Szerkesztő:RepliCarter/Sebhelyek irodalma

A sebhelyek irodalma vagy megsebzettek irodalma (hagyományos kínai: 傷痕文學, egyszerűsített kínai: 伤痕文学, pinjin: shānghén wénxué, magyaros átírás szerint: sanghen venhszüe) a kínai irodalom egyik műfaja, mely az 1970-es években bukkant fel nemsokkal Mao Ce-tung halála után. A műfaj a kulturális forradalom és a Négyek bandája uralmának tragikus tapasztalatait megélt káderek és értelmiségiek szenvedéseit mutatja be.[1][2]

A műfaj első képviselője Lu Xinhua 1978-as Scar című filmje volt, mely a hivatali képmutatást és korrupciót támadta.[3] Liu Xinwu 1977-es rövidfilmjét, a The Class Teachert (班主任, Pan Csuzsen) szintén a sebhelyek irodalmának úttörőjeként jegyzik, bár egyes források ezt vitatják.[4] A stílust képviselők jellemzően életük harmincas-negyvenes éveiben jártak, általában alkalmazottként dolgoztak íróként vagy vágóként, munkáik államilag támogatott irodalmi folyóiratokban jelentek meg.[5] Népszerűségükhöz hozzájárult, hogy alkotásaikban kifejezték a korszak iránti erkölcsi felháborodottságukat, mely összhangban volt a közönség érzéseivel.[6]

A sebhely irodalom terjedése összhangban volt a pekingi tavasszal, vagyis a kínai közösségben lezajlott reform és nyitottság időszakával, úgy is hivatkoztak rá, mint egy „második száz virág mozgalomra.”[7] Bár a stílus leginkább a traumára és zsarnokságra irányult és jellemzően negatívként jellemezték, a szeretet és hűség továbbra is fő témája maradt. Gyakorlói nem voltak kifejezetten a kommunizmus ellen, hanem megmaradt az a bizalmuk iránta, hogy a párt képes lehet a múlt tragédiáit helyrehozni és a szeretetet ragadták meg, mint a probléma megoldásának kulcsát.[8]

Azonban a sebhely irodalom nem teljesen kapott szabad utat a párttól. A kommunista párttal és magával, Maoval szembeni kritikái miatt is a támadásoknak volt kitéve. Végül a kormány a burzsoá liberalizmus ellen folytatott szélesebb körű támadása körében a sebhely irodalmat is elkezdte leépíteni.[9]

  1. Chen Xiaoming (1996), i. m. 160. o.
  2. 'Kalmár Éva: Lelkes kövek'. terebess.hu. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  3. Chen Ruoxi (2004), i. m. XIV-XVII. o.
  4. Xie Xinhua (2000), i. m. 
  5. Siu és Stern (1983), i. m. XXXVIII. o.
  6. Watson (1992), i. m. 106. o.
  7. Watson: (cím?). 1992. 107–108. o.   nincs elsődleges cím
  8. Liu: (cím?). 2003. 24. o.   nincs elsődleges cím
  9. Harding: (cím?). 1987. 188. o.   nincs elsődleges cím
  • Berry, Chris. Postsocialist Cinema in Post-Mao China: The Cultural Revolution After the Cultural Revolution. Routledge (2004). ISBN 0415947863 
  • Chen, Xiaoming (1996). „The Disappearance of Truth: From Realism to Modernism in China”. In the Party Spirit: Socialist Realism and Literary Practice in the Soviet Union, East Germany, and China: 158–166, Rodopi. ISBN 905183957X. 
  • Chen, Ruoxi, Goldblatt, Howard; Ing, Nancy. The Execution of Mayor Yin and Other Stories from the Great Proletarian Cultural Revolution. Indiana University Press (2004). ISBN 0253216907 
  • Harding, Harry. China's Second Revolution: Reform After Mao. Brookings Institution Press (1987). ISBN 0815734611 
  • McDougall, Bonnie S., Kam, Louie. The Literature of China in the Twentieth Century. C. Hurst and Co. (1997). ISBN 1850652856 
  • Liu, Jianmei. Revolution Plus Love: Literary History, Women's Bodies, and Thematic Repetition in Twentieth-Century China. University of Hawaii Press (2003). ISBN 0824825861 
  • Siu, Helen F., Stern, Zelda. Mao's Harvest: Voices from China's New Generation. Oxford University Press (1983). ISBN 0195034996 
  • Watson, Andrew. Economic Reform and Social Change in China. Routledge (1992). ISBN 0415069734 
  • White, Lynn. Local Causes of China's Intellectual, Legal, and Governmental Reforms. M.E. Sharpe (1996). ISBN 0765601494 
  • Xie, Xinhua (2000). „《班主任》不是伤痕文学 ("'The Class Teacher' is not scar literature")”. The Journal of the Teacher's College, Qingdao University 17 (1).