Szerkesztő:Milei.vencel/gilgames

Gilgames – Agyagtáblák üzenete, ékírásos akkád versek, ford. Rákos Sándor, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó (1986)

Özönvizet támasztaniok tetszett akkor az isteneknek... az istenek.. tanácsot ülvén, határoztak.

És a nádkunyhóba kiáltott: Surippak férfia, te jámborI Ubar-tutu bölcs fial Bontsd le az ékes házat, melyben annyi sok öröm és gond vala részed; bontsd le a házat mindenestül, építs erős hajót helyette ... Építs hajót s vesd meg ezentúl - hiszen amúgyis elhagyod majd - vesd meg a birtoklás hatalmát, mely odakötöz javaidhoz, vesd meg a házat, kertet, földet, ezt a múlandó gazdagságot s keresd az életet helyette ... Gyűjts egy-párt az élő fajokból, hogy majd akkor magjuk ne vesszen! Pontos mérték szerint építsd meg a hajót; se széle, se hossza hajszálnyit nem térhet el attól, amit veled parancsként közlök... Zsúfolásig terhelve állott a bárka, melyet építettem: a ketrecbe zárt hím-oroszlán árnyékában bárányka béget, vadbika horkan, nyála csordul, mellette megkötözött lábú keselyű vergődik, szárnya a hajót csaknem felröpíti! Samas, a fény hatalmas őre, jó előre közölte vélem; Ha majd búzaszem-esőt hullat a sötétedés fejedelme, szedd föl akkor gyorsan a horgonyt s menekülj messze a hajóval!

Álló napig zúgott-morajlott a déli szél, sziklákat döntött... s oly sűrű homály takará el a földet, hogy az istenek se tudhatták, mi történik ott lenn... Hat napon s hat éjen át tombolt a déli szél s a dühöngő ár elmosott mindent, ami élő; elpusztította az országot... Mint lapos tető, a mezőség éppolyan kopasz és sivár volt. Sehol, sehol, semmilyen élő!