Szerkesztő:Kreamar/Négyhatalmi paktum

A négyhatalmi paktum (vagy négyhatalmi szerződés, helyenként római paktum) négy európai nagyhatalom — Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország — által 1933 jún. 7-én parafált és július 15-én Rómában aláírt szerződés volt, amelyet Mussolini kezdeményezett MacDonaldnak 1933 március 18-án és 19-én tett római látogatása alkalmából.[1]

Létrejötte és tartalma szerkesztés

„...A paktum Mussolini elgondolása szerint a négy nagy Ny-i hatalom együttműködését célozta azon elhatározásból kifolyólag, hogy Európának és a világnak a Kellogg-paktum és az erőszakos eszközök igénybevételének elkerülésére vonatkozó nyilatkozat szellemében hosszú békeperiódus biztosíttassék. Mussolini javaslata a békeszerződések revíziójának kérdését is felvetette, megjegyezvén, hogy a revíziót csakis a Nemzetek Szövetsége paktumának rendelkezései szerint és természetesen a Nemzetek Szövetsége keretében kívánta keresztül vinni. Mussolini eredeti elgondolása a francia kormány és a kisantant aggályai folytán lényegbevágó módosulásokon ment keresztül. Az eredeti tervezet szerint a négy nagyhatalom formális európai direktórium szerepét töltötte volna be, a végleges szöveg viszont a nagyhatalmakat csupán az őket magukat érintő kérdésekben való közös eljárásra kötelezi. A tervezet kilátásba helyezte a békeszerződések revízióját, az aláírt szerződés viszont a Nemzetek Szövetsége alapokmányának azon rendelkezéseit említi, amely a Szövetség tagjainak a területi integritást biztosítja és amelyek kényszerrendszabályokkal fenyegetik meg a Szövetségnek háborút kezdeményező tagjait. E rendelkezésekkel kapcsolatosan a végleges szöveg hajlandó "a szükséges metódusok és végrehajtási módszerek megvizsgálására”. Mussolini elgondolása a négy nagyhatalom katonai egyenjogúságát is kimondja, az elfogadott paktum ezzel szemben a leszerelési kérdést az egész terjedelmében a leszerelési konferenciára bízza s pusztán abban az esetben, ha a konferencia eredménytelen lenne, helyezi kilátásba a kérdés újból való megvizsgálását. Az eredeti terv szerint „a négy hatalom kötelezi magát, hogy minden politikai és nem politikai kérdésben — az európaiakban éppen úgy, mint az európánkívüliekben beleértve a gyarmati kérdéseket is — a lehetőség szerint egységes magatartást (common line of conduct) fognak követni. A végleges paktum viszont az együttműködést csak a gazdasági kérdések terén írja elő és kimondja, hogy ennek is a Nemzetek Szövetsége keretén belül kell megtörténnie. Bár a négyhatalmi szerződés — amelyet egyébként tíz esztendőre kötöttek — nem az eredeti formájában valósult meg, azért a fontossága az európai béke szempontjából vitathatatlan, amennyiben meggátolja, hogy az egyes európai államok ismét hatalmi csoportokra oszoljanak és ezzel egymás féltékenységét kihívják s a nemzetközi feszültséget növeljék. [2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Tolnai Új Világlexikona 2. Pótkötet H-Zs (Budapest) 197. old.
  2. Tolnai Új Világlexikona 2. Pótkötet H-Zs (Budapest) 197. old.

Források szerkesztés