Szerkesztő:Kit36/Dragomira

DRAGOMIRNA

Dragomirna kolostora (Mánástirea fortificatá Dragomirna). A hagyomány szerint Stefan cel Mare minden év május elsején feleségével és egész udvarával együtt kivonult az itteni szép erdőbe, a kristálytiszta forráshoz, amelyet azóta is a Fejedelemasszony forrásának (Fintina Doaxnnei) neveznek.

A kolostor Moldva egyik fontos történeti központja. Alapítása 1609-ben Anastasie Crimca főpap nevéhez fűződik. Gazdag moldvai kereskedő fia volt. Vagyonához nemcsak örökség útján jutott, hanem fejedelmi adományozás révén tovább is gyarapította. Petru Schiopul nagy birtokot juttatott neki (például Dragomiresti falut is), mert a kozákok elleni harcokban kitűnt vitézségével. A főpap (1602-ben Rádiuti püspöke, majd 1608-ban Moldva metropolitája volt) később tragikus véget ért. Végzetét a hagyomány szerint az idézte fel, hogy Dragomirna kiépítése során tapasztalt és ügyes mesterei szebben dolgoztak, mint akiket II. Stefan Tomsa fejedelem (1611-1615) fogadott fel Solca kolostorának kialakítására. A hiedelem szerint ez volt az oka annak, hogy az uralkodó Solca kolostorának felszentelésekor erősen összeszólalkozott Anastasie Crimcával. A metropolita menekülésszerű távozásra kényszerült, a fejedelem azonban üldözőbe vette, s amikor utolérte kocsiját, buzogányával főbe vágta. A főpap ezután rövidesen meghalt Dragomirnában.

A kolostort vastag falak övezik: büszke méltósággal rajzolódik ki a közeledő látogató szeme előtt a négy, szögletes sarokbástyával erődített, masszív védőmű. Főkapujában a boltozott bejárót nehéz tölgyfakapuk zárták. Fölötte torony emelkedik, amelyet nemcsak harangozásra, hanem védelmi és harci célra is használtak. A kolostort keretező védőmű, belső oldalon a falak mentén sorakozó szerzetesi lakhelyekkel, valamint délnyugati részen az ún. Barnovschi toronnyal, Miron Barnovschi uralkodása idején, 1627-ben alakult ki.

A kolostortemplom (Biserica manastirii) az udvar központjában emelkedik - keleti szerzetesi szokás szerint - a XVII. század elején építették. Térrendszere moldvai sajátosságok szerint az előtér, majd pronaosz, s végül a naosz, valamint a szentély részéből áll. A bejárat a déli és az északi kapukon keresztül feltáruló sajátos szerkezeti megoldású, csillagboltozatos előtér, amely konzoltámaszos kis oszlopokon nyugszik. A keleti oldalon csúcsives kapuzat vezet a pronaosz tágas, négyzetes terébe, amelyet a kompozíció hossz-tengelye mentén egymásután két, hevederekre tá¬maszkodó csillagboltozat koronáz meg. E belsőben helyezkedik el a kolostoralapító Anastasie Crimca metropolita sírja, s a bojárok között állítólag az alkotás építészériek, Dimának a síremléke is helyet kapott. Továbbhaladva a templomban, hármas, csúcsíves nyíláson keresztül tűnik fel a hajó, amelyet szokásos módon háromkaréjos, athonita típusú térlezárás fog közre. Fölül itt is konzolos kis oszlopokon nyugszanak a vázszerkezeti elemek, a kötegesen csavart hevederek. Ezekre többszintes átmeneti nyaktagozat, dob támaszkodik; a köralaprajzból a nyolcszögbe fonatos bordázat vezet át. Az ablakokkal áttört dobra fekszik fel a nyolcszögalaprajzú, fonatos bordázatú boltozat. A kupolát „Krisztus Pantokrátor” képe díszíti. Az ortodox ikonográfia rendjében elhelyezkedő képek ez alatt, kék alapon, vörös keretezésbe illeszkednek. Figyelemre méltóak az újtestamentumi ciklusban levő Passio realisztikusan megjelenített ábrázolásai. A szentélyrekesztő ikonosztáz gazdagon faragott barokk mestermű; 1793-ban, Solca kolostorából került ide.

A templombelsőt nagyvonalúan egyszerű, helyenként örmény tapasztalatokra valló külső architektúra szervezi egységbe. Magasbatörő, lendületes tömegformák jelzik a tér felépítési rendszerét. A homlokzati köpeny részeit felül ívezetes párkány, alatta pedig kötélfonatos vízszintes plasztika fogja össze, illetve lizénaosztás tagolja. E kompozícióba illeszkednek bele a csúcsíves kapuzatok és pálcatagozatos ablakok gótikus keretezésű nyílásai. Az alkotás építészetileg rokon Putna és Solca kolostoraival.

A kolostormúzeumot (Muzeul de artá feudalá religioasá al mánás¬tirü) a templom déli oldalával szemben, a pompás, gótikus jellegű egykori étteremben (trapezá) helyezték el. Ülőfülkés ablakok tekintenek a kolostor udvarára. A kiállítás anyagában néhány korábbi remekmű mellett, főként XVII. századi evangélium és zsoltár szövegek, miniatúrák láthatók.

Az erődszerűen megjelenő kolostor temetője a falakon kívül, a kapuzattól jobbra található. Kis liget veszi körül, a szabadtéri ravatalozó kis gótikus kerti filiálé hatását kelti.

Kit36 2006. december 30., 23:28 (CET)

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org/wiki/User_vita:Kit36/Dragomira"