Wikipédia

Szerkesztő:Sierrahun/próbalap

< Szerkesztő:Sierrahun

Szerkesztő:Sierrahun/Gettysburg Szerkesztő:Sierrahun/Pea Ridge-i ütközet (Elkhorn Tavern-i ütközet

Kinevezések szerkesztés

név rang előléptetve megjegyzés
David E. Twiggs MG 1861. május 22. Több mint 70 éves és beteg. Már az 1812-es háborúban is harcolt. A négy aktív relikvia, John E. Wool, William S. Harney, Winfield Scott és ő. Betegsége miatt nem vállalt aktív szolgálatot és július 15-én belehalt a tüdőgyulladásba.
Leonidas Polk MG 1861. jún 25. TN. WP, Davis évfolyamtársa. University of Sewanee alapítója. Óriási rabszolgatulajdon.
Gustavus W. Smith MG 1861. szept. 19. KY, WP 42-ben diploma, bv. hadnagyként(?) pedig k. jól tanul: mérnökkar. 45-ben hadnagy végre (?) Mexikó, kétszer brevet. 53-ban még csak főhadnagy. Nem csoda, hogy 54-ben leszerel és New Yorkba költözik, mérnök és streets comissioner. Felesége Lucretia Bassett Smith északi??? Nem, szülei georgiai kereskedők, de 32-től Connecticutban bálnáznak, nem is mozdulnak onnan, Luki oda tér vissza meghalni. Lucretia 22-ben születik. Valszeg fel kell számolniuk a new yorki egzisztenciát, ez eltarthat egy darabig. 61. szept. 19-én azonnal MG. Johnston embere, wing commander. Seven Pinesnál Johnston megseb. Lehet, hogy Davis szándékosan hozta olyan helyzetbe, hogy baromságot felelt a kérdésére? Replaced by Lee. Másnap GW betegszabadság.
Earl Van Dorn MG 1861. szept. 19. Miért ilyen korán? mert hdo parancsnok Manassasnél. Faszért hdopcs Manassasnél?
James Longstreet MG 1861. okt. 7. Imádta Johnstont, vissza is kívánta Lee kinevezése után. Mert hdo parancsnok Manassasnél. Gallagher és DSF szerint is hadseregparancsnokságra alkatilag nem volt alkalmas, de ezt nem ismerte föl.
Stonewall Jackson MG 1861. okt. 7. VA. First Manassas sajtója miatt. Mert hdopcs Manassasnél.
Benjamin Huger MG 1861. okt. 7. SC. Öreg. mert hdopcs Manassasnél.
Mansfield Lovell MG 1861. okt. 7. NY. New Orleans elvesztésének bűnbakja?
John B. Magruder MG 1861. okt. 7. VA. BG 1861. június 17. Big Bethelért, a sajtó az égbe menesztette. Lee nem feltétlenül a teljesítménye miatt, talán inkább személyes jellemvonások, viselkedés miatt szuperálja ki. Haha. 7 Days alatt képtelen támadni, Malvern Hillnél támad; teljes vakság a lehetőség szerinti taktikus cselekvésre. Mikor Lee megkérdezi miért támadott: mert parancsot kaptam rá, Sir! Lapát: Texas, adminisztratív munka.
William J. Hardee MG 1861. okt. 7. GA. Ő is odavolt Johnstonért. Bragg leváltása után el kellett volna fogadnia a kinevezést. 64. jan megházasodik, Chickamauga után vissza, Polk hadtestét átvesz. Mikor Hoodot kinevezik, Hardee-t elvezénylik az Army of Tennessee-től.
Edmund Kirby Smith MG 1861. okt. 11. FL. Független Davis lojalista. Mert hdopcs Manassasnél.
George B. Crittenden MG 1861. nov. 9. KY. Alkoholproblémák, sokadszori apai beavatkozás a karriermentésbe.
Theophilus H. Holmes MG 1861. dec. 13. NC. Süket, hatékonysága tragikus. Mert hdopcs Manassasnél.
John C. Pemberton MG 1862. jan. 14. PA. Davis lojalista
Richard S. Ewell MG 1862. jan. 24. VA. Beauregard eltávolítása után Johnston hdoparancsnokot csinál belőle.
William W. Loring MG 1862. feb. 15. FL. Lost arm in Mexico. Romney-expedíció után még előléptetik? Egyszerre pedofil és kókler. Legalábbis ez volt a híre.
John P. McCown MG 1862. feb. 15. TN. Tüzér, nyugati hadszíntér, BG, Belmont, New Madrid, MG, Shiloh-t úgy tűnik kihagyta, majd hadosztályparancsnok, később parancsnok az Army of the Westnél, aztán Hardee hadtestében hadosztályparancsnok, Stones River és ekkor Bragg leváltásárt petíciózik Davisnél. Bragg hadbíróság elé állítja engedetlenségért, bűnösnek találják, felfüggesztik. McCownnak elege is lett a Konföderációból.
Sterling Price MG 1862. márc. 6. MO. Anti west point beállítottásgú. Hogy mért utálta McCullogh-t aki sosem volt Wp-os és miért szereti Van Dornt, aki meg igen, tisztázásra szorul.
Samuel Jones MG 1862. márc. 10. VA. Ezredes, Beauregard tüzérségi főnöke és chief of ordnance. Post Bull Run Bartow dandárjának pcs, Manassas után ddtb. MG. 62. jan 22. Dept of X in Pensacola. 62. szept 23 Dept. of East Tenn. LL 97. Legfőképpen Departemental command. Negyvenes éveiben jár, miért dept?
Benjamin F. Cheatham MG 1862. márc. 13. TN. Outsider, jó képességekkel, de Stones Rivernél részeg volt.
Daniel H. Hill MG 1862. márc. 26. NC. BG 1861. július 10. -> Magruder alárendeltje Big Bethelnél. Észak-karolina kormányzója petíciózza. Davist kritizálta, lapát.
Jones M. Withers MG 1862. ápr. 6. AL. WP, kansas, leszerelt, lawyer, Mexikó, megint leszerelt, képviselő és polgármester, 61. júl. 10 BG, District of Alabama 61. szept. 12., abból lett az Army of Mobile 62. jan. 27., abból lesz Johnston 2. hadosztálya márc. 29. (Army of Mississippi), Shiloh ápr. 6 és onnantól MG (nyilván utólag), jún. 30-tól tartalékhadtest parancsnoka, aug 18-tól Wither's division in the right wing. Nov. 20 Army of Tennessee 2. hadosztály, dec. 31 Stones River, BB és LP elismerések érte, Grady McWhiney szerint Bragg támogató hatosfogatában volt, 63. júl. 18-án lemondott (??? Bragg miatt, vagy mivan?). Egy héttel később újra MG, 64. feb 6-tól júl. 27-ig District of North Alabama parancsnok. 65. ápr. 30-tól máj. 4-ig alabamai tartalékerők parancsnoka. From the second volume of David Powell's "The Chickamauga Campaign"

Another new arrival appeared a few weeks later. Major General Thomas Carmichael Hindman arrived in Chattanooga on August 13 (1863) from Richmond, bearing orders authorizing him to take command of Maj. Gen. Jones M. Withers division in Leonidas Polk's corps. Withers was a capable combat officer who had seen plenty of service - when healthy. Unfortunately, as the war continued he grew increasingly less so. He was absent for much of 1863, his division left in the hands of its senior brigadier, J. Patton Anderson, of Florida. Withers submitted his resignation that July, but agreed to stay on with the condition that he could assume a less active role. He was promptly transferred to district command in Mobile. Hindman, who was then on detached duty in Richmond, was sent as his replacement.

John C. Breckinridge MG 1862. ápr. 18. KY. Outsider, szolid képességekkel.
Thomas C. Hindman MG 1862. ápr. 18. AR. Lásd kettővel följebb Withersnél.
Lafayette McLaws MG 1862. máj. 23. GA. Chancellorsville után Lee leírta magában agresszivitáshiány miatt? Longstreettel azon kapnak össze, hogy nem hajlandó asszisztálni Braxton Bragg fúrásához/leváltásához --> Lee's Lieut. Dramatis Personae. Pfanz szerint terméketlen agresszivitás jellemezte (ez lehetett Lee gondja vele? Gettysburgnél pompásan viselkedett és Longstreet külön dühös lehetett rá emiatt, mert az volt a benyomása, hogy Lee többé-kevésbé burkoltan célzott rá, hogy McLawst használja hadtestparancsnoknak helyette, ha ő nem engedelmeskedik. És a McLaws-countermarchból úgy tűnt, McLaws ki is lép L. árnyékából.)
Ambrose P. Hill MG 1862. máj. 26. VA. Érthetetlen, miért nem váltja fel Lee hamarabb.
Richard H. Anderson MG 1862. júl. 14. SC. Piálás és megszégyenítő viselkedés miatt Davis nem szerette. Lee ragaszkodott hozzá. Wilderniss után Longstreet hdt pcs. Mikor Longstreet visszajön, Lee csinál neki egy 4. hdt.
Jeb Stuart MG 1862. júl. 25. VA.
Richard Taylor MG 1862. júl. 28. LA. Szolid képességek, de lehet, hogy egomániás. Davis sógora.
Simon B. Buckner MG 1862. aug. 16. KY.
Samuel Gibbs French MG 1862. aug. 31. NJ.
Howell Cobb MG 1862. szept. 9. politikus
John Bell Hood MG 1862. okt. 10. TX. Nem stratéga agyilag, hanem taktikus.
George Pickett MG 1862. okt. 10. VA. Henry Heth kuzinja. Gettysburg után egy évig garrison command. Soha már nem lesz olyan, mint előtte. DSF III. Dramatis Personae.
Carter L. Stevenson MG 1862. okt. 10. VA.
David R. Jones MG 1862. okt. 11. SC. Davis és Richard Taylor unokatestvére. Johnston már 1862. márc. 10-én felterjesztette MG-nak (miért? Jeffernson Davisnek akart benyalni? Valószínűtlen.), de a szenátus nem szavazta meg, hagyta lejárni. Másodikra átment, de akkor már nem Ewell mögött a második rangidős MG. 62 augusztusában már egyre kevésbé képes egészségileg helytállni. A hadosztály vezetése adminisztratíve máson nyugodott, nem rajta, DSF II. 63-64. szerint. 1863. januárjában meghalt Richmondban.
John H. Forney MG 1862. okt. 25. AL. Hoke, Ramseur és Robert D. Johnston kuzinja NCból. 1862. március 10-én lett BG. A Department of Alabama & East Florida parancsnokságát megkapva lett MG. Sok adminisztratív beosztás, de Vicksburgnél hadosztályparancsnok. Aztán Trans-Mississippi.
Dabney H. Maury MG 1862. nov. 4. VA. Earl Van Dorn törzstisztje, Pea Ridge, BG, hadosztályparancsnok, Second Corinth, MG, Vicksburg, Mobile.
Martin L. Smith MG 1862. nov. 4. GA. Elsősorban mérnök.
John G. Walker MG 1862. nov. 8. MO. but no real affiliation.
Franklin Gardner MG 1862. dec. 13. LA. Port Hudson parancsnoka. Egy évig fogságban.
Jubal A. Early MG 1863. jan. 17. VA. Tribmle-lel együtt való kinevezése és a jövendő beosztásának a második hadtestben való megjelölése kiváltotta Taliaferro visszasorolását dandárparancsnoki beosztásba. Taliaferro tiltakozásul távozik az ANV-tól. Early dominálja Ewellt, de mikor saját maga kerül a második hadtest élére, kiderül, hogy a lovassággal nem tud mit kezdeni, mert nem képes együttműködni.dsf
Isaac R. Trimble MG 1863. jan. 17. MD. Cross Keysnél Ewell nagyon dicséri. ((Gettysburg előtt meg beszól neki, hogy kuss.)) Earlyvel együtt való kinevezése és a jövendő beosztásának a második hadtestben való megjelölése kiváltotta Taliaferro visszasorolását dandárparancsnoki beosztásba. Erőszakos idióta, Gettyburg után fogságba esik, miután másodszor is ellövik a jobb lábát. A szövetségi kormány nem engedi kiváltani, mert ő szaggatta fel a marylandi vasútvonalakat a baltimore-i incidens után. Azt nem írják miért, tekintve, hogy olyan virginiai volt, aki kentuckyba vándorolt ki és onnan került a WP-ra. A háború végéig fogságban marad. Atkinson mondja a How to replace after Gettysburg videóban.
Daniel Smith Donelson MG 1863. jan. 17. TN. Elsősorban mérnök, adminisztratív feladatok. 63 áprilisában krónikus hasmenésben meghalt.
Edward Johnson MG 1863. feb. 28. VA. Mikor a Mule Shoe után kiszabadul, a Tennessee-i hadsereghez rakják, hdo pcsnak. Nashville-nél megint elfogják.
W. H. C. Whiting MG 1863. feb. 28. MS. Szuperképzett West Pointos. Douglas McArthurig ő volt a tanulmányi eredmény rekordere az akadémián. Manassasnél ő az a Johnston-törzstiszt, aki ugyan nem utasítják és mégis leállítja Longstreet és Bonham ellentámadását, nemlétező uniós támadásra hivatkozva. Július 21-ével ddtb. lett Beauregard nyomására. Davis már 1861 őszén fejébe vette, hogy a hadosztályok azonos államból kiállított dandárokat tartalmazzanak. Johnston 1861. okt. 18-án tiltakozott a javaslat ellen, de Davis decemberben saját államába, Mississippibe való dandárokkal parancsba adta, hogy a mississippi ezredek W. H. C. Whiting és Richard Griffith dandártábornokok parancsnoksága alatt szerveződjenek dandárba. Johnston megint apprehendált, Whiting meg visszaírt a hadügynek, hogy ez az egész ötlet bolondság és visszaüt magukra; ő teljesen elégedett a mostani ezredeivel, nem akar mississippibelieket, amikor ezekkel már összeszokott. Davis olyan mérges lett ettől, hogy Whitingot leváltotta, mondván, mivel nem akarja elfogadni a komissiót, jelen pillanatban nincs másik pozíció, csak egy őrnagyi beosztás a mérnökkarban. Johnston azért kapta meg a magáét, hogy hogy merészel ilyen felforgató és engedetlenséget szító irományt továbbküldeni. A dandár parancsnoka így Joseph R. Davis lett, Davis unokaöccse. Whiting karrierjének még nem volt teljesen vége, mert Johnston visszakönyörögte őt dandártábornoknak, és 62 elején G. W. Smith hadosztályába került. York ostroma, Battle of Eltham's Landing, Smith szárnyparancsnok lesz, hadosztályát Whiting veszi át, pár napra rá Seven Pines, aztán Seven Days. Lee Malvern Hill után leváltotta és Hood-ot rakta a helyére. Lehetséges ok: alkoholproblémák. A. Wilson Greene a Bermuda Hundredről szóló művében (Kunis) ezt állítja. 62. augusztus 4-én eljuttat Lee-nek valami ügyiratcsomagot, ami a sérelmeit támasztja alá, csak nem derül ki belőle a sérelem. Valószínűleg előléptetési mellőzöttség. Lee visszaír neki, hogy ne ezen szarozzunk, egymillió más dolgunk van, idővel majd megkapja az előléptetését. Whiting azonban egészségügyi szabadságra ment, eleve onnan írt; Lee sorai szerint jól van és onnan nem akar visszatérni, úgyhogy a dandárját átveszi Evander Law, a hadosztály Hoodé. NC Military District of Wilmington, MG, Dept. of North Carolina and Southern Virginia, 64 májusában Beauregard Petersburg védelmi vonalába rendeli, Battle of Drewry's Bluff (1864)/Battle of Proctor's Creeknél neki kéne megkerülnie Butler szárnyát, két napja nem alhatott semennyit, nem támadott komolyan vehetően. Beauregard visszaküldte Wilmingtonba, és D. H. Hillt tette a helyére. Second Battle of Fort Fisher, láblövés, Bragg elleni panasz a fogságból és halál dysentryben.
Patrick R. Cleburn MG 1863. ápr. 22. AR. Gyógyszerész.
Arnold Elzey (Jones Jr.) MG 1863. ápr. 22. MD. Bull Runnál Kirby Smith megsebesül, ő helyettesíti, kiválóan. Blücher of Bull Run. Stonewall shenandoah-völgyi hadjáratában Ewell dandárparancsoka. Gaines Millnél fejbelőtték és beszélni is alig tudott utáan. Adminisztratív szolgálatot kap, mert ott csak írni kell, amíg scraping the barrell és a Franklin-Nashville-i hadjáratban a tüzérség parancsnoka lett volna, ha le nem kési.
W. H. F. Rooney Lee MG 1863. ápr. 23. VA. Lee fia. Lovasság.
Robert E. Rodes MG 1863. máj. 2. VA. VMI.
William H. T. Walker MG 1863. máj. 23. GA. Elesett Atlantánál. Chickamaugánál a tartalékhadtest parancsnoka. Possible Johnston man.
Henry Heth MG 1863. máj. 24. VA. Lee kuzinja. Balszerencse kíséri mindenhova, leszámítva a fejfedőjébe tömött papírrétegeket, melyek megóvják Gettysburgben az életét.
John S. Bowan MG 1863. máj. 25. MO. Vicksburg után paroled, majd 1863. július 13-án belehalt a járványos hasmenésbe.
Robert Ransom MG 1863. máj. 26. NC.
William Dorsey Pender MG 1863. máj. 27. NC. A. P. Hill előléptetésekor kapott hadosztályparancsnokságot. Gettysburgnél megsebesül, két hét múlva belehal.
Steven D. Ramseur MG 1863. máj. 31-jún. 1. NC. BG 1862. november 1. 62-ben mindössze 25 éves...
Alexander P. Stewart MG 1863. jún. 2. TN.
Stephen D. Lee MG 1863. aug. 3. SC. Semmi köze nem volt a R. E. Lee famíliához, dél-karolinai volt. Eredetileg tüzérként kezdte a keleti hadszíntéren és Antietam után került a nyugatira, ahol hadosztályparancsnok lett Chickasaw Bayounál.
Cadmus M. Wilcox MG 1863. aug. 3. TN. Old Billy Fixin. Graduated 1846. Chapultepec brevet. Instructor of Tactics at West Point for five years. Two years study in Europe. Prepared manual Rifle and Infantry Tactics. Translated Austrian manual on inf tactics. Captain of 7th Infantry. Fed service ended. Colonel of the 9th Alabama. BG 61 október. Seven Pinesnál két dandárt irányít, aztán Gaine's Millnél hármat. Nagy küzdő Glendalenél. Pryor, Featherstone és saját dandárt vezeti 2nd Manassasnél hadosztályparancsnok szerepben, de tartalékban van. Kihagyja Antietamet. Két dandárját R. H. Anderson kapja. Dorsey Pender utóda. (Salem Churchnél elnyeri Lee bizalmát, aki azt írja róla, hogy igen képzett és megbízható katona.)
Wade Hampton III MG 1863. aug. 3. SC.
Fitzhugh Lee MG 1863. aug. 3. VA. Wade Hampton előléptetése BG-nak előbb történt. R. E. Lee kuzinja.
William Extra Billy Smith MG 1863. aug. 12 VA. Politikus. 63. július 10-én, hét nappal G. után dandártábornokként leszerelt, mert Virginia kormányzójának megválasztották már Gettysburg előtt. Honorary MG 63. aug 12. 1864. január 1-jén elfoglalta hivatalát.
William T. Martin MG 1863. nov. 10. Lovasság. Először Jeb Stuart alatt, aztán nyugati hadszíntér.
Nathan Bedford Forrest MG 1863. dec. 4. Lovasság. Naná.
Charles W. Field MG 1864. feb. 12. KY.
James P. Anderson MG 1864. feb. 17.
William B. Bate MG 1864. feb. 23.
Camille AJM De Polignac MG 1864. feb. 23.
Robert F. Hoke MG 1864. ápr. 20. NC. Nagyon fiatal, 62-ben 25 éves. Kentucky Military Academy. 64 januárjában elfog 2800 uniós helyőrséget a dandárjával-> MG. DSF szerint egotripen utazik.
James F. Fagan MG 1864. ápr. 25. AR. Temporary. Nevelőapja AR kormányzója. Farmer Saline megyében. Önkéntes, hadnagynál kezdi.
Joseph B. Kershaw MG 1864. máj. 10. SC. Tehetséges Outsider. Gettysburgnél szolid teljesítmény.
John B. Gordon MG 1864. máj. 14. GA. Outsider lawyer in Atlanta. Magas és vékony alkat. Századpcs. Bull Runnál ott van, de nem lát harcot. Ezredpcs. Első harc Seven Pines. Rodes mindjárt meg is sebesül, acting brigade command. Utána átszerv, O'Neal dandárjába kerül, O'Neal rangidős. Rodes vissza Seven Days előtt. Gaines' Mill, Malvern Hill. Antietam, szitává lövik, de felépül. 62. nov. 1 Lee előléptetésre terjeszti fel BG, mert kedveli, hogy harcol. Vissza Early hdo-ban dandárparacsnok. Lee megint felterjeszti, ezúttal 63. május 7. BG. Gettysburg. 64 májusig BG, ekkor kap hdoparancsnokságot, tél végére de facto hdt parancsnokság és Longstreet után Lee legközelebbi bizalmasa. Early ezt nem bocsátja meg neki, de legalább nem is szól róla semmit. Early temperamentumával ez óriási fegyvertény.
Bushrod R. Johnson MG 1864. máj. 21. KY. WP, hadnagy 3rd US inf. Seminole háború, Mexikóban csempészésért kirúgják. KY, professzor a Western Military Academy-n. University of Nashville. Állami milíciában ezredes.
Edward C. Walthall MG 1864. jún. 6. Temporary.
Henry D. Clayton MG 1864. júl. 7. Temporary.
William Mahone MG 1864. júl. 30. Alacsony és vékony. Vasúti outsider, nem karrierkatona. Korai katonai pályafutása nem valami mutatós, mások tucatnyian bőven túlszárnyalják. Csak a háború zárófázisában válik elismert katonává, de onnantól meg csak arra emlékszik mindenki.
John C. Brown MG 1864. aug. 4. Temporary.
Lunsford L. Lomax MG 1864. aug. 10. Temporary. Lovasság.
Matthew C. Butler MG 1864. szept. 19. Lovasság és gyalogság is. Fitzhugh Lee, Thomas L. Rosser és Joseph Wheeler mellett harcolt a Spanyol-Amerikai háborúban is.
G. W. Custis Lee MG 1864. okt. 20. R. E. Lee fia.
P. M. B. Young MG 1864. dec. 30.
Bryan Grimes MG 1865. feb. 15.
Thomas J. Churchill MG 1865. márc. 17. Davis nem hagyta jóvá, május 13-án elutasította.
John S. Marmaduke MG 1865. márc. 17. 1864. április 30-i első felterjesztését Davis még nem hagyta jóvá. A 65 márciusit már igen, annak dacára, hogy Marmaduke ekkor már, Mine Creek után fogságban volt és nem is szabadult a háború végéig.
Harry T. Hays MG 1865. május Kirby Smith kinevezése, kongresszus ekkor már nem létezett, Davis fogságba esett.
Joseph R. Anderson BG 1861. szept. 3. 1862. júl. 19-én leszerelt és ment igazgatni a Tredegar Iron Worksöt.
Nathan G. Evans BG 1861. okt. 1. Working alkoholista.
Raleigh E. Colston BG 1861. dec. 23. Lee 1863. máj. 20-án leváltja az ideiglenes hadosztályparancsokságról.
William B. Taliaferro BG? 1862. márc. 4. Mint rangidős beosztott, Winder halála után Jackson hadosztályának acting parancsnoka. Winder szintén acting volt. DSF azt érezteti, hogy Winder össze tudta fogni a hadosztályt, Taliaferro meg nem. DSF II. 65. szerint távol kellett volna tartani a hadosztályparancsnokságtól. Early és Trimble 63. jan 19-én együttes kinevezése és a jövendő beosztásának a második hadtestben való megjelölése kiváltotta Taliaferro hat hónapnyi acting hdo parancsnokság után visszasorolását dandárparancsnoki beosztásba. Tiltakozásul áthelyezését kérte. MG kinevezésének dátuma nem ismert, és a keleti hadszíntértől távol maradt. District of Savannába küldik, aztán Eastern District of Florida, aztán South Carolina.
William E. Stark ? 1862. aug. 6. Antietamnél elesett.
William Barksdale ? 1862. aug. 12. Gettysburgnél elesett. A Barksdale Bill nem az ő nevéhez, hanem Ethelbert Barksdale-éhez kapcsolódik.
James L. Kemper MG? 1864. szept. 19. Gettysburg után tábori szolgálatra nem alkalmas.
John M. Jones BG came to Ewell’s staff as assistant adjutant general in April 1862 and by June was the division’s acting inspector general. Despite Jones’s ongoing battle with alcoholism, Lee gave him the command of a brigade early in 1863. Jones led his brigade gallantly throughout the coming months, suffering wounds at both Gettysburg and Mine Run. He died in battle on May 5, 1864, in the Wilderness. Donald Pfanz - The letters of Richard S. Ewell 223. o.

Ez + az szerkesztés

Report of Brig. Gen. Nathan G. Evans, C. S. Army, Commanding Brigade and Division, of Operations September 14-17. SEPTEMBER 3-20, 1862.-The Maryland Campaign. O.R.-- SERIES I--VOLUME XIX/1 [S# 27]

HEADQUARTERS EVANS' BRIGADE, Near Winchester, Va., October 13, 1862.

Maj. G. MOXLEY SORREL, Assistant Adjutant-General, Right Wing. 

      MAJOR: In pursuance to the written instructions of the major-general commanding, I beg leave to report the action of my command in the recent engagements in Virginia and Maryland:
  • * * * * * * * * *
      On August [September] 14 my division was ordered to support the command of Brigadier-General Rodes, on the left of the road near South Mountain. On marching my brigade up the mountain on our extreme left, I was informed that the two brigades under the immediate command of Brigadier-General Hood had been detached, by order of the major-general commanding, to support our right, and I was further ordered to hold my position on the left; that re-enforcements would be sent. On my arrival at the summit of the mountain, the skirmishers of the enemy were met, supported by several of his batteries that commanded my position. I directed Colonel Stevens, commanding brigade, to push over the summit and engage the enemy, then firing on General Rodes' troops, retiring. Colonel Stevens soon became engaged with a much superior force, two columns of the enemy advancing rapidly upon his small command. This force, however, was bravely met, and the position held until the troops on my right had retired, leaving my brigade nearly surrounded by the enemy. I then directed my troops to retire, firing, to the east side of the mountain, which was done in good order. 
      During the night I received an order to march in the direction of Sharpsburg, and my division ordered to act as rear guard, which duty was performed until our arrival at the Antietam River on the evening of September 15. 
      On the morning of the 16th, General Hood, with his two brigades, was detached and sent to the support of Maj. Gen. D. H. Hill, leaving me but two brigades--Colonel Anderson's and Evans' brigades. During the day my command was held as support to Colonel Walton's artillery; also with orders to defend the bridge over the Antietam; and my skirmishers were engaged throughout the day with the sharpshooters of the enemy. 
      On the morning of the 17th, the enemy attacked our right [left] in force, and about noon Colonel Anderson's brigade was detach to support General Hood, then supporting Maj. Gen. D. H. Hill on the right [left]. 
      About 2 p.m. I was ordered to rally the troops then flocking to the town from our right [left] and bring them into action. After considerable exertion, with the assistance of my entire staff, I succeeded in collecting about 250 men and officers, whom I formed into two commands, and placed them, respectively, under the command of Colonels Colquitt and Iverson, of Maj. Gen. D. H. Hill's division. 
      At 3 o'clock, observing the enemy approaching my position (directly on the left of the road), also attempting to cross the bridge on my right, I ordered an advance, Colonels [A. H.] Colquitt and [Alfred] Iverson on the left with Boyce's battery, and Colonel Stevens on the right, supported by two batteries of Col. S. D. Lee's battalion (who came timely at my request to my assistance and rendered material aid in driving the enemy back across the river), with Colonel Stevens' command as skirmishers on the right, while I attacked the enemy with Colquitt's and Iverson's command on the left. This little command gallantly drove the enemy from his cover in the corn-field and caused him to retreat in confusion, leaving a number of their dead and two stand of colors, the latter having been shot down by a well-directed fire of Captain Boyce's battery. I also requested Colonel Walton, of the artillery, to open fire on the enemy's battery that had crossed the bridge, which, being promptly done, had the desired effect of driving it back. My brigade then resumed its original position and bivouacked for the night, sleeping on their arms.
      For individual instances of gallantry and distinction, I beg leave to refer to the reports of the immediate commanders. To my general and personal staff I am much indebted for their bravery and fidelity in carrying my orders. Capt. T. D. Eason, ordnance officer; Capt. A. L. Evans, assistant adjutant-general, [and] First Lieut. Samuel J. Corrie, aide-de-camp, were often under heavy fire and executed their several duties with intrepidity. My faithful courier, Mr. Farquhar Trezevant, was shot down near me by a shell, inflicting a wound from which he has since died. His loss was severe to me, both personally and in his official capacity. I am also pained to announce the fall of Capt. Samuel [Lieut. R. P.] Jordan, assistant adjutant-general of Colonel Colquitt's brigade, who was shot down while gallantly transmitting my orders. 
      Inclosed herewith, please find the reports of regimental and battery commanders. 
      The total loss of Evans' brigade in the above-mentioned engagements is 1,024 aggregate, from an aggregate of 1,830 on July 30. It is proper to state that the aggregate for duty was afterward increased to 2,200 by the addition of the Twenty-third Regiment South Carolina Volunteers. 
      In conclusion, I would call the attention of the major-general commanding to the gallant conduct of the officers of this brigade. In each engagement some field officer was either wounded or killed. 
      I had neglected to mention above the loss of the gallant Lieut. Col. T. C. Watkins, of the Twenty-third [Twenty-second] Regiment South Carolina Volunteers, and Lieut. Col. R. S. Means, of the Seventeenth Regiment, both of whom were shot down while cheering on their regiments. Lieutenant-Colonel Watkins was killed instantly, and Lieutenant-Colonel Means severely wounded in both legs and was left in the hands of the enemy.

Respectfully submitted. N. G. EVANS, Brigadier-General.

P. S.--The report of the Eighteenth Regiment South Carolina Volunteers will be forwarded to-morrow.

HEADQUARTERS EVANS' BRIGADE, November 5, 1862.

Maj. G. MOXLEY SORREL, Asst. Adjt. Gen., Right Wing, Army of Northern Va. 

      MAJOR: I beg leave to make the following corrections in my report of the actions of Evans' brigade in the recent engagements with the enemy in Virginia and Maryland. In the account of the battle of Sharpsburg I state that "the enemy attacked our right." For "right" read "left." Also, that "Colonel Anderson's brigade was ordered to support General Hood, then supporting Maj. Gen. D. H. Hill on the right." This should be our left. Again, "to rally the troops then flocking to the town from our right," again read for our "right" our "left." 
      I would respectfully request that this paper be forwarded as a supplement to my report.

Very respectfully, your obedient servant, N. G. EVANS, Brigadier-General, Commanding Brigade.

http://jacksonville.com/news/metro/2016-02-29/story/jacksonvilles-first-black-doctor-confederate-general-had-close-ties
http://nebula.wsimg.com/66935a5b50541d080d824553965c731d?AccessKeyId=D0395CE2B94DB42AC375&disposition=0&alloworigin=1

Ephraim Kirby Smith hadnagy 1834-ben elvette (a new yorki?) Syracuse-ból való Mary Geddest feleségül. 1836. július 25-én megszületett fiuk, Joseph Lee Kirby Smith, lehet, hogy Michiganben, vagy New Yorkban. Joseph szintén katonai pályára lépett és a polgárháború kitörésekor az Egyesült Államok hadseregének topográfiai mérnöke volt főhadnagyi rangban. Csapatszolgálatra való áthelyezést kért,[1] During the Civil War he served on General Nathaniel P. Banks's staff in July and August 1861, received the brevet of Captain, United States Army, in the latter month for gallant and meritorious service in the Shenandoah Valley, Virginia, became Colonel of the 43d Ohio volunteers in September and was in command of a brigade of the Army of the Mississippi in the capture of New Madrid, Missouri in March 1862. He was brevetted Major, United States Army, for the capture of Island No. 10 April 7, 1862, served on the expedition to Fort Pillow, fought at the siege of Corinth in May of that year, and was brevetted Lieutenant-Colonel in the United States Army for repelling a Confederate sortie from that city. He was in command of a regiment in operations in northern Mississippi in September and October, was engaged at the battle of Iuka and mortally wounded at Corinth October 4, while charging front forward to repel a desperate attack on Battery Robinett. For this service he was brevetted Colonel in the regular army, his commission dating October 4, 1862.[2]

http://www.jaxhistory.com/journal2.html Bushrod Johnson a Kráter ütközet idején nyugodtan reggelizett. Lee leírta innentől fogva. http://harperswarstories.com/blog/2013/09/18/general-bushrod-johnson/ D. H. Hillnek 1868 februárjában volt egy magazinja, a The Land we love, amibe irt egy cikket The Lost Dispatch címmel. Saját magát védte magát a támadásokkal szemben, akik azzal vádolták, hogy ő vesztette el a 191-est. Bragg Heartland offenzívája http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus%3Atext%3A2001.05.0045%3Achapter%3D1.1

E. Porter Alexander: Military Memoirs of a Confederate szerkesztés

Alexander, Edward Porter. Military Memoirs of a Confederate - A Critical Narrative (angol nyelven). New York: Charles Scribner's Sons (1907) 

jegyzetek
Minden vitalapnak és közösségi lapnak meghatározott célja van, ami ahhoz nem kapcsolódik, nem oda való (a szócikkek vitalapjai például szigorúan az illető cikk tartalmával és szerkesztésével foglalkoznak):
  • a más szócikkekről vagy felhasználókról szóló vitát vidd át azok vitalapjára;
  • a Wikipédia működésével kapcsolatos általános kérdéseket valamelyik kocsmafalon fejtsd ki;
  • a szerkesztéssel kapcsolatos szakkérdésekkel az illetékes műhelyt érdemes felkeresni.
  • Ha a szócikk tárgyáról szeretnél vitatkozni, vagy elmondani, hogy véleményed szerint melyik nézőpont a helyes, azt egy fórumon vagy blogon tedd – a Wikipédia nem vitafórum.

218. o.: Stevens neve kombinációban volt a Potomac hadsereg vezetése témájában, mikor elesett Chantillynél. Pope helyére akarták tenni Mac helyett. 224. oldalon megismétli ezt.
219. o.: A 11. fejezet legvégén Alexander azt állitja, hogy a Stauntonból operáló wagon train végig ellátta lőszerrel az ANV-t a marylandi hadjáratban úgy, hogy nem volt hiány. Mindezt 150 mérföld max távolságból.
220-221. o.: Alexander szerint a marylandi hadjárat helyett Longstreet hadtestét át lehetett volna küldeni vasúton Chattanoogába, hogy Kentuckyban segitsen be, mert a marylandi hadjárathoz Washington hiján nem volt vasúti hadtápvonal, tehát előbb, vagy utóbb, de biztosan vissza kellett vonulni.
224. o.: Alexander szerint Mac jó törzsfőnök lett volna, de a merészségnek hiján rossz hadseregparancsnok volt, noha szervezni és felépiteni remekül tudott.
225. o.: Lee számitott Martinsburg és HF helyőrségeinek visszavonására, és Mac inditványozta is ezt, de Halleck azt mondta, hogy nincs milyen úton visszavonni őket. Mac ajánlotta Milesnak, hogy foglalja el a Maryland Heightsot, de Miles parancsa a város védelme volt és nem fogadta meg az ajánlást.
228. o.: Longstreet ellenezte az ANV megosztását és a hadosztályoknak a Potomac másik partjára küldését szept. 7-én Frederickben, mert az ellenség túl közel volt hozzá. Jackson azonban egyetértett Lee-vel, hogy fog az menni, mielőtt Mac kitalálja a szándékot.
228. o.: Szept. 10-én Longstreet 2 hdoja induljon Hagerstownba és D. H. Hill 2 dandár hiján Boonsboroba, mert Chambersburgben gyülekezik a Pennsylvania Militia. De azok soha nem lettek hajlandóak átlépni az államhatárt, igy ártalmatlanok maradtak.
237. o.: Harper's Ferry nem az ágyúzás miatt adta meg magát, hanem hogy elkerülje a küszöbön álló gyalogsági rohamot. A CSA 73 ágyút és 13 ezer kézifegyvert zsákmányolt.
247. o.: S. D. Lee ezds szerint Antietam was Artillery Hell. D. H. Hill szerint az 50 ágyújának jó lőszöge volt, de az unió hatótávolságon kvüli ágyúi minden elintézték, ahogy megpróbáltak tüzet nyitni.
249. o.: Briefly, Lee took a great risk...
253-4-9. o.: Early at Antietam. Sedgwick hadosztályának csapdába menése egy nagy véletlennek volt köszönhető, pont akkor és pont oda vonultak fel konföderációsok és Sumner nem bontakoztatta szét vonalba a katonáit, igy a tömeg közepében levők a fegyverüket sem tudták használni, hiszen saját bajtársaikba lőttek volna bele.
259. o.: McLaws Sedgwick megfutása után üldözőbe vette a hadosztályt és behatolt az ellenséges tüzérség lőtávolságába. Eredmény: 39%-os veszteség. McLaws megerősiti, hogy Antietam Artillery Hell volt, mert minden ütegét elvesztette, amit nem vont vissza az ellenség kereszttüzében.
299. o.: Jackson idézet arról, miért nem volt ellentámadás Fredericksburgnél.
324. o.: Chancellorsvillenél Jackson először Sedgwick megtámadását ajánlja, mikor kiderül, hogy Hooker fele hadserege nyugatra távozott.
351. o.: Early vonalait Chancellorsville-nél így törték át.
373. o.: Chancellorsville után nem sokkal Lincoln, Halleck és Stanton tanácskozásán eldöntötték, hogy Hooker többet nem irányithat ütközetet. Eltávolitani nem tudták a Chase aktiv segitségét biró politikusgárda miatt, akik csak abba egyeztek bele, hogy saját önkéntes lemondása esetén leváltsák.
373. o.: Alexander szerint Burnside utódjaként felmerült Meade neve, mint Hooker alternatívája.
374. o.: Stuart gettysburgi portyája.
377. o.: Hooker leváltása előtt rájött, hogy elvesztette a kormányzat bizalmát.
399-402. o: R. H. Anderson hdo. 3 dandárja támad a második napon.
401. o.: Anderson szerint Hilltől utasítást kapott, hogy 2 dandárt tartson vissza, ez volt Posey és Mahone. Mikor Wilcox segitséget kért, Anderson képtelen volt megtalálni Hillt, hogy engedélyt kapjon a támogatására. Ez egy PWA néven publikáló haditudósitó cikkére megjelentetett válaszából derül ki. PWA nem sokkal Gettyburg után irta a cikkét azzal, hogy emiatt veszett el.
402. o.: Anderson egy negyediket, Posey-t is segitségre utasitotta, de csak skirmishing lett belőle a veszteségadatok szerint.
402-403. o.: Wrigth jelentése arról, hogy sikerült az áttörés, és ha támogatást kap, meg is tartotta volna a 20 zsákmányolt északi ágyúval.
405-406. o.: 2nd day casualities lebontása. Melyik oldalé voltak nagyobbak?
405. o.: Ewell és Hill Longstreet támogatására kaptak parancsot, de mindössze hatástalan, max távolságból végrehajtott ágyúzásig jutottak. Utólag Ewell azt mondta, hogy ő igy értelmezte a parancsot.
408. o.: "The official reports are a painful record of insufficient comprehension of orders and insufficent attempts of execution, by officers each able to shift the blame of failure upon other shoulders than his own. Between the lines..."
408. o.: Ewell előtt bevehetetlen állások voltak a Culp's Hillen, megtámadásuk öngyilkossággal ért fel. Idézet. Tüzérségi dedezetet sem lehetett adni, mert rossz és kevés ágyúállást lehetett létesiteni: 14 ágyút felzsúfoltak egy olyan emelkedőre, amit az uniós ütegek oldalazva tűz alatt tarthattak - az ütegparancsnok el is esett. Ewell 32 és Hill 55 ágyúja volt az összes segitség, amit Longstreetnek nyújtottak és azt is extrém távolságból, teljesen hatástalanul. Totál nem akadályozta meg Meadet az átcsoportositásban, úgy, hogy Ewell hadtestével szemben mindössze egy dandár maradt a XII. hadtestből.
410. o.: Johnson hdo. Steuart dandárja elfoglalt kiüritett árkokat, de hiába, mert a szövetségi centrális pozició miatt Meade bármikor koncentrálhatott ellene olyan erőt, amivel kiverhette onnnan.
410. o.: Lee érthetetlen, hogy korábbi tervétől elállva miért nem vonta vissza Longstreet támadása előtt Ewell hadtestét, hogy segitséget nyújtson ott, ahol szükség lett volna rájuk.
416. o.: A. L. Long ezds talőálta ki, hogy az inferior konföderációs ágyúk fel fogják intézni a szövetségi ágyúkat. Alexander szerint remarkable, hogy ez milyen könnyen átment (Lee-n).
417. o.: Alexander szerint Rodes pozíciójából kellett volna ágyúzni a Cemetery Hillt, mert a városból oldalazva lehetett volna, amit semmilyen katonaság nem bír sokáig. De ezt lacking staffwork miatt nem fedezték fel (pedig Rodes jelentette, hogy jó pozíciót talált, de nem vizsgálták meg).
420-421. o.: Longstreet-Alexander levélváltás a Pickett's Charge elindulásáról. Alexander odáig nem is feltételezte, hogy az ne lenne sikeres, hiszen Lee rendelte el.
422-423. o.: Alexander kalkulációja, mikor induljon a charge.
431. o.: A Pickett's charge felútig kábé háborítatlanul, vagy minimális veszteséggel jutott el. A pergőtűz ott kezdődött és Pettigrew balszárnya elkezdett összeomlani. A charge jobbszélén 3 dandár elérte az ellenséges vonalat, de visszaverték őket. Pickett törzstisztjeivel lovagolt a támadóvonal hátsó részén (Garnett is lovon esett el). Pickett látta a vonal összeomlását, azonnal törzstiszteket küldött a megállítására, de azoknak nem sikerült a helyreállítása. Lehetetlen volt.
441. o.: Pettygrew az átkelés utáni utóvédharcban esett el.
448. o.: Seddon nem reagált Longstreet sirámaira de Lee igen és egyetértett azzal, hogy L. számára adjanak önálló parancsnokságot. Szept. 9-én a Cumberland Gap és Knoxville elvesztése miatt csak a hosszú út maradt Weldonon, Wilmingtonon és Augustán keresztül. A Chickamaugai csata kezdetéig csak öt dandár érkezett meg a kilencből és semmi tüzérség.
474. o.: Sherman hazugságai a Missionary Ridge-i sikereiről.
500. o.: Grant gyorsabb ütemre sürgette csapatait, mint azt teljesíteni képesek voltak május 5-én Wildernissnél. Hancock a támadási parancs után még 1-2 órát az elkezdett lövészárkai befejezésével töltött. 501. o: csak délután 4:15-kor támadott, egy órával azután, hogy Getty VI. hadtestbeli hadosztálya már járőrharcokat vívott A. P. Hill egyik hadosztályával, Heth-tel. Este 8 óráig óriási harc, de a nap 7-kor már lenyugodott, a sötét beállt, a támadás későn indult. Összességében 36ezer uniós küzdött 14 ezer konföderációssal. 502. o.: Hill nem építtetett sáncokat 5-én éjszaka, mert abban a hitben volt, hogy Longstreet felváltja. Ewell ellenben igen. Warren és Sedgwick nagyobb része 6-án reggel 5-től támadta őket 6 órán keresztül, aztán 11-kor feladták a dolgot és hatástalan lövöldözéssel tartották fenn a támadás látszatát. Belátták, hogy az állásokat nem tudják elfoglalni.
507-508. o.: Early személyisége dominálta Ewellét és Early szerint a IX. hadtest fedezte a VI. oldalát, ezért nem akar támadni Wildernissnél. Teljesen téves elgondolás volt a IX. hadtest a közelében sem volt annak, ahová Early őket gondolta. Gordon a kedvére ugrálhatott, akkor se támadt. De mikor Lee 5:30-koe a jobbszárny tehermentesítését kérte, Ewell hq-ján éppen ott volt Early és Gordon is. Early még Lee jelenlétében is harciasan ellenezte Gordon felvetését. Lee morcosan hallgatta végig és szót sem vesztegetve rá utasítást adott Gordonnak a támadásra.
509. o.: Alexander hadtesttartaléka részt sem vett a Wildernissben ((nyilván nem volt hova tüzérséget telepíteni -> óriási konföderációs esély, hogy nem kell az uniós tüzérségtől szenvedni.))
518-520. o.: Bloody Angle II. azért volt sikeres, mert az ágyúit pont elvitték egy fantomnak bizonyuló csapatmozgás hírére. Ahogy visszaértek, az első löveg alig tudott egyet lőni, máris zsákmányul esett.
523-524. o.: Spotsylvania, május 12-e, Griffin és Cutler hadosztálya órák hosszat harcolt egymással az V. hadtesten belül. Az OR mélyen hallgat róla. Semmilyen konföderációs művelet nem zajlott, a déliek nem vettek részt a küzdelemben...
525. o.: Bloody Angle II. konföderációs vesztesége 5000 killed + wounded, és 4000 pow. Uniós veszteség 6020 killed + wounded és 800 missing.
526. o.: Spotsylvaniánál is napokig hagyták az uniós sebesülteket haldokolni a vonalak között, mert Grant nem kért tűzszünetet az összegyűjtésükre. Megégések is voltak, mint a Wildernissben.
527. o.: Ewell 19-i anabázisa veszteségekkel. Ok: frontal asssault helyett hátbakerülést akart.
537-538. o.: Cold Harbor első nap. Lee háta mögött itt is folyó, mint Antietamnél. Grant emiatt akarta megrohamozni az elsőnapi részleges sikerek után. Bele akarta fojtani az ANV-t a folyóba.
542. o.: The only actual night attack of the war was the Battle of Wauhatchie on Oct. 28, 1863. Minden más Alexander szerint csak a túl közeli vonalak miatt éjjel kitörő járőrharc volt, miután mindkét fél azt jelentette, hogy sikeresen visszavert egy éjjeli támadást...
542. o.: 1864. június 3-án "Law, Field hadosztályából megsebesült".
543. o.: 1864 júniusában olyan hőség volt, hogy a katonák leszúrták a szuronyos puskájukat a földbe, a négy kakasra pokrócot feszitettek ki és az alatt hűsöltek az árnyékban. Közeben a moszkitókat csapködták. A dandárok közötti pár lábnyi réseket, ahol hátra lehetett menni, az ellenség mesterlövészei figyelték egész nap. A szövetségi árkok zegzugosabbak voltak és gyakran több vonalnyi mélyek, igy a frontvonali katonákat váltogathatták, mig a konföderációsok meg nem.
544. o.: június 6-án Lee a kezdeményezés megragadása érdekében Early-t a Matadequin-patakhoz küldte Grant jobbszárnya ellen. Június 5-én Hunter a Shenandoah völgyben megverte Jones. Erre Lee visszaküldte Breckenridge-et a Völgybe és június 12-én Early egész hadtestét utánaküldte Charlottesville-en keresztül. A feladat Washington fenyegetése, hogy Grantet talán visszarendeljék. Alexander szerint okosabb lett volna Georgiába küldeni Johnstonnnak segiteni.
545. o.: aranyár januári 151 minimumról augusztusra 285 maximumra kúszott fel. Az év hátralevő részében a havi maximumok nem is mentek 227 alá. Az önkéntesek elapadtak, noha hatalmas váltságpénzeket ajánlgattak. Az ezer dolláros fejpénz azt jelentette, hogy egy ezred egymillióba került.
550-558. o.: Petersburgi csata I. Lee nagyon elnézte, hol van Grant egész hadserege, három napon át magára hagyva Beauregard-t az egész Potomac-hadsereggel szemben.
550. o.: A Potomac hadsereg mérnökei olyan jók voltak, hogy 2100 láb hidat 8 óra alatt felépitettek, ami percenként kb. 1 méter hidnak felel meg.
561-562. o.: Battle of Weldon RR.
562: Ream's Stationnél uniós veszteség 1500 fő killed, wounded and captured, mind a 12 ágyú és a teljes wagon train elveszett.
562. o.: David Hunter óriásit hibáz és utat nyit észak felé Earlynek a völgyön keresztül.
563. o.: Early Hunter eltakaritása után megverte Wallace-t is, majd Washingtonra támadt. Addigra Alexander szerint Washingtont 20 ezer katona védte, nem lehetett vérfürdő nélkül nagy támadást csinálni, ezért A. nem hiszi el, hogy ott heves harc lett volna. Early visszavonulása után Lee manőverezni képes hadsereggel akarta lekötni az északi erőket, ezért hagyta Earlyt a Völgyben.
563. o.: Alexander már 1864. június 30-án megsejtette az aknafúrást a Kráter alatt. Július 1-jén jelentette is Lee-nek, ellenaknákat fúrtak, de nem találták meg a járatot.
566-567. o.: A Deep Bottom jórészt csak elterelő támadás volt a Kráter előtt, mert Grantnek csak 12 mérföldet kellett a csapatait mozgatni, Lee-nek meg 20-at. Nem is erőltették a támadást, a cél csak annyi volt, hogy odavonják északra Lee erőit. Elterelésként olyan jól sikerült, hogy Lee a richmondi vésztartalékot is kivitte a vonalba, ami csak végszükségben történt meg. Lee itt is benézte a Potomac hadsereg mozgását. Mikor 28-án kiderült, hogy D. B.-nál nem tudják meglepni a konföderációs erőket, Hancock II. hadtestét és a XVIII. hadtest egy hadosztályát visszavezényelték a Kráterhez és 30-án reggel jött a robbantás, amire offenzivával készültek fel.
569-570. o.: Az aknák felrobbantása után Elliott tábornok megsebesült és a vezetést a 17. S.C. parancsnoka, McMaster ezredes vette át, aki a dandár romjaival megmentette a helyzetet azzal, hogy ellenállt a Kráter körül három oldalon, amíg először Wise dandárjának két ezrede, majd Ransom két ezrede meg nem érkezett. 10 órakor megjött Mahone, hadteste(?) három dandárjával és biztosította a helyzetet. Majd még később Hoke hadosztályából jött egy ezred.
572-573. o.: A négyezres uniós veszteséggel szemben csak kábé 1500 konföderációs állt. Valami sumák van a Kráter körül, mert a vádlottak egybehangzóan azt állították, hogy nem volt kijelölve, hogy a támadást melyik commanding general vezeti. Alexander azt sejteti, hogy Grant és Meade nem voltak jelen csak a leállításkor.
577. o.: Mobile eleste aug 23. Ugyanezen a napon Lincoln memorandum a valószínű vereségről.
577. o.: Alexander szerint Hood augusztus 20-i és 22-i offenzívái elbukását Hardee nem engedelmeskedése okozta.
578. o.: Atlanta elveszte után Hood Sherman LOC-jét elvágva egészen Daltonig csalta maga után Shermant. Október 20-án tehát ugyanott álltak, ahonnét áprilisban elkezdődött az Atlanta-hadjárat. Ezután Hood Alabamába hátrált, remélve, hogy ott ütközetet kínálhat, de Sherman nem követte, hanem visszament Atlantába és felkészült a March to the Sea hadjáratra.
580. o.: Battle of Franklin tulképpen vereségszámba menő konföderációs győzelem volt, mert a veszteségeik jóval meghaladták a visszavonuló uniós hadsereg veszteségét. Nashville bevétele azonban ilymódon lehetetlenné vált. Amikor viszont dec 15-én Thomas támadt, az ő veszteségei voltak jóval súlyosabbak Nashville-nél.
587-588. o: Lincoln ajánlatai a Fort Monroe-beli tanácskozáson: minden, amit a Dél ki tud találni az unió újraalakítása mellett. 400 millió dollár 6%-os hozamú kötvényben való jóvátételt terjesztett a kabinetje elé a rabszolgafelszabadítás ellentételezése érdekében, de a kabinet leszavazta és titokban tartotta, csak Welles naplójából tudjuk.
597. o.: Sailor's Creeknél fogságba esett Ewell, Kershaw, Custis Lee + még három tábornok.
598. o.: Wise to Lee @ Farmville: damned the country, you are the country - these boys all fought for you.
603. o.: Charles Venable már Lee Granttel való találkozásra indulásakor iratokat égetett Alexander szerint, nähmlich Lee hónapok óta magával hordott személyes térképét. Alexander relikviaként megtartotta a borítóját a címével és Lee aláírásával.
607-608. o.: Miközben Lee és Grant fegyverszünet közben a megadásról alkudozott levélben, Sheridan Custert küldte Gordonhoz, majd Longstreethez, hogy feltétel nélküli megadást csikarjon ki. Gordon udvariasan, Longstreet keményen elhajtotta.
611. o.: Grant megengedte, hogy a déli lovasság megtartsa a jogosan zsákmánynak számító lovát, hogy legyen mivel szántani az embereknek, mivel a saját lovukkal jöttek háborúba. Kiadott 25 ezer fejadagot is az éhező, napok óta semmilyen ételt nem látott déli katonáknak.
612. o.: A 24. hadtest tábori nyomdájából minden magát megadó déli katona kapott egy nyomtatványt Gibbon tollából, hogy az uniós hadsereg hagyja őt hazamenni háborítatlanul. A fegyverletételt kísérő díszsortüzeket és zenekari kíséretet Lee hamarjában leállíttatta.
613. o.: Lincoln megölése után eluralkodott a vérszomj az északi politikusok között és megpróbálták beindítani az akasztásokat azon az alapon, hogy Grant csak arra tett ígéretet, hogy a szövetségi hadsereg nem fog senki felelősségre vonni. 1865 júniusában Norfolkban bíróság ült össze, hogy perbe fogja Lee-t árulás végett. Grant az elnöknél, Johnsonnál tiltakozott ellene, mire leállíották.
613. o.: Alexander a megadáskor a tüzérségi lovait befogva hagyta a trén előtt, hogy az északi tisztek elvontathassák a szekereket. A lovak napok óta nem kaptak abrakot és a sárba dőltek az erőtlenségtől.

