Szerkesztő:PSYntax 3RR0R/Ferdinand von Richthofen

Ferdinand von Richthofen
Született	1833.május5 Pokój (Carlsruhe)
Elhunyt	1905.október.6 Berlin
Nemzetisége	Német
Sablon • Wikidata • Segítség

Ferdinand Freiherr von Richthofen (1833. május 5. – 1905. október 6.) német utazó, geográfus és tudós volt.

Élete

Pokój-ban (Carlsruhe) született egy régi, bárói család sarjaként, a Porosz Királyság területén. Tanulmányait a Wrocław-i Egyetemen (University of Wrocław/Breslau) majd a Humboldt Egyetemen (Humboldt University of Berlin) folytatta Berlinben ahol G. Rose, Magnus, K. Ritter és A. Humboldt voltak akkor a berlini egyetem és a német tudományosság vezéralakjai.

1856-ban, az értekezése (De Melaphyro) okán Berlinben doktorrá avatták. Rögtön egyetemi tanulmányai befejezése után Richthofen utazni indult. A dél-tiroli dolomitoktól övezett Fassa völgy vulkáni területe Predazzo körül, a voralbergi alpok, majd a magyarországi és erdélyi trachit vidékeket járta be.

1858-59-ben az Eperjes – Tokaji vulkáni hegységet, a Vihorlát – Gutint, a Rodnai havasokat [Radnaihavasok], a Hargitát, a persányi és a brassói hegységet egyedül és Hauer Ferenczczel, meg Bielz Sándorral N.-Szeben vidékét utazta be. Tanulmányozta az Alföld északkeleti részét, különösen a Nyírséget, Richthofen jelentései, amelyeket geológiai felvételeiről a k. k. Geologische Reichsanstaltnak küldött, valamint előadásai, különösen pedig a magyarországi és erdélyi trachit vidékekből közöltt vulkanológiai tanulmányai akkoriban nagy feltűnést keltettek.

A 25 éves fiatal geológusnak munkálatai alapvetőek voltak a harmadkori vulkánok tanulmányozásában. És ’Studien aus den ungarischen und Siebenbürgischen Trachytgebirgen’ című értekezése, -habár következtetéseit nem is igazolták mindenben a későbbi tapasztalatok- klasszikus munka maradt mindenkorra. Olyan egyedi elnevezéseket alkotott az általa tanulmányozott tájakról, melyek használata azóta teljesen általánossá vált.

1860-ban kezdte meg tizenkét évig tartó nagy utazásait Hátsó-Ázsiában, Észak-Amerikában és Kínában. Richthofen kezdetben kizárólag geológiai tanulmányokkal foglalkozott. Miután Ceylon [Sri Lanka] és Sziam [Thaiföld] trópusi vidékeivel, az ottani gnájszszal és laterittal megismerkedett, Kaliforniába indult, ott a nemes-érc termelésnek irányt adott és az erdélyi trachitok közt szerzett tapasztalatai alapján a híres Comstock-tömzs folytatására rámutatott.

Ott Amerikában határozta el azonban hogy kínában folytatja kutatásait. A nagy látókörű amerikai geológusokkal együtt körvonalazta kínai utazásainak munkatervét, miután Raphael Pumpelly 1863–65-ben első geologusként megfordult Khínában és az első hiányos geológiai képet Kínáról megrajzolta.

1868-ban bő tapasztalatokkal kezdte meg Richthofen korszakot nyitó kínai utazásait. Tehát csak nyolc évvel a hazájából való távozása után kezdte célját megvalósítani, amelyért mint követségi titkár, 1860-ban a kereskedelmi szerződések megkötése végett Kínába, Japánba és Sziámba küldött porosz követséghez csatlakozott.

Richthofen kevés megszakítással, mialatt Sang-hai-ban, Pekingben és Japánban tartózkodott, négy évet töltött el hét nagy utazással Kína belsejében, mialatt Kínának 13 tartományát utazta keresztül. Különösen San-tung-ot [Shandong] és a Mandzsurországhoz tartozó Liau-tung-ot [Liaoning], Csi-li [Jilin], Sen-szi [Shenxi], San-szi [Shanxi], Ho-nan [Henan] és Hu-pé [Hubei] tartományokat járta be tüzetesebben. Leghosszabb utazása egyhuzamban folyt Kanton-tól Pekingig.

Richthofen 1872-ben tizenhárom évi távolléte után érkezett vissza hazájába. A modern expedíciók vezetőitől elvárja, sőt követeli a közvélemény, hogy vándorlásaik élményeiről népszerű, minél kalandosabb útleírásokat írjanak. Richthofen ennek a kívánságnak nem tett eleget, nemcsak Kínáról – ahol előtte tudós ember még alig járt – nem közölt népszerű munkát, hanem Észak-Amerikában, Japánban és Hátsó-Indiában szerzett tapasztalatairól sem bocsátott közre semmit.

