Szerkesztő:Phoney/próbalap

Az aqua vitae a középkorban különböző gyógyszerészeti célú égetett szeszek megnevezése volt, de ritkábban alkoholmentes gyógyszereket is neveztek így. A középkori aqua vitae-k két csoportba sorolhatóak: így neveztek egyrészt minden gyógynövényekkel együtt lepárolt alkoholt, másrészt pedig a tisztára finomított alkoholt, melyet gyakran quinta essentia (az ötödik elem) vagy aqua vitae rectificata néven különböztettek meg. Az égetett szeszt a középkori orvosok kiváló gyógyszernek tartották, főleg tisztára finomított formájában.

Később, az élvezeti szeszfogyasztás szélesebb körű elterjedésével az aqua vitae az égetett szeszek általános elnevezése lett.

Nevének értelmezése

Az aqua vitae magyar tükörfordítása „az élet vize”, azonban az eredendően vizet jelentő aqua a középkori vegyészetben elsősorban lepárlással előállított folyadékokat jelentett. Például: aqua fortis („erős víz” – salétromsav), aqua regia (királyvíz), aqua ardens („égő víz”: alkohol). Az aqua vitae kifejezés első említése a kora 15. századból származik^[1]

Aqua ardens és aqua vitae

A 11-12. században megjelent desztillált alkohol neve eredetileg aqua ardens („égő víz” vagy „égő párlat”) volt.^[2] Ez a név onnan származik, hogy a bor melegítésekor annak felszínén „megjelenő” alkoholról már az ókorban is tudták, hogy gyúlékony, később pedig a borpárlat alkoholtartalmát az alapján tudták azonosítani, ha az (a borral ellentétben) melegítés nélkül is meggyújtható volt, azaz legalább 65% alkoholt tartalmazott. (A középkor uralkodó elmélete úgy tartotta, hogy az alkohol nem a bor egyik összetevője, hanem melegítés hatására keletkezik a borban.)

A 13. században Taddeo Alderotti fejlesztette ki az első olyan vízhűtéses lepárlót, amelyből már elég kevés szeszpára szökött el ahhoz, hogy többszöri, sőt, szinte tetszőleges számú újrafinomítást lehetett végezni vele.^[3] Az így nyert rektifikált alkoholt elsők közt Jean de Roquetaillade^{[m 1]} írta le quintae essentiae (az ötödik elem) néven, tartósító és gyógyító hatásaiért magasztalva. Az ötödik elem elmélete nem kizárólag az alkoholra vonatkozott; többszörös lepárlás által más anyagok éterikus lényegét is kinyerhetőnek tartották, innen ered a kvintesszencia szavunk mai jelentése.^[4] Az alkohol további középkori nevei voltak többek közt: âme du vin, eau flagrante, eau permanente, eau éternelle, mercure végétale, air animal, lumière des mercures, prime essence, esprit subtil, esprit de vin, eau-de-vie, aqua vitis, aqua vini, menstruum vegetabilis, lucerna coelica, anima coelica, spiritus vivus, stelle Diana, sanguis menstrualis, urina sublimata és mercurius vegetabilis a vino rubeo vel albo.^[5]

Az desztillált alkoholt nemcsak a gyógynövényes desztillátumok legjobb alapanyagaként ismerték, hanem sok orvos önmagában is felírta, például Thaddeus Florentinus, Vitalis de Furno^{[m 2]}, Arnaldus de Villa Nova^{[m 3]} és Ramon Llull. Egy 15. századi, az alkohol alkalmazási területeit tárgyaló francia kézirat például kizárólag gyógyászati alkalmazásait ismeri az alkoholnak.^[5]

Mivel nem tudták, hogy a bor alkoholt tartalmaz, a mértékkel fogyasztott égetett szeszt olyan gyógyító és erősítő hatásokkal ruházták fel, melyekkel a bort nem. A bor és az alkohol közötti összefüggések korabeli ködösségét jól illusztrálja egy 16. századi holland kézikönyv, mely szerint az égetett szesz akkor fejti ki a legjobban pozitív hatásait, ha naponta egy kanál borhoz hat-hét cseppet adva veszik be.^[6] Az aqua vitae és az aqua ardens nevek még a 17. században is használatban maradtak. Ekkor már használták az alkohol szót is ebben az értelemben, de annak elsődleges jelentése még a 18. században is finom por volt.^[7]

Gyógynövényes aqua vitae-k

A gyógynövényes aqua vitae-k voltak a modern tinktúrák elődei, ám ezek még nem egyszerűen áztatással készültek, hanem a gyógyfüveket minden esetben lepárolták az alkohollal együtt. A legkorábbi változatokat gyógyfüves borokból desztillálták, később már eleve finomított alkoholt főztek le újra a gyógynövényekkel. Az ötödik elem elmélete a gyógynövényekre is vonatkozott: lepárlás nélkül nem tartották igazán hatékonynak a növényi gyógyszert.^[8] (Ezzel szemben az élvezeti célra készült, önálló italként fogyasztott likőrök gyártásakor mindig is jellemző volt az egyszerű áztatás.)^[9]