Gary Gallagher on C-SPAN: Confederate General Edward Porter Alexander (Fighting for the Confederacy) szerkesztés

{{cite web| url=https://www.c-span.org/video/?426654-1/confederate-general-edward-porter-alexander| title=Confederate General Edward Porter Alexander, Gary Gallagher, editor of Fighting for the Confederacy| publisher=C-SPAN| author=Gary Gallagher| accessdate=2020-03-29| language=angol}} Gallagher öt évig szerkesztette a Fighting for the Confederacy-t, és sajnálta mikor abbahagyta, mert Porter Alexandert annyira kedvelte. Military Memoir of a Confederate General. Georgia nagybirtokos családba született 1836. május 26., szülei rabszolgatartók ültetvényesek voltak, házi oktatók, West Pointra beiratkozott 1853, végzett 1857-ben, osztálya harmadik eredményével. Azonnal világos volt, hogy sokra fogja vinni. A köv. 3 évben tanított a West Pointon, részt vett a mormon háború befejező szakaszában. Aztán Albert J. Myer sebésznek segített a wig-wag system of motion telegraphy kifejlesztésében. Politikailag mérsékelt volt, de mikor Georgia elszakadt, februárban kilépett az USA hadseregéből és Richmondba ment, érkezés után megtudta, hogy felvették a mérnök századosnak a Konföderáció ideiglenes hadseregében. 1861-ben Beauregard törzstisztje lett, jelzőtiszt-főnökként, majd Beauregard chief of ordnance-et is csinált belőle, majd mindkét pozíciót betöltötte Joseph E. Johnston alatt és végül Lee alatt is. 1862-ben a Virginia-félszigeti hadjáratban, a hétnapos csatában, a 2nd Manassas hadjáratban és a Marylandi hadjáratban is ebben a minőségében szolgált. Ezalatt időnként mérnöki munkákkal is megbízták; rendkívül tehetséges volt, maga is tudta és valszeg mások tudtára is hozta ezt időnként. Lee rájött, hogy a legjobban a tüzérségben használhatná, és nem volt nála képzettebb tüzér, miként azt William N. Pendelton írta, mikor tüzérségi zászlóalj vezetésére ajánlotta. A zászlóaljakba szervezett tüzérség a háború egyik nagy újítása volt, Alexander maga is azok között volt, aki javasolta a zászlóaljakba szervezést, mert ez sokkal hatásosabb módja volt a tüzérség telepítésének. 1863. március 3-án előléptették ezredesnek. Jenning C. Wise, az ANV tüzérségével foglalkozó leghíresebb történész azt írta Alexanderről: He was far in the way the superior of all others in this arm. He was the best confederate artillerist. Ő állította fel az ágyúkat Fredericksburgnél, ő volt a Hazel Grove-ra való tüzérségtelepítés mögött Chancellorsville-nél, és őt bízták meg a Pickett-Pettigrew-Trimble rohamot előkészítő tüzérségi bombázással. Longstreettel ment Chickamaugahoz, amit lekésett, de ott volt Chattanoogánál és Knoxvillenél. Mindezeken a helyeken a tüzérség taktikai irányítójaként szolgál. Nem ő volt a tüzérség parancsnoka, mert az John B. Waldon volt az első hadtestnél, Longstreet barátja, rangidős Alexanderrel szemben. Ez nem a legegyszerűbb helyzet volt, mert mikor a legjobb képességű nem a vezető, akkor azt nehéz kezelni és volt is emiatt feszültség köztük. 1864. március 19-én Alexandert előléptették dandártábornokká és ő lett Longstreet tüzérségének a vezetője is. Csak három tüzérségi dandártábornok volt a Konföderációban. Az Overland-hadjárat és Petersburg ostroma alatt is megtartotta beosztását, sőt egészen Appomattoxig. Mérnöki tehetségét Richmond némely erődítményének felépítésével csillogtatta a háború végén. Lee kinevezte a James és Appomattox folyók közti teljes tüzérség főnökének. Appomattoxnál Alexander tervezte meg az ANV utolsó védővonalát. A háború után oktatott és vasútbizniszben vett részt.

Ezenkívül tanulmányozta a háborús feljegyzéseket. Első nekifutásra nem kapott elég anyagot és feladta a munkát, de az 1870-es években megint nekilendült és olvasott, és írt. Minden írásában részletekbe menően pontos volt és erősen különbözött véleményében a többi írótól pl. abban hogy nem törlesztett háborús sérelmekért haragosainak, szemben mindenki mással akkoriban. Mikor Panamába küldték, a gyerekei meggyőzték, hogy írja meg számukra a háborút, ahogy ő látta, kizárólag a családtagok számára. Emiatt jóval őszintébb hangnemben írt, mint mások, akik eleve publikálásra írtak. 1200 oldalas lett a Fighting for the Confederacy mű. Jubal Early kézírását helyenként lehetetlen elolvasni; Alexader gyöngybetűkkel írt, nagyon analítikusan, nagyon objektíven.

Leírja, hogy Gettysburgnél az első nap után semmi akadálya nem volt, hogy védelembe menjenek át, de mivel az első nap viszonylagos sikert mutatott, Lee a támadást forszírozta és passz. Szerinte a csatabeli vereségért 60%-ban a folytatódó agresszív támadások koncepciója volt a felelős, vagyis Lee. Jacksonról nem írta le, de Gallagher saját példányát Alexander személyesen annotálta és a papír szélére leírta, hogy Lee stábjának több tagja vádat akart emelni Jackson ellen a hétnapos csata alatt tanusított elkúrásért. ((Fölteszem ez megint Charles Marshall volt.)) Lee azt mondta erre, hogy annak meg mi értelme lenne, mit érne az el és nem emelt vádat; Lee eljárása sokkal szofisztikáltabb volt ilyesminél. Alexander szerint: „Lee then took himself off to the far this flank as if to generously leave to Jackson the opportunity of the most brilliant victory of the war. Jackson's failure is not so much a military as a psychological phenomenon. He did not try and fail, he simply made no effort. The story embraces two days. He spent the 29th in camp in disregard of Lee's instructions and he spent the 30th of equal idleness in White Oak Swamp. His 25000 infantry practically did not fire a shot on those two days.”

Lost Cause írók általában lehúzták Grantet, hogy Lee-t nagyobbnak láttassák, Alexander nem. Bőven dícséri a James-folyón való átkelésért, koncepcióban, megvalósításban, startégiában, logisztikában. ((Damning with faint praise, Gary???))

Kérdés: mennyire volt hatástalan a gettysburgi harmadik napi előkészítő bombázás, mi Alexander véleménye róla. Válasz: ő ezt akkor nem tudta megítélni, mert a XIX. század közepi tüzérségnek nem volt módjában megfigyelni a tüze hatását ilyen távolságban. Mi ma már tudjuk hogy hatástalan volt, mert a kor tüzérsége ilyen lapos emelkedőt nem tudott hatásosan lőni, mint a Cemetery Ridge. Annak ellenére, hogy sokat lőtt és nagy zajt csinált. Neki akkor főleg az volt a gondja, hogy nincs elég lőszere és hogy tudatnia kell Longstreetel, hogy ha a gyalogság nem támad, akkor nem tudja támogatni tovább tűzzel. Mai kutatómunka alapján azt mondhatjuk, hogy a konföderációs robbanó lövedékek gyújtójával gondok voltak az egész háború folyamán. Chancellorsville alatt, Hazel Grovenál a tüzérek olyan dühösek voltak a nem detonáló gyújtókkal, hogy nem is robbanó lövedékként lőttek velük, mert a gyújtó hol idő előtt detonált, hol meg túl későn. Gettysburgnél túl későn robbantak, ezért a srapnel jórészt a Cemetery Ridge túlsó oldalát szórta meg, nem azt, amelyiken az uniós katonák voltak. Joseph Glatthaar lőszer-feljegyzésekkel (ordnance records) végzett munkája nyomán tudjuk, hogy a konföderációs lövedékeknek gyújtóproblémáik voltak és ez manifesztálódott Gettysburgnél is, ezért volt hatástalan a bombázás. Amúgy általában két-három órára teszik a bombázás időtartamát; Alexander szerint kevesebb volt mint egy óra és neki tudnia kellett.

Kérdés: Alexander azt sugallta, hogy a háború megnyerésének nagy esélyét elszalasztották, mikor Grant elvonult Cold Harbortól a James felé? Válasz: nem, nem írja. Lee-vel szemben a Seven Days alatt a legkeményebb, de túlzásba viszi, mert amekkora kóklerek voltak a hadosztályparancsnokai, mint Huger, Holmes és Magruder, az azt jelenti, hogy ez még nem is az ő hadserege volt, hanem amit Johnstontól örökölt. Később ezt korrigálta, amikor áthelyeztette őket a Trans-Mississippi hadszíntérre. Gettysburgnél is kritizálja Lee-t. A harc alatt ő csak a saját szeletét látta a csatatérnek, de mikor a háború után visszament, átlátta, és a könyveiben leírta, hogy a bombázást a Cemetery Hill ellen kellett volna irányozni, mert ott elérhették volna a koncentrált tűzcsapásokat; lehetett volna lőni Benner's Hill felől, ütegek lőhettek volna északról és a Seminary Ridgeről is. Ehelyett a Cemetery Ridge-et lőtték, ami túl lapos volt hozzá, hogysem hatásos lehessen és az egyetlen ember, aki az egész csatatér terepét átlátta, Lee volt. ((Na igen, de hogyan támadod meg Cemetery Hillt gyalogsággal? Ewell az első naptól kezdve azt mondta, hogy nyugat felől, a lankásabb részt megmászva, vagyis Cemetery Ridge irányából.))

Gary Gallagher on C-SPAN: The Civil War Seven Days' Battles szerkesztés

{{cite web| url=https://www.c-span.org/video/?306880-1/civil-war-days-battles| title=The Civil War Seven Days' Battles| publisher=C-SPAN| author=Gary Gallagher| accessdate=2020-07-10| language=angol}}

Mindkét oldal önálló, demokratikus nemzet. 1862 első fele mindenhol uniós sikerek. Vicksburg jeletősége sokkal kisebb, mint tulajdonítják neki, mert New Orleans elestével a Mississippi megszűnt konföderációs folyónak lenni. Áru nem ment be és nem jött ki. Innentől fogva Gallagher nem érti, mit foglalkoznak annyit a Mississippival, meg Vicksburggel, mikor semmi jelentősége ahhoz képest, mi folyik keleten.
Confederate Conscription Act 1862. április 16. A körülötte folyó polémia dühöngött, mialatt McClellan Richmond felé araszolt. Nem csak azt mondta ki, hogy minden ember besorozható, hamem, hogy az a 200 e, aki a háború elején jelentkezett önkéntesen egy évre, további két évet szolgál. A legnagyobb dezertálás emiatt tört ki, mivel az emberek úgy gondolták, hogy a kormány egyezséget szegett.

A konföderációs kormány sokkal intrúzivabb volt a szövetséginél. A States Rights emiatt porlik el.

McClellan Harrison's Landing levele: The letter called for a continuum of war. Neither confiscastion of property or favorable abolition of slavery should be contemplated for a moment. As [a] historian described the president's reaction was that policy had been pursued for over a year. It's failed. It's time to move on. Lincoln moved closer to the abolitionists and radical republicans who demanded seizure of slave and other property belonging to rebels. Deeply affected by the outcome of the Seven Days, Lincoln would inform his cabinet he intended to issue a proclamation of emancipation. It's critical in term of the timing of its issueance but the decision is a result of seven days. Congress put the finishing touches on the second confiscation act. A measure designed to free all slaves in the confederacy held by the rebels. The radical Republican from Massachusetts tied passage of this act which passed on July 17th, to the union military failure here in Richmond. Quote the bill of confiscation and liberation which was last passed under pressure from our reverses in Richmond, wrote in 1862 is a practical act of emancipation. Lincoln and congress are moving. Lincoln is aware that congress is moving and Lincoln wants to control the issue too. That's part of the timing here. The critical element in the timing is the seven days. Korábbi témák megerősítése: Gettysburg nem turning point (Lincoln csak annyit gondolt róla, hogy nem turning point, hanem elszalasztott lehetőség és a háború beláthatatlan ideig meghosszabbítódik). A 7 days a turning point, mert ezután Lincoln rájön, hogy az addig megcélzott kis háború nem lehetséges és bejelentette a kabinetnek, hogy szándékában áll egy emancipációs nyilatkozat kibocsátása. Nem Antietam a fordulópont a gondolkodásában, hanem a 7 days veresége sokkolja erre.
Kongresszus eközben kidolgozza a Second Confiscation Actet. A július 17-én átmenő törvénytervezetben Charles Sumner direkt a Richmond alatt elszenvedett vereséghez köti a törv.terv.et -> 7 days.

A lakosság nagy része megérti, hogy a kudarc miatt most már sokkal nagyobb erőfeszítések és áldozatokra lesz szükség. A nyugati hadszíntér pite a keletihez képest, a nyugati megfigyelők a keleti parton lezajló eseményekre koncentráltak, a nyugati dolgok elhanyagolhatóak voltak számukra. Lincoln a keleti balsikerekre adott nyugati reakciókról: "It seems unreasonable that a series of successes extending to half a year and clearing more than a hundred thousand square miles of country should help us so little whila a single half-defeat should hurt us so much." Az ÉVH a legfontosabb konföderációs hadsereg. Lee az egyetlen, aki Bull Run után győzni képes a hadseregével. Johnston arra számított, hogy a felgyógyulása után visszatér az ÉVH élére. De nem tér, mert Lee hadseregének fontossága egyre emelkedik és ő az egyetlen, aki győzni tud vele.
A 7 days után kezdik Lee-t George Washingtonhoz hasonlítgatni, aki számára is a model citizen. Az ÉVH lesz a lakosság számára az az irányadó intézmény, ami a harci erőfeszítést állását mutatja. Hol van a kongresszus, meg mit csinál - mellékes, ahogy a Revolutionary Warban is azzá lett - hol ülésezik, Philadelphiában, vagy Yorkba? Mindegy. Hol a Continental Army - az a lényeg. Lee a háború közepe táján meghaladja Jefferson Davist fontosságban a Konföderáció számára. Ezért Appomattox a háború vége, hiába van még százezrek fegyverben máshol. Lee fontossága miatt jelképpé lett, a legfontosabb jelképpé a Konföderációban.

Ha Johnston marad az ÉVH parancsnoka, visszahátrál Richmondba, ostrom, McClellan előhozza az ostromágyúit és finita la commedia. A polgárháború minden egyes ostroma ezzel a kimenetellel végződik. ((A konföderációsoknak van a floridai failure is.)) Lee előre látja ezt, prófétálja Chancellorsville után, Jubal Earlynek megmondja 1862 június közepén.
Richmond elveszte be is tett volna a Konföderációnak, mert továbbra se lett volna egy megbízható hadseregparacsnok, következésképp a hadsereg nem képes teljesíteni, plusz összes rossz hír minden más frontról. Gallagher nem hiszi, hogy ezt a Konföderáció túlélte volna. Lee azonnal reformokat csinál az ÉVH-nál, hadosztályok halmaza helyett két szárnyra osztja a hadsereget. Hadtestekre egyelőre nem tudja, mert nincs meg a hozzá passzoló rangfokozat.

Kérdés #1: Milyen más turning pointok vannak még a háborúban? Válasz: van még Antietam is, de a jelentősége sokkal kisebb a 7 daysnél. Nem rontotta a konf. morált sem. Aztán Atlanta, mert ezután jön a Republikánus lavina Konresszus és Képviselőház, plusz ott van Grant és Lincoln, mint elnök, tehát innentől fogva megnyerhetetlen a Konf. számára. További turning point Ball's Bluff, mert utána hozzák létre a Joint Committee on the Conduct of the Wart, ami élesen pártszerű politikai felügyeletet biztosít a hadsereg felett és különösen a AotP fölött.
Kérdés #2: valami boring shit. Válasz: Lee brilliánsan menedzselte a személyi ügyeket és a fölöttesét, Davist is. Kérdés #3: Mi lett volna, ha Ulysses S. Grant vezeti az uniós hadakat a 7 daysnél? Válasz: a 62 júniusi Grant nem a 64 májusi. De ettől függetlenül rossz hír a Konf.nak. Johnston fölött győzedelmeskedett volna, mert Johnston fölött még McClellan is győzedelmeskedett volna. újdonságok 30:00-tól kb.

A. Wilson Green, Joseph Glatthaar, Gary Gallagher and Susannah Ural on C-SPan: Fighting for the Confederacy szerkesztés

{{cite web| url=https://www.c-span.org/video/?300262-5/fighting-confederacy| publisher=C-SPAN| author=Gary Gallagher| accessdate=2020-03-29| language=angol}}
Peter Carmichael's panelists
Wilson: Alexandernek olyan memóriája volt, hogy ha azt mondta, negyven év távlatából, hogy egy épület milyen, akkor az olyan volt, még a modern kutatások idejében is, ezért általában gondolkodás nélkül elfogadják az állításait igaznak. Wilson kigyűjtött egypárat azért, ahol a kétség körbelengi. Meade-et a gettysburgi hadjáratban késlekedőnek írja le. Sharpsburgnél Lee harcba bocsátkozását legnagyobb katonai melléfogásaként jellemezte, tekintettel a létszámhátrányára és a visszavonulási útja szűkösségére. A második hadtest 64 nyarán való eleresztését Jubal Early vezetése alatt Alexander nem okos lépésnek jellemezte és Washington elfoglalását abszurdnak. Szerinte Earlyt Észak-Georgiába kellett volna küldeni Johnston megsegítésére, Atlantához, ami a lehető leghatásosabb húzás lett volna az egész háborús térképen. Wilson ezt kétli. Wilson manifeszt hibásnak tartja Jackson megítélését a hétnapos csata alatt. Szerinte mindenki Alexanderból indult ki a könyve után. Hivatkozik Bud Robertson, Brian k Burton és saját munkáira, amelyek más képet festenek a hétnapos csata lefolyásáról.

Susannah Ural: a memoárok használata 2000-től háttérbe szorul, mert utólagos okosságok.

Glatthaar: negyven év nagy idő, könyvekhez való hozzáférése sem volt Panamában. Alexander naplója és levelei, mások róla írt dolgai alapján incredible yankee hater volt, de ez a könyvéből nem látszik. Nem akar bosszút állni sérelmekért. Csak a rabszolgaság tárgyalásánál hibázik Glatthaar szerint. Amikor Johnston tárgyalja, Alexander rámutat, mennyire karizmatikus és lebilincselő személyiség volt. A Seven Pinesnál kimondja, hogy Johnston és Longstreet a hibás, akkor is, ha előbbi szereti, utóbbi meg a becsült főnöke volt. Akit azonban legjobban imádott, az Lee volt, mert őt tartotta a legkiválóbb katonának mind közül.

Gallagher: mikor a Military Memoirt megírta, különböző népek tanácsára lejjebb vett ez élességből, hogy ne tiprojon bele a legkülönbözőbb emberekbe. Nem teljesen források nélkül írta meg a Fightingot, mert vele voltak papírok és levelek. Az elmés bemondások és velőtvágó kijelentésekre Gallagher sem hiszi, hogy szó szerint emlékezett volna. A lényegükre emlékezett, a többi írói véna volt. Belerúg Harold Knudsenbe, aki Longstreetet modern katonaként írja le, aki többet észrevesz a harctéren, mint Lee. Talán Sharaa-ba is, meg a gettysburgi Longstreet sztárolókba egyaránt.

Carmichael kérdésére: Gallagher és Glatthaar: Alexander sokat írt arról, mennyi jenkit ölt meg és Hazel Grove-ról belekartácsolni a tehetetlenül menekülő jenkikbe a háború tortájának krémje, akkor kiderül, hogy még negyven évvel a harc elülte után is "ready to kill yankees". De azért azt is leírta, hogy a "jó" oldal nyerte meg a háborút.

Carmichael Alexander rasszizmussal kapcsolatos vakfoltját feszegető kérdésére: Ural, Gallagher és Glatthaar is megerősíti, hogy a rabszolgaság úgy bele volt épülve a kor déli születsű fehér embereinek fejébe, mint kulturális és gazdasági adottság, aminek a napi taglalása ma értelmezhető, de akkoriban kábé olyan lett volna, mintha Gallagher napi hálát adna az úrnak a kapitalista berendezkedés létéért. Ural finoman utal rá, hogy Carmichael mai etikát akar visszavetíteni a XIX. századba. Majd Gallagher elmondja, hogy mikor megjelenik az Emancipation Proclamaition és Lee rendkívül keményvonalas levelet ír a hadügyminiszternek. Ez a romba döntésünk, a halálnál is rosszabb degradáció, és meg kell kettőznünk az erőfeszítéseinket. ((Ez pontosan az, amitől McClellan tartott, amiért dühös volt az Emancipation Proclamaition miatt...))

Gallagher megerősíti, hogy a Fighting...ban a gettysburgi harmadik napi bombázásban 35 percre teszi a hosszát. Belerúg valakibe, aki két óra hosszúságú bombázást írt valahol, de nem mondja kicsoda.

Glatthaar: Alexander kiváló katona volt, nagyon élvezett volna egy hosszú, megérdemelt szolgálatot az Egyesült Államok hadseregében; a rossz oldalon harcolt ehhez.

Joseph Glatthaar on C-SPAN: The Confederate High Command After Manassas szerkesztés

https://www.c-span.org/video/?300262-4/confederate-high-command-manassas
A Gettysburg College szervezésében, előszót mond az igazgató, Peter S. Carmichael
Kirby Smith Johnston chief of staffje volt a Völgyben, Manassasnél súlyosan megsebesült. Megfigyelése szerint visszatérése után 1861 októberben a politikai-katonai hangnem keserűvé vált. Johston és Beauregard egyaránt de egymástól függetlenül összeveszett Davisszel. Mindketten hivatásos katonák voltak és mint ilyenek távol tartották magukat a politikai kérdésektől - amíg ki nem derült, hogy a politikusok kedvenceiknek és rokonaiknak osztogatják az előléptetéseket és beosztásokat, és a politikusok tömegével kapnak katonai rangot és beosztást. Szinte mindenki szégyentelenül lobbizott a klikkjének. A háború elején szokásban volt, a politikusok ideiglenes törzstiszti kinevezéseket küzdöttek ki maguknak a hadseregek HQ-jára kapcsolattartás és a civil életben szerzett háttér miatt katonai tréning, oktatás megszerzése végett. Valójában a zaftos pletykák, információk és a kapcsolatépítés volt a célja. Később a konföderációs kabinet szabályozta ezt a kérdéskört az elharapózó idétlenkedés láttán.

Beauregard a manassasi ütközet után nem sokkal frusztrált lett a hadiszállítási nehézségek miatt. Chief of comissary alezredesét panaszkodni küldte Richmondba az elnökhöz, hogy az ellátmány veszélyesen alacsony mennyiségben érkezik. Miután semmit sem ért el, elhatározta, hogy kikerüli a katonai csatornákat és a kongresszushoz fordul. Írt két túlzásoktól nem mentes levelet William Porcher Milesnak és James Chestnutnak, két jelenleg kongresszusi képviselőnek, akik azonban korábban volunteer aides (önkéntes szárnysegéd) voltak a hadsereg mellett ((szerintem még Charlestonban)). A nekik írt levél formailag barátok közti levelezés volt, de a valódi célja kongresszusi nyomásgyakorlás kifejtése. Olyasmiket írt, hogy ha az adminisztráció nem béklyózza le őket az ellátáshiánnyal, akkor már rég bevehették volna Washingtont 20000 emberrel és nem kéne Manassasnél rostokolniuk. Chestnut ezt felolvasva kongresszhusi felhorkanást okozott. Beauregard lényegében azt sugallta, hogy az adminisztráció, a komisszariátus és a hadtápfőnökség hanyag és nemtörődöm a helyzetével kapcsolatban. Beauregard charlestoni és manassasi érdemeitől kissé megszédült és azt gondolta, hogy ő olyan kivételes valaki, akit ha az adminsztráció nem lát el, akkor majd megtanítja őket kesztyűbe dudálni.
Ezzel nagyon eltévesztette azt a kritikamennyiséget, amit Jefferson Davis képes volt elviselni. Davis nagyon érzékeny volt, amint azt a feleségétől idézett megjegyzések is mutatnak személyéről. Davis szokatlanul visszafogott válaszában azzal védekezett, hogy nem volt világos, milyen súlyos az ellátási probléma. Kijelentette, hogy sem maga, sem a Quartermaster, sem a Comissary General nem érzi jogosnak a kritikát. Figyelmeztette Beauregard-t a manassasi csata után kialakult teljes káoszra, mely megakadályozott mindenféle üldözést, de azzal az aláírással fejezte be, hogy ő ettől függetlenül a barátja.
Beauregard nem hagyta annyiban az ügyet és válaszában különböző üresnek ható elismerések mellett kijelentette, hogy a manassasi csata után két napon belül el lehetett volna foglalni Washingtont, ha nincs ellátmányhiány. Tíz nappal később Beauregard ráadásul benyújtotta jelentését a Manassas hadjáratról, ami egy 9000 szavas epika formáját öltötte. Ebben szokásos modorában domborította ki saját érdemeit, majd nekilátott egy Chestnuton keresztül beterjesztett haditerv taglalásának. Eszerint a konföderációs erőknek koncentrálódnia kell és átmenni támadásba, a Washingtonból délre mozgó szövetségi erőkkel szemben, majd átcsoportosulnia a Shenandoah-völgybe, megverni az ottani szövetségi erőket, és ezután kiüldözni McClellan erőit Nyugat-Virginiából. Ezt követően az összes itteni konföderációs erőt egyesíteni és el kell foglalni Washingtont. Davis, Lee és Cooper hallották a kongresszusi taglalást és elutasították a tervet, melyet Glatthaar abszurdnak nevez. A tervet valójában papíron senki sem mutatta meg Davisnek, úgyhogy ő az egészről a richmondi sajtóból értesült. Politikusok, újságírók vizsgálatot követeltek, Davis dühödten követelte, hogy Beauregard bizonyítsa be, hogy benyújtotta a javaslatát. Felszólította Lee-t, Coopert és Chestnutot, hogy tárják a nyilvánosság elé, ők hogyan emlékeznek ezzel kapcsolatban. Mindannyian úgy vélték, hogy a terv azért lett visszautasítva, mert Beauregard a valóságosnál több konföderációs erőre alapozta tervét, a várható uniós ellenlépéseket a vágyainak megfelelően korlátozta és olyan győzelmeket vizionált amikre nem volt remény. B. raszkodott hozzá, hogy a terv márpedig realisztikusan kivitelezhető. Oda-vissza irogatás és kompromisszumok után az lett a kimenetel, hogy a kongresszus megjelentette Beauregard jelentését, de a tervre vonatkozó rész kihagyásával. Davisnek kezdett nagyon elege lenni Beauregardból.
B.-nak más tisztviselőkkel is meggyűlt a baja. Rendszeresen mint hadtestparancsnokként hivatkozott magára. Judah Benjamin hadügyminiszernek fel kellett hívnia a figyelmét, hogy a kongresszus nem hagyta jóvá a hadtestek megalakítását és valójában ő hivatalosan Johnston helyettese a konföderációs Potomac hadseregnél. Ezután B. elhatározta, hogy rakéta-tüzérséget fog létrehozni, nem feltétlenül rossz elképezlés önmagában, de ismétcsak a kongresszus nem hagyta jóvá, úgyhogy Benjamin megint azzal a jogi ténymegállapítással fordult hozzá, hogy ehhez csak a kongresszusnak van joga, feltételezve, hogy B. nem olvasta a törvényt. B. rendkívül megsértődött a rendreutasításnak érzékelt levél jogi hangvételén és tartalmán és úgy érezte, hogy azok után, amekkora érdemeket ő szerzett, kicsit jobb elbánásban kéne részesülnie. Ekkor Davis is beleavatkozott, megpróbálta lecsillapítani B.-t és Benjamin rendelkezését helybenhagyni. Ez mindössze öt nappal azelőtt volt, hogy tudomást szerzett volna a sajtóból a B.-terv botrányáról. Mikor az kitört, minden normális személy abbahagyta volna a pörlekedést a hadügyminiszterrel, de nem B. Ő elfogadta Davis azon megállapítását, hogy Benjamint nem rosszindulat vezérelte, de továbbra is kifogásolta annak nem megfelelő stílusát, majd olyan foghegyről odavetett megjegyzéseket tett, amitől Davis és Benjamin egyaránt hanyattesett. Erre már nagyon hűvös választ adtak és 1862 januárjának végén áthelyezték a nyugati hadszíntérre.

Johnston a háború elején egy richmondi partin kezdte az ámokfutást, több kongresszusi képvielő előtt kritizálta Benjamin hozzáértését. Azok persze azonnal továbbadták a pletykát. (Johnston adminisztratív gyengesége kiváltotta Davis ellenérzéseit.) Kettőjük csörtéje Harper's Ferrynél kezdődött. Johnston vissza akart vonulni az északi túlerő elől, de hogy egóját védje és támadhatatlan maradjon, azt akarta, hogy erre Davis utasítsa. Davis vagy nem értette ezt meg, vagy hasonló okokból nem akarta megérteni és ismétlődően azt írta, hogy Johnston teljes felhatalmazással bír arra nézve, hogy mit csinál, de a kabinet azt tartaná jónak, ha ottmaradna, ahol van. Végül Davis unta meg a terméketlen oda-vissza levelezést és kifejezetten felhatalmazta Johnstont, hogy visszavonuljon, ha úgy látja jónak, amit az meg is tett. Ezt még feledtette a manassasi győzelem. Utána azonban hamarosan elmérgesedett a viszony. Johnston panaszkodott, hogy nincsen mérnöki törzstisztje, Lee talált neki egy alkalmasat és odaküldte, erre Johnston arról panaszkodott, hogy Lee beleavatkozik a hatáskörébe és különben is miért ő a magasabb rangú kettőjük közül, szerinte ez fordítva van. Mikor ezt Davis elolvasta, azt írta a papírra, hogy "engedelmesség megtagadása". Pár nappal később Johnston újra megtagadta Lee egyik utasításának végrehajtását, arra hivatkozva, hogy ő magasabb rangú, tehát az ilyen parancs törvénytelen. Megint "engedelmesség megtagadása".

Johnston west pointi beceneve Ezredes volt, mert hivatalos stílusban beszélt, dominanciára tört és emellett igen hozzáértő is volt abban, amit csinált. Johnston minden tevékenységét tökéletességig csiszolta, mesterlövész lett és a kardvívás mestere. A hadtörténelmet addig tanulmányozta, amíg vélhetőleg már mindenkit túlszárnyalt a tudása, kivéve talán Winfield Scottot. Emellett harcban halálmegvető bátorságot tanusított és megsebesült. Hajlandó és képes volt fiatalabb tisztek mellett oktatóként, mentorként fungálni, ezért azok szívesen vették körül. Kirby Smith azt írta egy magánlevelében, hogy "Johnston elméje mindenkit túlszárnyal a környezetében." Edward Porter Alexander szerint "nagyformátumú katona" volt. Alexander azt mondta "míg csak élt, soha nem volt nála kedvesebb barátom és soha nem talált nálam buzgóbb csodálóra". Jeb Stuart úgy utalt Johstonra, mint legbensőségesebb barátjára. Longstreet jóval azután, hogy Lee átvette a hadsereg vezetését, azt kívánta, hogy bárcsak újra Johnston alatt szolgálhatna. De Johnston sajnos rangkórságban szenvedett, mindent abban mért le és mértéktelenül vetélkedett társaival előmenetelben. Johnston minden határt átlépve igyekezett előléptetést szerezni, két alkalommal még a szabályokat is megszegve. 1837-ben Johston azért szerelt le tüzérhadnagyként, mert úgy vélte, hogy sok tiszttársa a szerencse folytán elékerült a hadsereg ranglétráján. 1838 januárjában mint civil mérnök tanusított kiváló parancsnoklást egy szeminolokkal való összecsapásban és mikor hat hónappal később megint a hadsereg kötelékébe lépett, a hadügyminisztérium címzetes előléptetéssel jutalmazta ezért a szolgálatáért. Ezt a döntést azonban a főhadsegéd érvénytelenítette, mégsem vette el tőle senki a regular army brevet rangot. A mexikói háborúban bátran harcolt egy ideiglenes ezred parancsnokaként, ideiglenes alezredesként, és ebbéli minőségében brevet ezredesi rangot kapott (gondolom az önkéntes hadseregben). Ugyanezért a hadicselekményért a regular armynál brevet őrnagyi rangot kapott, aztán később a háború folyamán brevet alezredesit is. Johnston azt követelte, hogy a hadügy a brevet ezredesi előléptetést ismerje el, miáltal két előléptetést kapott volna ugyanazért az egy dologért. Johnston addig járt a különböző hadügyminiszterek nyakára, míg John B. Floyd nem lett kinevezve, akivel házasság révén rokoni viszonyban volt és ő jóváhagyta Johnston kívánságát. Még a másokat ritkán kritizáló, west pointi évfolyamtársa és barátja, Lee is úgy nyilatkozott, hogy Johnston tudta, hogy ez a döntés szabályok megszegése volt.

1860 júniusában Buchanan elnök kinevezte a US Army főszállásmesterének, amivel a törzsben betöltött dandártábornoki rang járt (brigadier general of the staff). Ez azzal járt, hogy amennyiben Johnston ezt a beosztást elhagyja, visszalép előző rangjára, a lovasság alezredesének. Johnston konföderációs rangigénye erre alapozódott. Csakhogy volt egy alig nyolc nappal korábban meghozott olyan törvény is, mely szerint az egyik hadnemben megszerzett rang nem vonatkoztatható át a másikra. A jogi szőrszálhasogatás mestere, Davis erre hivatkozva állította fel a sorrendet öt tábornagya között. Cooper a főhadsegéd adminisztratív beosztásából ugyanabba került került és ő volt a rangidős ezredes, ő lett tehát az első. Utána következett Albert Sidney Johnston, Robert E. Lee, majd mivel Johnston harctéri szolgálatot akart ellátni, ezért Joseph E. Johnston lovassági alezredes.
Johnston teljesen kibukott ezen és egy kétezer szavas episztolával válaszolt, Davis személyesen az ő ellenében járt el, senki mást nem "degradáltak le" így mint őt. Davis erre még higgadtan válaszolt, de sajnos nem érdemben; nem utalt rá, hogy milyen törvényi keretek között hozta meg a döntést, mert ha megteszik akkor Johnston talán belátta volna, hogy nincs igaza. Ennek hiányában Johnston azt hitte, hogy neki van igaza.

A másik fundamentális nézeteltérés Davis és Johnston között az volt, hogy Johnston parancsnoki szerepkörében mennyire köteles a kormányzati politikák gyakorlatba átültetését végrehajtani, illetve miről kell informálnia a végrehajtó kormányzat fejét. Amikor még megvolt a bizalom Johnston iránt, Davis azt írta neki, hogy minden meglátása szívesen fogadott és minden felmerülő ügyben osszon meg minden információt. A bizalom elpárolgásától az információs igény azonban nem szűnt meg. Johnston úgy óhajtotta kivédeni a hatáskörébe való beavatkozást, hogy egyszerűen nem mondta meg, mire készül. A probléma az volt, hogy a hatáskörét olyan szélesnek ítélte meg, hogy a hadügyminiszter, a kongresszus és az elnök bizonyos rendelkezéseit egyszerűen figyelmen kívül hagyta, vagy meghatározatlan ideig halogatta végrehajtásukat. Johnston emellett mindenáron el akarta kerülni, hogy egy uniós támadás esetén felkészületlen maradjon, így a készültséget és a csapatkoncentrációt minden időben magasan tartotta. Johnston annak érdekében, hogy kedvező terepen vehessen fel a harcot az uniós hadsereggel, kész volt területet áldozni és szabotálta a katonák szabadságolását, mert uniós támadás esetén nem állna a rendelkezésére elegendő erő. Davis mindennek az ellenkezőjében hitt. Mivel az ország lakosságának zöme ugyanazon fő útvonalak mentén élt, melyek mentén az uniós előrehatolás várható volt, ezért tagadta, hogy lehetséges volna területet áldozni a katonai siker reményében. Davis ezért az erők szétszórásával akarta elrettenteni az Uniót a támadástól és a támadás bekövetkeztekor az erőket koncentrálni és győzni.

1861. október 1-jén1 Johnston, Beauregard és Gustavus W. Smith tanácskozott Davisszel egy marylandi hadjárat témájában. 20000 fő veterán erősítéssel, lőszer- és szállítási kapacitásnöveléssel be tudnának törni Marylandbe és esetleg fenyegetni tudnák Washingtont. Davisnek tetszett az ötlet, de ilyen kapacitások nem álltak a rendelkezésére. Ennek hiányában Davis egy marylandi portyát javasolt, amit viszont a katonák utasítottak el. Ez nagyjából az egyetlen kezdeményező terv volt Johnston részéről.

További súrlódáshoz vezetett, hogy Johnston adminisztrációs képességei, papírmunka-hatékonysága alacsony volt. Mikor Lee megsebesülése után átvette tőle a parancsnokságot, keményen meg kellett küzdjön az alárendeltjeivel, mert az el nem készített jelentések miatt pl. katonák nem kaptak ellátmányt.

1862 januárjában Stonewall Jackson, Johnston alárendelte megindította a Romney-expedíciót Északnyugat-Virginia felszabadítására. Ehhez megkapta W. W. Loring dandártábornokkal csapatait, aki egyszerre volt katonailag hozzá nem értő és ráadásul pedofíliával vádolták. A rossz időjárás miatt az előrehaladás lassú volt és a jenkik elmenekültek előlük. Jackson ekkor téli szállásra kvártélyozta be őket Romneyban és a katonák zúgolódni kezdtek. Petíciót küldtek a hadügyminiszternek a leváltásáért és az emberek elpocsékolásával vádolták. Egy kongresszusi képviselőhöz is eljutott az ügy, ő panaszkodott az adminisztrációnál, Davis pedig utasította Johnstont, hogy személyesen vizsgálja ki, mi az igazság Jacksonnal kapcsolatban. Johnston (késlekedés nélkül) azonban a hadseregfelügyelőjét küldte vizsgálatot tartani. Davis javaslatára Benjamin arra utasította Loringot, hogy vonuljon vissza Winchesterbe. Jackson erre benyújtotta a lemondását és vádat emelt Loring ellen. Johnston kérte, hogy vegyék le a válláról a Shenandoah-völgyi katonai körzet felügyeletét, mert nem akar összeütközéseket a hadügyminiszterrel. Végül Jacksont lebeszélték a lemondásról, a hadügy ejtette a vádakat Loring ellen, a katonai körzet Johnston alá rendelve maradt; de Davis keményen letolta Johnstont, hogy miért egy beosztottal akarta elvégeztetni, amit az elnök személyesen vele akart végeztetni.

Ennél is nagyobb problémát jelentett viszonyukban a Davis által mindenáron keresztülerőltetni igyekezett csapatreorganizáció. A rekrutákat hol századokban, hol ezredekben küldték északra a Potomac hadsereghez (ez a konföderációs Potomac hadsereg) és ott aztán nagyobb egységekben szervezték őket. Eközben az állami hovatartozás teljesen összekeveredett. Davis az államok katonai lelkesedését azzal akarta fenntartani, hogy (a szabdságolások mellett) állami hovatartozás szerint szervezett dandárokat akart létrehozni, az államba tartozó parancsnokkal a dandár élén. Remélte, hogy így a states rights elégedett lesz és az államok nagyobb felelősséget fognak vállalni saját egységeik ellátásáért, felszereléséért. Beauregard megértette, hogy ebben mi a ráció, úgyhogy a nyolc dandárjából nem sokkal a manassasi győzelem után hatot tisztán állami alapon szervezett újjá, kettőben pedig csak egy-egy ezred volt kakukktojás. A katonai szolgálati idők lejárására és a továbbszolgálás elősegítése érdekében Davis személyesen adta Johnston tudtára hogy mit akar a hadseregnél tett 1861 szeptember végi látogatása alkalmával. Johnston halogatott. Davis nem hagyta elaludni az ügyet. Két alkalommal adott utasítást arra, hogy adja ki az átszervezésre a parancsot. Johnston nem adta ki. December elején Davisnek elege lett és utasítást adott, hogy a Mississippiből jött ezredeket azonnal szervezzék dandárrá. Johnston azonnal tiltakozott, mondván kilenc ezred átszervezése veszélyeztetheti a hadsereget és az emberek már ismerik védelmi feladatukat és feletteseiket. ((A mississippibeli Whiting maga is tiltakozott, ebbe bukott bele)) Glatthaar szerint abban hinni, hogy a szövetségi erők decemberben offenzívába kezdenek, nevetséges volt. Ezenkívül közölte azt is, hogy ez a parancs beleavatkozik parancsnoki hatáskörébe. Here we go again. Egész télen elszabotálta a megvalósítást, úgyhogy a tavaszi hadjárat kellős közepén Davis még mindig ott tartott, hogy miért nem valósul meg az átszervezés.

A szolgálati idők kifutása kora tavasszal kezdődően volt várható és a Konföderáció aggódott, hogy a Potomac hadsereg egyszerűen megszűnik létezni. Ezért a Kongresszus, hogy a továbbszolgálást biztosítsa, sorozást rendelt el és hosszú, 30 napos szabadságolásokat a továbbszolgálóknak. Johnston reakciója: levél a hadügyminiszternek, melyben a törvény értelmét vonja kétségbe. Benjamin válasza: azonnal kezdje meg a hosszú szabadságolásokat az extremitásig elmenően, mivel az útviszonyok olyan rosszak, hogy az uniósok kizárt dolog, hogy támadjanak. Támadás esetén úgyis megkap mindent csapatot, ami csak létezik. Johnston nem hajtotta végre. Amikor később toborzók érkeztek a táborába és eltávozásokat ígértek továbbszolgálás esetére, Johnston megint kibukott, és március elején Richmondba ment. Davis persze megint Benjamin pártját fogta és kijelentette, hogy több mint egy hónapja már nem írt alá hosszú szabadságolási engedélyt.

Miközben késő februárban koramárciusban a viszony mélypontra került, kiürítették elesett Henry, Donelson, Columbus, New Madrid, Island no. 10, Nashville és sok minden más. Félő volt, hogy a keleti hadszíntéren ugyanilyen tömeges lerohanást fognak megélni Virginiában. Donelson eleste után három nappal Johnston és a kabinet összeült, hogy védelmi tervet készítsenek. A Manassas vasútvonal nem kínált védekezésre előnyös terepet, de a vasút el tudta látni a csapatokat. Johnston vissza akart vonulni a Rappahannock mögé, mert ott hatásosabban tud védekezni. De Beauregard panaszai után a konföderációs hadtáp olyan mennyiségű élelmiszert halmozott fel Manassasnél, hogy azt nem lehetett a rendelkezésre álló erővel rövid idő alatt visszaszállítani. Még egy óriási húsfüstölő üzemet is felépítettek tíz mérföldre délre az állásoktól. A rengeteg személyes poggyászt és a nehézágyúkat se tudták elszállítani. Johnston aggódott, hogy a visszavonulási terve kiszivárog és az uniós haderő meglepi azalatt, hogy csapatai egy része már nincs jelen, ezért a visszavonulást olyan gyorsan akarta kivitelezni, hogy erre ne kerülhessen sor. Johnston olyasmiket írt, hogy ha lenne egy munkaszolgálatos egysége, akkor el tudná, de az önkéntesek nem akarnak dolgozni... Davis engedélyt adott Johnstonnak, hogy felderítse a háta mögött levő terepet és új állások számára megfelelő helyet keressen, de Davis nem akarta, hogy a hadsereg odahátráljon, hanem csak felkészülési, szállítási, raktározási pontot akart létesíteni ott. Johnston azt hitte, hogy megkapta az engedélyt a visszavonulásra és március 7-én megkezdte. A hírek leszivárogtak Richmondba és március 11-én egy újság nagy cikket írt belőle. Johnston 13-ig nem írt levelet az elnöknek bejelenteni a dolgot. Emiatt a szállítmányok zavartalanul mentek tovább Manassas irányába, ahol Johnston elkezdte megsemmisíteni, felégetni őket... Saját állítása szerint négy napnyi ellátmányt semmisített meg és ugyanennyi gabonát, ami éppen megérkezett. Megsemmisítette a hústartósító üzem sózott hústartalékának felét és hátrahagyott körülbelül ezer tonnányi húst. Hadtápfőnöke szerint másik ötszáz tonna az időjárás viszontagságainak kitéve ment tönkre, amiből több mint három hétig tudták volna élelmezni a hadsereget. Johnston azt is leírta, hogy az ezredek felszelésének jóval több mint felét hátrahagyták és elégették. Összességében szükségtelenül elpazarolt egy csomó felszerelést és ellátmányt és még azt sem közölte előre, hogy pontosan hova vonul vissza, hanem csak annyit, hogy a Rapidanon túlra, oda ahol önnek, elnök úr a legjobban megfelel a többi csapatokkal való együttműködés szem előtt tartásával. Plusz a hadsereg visszavonulása magával vonta a civilek exodusát is hasonló közlekedési, szállítási káoszt maga után vonva az utakon, településeken.

Március 13-án Davis visszahívta Leet Richmondba és kinevezte katonai tanácsadójának, Lincoln pedig engedélyt adott a Virginia félszigeti hadjárat elindítására.

CSPAN: Conversation with Historian Allen Guelzo szerkesztés

https://www.c-span.org/video/?433802-2/conversation-historian-allen-guelzo

  • Guelzo a yankee from Yankeeland saját bevallása szerint. Ha lehetne ezredet választani, akkor 54. massachusetts colored troops.

  • Lee biográfiája központi problémája, hogyan lehet viszonyulni egy emberhez, aki árulást követett el. Guelzo felmenői katona.

  • Winfield Scott azt bizonygatta Washingtonban mindenkinek, hogy nem lesz háború. Négy-öt hónap kellemetlenség után reintegráció lesz, vagy pedig legrosszabb esetben 3-4 különböző Konföderáció lesz. De nem háború.

  • Az appomattoxi fegyverletétel szörnyű elhúzódó iszonyattól mentette meg Amerikát, mert a Ku-Klux-Klan meg a White Camelia lovagjai semmi sem lett volna ahhoz a gerillaháborúhoz képest. Missouri legrosszabb rémálma vált valóra az ottani gerillaháborúval. Ez hasonló lett volna nemzeti méretben. Mikor E. Porter Alexander javasolja neki az oszolj vezénylését és irány a hegyek, azt mondja nem.
  • Henry Wise governor of broken clock, igaza volt, hogy Lee a Konföderáció maga.
  • Davis és Lee tárgyalásra vitelét akadályozta a 14. alkotmánykiegészítés előtti felfogás, hogy az államok adják az állampolgárságot és minden törvényi procedúra abba az irányba mutatott, hogy a tagállami hatáskör übereli a szövetségi hatáskört. Plusz Chase alkotmányellenesnek tekintette a katonai törvényszékeket.

  • Lee Guelzo szerint ingatlanhovatartozási jogok miatt választja Virginiát. Plusz az egész családja Virginiát választja és nem harcolhat a saját családja ellen. Saját maga elenyésző időt töltött Virginiában (gondolom azért ott nőtt föl).

CSPAN: Joseph Glatthaar - Union Command and Shenandoah Valley in 1864 szerkesztés

https://www.c-span.org/video/?425712-4/union-command-shenandoah-valley-1864https://www.c-span.org/video/?425712-4/union-command-shenandoah-valley-1864
szokás szerint tele új infóval, tényekkel, érdemes lejegyezni 1864 választási év és a választást semmi sem befolyásolja jobban a háború alakulásánál. Lincol elégedetlen. Már három general-in-chiefje volt és öt parancsnoka a Potomac hadsereg élén. A jelenlegi g-in-chief Halleck volt, akinek harctéri parancsnoki tapasztalata minimális. 1862 júliusában nevezték ki és augusztus végén Lincoln már megállapította, hogy nem fogja elvágni a hideg vizet. A 2nd manassas után idegösszeomlást kapott és azóta úgy került minden felelősséget, mint a tüzet. Lincoln megállapítása szerint azóta csak lényegében egy elsőosztályú tisztviselő. Lelke mélyén Halleck tudós volt, nem vezető. Kerülte a döntéseket és a felelősséget. Véleményt mondott katonai ügyekben, de kivitelezni nem tudta őket. Mielőtt Grant komolyan felmerült volna, állítja Glatthaar, Lincoln letesztelte, kiküldte hozzá barátját, Elihu Washburnt, hogy kérdezze ki a politikai aspirációjáról, céljairól. Grant mindenben a jó választ adta: tábornokként nem lehet politikai véleményem (minden jogosan kiadott parancsnak engedelmeskedem és kész). Rawlins chief of staffen keresztül azt is Washburn tudomására hozta, hogy nincs politikai célja; azt a pozíciót szeretné magának, amely leginkább segíti az uniót a háború megnyerésében. Ez mindenben megfelelt Lincoln elvárásának, úgyhogy jelölte őt, a szenátus ratifikálta, mint altábornagy és aztán general in chief.
Meade Mine Runnál és Bristoe Stationnél kevés agresszivitást mutatott, de kitőnő adminisztrátor volt és ismerte hogyan működik a Potomac hadsereg, amit Grant nem ismert. Grant tábori tartózkodása, vele tartása unikális megoldás, de mentesítette a politikusok hadának zaklatáástól. Halleckről is levette a terhet, zavartalanul logisztikázhatott innentől. Viszont Grant Washingtontól való távollétében bizonyos deszinkronizáció lépett fel; ezt használta ki Jubal Early. Grant lecsupaszította a Washingtont védő erődök legénységét és áthelyezte őket a Potomac hadsereg borzalmas veszteségeiknek pótlására. Jómaga átkelt a James-folyón és Petersburg ostromába merült. David Hunter próbálta bevenni a Valley-t, de Early megfutamította őt és Hunter visszavonult West-Virginiába. Earlynek mindössze 14000 katonája volt, azzal elindult északra. Az északiaknak a Veteran Reserve Corpsban volt némi erődvédelmi erejük. Ezek sebesült veteránok voltak, esetleg végtagvesztést szenvedtek, de láttak már harcot és szolgáltak tovább. Grant 60 ezer veszteséget szenvedett, a közvélemény kiábrándult belőle, egydollárnyi arany 2,8 greenback dollárt ért már => a szövetségi pénzbe vetett hit vesztett értékéből. Ethan Allen Hitchcock mindenhol tehetetlenséget, depressziót látott.

JOSEPH GLATTHAAR: 1864 was a presidential election year and as Abraham Lincoln and virtually everybody else know, no factors would have influenced the outcome of that election other than progress on the war. Lincoln, of course was very much dissatisfied with the progress of the was. He had three previous commanding general who served in the primary army of the east, the Army of the Potomac had five principal commanders. THE ARMY OF THE POTOMAC HAD ENDORSED FIVE PRINCIPAL COMMANDERS. THE CURRENT COMMANDING GENERAL OF THE UNION ARMY WAS HALLeCK. HE WAS A MAJOR GENERAL AND THE REGULAR ARMY WITH A MINIMAL ACTUAL FIELD COMMAND EXPERIENCE. LINCOLN WAS NOT VERY SATISFIED WITH HALLeCK'S PERFORMANCE AND BY THE END OF AUGUST 1862, HE HAD COME TO THE CONCLUSION THAT HALLeCK WAS NOT GOING TO GET IT DONE. AFTER THE DEFEAT OF MANASSES, LINCOLN SAID OF HIM "HE BROKE DOWN, NERVE AND PLUCK ALL GONE AND HE IS EVER SINCE EVADED ALL RESPONSIBILITY." LINCOLN CONSIDERED HALLeCK "LITTLE MORE SENSE THAN A FIRST RATE CLERIC." THAT WOULD NOT BE MY EPITAPH. AT HEART, HALLeCK WAS A SCHOLAR AND NOT A LEADER IS THE POINT YOU DO NOT APPOINT SCHOLARS IN THESE POSITIONS BECAUSE WE TEND TO BE DEVOID OF IT. HE WAS UNWILLING TO ASSUME RESPONSIBILITY AND MAKE DIFFICULT DECISIONS, HE EVADED THE BURDENS. IN 1864, LINCOLN DECIDED HE NEEDED A NEW COMMANDING GENERAL BEFORE HE DEPORTED ULYSSES S. GRANT AT THE DEPOSITION, HE VETTED GRANT. HE HAD HIS FRIEND, WASHBURN, A MEMBER OF THE HOUSE OF REPRESENTATIVES AND SOMEBODY WHOM GREAT NEW WELL TO ASK ABOUT GRANT'S POLITICAL ASPIRATIONS AND ATTITUDE TOWARD POLITICS. GRANT GAVE THE CORRECT ANSWERS. HE SAID THAT EVENTUALLY THAT AS A GENERAL OFFICER, I AM NOT ENTITLED TO POLITICAL OPINIONS. IN OTHER WORDS, I SIMPLY OBEY ALL LEGAL ORDERS AND THAT IS THE END OF IT. HE MADE IT CLEAR THROUGH HIS CHIEF OF STAFF TO WASHBURN THAT THE GRANT HAD NO PRESIDENTIAL ASPIRATIONS AND THAT THE JOB HE WOULD MOST WANT IS THE ONE THAT WOULD HELP THE UNION WHEN THE WAR. THAT WAS EXACTLY WHAT LINCOLN WANTED TO HEAR AND HE APPOINTED GRANT AND THE SENATOR RATIFIED HIM AS THE COMMANDING GENERAL OF THE UNION ARMY AND MARCH 1864. GRANT ORIGINALLY INTENDED TO GO WEST BOWL ONCE HE SPOKE WITH LINCOLN AND SECRETARY OF WAR EDMONTON STANTON THAT THEY EXPECTED HIM TO REMAIN IN tHE EAST. GRANT REALIZED HE NEEDED TO BE NEAR THE DISTRICT OF COLUMBIA TO FULFILL HIS JOB AND NEEDED TO GET MORE OUT OF THE ARMY OF THE POTOMAC. GRANT CAME UP WITH A UNIQUE SOLUTION, THE SOLUTION WAS THAT A GRANT WOULD TRAVEL WITH THE ARMY OF THE POTOMAC AND PLACED HIS TENT NEXT TO THe COMMANDING GENERAL, GEORGE MEADE AND HE WOULD BE ABLE TO STAY IN TOUCH WITH WASHINGTON ON A REGULAR BASIS. LINCOLN HAD VERY LITTLE FAITH IN MADE SINCE HIS LACK LUSTER PURSUIT OF ROBERT E LEE'S DEFEATED ARMY. IN FACT, SHORTLY AFTER THAT BATTLE, THE PRESIDENT DRAFTED A LETTER HE NEVER SENT. A VERY VALUABLE LESSON WHEN YOU ARE UPSET, WRITE THE LETTER, PUT IT IN YOUR DRAWER, DO NOT SEND IT. THAT IS WHY EMAIL SO DANGEROUS. AND TWITTER IS EVEN WORSE. ANYWAY, AFTER THE BATTLE, LINCOLN AND DRAFTED THIS LETTER CRITICIZING MEADE FOR ALLOWING LEE TO ESCAPE ACROSS THE RIVER. HE FELT MEADE SQUANDERED A CHANCE TO WIN THE WAR. YOUR GOLDEN OPPORTUNITY IS GONE, LINCOLN WROTE AND I AM DISTRESSED IMMEASURABLY BECAUSE OF IT. AS STAN "THE WAR WILL BE PROLONGED INDEFINITELY." IN MEADE'S OTHER CAMPAIGN IN 1863 AND TWO MONTHS LATER, MEADE EXHIBITED LITTLE AGGRESSIVENESS. MEADE POSSESSED A VAST KNOWLEDGE OF THE WORKINGS AND PERSONNEL OF THE ARMY OF THE POTOMAC, SOMETHING GRANTS LACKED. HE WAS A FINE ADMINISTRATOR. GRANT TRAVELED WITH THE ARMY, HE COULD OBSERVE AND SUPERVISE THE ARMY AND HIS GENERALS DIRECTLY AND COMPEL MEADE TO ACT MORE AGGRESSIVELY. IT WILL LEAD MEADE IN COMMAND WITH RESPONSIBILITIES FOR ADMINISTERING THE ARMY, FREEING GRANT TO THINK ABOUT STRATEGY AND OPERATIONS. IT ALSO STIFLED MUCH OF THE HOSTILITY THAT A WESTERNER COMING IN TO TAKE OVER THE PRIMARY EASTERN ARMY WHAT HAS ENGENDERED. LIKE TRAVELING WITH THE ARMY OF THE POTOMAC, GRANT COULD AVOID THE CONTINUAL BARRAGE OF A VISITORS AND POLITICIANS WHO WOULD DISTRACT HIM FROM THE WAR EFFORT. AND AT THE SAME TIME, HE COULD REMAIN RELATIVELY CLOSE TO THE EPICENTER, WASHINGTON, D.C. HE ALSO DECIDED TO KEEP Halleck AS THE CHIEF OF STAFF TO EASE MUCH OF THE ADMINISTRATIVE BURDEN OF THE JOB OF COMMANDING GENERAL AND ENABLE THOSE LABORERS TO FREE GRANT TO THINK ABOUT PROBLEMS AND FORMULATE DECISIONS. HALLeCK WOULD SERVE AS A GRANT'S LINK TO THE FIELD SUPERVISORS. A BEATEN MAN BY THE MILITARY PRESSURES OFF THE JOB OF COMMANDING GENERAL, HALLeCK NO LONGER HAD TO SHOULDER THE RESPONSIBILITY OF IMPORTANT DECISIONS AND COULD PERFORM THE STAFF WORK AT WHICH HE EXCELLED. USUALLY, HE WOULD SIMPLY SUMMARIZE THEIR MESSAGES AND RELAY THEM TO GRANT FOR INSTRUCTIONS. SOMETIMES HE WOULD ISSUE ORDERS OR OFFER ADVICE ON HIS OWN. NOW, WITH THIS COMMENT STRUCTURE, THERE WERE INEVITABLE FLAWS LIKE ANY COMMAND STRUCTURE. IT WAS AN AWKWARD SITUATION FOR MEADE BECAUSE OF THE COMMANDING GENERAL OF THE ARMY WAS IN THE TENT NEXT TO HIM OVERSEEING EVERYTHING HE DID ON A DAILY BASIS. FOR HALLeCK, IT WAS AWKWARD BECAUSE HALLecK WAS THE FORMER COMMANDING GENERAL AND NOW WORKING FOR FORMER SUBORDINATE. FURTHER HALLeCK HAD A PEDANTIC SIDE, his PERSONALITY LACKED INTO PETTINESS WHEN OTHERS DISREGARDED HIS VIEWS. HE HAD EXPECTATIONS WHEN HE ADVISED THE GRANT THAT HIS BOSS WHEN HE NEEDED THEM. WHEN GRANT DECIDED TO FOLLOW A DIFFERENT COURSE, HALLeCK SOMETIMES GROUP EXCELLENT. WITHOUT GRANT'S PRESENCE IN WASHINGTON AND DAILY INTERACTION BETWEEN THE COMMANDING GENERAL AND POLITICAL LEADERSHIP, A DISCONNECT DEVELOPED. THAT IS WHAT JUBAL EARLY EXPLOITED. OF COURSE, I WILL GIVE YOU A LITTLE BACKGROUND. THE UNION ARMY LAUNCHED THE OVERLAND CAMPAIGN AND SUFFERED 60,000 CASUALTIES ARE YOU TO REPLACE MANPOWER, IT'S A DILUTED THE TROOPS THAT WERE SIGNED TO GUARD THE DISTRICT OF COLUMBIA AS REPLACEMENTS FOR THE LOST. WITH LITTLE TO SHOW OTHER THAN ENEMY LOSSES, GRANT DECIDED TO SHIP TO A MORE LOGISTIC ORIENTED A STRATEGY. HE SLIPPED SOUTH OF THE JAMES RIVER TO SEIZE PETERSBURG. IF YOU LOOK AT THE MAP, YOU CAN SEE WHERE PETERSBURG IS LOCATED SOUTH OF VIRGINIA, I GUESS I DO NOT HAVE TO TELL PEOPLE WHERE PETERSBURG IS. YOU CANNOT EXPECT THESE SORTS OF THINGS IN NEW YORK. SO, YOU DO KNOW WHERE PETERSBURG IS AND YOU CAN SEE WERE GRANT SLIPPED SOUTH OF IT AND THE OBJECT WAS TO SEVER RAILROAD CONNECTIONS INTO RICHMOND. MEANWHILE, HE HAD DAVID HUNTER ADVANCE SOUTHWARD TOWARDS LYNCHBURG AND AS YOU CAN SEE FROM THE MAP, HAD HE DESTROYED LYNCHBURG, YOUR SEVERING MORE RAILROAD CONNECTIONS. LEE, OF COURSE, NEEDED TO PROTECT LYNCHBURG SO HE DETACHED JUBAL EARLY'S SAID THE CORD TO GO AFTER THEM. HUNTER RETREATED. ARE YOU READY FOR THIS, TO WEST VIRGINIA, THAT IS CONVENIENT.

