Szerkesztő:LouisBB/Le Pétomane
Le Pétomane volt a szinpadi neve egy Joseph Pujol nevű (June 1, 1857 - 1945). Francia hivatásos (professzionális) fingó-szórakoztatónak.
Híres volt abdominális izmainak különleges ügyességgel való szabályozásáról. Ez a képessége megengedte neki, hogy akkor eresszen gázt amikor akart. Színpadi neve két francia szó összeragasztásából ered: peter (fing) és mane (mániákus). [1]
Életrajza szerkesztés
Joseph Pujol Marseilleben született, egy kőműves és szobrásznak öt közüli egyik gyereke volt. Alig fejezte be iskoláját amikor egy különös élményben volt része: úszás közben a tengetben búvár módra a fejét a vízbe merítette és lélegzetét visszatartva mintha jéghideg víz hatolt volna be a fenekén. Mikor a vízből kijött szemével tapasztalhatta, hogy valóság volt: a tengervíz csorgott ki a fenekéből. Ez az élmény kissé megijesztette. El is szaladt a doktorhoz, de az megnyugtatta, hogy félelemre nincs semmi oka.
Mikor katonai szolgálatba lépett testének különös tulajdonságát megemlítette szobatársainak és persze be kellett nekik bizonyítani, hogy ez nem füllentés. Így hát vizet szívott fel a beleibe a mosdótálból és több méterre fecskendezte ki a többiek nagy szórakozására. Később arra is rájött, hogy levegőt is tud beszívni. Szakmája ugyan sütömester volt, de elhatározta, hogy ki fogja próbálni hátha különös képességét színpadon a kenyérsütésnél jobban értékesíteni tudná. Először Marseilleben lépett fel 1887 sikeresen, ami arra késztette, hogy Parisba menjen és a Moulin Rougeban lépett fel 1892.
Mutatványainak csúcspontja gumicsövön keresztül való furulyázás és specialis hangeffektus adás volt, ágyúdörgés és villámháború utánzása. A gyertyát is el tudta fújni több méterről.. [2]
1894ben a Moulin Rouge igazgatója beperelte Pujolt mert egy önálló impromptu előadást tartott egy anyagiakkal küzködő barátjának megsegítésére. A pereskedés eredménye az volt, hogy Pujol ott hagyta a Moulin Rouge színházat. A jól fizető foglalkozást azonban nem hagyta abba és egy utazó színházat szervezett magának amit Theatre Pompadournak nevezett el.
Az ezt követő évtizedben Pujol elhatározta, hogy színpadi számát kissé ki fogja finomítani. A legkedveltebb mutatványa egy falusi udvar állatai által képzett hangok utánzása volt, de a mutatvány csúcspontja a 1906 San Francisco earthquake földrengés által keltett dörgés utánzása volt.
Az első világháború embertelenségei Pujolt elrettentette a színpadtól és visszavonult sütődéjébe Marseilleben. Később egy kekszgyárat nyitott ki Toulonban. 1945-ben halt meg 88 éves korában.
Hagyományok szerkesztés
- Egy életére alapozott amerikai zenés vígjáték (musical) The Fartiste (a Fingó) premierje 2006-ban New Yorkban volt.
- Egy vígjátékszínész Mr. Methane (metán úr) ma is folytatja a Pujol által kitalált számot..
- A Le Petomane című rövid vígjátékban Pujol életéről Leonard Rossiter játszotta a főszerepet.
- Az olasz 'Il Petomane' című filmjáték amiben Ugo Tognazzi játszotta a főszerepet költői kifejezést ad a témának, amiben a személyiség ‘’normálisságra’’ való vágya fejeződik ki , mert kissé torzszülöttnek érzi magát.
- Az 1999es Kinky Friedman (Friedman, a különc) című novellában, Spanking Watson, (Watson a fenekelő) gyakran hívatkozik a Le Petomanera.
- Pujol életén alapszik.a 2005ös rövid "Le Pétomane: Parti Avec Le Vent" című film is, amit talán a “Viszi a szél a Petomane pártot” mondattal lehetne lefordátani. Ebben Ben Wise játszott és Steve Ochs írta, rendezte és igazgatta
- "Le Petomane" a címe az Igor Vamos által 1998-ban összeállított documentális programmmnak is ami Joseph Pujol életét vizsgálja a történelem hátterében archivált filmeken, történelmi dokumentumokon, fényképeken és interjukon keresztül.
- A Blazing Saddles (Lángoló nyereg) című filmben Mel Brooks játssza Governor William J, Le Petomane szerepét.
- A Madeleine is Sleeping. (Madelaine alszik) című novellának, amit Sarah Bynum írt Le Petomane volt az egyik szereplője
- Interjukban mindíg emlegették, hogy Johnny Depp szerette volna játszani Pujol szerepét egy filmben.
Hasonló téma szerkesztés
- Toilet humor (WC poéta)
További olvasnivaló szerkesztés
- Nohain, Jean and Caradec, F.. Le Petomane 1857-1945. Sherbourne Press (1968) Trans. Warren Tute