Szerkesztő:Kreamar/Kártérítés

A kártérítés valamilyen kárt okozó magatartás következtében a károsultat ért hátrány megszüntetése; olyan helyzet teremtése a polgári jog szabályai szerint, amilyen a kár bekövetkezte előtt fennállt. Általában pénzben törtnik a kártérítés. Ez lehet egy alkalommal, de lehet időszakonként fizetendő összeg (ún. járadék) is. Meghatározott körben sor kerülhet a kárnak természetben való megtérítésére is.^[1]

A Magyar jogi lexikonban szerkesztés

„Kártérítés (németül Schadenersatz, fr. dommage-intézets, angolul indemnity). I. Kártérítés az okozott kár (latinul damnum, franciául dommage, angolul damages) gazdasági helyreállítása végett nyújtott szolgáltatás, illetve a szenvedett sérelem magánjogi kiegyenlítése. A kártérítés jogalapja más jogos érdekének megsértése akár közvetett, akár közvetlen módon. Ez adja meg egyúttal a kár fogalmát is. Minden (természetes illetve jogi) személynek, a személyiségből folyó nem korlátozható joga, hogy jogos érdekeinek mindenki által való tiszteletben tartását követelhesse. Az egyes személyek cselekvésének, úgyszintén a jogügyleteket létesítő, vagy változtató ténykedésének feltétlenül megóvandó határa csak addig terjedhet, amíg akár közvetett, akár közvetlen hatásaival más személynek jogkörét zavarólag nem érinti. Mihelyt a ténykedés más jogkörébe jogellenesen benyomul és ennek folytán ott bármilyen, egyébként be nem következő hatást, vagyis változást eredményez, ez az objektív tény felelősséget involvál. A jogellenesség kritériuma nem a más jogkörébe benyomuló cselekmény szubjektív szempontjából, hanem a benyomulás ténye tekintetében, tehát a sértett részén mérvadó. Kétségtelen, hogy a károkozás ezen objektív jogalapja magában véve és minden korlátozás nélkül sok esetben a forgalom rendkívüli megnehezítésével járna, amennyiben a legnagyobb jóhiszemben tett cselekmények nem is sejthető és a legnagyobb gondosság mellett is előreláthatatlan károkat eredményezhetnének és az ezzel szükségszerűen járó felelősség habár jogos lenne, de méltányosnak semmi esetre sem volna mondható. A jogrendszerek ennek elejét veendő, az objektív károkozás jogalapjából eredő felelősséget eleve bizonyos korlátozásnak vetik alá. Minthogy általános szabályként a nem szándékos és a gondatlanságból nem eredő cselekményeket a felelősség alól felmentik,így csak azok a cselekmények jöhetnek a kártérítésnél figyelembe, amelyeknek indító oka a szándékosság és gondatlanság`, illetőleg a magyar ált.polg. tvkv. egységes terminologiája szerint (1162. §) a vétkesség volt. Tévedés lenne annak állítása, mintha a kártérítés jogalapja ennek folytán a kárt okozó szubjektiv vétkesség lenne, mert ennek folytán azoknál a cselekvényeknél, ahol vétkességről sohasem lehet szó, mert a törvényes rendelkezések az általános szabály alól, mely szerint csak a szubjektív vétkesség esetében lehet szó felelősségről, egyenesen kiveszik és a felelősséget akkor is megállapítják, amikor azok a felelősségre vont személy elhatározásától függetlenül, így annál kevésbbé annak vétkességéből eredtek, a jogalap kérdése a legnagyobb ingadozásoknak, vitáknak, tarthatatlan elméleteknek és fictióknak van kitéve... A károsultra nézve teljesen közömbös, mi vezette a károsítót, mikor a kárt okozó cselekményt elkövette, mert ő bármely indító ok esetében egyformán érzi annak hátrányát, így azok a jogrendszerek, valamint elméletek, amelyek a szubjektív vétkességet jogalap gyanánt fogadják el, sok esetben a kárt szenvedett hátrányára, a sérelmet szenvedett érdek teljes mellőzésével, kizárólag a kárt okozó érdekének szem előtt tartásával, a méltányosságnak a kelleténél nagyobb méltatása mellett hozzák meg vonatkozó szabályaikat. Ha mindennek dacára a legújabb jogfejlődés és a legmodernebb codificationális munkák is fentartják a nem vétkes cselekmények esetében való felelősség alól szabadulás kivételeknek alávetett általános szabályát, ennek indoka csak abban keresendő, mert a kárt okozó cselekmények majdnem 900/6-a amúgy ... ^[2]”

A hatályos Ptk-ban szerkesztés

A kártérítés kötelezettsége azt terheli, aki másnak jogellenesen kárt okoz.

„Az új Ptk. a kártérítési felelősség szabályozása körében több ponton igen lényeges változtatásokat vezet be. A legjelentősebb változás a szerződésen kívüli (deliktuális) károkozásért és a szerződésszegéssel (kontraktuális) okozott károkért való felelősség egymástól való elszakítása, a két felelősség egymástól független szabályozása. A különválasztás lényege abban áll, hogy míg a szerződésszegésért való felelősség esetén szakít a régi Ptk. felróhatósági alapú felelősségi rendszerével, addig a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség továbbra is a károkozó felróhatóságán alapul. A kontraktuális felelősség két ponton tér el a deliktuálistól: a szigorúbb kimentés [6:142. §] és a megtérítendő károk köre [6:143. §] vonatkozásában. Ezeken kívül viszont a 6:144. §-ában írt utaló szabállyal az új Ptk. is megtartja a kártérítési felelősségi jog egységét, mert az abban írtak szerint a kontraktuális felelősségre is alkalmazni rendeli a deliktuális felelősség szabályait. ^[3]”

A korábbi Ptk-ban szerkesztés

A hatályos Ptk-ban szerkesztés

A felelősség általános szabálya szerkesztés

Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.^[4]

Jogellenesség szerkesztés

Minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó a kárt

a) a károsult beleegyezésével okozta;

b) a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl;

c) szükséghelyzetben okozta, azzal arányos mértékben; vagy

d) jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi.

^[5]