AND EARLY PROCEEDED DOWN THE VALLEY AS PEOPLE EXPLAINED ON TELEVISION AUDIENCE, THAT MEANS NORTH. HEADING NORTHWARD TOWARD WASHINGTON, D.C. AND MARYLAND, OR EARLY HAD ONLY 14,000 TROOPS WITH HIM. THE UNION, FROM ITS PERSPECTIVE, HAD THE VERY FUTURE AND TO DEFEND WASHINGTON, D.C. THEY HAD DISABLED VETERANS ORGANIZED INTO WHAT IS CALLED A VETERANS RESERVE. THESE WERE ALMOST ALL EXPERIENCED COMBAT SOLDIERS AND ACTUALLY, WE UNDERESTIMATE THEM BECAUSE THEY ARE LARGELY SERVING IN FIXED FORTIFICATIONS AND THEY WOULD HAVE PERFORMED VERY WELL. THAT IS SOMETHING PEOPLE DO NOT SEEM TO REALIZE AND THESE ARE REAL COMBAT VETERANS AND THE REASON THEY ARE IN THE RESERVE IS BECAUSE THEY WERE BADLY WOUNDED, OFTEN IN ABLE OF WALKING. THAT IS WHY THEY ROTATE THEM. THEY STILL COULD SERVE A PURPOSE FOR THE UNION ARMY. IN ADDITION, A SMATTERING OF QUARTERMASTER TROOPS AND TOGETHER THESE PEOPLE WOULD SHIELD OF THE NATION'S CAPITAL. THESE WERE DARK DAYS FOR THE LINCOLN ADMINISTRATION, IF YOU COULD IMAGINE. IF EARLY CAPTURED WASHINGTON, D.C., EVEN TEMPORARILY, IT WOULD BE DIFFICULT FOR THE LINCOLN ADMINISTRATION TO MAKE THE ARGUMENT THAT THE WAR WAS PROGRESSING SATISFACTORILY. SECOND PROBLEM BY MID TO LATE JUNE, GRANT HAD SUFFERED 60,000 CASUALTIES. PEOPLE WERE LOSING CONFIDENCE IN GRANT AND THE ADMINISTRATION. AS A REFLECTION, THE RATIO OF GOLD TO GREENBACKS HIT ITS WORST LEVEL, ONE DOLLAR OF GOLD EQUALED $2,80 IN GREENBACKS, PAPER NOTES WHICH ARE REFLECTION OF PEOPLE'S CONFIDENCE IN THE UNION. A THIRD PROBLEM THAT LINCOLN CONFRONTED WAS REPUBLICANS WERE LOSING FAITH IN HIM AS WELL. CONGRESS TRY TO GAIN CONTROL OF RECONSTRUCTION AND WILL LINCOLN VETOED THE BILL, THE TWO SPONSORS DRAFTED A MANIFESTO WHICH ACTUALLY WAS NASTY IN ITS ATTACKS ON LINCOLN. FURTHERMORE, THAT WONDERFUL GENERAL OFFICER AND GREAT AMERICAN, HE HAD ASPIRATIONS FOR THE PRESIDENCY AS DID THE SECRETARY OF TREASURY, SALMON CHASE. BOTH WRANGLING FROM THE REPUBLICAN NOMINATION. THESE WERE DIFFICULT TIMES FOR LINCOLN. AS EARLY'S COLUMNS APPROACHED WASHINGTON, OFFICIALS FUNCTIONED AS IF THEY WERE IN A FOG. THEY HAD NO GOOD INTELLIGENCE ON THE SIZE OF EARLY'S COLUMN AND LITTLE UNDERSTANDING OF WHAT TO DO. ACCORDING TO THE SECRETARY OF THE NAVY, WELLS, STANTON "EXHIBITS NONE OF THE ALARM AND FRIGHT I HAVE SEEN IN HIM ON FORMER OCCASIONS." STANTON HAD NO CLUE HOW TO REACT. VARIES BUREAU CHOOSE WERE "ALARMED AND IGNORANT," NOTED WELLS AND THE CHIEF OF STAFF, HALLeCK, THE MAN WHOM GRANT SUPPLANTED IS "A PERFECT MAZE, BEWILDERED WITHOUT INTELLIGENCE DECISION OR SELF-RELIANCE." ETHAN ALLEN HITCHCOCK, A FORMER RETIRED GENERAL WHO WAS BROUGHT BACK TO ADVISE LINCOLN AND STANTON ON MILITARY MATTERS FELT UNEASY ABOUT EARLY'S RAID, OPERATING UNDER THE BELIEF EARLIER HAD 30,000 TROOPS WITH HIM, HE FEARED THE CAPTURE OF WASHINGTON. ON JULY 4, HE VISITED IN CONSECUTIVE ORDER HALLecK, STANTON M LINCOLN. HE FOUND HALLeCK QUIET. HALLeCK SAID HE WANTED GRANT IF THE ENEMY DID NOT MAKE A MOVE THIS WAY, IT WOULD SHOW IN THE REST OF THE STATE OF WAR OF WHICH THEY COULD NOT BE ACCUSED. HITCHCOCK EMERGE GREAT NEW NOTHING OF THE REAL STATE OF AFFAIRS HERE AND THAT AUTHORITIES HERE HAD BEEN CONTENT TO SEND HIM ADVISE BUT NO ORDERS LEAVING HIM TO JUDGE FROM A DISTANCE STANDPOINT OF WHAT WAS REQUIRED HERE. HE THEN PROCEEDED TO STANTON. STANTON WAS CALM. CLAIMANT OF THE GRANT HAD BEEN " INFORMED OF EVERYTHING. CALLED -- INFORMED OF EVERYTHING." THIS ANNOYED HIM MORE AS IF THE AUTHORITY HAD NOTHING TO DO BUT REPORT THE CAPTURE OF THE CAPITAL WHEN THAT FACT SHOULD OCCUR. HE THEN WENT ON TO SEE ABRAHAM LINCOLN TO GET SATISFACTION. HE FOUND LINCOLN "EXCEEDINGLY DEPRESSED, MORE SO I HAVE EVER SEEN HIM BEFORE." HITCHCOCK EXPRESS HIS FEARS THAT "THE CAPITAL WAS IN GREAT DANGER." LINCOLN REPLIED "WE ARE DOING ALL WE CAN." DISSATISFIED WITH OUR RESPONSE, HITCHCOCK TRIED TO THREATEN GRANT AND TO THREATEN LINCOLN BY SUGGESTING IF STONEWALL JACKSON WERE IN CHARGE, WASHINGTON, D.C. WOULD BE CAPTURED IN 24 HOURS. HITCHCOCK SENSED THAT LINCOLN HAD YIELDED TOO MUCH CONTROL TO GRANT. CRITICS HAD STONED TO THE PRESIDENT WITH ACCUSATIONS OF INTERFERING TOO MUCH WHEN IT CAME TO GEORGE B MCCLELLAN AND NOW HE WAS DISTANCING HIMSELF TOO MUCH FROM HIS DUTIES AS COMMANDER-IN-CHIEF. HITCHCOCK BELIEVE GRANT'S PROPER PLACE WAS IN WASHINGTON AND NOT WITH A LOCAL ARMY AND HAD HE HAD IN THE COMMANDING GENERAL BEEN AT HIS TOP PROPER POST, HE COULD HANDLE THE THREAT ON THE NATION'S CAPITAL PROPERLY. BUT FROM THE PETERSBURG AREA, HE Did not GRASP THE FULL EXTENT OF THE PERIL. LINCOLN DID NOT NEED HER TO ACT. IT WAS GREAT, NOT HALLeCK WHO DECIDED ON THE NIGHT OF JULY 5 TO SEND AND IF A TREE DIVISION AND MT. CALVARY, DISMOUNTED CAVALRY AND HE WOULD FORWARD THE REMAINDER OF HOATRATIO FROM THE RIVER. U.S. GRANT SAW OPPORTUNITY, AN OPPORTUNITY TO DESTROY EARLY'S COMMAND. LINCOLN APPROVED. WHAT I THINK YOU SHOULD PROVIDE TO RETAIN WHERE YOU ARE AND BRING THE REST WITH YOU PERSONALLY AND TO MAKE A VIGOROUS EFFORT TO DESTROY THE ENEMY FORCE IN THIS VICINITY, LINCOLN COUNCIL GRANT. I THINK THERE'S REALLY A FOR CHANCE TO DO THIS IF THE MOVEMENT IS PROMPT. HE OFFERED THIS, LINCOLN EMPHASIZED AS A SUGGESTION AND NOT A ORDER. THE PRESIDENT WANTED TO RENT TO TAKE CHART -- GRANT TO TAKE CHARGE. AFTER THINKING IT OVER, GRANT DECIDED NOT TO COME PERSONALLY. HE HAD GREAT FAITH IN THE UNION TO GENERALS AND THE WASHINGTON AREA AND HE HATED TO LEAVE PETERSBURG BECAUSE THAT WOULD LEAVE BENJAMIN BUTLER IN CHARGE OF ALL THE FORCES. IF YOU KNOW MUCH ABOUT THE CIVIL WAR, THAT IS A FRIGHTENING PROPOSITION. EARLY ROUTED THE FORCE AT MANATT C AND ADVANCED ON THE OUTSKIRTS OF THE DISTRICT OF COLUMBIA. TROOPS ARRIVED JUST IN TIME TO HELP OCCUPIED THE DEFENSES AND LINCOLN VISITED THE FRONT. THE FAMOUS STORY REPORTEDLY OLIVER WENDELL HOLMES TELLING HIM TO GET IT DOWN, YOU IDIOT BECAUSE LINCOLN WAS SO CURIOUS TO OBSERVE WHILE PEOPLE WERE SHOOTING. THE TRUTH OF THE MATTER, IT IS NOT CLEAR THAT WAS OLIVER WENDELL HOLMES BUT SOMEBODY DID SAY THAT. EARLY GATHERED UP SUPPLIES AND RETREATED AND FEDERALS DID NOT CUT THEM OFF. HUNTER HAD FLED SO FAR THAT HE COMPLETELY MARCHED HIMSELF OUT OF THE CAMPAIGN FOR TWO WEEKS. IT LITERALLY TOOK HIM TWO WEEKS OF MARCHING TO GET BACK TO THE WASHINGTON AREA THAT HE WENT SO FAR WAY. MEANWHILE, TO LONGER ORGANIZING TO BLOCK EARLY'S COMMAND. LINCOLN, ACCORDING TO HIS CLERK, DISGUSTED. HE GRUMBLED THAT WRIGHT PURSUED SLOWLY FOR FEAR HE MIGHT COME ACROSS THE REBELS AND CAPTURES SOME OF THEM. IN FAIRNESS TO WRIGHT, HE WAS NOWHERE BLAMEWORTHY THAN THE OTHER. HE RECEIVED MINIMAL INSTRUCTION FROM HALLeCK AND NOT AS BAD AS HUNTER WHO FLED IN THE WRONG DIRECTION. AT LEAST IN THE ROUTE, WALLACE HAD THE GOOD SENSE TO FALL BACK ON BALTIMORE WHICH WAS THE DEFENSIVE TASK TO PROTECT BALTIMORE. THE REAL PROBLEM LIE IN THE HIGH COMMAND OF THE UNION WHEN GRANT 'S WANT BELOW THE JAMES RIVER, HE WAS ADOPTED A LOGISTICAL STRATEGY TO SEVER LEE'S SUPPLY LINE AROUND PETERSBURG. HE WAS PREOCCUPIED WITH THIS PLAN OF ATTACK ON THE MAP, THE WELDEn RAILROAD. IT RUNS TO PETERSBURG. LINcoln did NOT WANT TO INTERFERE NOR DID STANTON. AND HALLeCK REFUSED TO TAKE CHARGE. HALLeCK IS THE SECOND-HIGHEST RANKING UNION OFFICER AND HE IS NOT WILLING TO TAKE CHARGE. EARLY'S RAiD AFFECTED TROOPS IN 4 SEPARATE MILITARY DISTRICTS. NO ONE COORDINATED THEIR RESPONSES AND NO ONE COMBINED THEIR STRENGTH INTO UNIFIED WHOLE. GREAT FINALLY ORDERED WRIGHT TO ACT AS OVERALL COMMANDER BUT BY THAT TIME HE GOT UNDERWAY, IT WAS TOO LATE. HALLeCK WAS THE OBVIOUS OFFICER TO TAKE CHART BASED ON HIS RANK AND THE INFORMATION THAT HE POSSESSED. HE REFUSED TO ISSUE ANY COMMANDS WITHOUT RECEIVING ORDERS. GOSSIP CLAIMED THAT HE HAD A SERIOUS DRINKING PROBLEM. POWERFUL POLITICIANS HAD GROWN TO LOATHE HALLeCK. HE FAILED TO STEP UP AND TAKE CONTROL OF THE SITUATION. HE OVER AS THEY EARLY'S STRESSED BY 20000 AND 30,000 TROOPS. 30% TO 100% AND HALLeCK "TRUCE LEOPOLD SENDING WRIGHT AFTER EARLY," UNTIL GRANT ORDER ARRIVED. PART OF THE PROBLEM LAY IN HALLeCK'S AGGRAVATION OF GRANT WHO HAD NOT HEEDED HIS WARNING WHEN THE LIEUTENANT GENERAL SWUNG THE ARMY TO THE POTOMAC BELOW THE JAMES RIVER, HALLeCK PREDICTED AS THEY WOULD PLAY THE SAME GAME OF SHUTTLECOCK BUT TO WASHINGTON THAT HE DID WITH MCCLELLAN. GRANT HAD STRIPPED MOST OF WASHINGTON'S DEFENDERS AS REPLACEMENT TROOPS WITH ARRANGES CASUALTIES. HIS DECISION NOT ONLY INVITED EARLY'S RAID BUT MADE A BURDENSOME BY FORCING THEM TO PROTECT THE NATION'S CAPITAL WITH ALMOST NO EFFECTIVE TROOPS. THE RAID THE AGGRAVATION WERE GRANT'S PROBLEM AND HALLeCK WANTED NO PART. WHEN GRANT'S AID VISITED HALLeCK TO SHARE HIS VIEWS, HALLeCK SPOKE SARCASTICALLY ABOUT WHEN GRANT WAS GOING TO TAKE RICHMOND. INDIVIDUALS LIKE POSTMASTER GENERAL MONTGOMERY BLAIR WHO HAD HIS HOME TORCHED BY EARLY'S MEN PLACE THE BLAME SQUARELY ON "THESE MEN TO WHOM THE CAPITAL HAD BEEN A PECULIAR CHARGE," WHICH WAS INTERPRETED AS HALLeCK. IN ANOTHER VERSION, BLAIR CLAIMED THAT "OFFICERS IN CHARGE WASHINGTON ARE --POLTRUNES." ONCE AGAIN, THE ACCUSATION WOULD HAVE COVERED THE CHIEF OF STAFF. HE REFUSED TO ACT IN A MILITARY CRISIS BUT WHEN IT'S REPUTATION WAS IMPUGNED, IT BADLY RUFFLED HIS FEATHERS. WHEN HALLeCK COMPLAINED IN A LETTER ABOUT THE INSULT AND DEMANDED THAT AT THE PRESIDENT EITHER DISMISSIBLE LAYER FROM THE CABINET POST OR STRIKE THOSE OFFICERS FROM THE COMMISSION ROLE, LINCOLN BRUSHED ASIDE THE COMPLAINT. NOT HE DID NOT ENDORSE THE REMARKS. HE REFUSED TO DISMISS A CABINET MEMBER FOR CRITICAL COMMENTS MADE IN THE PASSION OF A GREAT LOSS. THEN, AND FOR LANGUAGE THAT EXPRESSED HIS IRRITATION WITH HALLECK, HE CONCLUDED "I PROPOSE CONTINUING MYSELF TO BE THE JUDGE AS TO WHEN A MEMBER OF THE CABINET SHOULD BE DISMISSED." YOU THINK THAT SMART IN THE CELL THAT SMART IMBECILE HALLECK WOULD HAVE CAUGHT ON. AFTER SOME BACK-AND-FORTH, HE MUCH PREFERRED TO USE THEM FOR AN OFFENSE OF AGAINST EARLY. AS HE DESCRIBED IT, "A COMPLETE SMASHUP OF THE ENEMIES ROADS FROM GORDONSVILLE AND CHARLOTTESVILLE TO HAVING THE SAME FORCE HERE." STILL, GRANT NEEDED SOMEONE IN CHARGE ON THE SCENE. SOMEONE WHO COULD DRAW ON ALL MILITARY RESOURCES IN THE AREA AND DEAL WITH ANY RAIDS. GRANTS PROPOSED THAT THE ADMINISTRATION CREATE A MILITARY DIVISION WHICH WOULD ENCOMPASS THE DEPARTMENTS OF WASHINGTON, WEST VIRGINIA, THE MIDDLE, AND THE SUSQUEHANNA. THE REAL STRUGGLE CAME OVER THE COURSE OF THE COMMANDER. RIGHT WAS OUT OF THE RUNNING HAVING LOST LINCOLN'S CONFIDENCE. GRANTS PREFERRED WILLIAM FRANKLIN, A FORMER CORPS COMMANDER IN THE ARMY OF THE POTOMAC, BUT HE WAS TOO TIED TO THE DEMOCRATIC PARTY, AND THE MINISTRATION CONSIDERED AN UNACCEPTABLE. HALLECK PROPOSED AUGER, BUT STANTON REPRIMANDED HIM. THE LIEUTENANT GENERAL LEE REACHED AN IMPASSE WITH STANTON AND HALLECK AND IMMEDIATELY APPEAL TO LINCOLN. GRANTS CHIEF OF STAFF DELIVERED A LETTER AND SPOKE ON HIS BEHALF EXPLAINING THE ENTIRE SITUATION, PROPOSING THE CREATION OF A MILITARY DIVISION. HE RECOMMENDED GEORGE G MEADE, THE COMMANDER OF THE ARMY OF THE POTOMAC, AS ITS HEAD. ALTHOUGH GRANT LIKED HIM AND RESPECT HIS TALENTS, VIRTUALLY NO ONE ELSE AMONG THE HIGH-RANKING OFFICERS IN THE ARMY OF THE POTOMAC DID. MEADE HAD AN IRASCIBLE DISPOSITION. HIS EXPLOSIVE TEMPER CONVINCED OTHERS HE HAD A SHOOT THE MESSENGER MENTALITY. FEW COULD WORK WITH HIM, AND GRANTS THOUGHT HIS TRANSFER WAS AN IDEAL SOLUTION. MEADE WAS A TALENTED ADMINISTRATOR AND A GOOD ARMY COMMANDER, ESPECIALLY ON THE DEFENSIVE. GRANT HAD A READY REPLACEMENT IN LINE FOR COMMANDER OF THE ARMY OF THE POTOMAC, SPECIFICALLY MAJOR GENERAL WINFIELD SCOTT HANCOCK. HE WROTE, "I WOULD HAVE EVERY CONFIDENCE THAT ALL THE TROOPS WOULD BE USED TO THE VERY BEST ADVANTAGE FROM A PERSONAL EXAMINATION OF THE GROUND, AND HE WOULD ADOPT MEANS OF GETTING THE EARLIEST INFORMATION OF ANY ADVANCE OF THE ENEMY, AND WOULD PREPARE TO MEET AT." LINCOLN REJECTED HIM AND WANTED A MEETING WITH GRANT. EARLY WHAT IS ADVANCING NORTHWARD AGAIN, AND LINCOLN WANT TO BE MATTER HANDLED PROPERLY. UNFORTUNATELY, GRANT COULD NOT GET TO D.C. UNTIL LATE JULY. NONETHELESS HE ORDERED WRIGHT TO MERGE WITH HUNTER'S COMMAND AND TAKE CHARGE. HE SAID THE REST OF THE 19TH CORPS FROM LOUISIANA AND SIX MORE CAVALRY REGIMENT. GRANT WANTED ONE PERSON TO BE IN CHARGE OVERALL. LINCOLN, THEREFORE, DIRECTED STANTON TO PLACE HALLECK IN CHARGE OF ALL TROOPS AND DIRECT HIM TO "TAKE ALL MILITARY MEASURES NECESSARY FOR DEFENSE AGAINST ATTACK OF THE ENEMY, AND FOR HIS CAPTURE AND DESTRUCTION." THEY ARE NOW ORDERING HIM TO BE IN CHARGE. GOOD LUCK.

DESPITE A UNIFIED COMMAND UNDER HALLECK, THE RUBBLE RAIDERS REACHED MORE HAVOC -- THE REBEL RAIDERS REACHED MORE HAVOC. THEY GATHERED MORE MILITARY SUPPLIES AND TORCHED CHAMBERSBURG, PENNSYLVANIA. THEY ALSO EXTRACTED RANSOM FROM VARIOUS COMMUNITIES. FOR THE SECOND TIME IN A FEW WEEKS, EARLY MADE HIS ESCAPE. ATTORNEY GENERAL EDWARD BATES SIZED UP THE MOOD WELL WHEN HE RECORDED IN HIS DIARY "WE ARE DISGRACED." WHEN LINCOLN AND GRANT FINALLY MET, THE PRESIDENT REJECTED MEADE. LATER, GRANT EXPLAINED THAT THE COMMITTEE ON THE CONDUCT OF THE WAR, THE CONGRESSIONAL BODY THAT MONITORED AND CRITICIZED THE UNION WAR EFFORT AND MILITARY PERSONNEL, HAD ATTACKED NEED, -- -- CONTACT ATTACK ME NEED -- ATTACK MEADE. MOST LIKELY, LINCOLN STILL HARBORED RESENTMENT FOR THE LACK OF EFFECTIVE AFTER GETTYSBURG AND DIDN'T WANT ME TO THEIR INSTEAD, THEY SETTLE ON PHIL OF SHERIDAN -- PHILIP SHERIDAN. SHERIDAN HAD BEEN AN OUTSTANDING COMBAT OFFICER, AND UPGRADED THE CAVALRY OF THE ARMY OF THE POTOMAC DEMONSTRABLY. ALONG WITH SHERIDAN, DGRANT NEUTRALIZED THE STRENGTH OF EARLY'S HORSEMEN. GRANT AND THEN BOTCHED THE ORDERS. RATHER THAN PLACE SHERIDAN IN CHARGE TO GO AFTER EARLY'S TROOPS, GRANT NOTIFIED HALLECK " UNLESS GENERAL HUNTER IS A THE FIELD PERSONALLY, I WANT SHERIDAN PUT IN COMMAND OF ALL THE TROOPS IN THE FIELD WITH INSTRUCTIONS TO PUT HIMSELF OUT OF THE ENEMY AND FOLLOW HIM TO THE DEATH." THE INSTRUCTIONS THEN WERE AMBIGUOUS AT BEST, AND THERE THE MATTER RESTED. NO ONE TOOK CHARGE TO SEE THAT U.S. GRANT'S WISHES WERE EXECUTED. STANTON WANTED HUNTER REPLACED, NOT IN CHARGE OF THE FIELD. HALLECK REFUSED TO LIFT A FINGER, EVEN THOUGH HE HAD BEEN PLACED IN CHARGE, INFORMING GRANT PETULANTLY "HAVE YOU ASKED MY OPINION IN REGARD TO GENERAL HUNTER AND SHERIDAN, IT WOULD HAVE BEEN FREELY AND FRANKLY GIVEN." LIKE THE LITTLE KID, I'M NOT GOING TO GIVE YOU MY BALL. REALLY SHOCKING, CHILDISH BEHAVIOR. FOR TWO DAYS, LINCOLN OBSERVED FROM THE SIDELINES AS THE WAR DEPARTMENT YEARS GROUNDED. YET NOTHING EMERGED. AFTER 3.5 YEARS IN THE WHITE HOUSE, LINCOLN LEARNED HOW TO BUREAUCRACY COULD STIFLE OR CIRCUMVENT CAREFULLY CONCEIVED PLANS AND DIRECTIVES. NOW THE PRESIDENTS'S COACH IS COMMANDING GENERAL. TO GRANT, HE TELEGRAPHED THAT THE ORDERS PLACING SHERIDAN SOUTH OF EARLY WITH INSTRUCTIONS TO PURSUE THE CONFEDERATES UNTIL HIS COMMENTS DESTROY THEM "IS EXACTLY RIGHT AS TO HOW OUR FORCES SHOULD MOVE." HE WARNED GRANT THAT DIRECTIVES AND IMPLEMENTATION WERE DISTINCT MATTERS. "PLEASE LOOK OVER THE DISPATCHES YOU MAY HAVE RECEIVED FROM HERE, EVEN SINCE YOU MADE THE ORDER, AND DISCOVER, IF YOU CAN, THAT THERE IS ANY IDEA AND THE HEAD OF ANYONE HEAR OF OWNING AN ARMY SOUTH OF THE ENEMY OR OF FOLLOWING HIM TO THE DEATH IN ANY DIRECTION." WITH WORDS OF WISDOM EARNED FROM NEARLY FOUR YEARS OF POLITICAL BATTLES IN WASHINGTON, LINCOLN COUNSELED "I REPEAT TO YOU, IT WILL NEITHER BE DONE NOR ATTEMPTED UNLESS YOU WATCH IT EVERY DAY AND HOUR, AND FORCE IT." TWO HOURS AFTER RECEIVING LINCOLN'S ADVICE, GRANT ORDERED HEADING FOR THE NORTH. HE CONSULTED WITH HUNTER, WHO REQUESTED THAT GRANT REPLACE HIM. SHERIDAN FINALLY ASSUMED COMMAND WITH SPECIFIC INSTRUCTIONS. GRANT AWARDED HIS SUBORDINATE EXTENSIVE POWERS, INCLUDING AUTHORITY TO REMOVE INCOMPETENT OR UNCOOPERATIVE OFFICERS REGARDLESS OF RANK. THIS TIME THE LIEUTENANT GENERAL DEMANDED RESULTS. "WHAT WE WANT IS PROMPT AND ACTIVE MOVEMENTS AFTER THE ENEMY." BY THE TIME SHERIDAN ASSUMED COMMAND, EARLY AND HIS RAiDERS SLIP BACK ACROSS THE POTOMAC. WHEN LEE RECALLED A PORTION OF THE COMMAND, GRANT IN PERSON AT SHERIDAN'S HEADQUARTERS, ENDORSED THE PLAN OF ACTION. SHERIDAN DELIVERED A POWERFUL BLOW AT FISHERS HILL. SHERIDAN BEGAN TO WITHDRAW HIS ARMY, GOBBLING UP FOOD AND LIVESTOCK. YET EARLY WAS NOT DONE. REINFORCEMENTS FROM LEE NOW UP TO 21,000 MEN ENABLED THE CONFEDERATE GENERAL TO ATTACK ONCE MORE IN MID-OCTOBER AT CEDAR CREEK. IN THE EARLY MORNING HOURS, EARLY WITH THE FEDERALS. BY AFTERNOON, SHERIDAN, ABSENT FROM THE COMMAND THAT MORNING, RALLIED HIS TROOPS, AND A LATE AFTERNOON, STRUCK WITH FURY. THE CONFEDERATE MIND CRUMBLED UNDER THE WEIGHT OF SHERIDAN'S HORSEMEN ARMED WITH REPEATING CARBINES. NOT ONLY HAD SHERIDAN REVERSED THE DAY'S FORTUNES, HE HAD CAPTURED MUCH OF EARLY'S ARTILLERY AND WAGON TRAIN. BUT SHERIDAN FAILED TO FULFILL GRANTS GOAL OF DESTROYING CHARLOTTESVILLE AND GORDONSVILLE AND THE VIRGINIA CENTRAL RAILROAD. FOR MONTH AFTER MONTH, SHERIDAN CONCOCTED LAME EXCUSES. FINALLY, IN LATE FEBRUARY 1865, HE EXECUTED GRANT COSTS ORDERS -- GRANDPA'S ORDERSG. -- GRANT'S ORDERS. COUPLED WITH THE FALL OF ATLANTA IN SEPTEMBER, THE TRIUMPHANT OVER EARLY IN THE VALLEY SECURED LINCOLN'S REELECTION. EARLY'S RAID WAS ONE OF THE CRITICAL MOMENTS IN GRANT COST -- GRANDPA'S 10 -- GRANT O -- GRANTS UNIQUE COMMAND SYSTEM FAILED HIM BADLY IN THE LATE SUMMER AND FALL OF 1864. WHEN IT WAS OVER, HE WANTED NO FURTHER PART OF HALLECK, WHO HAD UNDERCUT HIM BADLY. GRANT ATTEMPTED TO GET HALLECK TRANSFERRED TO THE PACIFIC COAST FOR THE REMAINDER OF THE WAR. UNFORTUNATELY FOR GRANTS, HALLECK'S COLLABORATOR BALKED AT THE CHANGE, AND GRANT DROPPED THE MATTER. CAN'T GET FARTHER AWAY THAN THE PACIFIC COAST. NOT IF YOU ARE AN ARMY OFFICER. IF YOU ARE A POLITICIAN, YOU CAN GET STUCK IN RUSSIA LIKE SIMON CAMERON, THE FORMER SECRETARY OF WAR. EARLY'S VALLEY CAMPAIGN FOR THE GRANT TO DRAW ON MORE THAN JUST MILITARY SKILLS AND JUDGMENT OF PERSONNEL. IN ORDER TO DIRECT AND EFFECTIVE CAMPAIGN AGAINST EARLY'S RAIDERS, HE HAD TO RIDE HERD OVER FIELD COMMANDERS IN THE MILITARY AND POLITICAL BUREAUCRATS AND OFFICIALS WHO HAD MASTERED THE ART OF RESISTANCE TO POLICIES AND DIRECTIVES THEY DID NOT LIKE, EVEN IF THE RANKING GENERAL OFFICER AND THE PRESIDENT SUPPORTED THEM. HE ALSO HAD TO LEARN TO BECOME A QUICK STUDY ON THE POLITICAL NATURE OF THE COMMANDING GENERAL'S POSSESSION. FORTUNATELY FOR GRANTS, HE HAD LINCOLN, A CONSUMMATE POLITICIAN AS HIS COMMANDER-IN-CHIEF.

Déli ipar szerkesztés

Tredegar Iron Works, - Richmond, VA.
Henry Clay Furnace - is a historic iron furnace located in Cooper's Rock State Forest near Cheat Neck, Monongalia County, West Virginia
La Belle Iron Works - also known as La Belle Cut Nail Works, was located at Wheeling, Ohio County, West Virginia. The district included four contributing buildings; three Italianate style brick buildings dated to the founding of the company in 1852. "La Belle Cut Nail Plant: The cut nail machinery still in use by La Belle dated to 1852 and the 1860s.
Peter Tarr Furnace - along Kings Creek near modern Weirton, West Virginia in Hancock County. Peter Tarr purchased the business shortly after its construction, as Grant was no longer able to maintain it. Along with a partner, Peter Tarr then established the firm of Connell, Tarr, & Company. A forerunner to the modern steel mill, the furnace was fueled using local timber and produced about 2 tons of metal daily. The metal produced at the mill was typically used to make cooking utensils and iron grates. However, during the War of 1812 the metal was used to cast the cannonballs used by Commodore Oliver H. Perry in the 1813 Battle of Lake Erie. The furnace remained in operation until 1840.
Saltville Saltworks - southwestern VA

Endor Iron Furnace - operated from 1861-1864 and again from 1870–1871, near Cumnock, Lee County, NC. It was constructed between 1862 and 1864 to take advantage of the iron deposits along the Deep River. The furnace is constructed of soft local reddish-gray stones and measures approximately 32 feet square at the base and rises to a height of about 35 feet. During the American Civil War, the furnace produced pig iron for the Confederate Army.

Stewart Iron Works - Erlanger, Ky. It is one of the region's oldest manufacturing firms and at its peak was the largest iron fence maker in the world. The company was founded in 1862 and incorporated in 1910.

Cumberland Iron Works- Portland, TN, Nashville-től északra.
Loudon Foundry - Loudon, TN - később Knoxville-be hurcolták át, de ott már nem termelt.
Ducktown - TN, Chattanooga közeli rézbánya - 1863 novemberében az északiak elfoglalták, így 1864 januárja után már dél nem tudott több bronz Napoleont előállítani.

Montgomery - AL, Coalmines????
Tannehill Iron Works - ágyúcsöveket öntöttek, mint Tredegarban, de a parti erődök számára való lövekegbe. Near the unincorporated town of McCalla in Tuscaloosa County, Alabama. It was a major supplier of iron for Confederate ordnance. Remains of the old furnaces are located 19 km south of Bessemer. The 2,063-acre (835 ha) park includes: the John Wesley Hall Grist Mill; the May Plantation Cotton Gin House; and the Iron & Steel Museum of Alabama.
Alabama Iron Works - Birmingham, Alabama
Shelby Iron Works - Alabama, Birmingham környékén
Selma Ordnance and Naval Foundry - Selma AL
Mobile, AL ??

Webbers Saltworks - Webber's Falls, Oklahoma
Apalachicola Salt Works - Tallahassee, FL,
környező települések házainak téglájából építették a tengerbe a sószárító vatsokat.

Macon Mills - Atlanta, GA
Atlanta Machine Works- Atlanta, GA
Confederate Powder Works - Augusta, GA - http://www.exploresouthernhistory.com/powderworks.html
Sibley Mill - Augusta, GA - https://www.nps.gov/nr/travel/Augusta/sibleymill.html
Augusta Manufacturies - Augusta GA
Columbus Iron Works - Columbus, GA

Grenada, MS, Lumber Mills????
Jackson, MS, Jackson Manufacturies

New Orleans, LA, Manufacturies????
Avery Island Rock Salt Mines - Avery Island, LA

Fort Smith, AR, Brick Works ?????

Palmetto Iron Works and Armory Arsenal Hill, Columbia SC
King's Creek Furnace - King's Creek, Cherokee megye, SC &
Jackson's Furnace - Smyrna, York megye, SC. Also known as Stroup's Furnace, is a historic archaeological site located near Smyrna, York County, South Carolina. The site includes an earthen sluiceway, stone dam abutments, the stone foundation of an iron furnace and slag heaps. It is one of only two sites that can be associated with the King's Mountain Iron Company, which operated in present-day Cherokee County from about 1815 to about 1860. The other site is King's Creek Furnace Site in Cherokee County.
Coopersville Ironworks - along with the Susan and Ellen Furnaces were developed between 1835 and 1843 by the Nesbitt Iron Manufacturing Company, the largest iron company in South Carolina. The Nesbitt Company was dissolved in the late 1840s, and the Swedish Iron Manufacturing Company of South Carolina operated the ironworks from 1850 until the American Civil War.

Moselle Iron Furnace Stack - located near Moselle, Franklin County, Missouri. It was built in 1848-1849 by the Moselle Iron Furnace (1850-1854), and later operated as the Furnace of the Franklin Iron Mining Co. (1855-1859), and Moselle Iron Company (1874-1875). It is 31 feet high and constructed of cut stone blocks.

{{title=US CIVIL WAR - CAVALRY BREECHLOADING CARBINES| url=https://www.bitchute.com/video/rclkJjXS3zA/| publisher=InRange TV| author=Karl Kasarda| accessdate=2020-04-05|language=angol}}

Ethan Rafuse: McClellan`s War szerkesztés

Rafuse, Ethan S. McClellan's War: The Failure of Moderation in the Struggle for the Union. Bloomington: Indiana University Press (2005). ISBN 0-253-34532-4 

109. o.: Missouri törvényhozása tele volnt Breckinridgeista demokrata politikusokkal. Blair kineveztette Lyont a St.Louis Arsenal élére. Harney békéltető politikát folytatott, melynek eredményeképpen a március 22-én összeülő missouri secession conventionre annyi unionistát választottak meg, hogy még csak szavazni sem voltak hajlandók összességében az elszakadásról, hanem elnapolták az ülést és feloszlott. C. F. Jackson átvette a hatalmat a St. Louisi rendőrségen, létrehozta StL mellett a Camp Jacksont és segitséget kért a Konföderációtól az elszakadáshoz. Emiatt Lyon fegyvereket osztott szét az unionisták között és fegyveres járőröket küldött ki. Harney leállitotta, de Blair április 21-én leváltatta Harneyt, aki Washingtonba ment Scotthoz panaszkodni. Közben május 10-én Lyon kirobbantja a Camp Jackson incidenst, államszerte nagy a felháborodás. Scott újra kinevezte Harneyt, aki St. Louisba visszaérve egyezményt kötött Sterling Price-szal és igyekezett elsimitani a skandallumot. Erre Blair május 30-án újra leváltatja. Scott Edward Bates államügyészre támaszkodva akarta folytatni a politikáját, aki szintén régi whig volt. Együtt kimódolták, hogy McClellan legyen a Dept. of the West parancsnoka. Július 18-án McClellan értesült, hogy hatáskörét kibővitették Missourival, eddigre azonban Blair és Lyon úgy eldurvitotta a szembenállást, hogy tömeghisztéria vesz erőt az államon. McClellan küld még két ezredet Lyon segtségére Illinoisból, de Nyugat-Virginia a figyelmét igényli, mert kezdődik a hadjárat. Lyon a végső tárgyaláson ultimátumot ad és aztán támadásba lendül és a menekülő Jackson és Price üldözésére indul.

138. o.: Lincoln babuinozásakor több dolog is nyomasztotta, leginkább a mindenórás várandós felesége állapota. Alig pár nappal a rendben lefolyó szülés után annak hírére, hogy Ellen jól érzi magát, McClellan végtelenül megkönnyebbült és máris más színben látta az elnököt és melegen írt róla.
139. o.: Winfield Scott nem akart csapatokat dandárnál magasabb egységbe szervezni és nem engedélyezte azt. Október 11-én McClellan hadosztályokat alakított ki. Október 18-án a kabinet összeült és elhatározta Scott lemondásának elfogadását, de nem a kívánsága szerint Halleck javára, hanem McClellan javára. Október 17-én Charles P. Stone jelentette, hogy az értesülések szerint egy nagy déli kontingens elhagyta Leesburg környékét, amivel utat nyitott Ball's Bluffnak.
156-157. o.: Cameron pamfletje a rabszolg'k felfegyverzeserol; McC. lemondassal fenyegetozik, ha nem vonjak vissza; Lincoln visszavonatja.
157. o.: Lincoln, Seward es Hays fakepnel hagyasanak valos (?) tortenete.
163. o.: A JCCW tagjai katonailag inkompetensek voltak.
171. o.: Lincoln McDowellt es Franklint interjuzta mit csinaljon a Potomac hadsereg.
197. o.: Francis P. Blair Sr. fiat, Francis P. Blair, Jr.-t ajanlgatta torzsfonoknek McClellan vezenylo tabornokka valasa utanra.
201. o.: Washingtont vedo ero nagysagaval a hadtestparancsnokok egyetertettek.
205. o.: hadtest visszatartas.
208. o.: Francis P. Blair Sr. egyetertett a McClellan.
243. o.: Halleck->Grant banishing families of confederate officers.
269. o.: Franklin hadtest visszatartasa 2nd Manassas elott.
301-302. o.: South Mointain utan a gyorsabb haladast akaro McClellan es a lassabb haladast vegrehajto Burnside osszeveszett.
328. o.: Szeptember 17-18ai kimerultseg miatt beteg, reszben ezert nem tamad ujra.
339. o.: McClellan reakcioja az Emancipation Proclamationre a Habeas Corups felfuggesztesere.
384. o.: McClellan az 1864-es valasztast koveto napon lekoszont a hadseregtol es onkentes europai szamuzetesbe ment. Csak 1868-ban tert haza kampanyolni a demokrataknak osszel.

Ethan Rafuse: "We Always Understood Each Other So Well" szerkesztés

Ethan S. Rafuse: "We Always Understood Each Other So Well" by Dr. Ethan Rafuse (angol nyelven). US Army Heritage and Education Center. (Hozzáférés: 2016. december 12.)

Lee McClellan leváltásakor azt mondta, hogy csalódott, mert mindig olyan jól megértették egymást. Ezt úgy értelmezték, hogy Lee-nek zsebében volt kis Mac telefonszáma. De Rafuse szerint valójában azt jelentette, hogy mindketten ugyanúgy értelmezték a háborút, a két hadsereg a déli közvélemény megnyeréséért harcolt. Mac be akarta bizonyítani, hogy az ANV nem érdemes a bizalmukra, mert nem tudja megvédeni őket, valamint a Potomac hadsereg nem fenyegeti az életmódjukat és a "különleges intézményüket".

Lee a parancsnokság átvétele után maga is ugyanolyan borúlátó volt, mint Johnston.

Meade amikor felmerül, hogy a Potomac hadsereg melyik felvonulási utat válassza, Meade a tengeri szállítás mellett van, mert logisztikailag és műveletileg az O&A vasút ellenük dolgozik. Charles Wainwright alacsonyabb rangú tiszt: muszáj McClellan bölcsességét respektálnia. Grant a nagy kompromisszumkötő egy kicsit ez, kicsit az megoldást választ: elindul a vasúttól, de a James-folyóhoz igyekezik.

McC. két hét alatt újraszervezte a hadseregét a second manassas veresége után és kész a támadásra Frederickben. Grant Chickamauga után több mint két hétig szervezi újra a hadseregét, mielőtt képes támadni. McC. ellen azért tud Lee olyan jól manőverezni a 7 days battles idején, mert a York-folyón levő ellátóbázisát kell védenie, amelyhez Washington utasítása kötötte. 1863-64 telén, mikor már érezni lehetett a számítgatásokat, hogy Grantet kéne Halleck helyére tenni, Halleck megkérdezte Grantet, hogy mi lenne az elképzelése a háború folytatásának mikéntjéről. Grant felvázolt egy tervet, amihez a szellemi muníciót Kopasz Smithtől kapta, aki McClellan egyik támaszaként vonult be a köztudatba korábban. Ez pedig úgy szólt, hogy 60000 ember hajón Észak-Karolinába kell vinni és csinálni egy nagy portyát. Halleck Lincolnnal való egyeztetés után azt válaszolja, hogy ez nem járható út, mert a korábban is hangoztatott érvek: a cél nem Richmond, hanem a déli hadsereg megsemmisítése, és ha ennyit elvisznek a frontról, akkor Washingtonnak nem lesz elég védelme...

Amikor 1862 nyarán McClellan további erősítéseket kér, és kiderül hogy nincs, mert áprilisban bezáratták a toborzóirodákat, akkor a kormányzók jól pozicionált sugalmazásának köszönhetően nyitják újra őket és ez plusz 300.000 katonát eredményez. Urbanna bál Jeb Stuarttal az oka annak, hogy McClellan észrevétlenül közel juthat Lee-hez. Lee azzal indult neki a Maryland hadjáratnak, hogy a second manassas után a Potomac hadsereg nem lesz képes harcolni ellene még jó ideig. Ehhez képest... A Potomac hadsereg Washington elhagyásakor harcképes de még érződik, hogy darabos, darabokból összerakott. Hunyori French hadosztálya még csak napokkal Antietam előtt született meg. Mansfield két nappal Antietam előtt veszi át a XII. hadtest parancsnokságát. Plusz a hadbírósági eljárások miatti bizonytalanság, hogy ki vezeti az V. és VI. hadtesteket, ha Franklin és Porter eljárás alá kerül. Az Antietam utáni október végi-november eleji gyors menetelé Culpeper Court House-ig azért megy olyan olajozottan, mert McClellan vette hozzá az időt és kialakította a szervezetet, a logisztikát.

Számok: Pinkerton ezredeket számolt, amiket ugyanolyan nagynak vett, mint az uniósokat. De azok 700 helyett 400 fősek voltak. Ehhez még a biztonság az első jelszóval hozzáadtak 10%-ot. De Rafuse akkor sem érti, hogyan gondolták, hogy ha az O&A RR nem bírt el 75-80-90ezer főt ellátni 1861/62 telén, akkor hogy tudott volna 120ezer délit McClellan felfogásában. Még akkor is ha aggregált számokkal dolgoztak, hogy mennyit tudnának a déliek koncentrálni egy adott helyre. Mac már azelőtt kitalálta a 100ezres számot, hogy Pinkerton az első jelentését megtette volna. Rafuse nem tudott kielégítő választ találni erre a dilemmára.

McClellan és Lincoln viszonya. McClellan azért olyan óvatos a hadvezetésben, mert nem akar nagy veszteségeket szenvedni, mert az az északi abolicionista extremistákat erősítené. Lincoln először még feliratkozott erre a vonalra, de mikor ettől távolodni kezdett, azt Mac úgy értékelte, hogy az extremisták táborába állt át. Mikor egymással beszéltek, akkor jó volt a viszonyuk, de mikor Lincoln visszament Washingtonba, olyankor Mac szerint mindig az ellenfeleinek az befolyása alá került és úgy látta, hogy Lincolnnak egyszerűen nincs meg a karaktersziládsága hozzá, hogy kitartson a helyes megoldás mellett. Ezt jórészt Stanton aknamunkájának tulajdonította. Aki anno szövetségese volt, míg hadügyminiszterré nem lett, mert akkortól fogva együtt kellett dolgozni a radikális kongresszusi republikánusokkal, akiknek a befolyása erősödött, míg McClellané meg gyengülőben volt. McClellan nem értette ezt a pálfordulást és csak azzal tudta magyarázni, hogy a saját karrierjét egyengeti, nem az ország szükségletével törődik, mint saját maga.

A Virginia-félszigeti hadjárat végén McClellan azt gondolta, hogy az a katonailag optimális megoldás volt, melyet a radikális abolicionisták aknamunkája lehetetlenített el, akik nem akarták, hogy túl hamar fejeződjék be a háború. Miután Lincoln leváltja, a Demokraták a keblükre ölelik Mac-et. A Potomac hadsereg is azt gondolja, hogy Washington akadályozta meg a sikert.

Ethan S. Rafuse: "My Earnest Endeavor": Grant Takes Command, 1864 - March 13, 2014 szerkesztés

Ethan S. Rafuse: "My Earnest Endeavor": Grant Takes Command, 1864 - March 13, 2014 (angol nyelven). The Kansas City Public Library. (Hozzáférés: 2016. november 21.) 1864. március 8-án érkezett meg Washingtonba, Lincoln az altábornagyi előléptetéssel várta. Grant nagyon értett az image-ének polírozásához. Ezt csinálta a memoárjában is, erősítgette azt a benyomást, hogy ő a nép egyszerű fia, akivel a jónép azonosulni és szeretni tudott. Grant jó matekból, de francia nyelvből nem. Zachary Taylor elismerte Grant képességeit, főként mert maga sem a tankönyvekből tanulta a mesterséget. Grant is odavolt érte és másolta az uniformishoz való viszonyulását. Winfield Scottot nagyon értékelte, a manőverező háborús képességéért.

Ivászat: 1) 5'8'+130 pounds = cheap date. 2) Migrénes fejfájásai voltak - lehet, hogy erre is ivott. Appomattoxi fegyverletétel előtti napon óriási migrénes rohama volt. 21. Infantry Regiment - gatyába ráz. Elihu Washburn csinált belőle dandártábornokot - aki később is védte a megbicsaklásoknál. Grant ezenkívül szárnyai alá vette Shermant, akinek nevelőapja befolyásos whig-republikánus volt és a sógora is republikánus szenátor volt, akik meg őt védték Washingtonban. Charles Dana azzal érkezett Grant táborába, hogy rajta tartsa a szemét, mert Grant iszákos és inkompetens hírbe keveredett. Grant felismerte, hogy neki Dana-t szövetségesévé kell tennie, úgy is kezelte, hiába hőbörgött Sherman, hogy így a politikusok, meg úgy és meg lett a jutalma, mert Dana a pártját fogta. Iuka és 2nd Corith után Rosecrans és Grant végképp összevész. Rosecransnek barátai voltak a Cincinnati újságoknál, melyek igen kritikusak lettek Grant és Sherman irányában. Grant ezek után értesült, hogy McClernand hadsereget állít fel Illinois-ban, mellyel Lincoln engedélyével a Mississippi folyó teljes hosszában való ellenőrzése érdekében fog hadműveleteket folytatni. Halleck értesítette Grantet, hogy valami készülőben van és ajánlatos volna mihamarabb Vicksburg ellen indulnia, amíg még teheti. Ezért 1862 decemberében el is indul, de Nathan Bedford Forrest és Earl Van Dorn elvágta az utánpótlási vonalát és felégette a készleteit, így vissza kellett vonulnia Shilo környékére. Shermant keményen visszaverik a Chickasaw-bayouxnál, mire megjelent McClernand és átvette a parancsnokságot. Grant viszont odament és ő meg McClernandtől vette át. A következő hónapok tétlensége alatt az adminsztráció elégedetlen lett vele, megint rajta akarták tartani a szemüket. Shilohnál még "I cant spare this man. He fights" volt, de Dana kiküldése és McClernand műveletének engedélyezése azt mutatta, hogy annyira azért mégsem volt nagy az ázsiója. Vicksburg 1863. júliusi elfoglalása után azonban levelet írt, önkritikát gyakorolva. Chattanoogai csatát megnyerve Elihu Washburn beterjesztette a kongresszus elé, hogy Grantet altábornaggyá léptessék elő. Kongresszus kezdte fontolgatni. Lincoln aggódva szemlélte, mert a politikai körökben az merült fel, hogy a masszívan népszerűtlen Lincoln helyett Grantet kéne indítani az 1864-es választáson. Grant tudta, hogy a neve "kombinációba került" és írt egy levelet Lincoln egyik tanácsadójának, hogy "amíg Lincolnnak bármi esélye van, addig én nem". Abban a pillanatban Lincoln pártjára állt az előléptetésnek.

1863 márciusban general in chief. Chattanooga után már sejtette, hogy az lesz és a télen leveleket kapott. Halleck azt kérdezte, hogy milyen elképzelései vannak a háború folytatásáról. Grant ajánlata erők New Orleansból ---> Mobile --->Atlanta. 1864. januárjában azt kérdezték tőle, hogy nem akar-e a keleti hadszíntéren megjelenni. Grant haditerve: küldjünk le 60000 embert Suffolk, Virginiába és onnan egy óriási portyával Raleigh, NC. Ezzel logisztikailag kinyírjuk a Délt. Lee vagy marad, ahol van és éhen hal, vagy lejön délre és megpróbál tenni ellene valamit, de mindenképp óriási nyereség. Halleck + Lincoln administration ránéz erre és Halleck azt mondja, hogy erre nem fog engedélyt kapni, mert a Peninsula óta a hadsereg azt gondolta, hogy a hadjáratot politikailag buktatták meg és ha a Lincoln-adminisztráció most erre engedélyt ad, akkor elismeri, hogy McClellannek műveletileg igaza volt és tényleg csak politikai okokból távolították el. annál is inkább, mert McClellan 1863-ban megjelentette a Peninsula campaignről írt jelentését, ami egy nagy önigazolás volt és azzal vádolta a politikusokat, hogy ha nem ártják bele magukat a dolgokba, akkor az egy óriási siker lett volna.

Grantnek ennyi elég volt hozzá, hogy megértse, hogy ha a keleti hadszíntéren akar működni, akkor olyan tervet kell gyártania, amellyel Lincoln egyetért. A New Orleans---->Mobile---->Atlanta terv a Red River hadjárat miatt sosem indul el. (Mert franciák, Banks Massachusettsnek gyapotot akar, hazájának.) 1864 februárjában Sherman engedélyt kap a Meridien hadjáratra. Ez és Grant Raleigh portyájának terve már az előszele a March to the Sea-nek, vagyis a dél hadviselési képessége elpusztításának.

