Szerkesztő:Kapeter77/Bhn

Budai-hegység flórája

A hegység legnagyobb részét cseres-tölgyesek és gyertyános-tölgyesek fedik. Bükkös, bükkelegyes erdő csak a leghidegebb területeken található, és ott is csak kis kiterjedésű erdőrészletekben (pl. Normafa környékén).

A fátlan területeken, széles lapos völgyekben és domboldalakon lejtősztyepprétek, a sziklás területeken dolomit sziklagyep előfordulása jellemző. A sziklafüves lejtősztyeppek értékes faja a szigorúan védett árvalányhaj. Budaörs felett, az egykori tölgyesek eltűnésével igen értékes dolomit sziklagyep alakult ki olyan védett növényekkel, mint a magyar gurgolya, a borzas vértő és a henye boroszlán.

A Budai-hegység talán legértékesebb lágyszárúja a bennszülött pilisi len, de ritka, értékes növényfajai között található a budai berkenye vagy a budai hölgymál, a budai nyúlfarkfű, a hegyi tarsóka, és a csikófark. A löszös területeken törpemandula él, a cseres és gyertyános tölgyesekben a városhoz egészen közel is téltemető, erdei ciklámen, és - egyre ritkábban - gyapjas gyűszűvirág nyílik. Akárcsak a valaha szintén itt nyíló boldogasszonypapucsa, félő, hogy ezek a ritka fajok is eltűnnek az értetlen turisták és a lelketlen telekspekulánsok tevékenysége nyomán.

Normafa:

A Nagyrét környékének növényvilága A tölgyesek élővilága

- hegység legnagyobb rész ét cseres - tölgyesek, valamint kocsánytalan tölgyet ( Quercus petraea ) és gyertyánt ( Carpinus betulus ) egyaránt tartalmazó elegyes erdők alkotják. A kocsánytalan tölgyet könnyű felismerni, makktermésének kocsánya ugyanis - nevének megfelelően - igen rövid. A kérge cseranyagban gazdag. Szilárd, tartós fája híd - és hajóépítéshez, valamint épületfának is kiváló. Magas fűtőértéku, nagyon jó tűzifa. Makkját korábban a sertésekkel etették (makkoltatás), ami máig ható károkat okozott az erdőállományokban. Figyeljü nk meg néhány magányosan álló tölgyet! Lomkoronájuk kiterebélyesedik, az idős (200 - 300 éves) példányok esetében akár 100 m2 - t is lefedhet! Az igen idős egyedek törzse olyan vastag is lehet, hogy csak 2 - 3 ember éri körül. A tölgy kérge fontos gyógynövény, fagyásos testrészek borogatására is használható. Régen termését megpörkölték és így készült a "makk - kávé". A mesebeli életfa is tölgy volt. Szálanként fordul elő a madárcseresznye ( Cerasus avium ), a nemesített cseresznyefajták ősalakja. Meglehetősen rövid ideig él, 70 - 80 éves (a tölgyek maximális életkora 250 évnél is több lehet) korában rendszerint korhadásnak indul, s elpusztul. A növényt már az i. e. IV. évszázadban ültették az ógörögök. Az egyik legértékesebb bútorfánk. A mezei juhar ( Acer campestre ) termése jellegzetes "propelleres" lependék termés. Szél által terjesztett termése és gyorsabb növekedése miatt a juharok túlzott elszaporodása évtizedekre visszavetheti a fiatal tölgyesek fejlődését. A szárnyalt leveleikről ismerhetjük fel a kőriseket. A magas kőris ( Fraxinus excelsior ) a kocsi - és kerékgyártás nélkülözhetetlen alapanyaga volt. Egykor a repülőgépek propellere is kőrisből készült, rugalmas fáját ma elsősorban sportszerkészítésre használják. A tölgyesekben tavasszal az aljnövényzet virágpom pája fogad minket. Gyakori az odvas keltike ( Corydalis cava ) melynek odvas gumóit egyes vidékeken burgonyaként fogyasztották. Az orvosi tüdőfű ( Pulmonaria officinalis ) régóta ismert gyógynövényünk. Tőleveleit és virágzatát tüdőbaj, rekedtség ellen használt ák. Igen érdekes növény a kisvirágú hunyor ( Helleborus dumetorum ). A hunyorok virágai nevüknek megfelelően az elsők között "hunyorognak bele" a kora tavaszi napsütésbe. Tudományos nevük mérgező voltukra figyelmeztet. (A helein szó görögül 'ölni', a bora sz ó pedig 'ételt' jelent.) A tavaszi lednek ( Lathyrus vernus ) a tölgyesek "érdekes színváltó" növénye. A virágai ugyanis kezdetben pirosak, majd fokozatosan megkékülnek. Ez a jelenség a sejtnedvek kémhatásának változásával magyarázható. A széleslevelű salam onpecsét ( Polygonatum latifolium ) nevét onnan kapta, hogy gyöktörzsén pecsétlenyomat - szerű bemélyedések vannak. Kellemtelen jövevények Napjainkban egyre nagyobb problémát jelent az idegenhonos növények terjedésének megakadályozása. Ezen növények nagy ré sze szerencsére nem tud tartósan megtelepedni. De amelyek képesek erre, azok megváltoztatják a természetes növényzet szerkezetét, háttérbe szorítják vagy teljesen elnyomják az őshonos fajokat. Az erdőkben a nyári időszakban tömegesen jelen levő kisvirágú nebáncsvirág ( Impatiens parviflora ) is agresszívan terjeszkedő növény. Sikerességét elősegíti hatékony magszórása. A fokozatosan kialakuló nyomáskülönbség hatására a termés éretten hirtelen felpattan, és messzire szétszórja a magokat. Az Észak - amerikai ko ntinensről származik a sokaknak gyötrő allergiát okozó parlagfű ( Ambrosia elatior ). A parlagfű a bolygatott területeken érzi a legjobban magát. A kerti zöld hulladék erdőbe való kihordásával a kertvárosok lakói nagyban elősegítik terjedését. Bár így az uta k mellett, erdőszéleken megjelenik a parlagfű, a zárt erdőállomány alatt és a természetes gyepekben nem él meg. Erdei sétára tehát bátran indulhatnak a szénanáthával küzdők, akár a parlagfű - virágzás tetőpontján i