Leírása szerkesztés

Közepes, vagy kis termetű, kékes-zöldes gomba, amely lombhullató és tűlevelű erdőkben kisebb csoportokban nő, általában mélyebb avarban gyakori. Néhány szakértő szerint a fiatal példányokat el kell kerülni, mivel összekeverhető a Stropharia aeruginosa-val. Az anizszag a p-anizaldehid és kis mennyiségű benzaldehid jelenlétének köszönhető. Ez a jellegzetes édeskés, ánizsos illata már elárulhatja a jelenlétét, mielőtt meglátnánk a gombát.

Jellemzése szerkesztés

A kalap fiatalon dudorodik, később ellaposodik, és tölcséres alakúvá válik. Színe eleinte kékeszöld, majd fakul. Sima tönkje szürkés színű, hengeres. Idős korban összetéveszthető a mérgező viaszfehér tölcsérgombával, ezért csakis az élénk színű és erős illatú fiatal ánizsgombát gyűjtsük. November végéig szedhető. Aromáját szárítás közben megtartja, de frissen is ízletes. Más gombával keverten használjuk. Gombás és zöldséges levesbe, mártásokba, húsos töltélékekhez ajánlott keverni, mert magában nagyon erőteljes az íze.

Előfordulása szerkesztés

Az egész északi féltekén elterjedt, hidegebb, mérsékelt övi klímát kedvelő faj. Májustól novemberig, kéttűs fenyő (erdei és feketefenyő) alatt növő, gyakori faj. Szeptemberben és októberben gyakran csoportosan is megjelenik.

Termőhelye: Lombos és fenyőerdőkben seregesen nő; bokros helyen, erdőszélen, árokban egyes helyeken gyakori

Termőideje: Májustól novemberig terem.

Gyűjtési ideje: Szeptemberben és októberben gyakran csoportosan is megjelenik.

Megjelenése szerkesztés

Kalapja: 3-10 cm átmérőjű, fiatalon kissé púposan domború, majd szabálytalanul ellaposodik, kiterül, végül benyomottá válik, tölcséres lesz. Sárgás, csokoládé vagy sötétbarna, felülete nyálkás, ragadós, szárazon fénylő, bőre könnyen lehúzható.

Széle eleinte begöngyölt, majd gyakran hullámos. Kékeszöld, de idősen szürkésbarnásra vagy szürkészöldre kifakul, felülete fiatalon hamvas, később csupasz. széle aláhajló; felszíne sugarasan benőtten szálas; színe kékeszöld, barna foltokkal, öregen fakulhat

Lemezei: eleinte szűk pórusú, halványsárga, idővel piszkos olívsárga, okkersárga, sárgásbarna lesz.

Tönkje: 3-8 cm hosszú, 3-6 cm vastag, többnyire hengeres, fehéres, majd ibolyásbarna gallérja van. A gallér fölött a tönk halványsárga, barnás szemcsékkel díszített, a gallér alatt feketésbarnás, sima felületű.

Húsa: hamar puhul, fehéressárgás, színe nem változik, kissé gyümölcsillatú, gyengén savanykás ízű.

Illata és íze: lisztszagú, kesernyés.

Spórája: spp. fehér, sp. 6-7,5 x 4-5 µm, elliptikus, sima, olajcseppekkel

Termőhelye és idő: lombos és fenyőerdőben júliustól októberig, elterjedt, nem gyakori

Megjegyzés: Ehető, de íze erősen fűszeres. Több ánizsszagú tölcsérgomba van, de egyik sem zöldes színű, így nem téveszthető össze velük.

Felhasználhatósága szerkesztés

Ehető gomba. Néhány embernél olyan allergiás tüneteket válthat ki mint a Begöngyöltszélű cölöpgomba.

Élvezeti értéke szerkesztés

Jóillatú, aromás gomba. Levesek, pörkültek készítéséhez használják már az ókor óta.

Összetéveszthetősége szerkesztés

Nem téveszthető össze. Élőhelye és hártyás gallérja miatt jól felismerhető.

Fiatalon hasonlíthat hozzá az ehető Szemcsésnyelű fenyőtinóru.

Források szerkesztés

   Forma

Kalap: Domború, majd lapos, ritkán tölcséres, 7-14 cm, de lehet jóval nagyobb is. Vastag húsú. Széle kissé aláhajló, fiatalon begöngyölt. Színe szürkés, egérszürke, barnásszürke. A fiatal gombán hamvasfehér bevonat és gyakran körbefutó hamvas rajzolat látszik. Helyenként előjön karcsúbb, vékonyabb kalapú, tölcséresedő változatban is.

Lemezek: A kalapról könnyen lefejthetők. Színük sárgásfehér, halványsárgás. A spórapor fehér.

Tönk: Vastag, merev, tömör, megnyúlt, felfelé kissé vékonyodó, 4-12 cm hosszú, 1-4 cm vastag. Színe halványszürke, fehéres, alul molyhos, felülete rostos, csíkos.

Hús: Fehér, merev, a tönkben rostos, szálakra foszló. Szag és íz: Feltűnően erős, kellemes, igen jellegzetesen fűszeres szagú, kissé édeskés, savanykás ízű. Ha ismerjük a szagát, akkor már ennek alapján felismerhetjük.

Fogyaszthatóság: Jó, ehető, ropogós húsú gomba. Mártásnak, levesnek, pörköltnek is alkalmas. Szaga azonban főzéskor még jobban érződik. Erős aromája miatt egyesek nem szívesen eszik, mások viszont éppen ezért kedvelik. Akit az erős szag zavar, fogyassza forrázva. Legjobb más gombafajokkal keverve, ízesítőnek húshoz vagy gomba. mártáshoz. Jól és szépen szárad. Gombapornak is jól használható. Az idős példányok túl érzékeny egyéneknek megárthatnak.