Raleigh helyett annak egy variációját engedélyezi az adminisztráció, ez lett a Bermuda Hundred hadjárat. + Franz Sigel a Shenandoah-völgyben fog működni. Butler alá két hadtestparancsnokot nevez ki, akiknek a hatékonyságot kellett volna adniuk a műveletbe, de Butler nem volt hülye és tudta mi folyik. Az ő megfúrásuk volt az elsődleges gondja, emiatt a hadserege működése diszfunkcionálissá vált és leragadt. Sigel elér New Markethez, de a háta mögött gerillák működnek, az orra előtt meg egy déli hadtest és vereséget szenved, visszavonul Harper's Ferrybe. Halleck távirata Grantnek: Sigel legényei futnak. Ne aggódjon, mást nem is szoktak csinálni. Wilderniss spontán cheers. Cold Harbornál a törzs rossz szervezési munkája folytán egy nappal el kell halasztaniuk a támadást és ennyi idő elég a délieknek, hogy teljesen beássák magukat. Mikor a katonák meglátták az állásaikat, a Vadonnal és Spotsylvaniával a hátuk mögött papírokat tűztek a nevükkel a hátukra, hogy a holttestüket majd azonosítani lehessen. Cold Harbor után Grant újabb manőverrel megpróbálja Petersburg elfoglalását. A Potomac hadsereg eddigre már 60e emberét veszítette el a hadjáratban, megkapják a parancsot a támadásra, kicsit előremennek, aztán megállnak és széttárják a kezüket. Ezt Cold Harbor szindrómának hívták. Petersburgnél a 40. new yorki ezred támadási parancs után épp annyit haladt, amennyivel eleget tettek a támadásnak, aztán megálltak. Az 1861-es hároméves szerződésű katonák leszereltek. Grantnek a washingtoni heavy artillery katonákat kellett Petersburg alá rendelnie. Olyan is lett a moráljuk. Ekkor már Északnak is nagy manpower problémái lettek. Grant a nyugati hadszíntéren azt tapasztalta, hogy a déli hadseregek csak azután húzódtak lövészárokba, miután vereséget szenvedtek. Mikor keleten azt látta, hogy beássák magukat, azt hitte, hogy a rossz morál miatt teszik és annál keményebben támadt, ami aztán az óriási veszteségekhez vezetett. Petersburg egy kilenc hónapig húzódó ostrom, melyet Lee mindenáron el akart kerülni. 1865. április 2-án sikerül végre áttörni Lee védelmi vonalán egy általános támadással. A háború 9 nappal később véget ér.

Grant miért nem váltja le Meade-et? 1) mert ő general in chief és minden más hadseregért is felelős; azoknak is áll az élén valaki, ide is kell valaki. 2) Nyugat-keleti rivalizáció a hadseregben. 1862-ben a nyugati parancsnokok keletre menése (Pope és Halleck) igen megterhelte a keleti katonai vezetők bizalmát. Meade keleti, Sherman nyugati lett volna. Grantnek van érzéke ilyesmi iránt.

Edwin Stanton szerepe: nagyon előítéletes volt és rendkívül rossz viszonya volt a Potomac hadsereg mindenkori vezetőjével. Grantnek sikerült vele dolgozni, de kellett buffernek Stanton és a Potomac hadsereg közé, mert ezeknek nagyon mérgezett volt a viszonya.

McClellan félelme az volt, hogy semmi sem rosszabb egy Köztársaság számára, mint egy öldöklő polgárháború, és ha túl keményen ütik a délt, akkor sose békülnek meg. És mind a mai napig van a délnek ellenállása a szövetségi kormánnyal való kibékülés ügyében. McClellan attól tartott, hogy a kölcsönös gyűlölet spirálja alakul ki Észak és Dél között és ebben is igaza lett. Attól is fél, hogy ez a kölcsönös gyűlölte mindörökre meg fogja akadályozni az ország újraegyesítését, hacsak nem jön egy erőskezű diktátor, aki viszont végez a köztársasággal. Winfield Scott a háború elején azt javasolta, hogy kössék meg a Crittenden-kompromisszumot, mert különben a polgárháborúban még ha győzünk is, olyan gyűlöletet keltünk, hogy sose lehetünk többé biztosak, hogy nem vágják a hátunkba a kést, ahogy megfordulunk.

Ethan Rafuse on Lee and Gettysburg szerkesztés

Ethan S. Rafuse: Chicago Civil War Round Table May 2013 Ethan Rafuse on Lee and Gettysburg (angol nyelven). Marc Kunis. (Hozzáférés: 2017. május 31.)

McClellan lassú, biztonságra törekvő hadvezetése csapdába ejtette a konföderációs hadsereget a Virginia-félszigeti hadjáratban. Ilyen létszámfölény és kiépített védművek ellen nem támadhatnak, a tüzérségi fölény miatt nem engedhetik meg, hogy Richmond ostrom alá kerüljön és nem adhatják fel Richmondot, mert azt a déli közvélemény a kormány védelmi képessége kudarcának tekintette volna. McClellan stratégiája csak rossz és rosszabb lehetőségeket hagyott az Észak-Virginiai Hadseregnek. Az északnak mérnöki és tüzérségi fölénye van a déllel szemben, mert West Point legkiválóbb végzőseit ide irányították, mert ezekhez tudományos ismeretek és technikai felkészültség volt szükséges. A legjobbakat a mérnöki karba, az utána jövőket tüzérnék, a némileg rosszabbakat a lovassághoz és a maradékot a gyalogsághoz. Az északi végzősök általában az iparosodottabb, kereskedelemben, technológiai újításokban élen járó helyekről származtak, így jobban teljesítettek West Pointon és javarészt mérnöki és tüzéri beosztásokat kaptak. A virginia-félszigeti hadjáratban McClellan erre az előnyre épített. A Yorktown ostromától fogva lassan és módszeresen nyomult előre, nem hagyva esélyt rá, hogy meglepjék. A déli stratégia odáig védelmi stratégia volt: hagyni, hogy az északiak jöjjenek és támadjanak, hiszen a Konföderáció csak a függetlenségét akarja megvédeni. Ezt a stratégiát McClellan hadjáratvezetésének fényében kénytelenek átalakítani és egy olyan stratégiát kialakítani, mely a Potomac hadsereg ellen annak gyengeségeit használja ki. A Potomac hadsereg lévén számosabb volt, lassabban reagált és jóval nagyobb logisztikai kiszolgálásra szorult. Lincoln nem értette, hogy ez miért van így és 1862 végén feltette a kérdést, hogy az északi hadsereg miért nem tud úgy harcolni, mozogni, mint Lee hadserege. A válasz az volt, hogy azért, mert a két hadsereg eltér egymástól. Lee hadserege kisebb és mozgékonyabb volt és Lee felismerte, hogy nem teheti meg, hogy egyhelyben várja az északi gőzhengert, hanem a műveleti kezdeményezést megragadva neki kell diktálnia, hol és mikor bocsátkozik harcba. McClellan terveivel ellentétben nem használhatta a James-folyót utánpótlási vonalának, mert Lincoln követelésére el kellett foglalnia a Richmond - York-folyó vasút vonalát és azt kell használnia utánpótlási célokra. Lee a Hétnapos csatában a Potomac hadsereg utánpótlási vonalát vette célba. McClellan azonban a vártakkal ellentétben nem észak felé, hanem délre, a James-folyóhoz vonul vissza, ahol eredetileg is lenni akart és az utolsó ütközetben, a Malvern Hillnél súlyos veszteségeket okozott a konföderációs hadseregnek. Hookert azzal a céllal nevezte ki Lincoln, hogy McClellan szellemétől mentesítse a Potomac hadsereget.

Frank O'Reilly: A Tale of Two Councils of War szerkesztés

Frank A. O’Reilly: Sacred Trust Talks 2016 - A Tale of Two Councils of War (angol nyelven). Gettysburg Foundation. (Hozzáférés: 2016. október 8.) Hooker katasztrofális haditanácsa és vetélkedése Meade-del, valamint a hadsereg bomlásnak indulása. Meade haditanácsa 1863. július 2-ának éjjelén.

Frank O'Reilly: "Grant & Lee 1864: Masters of War" szerkesztés

Frank A. O’Reilly: Sacred Trust Talks 2014 - Frank A. O'Reilly (angol nyelven). Gettysburg Foundation. (Hozzáférés: 2016. december 18.) A választások közelgése helyezi perspektívába az eseményeket. 1864-ben Lincoln újraválasztása azt jelentette, hogy további háború. McClellan azon a platformon indult, hogy a háború megnyerhetetlen és békét kell kötni. Az egyetlen dolog, ami Lincoln újraválasztását jelentheti, az a katonai győzelem. Grant stratégiai célja a győzelem minden áron. Lee-é a vereség elkerülése minden áron, mert ez azoknak az érvelését erősíti északon, akik békét akarnak kötni, mivel a háború megnyerhetetlen.

Grantről azt gondolnánk, hogy war of attritiont vív, mert annyival nagyobbak az anyagi lehetőségei, meg a rendelkezésére álló manpower. De a war of attritionhöz általában korlátlan idő is szükséges, ami alatt az ellenfél felmorzsolható, az pedig a novemberi választás miatt nem állt rendelkezésre. O'Reilly úgy gondolja, hogy Grant csakis az ANV teljes megsemmisítését tűzhette ki célul, mert mással nem éri el Lincoln újraválasztását, vagyis war of annihilationt kellett játszania. Lee ellenben a war of attrition-t választotta, mert az idő előrehaladása neki kedvezett, Grant viszont nem ért rá.

Sem Lee, sem Grant nem értékelte egymást sokra a megmérkőzése előtt. Grant úgy gondolta, hogy Lee-nek idáig tehetségtelen vezetőkkel kellett harcolnia, ami nem kunszt. Grant az egész Potomac hadsereget meg akarta tanítani harcolni és nem totojázni.- ((eléggé hasonlóan Pope-hoz)) Lee ugyanezt Grantről. Wilderniss közben 20 szivart szívott el az első napon, az idegei megnyugtatása céljából farigcsált, de levágta a kesztyűje ujját is. Wilderniss után Grant sírt a sátrában egy stábtisztje szerint, aki nem is akarta zavarni. Át kellett értékelnie a keleti hadszíntér hadviseléséről gondoltakat. Wildernisnél Lee to the rear incidens a jobbszárny megfutásakor. Samuel McGowan dél-karolinai dandárját megsérteni akarta, amikor azt kérdezte tőle, hogy úgy menekülnek-e mint egy madárraj. A dandár minden egyes csatában az eye of the stormban harcolt.

Spotsylvaniánál a Mule Shoe elleni Upton-támadáskor 3000 foglyot ejtenek, 18 zászló, 22-23 ágyú, 3 tábornok. Lee állásainak közepe elolvadt, a két szárnyat semmi nem tartotta egybe. Lee brilliánsan újraszervezi az ellenállást. Meade azt mondta, hogy még Grant is belefárad a fejjel a falnak menésnek. Lee tisztjeivel egyet nem értve azt mondta róla, hogy egész jól harcolt idáig.

North Annánál a hadtestparancsnokok lecserélődnek. Első hadtest: Longstreet wildernissi sebesülését heveri ki, ott sincs. Második hadtest, Ewell Spotsylvaniánál úgy kikészült, hogy egy hét múlva Richmondba küldik. Harmadik hadtest: A. P. Hill beteg és Jubal Early-vel kell felváltani. Jeb Stuart Yellow Tavernnél meghalt. Lee North Annánál valószínűleg szívbetegség miatt először székhez kötött, majd ágynak esik. Charles Veneble megmondja neki, hogy alkalmatlan a parancsnoklásra és Beauregard-ért kellene küldeni. Lee dührohamot kap ettől. De az ANV-nál nincs senki, aki a parancsnokságot át tudná venni. Grant gyorsan felismerte, hogy az állásai veszélyesek és gyorsan kivonta onnan a hadseregét.

Cold Harbornál azért támadott olyan agresszívan, mert a Bethesda Churchi ütközetben a déliek támadása olyan lanyha és rosszul koordinált volt, hogy abból azt a következtetést vonta le, hogy erejük végére értek. Csak két konföderációs hadosztály támadott, amelyek egymással sem működtek együtt. Egy hónapba telt Cold Harborig eljutni, McClellannek egy egész tavaszba ((de objektíve csak április 4-től május 31-ig, vagy valami ilyesmi)). Grantnek 55ezer vesztesége volt, míg odáig eljutott, McClellan ehhez képest szinte veszteség nélkül ért el odáig. A frontális támadás katasztrófának bizonyult, az újonc ezredek nagy veszteséget szenvedtek, a veteránok meg ki sem mozdultak a sáncok mögül. Az uniós csapatok 10 tábornokot vesztettek az Overland hadjárat folyamán, ebből 5-öt Cold Harbornál, június 3-án. Grant 8 mérföldre Richmondtól patthelyzetbe került. Egy mocsárban állt és bármerre indul, az távolabb viszi Richmondtól, előre viszont le van zárva az út. Június 3-án a senkiföldjén csak uniósok haldokoltak, mert a konföderációsok el sem hagyták a lövészárkot. Grant nem akarta beismerni a vereséget. Ez már pszichológiai hadviselés volt.

45 nap alatt 55000 veszteség az uniós oldalon, 10 tábornok, 85 változtatás dandárparancsnoki, hadosztályparancsnoki és hadtestparacsnoki szinten összesen. -> A hadsereg kicserélődött a Rapidanen való átkelés óta.

Breckenridge, Hoke, Pickett hadosztályai érkeztek erősítésül az ANV-nél.

Taktikailag Grant sloppy volt. A Wildernissnél mindkét szárnya fedezetlen volt. Egy évvel azelőtt Hookernek csak az egyik volt fedezetlen és arra is ráfaragott.

Mark DePue: From Wilderness to Cold Harbor szerkesztés

Mark DePue: The Civil War Battle Series: From Wilderness to Cold Harbor (angol nyelven). Abraham Lincoln Presidential Library and Museum. (Hozzáférés: 2016. november 22.)

Kezdet Az ezredek felének indulás előtt lejáróban volt a szolgálati ideje. Első dolog tehát, hogy újrajelentkeztessék a zömöt. Kormány 400 dolláros jutalmat fizettek az újrajelentkezésért. Ha 75% újrajelentkezik, megtartja a nevét, vezetőségét, zászlait. De ezt összességében nem sikerült elérni, kb. a fele jelentkezett újra, 27000 fő körül. A IX. hadtest zöme újonc volt. Az unió mindig új ezredeket alakított az újoncoknak, nem a régibe osztotta be őket, mint a konföderáció. A IX. hadtest 4. hadosztálya volt a USCT. Sokszor csak szekereket, utánpótlást őriztek. Nem bíztak bennük eléggé.

Grantnek volt annyi personal skillje, hogy nem osztotta be a rangidős Burnside-ot Meade alá, hanem saját közvetlen parancsnokásga alatt tartotta. Grant manőverezés által győzte le Johnstont és Pemberton Vicksburgnél és Jacksonnál. A Wilderniss azonban manőverezésre alkalmatlan terep. A Vadon sűrű, másodgenerációs erdő.Azelőtt vasolvasztás folyt itt és az eredeti erdőt kivágták a kohókat fűteni. A másodlagos növényzet sűrű scrub brush, tölgy, fenyő, seeder. Az erőviszonyok 118-64e, de utóbbiból mind veterán.

Május 5-e A terv a gyors átkelés volt, mert manőverezni és felsorakozni nem lehet a Vadonban. Csakhogy a szűk erdei utakon lehetetlenség a társzekerek garmadáját mozgatni. hajnali 3-kor keltek át a Rapidanen. Warren megy elöl, de nem tudja, hogy előtte nincs felderítő lovasság. Első hadosztálya, Griffin füstöt lát és konföderációsokat. Warren megállítja és felsorakoztatja. A konföderációsok Sanders fieldnél álltak meg és ásták be magukat, Griffin még azelőtt megállt. Meade támadni akar, Granttel tanácskozik és megegyeznek, hogy ha Lee itt akar harcolni, akkor itt fognak. Grant lényegében az egész ütközet alatt ült egy fatörzs csonkján, szivarozott és egy ágat farigcsált. 5:30-kor adják ki rá a parancsot, aztán újra és újra és Sedgwicknek is, hogy zárkózzon fel Warren mögé. Warren támadása csak délután 1-kor kezdődik. Meade és Grant türelmetlen, de Warren nem akarta azt a hibát elkövetni, hogy részletekben támad, viszont a Vadonban a felsorakozás óriási problémákat okoz. Ewell jól menedzseli a támadásokat, átcsoportosít, ahova kell, lokáli ellentámadásokkal okoz zavart.

Eközben délebbre az Orange Plankroad mentén jövő A. P. Hill hadtestet Hancocknak kell fogadnia és megvernie. A keresztúthoz előbb érkezik Getty hadosztálya (Sedgwicktől küldte Meade segíteni). A. P. Hill támadása részletekben valósul meg, ami a Vadon körülményei között érthető. Mindkét helyszínen heves az ütközet.

Május 6-a Május 6-ra Grant nagyon korai támadást akar, mind a négy hadtest által kivitelezve. Az V. és VI. hadtest támadná Ewellt, a II. és IX. A. P. Hillt. Burnside még csak most kel át a Rapidanen és 4:30-ra képtelen odaérni Hancockhoz. A déli oldalon Longstreet és Hill egyik hadosztálya (R. H. Anderson) még úton van a Vadon felé, ezért Lee arra utasítja Hillt, hogy maradjon védelemben. Longstreet 5-én 30-32 mérföldet tettek meg, estére hullafáradtan bealudtak. 6-án 5:00-kor Hancock (és Wadsworth Warrentől) támadni kezdett, de az ágyútűzben lelassult a haladása. Longstreet egységei egymás után érkeztek, elsőként Gregg a Texasi dandárral. Az ellentámadás 10 órára visszanyomta Hancockot. Szárnytámadás a befejezetlen vasútvonal felől. Wadsworth lova megbokrosodott és a konföderációs állások felé vágtatott, ahol Wadsworthöt mellbe lőtték és nemsokára meghalt. Longstreet, Kershaw és Micah X és mások friendly fire alá kerülnek. Longstreet nyakán és hátán megsebesül, letakarják egy kalappal a hordágyon, suttogás kezdődik, hogy mint Stonewall Jackson ő is meghalt, Longstreet megfogja a kalapot és felemeli, a csapatok éljenzésben törnek ki. Burnside rég késésben van, de a felsorakozás után barikádot épített. Tűz ütött ki és arrafelé terjedt. Részeit ki kellett üríteni. ((de megfordul a szél)) A támadás mégsem sikerül ellene.

Earlynek és Longstreetnek a háború alatt sem volt jó viszonya, hosszas, elhúzódó ellenségeskedésben álltak.

Ewell hadtesténél Gordon vezérőrnagy először jelentést kapott, majd személyes felderítés során maga látta, hogy az uniós jobbszárny, Sedgewick jobbszárnya fedezetlen, nem támaszkodik semmilyen magaslatra, sem a Rapidan folyóra, felderítők és portyázók sincsenek, ezért észrevétlen megkerülhető. Early nem hitte el Gordonnak, hogy Sedgwick ilyen súlyos hibát követett el, ekkor Gordon személyesen ment felderíteni. Ezután Early, Gordon és Ewell megtanácskozták a dolgot, pár másik tiszt is megerősítette az értesülést. Lee odaérkeztéig azonban semmi nem történt, nem merték megreszkírozni a támadást. Este hatkor végül elindult a támadás, meg is futamította a jobbszárnyat.

Konföderációs veszteség kb. 11 000, uniós 17 000, utóbbi biztosabb. Gettysburg és Chickamauga után a harmadik legvéresebb ütközet. Wadsworth helyére Lysander Cutler ddtb. kerül, G. Getty-t Th. Neill ddtb. váltja, Torbert helyett Wesley Meritt ddtb. veszi át a lovasság első hadosztályát. A CSA-nál Longstreet helyett R. H. Anderson. A nem tudjuk miben szenvedő A. P. Hill helyett Jubal Early veszi át a stafétát. John Gordon vette át Early hadosztályát, William Mahone pedig Andersonét.

Grant ki akar jutni a Vadonból és Spotsylvaniához elsőnek kijutni, már este 8:30-kor elindítja a csapatokat tovább - óriási éljenzés. Grant lecsendesíti őket, nehogy elárulják mire készül. A konföderációsok hallották és azt hitték Grant visszavonul, erre ők pedig Lee-t kezdték éljenezni. Lee nem gondolta, hogy Grant visszavonul. 11-kor Anderson nem akar tovább időzni a kigyulladt csatamezőn és elindul Spotsylvania felé egy időközben vágott úton. Az elöl menő V. hadtest előtt, Todd's Tavernnél Meritt három dandárja lovassági ütközetet vív Fitzhugh Lee két dandárjával. Az uniós lovasság győz, aztán Sheridan mint aki jól végezte dolgát, lepihenteti a lovasságot a Brock's Road-on. Warren katonái pedig éjfél körül nem tudnak tovább haladni tőlük és maguk is lepihennek, hiszen ki vannak merülve. Meade dühöngve nekitámad Sheridannek, azt dettó dühöng.

Május 8-án Május 8-án reggel nyolckor újabb lovassági ütközet két mérföldre a keresztúttól. Anderson percekkel korábban érkezik Spotsylvaniához. Mindkét oldalon egymás után érkeznek az egységek és fejlődnek fel. 10:30-kor két uniós támadás is indul, de mivel a sürgetés miatt részletekben, ezért eredménytelenül. Meade a Vadonban is dühöngött Warrenre, hogy miért indítja olyan lassan a támadást, most meg Spotsylvaniához nem ér oda időben és nem tud áttörni. Mindkét oldal beássa magát. Délután 5-re megérkezik Sedgwick hadteste, de a másik oldalon megérkezik Ewell is. A II. hadtest ekkor még csak Todd's Tavernnél van és Hancock azon töpreng, hogy Early vajon támadni fog-e.

Dél felé Meade és Sheridan összecsap. Meade szokás szerint leteremti a késésekért, Sheridan meg azon hőbörög, hogy miért lett az ő kikerülésével a lovasságának egy része az utánpótlást őrizésére kirendelve a járőrözés helyett, mikor ő megverné Jeb Stuart lovasságát, ha engednék neki, vagy Meade fogja és igazgassa a lovasságát maga - kirohan. Meade Grant elé viszi a dolgot, Grant helyet ad Sheridan kívánságának, Meade parancsot ad Sheridannek, hogy semmisítse meg az ellenséges lovasságot. Erre Sheridan elviszi magával az összes elérhető lovassági egységet Richmond felé, mindössze három ezrednyit hagyva Meade-nek, kb. 1500 főt, akinek ezáltal rossz a felderítése. Jeb Stuartnak ez Gettyburg után nem lehetséges, ő jóval többet hagy Lee-nél, miáltal létszámhátrányba kerül. Sheridan feléget némi utánpótlást a richmondi portyáján. Stuart május 11-én meghal a Yellow Taverni összecsapásban.

8-án este Spotsylvania, favágás, fields of fire kitisztítása, barikádok, beásás, járőrök előre.

Május 9-e jobbára manőverek, megjön Hancock és Burnside, másik oldalon Early, beásás. Az összecsapások és oldalba támadási kísérleteket mindkét oldal kivédi. "they couldnt hit an elefant from this distance" - Sedgwicket egy mesterlövész fejbelövi. Sedgwicket még a déliek is tisztelték. Horatio G. Wright lesz a VI. hadtest parancsnoka.

Május 10-e Hancock megtámadja a Mahone hadosztály által tartott hidat, de ugyanakkor Heth hadoszálya oldalbatámadja és vissza kell vonulnia. Warren már 8-án is Laurel's Hill-t támadta, de mostanra Anderson védművei sokkal erősebbek. Upton ezredes terve egy újfajta támadásra. Mott és Upton egymást követve támad. Mottot könnyedén visszaverik, Upton betör a Muleshoe-ba.

Este: Conf band: Near, my God to thee, Union: The deadmarch, Conf: Bonnie Blue flag, cheers, Union Star spangled banner, cheers, Conf Home, sweet home – mindkét oldal megéljenzi.

Május 11-12 Előkészület 11-én, 12-én 4:30-kor támadás. Két napja zuhog az eső, puskapor elázott, a Bloody Angle-nél Alleghany Johnson hadosztályánál kézitusa, majd betör a támadás. Legtöbbjük visszavonul, de Johnsont foglyul ejtik. 5:30-kor Gordon ellentámad, Lee-t elvontatják a harcmezőről, mert maga akarja vezetni a támadást. 6:00 Wright VI. hadosztálya támad. Lee Mahone hadosztályával válaszol. Egész nap folytatódik. Johnson visszavonult katonái második vonalat erődítenek. 8:15-kor Warren újabb támadást indít a Laurel's Hill ellen. 10 órakor Warren újra támad. Ez már vagy a negyedik-ötödik roham Laurel's Hill ellen, a katonák tudják, hogy ebből ugyan nem lesz áttörés, de támadnak ettől függetlenül. Egész nap brutális harc.

Május 13 és tovább Grant próbál oda-vissza variálni, hogy rést találjon, ahol támadhat, de ilyen sárban semmi lényegeset nem lehet csinálni. Spotsylvania veszteségek felülmúlták a Vadont is. Unió: 18400, Konföderáció: 13400. Unió sok sebesült, Konf: sok fogoly. II. hadtest vesztette a legtöbbet, de V. és VI. sem sokkal jobb helyzetben. Ewell 17ezres hadtestéből csak 6e maradt. Lee továbbra is azt keresi, hogyan lendülhetne támadásba.

North Anna River, Hanover Junction cold Harbor Június 1-jére 11-12 kilométer közelségbe értek Richmondhoz. Grant már markában érzi a győzelmet, csak az utolsó nagy rohamot kell végigverekedni és kész. Azt hitte, hogy a déliek ellenállása megtört, a moráljuk romokban. Újoncok érkeznek az uniós oldalon. Republikánus konvenció ülése napokon belül várható volt. Grant erre akarta ajándékul adni a győzelmet. Egy new hampshire-i tiszt szerint az egész háború legnagyobb és legigazolhatatlanabb mészárlásához hajtották a katonákat. A támadás előtt a katonák papírra irogatják a nevüket és a kabátjukra tűzik, hogy azonosítani lehessen majd őket. Hancock egy napot késik, csak június 3-án indulhat a támadás. Az első vonalat a déli sortüzek megtörik és menekülni próbál, de a második vonal bajonettel, puskatussal és a tisztek kardjával kényszeríti őket, hogy újra nekiinduljanak. Cold Harbor környéki harcok vesztesége: Unió 12737, konf 4595. A hadjárat elindulása óta: Unió 54926, konf 32861. Az unió erői 46%-át vesztette el, a konföderáció 51%-ot. Grant népszerűsége nullára zuhant, a Mészárosként emlegették.

Jeffry Wert - Spotsylvania szerkesztés

Sacred Trust Talks 2022 | Jeffry D. Wert
https://www.youtube.com/watch?v=WJIjP__IjdM&ab_channel=GettysburgFoundation
Hancock napi kezeléseket kap a gettysburgi sebesülésére a hadjárat indulásakor és ez kivett belőle.

Ed Bearss - Battle of the Wilderness szerkesztés

https://www.youtube.com/watch?v=QBIs5cbWQ0A&ab_channel=MoC1896

Grantnek egyetlen parancsa van: oda menni, ahova Lee megy. Lincoln a konföderációs hadsereg szétzúzását akarja a választás napjára. Andrew Jackson óta nem volt elnök újraválasztva, sőt a legtöbb az újrajelölést sem tudta kiharcolni. Grant 63-64 telét a Potomac hadsereggel töltötte Culpeper Countyban. A főhadiszállása Brandy Stationnél volt. Burnside nem része a Potomac hadseregnek, mióta 1863 elején a Fredricksburgi vereség óta nyugatra lett vezényelve. A Potomac hadsereg nem kívánta vissza Burnside-ot, úgyhogy mivel Burnside rangja magasabb, mint a Potomac hadsereg parancsnokáé, Meade-é, Grant személyes felügyelete alatt maradt. Csak éppen ez nem működött. 119000 katona áll Grant rendelkezésére. A négy gyaloghadtest átlagosan 30000 emberrel rendelkezett.

Lee április negyedik hetében örömmel üdvözli Longsteetet ismét az Észak-Virginiai hadseregnél. Longstreet szeptember 11-12 óta a nyugati hadszíntéren harcolt. Longstreet szeretett volna nyugatra kerülni, mivel emlékezett Braggre az Old Army korszakából és jól kijöttek egymással, de 1863-ban ugyanezt nem tudták megismételni. Chickamaugai csata megnyerése után a győzelmet nem használják ki és Longstreet egy hosszú, kegyetlen telet tölt Kelet-Tennesseeben a hegyek között. Odafelé még Hood a hadosztályparancsnoka, mikor visszajön, Hood hadtestparancsnok Johnston alatt. Régi hadosztályának parancsnoka John Gregg, aki egész idáig a nyugati hadszíntéren szolgált, így Lee nem ismerte. Longstreet McLawszal összeveszett Tennessee-ben, ezért a hadosztályát egy új ember vezeti, aki a második manassasnél elvesztette a kezét és azóta nem volt az Észak-Virginiai hadseregnél, Charles W. Field. Lee tudatja Longstreettel, hogy olyan gyorsan, ahogy csak lehet, el kell érnie a vadont.

A vadonon át csak három út vezet, az első az orange turnpike, egy makadám út, délre tőle az orange deszkaút és attól is délre a Catharpin út. Utóbbi Gordonsvilletől Brock útig vezet, amit Todd fogadójánál ér el. A Brock út vezet a Spotsylvania Court House-ig, és ha elérték SCH, akkor kijutottak a vadonból. Grant egy 18 órás óriási meneteléssel akar kijutni belőle, még mielőtt harcba bocsátkozna. Warren V. hadteste Stevensburgből és Segdwick VI. hadteste Germanna gázlónál kel át a Rapidanon május 4-én és remélhetőleg ezzel az óriási meneteléssel éjfélre kiér SCH-hoz. Hancockot Gettyburgnél súlyos sebesülés érte, nem gyógyult be teljesen és nyeregben ülve átütötte a nyeregszarv fát, bőrt rozsdás szöget nyomott az ágyéksebbe. Ezenkívül kövér, vastag combjai voltak, hét hüvelyknyi húst ütött át a golyó, mielőtt a gerincéhez ért volna. Osteomyelitises csontfertőzést kapott, a sebében levő összes fertőzés miatt, a seb időszakosan újra kinyílt és alvadt vért gennyedzett, teljesen lehetetlenné téve, hogy lóra üljön. A sebe miatt nehéz volt a természete és Gibbon augusztus 25-én már nagyon elege van Hancockból meg a sebéből. Hancock Ely gázlójánál kel át a Rapidanon, ugyanott, ahol Cornwallis is átkelt 1781-ban, hogy Lafayette-tel harcoljon, majd Chancellorsville-be mentek. Chancellorsvilleben még ott voltak a koponyák az 1863-as csatából. 5000 szekér kíséri a hadsereget (nem számítva a hadtestek trénjét), mindegyik előtt hat öszvér. Fredricksburgtől Richmondig értek volna, ergo a feladat, hogy egy nap alatt érjenek el SCH-ba, logisztikai lehetetlenség volt.

Lee a Clark hegyen volt, Orange megye legmagasabb hegyén. A mérnökének mutogatja az ellenség elhelyezkedését. Ewellé az Orange makadám, előrenyomul a vadonba és harcol. Hancocknak Chancellorsville után Orange deszkaút, Brock út, Todd fogadó volt az útvonala és aztán elsőként SCH. Május 5-én azonban Warren öt mérfölddel hátrébb, csak félútig jut SCH-ba: a Wilderness fogadóig jut. Segdwick csak átkel és tovább nem is jut. Hancock csak Chancellorsville-ig jut és minden katonája, aki nem volt ott Chancellorsvillenél ijedezik az összevissza heverő koponyáktól. Az 5000 szekérnyi hadseregtrén át sem jut a Rapidanon. Logisztikailag Grant súlyos bajban van. Ewell kimozdul a táborából és nem talál ellenséges lovasságot a Locust Grovenál, mert Grant egyik védence a lovasság egyik hadosztálya élén elbaszta és nem Locust Grove-ba ment, hanem Parker's Store-ba, onnan meg tovább a Catharpin roadra. Ezért Ewell előőrse Locust Groveban táborozik, csak öt mérföldre a Wilderness fogadótól. Lee máris érzékeli, hogy A. P. Hill kiváló hadosztályparancsnok volt, de hadtestparancsnokként ez nem mondható el. Gonorrhea, mindeféle csővezeték problémái voltak a West Point óta. Hill a deszkaúton táborozik, Lee is. Longstreet előtt hosszú menetelés áll Gordonsvilleből.

Uniós hadsereg feladatát nem tudta teljesíteni az első napon, tisztán logisztikai hiba. Felvirrad 5-e. Feladat Warren a Wilderness fogadótól a Brock úton át Todd fogadójáig masírozik és követi Hancockot SCH-ig. A Wilderness fogadóban amputálták Jackson bal karját. Hancockon kívül senki nem érte el a célját aznap ((ő meg visszafordult)). Warren hadosztályai megindulnak a Wilderness fogadótól a Todd felé és Samuel W. Crawford 7:30-ra elérte a Chewning farmot. James H. Wilson Grant fenekében tartotta az orrát és így megúszta, hogy egyetlen feladatát sem látta el a Wildernessnél. Mikor Crawford környék magaslati pontjáról a Chewning farmról körülnéz, konföderációs katonákat lát a uniós lovasságot hajkurászni az Orange deszkaúton, Heth és Willcox gyalogsága üldözi az 5. new yorki lovasságot és tart a Brock út és a deszkaút kereszteződése felé.

Crawford megáll. Griffin parancsot kap, hogy a Wilderness fogadótól és az Orange makadám mentén és haladjon a Locust Grove-ba - de nem tudta, hogy Ewell már ott van. Azt az utasítást kapta, hogy ne aggódjon a jobboldala miatt, mert Segdwick hadtest ott lesz és fedezi. Hancock dél felé eléri a Todd fogadót és keresi Warrent. Griffin eléri Saunders mezőt, háromnegyed mérföld hosszú, kétszáz méter széles és a másik szélén ott van Allegheny Johnson és az embereit állítja fel, Rum Jonest, akit Lee szed össze pótlásnak Gettysburg után és egy dandárt ad neki. Balján Maryland Steuert. Griffin felállítja a katonáit támadásra, de nem akar támadni, mert a konföderációs vonal túlterjeszkedik a Spotswood útig, ahol Wrightnak kéne lennie, Segdwick első hadosztályának. Griffin támad kezdetben némi sikerrel, de túl sok a konföderációs katona, megverik, mikor Rodes hadosztálya is megjön. Griffin megfut a Saunders mezőről és dühöngve elrohan a főhadiszállásra, hogy mi volt ez és nekitámad Warrennek. Grant látja ezt és Meade-nek azt mondja, hogy ilyen tisztelettelen hangon nem beszélhet valaki a feljebbvalójával és valamit tenni kéne Greggel. Meade begombolja az egyenruhája felső gombját és azt mondja, hogy egyébként a tábornok neve Griffin. Crawford a Chewning farmon leragadt, jobbján Wadsworth hadosztálya visszahúzódik Griffinnel együtt, tehát nem jutottak ki a vadonból. Lee stratégiai terve lépett működésbe, nem az uniós.

A deszkaút és a Brock road kereszteződésébe egyszerre érkeznek mindkét oldalról, elsőnek Getty tábornok, maroknyi törzskarával. Hillnek csak 12000 embere volt, Hancock három hadosztálya, plusz Getty legalább 4:1-hez arányban túlerőben voltak ((késő délutánra)). ((Nagyon súlyos közelharc)) Itt is a vadonban harcolnak ((és hullanak)). Délutánra Heth és Willcox emberei outnumbered but not outfought visszaszorulnak. A másnapi terv értelmében visszahúzódnak a Tapp özvegy farmjának mezejére és remélhetőleg Longstreet másnap csatlakozik hozzájuk. Lee nem forszírozza, hogy ássák be magukat, hanem hagyja pihenni a katonákat. Longstreet Parker boltjától jócskán délre megpihennek estére ((és csak éjfél után indulnak tovább)).

Hancock 6-án reggel 5 órakor 40000 katonával lehengerlő támadást indít Hill ellen, akinek mindössze Heth és Willcox katonái állnak rendelkezésre. Az uniónak 6 hadosztálya van. ((Robinson, Getty, Stevenson,)) Hancock négy hadosztályából három. 7:30-ra a konföderációs erő az összeomlás szélére került. A Tapp özvegy farmjának mezején William Poague tüzérsége egy ideig feltartóztatta az uniós előrenyomulást, de aztán már az sem. Ekkor érkezik meg Longstreet és megmenti Hill hadtápját. ((Field hadosztálya)) Elöl Gregg texasi dandárja jön, Benning georgiai dandárja, Perry megkapta Law alabamai dandárját utánuk G. T. Anderson. Az úttól délre Kershaw hadosztálya áll fel, Humphrey mississippijei, Henagan dél-karolinai és Bryan georgiai katonái. Első Lee to the rear incident a texasiakkal. Három másik követi. Longstreet nekiáll ellentámadni. Megjön Richard H. Anderson hadosztálya Hill hadtestéből, ez újabb 6000 friss harcost jelent. 11-re a jenkik elvesztik a Tapp özvegy farmjának tisztását.

Lee kiküldi Moxley Sorrellt és Martin L. Smith főmérnököt az unifinished railroad útvonalán támadni. Mikor megtalálják Chancellorsville-hez hasonló uniós figyelemkihagyhás. Csakhogy Chancellorsville-nél Jackson 28000 katonával támad oldalról és a XI. hadosztály 9000 embere ellen. A vadonban azonban Hancocknak 40000 katonája van és a konföderációnak csak 20000. Nem érhetnek el hasonló eredményt. Mahone vezeti az oldaltámadást. Mahone 110 font, neve Old Pork, hipochonder, tehenet és csirkéket hurcol magával. Wofford, Stone és G. T. Anderson megy vele támadni. Az uniós erők lassan hátrálnak. Lee előreveti Wilcox és Anderson és Field hadosztályát, és 12:30-ra az Orande deszkaúttól délre már csak halott, sebesült és fogoly.

Longstreet sebe sokkal sokkal rosszabb, mint Jacksoné, csak tüdőgyulladás nem áll be. A jobb vállán találják el, a golyó elszakítja a jobb kezéhez tartozó idegeket és az ádámcsutkája körül jön ki és nagyon erősen vérzik. A katonák azt mondogatják, hogy Jackson sorsa fogja elérni. Hogy bizonyítsa, hogy még él, a hordágyról integet a katonáknak. Október utolsó hetéig nem tér vissza a hadsereghez. Lee-nek meg kell találnia Longstreet helyettesét, Andersonban.

Burnside ellenében Anderson hadosztálya áll fel eközben és egy ideig úgy néz ki, hogy győznek. De a lehullott levelekre eső a minié-ball papírok miatt tűz üt ki és az uniós breastworksöt fenyegeti, de a szél irányt változtat. A támadás nem sikerül.

Lee ezek után a balszárnyra meg, Ewell hadtestének főhadiszállására. Ewell mostanra Granny szerepre kárhoztatják, mert Early személyisége annyira dominálja. Gordon reggel óta erősködik, hogy támadjanak a levegőben lógó szárny ellen, de nem nagyon hallgatnak rá, csak Lee utasítása után. Robert Johnston dél-karolinai dandárja, Gordon georgiai dandárját, és Peagram dandárját, amit annak sebesülése miatt John S. Hoffman ezredes irányított. Két uniós dandárt megfutamítanak és két dandárparancsnokot elfognak, Seymourt és Shalert. Egyik se jó tiszt. A sötétség leszáll, a harc véget ér.

Grantnek azt a rémhírt adják a fülébe, hogy Sedgwich halott. Kimerítő napja van. 28 szivart szív el idegességében. Double sommersault bemondás. Fredricksburghöz képest sokkal véresebb harc. 19000 unióssal és 10000 konföderációssal van kevesebb Bearss szerint. Fredricksburghöz és Chancellorsville-hez képest azonban az uniós hadsereg nem fordul vissza. Grant utasítja Meade-et hogy forduljon körbe Lee jobb szárnya körül és próbálják meg SCH felől megverni Lee-t. Parancsokat kiadják 7-én éjjel mozgás az uniós táborban; meggyőződés, hogy az unió elsőként ér SCH-ba. Lee utasítja Pendletont, hogy vegye magához az utászokat és nyisson egy új utat Parker boltja és Catharpin út érintésével SCH felé.

Uniós rivalgás, mikor nem fordulnak vissza. Lee nyeri a versenyt Spotsylvania felé.

Greg Biggs on: Nashville: The Siren's Song of the Western Confederacy szerkesztés

Greg Biggs: APRIL CWRT 2016 Greg Biggs on: Nashville: The Siren's Song of the Western Confederacy (angol nyelven). Chicago Civil War Round Table. Mark Kunis. (Hozzáférés: 2016. december 18.)

Kentuckyban Beriah Magoffin kormányzó 1861 áprilisában felállította az 1. Kentucky zászlóaljat és Virginiába küldte harcolni a Konföderáció oldalán. Erre az állami törvényhozás északi szimpatizáns többsége felhördül és elkezdi a Home Guardokat szervezni. De minden államban az állami milícia főparancsnoka az állam kormányzója. A Kentucky State Militia 1860-tól fogva a legjobban Enfied puskákkal felszerelt és kiképzett milícia az Egyesült Államokban. A déliek a Tennessee-beli Union City környékén gyülekeztek, hogy megőrizzék Kentucky semlegességét. Sok történész Polkot vádolja Kentucky semlegességének megsértésével, holott 3 héttel korábban már elkezdték az uniós kentucky ezredek toborzását Camp Dick Robinsonban, ami a semlegesség nyílt megsértése volt, nem beszélve arról, hogy az uniós páncélos hajók összevissza közlekedtek Kentucky viziútjain. Magoffin megpróbált Lincoln lelkére beszélni, hogy zárassa be a tábort, de Lincoln válaszában semmi megértés nem volt felfedezhető. Camp Dick Robinsonban amúgy ott gyülekezett az 1. és 2. Tennessee gyalogezred is, mert a Kelet-Tennessee uniópártiak is jöttek a táborba. Ilyen körülmények között a Kentucky semlegesség összeomlott, csak idő kérdése volt, meg annak kérdése, hogy ki mozdul előbb. John C. Frémont 1861. augusztus 28-án utasítást adott egy cairói csapattestnek, hogy amint lehetséges, menjen a Missouriban levő Belmonthoz, keljen át a Mississippin és foglalja el Columbus városát Kentuckyban. Ezt meghallva Leonidas Polk vezérőrnagy parancsot adott Gideon Pillownak Columbus elfoglalására.

Mikor 1861. június 7-én Tennessee belépett a Konföderációba és csapatait felállította, mindenki a Mississippi ellenőrzésére törekedett, mert akkor is és ma is ez az Egyesült Államok legfontosabb kereskedelmi útvonala. 62 májusára Nashville is elesett, mindössze 8 hónappal a Konföderációhoz való csatlakozás után, óriási morálblow. Első próbálkozás a visszaszerzésére, Shiloh.

A Heartland hadjárat terve EKS-től származott. Magába foglalta az egész háború legnagyobb stratégiai vasúti átcsoportosítását. Army of the Mississippi Tupelo-Mobile, öbölátkelés, Chattanooga. EKS pár héttel korábban indulva győz Richmondnál és Cincinnatit fenyegeti az Ohio folyó túloldalán. Bragg Munfordville-nél elvágja Buell hadtápvonalát. Hewitt könyvét idézi Biggs: de EKS és BB nincs alárendelve egymásnak, mindketten Departmentparancsnokok és nem egyesítik az erőiket Perryville előtt. EKS nem jött BB segítségére, pedig BB 2,5:1 arányú létszámhátrányban volt hozzá képest.[tévedés] More on Bragg by Hewitt: http://www.historynet.com/braxton-bragg-reconsidered.htm

Visszavonulás oka a Konföderációs Heartland hadjáratban: EKS nem volt alárendelve Braggnek és vica versa sem, így Bragg nem tud számítani rá, hogy Smith támogatni fogja, mert eddig sem tette. Kentucky nem mozdult meg a várakozással szemben, csak 4-5000 ember gyűlik a zászlók alá. Az aszály miatt rossz volt a termés, nem tudtak berendezkedni télre, vasúti utánpótlás pedig nem volt Kelet-Kentuckyba. Buell hadseregének nagysága, Bragg megijed és az eddig rabolt készleteket biztonságba akarja helyezni. Minden más északi irányú hadjárat vereségbe torkollt eddigre, ő pedig nem akar így járni, mert akkor mi történik a morállal. Mikor BB haditanácsot tartott, minden tisztje arra szavazott, hogy vissza kell vonulniuk. Kinek a hibája volt mindez? Jefferson Davis-é, aki nem nevezett ki főparancsnokot a vállalkozás élére.

Hood eredményei a Nashville hadjárat során és hogy miért nem ért semmit.

Miért nem támad Thomas 1864 decemberében, Grant ismételt parancsai ellenére sem: szörnyű az időjárás.


John Hoptak George Sykesról szerkesztés

{{cite web|title=Sacred Trust Talks 2013 - John Hoptak |url=https://www.youtube.com/watch?v=p2Jfg4educo| author=John Hoptak| publisher=Gettysburg Foundation| accessdate=2016-10-08| language=angol}}

Beceneve Tardy George. Visszafogott, fegyelmezett, nem szerette a politikát és a feltűnősködést. Nem szerette az önkénteseket, csak a profi karrierként katonáskodókat. Nem promótálta magát, nem írt memoárt. Szigorú fegyelmet tartott. Delaware-ben született. West Pointon barátja és szobatársa D. H. Hill volt. Az évfolyamába jártak még: Richard H. Anderosn, William Rosecrans, Lafayette McLaws, Abner Doubleday, John Pope, James Longstreet (aki 54. volt a 56-ból az évfolyamban). Alhadnagy, Florida, szeminol háború. Hadnagyi előléptetés, Mexikó, címzetes századosi rangot kap a Cerro Gordoi ütközet után. 1854 apacsok ellen küzdött. 1855-ben előléptették századossá. 1859-ben részt vett a navahók elleni hadjáratban.

1861-ben Fort Clarkban állomásozott, Texasban, a 3. gyalogezrednél. Texas elszakadásakor 1861. február 1-jén. Február 20-án Sykes és három század a parancsnoksága alatt megtagadta a fegyverletételt és március 9-én elindult északra a part mentén. Sykes szigorúan megtiltotta a zabrálást és lopást a helyi gulyákból. Disznólopás és leölése büntetés, bűzlő disznótetemmel. Empire City gőzössel Kubába mentek, majd New Yorkba. Nem sokkal később minden Texasban maradt szövetségi katona fogságba került. Washingtonba ér elsőként a reguláris katonáival, Sykes őrnagyi kinevezést kap. Patterson in the Valley. Burnside oldalán harcol. Bull Runnál harcol Evans, Bee katonái ellen. Vissza Washingtonba, McDowell úgy nyilatkozott róluk, hogy ők mentették meg a hadsereget fegyelmezett visszavonulásukkal. McClellan régi munkatársa (és élete végéig barátja maradt) alatt Washingtonban fegyelmezi az újonc önkénteseket. 1861 augusztusában Sykes és katonái nyomják el a 2. maine-i és a 79. new yorki ezredek táborában keletkező lázadásokat. 1862 februárjában Sykesnak kellett letartóztatni Charles Stone dandártábornokot, akit Ball's Bluffi ütközet elvesztésének bűnbakja lett. 1863. márciusában az önkéntesek dandártábornokává léptetik elő, annak dacára, hogy parancsnoksága alatt a legnagyobb reguláris erő gyűlt össze Winfield Scott mexikói hadjárata óta. Gaines Millnél barátjával, D. H. Hillel került szembe.

2nd Manassas - súlyos veszteségek Longstreet támadásakor, ahol a hadsereg visszavonulásának fedezésekor keményen ellenáll. Fitz John Porter miatt az Egyesített Hadügyi Bizottság szemétkedik az V. hadtest dandárparancsnokaival: Robert Christie Buchanannal ezredes, akit azzal hitegettek, hogy előléptetik dandártábornoknak az önkéntes hadseregnél, erre otthagyta a regulárisokat, Washingtonba ment, majd a Kongresszus Baltimore-ba száműzte a Potomac hadseregtől. Charles Lovellt a wisconsini Madisonba küldték.

Antietamnál a derékhadban helyezkedik el. Chancellorsville-nél legelöl Sykes regulárisai mennek. Szemben velük Lafayette McLaws hadosztálya. A visszavonulás elrendelésekor a regulárisok morogtak és elégedetlenek lettek Hookerrel. Meade hadseregparancsnokká való kinevezése után közvetlenül Sykest teszi az V. hadtest parancsnokává. Gettyburgnél az V. hadtest minden erejét szétszórja a rések bedugaszolására, amivel segíti a sikeres védekezés - de mivel mindenkinek besegít, így maga nem híresül el és nem lesz emlékműve a csatatéren. 1864 márciusában felmentik, mert az újjászervezés után a minden mással megerősített V. hadtest parancsnoka Gouverneur K. Warren lesz. Sykes érezte a változást, de nem tudjuk mi volt a kiváltó oka. Hoptak Freeman Cleaves Meade-életrajzára hivatkozik, hogy Meade-nek 1864 februárjában a hadügyminisztériumban Stanton megmondta, hogy Sykesnak, Frenchnek, Newtonnak és Pleasontonnak mennie kell. Meade Pleasonton kivételével tiltakozott, de mindhiába. Sykes-ot Kansasbe száműzik. A hagyományos magyarázat az, hogy Grant és Stanton számára túl lassú és óvatos volt. Másik kényelmes magyarázat, hogy Meade és Sykes Gettyburgnél összekülönböztek - Hoptak nem találja, hogy ezt vajon mire alapozzák. Lehet, hogy egészségi állapota miatt, mert lába és csípője idegei kezdték felmondani a szolgálatot, írta Timothy Reece a regulárisokról szóló munkájában. De sokkal valószínűbb, hogy régi barátsága McClellannel Fitz John Porterrel volt a kiváltó ok a közeledő választás előtt.

A háború után is mellőzték, alezredesként vették vissza a reguláris hadseregbe, míg alatta szolgálók megelőzték rangban. Mikor címzetes ezredesi rangot kínáltak fel neki, kiakadva visszautasította. 1880. február 8-án halt meg Fort Brownban, rákban.

John Hoptak - George Sykes szerkesztés

Gettysburg's Least Known & Most Elusive Corps Commander | John Hoptak | GNMP Winter Lecture 2024
https://www.youtube.com/watch?v=0gTbbai_pFs
Nincsenek források róla. John Nicolas szerint ez nem egy elusive commander, csak nem akart megszólalni. Neki sincs szobra Gettysburgben, tehát nem csak Sicklesnek nincs. A Tardy George nevet West Pointon kapta a kadéttársaktól. Frank Haskell szerint Kicsi és vékony, úriember. General air of someone who is weary and ill-natured. A legtöbb krónikása feljegyzi, hogy senkit sem szeret a regulárisokon kívül. Valószínűleg olyan született katona volt, akit idegesítettek a civilek baromságai. Az önkéntesek nem szerették a szigorúsága miatt és mert ő sem szerette az önkéntes alakulatokat, valszeg olyan volt, mint Rejtőnél Verdier őrmester, aki szédülési rohamot kapott a civilektől és minden önkéntes egy Vanek B. Eduard, aki szembe jön. Francis Donaldson szavai az előadásban erről.
Sykes nem szerette a rivaldafényt, nem hagyott maga után memoárt, nem írt semmit az újságokba, és csak alig néhány levelet írt ennek-annak, egyet Gibbonnak.
Delaware-ban születik, ükapja, James Sykes a Continental Congress képviselője volt. Nagyapja, szintén James Sykes Delaware Föderalista kormányzója. A családja tehetős és befolyásos. Helyi iskolába jár, majd 15 éves korában West Point. 38-42-es osztály. 56-ból 39.-ként végez. D. H. Hill és Sykes szobatársak voltak. Henry Eustace is oda jár, dandárparancsnok Gettysburgnél, osztályelső. R. H. Anderson, Longstreet, McLaws, Doubleday, Pope, Newton, Rosecrans és jómaga. 40 év egyenruhás szolgálat kezdődik. Lt. 3rd US inf. Second seminole war. Mexican-american war, Cerro Gordo. Mindenki született katonának írja le, sosem fut meg, nem ideges puskatűz alatt, stb. 1855 százados. Polgárháború kitörésekor rangidős százados öt századnyi katona van a keze alatt Texasban. Három héttel Texas elszakadása után parancsot kap, hogy masírozzon a 300 mérföldre levő partra és evakuáljon Texasból. Figyelmeztette a katonáit, hogy ne zabráljanak a civilektől, aztán mikor mégis rajtakapta néhányukat, akkor dead pig march. Néhány nap után úgy bűzlött a dög, hogy a katonák kérlelni kezdték. Eltemetik. Sykes 1861. április 12-én jut ki Texasból, Fort Sumter ostomának napján. Másnap a konföderációs azt a döntést hozza, hogy minden uniós katona fogoly. A 15000 regulárist szétszórják mindenhova. Washingtonban alig marad. Mikor a zászlóalj élén visszaér Washingtonba, őrnagyi előléptetés. McDowell alá kerül, Burnside dandárjába. Burnside baljára fejlődik Bull Runnál és segít fedezni a visszavonulást. McClellan a regulárisokra alapozza a hadsereget, és azokat Sykes vezeti. A regulars nőttön nő, dandár lesz belőle, 1862 márciusában Lincoln kibővíti a sorhadsereget tíz ezreddel, egy lovasezreddel és egy tüzéregységgel, fele abból Sykes alá kerül. BG 1862, két dandárnyi sorkatonája van a hadosztályban. A rangja azonban BG of volunteers. Winfield Scott óta ez a legnagyobb sorkatonasági koncentráció.
1862 Glendale, szobatársa, D. H. Hill támadja Porter hadtestében. Súlyos reguláris veszteségek.
Second Manassas: eddigre Sykes parancsnoksága alá került a 5th ny és a 10th ny, ez önkéntes dandárt képez, tehát most már három van neki, vezetőjük Gouverneur K. Warren. 2nd Bull Runnál Warren súlyos veszteségeket szenved, az 5. ny 490 katonából 320-at elveszít, abból 117 halott, Longstreet támadása megsemmisítő volt.
Antietamnél az V. hadtest tartalékban marad. Fredericksburgnél detto. Chancellorsville-nél Sykes energikusan vezette a hdo-t Anderson elállta az útját, kétoldalt várt a support felsorakozására, de az nem jött, hanem Hooker parancsa jött, hogy vonuljon vissza.
1863. június 28-án Meade az V. hdt parancsnoka, hirtelen előléptetést szenved el hadseregparacsnoknak és Sykes lép a helyébe. Július 1-jén Hanoverben vannak, július 2-án érkeznek Gettysburg alá. Ekkorra már MG. Másodika legnagyobb részét pihenéssel töltik az óriási menetek után. A délutáni hadtestpcs gyűlésen Meade a balszárnyra küldi az V. hadtestet. „The key to the battlefield was entrusted to my keeping, and I could not, would not jeopardize it at all. I at once ordered my whole corps to the front and hold at all hazards.” írta Sykes az official reportban.
Sykes 1864-ben le lett váltva, mert valakit le kellett és ő leváltható ember. A hadügy elhatározta, hogy a Potomac hadsereget konszolidálja hét hadtestből négybe. Nem sír utána senki a kongresszusban, meg ilyenek. Meade próbált harcolni a megtartásáért, nem sikerült. Newton, Sykes, French és Pleasonton repülnek. ((Pleasonton miért is, a lovashadtest nem lett se feloszlatva, se összevonva)) Lehet, hogy összeveszett Meade-del a Mine Run után, talán Meade nem találta elég energikusnak Lee üldözésében. Elképzelhető, de nincs rá forrás, ami ezt mutatná. Egészségügyi helyzete, eehhhh, ((csipőproblémákról irogatnak, de amputált lábú Sicklesnél semmilyen orvosi probléma nem merül fel, ez vicc.)) Fitz John Porter átka, hogy minden V. hdt pcs-ot leváltanak? Mistique fucking. McClellannel való levelezése lenne a probléma? Nincs forrás. Mikor tíz évvel később elő akarják léptetni brevet, tiszteletbeli ezredessé a sorkatonaságnál. Na erre már tollat ragad és ír a minisztériumnak, hogy kapják be, nem fogadja el a brevet ezredesi rangot. 1878-ban, negyven évvel WP-ra való beiratkozás után Sykes ezredes lesz. 3 gyermek apja, szolgálat közben halt meg. Rák, arcát támadta meg.

