Szerkesztő:Kit36/Moldovita
MOLDOVITA
A település: A 17/A. sz út mellett, Vama felől jövő út kereszteződésénél fekvő Vatra Moldovitei meglehetősen nagy, elterpeszkedő település. Korábban, (a Kárpátok hágóin át, Magyarország felől jövő kereskedelmi utak révén) az itt levő kolostornak árumegállítási joga volt (1409), ami csak a 16. század elején szűnt meg, amikor ezt a jogot a délebbre fekvő Cimpulung Moldovenesc vette át. A település az ács-mesterek hazája, ahol ez a foglalkozás átöröklődve napjainkban is élő. A védett kolostor-együttes a útkereszteződés közvetlen közelében áll.
A kolostoregyüttes: Moldovita kolostora az azonos nevű folyó és a Ciumirna patak találkozásánál erődszerűen rajzolódik ki környezetéből. 65x70 méteres belső udvarát vaskos tornyokkal tagolt erődfalak körítik. Régészeti kutatások szerint itt, Erdély és Moldva határán már korábban is állt erődítmény. Később, a kereskedelem és vámszedés e fontos helyén, nemcsak védelmi-, hanem gazdasági-, majd kulturális jelentőségű szerzetesi központ alakult ki.
Az első kolostor maradványai a Ciumirna patak melletti domb lankáján fedezhetők fel. A hajdani háromkaréjos szerzetesi templom itt is az erődítménnyel körített udvar középpontjában állt. Ez feltehetően a 15. század első éveiben, Alexandru cel Bun uralkodása idején épülhetett.
A mai kolostortemplom: A jelenleg is álló másik „új kolostor” Petru Rares uralkodása idején alakult ki. Építése a nyugati bejárati előcsarnok déli homlokzatán olvasható felirat szerint 1532.09.08-án fejeződött be, a festése pedig 1537-ben készült el. A kolostor-templomon a 17. században helyreállítási munkák folytak, többek között a belső freskókat is felújították. Az egykori férfikolostort 1934-ben apácakolostorrá alakították át. Korszerű restaurálására 1955-57-ben került sor.
A templom napjainkig megőrizte 16. századi jellegét, tipikusan moldvai ortodox elrendezésű, de kompozíciójában néhány egyedi sajátosság is megfigyelhető. Térsora például – az ugyancsak 1530-as években épülő humori kolostor-templommal egyezően – nyitott nyugati előcsarnokkal indul. Utána nyolcszögletű csillag boltozással, egymásba metsző szerkezeti vázon kupolával koronázott pronaosz következik. Architektúrájában nemcsak az ablakok kőrácsos tagolása, de a helyenként megmaradt „ökörszem” üvegezés is figyelemre méltó. E jól megvilágított tágas térségből nyílik a sötétebb és viszonylag kisméretű, a templom nyugati-keleti főtengelyére merőlegesen harántdongával fedett sírterem. Északi oldalán látható az 1619-ben eltemetett Efremnek (aki Rádauti püspöke volt, majd a kolostort irányította) a síremléke. E térhez közvetlenül kapcsolódik a naosz, hagyományos liturgikus központi térként. E háromkaréjos tér felett – ugyancsak sajátosan moldvai – kétsoros, 45 fokkal elforgatott csegelyes kupola van. A moldvai szokásokat ötvöző jellegzetes térkompozícióban az architektonikus részletek keleti és nyugati hatásról is tanúskodnak. A pronaosz boltozása, nyolcszögletes bordázatra hasonlító fonaton nyugvó kupola nagy szerkezeti tudással megformált részletei, feltehetően az örmény, esetleg az iszlám építészei szakmai ismeretére vallanak. Az ablak és ajtónyílások kereteinek gótikus-reneszánsz stílusátmenetisége viszont az erdélyi mesterek jelenlétére utal.
Az architektonikus összhatást erősíti az ortodox egyház világképét megjelenítő pompás belső falfestés. Kompozíciós rendszerét természetesen itt is az ortodox egyház szellemisége határozta meg. A belső térrészek 17. században megújított képei hagyománytisztelettel illeszkednek a korábban kialakult alapelrendezéshez.
E hierarchikus felfogású együttesben a négyezeti kupola tetőpontján, az alatta elhelyezkedő próféták és apostolok alakjai fölé emelkedve „Krisztus Pantokrátor” uralkodik. A „Mennyei és Földi Szféra” között – ugyancsak a bizánci hagyományoknak megfelelő, jelképes szándékú összekötő kapocsként – a főapszis negyed-gömb boltozatára a gyermekét tartó Istenanya (Platütera) képe került. Hasonló közvetítő szerepet tölt be a vallási tanítások szerint az újtestamentomi jelenetek képsora. Alatta a földi világ alakjai helyezkednek el: a templomot Krisztusnak ajánló Petru Rares fejedelem családjával együtt, a hajó nyugati falán, a főoltárral szemben. A további teremfelületek falképei kiegészítő- és vegyes témájúak.
