Szerkesztő:Rodrigo/próbalap

Szerkesztő:Rodrigo/Stefan Heym

TSU
Típus	Vállalkozás
Alapítva	2004 (New York, USA)
Székhely	(New York, USA)
Vezetők	Sebastian Sobczak (ügyvezető igazgató), Drew Ginsburg (értékesítési vezető)
Alapító	Sebastian Sobczak, Drew Ginsburg, Thibault Boullenger
Iparág	IT, internet
Termékek	TSU közösségi portál
Árbevétel	7,3 millió $ (2014)
Profit	3,5 millió $(2014)
A TSU weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

többségelvűség

39

A többségelvűség vagy majoritarianizmus ideiglenes formája az ochlokrácia

http://www.hhrf.org/nepujsag/13jun/13nu0625t.htm The Economist 2013 június . A "majoritarianizmus" – választott, ám autokrata vezetôk hitvallása, amely szerint a választás útján elnyert hatalom birtokában nekik mindig igazuk van – nem egyenlô a valódi demokráciával, még ha a két dolog látszólag hasonlít is egymásra.

A demokratikus legitimáció nem csupán viszonylagos kölcsönhatásban áll egy vezetô által begyûjtött szavazatokkal. Napjainkban Nyugaton csak kevés jelölt nyeri el a leadott szavazatoknak több mint a felét, s még kevesebben a választásra jogosult összes polgár voksainak a többségét. A legtöbb vezetô kénytelen szûk parlamenti többségre támaszkodva kormányozni. Önmagában ettôl persze még nem válnak illegitim kormányfôvé.

Recep Tayyip Erdogan pártja csaknem 50 százaléknyi szavazatot szerzett a 2011. évi törökországi választásokon; ez imponáló, de nem abszolút bizonyítéka a demokratikus erényeknek – mutat rá az angol hírmagazin.

Ha a széles körû támogatottság nem automatikusan minôsít egy vezetôt demokratának, úgy az erôs ellenzék sem fosztja meg ôt ettôl a címtôl.

A kérdés az, milyen módon viszonyul (a mindenkori vezetô) támogatói és ellenfelei viszonyához. Ez részben azoktól a szabályoktól és intézményektôl függ, amelyek a vezetô hatalmát hivatottak korlátozni, egyben lehetôvé téve a sértettek kárpótlását. Ezek közé tartozik az alapvetô állampolgári jogok széles köre, az ezek érvényesítését szolgáló független bíróságok, valamint a jogokat figyelemmel kísérô szabad sajtó. A demokrácia szemszögébôl nézve Erdogan éppen ezek terén követte el a legsúlyosabb hibát: nem azzal, hogy vitatott vagy hibás politikát folytatott (ehhez joga van), hanem a bíróságok megszállásával, a kritikus hangú sajtó elnémításával, a békés tiltakozók megtámadásával. Az, hogy Erdogan újabban az alkotmány "megbütykölésérôl" beszél hatalma meghosszabbítása érdekében, szintén figyelmeztetô jel.

A dokumentumokon és az intézményeken túlmenôen a durva majoritarianizmus és a demokrácia közötti különbség a hatalmon lévôk fejében érhetô tetten. A demokraták alapvetôen megértik, hogy a kisebbség (vagy sok esetben a többség) tagjai, akik nem rájuk szavaztak, éppen olyan polgárai országuknak, mint akik rájuk voksoltak; és mint ilyenek, jogosultak arra, hogy tisztelettel meghallgattassanak. Azt is megértik, hogy a mindenkori vezetônek nem csupán a támogatói, hanem a nemzet érdekeiben kell mérlegelnie és cselekednie.

A török tüntetôk azért vonultak az utcákra, mert úgy érezték: Erdogan nem csupán az érdekeikkel ellentétesen cselekszik, de egyúttal panaszaikat sem hajlandó meghallani. Azzal, hogy terroristáknak és külföldi ügynököknek nevezte ôket, és könnygázt meg vízágyúkat vetett be ellenük, a kormányfô megerôsítette a tüntetôket ebbéli hitükben.

A demokrácia alapvetô gondolata értelmében a választók megbízást adnak egy kormánynak, amely tetszése szerint kormányoz mindaddig, amíg a polgárok elérkezettnek látják az idôt a leváltására. Ám jóllehet a szavazás fontos demokratikus jog, ez nem az egyetlen jog. Egy választás megnyerése pedig egyetlen vezetôt sem jogosít fel arra, hogy semmibe vegye a hatalmát korlátozó fékeket. Az a majoritariánus világnézet, amelyet Erdogan és a hozzá hasonlók vallanak, egyfajta "zombi demokrácia": kívülrôl hasonlít az igazira, de hiányzik a szíve – írta a The Economist.