1875-ben a Bonn-i Egyetem geológus professzora, 1883-ban a Leipzig-i Egyetemen geográfus professzora, 1886-ban pedig a Berlin-i Humboldt Egyetem geográfus professzora volt. Sven Hedin, a svéd felfedező, híres tanítványai közé tartozott. A Német Geográfiai Egyesület elnöke volt hosszú évekig és megalapította a Berlin-i Hidrográfiai Intézményt.

Minden idejét arra fordíttotta, hogy Kínáról és Kelet-Ázsiáról maradandó becsű eredményeket bocsásson közre. A kétséges és bizonytalan, az efemer értékű szellemi tevékenységet nem becsülte sokra. Még a kongresszusoknak sem volt nagy barátja. Ennek kell tulajdonítani, hogy korunknak legjelentősebb és legtartalmasabb földrajzi terméke Richthofen ’China’ című nagy munkája befejezetlenül maradt, amikor a szerzője örökre kiejtette a tollat kezéből. A nagy mű harmadik kötete Dél-Kína leírásának volt szánva; Dél-Kínából azonban Richthofen nem ismerhetett meg annyit, mint a tőle remekül ábrázolt Észak-Khínából.

Richthofent csak 1899-ben választotta meg a berlini tudományos akadémia rendes tagjává; előtte az akadémiának a természettudományi karán tudományos geográfiai tagsága nem volt. Ez az előkelő institució kebelében közölte le Richthofen utolsó tudományos tanulmányait; Keletázsia és szigeteinek geomorfológiáját. Utolsó művei voltak: múlt évi rektori beszédei ’Triebkräfte und Richtungen der Erdkunde im neunzehnten Jahrhundert’ és ’Das Meer und Kunde von Meer’.

Richthofen nem volt termékeny író és sem szóban, sem írásban nem akart népszerű lenni. Irataiban és előadásaiban a szigorú kutató, aki kétségtelen meggyőződéssel, beható személyes kutatásokból indul ki, szólalt meg mindig; a kezdő és a dilettáns élvezni és megérteni őt nem igen tudta, de, aki az ő előkelő tudománya valamelyik részében már dolgozott, azt elgbűvölte komoly előadása és elragadta nagy filozófiájú okoskodása, meg következtető ereje, még ha különböző volt is a felfogása.

Tankönyvet, kézikönyvet sem írt Richthofen. ’Anleitung zu Beobachtungen über Gegenstände der physikalischen Geographie und Geologie’ című munkája fölért azonban akármilyen kézikönyvvel, ha nagy eredményeit tekintjük. E munkája második, gyökeresen átdolgozott kiadásának megjelenése közben ragadta el őt a halál.

F. Richthofen báró hazánkban szerezte azt a kutatói iskolázottságot, amellyel Kínai útjai során oly bámulatos vivmányokat ért el. Irántunk való jóindulata és rokonszenve mindig élénken nyilvánult valahányszor magyar geográfussal találkozott. A Berlinben megfordult magyar egyetemi hallgatókat kitüntette, asztalánál vendégül látta.

Hazánkban eltöltött nyarait Richthofen életének legkedvesebb idejének vallotta és a köztünk tapasztalt vendégszeretetet legkellemesebb emlékeinek mondta el. 1884 nyarán nejével együtt meglátogatta a Tátrát és Budapestre is eljött, két napot töltve fővárosunkban gróf Széchenyi Béla expediciójának geológiai gyűjteményét megtekinteni. Utolsó budapesti látogatásából is többször melegen emlékezett meg, és élénk vágya volt a magyar trachitterületeket még egyszer meglátogatni.

Ideális, széles látókörű tudós, önzetlen nagy ember, nemzetünknek és tudományos mozgalmainknak őszinte barátja múlt ki F. Richthofen báróban.

Ferdinand von Richthofen 1905 október 6.-án hunyt el Berlinben.

Fontosabb dátumok

- 1856	Geologiai tanulmányok Breslau-ban Berlinben
1856-1856	Doktorrá avatják, Berlin. Téma: De melaphyro.
1862-1905	A német Természettudományi Akademia Leopoldina tagja.
1872-1905	Földrajzi Társaság tagja berlinben
1881-1905	Porosz Királyi Tudományos Akadémia levelező tagja
1899-től	Rendes tag
1886-1905	Geografia professzor.
1887-04-01 1887-1887	Geográfiai Intézet alapítója a Friedrich-Wilhelms-Egyetemen
1894- 1895	Filozófia szak dékánja
1900- 1900	A tengertudományi intézet alapítója a Friedrich-Wilhelms-Egyetem. Birodalmi Tengerészeti gyűjtemény létrehozása, múzeumfejlesztés
1900- 1905	A Tengertudományi Intézet és múzeum igazgatója (követője: Alfred Penck).
1903- 1904	A Friedrich-Wilhelms Egyetem rektora

Publikációi

• Comstock Lode: Its Character, and the Probable Mode of Its Continuance in Depth (1866)
• China: The results of My Travels and the Studies Based Thereon (1877-1912, 5 vols. and atlas)

Forrás

Lóczy Lajos : Ferdinand Richthofen báró (1905)

Egyéb irományok

• Szembratovics Sándor szakvéleménye a telkibányai arany- és ezüstbányászatról