A”Teremtés” és az „Utolsó Ítélet” jelenetei a külső freskókhoz átvezető nyitott előcsarnokban találhatók.
A külső keleti-, a szentélyt záró falak hangsúlyos részén a CIN, azaz a „Mennyei és Földi Hierarchia” ábrázolása látható, de itt csak öt, egymás feletti vízszintes sávra tagoltan. Ezeknek a kompozícióknak érdekessége az, hogy mint az Athosz-hegyi (Görög o.) Lavra kolostor étkezőjének 1512-ben készült festményén, az ókor nevezetes írói, tudósai, pl. Platón, Pithagorasz, Szokratész, Arisztotelész alakjai is megjelennek.
A déli oldalon „Jessze Fájá”-nak bemutatása következik, majd délnyugaton a Máriát dícsérő „Akathisztosz himnusz” huszonnégy jelenete következik. A téma népszerűségét történeti események indokolták. A himnusz ugyanis Konstantinápolyt a 7. században ellenségeitől megszabadító Istenanya tiszteletre készült. Ez a korabeli bizánc-török viszonyt idézi elénk. Egészben megnyerő a homlokzaton fennmaradt élénk színű festmények stílusának helyenkénti realizmusa. Petru Rares fejedelem korának e nagyszerű alkotásában sokan itáliai reneszánsz eredetű tapasztalatokkal ismerkedhetnek meg. Kit36 2006. december 18., 00:53 (CET)
Szerkesztett szöveg szerkesztés
Az Angyali Üdvözlet-templomot magában foglaló erődszerű kolostoregyüttes a Moldoviţa folyó és a Ciumirna patak találkozásánál áll, ahol kutatások szerint már korábban is állt erődítés, amely a Kárpátokon át haladó, ősi - kelet-nyugati - kereskedelmi utat védte.
Az első kolostor feltehetően a 15. század első éveiben, Alexandru cel Bun uralkodása idején épülhetett, maradványai a Ciumirna patak melletti dombon fedezhetők fel. A jelenleg is álló kolostor (amelynek alapvető vallási jellege mellett jelentős gazdasági- és stratégiai funkciója volt) építése Petru Rareş uralkodása idején, a nyugati bejárati előcsarnok déli homlokzatán olvasható felirat szerint 1532. szeptember 8-án fejeződött be, a festése pedig 1537-ben készült el. Az egykori férfikolostort 1934-ben apácakolostorrá alakították át. 17. századi felújítása után korszerű restaurálására 1955-57-ben került sor.
A templom hagyományos módon a kolostorudvar közepén áll, tipikusan moldvai ortodox elrendezésű, az alapító/donátor temetkezési helyét is magába foglaló templomok típusába tartozik. Szerkezeti rendszerében és kialakításában számos keleti-, térkompozíciójában athonita-, az építészeti részletkialakításokban korabeli nyugati stílus-sajátosságok figyelhetők meg. Térsora például nyitott nyugati előcsarnokkal indul, utána - nyolcszögletű csillagboltozással, egymásba metsző szerkezeti vázon kupolával koronázott - pronaosz következik. A jól megvilágított tágas térségből nyílik a sötétebb és viszonylag kisméretű sírterem. Északi oldalán látható az 1619-ben eltemetett Efremnek, Rădăuţi püspökének, majd a kolostor vezetőjének síremléke. Ide közvetlenül kapcsolódik a naosz, hagyományos liturgikus központi térként. E tér felett sajátosan moldvai,kétsoros, 45 fokkal elforgatott csegelyes kupola van. Az ablak és ajtónyílások kereteinek gótikus-reneszánsz stílusátmenetisége viszont az erdélyi mesterek jelenlétére utal.
Belső falfestésének kompozíciós rendszerét az ortodox egyház szellemisége határozta meg. Az erősen hierarchikus felfogásról árulkodik, hogy a négyzetes kupola tetőpontján „Krisztus Pantokrátor” alakja uralkodik. Körülötte a gyermekét tartó Istenanya (Platütera) képe, próféták és apostolok képei, újtestamentumi jelenetek sora, a templomot Krisztusnak ajánló Petru Rareş fejedelem családjával együtt látható. A nyitott előcsarnokban találhatók a ”Teremtés” és az „Utolsó ítélet” jelenetei.
A külső keleti falakon a „Mennyei és földi hierarchia” ábrázolása látható öt, egymás feletti vízszintes sávra tagoltan. Az ókor nevezetes írói, tudósai, pl. Platón, Pithagorasz, Szókratész, Arisztotelész alakjai is megjelennek. A déli oldalon "Jessze fájá"-nak bemutatása következik, majd délnyugaton a Máriát dicsérő „Akathisztosz himnusz” huszonnégy jelenete következik, köztük a híres „Konstantinápoly ostroma” című képpel. Megnyerő a homlokzaton fennmaradt élénk színű festmények stílusának helyenkénti realizmusa. Az északi falfelület képei az időjárás viszontagságait nem tudták kiállni.
A kolostor korábbi, tornyos, kétszintes lakóépítménye - felújítva - múzeum és vendégház.
