Szerkesztő:Pala93/próbalap
Tanszék infó:
Az ELTE Bölcsészettudományi karán immáron több mind egy évtizede folyik kulturális antropológus képzés. Az 1990-91-es tanévben Boglár Lajos vezetésével három oktató kivált az ELTE BTK Néprajzi Tanszékéből és a Soros Alapítvány, valamint a Tempus Program támogatásával Magyarországon először beindította a kulturális antropológia oktatást. Csekély infrastrukturális kapacitása ellenére az akkori Kulturális Antropológia Szakcsoportnak sikerült termékeny oktatási együttműködést kiépítenie olyan neves intézmények rokon tanszékeivel, mint a LSE (London School of Economics) a Paris-X-Nanterre, a koppenhágai vagy a müncheni egyetem. Eddig több mint 100 hallgató szerzett kulturális antropológia diplomát. Az "elsők" közül ma már többen a tanszék előadóinak névsorában szerepelnek, mások kapcsolódó területen igen nagy sikerrel kamatoztatják szakmai ismereteiket. A tanszéken képzett terepmunkások a világ minden kontinensén képviseltetik magukat. A kulturális antropológia iránti érdeklődés már a kezdeti periódusba is számottevő volt (évi kb. 80-100 jelentkező), mára a stabil bölcsészhallgatói érdeklődés mellett a kulturális antropológia az oktatási szféra egyéb intézményi rétegeiben (így a gimnáziumi oktatásban) is megjelent.
A KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA SZAKCSOPORTRÓL
A kulturális antropológia a különbözõ népek és népcsoportok kultúráját és társadalmi szervezõdését elsõsorban empirikus, azaz tapasztalati tények alapján kutatja. Fõ anyaggyûjtési módszere, a résztvevő megfigyelés tekinthetõ annak a differencia specifikának, ami megkülönbözteti minden más, a kultúrát és a társadalmat tanulmányozó szaktudománytól. Bár az antropológia az Európán kívüli társadalmak megfigyelései nyomán levont általánosítások révén vált önálló diszciplínává, mind módszerei, mind pedig tudományos tételei alkalmassá teszik bármilyen kis, zárt közösség vagy szubkultúra tanulmányozására. Más kultúrák megismerése rendkívül fontos a hazai viszonyok "föltérképezéséhez" is; sorsdöntõ a kulturális érzékenység kialakítása, a más társadalmak iránti - etnikai, vallási, politikai stb. - tolerancia megtanítása.
Az etnológia (kulturális antropológia) Magyarországon nem rendelkezik nagy hagyományokkal. A II. világháborút követõ években, 1948-tól tartottak ugyan etnológiai elõadásokat (a világ népei; primitív technológiák; regionális etnográfia; vallásetnológia), de ezek csak néhány órás kiegészítõ kurzusok voltak néprajz szakos hallgatók számára: céljuk elsõsorban az volt, hogy a jelentõs, Európán kívüli - pl. Torday afrikai, Bíró új-guineai, Róheim ausztráliai - néprajzi kollekciók mellé múzeumi kurátorokat képezzenek ki. Bár a nyolcvanas évektõl törekedtünk arra, hogy módszeres etnológiai (kulturális antropológiai) oktatást szervezzünk, ez valójában csak1990 õszétõl, a Soros - Alapítvány jóvoltából kezdõdhetett meg: a "Bölcsész Reform" pályázat keretében egy új diszciplína, az amerikai típusú kulturális antropológia (etnológia) meghonosítására nyílt lehetõség. Ez egyrészt pótolja a jelenleg hiányzó etnológus képzést, másrészt lehetõséget nyújt különbözõ szakosok specializálódására, posztgraduális képzésre is.
Elsõrendû cél, hogy a kulturális antropológiában járatos tanárok, kutatók nevelõdjenek.
A kulturális antropológiára specializálódó diákok elõtt a következõ perspektívák állhatnak:
A kutatói-oktatói pálya (a jelenlegi elõadói kar utánpótlására). A szakképzés lehetõvé teszi, hogy hallgatók muzeológusokká vagy kiadói, szerkesztõségi munkatársakká váljanak és bekapcsolódjanak a nemzetközi kulturális kapcsolatok kialakításába, bonyolításába (Külügyminisztérium, Kulturális Minisztérium NKO stb.). Idõvel e tantárgy középiskolai tanárai is válhatnak belõlük.
A kulturális antropológia képzési célja, hogy a hallgatók otthonosan mozogjanak a világban alkalmazott és ismert antropológiai (etnológiai) irányzatok és módszerek rendszerében, megszerzett ismereteiket alkotó módon tudják alkalmazni a kortársi társadalom mind városi, mind falusi, mind törzsi közösségeiben végzett terepmunkájuk során. Más kultúrák megismerése rendkívül fontos a hazai viszonyok feltérképezéséhez is. Alapvetõ a más kultúrák iránti tolerancia megtanítása, a kulturális érzékenység kialakítása. A kulturális antropológia alapvetõen interdiszciplináris jellegû. Más szakok, karok, egyetemek hallgatói számára is nyitott: sokoldalúan képzett szakembereket kíván elindítani pályájukon. És nemcsak antropológusokat, akikbõl lehet kutató, muzeológus, szerkesztõ vagy tanár, hanem szakembereket is, akik saját szakmájuk kiegészítésére, gazdagítására vértezik fel magukat egy sajátos kultúraszemlélettel. Ebbõl kifolyólag is igen fontos, hogy az antropológiai alapozó kurzusok beépüljenek a közismereti programokba. A terepmunka módszereinek és technikájának oktatása mellett a hallgató megismerkedhet a fõbb antropológiai szakágakkal, mint pl. a szociál-, a gazdasági-, a politikai antropológiával, a vallás és a mûvészet antropológia megközelítésével, a szemiotikával, a szimbolikus antropológiával stb. éppúgy, mint a világ népeinek etnokulturális típusaival és ehhez kapcsolódva az ökológiai és a technológia/ergológia kérdéseivel is.
A képzési idő 4 félév (mesterképzés).
Az oklevélben feltüntetett szakképzettség: "okleveles kulturális antropológus".
A tanulmányokat a 4. félév végén benyújtandó, és terepmunkához kötõdõ szakdolgozat zárja, amit bizottság elõtt kell megvédeni(=államvizsga).