktívvá vált az orosz ortodoxia amiben épp úgy van térítés, mint birodalmi terjeszkedési szándék. H. P.: Ebben nagyon sok minden közrejátszott.20:45:03” Egyrészt egy vallási felújulás, ami összefüggött a XIX. sz. oroszországi belpolitikájával, összefüggött egyfajta vallási megújulással, és összefüggött, az ortodoxiának, egy ébredésével. Az ortodoxia Oroszországban kezdett rádöbbenni arra, hogy a nép egyháza, és ez a nép bizony a Kárpátokon túl is szlávul beszél. W. M.: Tehát van benne egy terjeszkedni vágyás? H. P.: Mindenképpen, és ebben volt egy terjeszkedni vágyás, volt venne egy missziós szándék, de azért volt benne egy állami terjeszkedni vágy, egy cári szándék is. Valószínűleg nem olyan virulensen, mint ahogyan azt később Bécsben látták, de meg volt. Ez már a bombamerényletünk előzménye, a „szkizma” pör. Kárpátalján, közelebbről Máramaros vármegyében, mai ukrán területen, mai román területen, terjeszkedett az ortodox egyház. Missziós papok jöttek, egy Kabaljuk nevű papjuk vezetésével. Azért volt neki karizmája, mert a nép nyelvén beszélt. Szó szerint a nép nyelvén, ruszinul szólt a ruszinokhoz, nem magyarul, nem ó-szlávul, nem románul, hanem ruszinul. Ahogy a parasztember otthon beszélt, és vitte az ikont, a keresztet, együtt élt a népével, és el kezdett terjedni részben Kárpátalján, de részben Erdélyben is, az ortodox vallás. Egymás után tértek át az egyházközségek az ortodoxiára. Budapest ettől megrémült, és elindította ezt a bizonyos „szkizma” -pert, szkizma = egyházszakadás, szkizmatikus = egyházszakító. Egyházi per, világi bíróság előtt? Ebbe nem ment volna bele egyetlen bármilyen klasszikus liberális dualizmus kori jogász sem. Mit kellett keresni? Nem az egyházat árulták el, hanem az uralkodót és az államot. Az államhűséget mondták föl avval, hogy orosz nyelvű liturgikus könyveket terjesztettek, amiben, - hol nyomtatták őket? - Oroszországban. benne volt a cár neve is; „imádkozzunk az uralkodóért”, de az uralkodó, az már nem Ferenc József, hanem bizony Szt.Pétervár, a cár. W. M.: Hazaárulás volt? 20:47:07” H. P.: Lényegében hazaárulási per volt. A bombamerénylet után zárult le a per, elítéltek harminc valahány vádlottat, többeket fölmentettek, másokat évekre börtönbe csuktak, többek között térítő papokat is. Az úgymond főbűnöst, fölbujtót, aki egy orosz gróf volt, őt nem sikerült elfogni és elítélni. Annak idején, az újságok, napilapok tele voltak a pernek a fényképeivel. Mit láttunk, részben ortodox papokat, és parasztembereket, bundában, bekecsben, szerencsétlen egyszerű földmunkásokat, akik igazából azt sem tudták, hogy mi történik velük. Ebbe a képbe robbant bele szó szerint a debreceni bombamerénylet. W. M.: Ugye az előzménye az volt, hogy 1912-ben létrejött a Hadúdorogi egyházmegye, de valahonnan el kellett venni a parókiákat. H. P.: A vélemények, a görögkatolikus püspökök körében nagyon megoszlanak arról, hogy legyen-e magyar püspökség, vagy ne. Eperjes és Munkács, tulajdonképpen belenyugszik, sőt, Munkács inkább támogatja is. Igazából, a két püspöknek az az álláspontja, hogyha a magyarok külön akarnak válni, legyen. Nemzeti szempontból tulajdonképpen még erősödünk is. Az asszimiláció amelyik a monarchiában azért jelen volt, ezáltal fékezhető. A román püspökség, Fogaras azonban ellenáll, és általában