Dennis E. Frye: Did George McClellan Out-Think General Robert E. Lee? szerkesztés

{{cite web|title=Sacred Trust Talks 2016 - Did George McClellan Out-Think General Robert E. Lee? |url=https://www.youtube.com/watch?v=vLIIua1QU3A| author=Dennis E. Frye| publisher=Gettyburg Foundation| accessdate=2016-10-08| language=english}}

Dennis Frye: Antietam Tour 2013 Part 1 szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=0A5_53jGwHE| title=Antietam Tour 2013 Part 1 - Chicago Civil War Round Table W/Dennis Frye and Ed Bearss| accessdate=2016-11-03| language=angol}}

Landscape turned red, Searss műve a valóságot a tényekkel úgy vegyíti, hogy elhülyítse az olvasót McClellan-ellenes nekibuzdulásában. Halleck találja ki, hogy McClellan célpontja az Észak-Virginiai hadsereg volt. Washington védelméhez esszenciális volt Baltimore, mert minden vasútvonal azon keresztül futott. Baltimore-t nem védték erődrendszerrel, csak Fort McHenry volt, alig pár ágyúval. Szeptember 11-re tehát McClellan teljesítette Washington védelmét Baltimore védelme révén. McClellan Burnside-ot választotta ennek kivitelezésére, mert csak neki volt önálló hadseregparancsnoki tapasztalata. Burnside északra sietett, hogy elvágja a Baltimore-Frederick útvonalat. Lee ekkor Frederickben volt, 40 mérföldre Baltimore-tól, ami két nap alatt letudható. A két város között fekvő dombság mentén volt McClellan első védelmi vonala, McClellan egyelőre védelmi stratégiát követett. Megüzente az elnöknek, hogy Baltimore-t biztosították.

Ezután három oszlopban nyomult előre. A legdélebbi Franklin parancsnoksága alatt a Potomac folyó vonalát követte, ennek célja a további konföderációs erők beáramlásának megakadályozása volt. Aggódtak miatta, hogy mialatt az uniós sereg északnyugat felé tart, kisebb déli egységek hátramaradnak, átkelnek a Potomacon a hátuk mögött valahol Rockville környékén, ahogy Jeb Stuart 1863-ban majd később meg is teszi ezt a Gettysburg hadjárat idején Rousers-gázlót használva.

A középső oszlop napi hatmérföldes sebességgel mozgott előre, amelyről azt mondták, hogy letargikusan halad. Ez lényegében csak a két szélső összeköttetésére szolgált, Burnside és Franklin szárnya között. Lee feladja Fredericket, így azt harc nélkül foglalják el. McClellan már a 191-es parancs megtalálása előtt elkezdi a South Mountain irányába való haladást. A Pleasonton parancsnoksága alatt álló lovassága még sosem volt ilyen agresszív. Marshall 8. illinois-i gyalogezrede vezeti az előrenyomulást, keresve a déliek hadseregét. A lovasság, a felderítés és a lakosság információiból tudták, merre tartottak a déliek. A 191-es parancs után már azt is tudják, hogy hol lesznek a jövőben és hogy hogyan oszlottak meg.

A Potomac hadsereg előtt álló második feladat nem az ANV megsemmisítése, mert ilyet sehol nem lehet olvasni, hogy Lincoln ezt a feladatot adta volna McClellannek. Ez Halleck kitalációja. A valóság az, hogy Maryland-et meg kell tisztítani a déliektől. Szeptember 14-én elérik a South Mountain vonulatát. Burnside támad a hágók ellen, Franklin megy Harper's Ferry irányába. A stratégiai cél Harper's Ferry felmentése, a déli erők koncentrálásának megakadályozása és a Potomactől északra elvágott déli seregrészek megsemmisítése. Stratégiailag ez kudarcot vall. A South Mountaini csatát nagy sikernek könyvelték el McClellan és társai és az újságok is mind erről írtak az Antietami csata előtt. Lee Hagerstown elérése után kénytelen visszavonulni és hátrálni. Mindezzel Lincoln igen elégedett. A South Mountaini csata hírére gratulál McClellannek nagy győzelméhez. Mikor a déli hadsereg Sharpsburghöz ér, McClellen nem is számít ütközetre. Mert minek vonul a gázlóhoz, ha nem azért, hogy átkeljen? Ezzel Maryland megtisztítása készen is lenne.

Dennis E. Fry: September Suspense szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=LZweVBDpYMk&t=268s| title=Chicago Civil War Round Table Meeting May 2012 - Dennis Frye talks about "September Suprise"| author=Dennis E. Fry| accessdate=2017-01-13| language=angol}}

Miután Lincoln elutasította a segítség küldését, 1862. szeptember 11. Pennsylvania kormányzója világvége hangulatú felhívást tett közzé. Oka: 1862 nyarán a Kongresszus elfogadta a második Confiscation Actet, amely szerint..... és Pope elkezdte átültetni a gyakorlatba Észak-Virginiában. Ami azt jelentette, hogy a civil lakosság tanyáit, szántóit, termését, jószágát pusztítani kezdték és menekülthullámot generáltak. Erreföl a Konföderációs Kongresszus is határozatot hozott, hogy stratégiát változtatnak, és mostantól északi irányú offenzívákat fognak indítani, melyek által megtorlást céloznak. Pennsylvania attól félt, hogy rájuk ekkor ugyanez vár.

5 nappal később 75000 pennsylvaniai milicista állt fegyverben Harrisburgben. David Hyde ohiói kormányzó felhívására, 3 nappal később majdnem 50000 ohiói állt fegyverbe Cincinnati védelmében. Lew Wallace-nak hirtelen lett egy nagy hadserege és erődítik Cincinnatit és Harrisburgöt.

A szeptember 17-i győzelmet követően a Republikánus párt ráébredt, hogy a feljövőben levő demokraták vezetője George B. McClellan és kíméletlen lejáratókampányba kezdtek, melynek témája az volt, hogy: "hagytad elmenekülni".

Kevin Waddle discusses Antietam szerkesztés

McClellan azt gondolta az öreg Sumnerről, hogy egy idióta, le is írta. Burnside-nak korábban felajánlották a Potomac hadsereg irányítását, amit nem fogadott el. McClellan emiatt már nem bízott benne, korábbi barátságuk ellenére. Burnside-nak volt egyedül független hadseregparancsnoki tapasztalata. Így álltak a dolgok 1862 szeptemberében a Potomac hadseregnél. Hooker is nagy intrikus volt.

Lee szeptember 7-én Frederickben rájött, hogy Harper's Ferry és Martinsburg helyőrsége, összességében 10000+5000 fő a várttal ellentétben nem vonul vissza, pedig el vannak vágva a többi uniós erőtől. Így tennie kellett valamit, mert az utánpótlási vonalán fekszenek, másrészt lehetőség van készleteket zsákmányolni, foglyokat ejteni és vereséget mérni a szövetségi erőkre. Ezért szeptember 9-én kibocsátotta 191-es számú speciális utasítását. Jackson elől Martinsburg helyőrsége visszavonult Harper's Ferrybe, ahol másik két különítménnel bekerítették. Lee azért bontakozott szét, mert az eddigiek alapján nem gondolta, hogy McClellan gyorsan tudná mozgatni a hadseregét. McClellan 18 órát ül a parancs megtalálása után, mielőtt nekiindulna. A. P. Hill ozgatja az eleső Harper's Ferry foglyait. Emancipation Proclamation 46:00 Lincoln szerint minden addigi csatánál és diplomáciánál többet ér. Az egyik fél zászlajára Emancipáció van írva, a másikéra Slavery most már.

Lincoln két nappal a midterm election után leváltja McClellant. A választáson a demokraták pluszszavazatokat nyernek, de a Háztöbbség még mindig a republikánusoké marad. Lee nagyon levert volt Antietam miatt.

Dan Vermilya: On the McClellan Go Round- George McClellan and the Antietam Campaign (Lecture) szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=WPM4SeXaIuY&index=124&list=PLC0CE0308C87EB440| title=On the McClellan Go Round- George McClellan and the Antietam Campaign (Lecture)| author=Dan Vermilya| publisher=GettysburgNPS| accessdate=2017-07-23| language=angol}}

Mac 1861. ápr. 23-án elfogadja az ohiói milícia parancsnokságát. Másnap New York és Pennsylvania is őt akarta saját milíciájának vezetésére felkérni. Mac víziója, egy nagy hadjáratban elfojtani a lázadást, egyenest a Konföderáció szívébe döfni, ami Mac szemében Richmond.

Lincoln és Mac egyaránt whig volt. A Whig párt Andrew Jackson ellenében nőtt meg. A fő törekvésük a moderation és reason volt, hogy az erős végrehajtói hatalmi túlterjeszkedés okozta konfliktusokat értelmes eszközökkel elsimítsák.

szept 1.: Lincoln és Halleck megbízza Washington védelmével. szept 2.: parancsokságot kap Pope visszaözönlő hadserege fölött is. Mac kilovagol elé. szept 3-4: felderítés jelenti, hogy Lee a Potomacen való átkelésre készülődik. Lee tudta, hogy nagyon megverte a Potomac hadsereget, azt újraszervezni időbe fog telleni, de közben 1862 nyarán ezrek jelentkeztek a toborzóirodákban a hadseregbe és azok hamarosan meg fognak jelenni a csatatéren. szept 5: I must have McClellan to reorganize this army and bring it out of chaos - Lincoln Gideon Wellesnek írt levelében.

Mac 5 különböző darabból kell hogy egy hadsereget állítson össze. Veszi a rendelkezésre álló erők harcképes és értékes részét és abból kovácsolja újra a Potomac hadsereget. Saját régi hadtestei, amelyek megúszták a bull runi vérfürdőt, Pope 3 hadtestéből 2, amelyek nem, a Jacob D. Cox vezette Kanawha-hadosztály, az Isaac Stevens vezette hadosztályt, mely dél-karolinában volt korábban, és Ambrose Burnside két hadosztályát, amelyek észak-karolinában voltak bevetve. Ez utóbbi három lett a IX. hadtest és összegyúrása jelentős szervezési problémákat okozott. Két hadtestének vezetőit Pope letartóztatta, ezért Lincolntól kell kérvényeznie, hogy szüneteltessék az eljárást ellenük, mert a hadtestparancsnokok nem a fán teremnek. Mac közel sem volt elégedett azzal, ahogy a Potomac hadsereg kinézett, de ha sikerül kiszorítani Lee-t Marylandből, akkor időt kap arra, hogy rendbe rakja a dolgait.

Az AP-nek csak 10%-a vett részt három nagy ütközetben, az ANV-nek 60%-a 21-22%-uk 2 nagy csatában és 50-20%-uk 1 nagy csatában. Az AP 20%-nak semmilyen harci tapasztalata nem volt. Jelentések szólnak katonákról, akik nem tudják, hogyan kell lőni a puskájukkal. A XII. hadtest némely részei nem tudják, hogyan kell oszlopból vonalba fejlődni. Az AP 6 hadtestparancsnokából 3 még soha nem vezetett hadtestet, a konföderációs oldalon ilyen nincs. Az AP hadosztályparancsnokainak 56%-a kipróbált ebben a beosztásba - ez a konföderációnál még magasabb, 67%. De ami a döntő, a dandárparancsnokok szintje, mert ők a legmagasabb rangú tábornokok, akik effektíve bemennek a küzdelembe, mindössze 29% szerepelt ebben a beosztásban korábban, míg a konföderációs oldalon ez 75%.

Hooker problémái: egyik dandárparancsnokát le akarja váltani, mert totál alkalmatlannak találja és olyan valakit kér a hadügytől, aki fizikailag és szellemileg el tudja látni a feladatot. Az I. hadtestet a korábbi harcok és betegségek úgy megtizedelték, hogy az azonos államból jövő ezredeket egybe akarja vonni, hogy feljebb nyomja a létszámukat. Mikor John F. Reynoldsot elveszik tőle, hogy a pennsylvaniai milíciát irányítsa, Hooker dühöng, mert elvették tőle az egyetlen jó hadosztályparancsnokát. IX. hadtest problémái: mind a négy hadosztály parancsnoka 1862 szeptemberében lett kinevezve. Orlando Willcox szeptember 10-én azt kéri, hogy adjanak neki egy listát a hadtest többi parancsnokának nevével, mert nem ismeri őket. Egy héttel a csata előtt nem tudták, ki mit irányít. Az AP dandárparancsnokainak 40%-át szintén szeptemberben nevezték ki, további 21%-ot július és augusztus folyamán. 34%-uk csak 1862 áprilisa-júniusa óta látta el feladatát és csak 5% lett 1862 januárjától máricusáig kinevezve. 1861-ből senki.

Az előrehaladását úgy jellemzi, hogy they were moving forward „simply to meet the necessities at the moment by frustrating Lee's invasion.” A felderítés Lee hadseregét 80-120 ezerre becsüli és ennek megfelelően informálja McClellant.

Szeptember 13-án délben átadják Macnek Lee 191-es számú speciális utasítását. A szeptember 9-ére dátumozott parancs leír egy olyan műveletet Martinsburg és Harper's Ferry ellen, amelyet szeptember 12-ig kellett kivitelezni és semmit nem mond arról, hogy milyen erők állnának Lee rendelkezésére, csak azt, hogy négy nappal azelőtt szét voltak bontakoztatva. De a parancs nem nem írta le pontosan a déli csapatmozgásokat és azóta újabb, más mozgásokra utasító parancsok is születtek. Először is felderítőket kellett kiküldenie, hogy bizonyosságot szerezzen a parancsban leírt megosztottságról és délután 6-kor utasítást ad a South Mountaini ütközet elindítására. A művelet nagy győzelem, visszaadta az AP önbizalmát és McClellan nagy győzelemként értékeli. Lee 14-én este a marylandi hadjárat lefújását határozza el, tehát máris sikerült őt visszavonulásra kényszeríteni. De szeptember 15-én tudomást szerez, hogy Harper's Ferry megadta magát, új terv: összevonás Sharpsburgnél. Szeptember 16: óriási köd. Szeptember 17: antietami csata: az amerikai történelem legvéresebb, egy napon vívott ütközete.

Mekkora erőkkel vett részt az AP a harcban? Combat effectives: harcoló katonák. Present for duty: összlétszám. A konföderáció előszeretettel használta az elsőt, az unió meg a másodikat => össze sem lehet hasonlítani. Amúgy is elég nehéz, mert Lee olyanokat ír a marylandi hadjárat közben, hogy még nem kapta meg a 2nd Bull Run veszteségjelentéseit, így maga sem tudta. Ezenkívül straggling. McClellannek a csata folyamán soha nem áll rendelkezésére együtt a hat hadtest és azok sem annyi katonával rendelkeznek, mint a hadjárat elején és nem is annyival, amennyit papíron küldtek beléjük, mert a valóságban meg nem. lásd V. hadtest adatai 41:00 körül.

Néhány író antietam kapcsán azt írja, hogy 30.000 katona el sem sütötte a fegyverét. De a valóságban csak az V. hadtest egy része nem harcolt és a lovasság (amit gyalogság ellen nem igazán volt ildomos bevetni). A VI. hadtest tartotta a Sunken Roaddal szembeni centrumot a délután folyamán, veszteségeik voltak, részt vettek a harcban.

18-án azért nem újítja fel a támadást, mert a támadóerő fő komponense D. Scott Hartwig szerint Humphreys ddtb újonnan a csatatérre megérkezett 8 ezrede lett volna, hét közülük újonc ezred...

Mac teljesítette az elé kitűzött célokat és a saját maga elé kitűzöttet is. Shepherdstown után azt gondolja, hogy itt az idő konszolidálni a helyzetet. Sok az újonc, sok a probléma, rengeteg a halott, kiesett vezetőket pótolni kell, hadseregszervezetet végleges formába kell önteni, nem lehet a végtelenségig ideiglenes megoldásokkal működni, újoncokat ki kell képezni, meg kell fegyelmezni, erősítéseket kell kérni és megvárni. Lee úgyis visszament Virginiába, a veszély elmúlt.

Az Emancipációs Nyilatkozta miatt fel volt háborodva. Azt gondolta, hogy a rabszolgaság láthatóan ígyis-úgyis véget fog érni a háborús győzelemmel, minek felizgatni a déli közvéleményt, hogy még jobban küzdjön?

Eric A. Campbell: “Full Authority over That Line of the Battle…” or “A Sheer…Usurpation of Authority” szerkesztés

A Brief History and Analysis of the The Hunt-Hancock Controversy

http://npshistory.com/series/symposia/gettysburg_seminars/12/essay10.pdf Hancock és Hunt 1863. július 4-én nagyon összeveszett az ágyúk lövetése vagy nem lövetése körül. Meade szerint "egy tábornok" panaszkodott Huntra. Hancock éppen súlyosan sérült volt, de nem elképzelhetetlen, hogy írásbeli feljegyzést küldött Meade-nek az esetről. Hunt nem lett leváltva, pláne nem július 5-én. Július 23-án összeveszett Meade-del, mikor az apróbb hadtáphibáért ráförmedt és vita bontakozott ki köztük Hunt hatásköréről. Hunt nem akart a Hooker alatti adminisztratív hatáskörhöz visszatérni és benyújtotta lemondását. Humphreys törzsfőnök azonban meggyőzte a maradásról. Meade megszövegezett egy kompromisszumos hatáskört felvázoló parancsot. 1864 szeptemberében a Hancock-Hunt vita kiújult, de Humphreys közbelépése megint egy mindenki által elfogadható kompromisszumot eredményezett. 1874-ben nem tudták megállni és harmadszor is összevitatkoztak, lényegében ugyanazon a hatásköri témán, mint Gettysburgi csata harmadnapján.

Eric A. Campbell: The Fatal Halt at Cedar Creek és Cedar Creek: Critical Points szerkesztés

{{cite web|url=https://www.youtube.com/watch?v=e4ZpWtzb7mI| title=The Fatal Halt at Cedar Creek | author=Eric A. Campbell| publisher=NPS Gettysburg| accessdate=2017-09-02| language=angol}} és
{{cite web|url=https://www.youtube.com/watch?v=tQ4hm-jNHZo| title=Sacred Trust Talks 2016 - The Battle of Cedar Creek: Critical Points | author=Eric A. Campbell| publisher=Gettysburg foundation| accessdate=2017-09-02| language=angol}}

A shenandoah-völgy alsó része az északi, a felső része a déli.
Az Army of the Shenandoah 35000 fő gyalogsággal és tüzérséggel rendelkezett. Két hadosztálynyi lovasság kísérte el Sheridant a Potomac hadseregtől, egyesültek Hunter lovasságával és nagy előnyt biztosítottak a Valley campaign során. Ezzel szemben Earlynek csak 9000 fő gyalogsága és 4000 fő lovassága volt az Army of the Valley kütelékében. A hadjárat csúcspontja, a Cedar-pataki ütközet elöttután a létszámok megcsappantak, 24000 gyalogság és 7500 fő lovasság, 10500 fő, plusz 3000 fő lovasság, tehát a létszámarány még mindig 2,5:1. Sheridannek egy hónapjába telt megszervezni magát a parancsnokság átvétele után, így a hadjárat szeptemberben kezdődött. Három parancsot kapott, foglalja el a Shenandoah-völgyet, kiverve Early hadseregét onnan, égesse föl annak minden készletét(1) és ne veszítsen. (ez utóbbit azért kötötték a lelkére, nehogy Lincoln választási kampányának finise rámenjen egy a Shenandoah-völgyben elszenvedett újabb vcereségre).(2) Mikor hírt kapott róla, hogy Early erőinek egy részét visszavezényelték Lee-hez, akkor megindul és szeptember 19-én sor kerül az első nagyobb összecsapásra, a harmadik winchesteri ütközetre. Ez a völgy legnagyobb összecsapása, egész napos vérzivatar, slugfest. A déliek keményen ellenálltak, de észak felől, a déli balszárnyon belovagolt az északi lovasság teljes ereje és megfutamította Earlyt. Futás közben feladták még Strassburgöt is, úgy 20 mérfölddel délebbre. Közvetlenül Strassburgtől délre a Fisher-dombon építettek ki egy új védőállást, ahol a völgy összeszűkül és alig négy mérföld széles. Szeptember 22-én Sheridan a Fisher's Hillt is megtámadta és ugyanaz lett a kimenetel. Early megint visszaszorul, Stantontól délre, ahol már a Blue Ridge hágói kezdődnek. Az egész völgy megnyílik az északiak előtt és megkezdik Grant parancsa alapján a felégetését, a Burninget. Malmok, termés, jószág, mindent megsemmisítettek.(1)

Ezen a ponton sokan azt hitték, hogy a hadjáratnak vége van és Sheridan visszahúzodott Strassburg és Middletown között a Cedar-creek mentén egy magaslaton kiépített védelmi állásba, a Massanutten hegytől délre. Október 15-én Sheridan elinult egy washigntoni haditanácsra Halleckkel és Stantonnel, ahol eldöntötték mi legyen a völgyi haderővel. Döntés: Early nem képvisel fenyegetést többé, át lehet csoportosítani Petersburg alá. De a völgyben elszenvedett vereségek után Lee erősítésként Kershaw hadosztályát is a völgybe küldte és utasítást adott Earlynek, hogy lényegében nyerjen egy ütközetet.(2) Október 19-én Early vakmerő támadást indított és kezdetben igen sikeres előrenyomulást ért el Cedar Creeknél. A déliek egész éjjel három oszlopban meneteltek, hajnalhasadta előtt egy igen nagyfokú koordinációt igénylő, rizikós támdást indítottak a ködben, mely teljességében meglepte az északi hadsereget. Az uniós hadsereg három hadtestből állt. A VIII. hadtest, másnéven a Nyugat-Virginiai hadsereg a balszárnyat védte. Kézápütt a XIX. hadtest szállása volt, a jobbszárnyat pedig a VI. hadtest alkotta. A támdadás egymás után megszalasztotta mindet, az egész táborkat elfoglalták és vagy 5 mérföldet szaladtak kb. északi irányba, Middletownon túlra. Reggel 7:30-ra úgy tűnik, hogy a déliek ismét egy hihetletlen győzelmet arattak. Délután azonban az újjászerveződő északi erők támadása lesöpörte a délieket a csatatérről. Hogy történhetett ez?(1)

Október 17-én Early felküldte John B. Gordont és Jedediah Hotchkiss főtérképészt a Massanutten hegyi megfigyelőállásba, ahonnét prímán megfigyelhették az uniós hadsereget és előállhattak a rizikós tervvel. Két és félszeres túlerejű ellenséget, magaslaton beásott védelem mögött öngyilkosság megtámadni, ha nincs meglepetés. Tehát a meglepetés elengedhetetlen része volt a tervnek. Normális esetben mindenki napkeltekor támadott, tehát a megelőző felvonulásnak az éjszaka leple alatt kellett megtörténnie. Gordon önveszélyes terve szerint kb. a hadsereg felével a legdélebbi felvonulási úton, egyes sorban, a katonák kétszer is átkeltek a Shenandoah-folyó északi ágán a kiindulási pozícióba kerüléshez. A másik két hadoszlopnak ezalatt két északabbra levő ösvényen kellett felvonulnia és elfoglalnia a helyét, észrevétlenül és pontosan időben. Ilyesfajta percre pontos felvonulás, méghozzá libasorban szinte elképzelhetetlen volt. A sikeres felvonulás automatikan azt jelentette, hogy a támadáskor a déli hadsereg mindhárom ponton lokális erőfölényt tudott teremteni és ezáltal dominióeffektussal az egész északi erőt meg tudták szalasztani. Campbell szerint ez nagyobb fegyvertény volt a Chancellorsville-i győzelem. Jackson támadása órákkal a terv szerinti idő után indult, ezért sötétedett be korán és kellett előremennie az ellenséget kikémlelni, minek következtében visszatéréskor saját katonái lelőtték.

A VIII. hadtestben James Thoburn, Rutherford B. Hayes és J. Howard Kitching ideiglenes hadosztályának egyes elemei voltak jelen. Megszaladásukkor Hayes, az USA későbbi elnöke majdnem fogságba esett. Utánuk elesett a XIX. hadtest főhadiszállása, amely a lövészárkokat a Cedar Creek felé nézve ásta ki - erreföl a támadás hátulról érkezett, így a fedezék nem ért semmit. Hétkor elesett a hadsereg főparancsnokásága is, egyedül a VI. hadtest harcolt még a temető környékén ellenállva kb. további másfél óráig. De végül őket is meghátrálásra kényszerítették. 10:30-ra mindhárom hadtestet kiverték a csatatérről, sokan megadták magukat, másokat menekülés közben lelőttek, az elfutók pedig a fegyvertől kezdve a lőszeren át a zsákjukig mindent elhajigálva menekültek és Middletown mögé vonultak vissza. Szinte az egész uniós tüzérség zsákmányul esett. Az északi erők kétharmada teljes összevisszaságban, a tisztek parancsára nem hallgatva özönlött visszafelé. Ekkor a déli támadás momentumát kezdte veszíteni, a déliek megállnak a temetőtől valamivel északra és hagyják, hogy az uniós erők vagy egy mérfölddel Middletowntól északra újraszerveződjenek.

Gordon és Early a támadás után találkoztak először a nap folyamán. Gordon négy évtizeddel a csata után megjelent memoárjában Earlyt vádolta meg a támadás nem folytatásával. Először 1884-ben beszélt róla, de memoárja idején Early tíz éve már halott volt. Early már 1866-ban megírta a saját verzióját. Eszerint a katonák a hatórás ütközet és az egész éjjel való menetelés miatt kimerültek voltak, a VI. hadtest szervezetten vonult vissza, a lovasság érintetlen volt és a katonák nagy számban nekiálltak fosztogatni, ahelyett, hogy a frontvonalon védekeztek volna. Gordon mindne erejét latba vetve gyűjtötte a beszámolókat, hogy a fosztogatás nem történt meg. A katonák levelei, beszámolói és könyvei arról tanúskodnak, hogy de igen. A katonák hetek óta nem ettek egyetlen normális étkezést sem, a bakancsaik szétszakadtak és mezítláb voltak, úgyhogy nekiálltak élelmet, ruházatot, lábbelit keresni, mikor a létszámuk eleve két és félszer kevesebb volt, mint az uniós. Ilyen körülmények között persze, hogy meg kellett állítani az előrenyomulást. Early lovassága nem is vett részt a harcban, amúgy is súlyos veszteségeket szenvedett korábban és a terv szerint nem tudott lépést tartani a gyalogság vonulásával. Hátra kellett hagyni. Gordon hadteste még megpróbálkozott egy támadással, de erről az uniós feljegyzések csak mint erőteljes járőrharcokról emlékeztek meg, annyira nem volt benne erő. Délután négykor aztán jött az uniós ellentámadás. Addigra Early elvitette a csatatérről az 1000 foglyot, a kézifegyvereket és a 24 ágyút. Négykor már sötétedett, így a nap vége nem volt távol. Early nem hitte el, hogy a megtört uniós hadsereg még aznap képes lett volna ellentámadásra, hanem majd visszavonul Winchesterig.(1) A legfőbb uniós tisztek is mind ezzel számoltak.(1,2) De Sheridan a parancsa értelmében nem könyvelhetett el vereséget, így ellentámadás mellett döntött. A stábjából valaki azt javasolta, hogy mutassa meg jelenlétété a hadseregnek, mert ez visszaállítja a morált, így Sheridan le-föl lovagolt a sorok előtt, és valóban a katonák összeszedték magukat tőle.(2) A lovasság ellentámadása először kemény ellenállásba ütközött, de a létszámfölény miatt olyan könnyen a szárnyak mögé tudtak kerülni,(2) hogy az pánikot váltott ki a déliek sorában, hogy a hadsereg nagyja ugyanolyan dicstelenül megfutott, mint amilyen dicsőségesen harcolt a délelőtt folyamán. Ramseur ás pár embere hősiesen védte a vonalat, de R. elesett.

Az ütközet után Lee újabb letolást küldött Earlynek és elvonta a csapatai legtöbbjét Gordon vezetésével. Alig 1300 főt hagyott ott. De Campbell szerint Lee egyszerűen nem tudta elhinni Early jelentését, hogy mekkora létszámhátrányban volt. Douglas Southall Freemen ezt kritzálta is, mint Lee hibája.

Campbell Atlanta elestét és a Cedar Creek-i sikeres ellentámadást ugyanolyan súlyúnak érzi annak tekintetében, hogy mennyit segítettek Lincoln újraválasztásában. Atlanta szeptemberben volt, ez pedig október második fele. Sherman decemberig el sem indult a March to the Sea-re. A választás napján a Sheridan's Ride-ról írt költeményt rakták az újságok címoldalára, hogy emlékeztessék a választókat arra, hogy a háború nyerésben van.

A Hop's Hill-i összecsapásnak hat nappal Cedar Creek előtt alarmíroznia kellett volna az Army of the Shenandoah-t, hogy Early esetleg mégsem annyira tehetetlen, mint amennyire gondolják, de a Winchesteri és a Fisher's Hill-i győzelmek után teljesen leírták őket. Elvesztették a déli hadsereg iránti tiszteletet.

Gail Stephens: Jubal A. Early in the Valley 1864 szerkesztés

{{cite web|url=https://www.youtube.com/watch?v=NQh8rRYiju0| title=Chicago Civil War Round Table Nov 2011 - Gail Stephens | author=Gail Stephens| publisher=NPS Gettysburg| accessdate=2017-09-02| language=angol}}

Az általános elképzelés szerint Jubal Early egy kudarc, mert a 64 őszi völgykampányra összpontosítanak. De ha feltesszük a kérdést, hogy miért volt ott egyáltalán, akkor azt látjuk, hogy azért, mert Lee odaküldte Grant előinek megosztását kikényszeríteni. Ebben a tekintetben nagyon is sikeres munkát végez, noha Washington elfoglalását nem sikerül megvalósítania több szerencsétlen körülmény és két ragtag union hadseregrész miatt. A völgy központjától délre még mindig érintetlen, áramlik onnan az ellátmány. Délnyugat-Virginia ad sót és ólmot a Konföderáció számára. Ezt a vidéket a Virginia & Tennesse RR vonala kötötte össze Richmonddal és ennek a nyomvonalán feküdt Lynchburg, hadianyaggyár, kórházközpont és raktározóhely mindenféle hadianyag számára. Grant David Hunter vezetésével 18.000 embert küldött a Shenandoah völgybe. Hunter Lynchburg ellen vonult, Davis parancsba adta Lee-nek, hogy Lynchburgöt meg kell védeni, Bragg, az elnök tanácsadója pedig azt írta Lee-nek, hogy ha ezt a fenyegetést elhárítják, akkor nyitva az út Washington felé, ergo ez az ő ötlete volt. Halleck 48.000 embert küldött Washingtont védő erődökből a Potomac hadsereghez irányított, ezek voltak a heavy artillery katonák. Ezután már csak local militia és a járóképes sebesültek maradtak Washingtonban.

Lee tudta ez, ezért a II. hadtest 19.000 emberét és két zászlóaljnyi tüzérséget, 24 ágyút a völgybe küldött. Parancsnoka Jubal A. Early. 63 őszén már szolgált egyszer független feladatkörben a völgyben és a Virginia & Tennessee RR-on portyázó uniós lovasságot üldözgette. Jól teljesített, ismert volt róla, hogy hajlamos támadni, sokkal inkább, mint védekezve kivárni és döntésképes volt. Beosztott tisztjeivel elég rossz volt a kapcsolata a modora miatt és a völgybeli lovassággal szemben sem mutatott tiszteletet. De amúgy Lee ugyanazokat mondta róluk, mint Early. Early június 13-án hagyta el a Richmond környéki lövészárkokat és az elővédje 17-én ért Lynchburgbe. Hunter elővédje ugyanekkor ért oda, 17-én skirmishing, 18-án harc. Hunter stábja pontosan ettől az egytől tartott, Lee egyik hadtestétől. Hunter martinsburgi ellátóközpontból operált és nem volt elég lőszere. Hunter döntött és visszavonult - de nem Martinsburg felé, hanem Nyugat-Virginia hegyei közé. Le akart csorogni a Kanawha-folyón, felgőzhajózni az Ohio-folyón és Parkersburgnél (WV) átszállni a Baltimore & Ohio vasútvonalra és visszavonatozni a völgy északi felére. Csakhogy aszályos nyár volt, a Kanawhán nem lehetett utazni így kénytelen volt gyalogmenetben az Ohiót elérni, majd a gőzhajókat _vontatni_ a part mentén. Hunter csak azután érkezett vissza a völgy északi felébe, hogy Early már átkelt a Potomac-en. Erről még csak nem is értesített senkit. ((nyilván érezte, hogy ez melléfogás volt))

Early átmasírozott a völgyön és csak Stauntonban állt meg egy fél napra. Ott kimustrált mindent, ami a gyors haladást akadályozta. Csak 12.000 gyalogost, 3500 lovast és 36 ágyút vitt magával. Stauntonból táviratot küldött Lee-nek: "I will proceed according to your instructions to threaten Washington and if I find a chance to take it." A háború után tagadta, hogy valaha szándékában állt volna bevenni Washingont. Július 5-ére mindenesetre kivert a helyőrséget Harper's Ferryből és Martinsburgből felüldözte a Maryland Heightsra. 5-én átkelt a Potomacen 8-án már Fredrickben volt, ráfordult a Georgetown turnpikera, a legjobb Washington felé vezető útra. 5-ig az uniós vezetés reakciója szinte semmi nem volt. Halleck azt hitte, hogy lovasportya és Hunter majd elintézi, amikor visszaérkezik. Grantet ugyanebben a szellemben informálta. Grant 5-én foglyoktól megtudta, hogy a II. hadtest nincs Richmondban, hanem Marylandbe ment. Táviratozott Hallecknek, hogy küld egy hadtestet oda, de Halleck azt mondta, majd Hunter, csak dismounted cavalry-t küldjön, hogy felderíthessen vele ((???)). Grant ennek ellenére a VI. hadtest harmadik hadosztályát is Baltimore-ba hajózta. Onnan a Baltimore & Ohio RR-on Harper's Ferrybe kellett volna menniük Hunterhez csatlakozni. Azt sem tudták, hogy HF időközben déli kézbe került.

MG Lew Wallace a Middle Department főnöke volt Baltimore-ban, Delaware és Maryland nyugati fele tartozott az irányítása alá a Monocacy folyóig. Lew Wallace saját felderítői a vezetés értesüléseivel szemben azt mondogatták, hogy ez bizony egy konföderációs hadsereg, ezért minden összegyűjthető erejét, összesen 3200 fő ohioi 100 napos önkéntest és marylandi miliciát egy hatlöveges üteggel kiküldte a parancsnoksági területe szélére a Monocacy junctionhöz. Itt a B&O RR egy nagy vashídon kel át a Monocacy fölött, ami a nyugati csapatmozgatásokhoz esszenciális útvonal volt. Wallace ezt a hidat meg akarta védeni, de ezen túlmenően nem voltak harci tervei. Július 5-én azonban rádöbbent, hogy Lee veteránjai közelednek. Ekkor megértette, hogy az ellenség esetleg Washington felé akar haladni, aminek a védelmét kiürítették. Késleltető harcot akart vívni és kideríteni, pontosan milyen erővel áll szemben. Jubal Early 8-án este ért Fredrickbe és alkudozni kezdett a városra kivetett 200.000 dolláros hadisarcról. Ekkor harminc mérföldre vannak Washingtontól. Wallace táviratozik, Hallecknek, hogy egy három fegyvernemből álló konföderációs hadsereg igyekszik Washington felé, és ő védelmi állásba vonul az úton, késleltetni. Halleck ekkor észhez kapott. Ekkor már kéri az erősítést Granttől, melynek hiányában kétségesnek tartja, hogy megvédhessék Washingtont.

Július 9-én Wallace egész nap feltartja Earlyt 6500 katonával és a hat ágyújával (ekkorra a hatodik hadtest harmadik hadoszálya már vele volt). Early ekkor 12.000 katonával, 36 ágyúval és 1.100 lovassal rendelkezett, a többi a vasútvonalat rongálta. Wallace remek védelmet épített ki. Csapatai dombokon álltak, előttük meg a folyó. Early megértette, hogy meg kell kerülnie, de ez elvitte a nap nagyobbik részét. Az uniós katonák rém büszkék voltak a helytállásukra. Grant a hatodik hadtest maradékát City Pointhoz vezényelte és hajókra rakatta. Washingtonban pakolnak, újságban pánik. Early dél felé érhetett Fort Stevenshez, a legészakibb erődhöz. Csak 209 ohiói száznapos védte ekkor de jöttek Montgomery Meigs szállásmester titkárai, a dismounted cavalry és local militia. Earlynek csak Rodes hadosztálya érkezett meg egyelőre a rekkenő hőségben. Early és Gordon sorba próbálta rendezni őket. 50 méterre jutottak Fort Stevenshez. Az uniós katonák előjöttek az erődből és visszaszorították Rodes fáradt csapatait. Éjszaka a konföderációsok még talpon voltak, tervezgettek, de időközben megérkezett a VI. hadtest Washingtonba.

Early elvonult és a VI. hadtest követte. Snickerstownnál ütközetet nyert és ezután július 24-én megverte az időközben leváltott Hunter csapatait, akiket George Crook vezetett a második kernstowni ütközetben. Mivel Hunter abban a kis időben mialatt ellenőrzése alatt volt a völgy felégette számos prominens szecesszionista házát, kikülde John McCauseland és Bradley Johnson lovasságát Chambersburgbe. 100.000 dollárnyi aranyat, vagy 500.000 dollárnyi készpénzt követeltek. Chambersburg abban reménykedett, hogy uniós lovasság majd megmenti őket, de rosszul gondolták és így a déliek felgyújtották a várost. Grantnek elege lett a töketlenkedésből és megírta Lincolnnak, hogy tennie kell valamit. Így aztán Early ellen összegyűlt a VI. hadtest, a XIX. hadtest, Hunter hadserege, összesen 35.000 ember, plusz két hadosztálynyi lovasság, 8.000 fő. Nem kicsit egyenlőtlen erőviszonyok. Ebből következett a harmadik winchesteri, fisher's hill-i és Cedar's Creek-i vereség.

Early bár soha nem házasodott meg, de tulajdonképpen két szeretője is volt, egy fehér és egy fekete, akikkel külön családban élt.

Robert Tyler Wood kiötlötte, hogy lovasság és a tengerészgyalogság egyszerre támadja meg Point Lookoutnál levő uniós fogolytábort és szabadítsák ki a foglyokat, akik csatlakozzanak Early hadseregéhez. Davis engedélyzte, de valaki kiszivárogtatta a sajtónak a tervet, az uniósok elolvasták és megerősítették a tábor védelmét. Davis leállította a tengeri műveletet, de Early kiküldte Bradley Johnson lovasságát, akik mikor látták, hogy mekkora erő védi Point Lookoutot, vissza lettek rendelve.

Lew Wallace Shilohnál és Jubal Early katonái tisztelték őt, de nem szerették.

Christopher Gwinn about George G. Meade szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=IYXkZb9vJYM| title=Sacred Trust Talks 2014 - Christopher Gwinn| author=Christopher Gwinn| publisher=Gettysburg College| accessdate=2016-11-11| language=angol}}

Meade mellőzöttsége és tevékenysége Gettysburg után, a War Council előtti megpróbáltatása és ifjúkora, apja adósságai, sikertelen mérnöki karrierje, állandó pénzügyi zavarai.

Lova Old Baldy volt, aki egy évtizeddel túlélte gazdáját és végül egy múzeumban állították ki a fejét. Többször megsebesült a háborúban, mégis jóval kevesebben ismerik, mint Lee lovát, Travellert. Meade emlékművét az 1920-as években elmozdították Washingtonból, és két évtizedre raktárba dugták. Senki nem hiányolta. Meade maláriás lett Floridában. Meade Zachary Taylor mellett harcolt Mexikóban. De őt nem léptetik elő a háború folyamán. Húsz év katonai szolgálat után még mindig csak százados 1860-ban és a Nagy Tavaknál vezeti a topográfiai mérnökbrigádot. Tudja, hogy a háború a katonának előléptetést és fizetésemelést hoz, noha háborút nem kíván. A Constitutional Union partyra szavaz az egység megőrzése és a kompromisszum jegyében. De félelmeit beteljesítve a dél elszakad. 1861 augusztusában egy pennsylvaniai tartalékdandár parancsnoka a Potomac hadsereg kötelékében. A Peninsula hadjáratban Glendale-nél megsebesül, hazamegy Philadelphiába gyógyulni és a második Bull Runra tér vissza, még mindig dandárparancsnokként. Szeptember 14-én South Mountainnál már hadosztályparancsnok. Antietamnál Hooker megsebesülése után az I. hadtest ideiglenes parancsnoka. 1862. novemberében az önkéntesek vezérőrnagyává léptetik elő. Fredericksburgnél az uniós hadsereg egyetlen értékelhető haditettét viszi véghez. Ezért kapja meg az V. hadtest vezetését. Chancellorsville-nél hozzáértéssel vezeti katonáit.

1863 második felében, és őszén már aggódik a parancsnoki beosztásáért és a Mine Run hadjárat kudarca miatt. november végén már óriási politikai nyomás alatt állt, hogy támadjon, míg az időjárás lehetővé teszi. Kiterveli, hogy ki fogja mozdítani Lee-t a Rapidan melletti erődített állásából és oldalról támad. Nagyon hasonló Grant Overland hadjáratának céljához. November 26-án indul meg és esni kezd és az utak sárosak és lelassítják a menetelést. Lee kicsit visszavonja hadserege egy részét és a Mine Run mellett állásokat alakít ki. November 27-én Gouvereur Warren a II. hadtesttel eléri a konföderációs pozíciót és azt írja Meade-nek, hogy bevehetőnek tartja őket és másnap támad. Másnap reggel már sokkal erősebbnek néz ki az egész és most már azt véli, hogy Fredericksburgszerű vereség nézne ki belőle, ha támadnak. Meade lefújja a támadást, erkölcsi bátorságot tanúsítva, mert tudja, hogy őt fogják hibáztatni érte. De katonái életének megóvása érdekében a nem támadás mellett dönt. A Potomac hadsereg katonái szívükbe zárták ezért a döntésért. Az V. hadtest egy tisztje azt írta: „Meade's conduct in the last campaign has fastened his name firm in the hearts of those who compose this army.” Egy másik tiszt szerint: „If Meade ever did a noble act in his life it was when he concluded not to fight Lee.”

Meade átszervezést tart szükségesnek, mert a Potomac hadsereg ereje sokat csökkent 1863 folyamán. A nyugatra vezényelt XI. és XII. hadtest soha nem tért vissza. A sorozás és a fejpénz nem oldotta meg a gondokat. A fejpénzért beállók állandóan dezertáltak, a sorozottak teljesen megbízhatatlanként viselkedtek. Plusz Newton és French nem teljesít jól. Hogy az átszervezési terveit keresztülvihesse, sokat kellett Washingtonba járnia a Brandy stationbeli szállásáról.

Eközben 1864. március 2-án minnesotai Morton Wilkinson szenátor kiegészíti korábbi szavait, melyben a Potomac hadsereget inferiornak írja le Lee-vel szemben. De mivel politikus és választás lesz, vissza kell vennie a szavai erejéből, nehogy a minnesotaiak megorroljanak rá és a kritikát a Potomac hadsereg felől Meade-re irányítja át. 28:00 körül. Ebben megemlíti, hogy Meade visszavonult volna Gettysburg alól, ha nincsen nincs Reynolds, aki már a visszavonulási parancs megkapása előtt harcba bocsátokozott. Meade gettysburgi győzelmének lehúzását igen nehezen viselte, mivel kb. élete főművének tekintette. Sickles és Butterfield állt a szarkavarás hátterében. Sickles október 18-án visszakérte a beosztását Meadetől a Potomac HQ-n. A Joint Committee on the Conduct of the War ráharapott Sickles vádjaira. 1864. február 26-án elkezdik az ülésezést, az első tanú Sickles. Március 3-ra már elég bizonyítékkal vélnek rendelkezni, hogy Meade-et elmozdítsák, úgyhogy Lincolnhoz mennek. Lincoln megkérdezte, kit akarnak helyette. Wade és Chandler azt mondták ők elégedettek volnának Hookerrel a maguk részéről, de bárki, akit az elnök gondol. Március 5-én valszeg Lincoln ösztönzésére beidézik Meade-t, akinek lövése nem volt, mi folyik a háta mögött és tegyen vallomást, hogy is volt a dolog. Háromszor jelenik meg a bizottság előtt és egyre vehemensebben tagadta, hogy valaha is vissza akart volna vonulni Gettysburg alól. Az újságok minden korábbi tettét megkérdőjelezték és a reputációja romokban hevert. Grant ezzel szemben pajzsra van emelve a sajtóban és ezt Meade eléggé eltúlzottnak érezte, mivel neki Lee-vel szemben kellett győznie, míg Grantnek Braggel, meg Pembertonnal szemben. Ráadásul Grant családját és származását is elég vidékinek gondolta a maga philadelphiai backgroundjával szemben. Annak örült, hogy Grant vezénylő tábornoki kinezevésével és keletre jövetelével mentesíti a politikai nyomás alól, de abban már egyáltalán nem volt biztos, hogy Grant meg akarja őt tartani a pozíciójában. Valószínűnek tartotta, hogy Shermannel fel akarja váltani. 1864. március 10-én Grant leutazott a Brandy Station Hq-hoz. Grant kiöltözött teljes díszegyenruhába, amit elég ritkán tett meg. Meade ezredzenekarral fogadta, mikor leszállt a vonatról. Meade azt mondta neki, hogy nem veszi szívére, ha leváltja és Shermannel fogja felváltani, csak adjon neki bármi más beosztást, ahol szolgálhat. Úgyhogy másképp dönt, állandóan a Potomac hadsereggel fog tartani, de a parancsnok Meade marad. Meade azonnal levágta, hogy minden jövendő babért ő fog learatni, ahogy azt a feleségének meg is írta.

Wilderniss 18000 és Spotsylvania újabb 18000 vesztesége után az Overland hadjárat Petersburg ostromába megy át. Meade azt írta a feleségének: „I think Grant has had his eyes opened, and is willing to admit now, Virginia and Lee's army is not Tennessee and Bragg's army.” Granttel való kapcsolata egyre romlott. Wilderniss még Meade csatája volt, de a kettőjük stílusa nagyban eltért és Grant keretutasítások helyett áttér kézi vezérlésre. Sheridannel való konfliktusában nem áll mellé.

Edward Cropsey a Philadelphia Inquirertől egy alapvetően elismerő cikket akart írni róla, de megemlítette benne, hogy egy alkalommal Grant mentette meg a Potomac hadsereget a végzettől, amivel egy olyan pletykára utalt, hogy Meade vissza akart vonulni a Wilderniss alól, csak Grant nem engedte neki. Mikor ezt Meade meghallotta eldurrant az agya, hogy megint kezdődik a visszavonulási vegzálás és szamárhátra ültetve Cropsey-t nyakába akasztatott egy táblát, hogy a hadsereg hazugja és kidoboltatta a táborból. Innentől fogva a sajtó egységesen Grant hadseregeként írt a Potomac hadseregről, hacsak nem történt valami negatív, mert akkor Meade volt a vezető.

D. Scott Hartwig: "Despair, Defeat, Redemption and Determination: The Army of the Potomac in 1863" szerkesztés

{{cite web|title="Despair, Defeat, Redemption and Determination: The Army of the Potomac in 1863" - Sacred Trust Talks 2013 - D. Scott Hartwig |url=https://www.youtube.com/watch?v=66p8t8jIY9o&list=PLC0CE0308C87EB440&index=54 | author=D. Scott Hartwig| publisher=Gettysburg Foundation| accessdate=2016-10-28| language=angol}}

Gettysburg után a Potomac hadsereg létszáma tovább apad a leszerelőkkel. Chancellorsville 17 304 fő veszteség. Kilenc hónapos és kétéves szolgálat után leszerelők: 23 000 fő. Gettysburg: 27 000 fő veszteség. Január és július között 67 000 fő-vel csökkent a létszám. Szeptemberben a XI. és XII. hadtest a nyugati hadszíntérre távozik. A Potomac hadseregnek újoncokra van szüksége, de a háború elejének önkéntesei már nincsenek. Háromfajta újonc érkezik: - a 63-ban önként jelentkezők már csak 1000 dolláros fejpénz ellenében vállalták a katonaságot. A veteránok sorozottaknak hívták őket, noha önkéntesek voltak. - valódi sorozottak - helyettesítők - ők a valódi besorozottak helyett vállalták a szolgálatot pénzért. A hadsereg egyik fajtát sem becsülte sokra. Egy részük szökött katona volt, aki más név alatt és más városban újra jelentkezett a fejpénzért - és feltett szándéka volt újra megszökni és újra beállni fejpénzért. Az ilyeneket állandó őrizet alatt kellett tartani. A kontraszt a régi önkéntesek morálja és köztük éles volt. Az újak klikkekbe és klánokba tömörültek, loptak és verekedtek egymással. Meade kivégzésekkel igyekezett gátat vetni a rémisztő méretet öltő szökéseknek. 1863. november 20-án a 81 000 fős létszámból csak 63 000 fő volt szolgálatra felszerelve. 21 000 fő veterán szerelt le 1864. szeptember 1-jén. a kormányzat által az újrajelentkezés ösztönzésére beígérték, hogy amennyiben az ezred 3/4-e újrajelentkezik, akkor 30 napos eltávozásra mehetnek, 700 dollár fejpénzt kapnak és megtarthatják addigi ezredszervezetüket, nevüket és jelvényeiket, zászlaikat. 1864 márciusának végéig Meade jelentése szerint 28 767 veterán jelentkezett újra.

1) Mi volt a célja Stuart lovassági műveletének a harmadik napon Gettysburgtől keletre? Stuart valószínűleg az északi vonalak mögé lett küldve, de miért? Valószínűleg nem azzal a céllal, hogy onnan támadja az északi védelmi állásokat. Évtizedekig ezt gondolták erről, de Lee sohasem használta így a lovasságát, mert nagyon értékesek voltak. Ha egy lovat megöltek, akkor a lovas nem tudott tovább szolgálni, amíg nem keresett magának egy új hátast. A déli lovasság fele állandóan out of service volt, mert lovakat próbáltak szerezni a szolgálathoz, vagy otthon, vagy bárhol. Merthogy az állam nem adott lovakat. Tehát valószínűleg az üldözés útját akarta velük elvágni és a line of commandet támadni, portyázni. Lee meg volt róla győződve, hogy ő győzni fog, a déli gyalogság meg fogja futamítani az északiakat. Ha pedig azok visszavonulnak, akkor a Baltimore turnpike és a Tawnytown úton fognak menekülni.

A harmadik napon Gettyburgnél Stuart-Gregg lovassági összecsapás.

2) Meade kritzálva lett, hogy nem üldözte Lee-t. Honnan tudta volna, hogy Lee visszavonul és nem csak egy másik védelmi vonalat épít ki? Meade-nek ott nem volt világos. Kiküldte a VI. hadtestet, hogy derítse ki, mi a helyzet. Sedgwick túl óvatosan járt el, de a tőle jövő információ megerősítette, hogy ANV tényleg visszavonul. Ekkor Frederickbe kellett mennie lőszer- és ellátmányvételezés céljából. Csak abban reménykedhetett, hogy a lovassága rajtaütései lelassítják az ANV-t. Ez Stuart lovasságának utóvédharcai miatt csak részben sikerült. Amikor Williamsportnál elérték Lee hadseregét, már be volt ásva. Meade 13-ra támadást rendelt el, de rangidős tábornokai egymás után vélték úgy, hogy a támadás nem kecsegtet a siker esélyével. Antietamnél beásatlanul és logisztikai lehetőségein túl is óriási veszteségeket tudott okozni a Potomac hadseregnek. Fredericksburgnél beásott állásokban verhetetlen volt. Gettyburgnél a vad támadása a beásott állásokon vérzett el. Meade úgy érezte, hogy ha ő a Gettysburg alatt 23 000 főt és két legjobb hadtestparancsnokát elveszítő, meggyengült Potomac hadsereget nekiereszti egy esetleges mészárszéknek, akkor az eddigi eredményeket is kockára teszi. A hadjárat nagy iróniája, hogy mikor vége lett, mindenki elégedetlen volt az eredménnyel. Lee és Meade egyaránt benyújtotta lemondását.

3) A New Yorki sorozás elleni felkelés leverése hogyan érintette a katonák morálját? A leverő hadosztályokét feldobta, mert semmi szimpátiát nem éreztek olyanok felkelése iránt, akik helyett ők harcolnak.

D. Scott Hartwig: “To Antietam Creek: The Maryland Campaign of 1862" szerkesztés

D. Scott Hartwig: “To Antietam Creek: The Maryland Campaign of 1862" by Mr. D. Scott Hartwig (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. november 23.) Get out of the scrape - McClellan kedvelt kifejezése volt, de Lincolnt mélységesen zavarta, és azt gondolta, hogy McClellan egyenesen azt akarta, hogy Pope kudarcot valljon. 1862. aug 31-én Halleck segítségért könyörgött McClellannek, mert teljesen kiborult és kifáradt. McClellan hajnali órákban akart találkozni vele, hogy az elnököt elkerülje. Szeptember 2-án a már Washingtonba ért csapatok olyan hangulatban vannak, hogy ha nem McClellant nevezik ki parancsnoknak, akkor fellázadnak. Stanton és Chase petíciót kezdett írni, hogy hacsak McClellant véglegesen le nem váltják, akkor a kabinet feloszlatja magát. Lincoln előbb lép, mintsem azt mások is aláírhatnák: McClellant nevezik ki a városi erődítményekben levő csapatok parancsnokának. Szeptember 4-én az ANV elkezd átkelni a Potomacen és Maryland elözönlésére indul - muszáj a hadsereget kiküldeni ellene, nem lehet tovább az erődökbe bújni. Pope-ot nem lehet többé Lee ellen küldeni, mert a katonák nem viselnék el és amúgy is sikertelen. Felkérik Burnside-ot, de azzal utasítja el, hogy a legjobb választás McClellan. Szeptember 5-én Lincoln kénytelen a Potomac hadsereg vezetését visszaadni McClellannek.

