Szerkesztő:Kreamar/Egyházfi

Az egyházfi (vallás) olyan egyházi alkalmazott, akinek az a feladata, hogy az istentisztelet külső feltételeit biztosítsa (harangozzon, a templomot rendben tartsa stb.). Papot, lelkészt nem helyes egyházfinak nevezni.

Egyházfi, kurátor: az Egyház szolgálatában álló világi személy. A gazdasági ügyek helyi intézője, aki emellett a templomi szertartásokon, istentiszteleteken is kisegít. Részt vesz és segédkezik a templom falain kívül végzett szenteléseken; körmeneteket szervez, gyakran ministrál, sok helyütt a pap távollétében közösségi ájtatosságokat is vezet. Hagyományos feladata a perselyezés, gondoskodik a tp. felszereltségéről és rendjéről. Megbízatása révén a falu legtekintélyesebb tisztségviselői közé tartozik. Protestáns gyülekezetekben az egyházfiság a falusi társadalom legmódosabb rétegeinek kezében volt. A néphagyomány, mint a valláshoz, egyházhoz legközelebb álló tisztségek egyikét, az egyházfi alakját olykor természetfölötti képességekkel is felruházta.

„A protestáns istentiszteleteknél, vallási szertartásoknál (keresztelés, esküvő, temetés, úrvacsora stb. a lelkész körül szolgai teendőket végző templomszolga, egyházszolga, aki a szent edények tisztántartásáról, perselypénzgyűjtésről gondoskodik, a gyertyákat, lámpákat meggyújtja, eloltja, a templomot tisztán tartja. A harangozás is többnyire az ő feladata. Egyes kisebb településeken (főleg filiákban) még a 20. század elején is a kántortanító végezte az egyházfi teendőit. ”

Petőfi-idézet

A bort szörpölte Harangláb, | A fondor lelkületű, egyházfi. Petőfi: A helyiség kalapácsa.

"A résztvevők nevei kétségtelenül komikusak: Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi, aki bezárja a templomba a széles tenyerű Fejenagyot (a helység kalapácsát)";