Szerkesztő:Róna-Tas András/próbalap

Szerkesztő:Róna-Tas András/kitan 01

A kitanok neve

A kitan népnév először a negyedik században tűnik fel a kínai források szerint. A Kr.u. 554-ben összeállított Wei shu (Wei dinasztia története) említi először őket Qidan 契丹 néven. Az ott leírt történet szerint 388-ban váltak ki a szienpi (xienbei, serbi) törzsek közül. A szienpi törzsek vezető rétegét a tudomány a mongolok elődei egyikének tartja. A népnév a VIII. században megjelenik a türk rovásírással írott feliratokban kitany alakban (Köli csor 720-725, Tonyuquq 726, Kül Tegin 732, Bilge kagán 734/735). Az ótörök kitany alak a nyelvjárásokban két irányban alakult. A keleti ótörök nyelvjárásokban kitan, a nyugati nyelvjárásokban kitaj alak vált uralkodóva. A kitan Liao dinasztia bukása (1126) után rövid ideig az őket követő dzsürcsi nép és Arany (Jin) dinasztia nevévé válik, például a Mongolok Titkos Történetében (1240 körül), majd egész Kínára is alkalmazzák. Az orosz kitaj és az arab közvetítésű khataj már ezekben a formákban kerül Európába mint Kína neve. A nép saját nyelvén kitan-nak nevezte magát. Az 1360 körül írt magyarországi latinnyelvű Képes Krónikában a népnév gens kytanorum alakban jelenik meg, és a kara-kitanok nevét őrzi. A nép nevét kitaj formában Magyarországon Ligeti Lajos tette ismertté (1927), ma az önelnevezést és a nemzetközi gyakorlatot követve a kitan alak vált elfogadottá.

Források

Kane, Daniel (2009), The Khitan Language and Script, Leiden—Boston

Róna-Tas András (2019), Egy ismeretlen írás és nyelv megfejtése: a kitan, Magyar Tudomány 180/12, 1846-1856.