A 13. században Erzsébet királyné a köszvényét rozmaringgal lepárolt borszesszel kezelte, melyet külsőleg és (ételhez vagy italhoz keverve) belsőleg is alkalmazott. Ez a gyógykészítmény legkorábban Arnaldus de Villanova katalán orvos könyvében jelent meg, de később nemzetközileg is Aqua Hungarica, Aqua Reginae Hungariae vagy Eau de le Reine d'Hongrie néven vált ismertté.^[10]^[11]

Megjelenése a mai nyelvekben

Az aqua vitae származékai

Akvavit vagy aquavit: skandináv égetett szesz, melyet fűszerköménnyel és/vagy kaporral ízesítenek.
Eau de vie: az aqua vitae francia tükörfordítása. Leggyakrabban a francia gyümölcspárlatokra utalnak vele, ám franciául a párlatok általános megnevezése. (Például: eau de vie de quetsch: szilvapárlat, eau de vie de bière: sörpárlat, eau de vie de seigle: rozspárlat.)
Whisky: az aqua vitae ír (uisce beatha) és skót (uisge beatha) tükörfordításainak fokozatosan lerövidült és anglicizált formája.
Egyéb nyelvekben is megtalálható mint az égetett szesz (gyakran elavult) szinonímája: ákovita (magyar), acquavite (olasz), okowita (lengyel) оковита (okovita, ukrán), акавіта (akavita, belarusz) és яковита' (jakovita, dél-orosz dialektus).

Az aqua ardens származékai

Aguardente: a párlatok portugál megnevezése, mely az água ardente rövidülése. Például: aguardente de vinho: borpárlat, aguardente de pêra: körtepárlat.

-Wasser utótag: a német Wasser (víz) szót szóösszetételekben máig is használják párlat értelemben a Brand (párlat) helyett. Német nyelven a gyümölcspárlat (Obstler, Obstbrand) címkézhető Obstwasser (Kirschwasser – cseresznyepárlat, stb.) megnevezéssel is.

Megyjegyzések

↑ Egyéb ismert nevei: John of Roquetaillade, Johannes de Rupescissa, Giovanni da Rupescissa.
↑ Egyéb ismert nevei: Vital du Four, Joannes Vitalis, Vital du Fourca.
↑ Egyéb ismert nevei: Arnau de Vilanova, Arnaldus Villanovanus, Arnaud de Ville-Neuve és Arnaldo de Villanueva

Jegyzetek

↑ aqua vitae (n.). Online Etymology Dictionary. (Hozzáférés: 2015. május 10.)
↑ Forbes, 1948. 89. o.
↑ Forbes, 1948. 60—61. o.
↑ Forbes, 1948. 64—65. o.
↑ ^a ^b Forbes, 1948. 90. o.
↑ Forbes, 1948. 111. o.
↑ Forbes, 1948. 107. o.
↑ Forbes, 1948. 149–150. o.
↑ Forbes, 1948. 96. o.
↑ Forbes, 1948. 62. o.
↑ Balázs Géza: Kolosorpálinkák. Vasi Szemle. (Hozzáférés: 2014. szeptember 13.)

Források

R. J. Forbes. Short History of the Art of Distillation (angol nyelven). White Mule Press [Reprint kiadás, eredetije: E. J. Brill, Leiden, 1948.] (2009)

[4] Egyéb ismert nevei: John of Roquetaillade, Johannes de Rupescissa, Giovanni da Rupescissa.

[7] Egyéb ismert nevei: Vital du Four, Joannes Vitalis, Vital du Fourca.

[8] Egyéb ismert nevei: Arnau de Vilanova, Arnaldus Villanovanus, Arnaud de Ville-Neuve és Arnaldo de Villanueva

[1] aqua vitae (n.). Online Etymology Dictionary. (Hozzáférés: 2015. május 10.)

[2] Forbes, 1948. 89. o.

[3] Forbes, 1948. 60—61. o.

[5] Forbes, 1948. 64—65. o.

[F90-6] Forbes, 1948. 90. o.

[9] Forbes, 1948. 111. o.

[10] Forbes, 1948. 107. o.

[11] Forbes, 1948. 149–150. o.

[12] Forbes, 1948. 96. o.

[13] Forbes, 1948. 62. o.

[14] Balázs Géza: Kolosorpálinkák. Vasi Szemle. (Hozzáférés: 2014. szeptember 13.)

[1]

[2]

[3]

[m 1]

[4]

[5]

[m 2]

[m 3]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]