nem csak aromán püspök és érsek, hanem a román parókiák és maga a román tömeg is. Ugye ekkor vannak a Tisza miniszterelnökkel a román paktumtárgyalások, az 1910-es évek elején. Ekkor még a románság abban gondolkodik, hogy a monarchián belül, de önálló román nemzetként éri meg az önálló nemzeti létet. Ebbe pedig egy magyar püspökség, amihez óhatatlanul hozzátartoznak vegyes lakosságú területek is, ez nem fér bele. Amikor a „BULLA” megszületik, kelet-Magyarországon, de belső-Romániában is, tehát a Román királyságban is, tüntetések folytak le, de vannak egyházközségek, amelyek egyenesen átálltak az ortodoxiához. Az ortodoxia gyakorlatilag egyet jelentett a román vallással. W. M.: Hogy jött létre a hajdúdorogi egyházmegye? H. P.: Végül is a hajdúdorogi egyházmegye, egy kompromisszum eredménye volt . A Vatikán rábólintott, de nem bólintott rá a liturgikus nyelvre. Ez örök fájdalma maradt a hajdúdorogiaknak. W. M.: A hajdúdorogi püspökség létrejöttéről Végső Tamást hallják; Végső Tamás: Amikor a hadúdorogi egyházmegyét 1912-ben megalapították, akkor az alapító „BULLA” úgy rendelkezett, hogy Hajdúdorog legyen a székhely. Ugyanis Hajdúdorog város volt az, amelynek a lakói, a legtöbbet tettek azért, hogy a hajdúdorogi egyházmegye létrejöjjön. Mert a magyar identitású görögkatolikusok, kapjanak egy saját kormányzati egységet. Erre 1912-ben került sor, több évtizedes, nagyon sok kudarccal terhelt időszak után. Viszont Hajdúdorognak meg volt az a hátránya, hogy infrastrukturálisan nem volt megfelelő hely egy püspöki székhelynek, aminek egy nagyon szép temploma van, viszont hiába ajánlott fel a város nagyon komoly ígéreteket kulturális intézményeknek, iskoláknak a megalapítására, úgy ítélték meg akkoriban, hogy nincsen realitása, Hajdúdorog mégiscsak egy nagyközség volt. Éppen ezért az első püspök 1913-ban Miklós István úgy döntött, hogy ideiglenesen, Debrecenben rendezi be, az egyházmegyének a központját. Ugyanis a magyar kormány vállalta azt, hogy kiépíti a teljes egyházkormányzati püspöki palotától kezdve, a szemináriumon át, kanonoki lakásokat, tanítóképzőt, tehát mindent, amire a kor gondolkodása szerint az egyházmegyének szüksége volt. 20:50:51” Viszont még a kormány sem döntötte el, hogy hol legyen ez a központ. Ezért ideiglenesen Debrecenbe került. Onnan viszont 1914 februárjában egy merénylet miatt távoznia kellett a -debreceni bombamerénylet miatt - . Akkor gyakorlatilag azok a bérelt helységek a debreceni iparkamara épületében, ahová a püspök beköltözött, azok a bombatámadás során teljesen megsemmisültek. W. M.: De mi is történt Debrecenben? Február utolsó hetében Miklós István püspök személyes hangú levelet kapott egy hívétől, amit a bukovinai Csernovicban adtak fel. „Van szerencsém ezáltal méltóságod rendelkezésére 100 koronát küldeni azon kérelemmel, hogy e kis összeg méltóságod tetszése szerint, vagy a szegények, vagy a templom javára használtassék. Kérjük még, hogy ünnepkor, amikor lehetséges, a szentmisében János, Teréz és Mária drága elhunytainkat említtetni méltóztassék. Egyúttal van szerencsém méltóságod személyes használatára egy leopárdbőrt, a templom javára, pedig egy aranyozott ezüst gyertyatartót küldeni. Áldja meg Szent Atya a hosszú és hűséges életre: a nagykárolyi származású Kovács Anna hűséges polgár.” 