Az V. hadtestben Sykes reguláris hadosztálya 3352 fő hadrafogható katonával rendelkezett. Sok alakulat feltöltetlen. 1862 nyarán újabb 300.000 újoncot hívtak fegyverbe, mert előzőleg a toborzóirodákat bezárták, mondván, hogy több katonát nem tudnak felfegyverezni, sem ellátni. 18 ezer újonc és 14 teljesen új ezred is van a sorokban, a többségük nem veterán alakulathoz került tehát. Az újonc ezredek nulla kiképzést kaptak, esetenként az ezredeseik a parancsszavakat sem tudták, valahányszor valamit változtattak formáción, káosz tört ki és az alakulat a sor végére sodródott vissza Alfeus Williams szerint. Ez alkotja a gyalogság 18-20%-át. Az óriáshadsereg mindössze mítosz.

Burnside és McClellan per Burn és Mac emlegették egymást, de a hadjárat végén még a beszélőviszony is megszűnt közöttük. Burnside szárnyában Reno és Hooker újak, utóbbit McClellan nagyon akarta, mert értékelte a harcosságát. Akkor is ha nyíltan kritizálta. A középső szárnyat Sumner vezette. Alá Joseph Mansfield és a saját II. hadteste tartozott. A XII. hadtestet Alfeus Williams vezette, mert Bankset hálisten adminisztratív vonalra helyezték. De Williams önkéntes volt és McClellan csak regulárisokat akart hadtestparancsnoknak, így a hadügyhöz fordult, akik Mansfieldet adták neki. Mansfield soha egyetlen ütközetben sem vett még részt és 62 éves volt. Sumnerről azt írta feleségének május 22-én a Williamsburgi ütközet után, hogy még nagyobb bolond, mint gondolta és kis híján a vesztüket okozta. Fraklin és Porter az ő hűséges emberei voltak, de mindkettőjük hadbíróság elé kerüléssel nézett szembe, Pope-pal való viszonyuk miatt. Porter leveleket irogatott Burnside-nak, melyben Pope vezetésének hibáit kritizálta, Burnside meg volt olyan marha, hogy továbbította a hadügynek őket, remélve, hogy ez majd illusztrálja, hogy senki nem bízik Pope-ban. McClellan kérte a hadügytől, hogy a vádeljárás álljon meg a hadjárat idejére, hogy tisztjei vezethessék csapataikat. De érthetően ez kihatott a kockázatvállaló kedvükre. A levelek Pope számára bizonyítékul szolgáltak a hadbírósági perben; ugyanő indított eljárást parancsszegésért Franklinnel szemben. McClellan vele kapcsolatban már augusztus 22-én azt írta feleségének, hogy alacsony hatékonysággal működik és egyáltalán nem energikus, nagyot csalódott benne.

Levelek haza azt mutatták, hogy 1) Ismét olyan vezető van a hadsereg élén, aki tudja, hogy mit csinál - ez Pope-nál nem volt elmondható, mert összevissza menetelések, semmi élelem, betegségek, értelmetlen parancsok. 2) A hadsereg küzdeni fog, de a vereségre lélekben való felkészüléssel; a várakozás az, hogy a Konföderációt elismerik a nagyhatalmak és ráadásul azt meg is érdemelte. Alpheus Williams bizalma visszatért McC. kinevezése után, de törékeny a hadsereg: még egy vereség és ki tudja mi történik.

A tüzérség élére McClellan Henry J. Hunt dandártábornokot nevezte ki. Hunt először nem is akarta vállalni, gondolván, hogy csak adminisztratív feladat lenne és ő döntési hatáskört akart magának. McClellan megadta neki. Hunt útközben készít lajstromot, hogy tulajdonképpen ki és milyen állapotban van a parancsnoksága alatt, milyen és mennyi löveggel, mennyi lövedékkel. Hiába volt a Potomac hadseregnek 64 ütegben 323 ágyúja, ha az I. hadosztályban a dandárparancsnokok döntöttek, hova helyezzék tüzérségüket, ami a koncentráció szempontjából teljesen kontraproduktív, míg a XII. hadtestben meg külön dandárba szervezték a tüzérséget. Ha nincs megszervezve, akkor javarészt bevethetetlenül fog várakozni valami obskúrus helyen. Antietamnél az Potomac hadseregnek nagy nehézségei voltak a tüzérségi koncentrációval. Példa a Sunken Lane-nél mindössze egy üteg támogatta az uniósok harcát. Ezzel szemben a délieknek ugyan az ágyúparkjuk másodrangú volt, sőt a lőszerük is másodrangú minőség volt, de a szervezettségük kitűnő volt, sokkal jobb mint az uniós, ezért rutinosan koncentrálták a tüzérségüket a csata folyamán és remek tüzet produkáltak.

A hadsereget napi félmillió kilogramm élelmiszert és takarmányt fogyasztott el. Amikor a hadsereg elhagyja Washingtont, akkor a szállításához szekerek kellenek. Pope alatt akkora káosz volt, hogy Rufus Ingalls alezredes, hadtápfőnök szerint se azt nem tudta, hány szállítóeszköze van, se azt, hogy a Virginiai hadseregnek mely szállásmesterei voltak szolgálatban. Ingalls olyan tehetséges volt, hogy Appomattoxig megtartotta a pozícióját. Mindenféle hiányokról panaszkodtak a katonák, de Ingalls legalább lőszerrel ellátta őket és annyi élelemmel, hogy ne kelljen rabolniuk a Maryland hadjárat során.

Ezra Carman lejegyezte, hogy Samuel Croadsale, a 128. Pennsylvaniai gyalogezred ezredese azt kérdezte tőle, hogyan kell csatasorba rendezni a katonákat, mert még nem tudta megvenni a kézikönyvet.

Why did Lee offer battle at Sharpsburg?

  • Lee nem hitte, hogy Marylandben önkéntesek ezrei jönnének zászlaja alá, vagy belép a Konföderációba; tudta, hogy unionista a szentiment
  • Lee nem bízott az angol és francia elismerésben, hanem az északi közvélemény megtörésére játszott
  • Fontos volt számára, hogy a 2. Bull Run-i csatában zsákmányolt felszerelést nyugodtan elszállíthassák onnan, további zsákmányt akart Marylandből
  • Magánál akarta tartani a kezdeményezést és fenn akarta tartani a nyomást az északi haderőn
  • A novemberi midterm választásokat akarta befolyásolni
  • Logisztikailag azonban teljesen el van szakadva a lehetőségektől, csak helyi beszerzéssel tudja ellátni a haseregét, de mivel nem akarja kirabolni Marylandet, ezért konföderációs dollárral fizet az árukért

Lee valamivel 70000 fölötti létszámmal vágott neki a hadjáratnak. Szeptember 3-5 között 3-5000 embert hátrahagynak Winchesterben, akiknek nem volt lábbelijük, vagy betegek voltak, marad 69000. Szept 5-16-ig további 6000 fő veszteség keletkezik a South Mountaini ütközetben, Crampton hasadékánál, Harper's Ferry-nél, a járőrözésben és a Frederickben hátrahagyott betegek miatt. A szeptember 17-i ütközetben tehát 63000 fővel kellett volna megvívni - ha nem lett volna a 25-27000 főre menő dezertálás, csellengés és betegség. Ami elvitte ereje 40%-át.

A Blue Ridge hegyek keleti oldalán hatol északra, hogy Washingtonra és a Potomac hadseregre fenyegetést jelentsen. Martinsburg és Harper's Ferry helyőrségét papírforma szerint vissza kellett volna vonni, mikor Lee elfoglalta Fredericket. Erre számított Lee. De ez nem történt meg. Lee háromfelől vonult fel Harper's Ferry ellen, hogy megakadályozza a menekülését. Eközben ő maga és Longstreet Hagerstownba ment, amelyet a pennsylvaniai inváziója kiindulópontjának szánt. McClellan 14-én győz South Mountainnél és a Crampton's Gapnél, benyomul a Pleasant-völgybe, ezzel Lee hadserege két egymástól elszigetelődött részre bomlott. Lee és Longstreet erőltetett menetben indult vissza dél felé. Longstreet embereinek felét elvesztette eközben, mert nem bírták a tempót és a Fox- és Turner-hágóknál egyesülve D. H. Hillel megállították az északiakat, de mivel minden lényeges emelkedőt elvesztettek, vissza kellett vonulniuk. Szeptember 14-én este 8-kor azt üzente McLawsnak, hogy a hadjáratnak vége van, a hadsereg Sharpsburg és Shepherdstown érintésével visszavonul, Jacksonnak abba kell hagyni Harper's Ferry ostromát és Shepherdstownnál kell biztosítani a visszavonulás útját, McLawsnak pedig azt üzeni, hogy "valahogy" keljen át a Potomac-en vissza Virginiába. De aztán meggondolta magát, mert ha Keedysville-nél Longstreetet és Hillt megállítva a Potomac hadsereget magára húzza, akkor lehetőséget ad McLawsnak, hogy kimeneküljön az egérfogóból. Aztán újra meggondolja magát és inkább Sharpsburgnél áll meg. Nem akar csatát vállalni.

Szeptember 15-én elesett Harper's Ferry, Lee újra lehetőséget szimatolt. Ha Jackson is tud csatlakozni hozzá, akkor mégis csatát fog vállalni. A kérdés csak az, mennyire lesz agresszív McClellan. McClellan 15-én nem kel át az Antietam túloldalára. Lee számára ezt azt jelentette, hogy McClellan megint óvatosan és kiszámítottan fog cselekedni, mint azelőtt, tehát lesz idő a koncentrációra. 15-én estére tehát vállalni akarja a csatát, pedig ekkorra a tartalék tüzérsége és a társzekerek már a túloldalon vannak. Porter Alexander szerint ezzel annyit ért el, hogy nagy kockázatot vállalt, semmi nyereség reményében. El tudta érni, hogy megöl néhány ezer uniós katonát, kb. 2/3-ad annyi saját veszteséggel, de még győzelem esetén sem tudta volna ellátni a hadseregét Marylandben, lőszere meg semmi nem maradt volna.

Overreach.

1) Potomac hadsereg és a lovasság. McClellan igen kevés hasznot csinált belőle, holott saját magának volt lovassági tapasztalata. Ő nevezte ki Pleasontont és hozta létre a lovassági hadosztályt, de a lovasság nem működött hadosztály szervezettségben, hanem dandárokban és igen gyakran ezredekben harcolt. Boonsboronál a Farnsworth dandárnak így is sikerült megfutamítani Fitzhugh Lee lovasságát, mert azok nem számítottak semmi akcióra. Pleasonton baromi rossz hírszerző volt, minden felett átsiklott a törzsének figyelme.

Mark Grimsley: Virginia Campaign, May -June 1864 szerkesztés

{{cite web| url=Virginia Campaign, May -June 1864| author=Mark Grimsley, Ph.D| title=Virginia Campaign, May -June 1864| publisher=USArmyWarCollege| accessdate=2016-11-27| language=angol}}

{{cite web| title=And Keep Moving On: The Virginia Campaign, May-June 1864| last=Grimsley| first=Mark| location=Lincoln| publisher=University of Nebraska Press| year=2002| ISBN 0-8032-2162-2| language=angol}}

Aranydollár ára kezdetben paritáson volt a zöldhasú dollárral, de aztán kezdett drágulni vele szemben. 1864 nyarán a dollár begyengült, mikor az Overland hadjárat befuccsolásával világossá lesz, hogy a háború nem ér véget, hanem a lövészárok-háborúban leragadva folytatódik tovább. 1864 júliusának közepén hirtelen nagy begyengülés: Jubal A. Early hadjárata eléri Washingtont. Mikor Early visszavonult, az ár is korrigált.

Allen C. Guelzo: Sacred Trust Talks 2016 - Did Robert E. Lee Commit Treason? szerkesztés

{{cite web|title=SSacred Trust Talks 2016 - Did Robert E. Lee Commit Treason? |url=https://www.youtube.com/watch?v=ISWXy_u3Sa8| author=Allen Carl Guelzo, PhD| publisher=Gettysburg Foundation| accessdate=2016-10-08| language=angol}}

Grant szót emel ellene, törvényességi akadályok, Virginia-Norfolk, Chase együtt nem működése, states rights megfontolások, mi a kötelessége Virginia állampolgárának. Lee lemondásának tudomásulvétele április 22 volt, nem a benyújtásának időpontja. S ekkorra már a virginiai milícia parancsnoka volt. Cameron: Lee-nek felajánlották a USA hadseregének parancsnokságát W. Scott által és Lee elfogadta azt. Lee: fogadta a rosseb. 1868. december 24-én Andrew Johnson az impeachment túlélése után mindenkinek egyetemes kegyelmet adott, akármilyen részt vett akármiben.

Allen C. Guelzo: The Uncertain President - The Mister Lincoln Lecture Series Part 3 szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=p7muh-OQjdo| title=The Uncertain President - The Mister Lincoln Lecture Series Part 3 - Gettysburg College| author=Allan Guelzo| publisher=Gettysburg College| accessdate=2016-11-06| language=angol}}

1862. április 1-jén Stanton bezáratta a toborzóirodákat, mivel meg volt győződve a háború közelgő végéről. Lincoln Delaware rabszolgáinak megváltással való felszabadulására készített egy javaslatot. A Kongresszus két Confiscation Actet is megszavazott.

Allen Guelzo: October 10, 2013: Smith Civil War Lecture szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=Rg5pnus0loE| author=Allen Guelzo| title=October 10, 2013: Smith Civil War Lecture: Allen Guelzo| publisher=| accessdate=2016-12-05| language=angol}}

Meade tippeket adott az 1864-es Hampton Roads-i konferenciára érkező déli küldötteknek, hogy a rabszolgaságnak befellegzett, de valami annál kevesebbel meg lehetne oldani a dolgokat. Kitekintés a mi lett volna ha-ra, ha a háború nem tör ki. CSA 1861 nem elmaradott és termelni képtelen nemzet, hanem a világ 4. legnagyobb GDP-jével rendelkező nemzete volt, UK, Belgium, USA után. Plusz a birkotában van a XIX. századi olaj, a gyapot.

2 turn a blockade runner hajónak fedezi az építési költségét.

Ulysses S. Grant: America’s Second Three-Star General szerkesztés

http://www.historynet.com/ulysses-s-grant-americas-second-three-star-general.htm

This article written by Ethan Rafuse and originally appeared in the April 2004 issue of Civil War Times magazine. During the Second Bull Run Campaign late in the summer of 1862, however, Halleck lost whatever chance he had to be a truly powerful general in chief when he let McClellan bully him. By the end of the year, Halleck’s role was reduced to simply a military adviser of the Secretary of War and the President. Lincoln found the situation completely satisfactory. By 1863 he had shed the insecurity over his grasp of military affairs that had led him to defer so much to McClellan. Lincoln was determined to be commander in chief in fact as well as in title. What he wanted from his general in chief was advice and translation of presidential wishes into military orders. This was exactly what Halleck gave him.

Although the Union war effort made considerable progress in 1863, few gave Halleck much credit. Moreover, Halleck accepted that part of his job was to be a lightning rod for the president; when things went wrong, he frequently got blamed. The Army of the Potomac commanders despised him. Relations between Major General Joseph Hooker and Halleck were so bad that Lincoln often dealt directly with Hooker. Major General George Meade became so exasperated with Halleck that he demanded in vain to be removed from command. Even in the West, where Halleck retained great authority with Grant and Sherman, his role was not appreciated. By 1864 all these troubles boiled down to an overwhelming sense throughout the North that the army needed a new general in chief.

Meanwhile, the idea of resurrecting the rank of lieutenant general was introduced to Congress on December 7, 1863, by Representative Elihu B. Washburne, who represented Grant’s home district in Illinois. Although Washburne was a Republican and a stalwart Lincoln supporter, Lincoln did not welcome the initiative. Lincoln was fully satisfied with Halleck and recognized that a new man, especially one holding a rank held only by the Father of His Country, was unlikely to conceive of his role the way Halleck did. More important, Lincoln was reluctant to see further honors bestowed on a man whom some in the North were touting as a presidential candidate for 1864. Congressmen, too, had fears about resurrecting the rank. Worried that Lincoln might give the third star to Halleck, the House passed an amendment to Washburne’s bill specifically designating Grant for the post (though the Senate prevented its attachment to the bill’s final version).

As Congress debated the bill, Lincoln kept silent. Grant, however, shrewdly took opportunities to make comments such as, Nobody could induce me to think of being a presidential candidate…, particularly so long as there is a possibility of having Mr. Lincoln reelected. By the end of February 1864, Lincoln had the assurances he wanted and decided to support the bill fully. After it passed with comfortable majorities in both the House and the Senate, Lincoln signed it into law on February 29 and submitted Grant’s name to Congress as his choice to fill the post.

The law reviving the lieutenant generalcy did not answer the enduring questions of exactly what authority the general in chief had over the army and what his relationship was with the civilian officials responsible for running the war. So, as was the case with all his predecessors, Grant’s power as general in chief would largely depend on the personal relationships he could forge with his subordinates and superiors.

Within the army, Grant’s personality, rank, and record of success immediately enabled him to exercise much greater power than Halleck had. He possessed the full trust of his two principal field commanders — Sherman and Meade — who not only respected his rank and office, but also had full confidence in his character and military judgment. There would be none of the grudging acceptance of orders or attempts to circumvent the general in chief’s authority that had plagued Halleck. Grant understood, on the other hand, that he would not have the unquestioned authority McClellan had briefly enjoyed. His plans would win approval only when they matched Lincoln’s own thinking, a fact that had been impressed upon Grant before his promotion. In January 1864, he had suggested putting 60,000 men from the Army of the Potomac on boats and sending them to North Carolina to conduct a massive raid on Confederate communications. But Halleck had rejected the proposal and impressed upon Grant that no plan that involved taking significant forces away from the line between Washington and Richmond had any chance of winning approval.

Lawrence L. Hewitt on: Civil War Myths" szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=2OQHi8Pd8uM&t=2397s&list=PLC0CE0308C87EB440&index=85| title=Chicago Civil War Round Table Meeting Nov 2013 - Lawrence L. Hewitt on: Civil War Myths"| author=Lawrence L. Hewitt| publisher=Marc Kunis| accessdate=2017-01-21| language=angol}}

Lloyd Tilghman Champion Hill-en halt meg Vicksburgben. F. W. Merrin főhadnagy nem volt ott Tilghman halálakor, mert négy órával korábban hátravezényelték, mégis ő lett a zsinórmérték ebben a kérdésben. Ed Bearss is rá hivatkozott.

1934-ben írta meg John Thompson Stuart életrajzában, hogy Lee azzal fogadta Jeb Stuartot, hogy Well, General Stuart, you are here at last. Douglas Southhall Freeman is így idézte a Lee's Lieutenants-ben. 1957-ben Burke Davis előjött azzal, hogy Lee magasba emelte a kezét, mintha meg akarta volt ütni Stuartot. Se Stuart, se Lee nem hagyott feljegyzést, vagy beszámolót senkinek arról, hogy mi történt. Lee egyetlen törzstisztje sem említette ezt.

Samuel J. Martin 2011-ben megjelent Braxton Bragg, CSA c. életrajzáig senki nem vette a fáradságot, hogy utánanézzen, vajon Grant Bragg sztorija stimmel-e. Azóta tudjuk, hogy ez így nem történhetett meg, mert Bragg egyetlen állomáshelyén sem álltak fenn a megjelölt viszonyok.

Bragg és Polk egymás ellen acsargása tulajdonképpen talán nem is az ő konfliktusuk volt, hanem Hardee lázadása Bragg ellen, ami valamikor 1862 júliusa és novembere között törhetett ki. Polk sokkal népszerűbb volt Hardee-nál, de Hardee volt a szakmai hozzáértés és őt övezte a szakmai elismertség. Polk talán csak az ő szócsöveként szolgált.

Forrest és Bragg egyáltalán nem voltak olyan rossz viszonyban. Bragg engedélyezte Forrest áthelyezését. Aztán mikor Earl Van Dornt megölték, Bragg vezérőrnaggyá akarta előléptetni Forrestet, aki nem fogadta el. Bragg ennek ellenére nekiadta Earl Van Dorn lovashadtestét. 1863 szeptember végén az eltávozáson levő Forrest megtudta, hogy Bragg néhány egységét Wheeler alá rendelte, és tiltakozott ellene. Bragg azt mondta, hogy mikor visszajön, visszakapja az embereit is. A híres összecsapás köztük szeptember vége és október közepe között zajlott le valamikor a legenda szerint. Forrest a Missionary Ridge-en berongyol Bragg táborába és nevezetes szózatát tartja. Sem Bragg, sem Forrest soha nem említette mit mondtak egymásnak. A sztorit 1899-ben jelentette meg James B. Cowan, aki állítása szerint követte Forrestet a sátorba és 1899-ben az egyetlen életben levő ember volt közülük... 1863. december 8-án, kb. nyolc héttel ezután Forrest már West-Tennessee-ben szolgál. Forrest hosszú levelet ír abszolút udvarias hangnemben, obedient servantként aláírva. Négy nap múlva kinevezték vezérőrnaggyá, főleg azért, mert Bragg nyomta az ügyet. Hewitt szerint soha nem volt semmilyen ellenségesség a két ember között. Forrest szemtanúk láttára lelőtte egyik saját tisztjét, Bragg felakasztatta egy katonáját egy csirke megölése miatt.

Deserters who didn't. A polgáháború ezrei, akik dezertőrként voltak nyilvántartva, valójában a tábori kórházakban haltak meg. Az 1860-as és 70-es évek népszámlálását összehasonlítva jó csomóan hiányoztak. a hivatalos 650 ezer halott, Hackers szerint 752-851.000 is lehetett.

No salute at Appomattox. Az északi csapatok azért álltak vigyázzban a déliek elvonulásakor, mert vigyázz közben nem lehetett pofázni, így nem inzultálhatták a délieket. Szegény John B. Gordon félreértette és tiszteletadásként értelmezte a gesztust. 1903-ban megjelentetett J. B. Gordon memoár leírja ezt a tisztelgést. Hewitt szerint Gordon tudta, hogy nem volt tisztelgés semelyik oldalról, de a gyerekek és unokák generációjára ezt akarta hagyni.

Lawrence Lee Hewitt: Confederate General Richard Heron Anderson szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=7PsyLAf0vg4| title=CWRT Feb 2018 Lawrence Lee Hewitt: “Confederate General Richard Heron Anderson”| author=Lawrence L. Hewitt| publisher=Marc Kunis| accessdate=2018-02-26| language=angol}} Lee and his Generals - Essays in honor of T. Harry Williams. Ed Bearss szerint R. H. Anderson Lee negyedik számú hadtestparancsnoka volt. Egyetlen szobra sincs sehol, nem hagyott memoárt, alig emlékeznek rá. 1821-ben született Dél-Karolinában, apja sebész volt, aki vagyonos emberré vált. Négy éves korában nővére, Heron meghalt, Richard tőle kapta a középső nevét. Anyja 10 éves korában, egyik húga 11 éves korában halt meg. Gyermekkori játszótásra Mary B. M. Chesnut volt, akit naplójáról ismerünk. Richard hallgatag gyerek volt szerinte és elkötelezett hívő. 16 éves korában beiratkozott a West Pointra, 1842-ben végzett. 140-en jelentkeztek abban az évben, de csak 87-et vettek fel. 32-en sosem fejezték be a tanulmányaikat. Osztálymásodik John Newton volt, 5. Rosecrans, 8. G. W. Smith, 9. Mansfield Lovell, 12. A. P. Stewart, 16. Martin L. Smith, 17. Pope, 24. Doubleday, 28. D. H. Hill, 39. Sykes, 40. R. H. Anderson, 49. Lafayette McLaws, followed by Earl Van Dorn, 55. James Longstreet. Anderson és D. H. Hill életre szóló barátságot kötöttek. Anderson kiváló lovas volt. 10:05 karrierállomásai. Anderson úgy utálta a papírmunkát, hogy inkább nem vett fel költségtérítést az útjaira, semmint, hogy nyomtatványokat töltögessen. A Bleeding Kansas harcaiban egyszer az abolicionisták ellen harcolt a hadsereg; R. H. Anderson megsebesült ebben a harcban. A. S. Johnston a Utah-expedícióba úgy válogatta ki R. H. Andersont. Megmászta a Popocatapetl vulkánt, amit akkoriban a legmagasabb észak-amerikai csúcsnak véltek. 19-en visszafordultak 16000 láb magasból. Hatan, köztük Anderson megmászták. R. H. Anderson sosem adott fel semmit. 1850-re a Biblia olvasgatása arról győzte meg, hogy a rabszolgaság rossz, de sosem emelt szót ellene. Apja kikötötte végrendeletében, hogy aki megtagadja rabszolgák öröklését tőle, az nem kap semmit. Feleségül egy pennsylvaniai születésű nőt vett el, az állami legfelsőbb bíróság bírójának lányát. Anderson states rights hívő volt, de sosem hangoztatta. 1859-ban Dél-Karolina kitüntette egy díszkarddal a Mexikói háborúban tanúsított hősiességéért, egy évtizeddel post factum... mert nem bíztak benne. Felesége terhessége miatt 1861 februárjáig halasztotta leszerelését az Egyesült Államok hadseregéből, de nnek ellenére Fort Sumter ostrománál ő Beauregard helyettese. Amikor Beauregard Virginiába ment, Anderson lett Charleston parancsnoka.

Stonewall Jacksonhoz képes másfajta keresztény volt. Anderson nem terjesztette agresszíven az igét, nem követelt magának dicsőséget, nem kritizált másokat. Láthatatlan volt, kivéve az ellenség számára, sosem hazudott és nagy harcos volt. A legmagasabb rangú Dél-Karolinai volt, aki a Konföderációval tartott. Július 19-én Davis kinevezi dandártábornoknak és Pensacolába küldi, ahol egy portyán súlyosan megsebesült a Santa Rosa szigeten. Braxton Bragg jelentése elismerően jelentett róla és a helyettesévé léptették elő. 1862. január 2-án Bragg távollétében éppen házibulit tartott, és mattrészeg volt, mikor Fort Pickens erődje tüzet nyitott. Anderson a sáncokra ment és mindenki látta, hogy tajtrészeg. A konföderációs tüzérség nem tudott kárt tenni az erődben, így néhány raktár leégett. Bragg letartóztatta Andersont a részegségért. Anderson bevallotta, hogy bűnös volt, ígéretet tett rá, hogy soha többet nem nyúl alkoholhoz és nem is nyúlt a háború végééig hozzá. Bragg eleresztette a fogdából és szabadlábon várhatta a hadbíróság ítéletét. Ezalatt meglátogatta Davist Richmondban, hogy lobbizzon az ítélete érdekében. Davis kioktatta, hogy engedelmesség mindenekelőtt, Anderson lenyelte és egy szó ellenvetés nélkül távozott a kihallgatásról. Davis úgy megrökönyödött ezen, hogy Anderson elleni vádak rejtélyesen eltűntek az éterben, Bragg vádjaival együtt. Davis ezek után nem hagyhatta Pensacolában őt, ezért Johnston hadseregéhez rendelte Manassasnél, ahol James Longstreet hadosztályában lett dandárparancsnok.

A Virginia-félszigeti hadjáratban Williamsburgnél Longstreet a hátvéd a Williamsburg alól való visszavonlásban. Longstreet két dandárral Andersont visszaküldte az erődítések tartására. Anderson dél-karolinai katonái elfoglalták helyüket és várták a szövetségieket. 6-án megjöttek és lőni kezdték Fort Magrudert. Anderson ágyúi el sem érték az északi lövegeket, így Anderson két dandárral a hat ellen támadást határozott el. Jeb Stuart segített Andersonnak a vonal másik felének tartásában és miután a csatazajt hallva Longstreet további dandárokat küldött a harcba Stuart a beérkező katonákat Anderson támogatására irányította. Délre sikerült elhallgattatni az ellenséges tüzérséget. Eddigre már öt dandár harcolt a 15 jenki ellen, melyből 8 a második vonalban várakozott. Stuart azonban túl sok egységet adott át Andersonnak és ennek következtében délutánra elvesztette a 11-es erődöt és elkezdték felgöngyölíteni a balszárnyat. D. H. Hill dandárja mentette meg őket tőle. Johnston és Longstreet nagy győzelemnek minősítette Williamsburgöt. Longstreet elismerőleg jelentett Anderson sikeréről a szekerek megmentéséről, az ágyúk elhallgattatásáról. Douglas S. Freeman, Steven Woodworth írt róla, de Hewitt nem ad hitelt a kritikáiknak.

1861. július 4-én meghalt legkisebb lánya. Kedvenc öccse Williamsburgnél esett el, mialatt a törzsében szolgált. Mikor Longstreet hat dandártábornokából a rangsorrendben ötödiket kinevezik vezérőrnaggyá, Cadmus Wilcox dühöng. Anderson jelét sem adja, hogy neheztelne (ő volt a rangidős). Seven Pinesnél újabb babérok, ekkor kapja a Fighting Dick becenevet, de jelentést nem készített, mert utálta a papírozást. Anderson parancsnokolt két dandárnak, de a hadosztály szintet majd megcsinálja Longstreet, és Micah Jenkins meg megcsinálja a dandár jelentését, mert akkor éppen ő állt annak az élén - így kell kibújni a papírmunka alól. Ennek ellenére Longstreet, D. H. Hill, és Johnston is elismerőleg nyilatkozott róla. Freeman szerint Anderson Longstreet legbrilliánsabb, de legnagyobb hibákat is vétő dandártábornoka volt. Mikor megírta a Lee's Lieutenants-ot, no performance on the field had been more difficult or more admirable executed. Az ütközet hőse Anderson de sem a térképen, sem a jelentésekben nincs jelen. Valójában Jenkins (saját) dandárját és Kemper dandárját irányította. ...

David Powell: Confederate Cavalry at Chickamauga Chicago CWRT szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=K5yYN_tOcww| title=Chicago Civil War Round Table Jan 2013 David Powell Confederate Cavalry at Chickamauga| author=David Powell| publisher=Marc Kunis| accessdate=2019-12-27| language=angol}}

1862-ban a portyastratégia kifizetődni játszódott. A lovasság létszáma elérte a nyugati hadszíntér létszámának 20%-át. Army of the Tennessee általában 15-20000 fő lovassággal rendelkezett, míg a gyalogság létszáma ritkán érte el a 40000 főt, tehát 1/3-a lovasság volt. A konföderáció óriási mértékben invesztált a lovasságba. Kifizetődött ez? 1862-ben igen, lásd a Confederate Heartland Offensive, Grant megállítása Vicksburg előtt a Holly Springsi raktárkatasztrófával és a Louisville és Nashville között a Big South Tunnel elvágása Gallatinnál az Army of Cumberland majdnem három hónapig való elvágása az utánpótlástól (Morgan portya). 1863-ban már más a szituáció. A nyugati lovasság nagy része partisan rangers, ami lényegében egy gerillaerő. A Partisan Ranger Act arról rendelkezett, hogy helyi milíciákat kell rekrutálni, amelyek vagy részben önállóan, vagy teljesen önállóan működnek, együttműködnek a reguláris erőkkel és tolják a portyastratégiát. A Partisan Ranger Actet később hatályon kívül helyezték, mert nagyon vitatott volt. 1863-ban még ez nem következett be, de a jelek már mutatkoztak. A háború folyamán a könföderációs lovasságnak súlyos fegyelmi problémái voltak, kivált a nyugati hadszíntéren. A kormánynak nem voltak eszközei, hogy etesse és fizesse a katonáit, lovat sem tudott adni, saját lovon jelentek meg a katonák, ha pedig kidőlt, olyankor eltávozást kaptak, hogy szerezzenek egy újat (hazulról-e vagy sem, mindegy). De amelyik lovas hazaért, elég kétséges volt, hogy valaha visszatér-e. A dezertálás a konföderációs lovasság súlyos problémája volt. A gyalogság általában egy táborban tartózkodik, könnyebb ellenőrizni, mit csinál. A lovasság nem így, állandóan felderít, mozog; akkor is aktív, mikor a gyalogság téli pihenőn van. A partisan rangerek feladata, hogy az izolált uniós helyőrségek megtámadása. Az uniós railroad defense azért kell, mert a partisan rangers ámokot fut a vonalain. Ami azt jelenti, hogy állandóan kis csoportokban operálnak, nem állandó tisztek felügyelete alatt és így a fegyelem könnyen fellazul. Nem nagy különbség választja el azt, hogy elviszed egy farmról az ételt, mert neked nincs, attól, hogy elviszel bármi mást is. A 8. texasi lovasezered egyik katonája az Atlanta Campaign során Savannah környékéről ezüst gyertyatartókészletet küldött haza - vélhetően nem északon zsákmányolta őket.

Col. Alfred Roman 1865 januári jelentése 10-12 oldal Joe Wheeler lovasságáról Beauregardnak:
- a tisztek nem tartanak fegyelmet, gyakran nincs sorakozó, nincs névsor, fogalmuk nincs kinek kell a parancsnokságuk alatt állnia
- a járőrbe menő csapatoknak senki sem ellenőrzi a lőszerellátását, fegyverének működését
- a tisztek nincsenek tisztában az alapvető lovassági eljárásokkal, szabályokkal
- a katonák tetszésük szerint járkálnak ki a táborból, be a táborba
- a katonák legtöbbjének szolgálaton kívüli fő tevékenysége a lóversenyzés volt. Roman ellenjavallotta ezt, mert a lóversenyekben lovak és emberek egyaránt hajlamosak voltak belehalni.
1865 januárjában már kis híján vége a háborúnak. Ha eddigre a veteránok nem tanulták meg amit tudniuk kellett a háborúról, akkor mikor tervezték az elsajátítani? A probléma végigvonult az egész háborún 1862-től kezdve. Forrest mikor megkapott egy lovaszászlóaljat Wheelertől, vonakodott elfogadni 1863 augusztusában, mert "wild cavalry" - kiképzetlen, fegyelmezetlen. Szóval amikor a Konföderáció a lovasságba invesztál, annak ki kéne fizetődnie, de vajon megteszi-e.

1863-ban Tullahoma hadjárat után Bragg kénytelen feladni Chattanoogát, mert Rosecrans delozsírozta. Tennessee elveszett, ez csapás a Tennesseebeli katonák számára. Braggnek két lovashadteste van, mindegyiknek két hadoszálya, azoknak pedig két-két dandárja. Wheeler az elsőszámú lovassági tisztje. Wheeler is flawed. Ötéves kurzust végzett a West Pointon, a normál négy év után egy extra ötödiket a haderőnemére specializálódva. Ezt West Point pár évre vezette be. Aztán Carlisle Barracks, újoncokat képez ki a lovasság számára. 1860-ban némi indiánellenes harci tapasztalatot szerez nyugaton. Szóval elméletileg mindent tud, amit kell. Ezzel a háttérrel a szecessziót követően kinevezik a 19. alabamai gyalogezred ezredesnek... Beauregard és Braxton Bragg észrevette a lovassági tálentumot benne és először egy dandár, majd egy lovassági hadosztály élére teszi. Chickamauga hadjárat idején, 1863 augusztus-szeptemberében két hadosztályban 7500 lovasa van. De személyes gyengeségek csökkentik a harci értékét. Wheeler túlságosan fiatal és nem tud fegyelmet tartani. Legtöbb tisztjével ugyanúgy nem jön ki, mint Braxton Bragg. Hadosztályparancsnokai nem szerettek alatta szolgálni és ő sem állhatta őket.

Hozzá képest a másik hadtest újabb keltű, Van Dorn 1863 májusi halála előtt Forrest dandárját hozzácsatolták és mikor egy féltékeny férj lelövi, Forrest a rangidős éppen. A vicksburgi dráma miatt egy hét múlva Forrest egyik hadosztályát elcsatolják és Mississippibe küldik, úgyhogy Forrest hirtelen hadosztályparancsnokká minősül le. A chattanoogai visszavonulás közben viszont másik ötezer lovas ragad le John Pegram parancsnoksága alatt, akiket viszont Forrest alá rendelnek, így megint hadtest méretű ereje van. Forrestnek tehát szinte semmi tapasztalata nem volt hadtestvezetésben, alig pár nap. Előtte csak dandárparancsnok volt, most meg 8000 katonája van, szóval ez elég nagy ugrás. Forrestet távol kellett tartani, függetlenül Wheelertől, mert mások mellett ő sem jött ki vele. Forrest maga is nehéz ember, beosztottként rémálom, de parancsnokként is vannak konfliktusai Pegrammel, 1864 júniusában késpárbaj-lövöldözés egy Gould nevű tüzérhadnaggyal. Forrestnél tipikusak ezek a fizikai balhék, ez a habitusa, harcolnod kell, mint egy férfinek. Forrest minden helyzetet személyesen akar megélni, áttekinteni, rendezni. Hadtestparancsnokként viszont jóval nagyobb távolságból, jóval több katonák kell irányítania, nem tud ott lenni mindenütt; Forrestnek semmi tapasztalata hogyan kell feladatokat delegálnia, csak később fogja kitanulni.

MG William Stark Rosecrans a manőverezésben és a stratégiában hisz. Napóleon módjára oszlopokban vonul, harc előtt összopontosítja erejét, az ellenséget darabjaiban elkapva akar győzelmet aratni decisive mass at the decisive point alapján. Ehhez lovasságra van szüksége, amely információt hoz a számára. Rosecrans megtévesztő erői azt akarták elhitetni Braggel, hogy Chattanoogától északkeletre akarnak átkelni a Tennessee-folyón és a "váratlan" irányból esik neki a konföderációs erőknek. Ezek Wilder, Minty, Hatton, and Wagner egységei. Ezzel szemben a XXI., XIV. és XX. hadtestek Shellmound, Bridgeport és Stevenson közelében keltek át a Tennesseen, vagyis közvetlenül a vasút vonalán. Utóbbival szemben Mindössze a 3. konföderációs lovassági ezred 300 katonája volt a Sands-mountain vonalán, valami ötven mérföldet lefedve. Joe Wheeler majdnem két teljes hadosztálya 60-80 mérfölddel délebbre vannak rendelve. John Worden hadosztálya Rome, Georgiában van, ahol barbecue, partiznak és living high on peach pie. William Martin hadosztálya az alabamai Alexandriában van. Ezt Bragg engedélyezte feltételezve, hogy Wheeler nem őrült meg és vonja ki a teljes erejét az arcvonalból, hanem rotációban oldja meg a dolgot. Forrest erői a folyó mellett maradnak, Chattanoogától északra és délre is, de mikor Roscrans elterelő művelete jön, Forrest megeszi és D. H. Hillel együtt azt szorgalmazza Braggnek, hogy a hadsereg keljen át a Tennesseen és támadja meg ezt a jenki főerőt. Bragg chattanoogai főhadiszállására tehát özönlik a jelentés Forrest felől, és nagyon szórványos jelentéseket kap attól az egy Wheeler féle lovasezredtől a Sands Mountainról. Mikor kábé egy hét idegeskedés után ezt nem találja kielégítőnek, és nyomozni kezd, kiderül, hogy Wheelernek alig van valamije a frontvonalon, és ekkor direkt utasításokat kezd adni, hogy jöjjön vissza északra. Ezután Wheeler jelentéseiben van olyan, hogy a Will's Valleyben levő uniós erők nagysága 4000-től 40000 ezerig szóródik, ami nem éppen egzakt meghatározás. Bragg parancsot ad, hogy indítsanak harcfelderítést kideríteni, hogy akkor voltaképpen az mennyi is, Wheeler azt válaszolja, hogy erre vannak más módszerek és nem gondolja, hogy Bragg el akarja veszíteni az embereit.

Végső soron Rosecrans teljesen megvezette Bragget és a Tullahoma hadjárat sikerét megismételve harc nélkül kiszorította Chattanoogából. A folyó miatt ez a gateway a dél szívábe. Ennek ellenére az szövetségi kormány totál nem értékeli hogy majdnek emberveszteség nélkül sikerült bevenni Chattanoogát és azért kárhoztatja az egyre idegesebb Roscranst, hogy Bragg miért tudott elmenekülni nagyobb csata nélkül, meg ilyesmik. Sürgetik, hogy nyomuljon tovább, sújtson le és használja ki a győzelmet. A nyomás akkora, hogy Rosecrans nem várhatja meg, amíg a hidak újraépülnek a folyón és a vasúti szállítás elér Chattanoogába, hanem továbbnyomul. Ezt az elhatározást az is erősíti, hogy Bragg már harmadszor vonul vissza előle, így az a benyomás, hogy Bragg menekül, a harcnak szinte vége. Ezzel szemben Braggnek mindenfelől erősítéseket ígérnek, amivel ellentámadást tervez az észak-georgiai hegyek között.

 
Chickamauga hadjárat, 1863. szeptember 10-12.

Rosecrans megint a marching divided, fighting united alapján vonult fel egy széles fronton. Bragg meglátja a lehetőséget, hogy csapdába csalja és részleteiben verje meg az erőit. Ebből jópár művelet meghiúsul, mert megint az egész a lovasság helytállásán alapul. A terv nagyjából az volt, hogy visszamenetel északra Chattanooga felé, átkel a West Chickamauga patakon és legalább 25-30 ezer embert elvág Chattanoogától, majd megveri és délnek kényszeríti őket, el az utánpótlási bázisuktól. Forrest lovassága vezeti a gyalogság átkelését Read's Bridge, Alexander's Brigdge-nél és pár gázlónál. A feladat az, hogy nagyon gyorsan átkeljenek és keresztezzék a Lafayette-be vezető utat, elvágva Rosecranset a Chattanoogába vezető legrövidebb úttól.

Rosecrans ekkor már pár napja északra, Chattanooga felé vonta vissza a csapatokat, mert rájött, hogy ellentámadás készül. De csak minimális ereje volt a West Chickamaugán való átkelés megakadályozására, két dandár, Robert H. T. Minty lovassága és John T. Wilder mounted infantry gyalogsága, együtt kb. 3000 ember. A két dandár remekül harcol és sikerrel lassítja egész nap a konföderációs mozgást. A déliek sosem érik el a lafayette-i utat, részben mert Forrest késett és rosszul állította fel a csapatait. A lovasság nem biztosítja a gyalogság átkelését a gázlókon és hidakon, hanem jórészt csak utánuk kullog át. Ezután szeptember 18-án éjszaka jön a második nagy hiba, Forrest átkel, de nem vágja el és screeneli az utat, hanem táborba vonul és lepihen. Rosecranshez befut Minty és Wilder jelentése, hogy konföderációs lovasság elvágással fenyegeti a hadsereget. Roscrans északra küldi Thomas XIV. hadtestét, mely Kelly's farmig jut a Lafayette-úton. Szeptember 19-én előrenyomulnak az erdőn keresztül kelet felé, és úgy meglepik Bragget, hogy az egész aznapi haditerve lehetetlenné válik és megy a levesbe. Braggnek fogalma sem volt, hogy a XIV. hadtest közeledik, mert erről semmilyen információt nem kapott, úgyhogy mikor megjelennek, olyan, mintha varázslattal kerültek volna oda. Miért nem kapott erről információt? Mert Forrestnek nem volt tapasztalata hadtestméretű lovasság harci koordinálásáról. Ő csak egy partisan ranger, egy portyázó gerilla. Nem tudta, hogyan és hol állítson fel őrjáratokat, lovassági fedezetet. Ehelyett ahogy átkeltek, letáboroznak. Ez teljesen megváltoztatta a tervezett csata kimenetelét.

A szeptember 19-i harcok teljesen konfúzak, mindenki folyamatosan meglepődik az ellenséges csapatok érkeztén, senkinek nincs fogalma, mi történik, a harcoknak nincs világos kimenete, eldöntetlenül végződnek. Szeptember 20-án már nem ez a helyzet, a déli erősítések megérkeznek az uniós haderő harmada megfut a csatatérről. Rosecrans és két hadosztályparancsnoka visszamenekül Chattanoogába, csak Thomas marad a csatatéren elsáncolva a Horseshoe Ridgeben. Aztán délután ötkor Thomas úgy döntött, hogy nem tudja tovább tartani az állásait és a maradék erőket kivonta a csatából és visszavonult Rossville-be. Rossville a Missionary Ridge hágójánál helyezkedik el, Thomas itt védelmi állást tudott felvenni, a menekülési útvonal fedezve van.

A harmadik nagy hiba szeptember 21-én következik be. Reggel Forrest 400 emberrel felmegy a Missionary Ridge-re, látja Chattanoogát, Lookout Mountain-t, a köztük levő völgyet, meg mindent. Jelentése:
General,

we are in the mile of Rossville. Had been on the point of Missionary Ridge and seen Chattanooga and everything around. The enemy's trains are leaving going around the point of Lookout Mountain. The prisoners captured report two pontoons thrown across for the purpose of retreating. I think they are evacuating, as hard as they can go. They are cutting timber down to obstruct our passage. I think we ought to push forward as rapidly as possible.

Respectfully etc. N. B. Forrest Brig Gen
[to] Gen. L. Polk

Please forward to Gen. Bragg

(Bragg alárendeltjeivel való viszonya ekkor már nagyon rossz, a lázadás határán levő. Polk, rangidős beosztottja engedetlen, vitatkozó, nem együttműködő, a Braggel ellentétben valóban Jefferson Davis barátja volt. Braggről sokan állítják, hogy szintén, de már a háború előtt összeveszett Davisszel, saját maga sem hitte magát Davis kedvencének és úgy gondolta, hogy Davis több ízben kifejezetten ellene szervezkedett. Polk azonban valódi barájta volt és mikor Bragg megpróbálta leváltani, vagy áthelyezni, Davis mindahányszor visszahelyezte őt.)

Ezt a jelentést később bunkósbotként használták Bragg ellen, hiszen le van írva, hogy az ellenség visszavonul, Bragg miért nem támadott, hogy megsemmisítse az uniós csapatokat. D. H. Hill, Longstreet, Polk fia mind ezt hangoztatták, számtalan más konföderációs tiszttel együtt. Megmenthette volna a Konföderációt. De Forrest jelentése sehol nem szól arról, hogy is van az uniós hadsereg. Pedig az Army of the Cumberland összesen tízből nyolc hadosztálya harcképes és Rossville körül összpontosul, melytől Forrest saját szavai szerint egy mérföldön belül volt. De azt nem írja le, hogy amúgy 30000 uniós sáncolgatja el magát itt. Hamarosan saját maguk tapasztalják meg, mert Forrest lovassága megpróbált áthaladni a Rossville-i hágón és persze azonnal megállították őket. A Chattanoogába vezető utat Thomas hadereje blokkolja, nincs út kiaknázni a győzelmet, amit Forrest annyira akar. Bragg főhadiszállásán kétkedéssel fogadták a jelentést, Taylor Bay ezredes, Bragg törzstisztje, advocate general ((assinstant adjutant general???)) _naplója_ szerint: Forrest reports that the enemy burned Chattanooga and fled. The truth turned out to be that he's never been in three miles of that place. The enemy is still there they having only burnt a few houses that were in the way of the runs.((?))

Az Army of the Cumberlandnél két hadtestparancsnok, egy hadosztályparancsnok és a hadseregparancsnok leváltásra kerül. Néhány másik hadosztályparancsnokot áthelyeznek valahova távol a harctól. Konföderációs oldalon szárnyparancsnok-hadtestparancsnok Polkot leváltják, hadosztályparancsnok Hindmant leváltják. ((Később D. H. Hillt is, aki hadtestparancsnok (legalább is a Chickamauga-i csata előtt, amíg Polk szárnyának hatáskörébe nem kerül)))

Bragg hamarosan nagyon elégedetlen lesz a lovasságával, és nem Wheelerrel, mert az szilárd támogatója, hanem Forresttel. De Forrest ettől függetlenül már korábban kérte a felváltását, mert vissza akart menni Mississippibe, ahol nyugtalanította Vicksburg eleste, meg a dolgok általános állása. Új partisan rangereket akart toborozni, mert abban reménykedett, hogy ha ő ott szabad kezet kap, akkor be tudja betonozni az uniósokat Mississippibe és Nyugat-Tennesse-be. És 1864-ben tényleg pontosan ez történik. Októberben Lovassága legnagyobb részét Wheeler kapja meg és Forrest mehet ámokot futni a Mississippinél. Bragg Chattanooga ostrománál a lovasságot különböző portyákra küldi, sikertelenül, mert Chattanoogát felmentik az uniósok.

A Bragg-Forrest nagy dráma sosem történt meg. Az egyetlen szemtanúja dr. Cowen és még ő sem volt jelen, csak addig, amíg állítólag Forrest az őrök mellett berontott Bragghez és a visszaemlékezését 1899-ben jelentette meg, jóval Forrest és Bragg halála után. Több forrás nincs, mindenki erre hivatkozik, mikor megemlíti. Cowen, a személyes orvosa Forrest memorial association elnöke lett, hivatásos Forrest promóter, eminens érdeke Forrestet érdekesnek feltüntetni. Kortárs visszaemlékezések nem tudnak erről a konfliktusról, sem Colonel Grant, aki a főhadiszállás naplóját vezette, Taylor Bay naplója sem tud róla. Az idő sem ismert, Cowan akkorra teszi, mikor Forrest már átvette az áthelyezési parancsát, Cowan szerint Forrest soha nem írt lemondólevelet, etc. semmi sem stimmel a valós adatokkal. Forrest és Bragg valószínűleg nem a legjobb véleménnyel vált el egymástól, de valszeg semmi drámára nem került sor. Már csak az sem stimmel, hogy Bragg miért nem tartóztatta le Forrestet insubordinaton miatt. Polkot letartóztatta sokkal kevesebbért, mint egy ilyen életveszélyes fenyegetés. Bragg nem volt gyáva se morálisan, se fizikailag.

A konföderáció nagy beleinvesztálása nem hozta meg a remélt gyümölcsöket ebben a hadjáratban.

Kérdés #1: Szept. 21-én Longstreet nem erőlködött-e azon, hogy átjusson Snodgrass Hillen keresztül eljutni a McFarland Gaphez. Nem adott-e utasítást Wheelernek, hogy a lovassággal kerüljön Thomas háta mögé és bekerítse az uniós hadsereget? Válasz: a konföderációs parancsnoki struktúra az erősítések integrálása miatt felborult. Két hadtestből ötbe mentek hirtelenjében és emiatt nagy a zavar, hogy ki kinek parancsol. Longstreet 21-e délutánján küldött egy üzenetet, amiben kérte a Wheeler-lovasságot, hogy segítsen neki, de a stábjában nem volt egyetértés, hogy ehhez van-e joguk, vagy sem. Valószínűleg nem volt, mert ugyanakkor Wheeler Braggtől másfajta parancsokat kapott. Longstreet délután 5-kor megismételte a kérelmét, de soha nem lett belőle semmi.

Kérdés #2: mekkora valójában a konföderációs lovasság present for duty értelemben a keleti hadszíntér lovasságához mérten? Válasz: a present for duty számokat a keleti hadszíntéren Powell nem tanulmányozta. Nyugaton papíron ott voltak a lejelentett számok a present for dutyra, de az eltérés nagy. Pl. az Atlanta-hadjáratban Wheeler minden hónapban 8-9000 fő lovasságot tüntetett fel papíron, de ha elolvassuk a jelentéseit, olyanokat ír, hogy csak háromezer lovasa van, nem tud mit csinálni. Felmerül, hogy akkor hol van a maradék kétharmad? Valszeg ez kérkedés Wheeler részről, mert jobban néz ki, ha egy maroknyian vívják ki a győzelmet, mintha egy túlerő. De ugyanakkor Chickamauga hadjáratban ugyanúgy azt állítja, hogy csak egy párezer lovas van vele minden adott pillanatban, miközben sokkal nagyobb számokat jelent le. Hol van a különbség? Abrakot rekvirál? Nem tudjuk igazából. A fegyelmi problémák része. Lehet, hogy nyugaton a különbség a ténylegesen jelen levő és a lejelentett között sokkal nagyobb, mint keleten.

Kérdés 3#: Keleten sok volt a dismounted cavalryosztag. Mi a helyzet nyugaton? Válasz: 1864-től a konföderációs oldal már nem küldi eltávra a katonáit, ha elvesztették a lovukat, se nyugaton, se keleten olyan gyakran, mint korábban, hanem dismounted cavalryosztagokban együtt menetelnek a gyalogsággal és ha kerül ló, akkor felülnek megint. ((Valszeg rájöttek, hogy akkor nem fognak visszajönni))

Chris Kolakowski beszéde a Tullahoma Campaignről https://www.c-span.org/video/?463239-2/1863-tullahoma-campaign

Dale Phillips on The Red River Campaign szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=FPb5LR1goio| title=Dale Phillips on The Red River Campaign - Chicago Civil War Round Table Meeting Dec 2012 Meeting| author=Dale Phillips| publisher=Marc Kunis| accessdate=2016-11-17| language=angol}}

1863 végén az Unió megpróbálta Texasban megvetni a lábát, de az 1863. szeptember 8-i második Sabine Passi ütközetet elvesztették a mai Lake Charles közelében (Louisiana) és visszavonulni kényszerültek. Közép-Louisianában Appaloosasból is elindult egy uniós erő nyugatra és október 3-án Bayoux Bago-nál őket is megverték. Ezután az Unió visszahúzódott New Iberia környékére.

Grant és Porter Mobile-t részesítették volna előnyben, de Lincoln (és az őt kiszolgáló Halleck) a Red River mellett tette le a voksát. Miért?

  • Texas uniós állammá tétele és az 1864 novemberi elnökválasztás ez általi befolyásolása
  • II. Mexikói Császárság francia uralmának fenyegetése
  • gyapot a új-angliai szövőüzemekbe - Banks gyermekkorában ilyen üzemekben dolgozott és innen származott
  • hadifogolytábor és nagy ipari- és fegyvergyártó üzem és depó Tyler, Texas. Marshall, Texas. ((Camp Ford was the largest Confederate Prisoner of War camp west of the Mississippi River during the American Civil War.))

Az Army of the Gulf összetétele: William Tecumseh Sherman 10000 katonát küldött Vicksburgből a XVI. hadtest formájában A. J. Smith vezetésével. William B. Franklin a XIII. és XIX. hadtest fölött diszponált New Iberiában. Frederick Steele Arkansas-ból indult 10000 katonával Little Rockból. Ezek mind a louisianai Shreveportban kellett volna, hogy összpontosuljanak és aztán Texasba indultak volna. David Dixon Porter 21 hadihajóval és 100 ellátóhajóval támogatta a műveletet. A hadjárat 1864. március 10-én kezdődött. Ekkor Smith és Porter elhagyta Vicksburgöt. Március 12-én elérték a Red River torkolatát. Nem sokkal följebb elérték Fort Du Roussey masszív földerődjét, melyet 10 nehézlöveg és 300 konföderációs katona védett. A flotta lőni kezdte. A közvetlen közelében való partraszállás nem volt lehetséges, ezért Smith Cinsportnál tette partra embereit és megindult az erőd felé. Fort Du Roussey mára eltűnt a föld színéről, a Red River folyása megváltozott. Este 6-kor Smith rohamot indított az erőd hátoldalánál. A művelet teljes siker, az unió 38 fő veszteséggel bevette az erődöt, majd megpróbálta lerombolni. Eközben azonban szervezési hibákból kifolyólag néhány saját emberüket is sikeresen felrobbantották.

