Szerkesztő:Mathae/Arab

A névmások a klasszikus arab nyelv névszóinak egy sajátos csoportját alkotják. Az névszóragozás szabályai csak korlátozottan érvényesülnek náluk, és a névszókat jellemző négy fő tulajdonság (állapot, nem, szám és eset) is változó, de sosem teljes számban található meg náluk. Alábbi típusaik léteznek: személyes névmások, mutató névmások, vonatkozó névmások és kérdő névmások. A hagyományos arab nyelvészet nem ismeri a névmás fogalmát, az egyes típusokat különféle neveken nevezi.

Személyes névmások

Vonatkozó szakkifejezés:

• személyes névmás: ضمير منفصل [ḍamīr munfaṣil]

A hagyományos arab nyelvészet kétféle személyes névmást különböztet meg: különírtat és kapcsoltat. Előbbi megegyezik a nyugati nyelvekben használt személyes névmásokkal, utóbbiba részint az igékhez kapcsolt tárgyi, valamint a névszókhoz kapcsolt birtokos személyragok tartoznak.

A személyes névmásoknak van neme és száma, de esetük és állapotuk nincs.

Személy	Egyes szám	Kettős szám	Többes szám	Nem
1.	أنا [anā]	نحن [naḥnu]		m.
				f.
2.	أنتَ [anta]	أنتما [antumā]	أنتم [antum]	m.
	أنتِ [anti]		أنتنَّ [antunna]	f.
3.	هو [huwa]	هما [humā]	هم [hum]	m.
	هي [hiya]		هنَّ [hunna]	f.

Mutató névmások

Vonatkozó szakkifejezés:

• mutató névmás: اسم الإشارة [ism al-išāra]

A mutató névmások (ez-az, ezek-azok) ragozhatóak, amivel számot, nemet, sőt – igaz, csak a kettős számú névmások esetében – esetet is ki lehet fejezni. Érdemes kiemelni, hogy többes számban nem különülnek el a nemek, viszont a nem embereket jelölő, többes számú szavakra az egyes számú, nőnemű alakokkal mutatunk.

Típus	Egyes szám		Kettős szám		Többes szám
	Hímnem	Nőnem	Hímnem	Nőnem	Ember	Nem ember
Közelre mutató	هذا [hāḏā]	هذه [hāḏihi]	(A) هذان [hāḏāni] (T/B) هذَينِ [hāḏayni]	(A) هاتان [hātāni] (T/B) هاتََينِ [hātayni]	هؤلاء [hāʾulāʾi]	هذه [hāḏihi]
Távolra mutató	ذلك [ḏālika]	تلك [tilka]	(A) ذانك [ḏānika] (T/B) ذينك [ḏaynika]	(A) تانك [tānika] (T/B) تينك [taynika]	أولئك [ūlāʾika]	تلك [tilka]

Az írásmód sajátosságaival kapcsolatban megjegyzendő, hogy az esetek nagy részében az első szótag [a:] hangját nem kiírt alif jelöli; szükség szerint egy speciális mellékjellel, az ún. alif perpendicularisszal jelölhető, hogy itt nem rövid magánhangzó ejtendő. Kivételt a közelre mutató és távolra mutató kettős számú, nőnemű alakok [hātāni/hātayni – tānika], illetve a távolra mutató hímnemű kettős számú alak [ḏānika] képez ez alól.

Ami a használatot illeti: a mutató névmás a jelzőkhöz hasonlóan viselkedik, tehát számban, nemben és esetben egyeztetni kell azzal a szóval, amelyhez kapcsolódik.

Vonatkozó névmások

A vonatkozó névmások két csoportra oszlanak: határozatlan és határozott névmásokra.

Határozatlan vonatkozó névmások

Ragozhatatlanok. Nincs nemük, számuk, sem esetük. A két névmás között az tesz különbséget, hogy élő vagy élettelen dologra utalnak (aki / ami). Egybeesnek a „ki?” és „mi?” jelentésű kérdő névmásokkal.

Jelentés	Arab	Átírt
Aki(k)	من	man
Ami(k)	ما	mā

Határozott vonatkozó névmások

A határozott vonatkozó névmások (amely, amelyek) nagyon hasonlóan viselkednek a mutató névmásokhoz, ugyanis a különböző alakokkal számot, nemet és (szintén csak kettős számban) esetet is ki lehet fejezni.

	Egyes szám		Kettős szám		Többes szám
Nem	Arab	Átírt	Arab	Átírt	Arab	Átírt
Hímnem	الذي	al-laḏī	(A) اللذان (T/B) اللذَينِ	al-laḏāni al-laḏayni	الذِينَ	al-laḏīna
Nőnem	التي	al-latī	(A) اللتان (T/B) اللتَينِ	al-latāni al-latayni	اللواتي	al-lawātī

Érdemes kiemelni az írásmód sajátosságait: egyes szám hím- és nőnemben, valamint többes szám hímnemben a névelő lām-ját nem írjuk ki, a többi alakban viszont igen.

Ami a használatát illeti: a jelzőkhöz hasonlóan viselkedik, tehát számban, nemben és esetben egyeztetni kell azzal a szóval, amelyhez kapcsolódik, kivéve többes számban, ha nem személyről van szó; ekkor itt is az egyes számú, nőnemű alakot (al-latī) használjuk.

Kérdő névmások

Vonatkozó szakkifejezés:

• kérdő névmás: اسم الاستفهام [ism al-istifhām]

A kérdő névmásoknak nincs neme, sem száma, sem állapota, sem esete, és ragozhatatlanok (egy kivétellel).

Jelentés	Arab	Átírt
Mi? Mit?	ماذا / ما	mā / māḏā
Ki? Kit?	من	man
Hogyan?	كيف	kayfa
Hol?	أين	ayna
Mikor?	متى	matā
Hány? Mennyi?	كم	kam
Melyik?	أَيّ	ayy

A kérdő névmások elé prepozíciók járulhatnak, megváltoztatva a jelentésüket (pl. min ayna = honnan, maʿa man = kivel, li-mā(ḏā) = miért).

Határozatlan névmás

A határozatlan névmás (akárki, bárki / akármi, bármi) szerepét a kérdőszóként is használatos ayy (أَيّ), illetve a belőle képzett ayyumā (أيما) tölti be. Ennek sajátossága, hogy – kérdő névmásként is – változhat a végződése, mert van esete, ráadásul nőnemű párja is létezik (ayya – أية).