Szerkesztő:Macardos1/próbalap

Nyelvész, turkológus. Kiemelkedő tudományos eredményeit az összehasonlító történeti nyelvészet módszereivel érte el. A német-orosz szakos diploma megszerzése után tudományos munkásságát szlavistaként kezdte, első önálló publikációja az orosz nyelvtörténet témaköréből jelent meg. Azonban az 1970-es években indult altajisztikai stúdiumok vezetőjének, Róna-Tas Andrásnak a hatására a turkológia felé fordult. Második diplomája megszerzése után tanársegéd lett az Altajisztikai Tanszéki Csoportnál. Több ízben volt vendégkutató és oktató rangos német egyetemeknél. Pályafutása elején a volgai tatárok nyelvének és nyelvjárásainak a történetének a kutatására fókuszált. Első monográfiáját a tatár nyelvbe került orosz jövevényszavak vizsgálatának szentelte. A nyolcvanas évek végétől jelentek meg munkái új kutatási területéről, a magyar törzsnevek és a török hadiművaszak rendszerének összefüggéseiről. Úgy gondolta, hogy a honfoglaló magyar törzsek elnevezései egy sajátos hierarchia mentén alakultak ki, egy török hatásra kialakult hadiszervezetet tükröznek vissza. A középkipcsak igei szóképzésről készített disszertációja már a védés évében megjelent a legrangosabb turkológiai kiadónál Deverbale Wortbildung im Mittelkiptschakisch-Türkischen címmel. A munkában a képzők mellett egy igei bázisok vizsgálata is kiemelt szerepet kapott. Bár magyar nyelven jelent meg, jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki az ótörök rovásírásos emlékek kritikai kiadása. Aprólékos tudománytörténeti és precíz filológiai vállalkozás volt egyben. A nagyobb türk és ujgur feliratok első igazán jól sikerült magyar fordítását adta az olvasó kezébe, értő tolmácsolásban segíti az érdeklődőt a magyarság korai történetének hátteréül szolgáló steppei kulisszák megismeréséhez. A ’90-es évektől egyre több energiát fordított a magyar nyelv honfoglalás előtti török jövevényszavainak vizsgálatára, elsősorban a törökségi hátterének feltárására. Korai halála megakadályozta Róna-Tas Andrással közösen készülő monográfia befejezésében. Igen speciális, de nagyon fontos munkái közé tartoznak a hagyatéki anyagok kiadásai. Három nagy műve e téren: Bálint Gábor volgavidéki keresztény tatárok között gyűjtött anyagának kritikai kiadása, Palló Margit régi török eredetű igéinkről írt könyvének a megjelentetése, illetve Németh Gyula fő művének, A honfoglaló magyarság kialakulásának sajtó alá rendezése. Berta Árpád nemzetközi mércével is magas színvonalú tudományos munkássága mellett kiváló tanár volt. Egyetemi előadásait főként az összehasonlító történeti altajisztika és az ótörök rovásíros emlékek témaköréből tartotta. Kiemelt figyelmet szentelt annak, hogy tanítványai elsajátítsák a tudományos gondolkodásmódot, bevezette őket a műhelymunka rejtelmeibe. Egykori tanítványai közül többen PhD fokozattal rendelkeznek.