23-án meg is hozta a posta, a beharangozott csomagot. A 60-70 cm hosszú, 30-40cm szélességű 2,3kg-os csomag, a leírás alapján ajándékokat tartalmazott 1.300,- korona értékben. A püspök, munkatársaival át is vette, majd rátették az asztalra, hogy kinyissák. Ekkor valaki beszólt Miklós Istvánnak, hogy sürgős telefonhívása van, ő pedig kiment a szobából, és ez mentette meg az életét. Amikor a többiek megpróbálták felnyitni a ládát, óriási robbanás következett be. H.P.: Teljesen a vakszerencsén múlott, őt szó szerint csak a robbanás szele érintette meg, tudniillik, ledőltek a közfalak, leszakadt az ajtó, W. M.: Azt írták akkor az újságok, hogyha teljesen zárt térben történik a robbanás, akkor a fél utca ledőlt volna. H.P.: Igazából még azt sem sikerült tisztázni, hogy milyen robbanóanyag volt. Eredetileg ekrazitra gondoltak(trinitro-benzol), s a rom eltakarítás során, emberi testrészek kerültek elő, a romok alól. Tehát egész egyszerűen azért nem temették el egy darabig az áldozatokat, mert folyamatosan érkeztek a halottasházba, -a korabeli újságok szavai idézem-, a „hullarészek”. A két áldozatot darabokra tépte a robbanás, a hozzátartozóknak nem is mutatták meg a ravatalt, mert egész egyszerűen fölismerhetetlenek voltak. A harmadik áldozat fölismerhető volt, de ő is olyan sérüléseket szenvedett, hogy hozzá sem engedtek be senkit. Végül is a szerencsén múlott, hogy rengeteg sérült mellett, csak 4 halálos áldozat volt. A negyedik utólag halt meg, maga a püspök túlélte a merényletet. Megrázta a várost azért is, mert nagyon sok hétköznapi áldozata volt. A robbanás ereje ugyanis nem csak a püspöki irodát söpörte el, hanem az utcán járó-kelő köznép közül is nagyon sokat megsebesített. W. M.: Mi vezetett a bombamerénylethez, mit tudunk erről? H.P.: Igazából a mai napig nem teljesen tiszta, hogy ki szervezte ezt a bombamerényletet, és hogyan. A tettesek neve tudható. Egy Katarau nevű román, de orosz szálakkal is bíró bombamerénylő neve az beazonosítható. A társa, az állítólag a Potyemkin páncélosnak a matróza volt, s ugye ez legendás történet -1905-ben föllázad a páncélos, a cári flotta ellen, román vizekre menekül-, és állítólag az ottani matróz volt a társ elkövető. Ez a mai napig nem teljesen tiszta. Azt lehet tudni, hogy az elkövetők román területről érkeztek, a csomagot a határállomáson adták föl, de már magyar területen. Mi volt a cél? Igazából a mai napig nem teljesen tisztázható a történet. W. M.: Tupor István történész tanulmányában az akkori lapokból idéz; „a kormánypárti újságok az említett skizma pert és az ezzel kapcsolatos orosz érdekeket jelölték meg, a merénylet okául”. A Rákosi Jenő szerkesztette Budapesti Hírlap 1914 febr. 24.-i számának vezércikke az alábbiakat írta; H.P.: „A pokolgép Debrecenben robbant, de a gyújtózsinór messze elnyúlik a kálvinista Rómától. W. M.: A cikk írója a románok között kereste az értelmi szerzőt. Indokként azt hozta föl, hogy a románok, évek óta féktelen durvasággal izgatnak a magyar görögkatolikus püspökség ellen. H.P.: Nekik szálka a szemükben ez az új egyházi intézmény, amely nem tesz kárt senki más vallásos érzékenységében, sőt megerősíti az anyanyelv közvetlenségével, a hitükben azokat akik eleddig kénytelenek voltak idegennyelvű Istentiszteletek félmalasztján