Szerkesztő:Milei.vencel/ind kozm
A sokrétű és színes jelenségekből álló világ teremtés útján jött (és jön) létre. A Rigvéda szerint [1] „Az az Egy önmagát teremtette és semmi más nem létezik azóta sem.” Minthogy „az az Egy” két szinten jelenik meg, egyszer, mint Brahman és egyszer, mint átman, a teremtés is kétszintű kell, hogy legyen [2]:
- 1) Brahmanhoz tartozik a külső, látható világ teremtése, amelynek jellemzője a forma, a fény és a láthatóság.
- 2) Átmanhoz tartozik a belső világ teremtése, amely létrehozza a külső világot szemlélni képes tudatosságot. A belső világ jellegzetessége nem a fény, hanem inkább a hang.
A két világ egymás tükörképe, így a teremtés külső aspektusa bizonyos szempontból analógiája a prakriti tevékenységének, a belső aspektus pedig a purusa passzív elvárásainak.[2]
Bár a teremtésnek van külső és belső, fény-és hang-típusú megnyilvánulása, a védikus tanítás szerint mégis minden teremtés alapvetően hangok által történik. Brahman, amikor teremt, kimondja a dolgok valódi nevét és ezzel létrehozza azokat a rezgéseket, amelyek nyomán a név formává válik és valóságosan létez-ni kezd, vagyis „az Ige testet ölt”. [2]
A brahman szó eredeti jelentése: ima, fohász. A brih szótő jelentése: növekszik, gyarapszik, erőre kap. Szinonimája a vrih szótő, amely még ezt is jelenti: elárad, szétterjed. Roth professzor szerint brahman azt az akaraterőt jelenti, amely az egyetlen személytelen Istenből kiárad és szertesugárzik. Brahman az az ima, amely az akaratot a saját én fölé emeli. Brahman Brihaszpatit, vagyis a Beszéd Urát is jelenti. A brahman jelenti ugyan-akkor magát a kiejtett szót is. Brahman az az ősok, amelyből hang formájában kirobban, kipattan, kiárad az abszolút teremtő erő, amely a világot létrehozza. Brahman tehát tulajdonképpen maga a Teremtő Ige. [2]
A teremtő hang az őshang differenciálódása útján jön létre. A hang egységes ősi formája, amely potenciálisan magában hordoz minden lehetséges hangot, nem más, mint maga a csend. A megsokszorozódás első szakaszában a hang szubtilis formája, illetve potencialitása jön létre. Ez a számkhja szerinti tanmátra szintnek feleltethető meg. A következő, második fokozat a dolgokat létrehozó név, amely kimondja, megfogalmazza az ideát, s az ezáltal formává válik. Ez az a hang, amely megnevezi a dolgok génuszát, archetípusát, őslényegét. Amikor ez a hang azt mondja: tehén, akkor nem egy konkrét, individuális tehenet nevez meg, hanem azt, ami minden tehénben közös. Ezzel létrejön a tehén fogalma, s ezen keresztül teremtődnek meg és öltenek formát az egyes konkrét tehenek is. [2]
Az ezt követő harmadik differenciálódási fokozat során a hangból konkrét jelentésű szavak, fogalmak képződnek. Ezek hordozzák a kinyilatkoztatást. Ez utóbbi maga a Véda, amely brahman egyik megnyilvánulási formája, s ezért csalhatatlan tudásforrás. A teremtett világ azonban nem valóságos, habár a hamis tudás, az avidjá hatása alatt annak látszik. Brahman teremtő hatalma, a sakti lényegében illúzió-teremtő, vagyis varázsló, májá. Olyan ez, mint a bűvész hatalma a közönség felett. A külső teremtés tulajdonképpen brahman megfeledkezése önmagáról. Ehhez azonban szüksége van közönségre is. Ezt biztosítja az átman elkülönülése brahmantól, vagyis az átman megfeledkezése önmagáról, ami nem más, mint a teremtés belső aspektusa. E két tényező együttes fellépését és kapcsolódását biztosítja az avidjá, amely kozmikus és individuális szinten egyaránt jelen van és a lényegét tekintve nem más, mint az illúzió valóságként történő elfogadása. Amíg az avidjá állapot tart, addig a személytelen Brahman (semleges alak) átalakul személyes teremtő Istenné, akinek a neve Brahmá (hímnemű alak). [2]
Jegyzetek szerkesztés
Forrás szerkesztés
- ↑ India ősi bölcsessége: Héjjas István: India ősi bölcsessége