Március 15-én Franklin elindult New Iberiából és Alexandriánál egyesültek Smith erőivel, melyek a várost még március 15-én bevették. Eddig a konföderációsok nem tudtak érdemben ellenállni, Alexandriát is feladták. Porter tengerészei 8-10 kilométerre nyomultak a szárazföld belsejébe és az ültetvényekről megkezdték a gyapotrekvirálást. Ez a magántulajdon ellopása volt, még akkor is, ha úgy tettek, mintha a CSA feliratú ládák a kormány tulajdonát képezték volna és alábillogozták az USN-t. James J. Wilson ezredes szavai szerint ez a Cotton Stealing Association of the United States Navy rövidítése volt. A hadseregnek ez a legkevésbé sem tetszett és a gyapotbálákkal büszkélkedő tengerésztiszteket legszívesebben letartóztatták volna. Banks március 24-én érkezett Alexandriába, Franklin kontingense 25-én. Banks parancsnoksága alatt 36000 fő gyalogság gyűlt össze, valamint 90 tábori löveg. Március 26-án Banks északnyugat felé indult tovább. Ugyanaznap megérkezett Grant levele, miszerint Sherman XII. és XVI. hadtestével csak április végéig fog rendelkezni, mert utána az Atlanta-hadjárathoz lesz rájuk szükség. Emiatt Banks rá nem jellemző sebességgel kezdett haladni. Április 2-ig Alexandriában politikai ügyekkel foglalkozott, Louisiana kormányzóválasztását próbálva tető alá hozni, hogy a republikánus politikai célt realizálhassa.

Richard Taylort, a konföderációs erők parancsnokát a legrosszabb fajta árulónak tartották, mert az apja az Egyesült Államok elnoke volt. Ezért mikor New Orleans környéki otthonát az uniós katonák elfoglalják, az állatait leöldösik és a kerítésekre akasztják. Ha mindenét koncentrálta, akkor 16000 katonát tudott kiállítani, maximum 60 ágyúval. Sokaknak nincs egyenruhája, éhesek és rosszul felszereltek. Tovább súlyosbította a problémáit, hogy március 21-én a konföderációs lovasságot az uniós az utolsó szálig foglyul ejti McHenderson dombjánál. Emiatt Taylornak a hadjárat kezdetén alig vannak felderítési információi, hol tartózkodik az uniós hadsereg, míg Texasból meg nem érkezik Tom Greene lovassága.

Kirby Smith és Richard Taylor gyűlölte egymást. Mikor Kirby Smith utasítást adott neki, hogy Banks hadserege helyett forduljon az Arkansas-ból érkező Steele uniós ereje ellen, Taylor és louisianai katonái nem engedelmeskednek. A konföderációs parancsnoki struktúra összeomlik, Taylor mindenki mástól teljesen függetlenül kezd tevékenykedni.

Április 1-jén Natchitoches-t elérve Banks fontos döntést hoz: a folyótól és így a haditengerészet támogatásától 20 km-re eltávolodva 12000 katonájával a fenyveseken keresztül igyekszik Shreveport felé. Nem tudjuk miért. Vagy azért, mert elbízta magát és egyáltalán nem számított semmilyen ellenállásra, vagy azért, mert lojalista uniósnak hitt útikalauzai valójában konföderációsok voltak és becsalták a fenyőrengetegbe. A hajókon mintegy 24000 katonáját hagyta, akik vízi úton haladtak tovább. Április 6-án indultak tovább. Április 7-én az eső sárrá változtatta a keskeny utat. Elöl a lovasság haladt, mögötte pedig a 150 társzekér. Ezt követte a XIX. hadtest, melyet 700 további szekér követett és csak utána jött a maradék gyalogság. A teljes oszlop 32 kilométer hosszan nyúlt el. Április 7-én reggel az uniós lovasság Pleasent Hill települése közelében erősödő déli lovassági ellenállásba ütközött. Vezetője, Lee tábornok segítséget kért Franklin gyalogságától, amit nem kapott meg, mert Franklin nem hitt az információinak.

Április 8-án reggel Lee kiért Mansfield melletti mező déli részére és kb. 8000 felsorakozott déli katonával találta magát szemközt. Ismét segítséget kért Franklintől, aki továbbra sem hitte, hogy ténylegesen ellenállásba ütközött volna. Csak a délután az oszlop elejére érő Banks érkeztekor adnak hitelt Lee szavának. A XIII. hadtest Landroum hadosztályát küldi előre, akik Vicksburgből jöttek 4800 fő erővel. A déliek délután négykor Alfred Mouton dandártábornok louisianai hadosztályával kezdte a támadást. Ezt visszaverik, Mouton elesett, miközben magukat megadó uniósok fegyverletételét irányította és azok közvetlen közelről lelőtték. Az általános déli támadáskor a túlerő mindkét uniós szárnyat könnyedén megkerülte, a vonal összeomlott és menekülni kezdtek. Ezzel egyidőben Carville hadosztályának egy 1300 fős része egy második vonalat alkotott. Eredetileg Landroum vonalát támogatni indultak, de nem értek oda időben. Ők is gyorsan összeomlottak, a déli támadás tovább hömpölygött és elérte a szekereket. Az éhes déliek két órán át a zsákmányból csillapították éhségüket, mielőtt Taylor újra tudta rendezni őket.

Richard M. McMurry: Atlanta 1864: The Campaign that Re-Elected Lincoln szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=jfcJWvp3y_A| title=Sacred Trust Talks 2014 - Richard M. McMurry| author=Richard M. McMurry| publisher=Gettysburg Foundation| accessdate=2017-01-29| language=angol}}

1864 nyarán Grant veszteségei olyan nagyok lettek, vádak szerint a hadügyminisztérium elkezdte meghamisítani őket, hogy szebbeknek nézzenek ki. 110.000 vs. 55.000 at the start, reinforced to 75.000-80.000 when it got on. Az uniós hadsereg mozgóháborút vívott, Johnston Sitzkrieget. Johnston megerődített egy állást és remélte, hogy Sherman majd megtámadja. Sherman körülszaglászott, skirmish, kikémlelte milyen erős, majd nyugat felé került egyet délnek és Johnston vasútvonalának elvágásával fenyegetett. Erre Johnston visszavonult 20 mérföldet és megerődített egy újabb állást. Ugyanaz a minta ismétlődött. McMurry könyve leírja ezt: címe, Atlanta 1864. Emiatt a visszavonulás miatt Mississippi és Alabama elvágásával fenyegetett a helyzet. Mikor Sherman a Chattahooche-folyóhoz ért, a konföderációs kormány nagy félelme az volt, hogy követi a folyót és viszlát Mississippi Tombigbee-völgy, amely a black soil belt része volt és a fő élelemforrás, viszlát Mobile, Alabama, Selma etc. Davis annyira aggódott, hogy tájékoztatást kért Johnstontól a terveiről, és mikor semmitmondó válasz jött, leváltotta Johnstont.

Hood tervei brilliánsak voltak, csak a megvalósítás nem. De még így is hat hét veszteglésre kényszerítette Shermant. Atlanta utáni politikai helyzet egycsapásra megváltozik. A demokraták Chicagói augusztus végi conventionjükben közzétették, hogy a háború hiba, abba kell hagyni és jelölték McClellant. Akkoriban a jelöltek még nem vettek részt a conventionön, McClellan New Jersey-ben várta a kimenetelt. Mire megjött a hír, majdnem megjött Atlanta bevétele is. McMurry szerint a választást Johnston vesztette el, nem Hood. A déliek és Atlanta imádta Joseph E. Johnston-t.

1) Kennesaw mountainnál a támadás a vereség ellenére stratégiai győzelmet hozott Shermannek, mert Johston az északi támadás miatt annyira aggódott, hogy eközben délen egyes uniós egységek a vonalai mögé tudtak kerülni. Miko ezek a katonák beásták magukat, Johnston kiürítette Kennesaw Mountaint.

2) Johnston nem értette meg, amit Lee igen: a gyengébb fél nem engedheti meg magának a passzivitás luxusát, mert akkor még a kezdeményezést is elveszti. Johnston lovasságot akart hozni más hadszínterekről és Sherman vonalai mögé küldve szétrombolni a vasútvonalát Tennessee-ben, Kentucky-ban és Észak-Georgiában. Emiatt vitába került a konföderációs kormánnyal, mikor az rámutatott, hogy neki magának 8-10-12.000 fős lovassága van, miért nem használja azt föl erre? Johnston ezt megtagadta. Davis nem akarta feladni Mississippit, mert a Tombigbee-völgy a készletek fő forrása, úgyhogy Davis nem akarta addig a Mississippi-ben levő erőket erre a portyára utasítani, amíg Miss. nem biztonságos, márpedig Sherman egymás után küldött oda portyákat, hogy lekösse az ottani erőket. Johnston hagyatkozhatott volna Jackson Shenandoah-hadjáratára, ahol egy kisebb, de agilis és agresszív hadsereg számtalan gondot okoz. Shermant hadserege ezen túl az Atlanta-hadjárat alatt többször is részekre oszlott és Johnston passzívan tűrte, hogy csinálja, nem használta ki a lehetőségeket, pl. Daltonban. Sherman háromfelé oszlott hadseregét 20-30 mérföld rossz utakkal ellátott tér választotta el egymástól, Johnston ehhez képes koncentráltan várt és nem tett semmit. Johnston nem vállalt rizikókat.

Bruce Allardice: The Battle of Ezra Church szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=YRazI-oOH1A| title=Chicago Civil War Roundtable Meeting Jan 2018 - Bruce Allardice: The Battle of Ezra Church| author=Bruce Allardice| publisher=Marc Kunis| accessdate=2018-02-10| language=angol}}

1864. július 22. James B. McPherson elesik Atlanta ostrománál. A csatában a helyét Blackjack Logan vette át, aki remek harci tábornoknak bizonyult. Sherman félt Hooker politikai intrikáitól, áskálódásától és Logan nem west pointos, hanem politikai tábornok. Választás: O. O. Howard, mert a papírmunkában és a térkép melletti tervezésben jobb, mint Logan. Thomas: you cannot de better than put Howard in command. Következmény, Hooker, Howard rangidőse leszerel, mindenki óriási megkönnyebbülésére.

John B. Hood a hadteste élére keresett maga helyett parancsnokot, mikor kinevezték a Tennessee hadsereg élére. Hood Howard évfolyamtársa volt a West Pointon. A rangidős hadosztályparancsnoka Patrick Cleburne volt, kitűnő combat general, de nem west pointos, plusz Hardee patronáltja, akiben Hood vetélytársat látott. Benjamin F. Cheatham szintén remek combat leader, de ő sem career officer, azonkívül iszik. Választás: Stephen D. Lee. Ő tulajdonképpen Robert E. Lee távoli unokatestvére volt, West Pointos és személyiségéről mindenki melegen nyilatkozott. 1864-ben vezérőrnaggyá léptették elő és Alabama és Mississippi admin. hivatal élén jó teljesítményt nyújtva sikeresen védte a területét az uniós portyáktól. De Lee hadosztályparancsnok sem volt még odáig, a Tennessee hadsereget nem ismerte, a terepet még annyira sem. Az egyetlen általa vezetett ütközetben, Tupelónál tulajdonképpen veszített, miután rohamokat indított a beásott uniós védvonal ellen és visszaverték, de a déli sajtó szerint megnyerte az ütközetet, úgyhogy volt benne bizalom. Emellett ő és Hood barátok voltak Virginiából még.

Sherman terve: július 27-én Howard AotT-t nyugatról körbemozgatni Atlanta körül észak-keletre és elfoglalni annak vasúti utánpótlásvonalát. Hood terve: S. D. Lee hadtestével július 28-án feltartóztatni Howardot, majd A. P. Stewart hadtestét körbemozgatva július 29-én szárnytámadással felgöngyölíteni Howard hadseregét. A győzelem nagyon szükséges lett volna a morál fenntartásához. Hood a katonákhoz intézett szavai szerint közelharcra buzdította őket. Hood tervének gyenge részei: - feltételezte, hogy Lee ér először Ezra Church hágóhoz, noha a szövetségiek egy nappal korábban indultak el. - nem csinált B tervet arra az esetre, ha ez mégsem így következne be. - a terv arra számított, hogy a szövetségiek szájtátva várják, hogy oldalukba kerüljenek. - a terv feltételezte, hogy Lee, Stewart és William H. Jackson tábornok, a lovasság irányítója szorosan együtt tud működni egymással és senki nem volt teljes körű parancsnokká kijelölve, maga Hood - aki Atlantai HQ-ról ki sem mozdul - pedig nem irányította a műveletet. Sherman ellenben Howarddal tart és irányítja. Lee három órával később indul el Atlantából, valószínűleg azért, mert Hood utasította erre, aki attól tarthatott, hogy északkelet felől támadás éri a várost. A késői indulás a rekkenő hőségben még erőltetett menetben is késői érkezést is okozott, pedig megelőzhették volna az uniós csapatokat Ezra Church környékének elfogalálásában. Nem vittek elég vízutánpótlást magukkal és a menettől kimerültek, amely csökkentette a támadásuk erejét.

Howard ismerte Hood temperamentumát a West Pointról és nagyon óvatosan, minden pillanatban támadásra számítva irányította a csapatokat. Sherman a háttérből figyelt és nem avatkozott be, akkor sem ha nem tetszett neki ez a tökölés. De tizenegyre a három uniós hadtest elhelyezkedett. Ahogy megálltak, a csapatok azonnal elkezdtek fákat döntögetni és fedezékeket építeni. Már 15 perc beásás is hatásos fedezékeket tudott alkotni, vagy kihasználni akkoriban. Lee az első lovassági jelentésekből - járőrök - arra következtetett, hogy Howard csapatai is éppen csak megérkeztek és még gyengék a pozícióik, úgyhogy a Brown hadosztály felsorakozása után azonnal támadott három dandárral, egyet tartalékban hagyva, Clayton hadosztályát meg sem várva. A sűrű erdőben a konföderációsok alig látták az uniós vonalat, míg csak gyakorlatilag bele nem gyalogoltak. Az uniós gyalogság tüzet nyitott, a konfoderációs roham kifulladt még a fedezékek előtt. Brown egyik dandája egymás után négy parancsnokát vesztette el. A részeredményeket Logan XV. hadteste erősítések hozásával tette semmivel. Clayton hadosztályának támadása sem járt jobban. Összevissza, koordinálatlanul vetette harcba a dandárokat, gyilkos oldaltüzet kaptak, eltévedtek, semmit nem értek el és 400 métert visszavonulva újraformálódtak. A harmadik támadást Arthur Manigault dandára indította, akiknek azt mondták, hogy piece of cake az egész. Az uniós erők az egy szál dandár támadását látva be sem várták, hanem ellentámadásba mentek és visszaűzték Manigaultékat, akik összesen háromszor lendültek neki a támadásnak, míg leállították őket.

Ezután megjött A. P. Stewart, aki Walthall hadosztályát már azelőtt támadásba vetette, hogy Loring megérkezett volna a másodikkal. Walthall Brownék pozíciójából indult ki, három dandár előre, a legsúlyosabb veszteségeket szenvedve az egész napon. A don't reinforce a failure axiómához nem tartották magukat. Walthall jelentést tett róla Lee-nek, s eközben Loringot és Stewartot kilőtték a nyeregből. Mínusz egy hadtest és mínusz egy hadosztályparancsnok. Howard magabiztos volt és úgy gondolta, hogy semmi sem törheti át a vonalát szemből. A katonái egy része ismétlőfegyverekkel volt felszerelve, akik olyan gyorsan lőttek, hogy a Spencerek úgy átforrósodtak, hogy mikor lőport töltöttek a csőbe, az felrobbant.

Hood utasításai kétórás késéssel érkeztek, holott csak négy mérföldre volt onnan, amit negyed óra alatt letudhatott volna egy lovas. A csatamezőt sosem látta saját szemével, holott mikor még egészséges volt, vissza sem lehetett volna tartani. Végül Hardee-t küldte ki, hogy vegye át az irányítást. A konfederációsok a 11000 harcba vetett katonájukból 3000-et veszítettek el (Howard 7000-et saccolt), az unió a 9144 bevetettből mindössze 632-t. Ez volt az egyetlen ütközet, melynek elvesztéséért Hood nem a beosztottjait hibáztatta; és a vereséget sem ismerte el. Közölte, hogy semelyik oldal nem tudott a másik fölé kerekedni. Lee a nem elegendő elszántságot okolta, annak ellenére, hogy a 47. tennesseei gyalogezred pl. hat parancsnokát vesztette el az ütközetben és a kb. 25%-os összveszteség nem azt mutatta, hogy a katonák húzódoztak volna a harctól. Holott a blokkolni kívánt utat semmi nem fenyegetet elfoglalással.

Stewart utóda Cheathem lett, csak altábornaggyá nem lett kinevezve. Allardice szerint Hoodot sem kellett volna kinevezni hadseregparancsnoknak. Allardice szerint Lincolnt akkoris újraválasztják, ha Atlanta nem esik el. És akárki bevette volna Atlantát azzal a túlerővel és jobb ellátmánnyal, amijük volt és amennyivel jobb volt a konföderációsnál. Joe Johnston notóriusan nem akarta elárulni a terveit Davisnek, mert amikor egyszer még Virginiában megtette, egy ebéddel és húsz perccel később azt vette észre, hogy az egész vonatállomás a terveit vitatja. Logan elhagyta a hadsereget, de Grant Nashville-i csata előtt kiküldte, hogy váltsa le az ürügy szerint túl lassú Thomast. Mire Logan megérkezett nem volt miért leváltani, hiszen a lehető legnagyobb győzelmet aratták.

Harold Knudsen on Gen James Longstreet szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=XpLoe_mFqeY| title=Chicago Civil War Round Table Feb 2014 - Harold Knudsen on Gen James Longstreet| author=Harold Knudsen| publisher=Marc Kunis| accessdate=2017-03-28| language=angol}} H.K-James.Longstreet@hotmail.com

A háború után Longstreet barátságban maradt Joe Johnstonnal és Dan Sicklesszel.

1862 Fredericksburgnél műveleti értelemben killzone-t állított föl a Marye's Heiths előtt. Interlocking field of fire ahead, where you don't hit your buddies, but multiple angles for hitting the enemy. Fredericksburg után kb. 15 uniós dandár vált harcképtelenné az ütközet következtében. Longstreet úgy szervezte, hogy 1-2 ember végezte a puskák utántöltését és egy pedig a lövést a kőfalon át, így első világháborús szintre emelte a tűzgyorsaságot. Mindenki csak előre lőtt, mert az volt számára kijelölve, így nincs kavarodás és kihagyás.

A XVIII-XIX. században kb. egy dandárnak volt egy tüzérségi ütege, mert ebben a távolságban települve lehetett parancsokat adni az egységnek, meg hatótávon (ekkoriban kb. egy mérföld) belül tüzelni. A XX. században összpontosított tüzet lehetett vezényelni a kommunikáció fejlődésével, de addig nem. Longstreet Fredericksburgnél kapott pár nehézágyút a Tredegar Ironworkstől, melyek két mérföldes hatótávukkal az egymérföldes smoothbore direct fieldsupport ágyúk feje fölött lőtte az ellenséget. Ez akkoriban forradalmi gondolkodás.

1863 elején Longstreet adott alkalommal Tennessee-ről, máskor meg a Mississippimenti, Vicksburgi hadszíntérről beszélve szorgalmazza a nyugati koncentrációt, erőfölény létrehozását. Tennessee-ben Bragg megerősítését a saját csapataival, illetve Johnstontól elvontakkal képzelte el. Mississippiben meg Johnstonnak ütkőépes méretű sereg gyűjtését szorgalmazta. Lee ezek egyikét sem akarja, hanem ennek megkontrázásaképpen kitalálja a pennsylvaniai hadjáratot. Knudsen szerint kompromisszumként abban egyeznek meg, hogy az offenzív-defenzív stratégia az lesz, hogy stratégiai offenzíva, de taktikailag az első hadtest fogja a támadásokat felfogni és Lee a másik kettővel támogatja ebben Longstreetet.

Vicksburgnél Grant csapatai csak pariban voltak a konföderációs létszámmal összehasonlítva. Ha Longstreet tanácsát követik, Knudsen a 20000-res hadtestlétszámot mutogatja, akkor létrejön egy "óriási" létszámfölény. A Gettyburgi csata után megint felmerült a nyugati koncentráció, eddigre Rosecrans a nagyban vértelen, összesen kb. 500 áldozattal járó, manőverezésen alapuló Tullahoma hadjáratban kiszorítja Bragget Tennesseeből. Utoljára Chattanooga esik el. Bragg elképzelése az volt, hogy beszorítja Rosecrans csapatait egy sűrű erdőségbe, el a Chattanoogai railheadtől, ahol nehéz kézbentartani az alakulatokat és nem jön utánpótlás.

Chickamaugánál Bragg éppen megint nem tárgyalt a beosztottjaival. Észrevette, hogy Rosecrans hadtestei túlságosan távol vannak egymástól, de szeptember 18-án az első járőrharcok után 19-én már harcolnak a felek, holott Bragg erősítései még mindig csak úton vannak. Ezután Rosecrans összehúzza a csapatait 20-ra. Longstreet érkezése előtt csak Polk van a Tennessee hadseregnél altábornagyi rangban, tehát neki kell az első csapást megszervezni. Szerencsétlenségre Polk nem volt katonai alkat és nem értett a szervezéshez. Estére eldöntetlen a küzdelem, a részenként való megsemmisítésre az esély elszállt. Polk és a műveleti központ (tactical operation center) 8-kor/10-kor elmentek aludni, és senkit nem hagytak a hadtestparancsnokságon ügyeletben, úgyhogy a tiszt, aki az utasítást vitte, csak lerakta az asztalra és ment vissza. Így Bragg hiába küldte el az utasításait, hogy másnap támadni kell, nem dolgozták fel, hanem ott hevert az asztalon reggelig, és mikor az elsőnek bejövő tiszt elolvasta, kapkodni kezdtek. D. H. Hill három óra halasztást kért hogy összerendezze a támadást, meg a reggelit, csakhogy ezalatt a túloldalon Thomas egységei elkezdték beásni magukat, így a támadás ezek a sáncokon elakadt. Bragg Longstreettel szerencsére még beszélőviszonyban volt, úgyhogy amikor éjszaka felkelti, hogy megjött, adott neki egy térképet és elmagyarázta, hogy mit akar tőle és neki adta a balszárny vezetését. Longstreet szeptember 20-án délelőtt 11-kor kellett volna támadnia, de fogalma nem volt, hogy mi folyik a másik szárnyon, mert Bragg nem küldött senkit egy situation reporttal hozzá. Egyszer csak Stewart hadosztálya támadni kezd, ami meglepi Longstreetet - kiderül, hogy Bragg adott rá utasítást, őt megkerülve. Lots of Chickamauga. Longstreet Schwerpunkt-szerű keskeny támadási felületekben kezdett gondolkodni. ((Mint Spotsylvaniánál?))

John Michael Priest on South Mountain szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=In6-k2Mw3Fk| title=Chicago Civil War Round Table September 2013 John Michael Priest on South Mountain| author=John Michael Priest| publisher=Marc Kunis| accessdate=2017-03-29| language=angol}}

Lee katonai hírszerzése azt jelentette, hogy Marylandben 35000 lelkes ember várja, hogy csatlakozhasson a konföderációs hadsereghez. Papíron talán, de mikor meglátták az Észak-Virginiai hadsereg katonáit, rögtön meggondolták magukat, akárhogy is dalolták a Maryland, my Marylandet, mert koszosak, bűzhödtek, szakadtak és kiéhezettek voltak. Amit elvettek, comissary notesszal, vagy konföderációs dollárral fizettek érte. A zabrálás tilos volt, de annyi háziállatot még soha nem öltek le önvédelemből, mint akkor. Egy hadnagynak, akinek a nadrágjából mindkét oldal kilógott a feneke és alsónadrágja sem volt, azt mondogatta, hogy Frederickben minden éjjel több telihold is világít. Amikor egy ezredes azt mondta neki, hogy a kerítést tilos szétrombolni, az addig volt érvényben, míg az ezredes el nem fordult és máris szétkapták és letarolták a még zöld kukoricát - aztán szenvedtek a hasmenéstől miatta. Egy fiatal konföderációs tiszt barátnője Frederickben azt kérdezte: John, Ilyen koszos, rongyos, emberek hogy harcolhatnak ilyen jól? Válasz: Nos, Molly, disznóöléshez nem vesszük fel a legjobb ruhánkat.

A konföderációs lovasság 1600-es hadosztály, mire Antietamhoz érnek. Ennyi lovas az uniós oldalon egy dandárban van. szept 5-e és 15-e között 20 skirmish van és a déliek a legtöbbet elvesztik.

A rongyos, koszos, suicide squad benyomását keltő gárdához Marylandbe érve mindössze 500 fő csatlakozott - mind baltimore-i. De naponta ennél többet vesztettek kimerültség, hasmenés és dezertálás következtében.

Ez0ra Carman történész azt írta, hogy McClellan azt mondta, a parancsot azért vesztették el egy 27 acre-ös mezőn, hogy ő megtalálja - Priest erősen kétli ezt. Szerinte McClellan nem is használta föl az információt.

Lee nem tudta felszabadítani Marylandet, mert Maryland nem akart felszabadulni. A nyugati része legalábbis tök érdektelennek bizonyult vele szemben. A keleti partról össze lehetett volna szedni 10e katonát, de azok sem voltak éppen lelkesek, hogy harcoljanak, mert szövetségi védelem alatt álltak és a rabszolgáikat sem fenyegette elvétel. A nyugati részen lakók pedig Brethren pacifisták voltak. Jackson azt írta a Shenandoah-völgyiekről, hogy nagyszerű katonák, mindent megtesznek, amit mondanak nekik, csak éppen nem ölnek meg senkit. A Brethrenek ugyanilyenek voltak. (Church of the United Brethren in Christ, https://en.wikipedia.org/wiki/Brethren_(religious_group))

Priest szerint Lee valójában vissza akart vonulni Frederickből. Bizonyítékát találta, hogy megparancsolta Jacksonnak, hogy híresztelje, hogy észak felé tart Harrisburg megtámadására - de ahhoz szüksége lett volna egy hadseregre is, ami nem volt neki. Tudta, hogy létszámhátrányban van (nyilván McClellanhez képest). Plusz minek megy a South Mountains nyugati oldalára, Harrisburgbe az út északra vezetett Gettysburgön át. Lee nagyon elővigyázatosan nem mondta el senkinek, hogy mit gondol magában, ezért abból kiindulva, hogy mit csinált, azt a következtetést kell levonni, hogy a hadseregének a megosztása Fredericknél, hogy Harper's Ferry helyőrségével végezhessen - de az ugyan fenyegetés, de nem arra, amerre ő híreszteli, hogy menni fog, hanem a Shenandoah-völgyre.

Mikor a IX. hadtest Frederickhez közeledett a Monocacy-folyón való átkelését a konföderációs engineer corps, amelynek nem voltak szerszámai, puskaporos hordókkal fel akarta robbantani - nem sikerült. Kicsit megpörkölődött, de ennyi.

Van egy sztori arról, hogy McClellan környezetében egy civil hallott valamit, átlovagolt a hegyen és elmondta Stuartnak, aki Lee-t értesítette; innen tudtak róla, hogy McClellan megszerezte a parancsot - de Priest így is, úgy is irrelevánsnak tartja, mert ő McClellan későn végrehajtott és lassú előrenyomulásának a tanát vallja.

Renót saját katonája lőtte le közvetlen közelről, ellenséges lovasságnak nézve. Ezt mondta Reno halálos sebesülten Orlando Wilcoxnak és Gabriel századosnak a 17. michigani ezredből, ezt írta naplójába Wilcox is, Reno tisztiszolgáinak azt mondták, hogy egy szót se szóljanak róla, mi történt. Életrajzírója szerint Reno tévedett, hogy is tudhatta volna. 6. new hampshire-i ezred egyik (Albert A.?) Batchelder nevű katonája naplója szerint a Burnside hídjánál vívott harc napján: Renót a minap lelőtte egy massachusettsi katonája. - A 35. massachusettsi ezred volt az egyetlen, amely nem támadta meg a hidat aznap... (Őket Edward Ferrero ezds vezette, West Point táncoktatója, akit gyűlöltek a katonái.)

South Mountaini ütközet azért jelentős, mert Lee azt írta Jackson feleségének a háború után, hogy azért vállalt harcot Antietamnél aznap, mert nem vonulhatott vissza Virginiába megverve. Pedig a jelek szerint kevesebb mint 30e katonával állt ki eredetileg szeptember 17-én és emberei 38%-át veszti el a csatában. McClellan az 53ezréből 23%-ot veszít el. Mac azért nyer, mert Lee-nek vissza kell vonulnia (szeptember 19-én nincs több ellátmánya, csak maximum egy napra). De Ezra Carman szerint Lee taktikailag győzelmet aratott... Lee visszavonul a folyón át és pusztán azért, mert feltartóztatta az uniós hadsereget és ezáltal épül ki a legendája. Már nem Granny Lee többé.

Emancipation Proclamation: gave Lincoln the opportunity to recruit black soldiers. Sgt Louis H. Steiner inspector of the US Sanitary Comission Frederickben volt, mikor az Észak-Virginiai hadsereg áthaladt és a naplójába leírta, hogy több mint 3000 néger katonát figyelt meg, összevissza egyenruhában, de nem rosszabban, mint a fehérek, javarészt fegyverest, mindhárom fegyvernemben, a fehérekkel elkeveredve. Még 1862-ben, de már az E. P. után kiadták New Yorkban a naplót. A Kongresszus agyonhallgatta. Priest utánakeresett és talált néger konföderációs gyalogos, lovas és tüzérkatonákat Lee's Millsnél 62 áprilisában és Williamsburgnél 62 májusában. Lehet, hogy szabadok voltak, lehet, hogy rabszolgák, senki nem tudja. De azt hallotta, hogy Frederick Douglass azért volt olyan mérges volt Lincolnra az emancipáció felé való nem haladása okán, mert hallott a fekete konföderációs katonákról. Arlingtonban, a konföderációs emlékműnél, melyet egy zsidó konföderációs gyalogos, Moses Ezekiel volt a tervezője, a domborműn a vonuló konföderációsok között láthatóan fekete katona is van, fegyverben és egyenruhában.

Philip Brown a Karolinák hadjáratáról szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=mx6fbD8KWN0&index=99&list=PLC0CE0308C87EB440| title=The Final Campaign of the Army of Tennessee (Lecture)| author=Philip Brown| publisher=Gettyburg National Park Service| accessdate=2017-05-17| language=angol}}

Sherman ide-oda manőverei miatt P. G. T. Beauregard nem tudta kiszámítani, mi a célja, így nem tudott határozni, hogy mit védjen. Ezért megpróbált mindent védeni és ez azt jelentette, hogy semmit sem védett kellő erővel. Mert a rendelkezésére csak kevesebb mint 20 000 fő állt. Február 17-én Lafayette McLaws feladta Columbiát és Sherman csapatai felégették a várost. Beauregard ekkor a következő táviratot küldte Davisnek: „Amennyiben az ellenség Charlotte-on és Salisbury-n keresztül betör Észak-Karolinába, amely majdhogynem bizonyos, határozottan szükségesnek találom 35 000 főnyi gyalogság és tüzérség összevonását az utóbbi ponton, abból a célból, hogy harcba bocsátkozzunk és megsemmisítsük, majd ezt követően mind erőnket Grant ellen koncentrálva Washington ellen vonuljunk és a béke feltételeit diktálhassuk. Hardee és jómagam körülbelül 15 000 katonát tudunk összegyűjteni Cheatham és Stewart egységeit nem számítva, mert azok valószínűleg nem érnek oda időben. Ha Lee és Bragg további kb. 20 000 főt fel tudnak szabadítani, akkor a Konföderáció sorsa biztosítható.” Az elképesztően hurráoptimista és a valódi körülményeket teljesen figyelmen kívül hagyni látszó táviratot Davis továbbította a vezénylő tábornoknak kinevezett Lee-nek, aki azt válaszolta rá, hogy a szándék ugyan dicséretes, de az eszközök nyilvánvalóan hiányzanak hozzá.

Ez annyira a valóságtól elrugaszkodott szemléletmódra utalt, hogy Beauregard leváltását kezdték követelni, kiváltképp Johnstonnal való felváltását. Johnston már nem repesett annyira a kinevezéstől, mint amennyire Beauregard fájlalta. Azt mondta, attól tart, hogy csak azért lett kinevezve, hogy legyen kinek letennie a fegyvert. Rendelkezésére állt Mr. Old Reliable, William J. Hardee. D. H. Hill Augustában volt 5000 katonával, Braxton Bragg egy hadosztállyal és némi tengerészekkel, és az észak-karolinai fiatal tartalékosokkal (16-17 éves fiúkból állt). Észak-Karolina ekkoriban már mindent megpróbált hogyan sorozza be a nagykorúságot még el nem ért fiúkat. Az Army of Tennesse mindössze 5400 főből állt, a Tupelóban telelő maradéka a John Bell Hooddal Franklin-Nashville-nél csatát vesztett hadsereg romjai. A teljes Johnston rendelkezésre álló erő 25000 fő,

Shermannek meg 60000. Army of the Tennesse O. O. Howard, a XV. hadtest parancsnoka John A. Logan, a XVII. hadtest Francis P. Blair, akinek fanyar humora volt. Az Army of Georgia Henry W. Slocum irányítása alatt állt, a XX. hadtest Alpheus Williams, a XIV. hadtest pedig Jefferson Davis parancsnoksága alá volt rendelve. Davis katonai zsarnok hírben állt, állandóan káromkodott, mint egy kocsis és nem jött ki emiatt O. O. Howarddal. Hugh Judson Kilpatrick lovassága támogatta őket. Judson Kilpatrick lil Kil becenévre hallgatott. John Schofield két hadteste kb. 40 000 fővel Észak-Karolina partvidékén végez műveletet Fort Fisher elfoglalása céljával. Ehhez jön Sherman 60 000 katonája Georgiában. Mikor február 22-én Johnston átveszi a parancsnokságot, azt táviratozza, hogy nemigen hiszi, hogy meg tudja állítani Shermant, de késleltetni tudja és ezzel időt nyer Lee számára Virginiában -> Fort Steadman elleni támadás.

Johnston először Charlotte-ban akarja erőit koncentrálni, majd Greensboro-ban, végül az észak-karolinai Smithfield mellett dönt, amely a goldsborói vasúti csomópont mellett fekszik. Johnston felismerte, hogy Sherman délről és Schofield a partról valószínűleg itt fog találkozni egymással, ezért úgy alakít ki állásokat, hogy goldsboro ellen is operálhasson. Sherman valóban pontosan ezt akarta Schofiledtől, de annak előrehaladását lelassította, hogy a Fort Fisherből visszavonuló Bragg teljesen felszaggatta maga mögött a síneket, így Schofield csak úgy tud előrenyomulni, ha építi a vasutat maga előtt.

Március 7-10 között Wilmingtontól nyugatra lezajlik a Wyse Forksi ütközet (vagy kinstoni ütközet), melyet Bragg Schofield lassítása céljából vívott. Bragg azért vállalkozott erre, mert parancsot kapott rá, hogy nyerjen időt Johnstonnak a beásáshoz. Így maga is állásokat ásat és hagyja, hogy a szövetségi hadsereg megtámadja. Egész jól sül el a dolog, további három nappal késlelteti Schofieldet. Március 10-én Monroe's Crossroadsnál vívott ütközet: komikus. Wade Hampton megkísérli elfogni Judson Kilpatricket annak főhadiszállásán a mai Fort Bragg mellett. Kilpatricknek ki kellett rohannia az épületéből és lóra pattanva elvágtatnia. Ezután az uniós erők ellentámadása megfutamítja a déli lovasságot, Hamptonnak menekülnie kell. Március 16-a, Averasboroughi ütközet. Hardee hadteste ide érkezett Dél-Karolinából és megpróbálták megállítani Shermant. Három vonalban védekezett, de Sherman mindet áttörte. A veszteségek 1100-1500 Wyse Forksnál, 183-86 a Monroe-kereszteződésnél és 682-865 Averasboroughnál. Kisebb ütközetek, de Johnston nem engedhette meg magának az ilyen ütemű veszteségeket, mert így elforgácsolódik minden ereje. Visszavonulni sem tud, mert Észak-Karolinát nem adhatja fel, így általános döbbenetre átmegy támadásba Bentonville-nél.

Hoke veterán hadosztályát az északra vezető út védelmére rendeli, a Nashville alól visszaérkezett Army of Tennessee-nek pedig szárnytámadást kell végrehajtania. Március 19-én reggel egy uniós abrakgyűjtő csapat egy tisztáson járőrökbe botlik. Mivel utasításuk szerint semmiféle ellenállásra nem kell számítaniuk, de ha mégis, akkor sorakozzanak fel, karolják át, kerüljenek mögé, szorítsák le az útról és haladjanak tovább. Ezzel szemben bármerre néztek, ásót forgató konföderációsokat láttak, akik lőni kezdtek. Meg akarták keresni az állások jobb szélét, de az csak húzódik-húzódik, ezért segítséget hívnak. Az ezredek egymás után érkeznek és bocsátkoznak harcba, mint 1863. július 1-jén Gettysburgnél. Sherman eközben Schofielddel találkozott, így nem volt a harctéren. A Tennessee hadsereg végül megkezdte támadását, a vezetők lóháton irányították a rohamot és egészen sikeres volt, egy északi hadosztályt sikerült elvágni és bekeríteni. Az elkeseredett támadás bátorságáról az északiak is elismerően nyilatkoztak. Éjfélre elült a harc, az északi hadsereg megtörése, megfutamítása nem sikerült. Március 20-án folyamatos járőrharcok, mialatt a déliek védelembe vonulnak és még több északi érkezik a harcmezőre. Howard megérkezik Slocum segítségére (fordítva mint Gettysburgnél. Johnston remélte, hogy Sherman frontális támadást intéz az állásai ellen, de ez Kennesaw Mountainnal szemben nem következik be. Sherman felismerte, hogy ugyan legyőzhetné Johnstont, de minek pazarolja a katonák életét; egyszerűen tovább akar vonulni Bentonville alól, hagyva, hogy Bentonville konföderációs taktikai győzelemmé változzon. Március 21-én Mower két dandáros hadosztálya végrehajt egy harcfelderítést egy mocsáron keresztül. Mower Henry ismétlőkarabélyokkal felfegyverzett katonáinak rohama szétveri a déli vonalat és elfoglalja Johnston főhadiszállását is, egy hajszálnyira jutva ahhoz, hogy a Mill Creek hídjának elfoglalásával bekerítse a déli sereget, mivel a patak meg volt áradva. De mivel senki más nem támogatta a rohamukat, ezért Hardee ellentámadást tud szervezni és kiszorítja az északi dandárokat. Sherman visszarendelte Mower hadosztályát, aztán utólag jött rá, hogy milyen közel volt hozzá, hogy tönkreverje a déli hadsereget. Éjjel és 22-én reggel Johnston visszavonul a hídon Smithfield felé. A veszteségek 194-239 halott, 1112-1694 sebesült és 221-673 eltűnt/fogságba esett, ami uniós győzelmet jelent (ráadásul a déliek elhagyták a csatateret).

Smithfieldben átszerveződnek a déliek. 30 ütegből 10 lett, 11 arkansasi ezredből 1 lett, 7 floridai ezredből 1 lett, 8 texasi ezredből 1 lett és 39 tennessee-i ezredből 4 lett. Morál a béka feneke alá kerül, csapatkohézió dettó, de a dolog elkerülhetetlen, mert nem lehet 39 felé parancsokat küldözgetni, amikor négyfelé is elég. Johnston tudta, hogy Shermannek 100 000 katonája van odaát, amit nem fog kevesebb, mint 25 ezrével megállítani, amely minden nap fogy a dezertálás miatt. Raleighben, Észak-Karolina fővárosában meg sem kísérlik az ellenállást, Zebulon Vance kormányzó és az állami vezetés is pakol és menekül, az ablakok bezáródnak, mindenki bezárkózik és rettegve várja a város elestét. A mittoménmilyen folyónál áradás, viszi a 16-17 éves suhancokat magával. Johnston nem akar Thermopylét és tömeghalált. Greensboróban már ott vannak az odavonatozott sebesültek. Lee elbocsátott katonái is Greensboróba érkeztek később és teljesen összeomlott a rend, mindenki a készleteket fosztogatta, konföderációs katonák a tömegbe lőttek. Veszteségek mindkét oldalon. Beauregard, Johnston és Davis tanácskozásra gyűlt. Davis elvesztette a valósággal a kapcsolatot, Johnston és Beauregard arról kellett győzködje, hogy Lee valóban letette a fegyvert. Április 17-én kezdődik a fegyverszüneti tanácskozás, Sherman óriáis engedményeket tesz a Délnek és távirat jön, hogy Lincolnt meggyilkolták. Shermannek a megkötött fegyverletételi egyezményhez Washington jóváhagyását kellett kérnie - nem kapta meg. Johnston 23-án tudta meg, hogy Sherman nem kapta meg. Üzent Davisnek, hogy Észak keményebb akar a politikusokkal és katonai vezetőkkel lenni - Davis azt válaszolja, hogy a hadsereg kis alakulatokban induljon Texasba és folytatják a háborút. Johnston megtagadja az engedelmességet és Sherman új feltételeit aláírja. A katonák szétoszlanak és hazamennek. Van akinek hat hétig tart a hazaút Texasba.

William Davis: A History of the Confederate States of America: Economy, Government, Values (2002) szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=PWJpwc21Ft4| title=A History of the Confederate States of America: Economy, Government, Values (2002)| author=William Davis| publisher=Book TV C-SPAN2| accessdate=2017-05-31| language=angol}}

A Look Away! c. könyve bemutatása.

1850-ig egyenlő számú rabszolgatartó és szabad állam volt, mert a szenátusban így egyenlő számú szenátor ül és el tudnak kaszálni a Dél számára károsnak ítélt törvényjavaslatokat. A mexikói és egyéb földszerzeményeket a déliek úgy értékelték, hogy egyenlő mértékben járultak hozzá a megszerzéshez, anyagiakban és vérrel, így nem érthető a Kongresszus miért tiltja be, hogy az állammá még nem szerzett területekre rabszolga betegye a lábát. Az északi settler az mehet a kocsijával, ami a tulajdona, de a déli settler nem mehet a rabszolgatulajdonával, így ezekből a soha nem lehet rabszolgatartó állam és így megbomlik az egyensúly.

Az 1861-es montgomery-i gyűlés spontán fejlődéssel jutott el oda, ahova. Nem létezett terv rá, hogy mi fog történni, míg a jenkik északon egy titkos déli összeesküvés, vagy terv kivitelezését gyanítottak a háttérben. Amikor Dél-Karolina kivált, semmilyen biztosítékkal nem rendelkezett, hogy mások követni fogják. 1860 októberében, az elnökválasztás előtt kormányzója körlevelet írt minden más rabszolgatartó államnak és megkérdezte, hogy Abraham Lincoln megválasztása esetén ki fognak-e válni az Egyesült Államokból, de kivétel nélkül mindenhonnan azt a választ kapta, hogy NEM, hacsak Dél-Karolina nem megy elsőként. Valójában a montgomery-i küldöttek még csak felhatalmazással sem rendelkeztek a küldőállamuktól, mindössze beszélni gyűltek össze. De aztán rájöttek, hogy az idő telik, Lincoln 1861. március 4-én be lesz iktatva, nem várhatnak tovább, hanem cselekedni kell, méghozzá elsőként és addig, amíg lehet. Úgyhogy a forradalmi jelleget öltő kiválás után újabb forradalmi hullámba érnek, csak ezúttal a saját szuverén államuk önállóságának felszámolása céljával, nulla felhatalmazás alapján. Elfogadják az ideiglenes alkotmányt, aztán a végelegest, elnököt választanak, az meg kabinetet alakít, felállítják a kormányhivatalokat és csak ezután mennek haza, mondván, hogy na, itt a nagy mű, most akkor vagy szavazzátok meg, vagy utasítsátok el. Néhány esetben az államban nehezen lehetett elfogadtatni a végzetteket.

Hittek benne, hogy az új rendszerben nem lesznek pártok és pártpolitikusok. Ezzel kapcsolatban nagyon rosszak voltak a tapasztalatok, ezért mindenki menekülni akart a korrupciótól, pozícióhajhászásoktól, stb. 95% a régi alkotányt átvették, de a maradékban reformokat hajtottak végre. Köztisztviselői reformot, elnöki terminust maximálták, mondván ha végre választottunk egy jó elnököt, akkor az nem töltheti a terminusa utolsó két évét azzal, hogy az újraválasztását egyengeti, tehát nincs újraválasztás. Betiltották a Pork barrell legislation-t, vagyis a kongresszusi képviselőknek az államuk számára befektetéseket, vagy megrendeléseket biztosító közpénz-költekezést. Betiltották a Congress appropriationt is; csak a végrehajtó hatalmi ág költhet pénz és punktum. Az alkotmányt is könnyebben kiegészíthetővé tették, mert egy reagáló, alakítható, szervesen létező alkotmányt akartak, nem bukolikus, kőbe vésett alkotmányt. Az elnöknek line-item (részleges) en vétót adtak, ami a törvényjavaslat egyes pontjainak megvétózására jó, anélkül, hogy magát a javaslatot megvétózná. Jefferson Davis élt is vele, aztán Bill Clintonig más nem kapott ilyet és két év múlva azt is visszavették tőle.

A decentralizált államelképzelés azonban nagyon hamar kiderült, hogy teljesen életképtelen az adott háborús körülmények között. Davis pillanatok alatt rájött, hogy egy gyenge és decentralizált állam nem élhet túl egy háborút. A háború végére a CSA a legcentralizáltabb állam széles a világon, mert egymás után kell központi hatáskörbe vonni minden aspektust annak érdekében, hogy túléljenek. Az állam szabályozza a production and distribution of staple products, wage and price controls for commodities, instituting rationing and prohibition, redistributing property and wealth, bevezetik az USA történelmében első sorozást, instituting impressment (forcible seizure of the private property for the military with compensation at government rates (Impressment Act), Public Wellfare legnagyobb részt államok által, de kicsit a Konföderációs kormány is részt vett benne.

1865 újév után pár nappal a louisianai Duncan F. Kenner személyében Davis megbízottat küldött Európába, hogy elnöki hatalmánál fogva véget vet a rabszolgaságnak, ha az európai hatalmak elismerik a Konföderációt, ami beavatkozást vont volna maga után reménye szerint. Mindezt az államok kormányzóival való konzultáció nélkül tette (tudván, hogy mondjuk Georgia kormányzója, Joe Brown úgyis ellentmondott volna neki, merthogy mindig mindenben ellenkezett vele). A rabszolgaság, ami fontosabb volt az államok önrendelkezési jogánál, 1865 januárjában kevésbé fontossá vált, mint a függetlenség. Davis, aki 1861-ben az önrendelkezés egyik ha nem is élharcosa, de támogatója volt, 1865-ben az abszolút centralizálás oszlopa lett, mert másként nincs működtethetőség az adott körülmények között.

1860-ig az egyszeri emberek sorba álltak a Fehér Ház előtt és ha elég gyorsan mozgott a sor, akkor beszélhettek az elnökkel és előadhatták a sirámaikat, a kapitányom egy seggfej, előléptetést akarok, howdy doody. Katonák bejártak a Fehér Házba és leveleket irogattak, az állampolgároknak joga volt bemenni, mert az az emberek háza volt. Konföderáció ugyanez, az emberek elvárták, hogy ha írnak a kormányzónak, akkor az tegyen lépéseket a nyavajáik megoldása érdekében.

Közép-Alabamában Winston megye tiszta unionista volt. Mississippiben Jones megye detto. És minden államban volt ilyen, csak Dél-Karolinában nem.

A Konföderációs alkotmány megírásakor óriási vita volt, hogy legalizálják az 1808-ban betiltott rabszolga-kereskedelmet. Ekkor már 3,5 millió rabszolga van Délen, ami a fehérek számához viszonyítva sok. Az érv a legalizálásra az, hogy a rabszolgaság becsülendő intézmény (Robert B. Rhett és mások érveltek mellette). De a tiltás fennmarad, mert az importtal csak csökkenne a már meglevő rabszolgák ára és így is sokan vannak. Ezen felül az is vitára ad okot, hogy vajon rabszolgaságot tiltó államokat engedjenek-e belépni a CSA-ba. Viccen kívül azt gondolták, hogy most ez egy nagy alkotmányos megtisztulási folyamat, és visszatérnek az eredeti alkotmány szelleméhez. Jefferson Davis azt remélte, hogy New Hampshire is csatlakozhat, mert mikor ott járt N. H. konzervatív állam volt és nagy fogadást rendeztek számára és abba a meggyőződésbe került, hogy szimpatizálnak az idealisztikus megtisztulással. Remélték, hogy Illinois, Indiana, Ohio is elszakadhat és csatlakozhat. De aztán rájöttek, hogy ez így nem lesz jó, mert ha túl sok szabad állam csatlakozik, akkor ott vannak, ahonnét elindultak. Így az alkotmányban végül gyakorlatilag majdnem lehetetlenné tették ezt, beleiktatva, hogy minden konföderációs államban default jogszerű a rabszolgaság és megtiltották, hogy rabszolgatartó állam abolíciót iktasson törvénybe. Ami szembement az államok önrendelkezési jogával, mert ugyan rabszolgaságot elfogadni joga van egy államnak, de visszautasítani nincs. A kilépésről végül is a konf. alkotmány hallgat, mert álláspontjuk szerint az implicit benne van abban, hogy ha államok áldásukat adták egy egyesülésre, akkor vissza is vehetik. Mint egy szerződés esetében, ha egyik fél úgy véli, hogy a másik nem tartja be a szerződésükből következő dolgokat, akkor joga van felmondani azt. Ezt egy ideig bele is akarták írni az alkotmányba, de páran azt mondták, hogy na várjunk csak, ha mi most ezt írásba foglaljuk, akkor azt fogják mondani, hogy az egész implicit benne foglalásról kiállítottuk a bizonyítványt.

Vám: igen, az állami bevételek nagyját az exportvám adta, plusz volt még a földeladások. De az egész szövetségi költségvetés 10 millió dollár alatt maradt évente, az napi 27.400 dollár, míg az Unió számára a háború napi egymillió dollár kiadást jelentett, így ez nem tudta volna indokolni a háború fenntartását, különösen nem illinois-i farmerek és new hampshire-i demokrata politikusok szemében.

Cserokik és szabad négerek is tulajdonoltak rabszolgákat, hiszen a rabszolga-tulajdon szociális státus volt, egy házimunka-kisegítő. Még állampolgárnak sem kellett lennie, aki rabszolgát akart tartani. Az indián törzsek azért vettek részt megosztottan a polgárháborúban, mert a Kansas-Missouri középnyugaton, ami akkor a vadnyugat volt az ősi törzsi nézeteltérések úgy manifesztálódtak, hogy ha az egyik törzs az egyik felet választotta, akkor az ellenséges törzs meg biztos, hogy a másikat.

Dr. Bruce Venter: Killing Jeff Davis szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=6jj8IBlIENM| title=Killing Jeff Davis by Dr. Bruce Venter| author=Bruce Venter| publisher=USA HEC| accessdate=2018-05-31| language=angol}}

Judson Kilpatrick 1861-ben végzett, 45 fős évfolyama 17. eredményével. Politikai kapcsolatainak és szónoki képességeinek köszönhetően azonnal az 5. new yorki ezred zouave katonái közé került, ahol Gouverneur K. Warren, west pointi matematikaprofesszora volt az alezredes. Henry Davies Sr. new yorki biró volt a fő támogatója, akinek fia és annak unokatestvére, Jay Mansfield Davies őrnagy is az ezredben szolgált. Részt vett a Big Bethel-i ütközetben, ahol a combján megsebesült. New Yorkban lábadozva tudomást szerzett a 2. new yorki lovasságról, mely szervezés alatt állt. Ekkor már megházasodott Alice Schuylerrel. Jay Mansfield Davies nem volt hivatásos katona, igy egy idő után de facto Kilpatrick vezette az ezredet és Mansfield vissza is vonult. 1862-ben már ő vezette az ezredet és az ezredesi rangban dandárparancsnoki beosztást kapott. Két ezredből álló dandárjának parancsnoka volt a Stoneman-portya idején is, a Chancellorsville-i csata idején. A feladat szerint szétszóródtak a szélrózsa minden irányába és Kilpatrick ezrede jutott legközelebb Richmondhoz. Lincoln hallott erről és egy a fogságból kiváltott tiszttől azt hallotta, hogy Richmondot nem őrzik nagy létszámú csapatokkal és ha tudták volna, akár Davist is foglyul ejthették volna. Ez megragadta Lincoln fantáziáját, mert 1863 májusában pontosan ezen járt az esze. Maga a portya nem volt sikeres, Kilpatrick csak az erőditésekig jutott és aztán visszavonultak a Rappahannock mögé.

Brandy Stationnél már lovassági dandárparancsnok, a Fleetwood-hillen vitézkedik és 1863 júniusában megkapja érte a dandártábornoki előléptetést és még ugyanabban a hónapban a 3. lovashadosztály parancsnoka lesz. A Gettysburg-hadjáratban Kilpatrick hadosztálya összecsapott Jeb Stuarttal Hanovernél. [Venter szerint meg is állitja.] Két dandárparancsnoka Elon Farnsworth és George A. Custer voltak, Farnsworth a csata harmadik napján el is esett egy elhibázottnak bizonyuló lovasrohamban. A déli visszavonulás alatt is együtt hadakoznak a lovassági ütközetekben. Custer állandóan engedetlen volt Kilpatrickkel szemben és az meg ideges volt emiatt. 1863 novemberében mind a felesége, mind a kisfia meghal és azt irják róla egy naplóban, hogy olyan melankólikus hangulatban van, hogy minden őrültségre képes lehet.

Butler Orleansból a korrupciós botrányoknak köszönhetően Fort Monroe-ba kerül department commandernek. Wistar egy portyát javasol Butlernek, amelyben foglyul ejtik Davist. Mindketten demokraták, közeli kapcsolatba kerülnek. A Wistar-portya kudarcba fullad, mert egy a kivégzés elől elmenekülő északi tiszt elér Richmondig és figyelmezteti rá őket, igy egy hidnál már várják is a portyázókat és azok nem mernek támadni.

Lincoln a kiváltott tisztek elbeszéléséből tudott a Libby Prison áldatlan állapotairól. Kilpatrick 1864 februárjában kihallgatást kér és kap Lincolntól és előterjeszti ezt az ötletét egy javitott kiadású portyáról, négyezer lovassal és egy hat löveges üteggel, semmi utánpótlás, helyi rablásból élnének, elfogalalja Richmondot. Az átugrott Pleasonton, Meade és Halleck nem örül. Custer a Michigani dandár parancsnokaként a Virginia Central felé elterelő művelet, hogy Kilpatrick a másik irányban bejuthasson. Butler egy terv szerint délkeletről támadta volna meg Richmondot és Kilpatrick számitott erre a támadásra.

Admiral Dahlgren és Lincoln nagyon közeli barátságban álltak, bejelentés nélkül járhatott a Fehér Házba. Kijárt a fiának Ulricnak egy századosi rangot a lovasságnál. Dahlgren fogta el azt a hirnököt, akitől az északiak megtudták, hogy Lee nem kap Gettysburgnél további erősitéseket a második nap után. Aztán Hagerstownnál lábon lövik, térd elveszti a jobb lábát, mert amputálják. 1864 januárjában már lovon ül. Hallja a szállongó hireket a portyáról és kijárja, hogy vele tarthasson, katonai parancs nélkül is. A portya 3582 lovassal elhagyja Culpepert 1864. feburár 28-án. Az egység hotchpotch, mindenféle egységek darabjai mindenhonnan, senki nem ismer senkit. Dahlgren megy elöl 460 lovassal, és az a feladata, hogy keljen át a James-folyón, törjön meg Belle Isle-ba és szabaditsa ki a foglyokat, a többiek felégetik Richmondot. Helyettese Edwin F. M. Cooke őrnagy, Kilpatrick barátja, akinek Dahlgrent kellett volna kézben tartania. Chancellorsville felől kerülnek a déli területen, aztán Spotsylvania, Dahlgren -> Louisa, Westerham county. Kilpatrick Beaver Dam Stationbe megy, öt mérföldnyi sint szaggatnak fel, épületeket rombolnak le feburár 29-én. Amikor is zuhogni kezd. Dahlgren Fredericks Hallban a ANV második hadtestének 83 ágyúja álldogált. Kilpatrick megtámadhatta volna, de konföderációs foglyok azt mondták, hogy egy egész gyalogdandár őrzi, igy nem csinált semmit.