tengődni. W. M.: Ezután az orosz szálat is felvetette. H.P.: A módszer, amellyel a merénylő dolgozott, az orosz nihilisták metódusa. Az oláh védtelen asszonyokat, gyermekeket fölkoncol, házakat fölgyújt, elhagyott kastélyokat kifosztogat, de a pokolgép orosz specialitás. W. M.: Az ellenzéki sajtó, a románokat vádolta. Szerintük, az újonnan fölállított Hajdúdorogi Egyházmegyével szembeni román ellenérzés, valamint Tisza István zátonyra futott paktumtárgyalásai vezettek a merénylethez. H.P.: Még a román újságok is elítélően nyilatkoztak róla és nem csak Magyarországon, vagy Erdélyben, hanem még túlnan, Romániában is. W. M.: De olyan szempontból ez mégis csak a felszín volt, hogy a román rendőrség mindent megtett, azért, hogy ne lehessen kézre keríteni az elkövetőt. H.P.: A román kormány, és a román hatóságok beleértve a rendőrséget, mindent megígért, beengedte a magyar detektíveket, beengedte a monarchiának az ügyészségét, de hát a tettesek sajnos megszöktek. Annyit sikerült kinyomozni, hogy Oroszország irányába távoztak. Igazából a magyar közvéleményt megrázta, fölháborította, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a görögkatolikusság mellett egységbe kovácsolta a bombamerénylet híre, ami gyakorlatilag fordítva sült el, mert a magyar közvélemény hogy őszinték legyünk arról, hogy Magyarországon vannak görög rítusú magyarok, vannak görög rítusú katolikusok, vagy hallott, vagy nem. Na de az, hogy egy püspököt föl akarnak robbantani, még akkor is hogyha nem sikerül, ez azért nem egy átlag hír volt. 20:57:31” (még 2’-van hátra) . A robbanás híre, az bejárta az egész sajtót, hetekig írtak róla. Aztán persze elmúlt a szenzáció híre, a debreceni lapok már áprilisban alig két hónappal a robbantás után avval foglalkoztak, hogy leégett a debreceni vagongyár, és hogy a Széchenyi utcán rókát láttak. Újabb szenzációk foglalták el a robbanás helyét, és volt azért utóélete az egész merényletnek. Katarau, a merénylő, megjelent Hajdúdorogon, megjelent Debrecenben, megjelent Budapesten, látták kávéházban, látták sétálni. W. M.: Mint a vándor Petőfit. H.P.: Le is tartóztatták többször, 20:58’:08” minden alkalommal kiderült, hogy nem ő volt, és még szerelmi szál is fűződött a történetbe, elvégre sajtóról van szó, és kiderült, hogy Kataraunak volt egy barátnője, akinek házasságot ígért, a csomagot, amit feladott Csernovicban a barátnője címezte meg, illetve, volt egy magyarországi kedvese – élettársa, ki tudja. A sajtóban hetekig szállongtak róla hírek, hogy aztán az újabb szenzációk, mint az említett róka, kimossák az emberek emlékezetéből. W. M.: Végső Tamás történészt hallják; - Az 1914. februári debreceni bombamerénylet, magyar görögkatolikus interpretáció szerint az első világháború első bombája volt, első dörrenése, és hát utána egy komolyabb merénylet miatt azért elindult az I. világháború, és az teljes mértékben megváltoztatta a kormánynak a lehetőségeit. Így az egyházmegyei központ megalapítása lekerült a napirendről. Trianon után pedig teljesen más helyzet alakult ki. Egyedül Nyíregyháza maradt meg görögkatolikus püspökségként, a trianoni Magyarországon. Az egyházmegye a parókiáinak majd a felét el is veszítette, és hát a prioritásoknak a listáján visszaszorult igen jelentősen a hajdúdorogi egyházmegyének a kiépítése.(vége)