Forrás szerkesztés
- A világ természeti csodái és kultúrkincsei 1.(Délkelet-Európa) kötet, 8. számozat:p.60-66. Alexandra Kiadó (1997?) ISBN 963 367 245 7
- A művészet története: A korai középkor, Corvina Kiadó, 1986, ISBN 963 13 2393 5
- Kádár Z.: Művészettörténet 14. sz. Ókeresztény és kora bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
- Kádár Z.: Művészettörténet 15.sz. Bizánci művészet. Gondolat K. 1959.
- Szentkirályi Zoltán - Détshy Mihály:Az építészet rövid története I-II., Műszaki Könyvkiadó, 1964/2000, ISBN 963 16 3059 5
- Cs. Tompos Erzsébet - Czellár Katalin: Moldvai utazások. Panoráma K. 1978.ISBN 963 243 099 9
- J. M. Roberts: A szétváló hagyományok kora. Képes világtörténelem IV. kötet. Officina Nova-Magyar Könyvklub 1999. ISBN 963 548 774 6.
Átnéztem, ezt javaslom. a hperhivatkozáshoz nem értek, légyszi segíts. Szucsevitánál levő kép ide tartozik, és innen hiányzik. Még egy "Konstantinápoly ostroma" képet csinálok ide,aztán ha úgy gondolod, oké.
Az Angyali Üdvözlet-templomot magában foglaló erődszerű kolostoregyüttes a Moldoviţa folyó és a Ciumirna patak találkozásánál áll, ahol kutatások szerint már korábban is állt erődítés, amely a Kárpátokon át haladó, ősi - kelet-nyugati - kereskedelmi utat védte.
Az első kolostor feltehetően a 15. század első éveiben, Alexandru cel Bun uralkodása idején épülhetett, maradványai a Ciumirna patak melletti dombon fedezhetők fel. A jelenleg is álló kolostor (amelynek alapvető vallási jellege mellett jelentős gazdasági- és stratégiai funkciója volt) építése Petru Rareş uralkodása idején, a nyugati bejárati előcsarnok déli homlokzatán olvasható felirat szerint 1532. szeptember 8-án fejeződött be, a festése pedig 1537-ben készült el. Az egykori férfikolostort 1934-ben apácakolostorrá alakították át Az építmények 17. századi felújítása utáni korszerű restaurálásra 1955-57-ben került sor.
A templom hagyományos módon a kolostorudvar közepén áll, tipikusan moldvai ortodox elrendezésű, az alapító/donátor temetkezési helyét is magába foglaló templomok típusába tartozik. Szerkezeti rendszerében és kialakításában számos keleti-, térkompozíciójában athonita-, az építészeti részletkialakításokban korabeli nyugati stílus-sajátosságok figyelhetők meg.
Térsora például nyitott nyugati előcsarnokkal indul, utána - nyolcszögletű csillagboltozással, egymásba metsző szerkezeti vázon kupolával koronázott - pronaosz következik. A jól megvilágított tágas térségből nyílik a sötétebb és viszonylag kisméretű sírterem. Északi oldalán látható az 1619-ben eltemetett Efremnek, Rădăuţi püspökének, majd a kolostor vezetőjének síremléke. Ide közvetlenül kapcsolódik a naosz, hagyományos liturgikus központi térként. E tér felett sajátosan moldvai-, kétsoros, 45 fokkal elforgatott csegelyes kupola van. Az ablak és ajtónyílások kereteinek gótikus-reneszánsz stílusátmenetisége az erdélyi mesterek jelenlétére utal.
Belső falfestésének kompozíciós rendszerét az ortodox egyház szellemisége határozta meg. Erősen hierarchikus felfogásról árulkodik, hogy a négyzetes kupola tetőpontján „Krisztus Pantokrátor” alakja uralkodik. Körülötte a gyermekét tartó Istenanya (Platütera) képe, próféták és apostolok képei, újtestamentumi jelenetek sora. A templomot Krisztusnak ajánló Petru Rareş fejedelem családjával együtt látható.
A nyitott előcsarnok fal- és pillérfelületein találhatók a ”Teremtés” és az „Utolsó ítélet” jelenetei. A külső keleti falakon a „Mennyei és földi hierarchia” ábrázolása látható öt, egymás feletti vízszintes sávra tagoltan. Az ábrázoltak közt az ókor nevezetes írói, tudósai, pl. Platón, Pithagorasz, Szókratész, Arisztotelész alakjai is megjelennek. A déli oldalon Jessze fájának bemutatása következik, majd délnyugaton a Máriát dicsérő „Akathisztosz himnusz” huszonnégy jelenete következik, köztük a híres „Konstantinápoly ostroma” című képpel. Megnyerő a homlokzaton fennmaradt élénk színű festmények stílusának helyenkénti realizmusa. Az északi falfelület képei az időjárás viszontagságait nem tudták kiállni.
A kolostor korábbi, tornyos, kétszintes lakóépítménye - felújítva - múzeum és vendégház.