Dahlgren Goutchienál átkelt a Jamesen és Eastwoodnál megpróbálják elkapni Henry A. Wise dandártábornokot, aki Virginia korábbi kormányzójaként felakasztatta John Brownt. Wise-t azonban egy szabadságos konföderációs katona, aki látta a portyázó északi lovasságot figyelmezteti, és az igy lóhalálban Richmondba vágtat és riadóztatja a konföderációs hatóságokat a portyáról. Sallie Seddon nem szolgált fel semmilyen ribizlibort Dahlgrennek, ami késleltette volna.

Diane Eickhoff és Aaron Barnhart: a Price portya szerkesztés

{{cite web| title=Chicago Civil War Round Table March 2014 - Barnhart/Eickhoff on Price's 1864 Raid |url=https://www.youtube.com/watch?v=i2GpukFvqfI| author=Diane Eickhoff és Aaron Barnhart| publisher=Marc Kunis| accessdate=2017-01-23| language=angol}} William Lewis Cabell https://www.tshaonline.org/handbook/online/articles/fca02

Egy újabb Missouiri portya terve 1864 július elején merült fel Price ötlete alapján. Price azzal promózta a dolgot, hogy magával viszi Reynolds kormányzót és Jefferson Cityban beiktatja hivatalába és ez majd melléjük állítja Missourit. Price egyébként maga is Missouiri kormányzója volt korábban. Price ekkor már 150 kilósra hízott és nem tudott lóra ülni, hanem hintóban ülve kísérte a hadsereget. Kirby Smith azt mondta róla, hogy "not equal to the command". Már a kezdet előtt probléma, hogy a készülődés közben szeptember 2-án elesik Atlanta és a Északon nagy megkönnyebbülés vesz erőt, hogy a háború megnyerhető. Ha a portya július-augusztusban indul, akkor nem ez a szentiment lett volna. Price meg volt győződve róla, hogy Missouriban tömegtámogatás fog mellé állni, ami ekkorra már sokadszor nem történt meg a háború folyamán.[3]

Szeptember 25-én Price elhatározza, hogy megostromolja Pilot Knobot, ahol Thomas Ewing Jr. tábornok 200 uniós katonája van. ((Ewing, Sherman sógora volt a General order no. 11 kibocsátója, mely 1863. augusztus 25-én elrendelte Jackson, Bates és Cass megyék teljes kiürítését, hacsak a lakos nem egy mérföldön belül lakott egy uniós településtől. Kb. 20000 embert üldöztek el. https://www.amazon.com/Three-Years-Quantrill-Western-Frontier/dp/0806130563 Three years with Quantrill, 16. o.)) Csak Jo Shelby tiltakozik ellene, hogy nem ezt kéne csinálni. Price egy teljesen koordinálatlan támadást hajtott végre, amiben tízszer akkora veszteséget szenvedett, mint Ewing. Éjszaka létrákat akartak ácsolni, hogy bemásszanak és véget vessenek a cécónak. De éjszaka a védők észrevétlenül kimenekültek és késleltetett gyújtóval reggel hatkor felrobbantották a lőport és a muníciót az erődben. A konföderációs erők a robbanás után még további két óráig nem jöttek rá, hogy az erőd üres.

((Ezzel egyidőben, szeptember 27-én William T. Anderson 80 gerillája megtámadta Centraliát és elvágta az Észak-Missouri vasútvonalat. Kivégeztek kb. kéttucat eltávon levő északi katonát.)) Price Missouriba érkeztekor Anderson üdvözölte őt és aztán azt a parancsot kapta, hogy menjen észak-Missouriba és támadja meg a vasútvonalat.

A konföderációs mozgást a magukkal cipelt szekérkaraván lassította le. Price megszállottan fáradozott azon, hogy zsákmányt vigyen magával. 300 szekérrel indultak, de mire Westportba értek, már 500 megrakott szekért cipeltek magukkal. Enélkül a lovasság 20-25-30 mérföldet tudnak megtenni a szekérkaravánnal, de nélküle kétszer ennyit is tudtak volna.

Az északi oldalon a Missouri-Kansas ellentét sosem csitult el. Samuel R. Curtiss, Price és Van Dorn pea ridge-i ellenfele elvesztette a fiát egy Quantrill gerillarajtaütésben Baxter's Spirngnél. Hallotta, hogy Price portyája dúl Missouriban, és jönnek nyugat felé Kansasbe. Price úgy gondolta, hogy Fort Leaveworthben sok szákmányt lehetne ejteni és megpróbálta bevenni. Curtiss megpróbálta a kansasi Carney kormányzót rábírni, hogy mozgósítsa a milíciát, az sem baj, ha sose lőttek még fegyverrel, majd mi kiképezzük őket. Carney kormányzó azonban azt válaszolta, hogy három hét múlva választás lesz és szüksége van ezekre a szavazókra. Carney ekkor James Lane-nel vívott nagy csatát a republikánus szavazatokért és biztosra akarta venni, hogy a veszély akut, ezért megkérdezte Rosecrans-et St. Louisban, aki biztosította, hogy a veszély nagy. Carney ekkor engedélyt adott. Curtiss így legjobb tábornokát, James Bluntot küldte ki Lexingtonba, aki James Lane szoros politikai szövetségese volt, hogy késleltesse a konföderációs előrenyomulást nyugat felé, míg Curtiss összeállítja a főerőt. Csakhogy Carney ezt nem engedélyzete, mondván ők csak Kansas védelmét látják el, Missouri meg viseljen magára gondot, ahogy akar. Kompromisszumként a Kansas-Missouri határtól éppen csak keletre vonult fel Curtiss, ezért folyt a döntő ütközet Westportnál és nem Lexingtonban, vagy Independence-ben. Blunt tehát halogató harcot vívott Lexingtonban Shelbyvel, majd visszavonult a Little Blue Riverhez Indepence-től keletre, ahol megint összecsaptak, majd Westportnál folytatódott a harc. Október 23-án Westporti ütközet.

A konföderációsok decemberre vergődtek vissza Délnyugat-Arkansasba, rémes állapotban. Newtoniában két ütközet is lezajlott. Az elsőben mindként oldalon küzdöttek indiánok. Price portya idejét a második. Shelby megint a visszavonuló konföderációs hátvédet képezte.

Lexingtonban a német bevándorlókat tömegesen zavarták ki a városból.

A General order no11 miatt kb. 50-60% sosem tért vissza a kitelepítettek közül, mert mindent felégettek a vidéken.

Shelby megtérése a háború után.

((Price erőit a konföderációs kézen levő északkelet-arkansas-i Pocahontasban koncentrálta. Szeptember 20-án törtek be Missouriba és majdnem azonnal a gerillatevékenység miatt járőröző uniós lovasságba botlottak, mely által lelepleződött jelenlétük. Price teljesen szem elől tévesztette, hogy villámgyorsan St. Louis ellen kellene vonulnia. 300 szekérből álló karavánjával olyan kényelmes tempóban haladt, hogy az még egy gyalogosan hadseregtől is lassú haladásnak számított volna.{{refhely|Davis, 2004}} Szeptember 24-én Fredericktownba érve Price értesült, hogy a Department of Missouri parancsnoka, William S. Rosecrans erősítéseket von össze St. Louisban és a fontosabb városokban. Ekkor művelet fő célját, St. Louis elfoglalásának tervét feladva ostrom alá fogta Pilot Knobot, ahol Thomas Ewing vezetésével 1200 fős uniós helyőrség védekezett.{{refhely|Davis, 2004|47-48. o.}} Price vélhetően meg akarta büntetni a gerillákat rejtegető, déli érzelmű települések deportálásáért. Az éjszaka folyamán az ostrom alá fogott Davidson-erődből elmenekülő védők 16 ágyút, élelmet és felszerelést hátrahagyva felrobbantották a lőporkészletet és a muníciót.{{refhely|Price jelentése}}))

John Keegan: The American Civil War szerkesztés

{{cite book| url=https://www.youtube.com/watch?v=vXhW_GpocYE| author=John Keegan| title=The American Civil War| location= | year=| publisher=| language=angol}}

Harriet Beecher Stowe: Uncle Tom's cabin. Mikor Lincolnnak bemutatták, azt mondta: „So this is the little lady who wrote the big book which caused this great war.”

1:05:00 Mindkét oldal katonái legnagyobb részt vidékiek és farmerek voltak, nem csak a déliek. A két oldal katonáinak civil foglalkozása ugyanazokat a mesterségeket tartalmazta.

1:08:00 A közkatonák fraternizáltak, mikor lehetett és közkedvelten cseréltek déli dohányt északi kávéra. Kennesaw Mountainnál Sherman egyik katonája azt írta: „We made a bargain with them that we would not fire on them if they won't fire on us and they were as good as their word. It seems too bad that we have to fight men we like. Now these southern soldiers seemed just like our own boys, they talked about their mothers and fathers and sweethearts just as we do. Both sided did a lot of talking but there was no shooting until I came off duty in the morning.”

Sgt. Dale Elmore from near Atlanta July 1864 „The boys were have been together a number of times trading coffee for tobacco.”

1:16:00-tól 1800-ban 70 ezer bála gyapotot termeltek, 1860-ban négymilliónál is többet. A rabszolgák száma ezzel párhuzamosan nőtt. Az 1790-es első népszámláláskori 700 000-ről 1860-as négymillióig - pusztán természetes szaporodás során, hiszen a rabszolga-kereskedelmet a Kongresszus 1807-ben betiltotta. Ez a cotton ginnek volt köszönhető. Így Virginiából és a Karolinákból a gyapottermesztés súlypontja átköltözött Alabama, Mississippi és Louisiana gazdagon termő földjeire. A short staple gyapot a long staple-lel teremni nem tudó helyeken is megélt. Az Európában, Belgiumban és az Egyesült Királyságban kiépülő szövőipar növekvő mennyiségű gyapotot igényelt, az ár nőtt, így nőtt a rabszolgák munkaerejére való igény és a gyapottermesztés volumene.

1:20:00 1847-ben 14 szabad és 14 rabszolgatartó állam volt. A dél számára ez az egyensúly döntő fontosságú volt, mert azt nem remélhették, hogy a szavazók számát maximálják államokban, így a Képviselőházban egyre nagyobb északi fölény bontakozott ki. A szenátusban azonban államonként két szenátor volt, így itt el lehetett kaszálni, minden veszélyes törekvést.

2:10:30 A Haper's Ferry-ben, Richmondban és az észak-karolinai Fairfield fegyvergyárak/raktárak zsákmányolt gépekkel a Konföderáció megkezdhette a puskagyártást 1861-ben. Az ágyúgyártás nehezebben ment. Fort Sumterben és a norfolki szövetségi tengerészeti bázison zsákmányolt ágyúk nem tábori lövegek voltak, túl nehezek a mozgatáshoz. Ezért a konföderációs hadseregek tüzérségét háború előtti önkéntes alakulatok ágyúparkjából, külföldi importból és a Tredegar Ironworks gyártotta ágyúkból szedték össze. A lőporhoz való szén és kén volt bőségesen, de a Kálium-nitrát hiányzott. Josiah Gorgas, a konföderációs adminisztráció lőszergyártásért felelős biztosát 1861 áprilisában nevezték ki. Kényszermegoldásként egyik beosztottja az Appalache-hegység déli részében levő mészkő barlangokból kitermelhető kálium-nitrátot javasolta. Felmerült az ürülékből való nitrátnyerés is, pl. istállókból.

2:13:00 Chase bondokat adott el, és elkezdték a papírdollárt nyomni. A konföderációs dollár kb. 9000%-os inflációt szenvedett el a háború folyamán és gyakorlatilag értéktelenné vált. USA gazdasága 1880-ban világelső lett.

3:36:00 Grant általában akkor itta le magát, ha a családjától távol volt.

4:05:00 A Hampton Roads-i hadseregjelenlét Montgomery Blair fejéből pattant ki, azzal a céllal, hogy Virginia visszatérjen az unióba.

4:45:00 Bull Run #1.

5:00:00 Missouri állapotok.

5:03:00 Wilson's Creek.

A Family Affair: The Pre-Kansas Saga of James Henry Lane szerkesztés

{{cite book| first=James Robert| last=Bird| title=A Family Affair: The Pre-Kansas Saga of James Henry Lane| publisher=University of Arkansas| location=Fayetteville, AK| year=2012| language=angol}}

302. o.: Roughly a month after James Henry Lane assumed his duties as lieutenant governor ((1849. szeptember)), the Indiana General Assembly passed a resolution related directly to race relations in Indiana. With one stroke, it publicly remonstrated in favor of African colonization while simultaneously suggesting that the federal government assume full responsibility for the initiative: „Whereas the settlement of the African coast with colonies of civilized colored men is the cheapest and best plan of suppressing the [African slave] trade…Be it resolved…that our Senators and Representatives in Congress be…requested in the name of the State of Indiana, to call for a change of national policy on the subject of the “African Slave Trade,” and that they require a settlement on the coast of Africa with colored men from the United States, and procure such changes in our relations with England as will permit us to transport colored men from the united States to Africa, with whom to effect said settlement.”

303. o.: 1855-ben a Topeka Convention-ön született, négerek állampolgárságát kizáró passzusok nagy hasonlóságot mutatnak az 1851 novemberi indianai állami alkotmánykiegészítéssel. Előbbit James H. Lane segített tető alá hozni, mint kompromisszumos szöveget, utóbbinál kormányzóhelyettesként volt jelen, mikor a Demokrata párt dominálta állami törvényhozás megszavazta.

303-304. o.: Whatever he said or did not say publicly on the subject, Lane’s family had maintained a sympathetic rapport with purveyors of African colonization since the mid-1830s when his deceased older brother served as Amos Lane’s congressional assistant during Andrew Jackson’s second term as U.S. president. Historian Eugene Berwanger quoted the editor of the Indiana State Sentinel, “[Colonization] we can enter into with heart and soul, and one upon which we love to dwell [because] they must go.” This mid-1850s line of reasoning prefigured that used by Jim Lane during the Civil War, when, as Ian Spurgeon observed, “colonization remained his favorite option…In February 1864 Lane eloquently argued that a section of Texas be set aside for the black population.” If, by then, colonizing Africa seemed unfeasible, planting Negro enclaves of free labor in former Confederate states offered a means of, in Lane’s words, extending “to [blacks] that substantial freedom to which they are so justly entitled.” Thus, colonization surfaced as a war measure for achieving a dual purpose: keeping the races separated, and punishing treason in the South. None of this entailed any fundamental change of attitude on Lane’s part.

310-311. o.: Indiana’s demographic changes portended rough sailing for Lane’s successor in the lieutenant governor’s chair. The large influx of immigrants generated more anxiety than goodwill in locales where citizens harbored an endemic fear of foreigners, especially those who subscribed to the Roman Catholic religion. “The immigrants,” observed one historian, “remained a class apart, forming their own settlements and retaining their own habits and customs, many of which were repugnant to the Americans.” Moreover, natives feared communities where tolerance of lower wages created additional pressure in a job market already under stress. By the early 1850s, immigrants were a political force to be reckoned with, potentially representing enough votes to influence the outcome of state if not national elections. Even the venerated Kossuth raised more than a few eyebrows when he suggested to one German-American audience, “You are strong enough to effect the election of that candidate for the presidency who gives the most attention to the European cause.” A backlash was brewing. Jim Lane’s successor would have his hands full.

Connie Langum: The Battle of and for Wilson's Creek szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=TU2kGZCKaT4| first=Connie| last=Langum| title=CWRT Meeting Feb 2020: Connie Langum:The Battle of and for Wilson's Creek| publisher=Marc Kunis| year=2020| language=angol}} James Totten a Little Rock, Arkansas-i arzenál parancsnoka volt a háború előtt. A szecesszió idején az uniót választotta, visszatért St. Louisba és Lyon törzsébe került. A Little Rock-i arzenál hadianyagából alakult meg a Pulaski Light Artillery, mert az arzenál Pulaski megyében volt. Wilson's Creeknél Woodruff nevű parancsnoka volt, aki a háború előtt Totten diákja volt.

Matt Atkinson: Bristoe Station hadjárat szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=4NB7k_Ymt28 | title=Bristoe Station with Matt Atkinson | author=Matt Atkinson | publisher=Marc Kunis| year=2019| accessdate=2020-04-19| language=angol}}

1863 októbere, a két hadsereg Gettysburg alóli visszatérés után a Rapidan és a Rappahannock mentén néz farkasszemet egymással. Augusztus végén Lee-nek újra 60000 katonája van, Meade 94000. Augusztus végén Davis utasítására Longstreet 14 ezres hadteste megy Chattanoogába. Ekkor Meadenek kétszeres létszámfölény áll rendelkezésére.

Az északi oldalon a Potomac hadsereg XI. és a XII. hadtest nyugatra küldésével 76000 főre fogyatkozik. Az első hadtest vezetője John Newton lesz Reynolds halálával. A sebesült Hancock helyett Gouverneur K. Warren vezeti a II. hadtestet. A harmadikat a szintén sebesültként távozó és vissza nem fogadott Sickles helyett William Blinkey French. Az ötödiket George Sykes, a hatodikat John Sedgwick, itt nem volt változás. Lincoln változatlanul elégedetlen volt Meade-del és óriási volt a nyomás, hogy indítson egy őszi offenzívát. Az északi hírszerzés változatlanul túlbecsülte Lee erejét. Meade 70000 konföderációs katonával számolt és ezért nem akart támadásba menni Lee ellen, azzal együtt sem, hogy Meade azt hitte A. P. Hill hadteste is Tennessee-be lett küldve.

A szövetségi hadsereg Culpeper környékén táborozott, Lee Orange Court House-nál. Kettőjük között ott a Rapidan. Az AoNV hadtápvonala az Orange & Alexandria és a konföderációs quartermaster system is failing. Lee nem is tud északabbra menni, mert ott nem tudja őt a vasút ellátni, a szállítmánytonnák nem érkeznek meg a kellő mennyiségben. Visszatértünk oda, amikor 1862 nyarán Pope és Lee néznek farkasszemet egymással ugyanitt. Lee megint támadni akar, ehhez először is el kell vonnia Meade hadseregét a Rapidan voanláról; ehhez pedig ugyanazt csinálja, mint egy évvel azelőtt: nyugat felé megkerüli és elvágja az ő hadtápvonalát. Erre Meade-nek vissza kell vonulnia és egy mozgó hadsereget sokkal könnyebb megtámadni, mint egy sáncok mögött dekkolót.

Október 8-án Ewell és Hill tehát indulási parancsot kapnak, Stuart lovassági hadteste screenelt; Hill kerülte a nagyobbat, mint egy évvel azelőtt Jackson, Lee pedig a szűkebb íven Ewellel marad, mert hozzá esett közelebb az ellenség. Október 9-én Lee elérte a Rapidán gázlóit Liberty Millsnél és attól keletre. Lee ugyan meglepetést akart okozni, de a richmondi újságok már kikürtölték a támadást. Három szövetségi jelzőállomás is jelezte a konföderációs mozgást, de az nem volt világos, hogy hova indul az ANV.

Meade ki akarta deríteni, így elkezdte az erőit dél felé, Orange Court House felé mozgatni és átkelt a Rapidanen. Buford lovassága október 10-én alig talál ellenállásra a Rapidan túlsó oldalán, mert a kondöderációs erők már elhagyták a környéket. Judson Kilpatrick lovassága James City ütközetben össze is csap Stuart lovasságával. Erősítést kért, meg is kapta a 120. New Yorki ezred képében. Amikor Kilpatrick és a jelzőállomások jelentéséből világos lett, hogy az ANV lovassága éppen Madison Court House-on keresztül megkerüli a Potomac hadsereg jobb szárnyát, akkor gyorsan visszavonultak Culpepertől északra. Október 11-én reggel Lee már csak a kiürített Culpeperbe tudott bevonulni.

Amikor Pope-ot csapdába akarta csalni a Rapidannél, akkor a terv az volt, hogy nyugatról kelet felé támadva benyomja a Rapidan-Rappahannock találkzásába, ahonnan nem tudnak menekülni. Ezúttal Meade szökött meg a csapdából észak felé, noha ez Washingtonban egyáltalán nem tetszett. Lee nem hagyta annyiban, ha már nála volt a kezdeményezés, akkor gyerünk tovább Amisseville-en keresztül Warrentonba, a lovasság pedig Jeffersonstownon keresztül screenelt. David M. Gregg lovasságának értesítésére Meade újra hátat fordított és gyorsan vissza Washington irányába. Ewell október 13-án mindössze nyolc mérföld megtétele után megérkezett Warrentonba reggel kilenckor. Ewell tovább is nyomulhatott volna, de nem tette, mert a szekértrén leszakadt és nem tudott lépést tartani vele, így a katonáknak nem tudtak élelmet adni. Lee engedélyezte, hogy megálljanak és élelmet vételezzenek. Warrentontól Washingtonig semmi nem termett, nem lehetett mit kifosztani, elrekvirálni, mert a háború eleje óta senkiföldje, senki nem vetemedik arra, hogy ott bármit is vessen, vagy termeljen. Elhagyatott pusztaság.

Így Meade éjszakai erőltetett menetben megint megmenekült az elvágástól. Nincs 3rd Manassas. Stuart lovasságát azért keletre küldték, hogy felderítsen. Stuart egy hadosztállyal és Lunsford Lomax dandárjával Catlett Stationnél érte el az O & A RR vonalát. Stuart visszaküldte a jelentést, hogy jó esély van megcsapni a szövetségi csapatok hátát, ha A. P. Hill hadteste előrenyomul. Ugyanakkor viszont Lomax arról informálta, hogy a III. hadtest szövetségi gyalogsága kiszorította Auburnből és mögötte jött a II. hadtest is, így Stuartot lényegében három irányból bekerítették. Stuart 2 dandárja elbújt egy hasadékban és öt hírvivőt küldött Lee-hez a szorultságáról informálni.

Az egyik át is jutott és átadta az üzenetet. A hírvivőnek az volt a benyomása, hogy Lee nem veszi komolyan a helyzetet. Lee Harrisonhoz hasonlóan nem állt le kémekkel és felderítőkkel katonai helyzetről beszélgetni, ezért nem mondott neki semmit. Úgyhogy a lovas nekiállt Lee törzstisztjeivel beszélni, mire Lee kirohant és lehordta a futárt, hogy katonai titkokat fecseg ki. Aztán később lehiggadt, elnézést kért és megvendégelte egy ebéddel a katonát. Ewell hadteste utasítást kapott, hogy mentse ki Stuartot, ezért október 14-én reggel hét-nyolc között Early hadosztálya már közeledett a vízmosáshoz, amiben Stuarték rejtőztek. Mikor azonban elkezdtek lődözni, hogy eltereljék a lovasságról a szövetségi erők figyelmét, Stuart azt hiszi, hogy menekülnie kell és dél felé ellovagolnak, így a kapcsolatfelvétel elmarad. A helyzet nagyban emlékeztet Gettysburgre, Stuart ellenséges vonalak mögött működik, de el van vágva Lee-től, akinek így nincs felderítési adata. Emiatt vívják meg a Bristoe Stationi ütközetet.

Warren, a II. hadtest parancsnoka azon aggódott, hogy menetelés közben fogja támadás érni nyugatról. Ekkor Lee terve a két szövetségi hadtest elvágása Manassas Junction előtt. A. P. Hillnek előbb kell odaérnie, az északiak átvonulását megelőzve. Bristoe Stationnél az V. hadtest már továbbvonult a Milford mellett levő hídon keresztül. Sykes egymás után küldte a figyelmeztetéseit Warrennek, hogy siessenek, aztán az első Warren-törzstiszt felbukkanásakor boldogan elhagyta Bristoe Stationt anélkül, hogy meggyőződött volna róla, hogy a II. hadtest tényleg megérkezik. A dombokon települő konföderációs tüzérség még megkínálta a távozó V. hadtest utolsó katonáit egy-két lövéssel, ami némi káoszt okozott. A két hadtest között így egy luk jött létre Bristoe Stationnél. Ebbe résbe éppen beleérkezett Alexander S. Webb hadosztályának két dandárja, Francis Heath és James E. Mallon ezredes dandárja a III. hadtestből, de úgy, hogy amikor meghallották, hogy balról a Gainesville Roadon konföderációs katonaság közeleg, akkor Warren előcsatározó láncot alakított Heath három ezredéből kissé balra a vasútvonaltól, a többiek meg szó szerint futásban érték el Bristoe Stationt és azonnal állásba mentek a vasúti töltés mögött. A töltés az ő oldalukon mélyebb volt, mint a másikon.

A. P. Hill rögvest támadásba vezényelte Henry Heth hadosztályát, R. H. Anderson tartalékban maradt. William W. Kirkland és John R. Cooke dandárjai haladtak elöl, előbbi északra fejlődött fel az úttól utóbbi délre, mögöttük Henry Walker kislétszámú dandárja. Kirkland dandárja J. Johnston Pettigrewé volt, amíg a Gettysburg alóli visszavonulás közben el nem esett Falling Watersnél. Cooké a hadsereg legnagyobb dandárja volt, köszönhetően annak, hogy kihagyták a Gettysburg hadjáratot. Walker dandárja Brokenbrough ((Brokenburr)) egykori dandárjának maradványa. Cooke nem értette hogyan gondolják a támadási parancsot, több hírnököt is megerősítésért küldött vissza, ehelyett megjelent nála A. P. Hill egyik törzstisztje és azonnali engedelmességet követelt. Erre Cooke kijelentette, hogy Isten nevére mondom, támadunk a katonákkal és mikor oldalba fognak minket támadni, szembefordulunk velük és kivágjuk magunkat. Hill a valósággal szemben azt gondolta, hogy egyugyanazon hadtestet vágta ketté Bristoe Stationnél, aminek a fele észak felé már elfutott, így nem lesz nagy ellenállás. Úgyhogy Cook támadott, Walker meg nem, így az oldala fedezetlen maradt, természetesen megfutás lett belőle. Nem marad nyoma, hogy Henry Heth bármivel is hozzájárult volna a manőver felügyeletéhez, így Walkert sem utasította semmire.

Az uniós előcsatározókat visszanyomta a támadás a töltés mögé és porzott előttük a föld, ahogy a golyók süvítettek körülöttük, miközben szaladtak. Brown, Ames és Arnold ütegei eközben lőni kezdték a konföderációs gyalogságot a saját dombjaikról, elég eredményesen, mert Cooke-ot leterítették és Kirklandet golyóval karonlőtték, még mielőtt a roham elindulhatott volna. A töltés mögött levő uniós gyalogságot nem is látták, irányítás nélkül kezdtek az őket lövő tüzérség felé nyomulni.

Uniós oldalon feltűnt Alexander Hays hadosztályának két dandárja; Owen és Smyth dandárjai is futásban hidalták át a 300 méteres nyílt terepet, míg fedezéket leltek a töltés mögött. Owenék érkezte rájuk irányította az észak-karolinaiak tüzét és 80-at lelőttek közülük. Így már viszont négy uniós dandár fogadta a rikoltozva támadó konföderációsokat és olyan sortüzet zűdított Owenékre 200 méterről, hogy 2600 rohamozóból 700-at lelőttek és az egész összeomlott. Kirkland rohama valamelyest jobban sikerült a kedvezőbb terepen (nem volt olyan merdek) és találtak egy rést az uniós vonal, meg a Broad Run patakja között, ahol behatolhattak a töltés mögé. Ekkor azonban Brown ütege lőni kezdte őket, amit nem bírtak ki és visszavonultak. Az Gainesville-i útnál a 26. észak-karolinai ezred is elérte a vasúti síneket, mert az útnál nem volt töltés és a szembenálló 42. New Yorki ezred jórészt újoncokból állt, akik megfutottak. Kirkland 560 fő veszteséget szenvedett. Halálos sebet szenvedett Mallon is, aki barátját keresve kiment a töltéshez és gyomronlőtték. Meghalt a tüzérség által eltalált Carnot Posey is, aki nem vett részt a rohamban, csak a vonal meghosszabbítására érkezett.

Lee opciói: neki a megerősített állásoknak, tovább északra, vagy a hadjárat megszakítása. Mivel az O&A RR volt a supply line és eleve úgy vágtak neki a dolognak, hogy nem tudta ellátni őket, a harmadik mellett döntött. Hillnek azt mondta: temesse el az embereit és ne mondjunk többet a dologról. Hill: this is my fault, general. Lee: Yes, it is your fault. You committed a great blunder yesterday. Your line of battle was too short, too thin and the reserves were too far behind. Hill megszégyenülve távozott.

Jeffrey Hunt: Meade and Lee at Bristoe Station szerkesztés

Civil War author Jeffrey Hunt: Meade and Lee at Bristoe Station
könyv címe: Meade and Lee at Bristoe Station: The Problems of Command and Strategy After Gettysburg, from Brandy Station to the Buckland Races, August 1 to October 31, 1863
https://www.youtube.com/watch?v=5iMsdREbeuU&ab_channel=RoyalExaminer

A gettysburg utáni helyzetben lejár a kétévesek szerződött ideje, aztán lejár a 90 naposok ideje is és állandó probléma északon, hogyan pótolják őket. Kitalálják a 3000 dolláros fejpénzt, erre egekben nő a dezertálás, mert mindenki meg akarja szerezni a 3000 dollárt és ha egyszer már megszerezte akkor még egyszer. Meade tehát folyamatos aggodalomban van a Potomac hadsereg létszámával kapcsolatban. Nem mer olyan műveletekbe kezdeni, amely nem fizetődne ki, csak feláldozna rá egy csomó manpowert, ami bizonytalan jelenleg. Hat héttel G.burg után, augusztus harmadik hetére Lee 73 ezer katonával rendelkezik és Meade is ott van, ahol G.burg előtt volt. Kábé 88 ezer embere van és abból 5 ezer az O&A vasutat biztosítja. 83 vs. 73 az nem elég a sikeres támadáshoz. Augusztus elején Lee még nem épült fel G.burgből, úgyhogy talán visszavonul Culpeperből, ami egy mélyedésben helyezkedik el. Aug. 1-jén Meade a rappahannocki átkelést készíti elő Rappahannock Stationnél. Ott van egy 500 lábnyi félhosszúságban felégetett híd chancellorsville óta. A két folyó közötti V találkozásban ott van Lee, és Meade-nek nem akaródzik rátámadnia. Lincolntól jön egy levél, hogy a kormányzat nem ragaszkodik a Potomac hadsereg pressziójához, mert ha nem volt biztonságos Falling Watersnél rátámadni Lee-re, akkor hogy lenne Virginia közepén biztonságos? ((Lincoln passzív-agresszív megjegyzéseiért valószínűleg a pokolra került. Ha nem került, sürgősen a jóisten tudomására kell hozni, miket írt, bazzeg.))

A következő, ami beüt, hogy Meade-nek többezer embert kell északra küldeni a sorozás biztosítására. Mikor 63. júliusi new yorki felkelés kitör, le kell verniük és a draft leáll, de ugye akkor nem töltődik fel a keret, újra kell indítani, az adminisztráció aggódik. A XI. hdt első hadosztálya túl sokat pofázott vissza, így el kellett távolítani és Charleston ostromához küldték erősítésként. Tehát újabb 10 ezer emberrel kevesebb van. Halleck azt üzeni, hogy tanusítson fenyegető magatartást, de ne vállalkozzon semmi nagyra, mert nem tudják a veszteségeit utánpótolni. Augusztus 1-jén átkelnek a Rappahannockon, Buford átkel, biztosít, megépítik a hidat, hadsereg nyomul előre és eközben második Brandy Station-i ütközet. Mindkét oldal katonái dezertálnak. Mindkét oldalon sortüzek az elfogottakra.
Lee régi beidegződései semmit nem változtak, G.burg semmit nem változtatott rajta, kisebb hadseregnek támadni kell, hogy a kezdeményezést megtartsa. Ugyanakkor az offenzívához valami logisztika is kéne és az a Rappahannocktól északra nincsen. Davis engedélyezi, mihelyt a hadsereg gatyába van rázva. Lóproblémák. Meade inkább lenne a Chesapeake öbölben, ahol vizi úton kapná az ellátmányt, de ezt Lincoln és Halleck nem engedélyezi, mert 1) nem Richmond a cél, hanem Lee hadserege, 2) Fredericksburgi csata kísértene, a legnagyobb vereség élménye. 1863 májusában Vicksburg szorult helyzete késztette Lee-t az gettysburgi hadjáratra - most meg Rosecrans elfoglala Chattanoogát, Burnside elfoglalta Knoxville-t. Mit csináljunk, hogy ezeket megmentsük. G.burg után a döntés: nem Lee ne lendüljön északi offenzívába még egyszer, hanem Longstreet átcsop. Bragghez Tennessee-be. Longstreet átcsop híre megy, Rosecrans nyavajog rajta, Washingtonban idegesek az intel hiánya miatt. Halleck parancsot küld Meade-nek, hogy találja ki, mi a helyzet. Meade azért nem tudja mi van, mert az augusztus 1-jei második Brandy Station után Stuart lovasságát hagyja a V-ben és visszahúzódik a Rapidan mögé. Screening miatt semmi sem látható. Szept. 13 Pleasonton lovasságának megy valami parancs, de nem tudjuk mi, mert video skip. Lee Culpeperből Warrenton felé indul a hadsereggel. Mikor szeptember 20-án Meade lecsap, senki sincs ott, mert még Stuart is elhagyta a helyet a Rappahannock mentén északnyugat felé. Meade harmadszorra támad meg üres állásokat, Falling Waters, Manassas-Gap és most. Szövetségi körökben ettől agyfaszt kapnak, de a saját hadserege éppenhogy értékeli, hogy second manassashez hasonló csapdába próbálja csalni őket Lee és sokkal jobban jönnek ki a dologból, mint Pope fuckupja.

Lee Warrentonnál van, 63 júliusában is itt volt és 63 májusában is. Gettysburg akárha nem is létezett volna, a stratégiai döntetlen helyzet előtte is, meg utána is ugyanaz volt. Az északi közvélemény számára Vicksburg, Port Hudson és Gettysburgi győzelmek mintha nem is léteztek volna. Meade Centreville-ig szorul vissza, Rosecrans elveszti a chickamaugai csatát és Chattanoogában ostromolják, Burnside-ot meg Knoxville-ben fogják. Az uniós árhullám visszavonulóban. 1863 vége előtt Meade megpróbálja a Mine Run hadjáratot, de nem mer rohamozni. Konföderáció augusztus-október időszakban visszatartják az uniót nagy ütközet nélkül ((Virginiában. Chickamauga meg mi volt?)), veszteségek nélkül. Amennyiben a cél a 64 novemberi elnökválasztás, ez nagy lépés afelé, hogy Lincoln veszítsen. Azonban Lee és Longstreet egymás közti levelezésben oda lyukad ki, hogy Longstreetnek olyan győzelmet kell aratnia, amely valamilyen hozadékkal jár, mert az üres katonai siker nem elegendő. Márpedig mi volt Chickamauga: üres, következmények nélküli katonai siker. Összesen a déli morált javította. De Chickamauga miatt Grantet odarendelik és Rosecranst kirúgják, utóda Thomas. Grant lesz a felmentés hőse, noha a Missionary Ridge-i győzelemhez semmi köze nem volt, akkor is: ő volt a hadseregcsoport parancsnoka. Vicksburg után nem volt munkája, mert Halleck szétküldte az erősítéseket mind oda, ahonnan Vicksburg miatt elvonta őket. Az uniós hadsereg szétbontakozott a terület megszállására. Halleck terve szerint Grantet a Trans-Mississippi hadszíntérre rendelték volna. szeptember elején levél Meadenek: a konf. azért gyülekezik Rosecrans körül, mert nem akarják, hogy Meade és Rosecrans tartsa az állásait, amíg Grant és Banks kitakarítja a Trans-Mississippit, mert akkor végük. -> ez azt mutatja, hogy Hallecknek már akkor is Trans-Miss. megszállottsága volt és ő küldte 64-ben Bankset oda. A chattanoogai győzelem előtt nincs szó róla, hogy Grantből general-in-chief lesz. Ha Longstreet nem megy nyugatra, ez sosem következik be, hanem Grant megy louisianába szúnyogot irtani. Hunt nem tudja, mi történt volna, ha Longstreet marad Virginiában és Lee kap esélyt Gettysburg #2-re.

Donald C. Pfanz - The Letters of General Richard S. Ewell Stonewall’s Successor szerkesztés

  • Ewell kétszer kap parancsot előrenyomulásra Bull Runnál. Az elsőt három óra késéssel nyújtják át, 7 helyett 10-kor, 10:30-kor ellenben parancs a visszatérésre. A másodikat délután háromkor küldik, másfél mérföldet halad, majd ismét visszautasítják a Bull Run híd mögé.(pg 175-177.) Ewell és unokatestvére Lizinka 1861 Decemberében eljegyezték egymást. Lizinka fia, Campbell Brown, támogatta a házasságot és Lucius Polk lányát vette el. (178. o.)
  • Although Ewell had not been particularly religious as a young man, his faith grew stronger when he returned to the States in 1861, thanks in part, perhaps, to Lizinka’s influence. Later contact with “Stonewall” Jackson and his staff stirred Ewell’s faith still more. The Right Reverend John Johns confirmed Ewell at St. Paul’s Church in Richmond on October 2, 1864. (180. o.)
  • My prayer is that I may prove worthy of the great happiness you have conferred on me & which to my wildest fancies seemed hopeless. I trust that in any way possible you will remove any shadow or worry or anxiety from your child. I should a thousand times prefer to a moments estrangement between you & her that I should confine myself to the recollection of the 1st of Decr 4 and the almost intoxicating thought of being of interest to you. (179. o.)
  • The 1860 census records show Lizinka as having 90 slaves at her Maury County, Tennessee, plantation. She claimed to have owned 120 slaves in 1861, all but 10 of whom she had inherited from her deceased brother’s estate. (185. o.)
  • It is astonishing to me that our people do not pass laws to form Regiments of blacks. The Yankees are fighting low foreignors against the best of our people, whereas were we to fight our negroes they would be a fair offset & we would not as now be fighting kings against men to use a comparison from Chequers.11 11:According to his cousin Tasker Gantt, Ewell proposed to President Jefferson Davis as early as July 1861 that the South arm its slaves. Davis denied that Ewell ever spoke with him of the matter. The truth may never be known, but this letter makes it clear that Ewell favored arming the slaves at least a year and a half before Major General Patrick Cleburne proposed the same controversial measure. (220-221. o.)
  • Lee was aware of this, and it lowered Ewell in his esteem. In November, Ewell had to leave the army for a few days to be fitted for a new prosthesis. While he was away, the Army of the Potomac crossed the Rapidan River and engaged Lee’s forces at Mine Run. Ewell rushed back to take part in the battle, but Lee refused to place him back in command of his corps until the fighting was over. To Ewell it was painfully obvious that he had lost Lee’s confidence. (244. o., 250. o.)
  • Since Gettysburg, Sandie Pendleton had been increasingly critical of Ewell’s conduct. His criticism seems to have stemmed largely from his dislike of Lizinka, whose interference at army headquarters in the fall of 1863 he keenly resented. Ewell thought highly of Pendleton, however, and recommended him for promotion to brigadier general in December 1863. In a letter to her husband, Lizinka suggested that Pendleton had forfeited his right to promotion by temporarily leaving Ewell to accompany Early to the Shenandoah Valley in mid-December to combat General William W. Averell’s cavalry raid.(256-257. o.)
  • Turner Ashby halálának körülményei, leírás a Cross Keys-i ütközet.(263.-266. o.)
  • Ewell lenézte a Dutchokat.(270. o.)
  • Jed Hotchkiss, the Second Corps’s topographical engineer, noted that “Gen. Ewell sleeps & stays in the trenches, but he will not let any of his staff stay where there is danger if he can help it—sending them off as soon as they have done any duty he may require. He is very kind.” Ewell’s staff bivouacked with members of the Quartermaster Department at the J. Frazer house, approximately two miles from the front. Hotchkiss to wife, 19 May 1864, Hotchkiss Papers, LC; Hotchkiss, Make Me a Map, 204. For the location of the Frazer house, see Cowles, Atlas, plate 88, no. 3.(275. o.)
  • Upon leaving the North Anna River line, Ewell had a serious case of diarrhea that compelled him to relinquish command of the Second Corps to Jubal Early. He asked to be on reinstated on May 30, but Lee refused to do so on the grounds that Ewell had not yet sufficiently recovered his health and that it would be too dangerous to make a change in command with a battle pending. Ewell believed Lee was using his illness as a pretense to supplant him with Early, a suspicion that was confirmed on June 4 with the announcement of Early’s temporary promotion to lieutenant general and his formal appointment to corps command.(279. o.)
  • Dissatisfied with Ewell’s performance in the Overland Campaign, Lee had his subordinate transferred to the Department of Richmond. As the department’s commander, it was Ewell’s responsibility to defend the Confederate capital against attack, administer its military prisons, and maintain order. The troops that came with the command were decidedly substandard: inexperienced heavy artillery companies; reserve units composed of males either too old or too young for regular military service; and government clerks who, in an emergency, could be called away from their desks to man the city’s defenses. It was a hodgepodge assortment of pseudo-soldiers, few in number, ill equipped, and badly disciplined. None of that mattered much earlier in the war. Since McClellan’s retreat in the summer of 1862, the Union army had been a distant threat. Except for an occasional cavalry raid, there had been little to disturb the day-to-day routine of city life. That all changed in May 1864, when the Union Army of the James, led by Major General Benjamin Butler, landed at Bermuda Hundred, a broad neck of land south of the city. Confederate troops, racing up from North Carolina, beat Butler to Richmond and succeeded in confining him to the peninsula. But no sooner was Butler under control than the Army of the Potomac threatened Richmond from the north, slowly pressing Lee’s forces back on the Confederate capital. Unable to break Lee’s lines at Cold Harbor, Grant boldly led the Army of the Potomac across the James River and lay siege to Petersburg. For the next nine months he would systematically sever supply lines leading into the city, slowly strangling Petersburg and Richmond into submission. Throughout that period, Richmond was under constant threat of attack. In an effort to force Lee to extend the lines of his outnumbered army, Grant periodically sent Union troops north of the James River to menace the capital. It was Ewell’s responsibility, as department commander, to support Army of Northern Virginia units defending Richmond until reinforcements could arrive from Petersburg. The most serious threat took place in September 1864, when Butler made a determined lunge toward the capital with two Union corps. The move caught the Confederates off guard, but a determined defense by Ewell and a few thousand troops at Fort Harrison kept the Federals at bay until reinforcements reached the battlefield. It was the greatest accomplishment of his career. By then, however, the South was fighting a losing war. Short of men and supplies and pressed on every side, defeat became inevitable. For Ewell and his men, the end came in April 1865. On the first day of the month Grant captured Five Forks, a vital crossroads southwest of Petersburg. He followed up his success with a general assault on the city. The Confederate lines snapped, leaving Lee no choice butto evacuate Petersburg and head west. Ewell and the Richmond garrison joined the army in its retreat. Grant aggressively pursued the Army of Northern Virginia toward Appomattox Court House. At Sailor’s Creek, Union cavalry cut the Confederate column in two, isolating Ewell’s and Anderson’s corps from the rest of the army. Sensing victory, Northern infantry closed in for the kill. The Confederates made a gallant defense, but Union numbers prevailed. Just three days before Lee’s surrender at Appomattox, Ewell and his men became prisoners of war. (287-288. o.)
  • Lizinka Braggnél jár, hogy Ewellt kineveztesse. Lee bár dicsérte, de azt írta, hogy az egészsége nem áll arányban a feladattal, erreföl Bragg megtagadta az áthelyezését nyugatra; A. P. Stewartot Johnston kérésére választották. Ewell inkább benyújtotta volna a lemondását és azonnal Johnstonhoz fordult volna pozícióért. When Lieutenant General Leonidas Polk was killed in action outside of Atlanta, Georgia, on June 14, 1864, Johnston proposed that Ewell replace him. Robert E. Lee expressed his regard for Ewell but gave the opinion that his subordinate’s health would be “unequal to his duties.” President Davis chose Alexander P. Stewart to fill the vacancy instead. A division commander in Hardee’s corps, Army of Tennessee, Stewart was promoted to lieutenant general and assigned to Polk’s corps on June 23, 1864. (288-289. o.)
  • július 29-én: I suppose I will be soundly abused by the learned non-combatants of Richmond, but you ought not to mind that as I am hard at work & using I think the resources at my disposal to the best purpose. As I am not fighting for self, I am nearly satisfied if doing the best the circumstances allow. (4) To repel this threat to Richmond, Ewell called out the Local Defense Troops, a body of men comprising clerks and mechanics who worked in the various government bureaus. Because their use threw government operations into confusion, Local Defense Troops were to be called out only in times of crisis for the actual defense of the city. Ewell determined that the Federal incursion constituted such a crisis and requested the secretary of war to activate the force. By the time they reached the front, however, the Federals had withdrawn, exposing Ewell to criticism. (292. o.)


Chris Kolakowski - This army does not retreat - 1863 Tullahoma Campaign szerkesztés

https://www.c-span.org/video/?463239-2/1863-tullahoma-campaign Tullahoma hadjárat 1863. június 24 - július 4, teljesen egybeesik a gettysburgi hadjárattal. Army of the Cumberland Rosecrans 70000 ember, Army of Tennessee Bragg 40000. Rosecrans négy hadtesttel operál, mindegyiknek 15-20e embere van. Reserve Corps Gordon Granger, XX. hadtest Alexander McCook, XIV. hadtest George Thomas, XXI. hadtest Thomas Crittenden. Bragg egy hadtest Leonidas Polk, egy hadtest William J. Hardee, lovasság Joseph Wheeler és Nathan Bedford Forrest alatt. ... Mikor Rosecrans nekilendül, 11 napi ellátmányt visz magával - Kolakowski szerint ez prodent, mert Forrest és John Hunt Morgan miatt valószíű, hogy el lesznek vágva az utánpótlástól. Shelbyville és Murphreesboro között három gap ... Rosecrans indulásakor eső, utak eláznak, és amikor épp nem esik, borult és 100% nedvességtartalom. https://www.c-span.org/video/?463239-9/1862-battle-secessionville

Douglas Southall Freeman - Lee's Lieutenants szerkesztés

545-546. A hétnapos alatt Toombs Magruder parancsnoksága alatt olyan támadást indít tökegymaga az egész hadtestből, amit senki nem parancsolt meg neki.
547. június 29-én hajnalban úgy aggódik a szövetségi támadás miatt, hogy Magruder nem veszi észre, hogy az ellenség már visszavonult és csak thinnest rearguard védi az állásokat, és mikor a visszavonulásról boldogan értesíti Lee-t, mondván támadni fog, azt a választ kapja, hogy ne sebesítse meg Longstreet két mérnökét, akik már behatoltak oda... Ez Lee letolása.
548-550. Ezek után konferencia Lee-vel, Magruder megkapja a feladatát, direktben előre támadni. Erre mikor Kershaw dandárja ellenségbe ütközik egyedül mind közül, visszahívja és azt az üzit küldi Lee-nek, hogy az ellenség meg fogja támadni, segítség. Lee totál nem hiszi el, a hírvivőt is a véleményéről kérdi. Majd odaadja Huger két dandárját délután kettőig, de ha nincs támadás, adják vissza. Végül Magruder hat dandárjából két és féllel támad és 354 fő veszteséggel visszaverik - ennyi volt Savage Station...
556. lábjegyzet Lee may have concluded ... that Magruder's timid pursuit and slow progress showed him unfitted for the mission assigned him.
588. Eppa Hunton Frayser's Farm után kidől a dandár éléről. Early Elzey dandárjának élére történő kinevezése után még nem tudott segítség nélkül lóra ülni. 601. Magruder hol akarjon támadni, ha nem Malvern Hillnél. Végül is Lee jól "lecseszte" a Savage Station-i bénázásért és azt mondta, hogy nagyon sajnálja, hogy csak ennyire jutott; minden erővel üldözni kell az ellenséget, különben elmenekül előlük.
602. Szétszóródva, kontaktust csapataival elveszítve.
603. Trimble rohamozását Jackson állítja le, mielőtt elindulhatna.
605. Június 25-i Huger harcokkal az összveszteség a seven days alatt 20141. Főként Longstreet és A. P. Hill hadosztálya volt megruházva. Magruder 2491 főt veszített.
606-607. Magruder önállósága elvesztésén bánkódott A. L. Long szerint az SHS-ben. ((A struktúra valóban úgy néz ki; három kétdandáros hadosztálya volt a Commandjának, ezekből közvetlenül egyet irányított, DSF szerint demihadosztályok voltak.)) már május 23-án eldöntötték, hogy áthelyezik a Trans-Mississippire, de eddig halogatódott. Július 3-án Lee felmentette. D. R. Jones demihadosztálya Longstreet alá került, a másik kettőt Lafayett McLaws irányítása alatt vonták egybe.
609. Magruder későbbi írásaiból (jelentés, kritikákra adott válaszok) kitűnik, hogy szerinte ő volt a Malvern Hill-i csata hőse.
610. A Trans-Mississippi feletti parancsnokságot Sterling Price elvitatta és Magruder beosztása nem manifesztálódott. Október 10-én megkapta a Texas, New Mexico és Arizona körzet fölötti parancsnokságot.
620. Huger arteriosclerosisban szenvedett DSF szerint.
620-621. Whitingról szembetűnő mennyire nincs dicséret, holott a jelentéseiben a felszín szerint minden rendben. Saját maga ugyanúgy minimálisan említi Jacksont.
621-622. Toombs lacked balance.
626. More Toombs shit.
627. D. H. Hill szünetlen kritikája chronic dyspepsia?
632. More D. H. Hill shit
644-ig Stuart.

2. kötet
48. Windert nem nagyon gyászolták; jó katona volt, de zsarnoki hajlamokkal
49. Trimble feels like going home to Maryland
53. Gustavus Woodson Smith felépül az összeomlásából és kitalálja, hogy Lee kicsalta tőle a hadseregét.
54-55. Ha jól értem 1862. augusztus 10-én Lee kéri és kinevezi G. W. Smitht két hadosztály élére, D. H. Hill és Richard Anderson fölé szárnyparancsnoknak. De valami történik. McClellan augusztus 7-20-ig kiüríti Harrison's Landinget, D. H. Hill pedig, aki meg van bízva a megtámadásával, mihelyt lehet, nem csinál semmit. Lee megírja Davisnek, hogy Hillnek nincsenek adminisztratív képességei ((matektanártól fura)) és ha magára hagyják, akkor tehetetlen. Felügyelet alatt azonban remek tábornok. ((Ezek után Antietamet követően NC-ba küldik adminisztratív munkára, felügyelet nélkül??? Lee megőrült?)) Lee végül visszahívja a Departmental commandból Hillt a hadsereghez.
56. Jackson panaszkodott, hogy Beverly Robertson passzív lovassági tábornok, ezért Lee Stuart felügyelete alá helyezi.
57-58. Fitz Lee elkésik Stuart tervezett bekerítési akciójából - Stuart az én értékelésemben iszonyatosan lebassza, hogy miért mászkált el 20 mérföldes kitérőre engedély nélkül. ((majd ezek után ellovagol a nyolcnapos Gettysburgi portyájára...))
58-60. Stuart kalpagját fogadáson nyerte - fehér zászló alatti hullatemetésen fogadott egy északival, hogy az északi sajtó nagy győzelmet jelent a Cedar Mountain kimeneteleként. Egy pennsylvaniai lap le is hozta, hogy mekkora győzele volt, Stuart nyert. Az északi iskolatársa Samuel W. Crawford ddtb elküldte neki a legrondább fejfedőt, amit megvehetett; Stuart meg védjegyként viselte. Ebben az üldözésben elvesztette. Cedar Mountain augusztus 9-én volt, szóval egy hónapon belül elvesztette. Más kontingensek/aktorok se voltak a helyükön a rajtaütéshez, szóval Stuart eltúlozta a letolást és írásos parancsot eleve nem küldött róla Fitz Lee-nek, hogy mit akar, sőt a terv is csak homályosan létezett Fitz fejében, szóval a szóbeli eligazítással is lehettek problémák. Stuart valszeg a saját menekülése és a cuccainak elvesztése miatt volt dühös.
61-62. More Toombs shit, ellenszegülés Longstreetnek, idióta viselkedés.
63-66. Drayton és Evans dandárja a hadsereg részévé válik, Whiting megy, D. R. Jones egyre rosszabb egészségben, Longstreet hdo-ját felerészben Wilcox és felerészben Kemper veszi át. Starke dandárparacsnok lesz, Taliaferro acting hdoparancsnok pedig not equal to the task.
66-67. A.P Hill és Jackson újabb konfliktusa.
71-72. Stuart portyája során Fitz Lee zsákmányolja Pope kalapját; díszeleg vele, majd Stuartnak adja és javasolja, hogy cseréljék ki a foglyul ejtett fejfedőket egymásért.
73-78. Early túl korán kel át a Rappahannockon, de szerencséje van, nem támadják meg.
81. Hat nappal a 2nd Manassas előtt Jackson letartóztatja a Gregg dandárjába tartozó öt ezred minden parancsnokát, mert a katonái a parancsa ellenére kerítésdeszkákat égettek el vacsorára.
90. Augusztus 26-án „Tartóztassa le és emeljen vádat!” General Blank ellen, aki nem küldött őrszemet egy keresztúthoz és a következő dandár rosszfelé ment. 93. Trimble két ezreddel vonatokat siklat ki, majd Jeb Stewarttal együtt megtámadja a Manassas Depót. 2 ütegnyi ágyút zsákmányolnak. 97. Még A.P. Hill dandárjai is zsákmányolnak a Manassas Depóból. 98. Majd jön George W. Taylor dandárja és azt hiszi, hogy egymana elűzi a konföderációsokat onnan. 300 fogoly, 135 halott és sebesült, mert nem akarták megadni magukat Jacksonnak. 99. Taliaferro minden társzekeret és ambulanciáskocsit megrakat a zsákmányból. Jackson összetörette a whiskeysüvegeket. 100. A zsákmányolt francia mustár sztorija, kitartott Frederickig Marylandben, azt állítja. 101. Ráksaláta és rajnai bort is zsákmányoltak.
102. Ewell a többiek zsákmányolása alatt a Taylorhoz hasonlóan érkező északi egységeket tartja vissza a dél felé eső első megállónál, Bristoe-nál. Még Earlynek is jut teljes ellátás a depóból. 415. Early levélben panaszkodik Ewellnek, hogy ő és James A. Walker előléptetései miért maradnak el. Ewell visszaír neki, hogy igen és az ön hadosztálya kiváló.
416-417. Arnold Elzey 62. dec. 4-én megkapja a vezérőrnagyi rangot és a richmondi, valamint a tőle délre húzódó védőállások parancsnoka lesz. A fej és nyelvsebesülése miatt ugyan alig tud beszélni, de departmental commandra alkalmasnak tartják ((csak írni kell)). Trimble 63. jan. 19-én lesz vezérőrnagy, de hadosztályt egyelőre nem kap. Early ugyanazon nap MG, mindketten hdoparancsnokok lesznek az előléptetés szerint. Emiatt Taliaferro kibukik, hogy mint Jackson hdojának szenior BGjét őt nem léptették elő, tehát Jackson hdo lényegében Trimble-é lesz és ezt nem akarván áthelyezést kér máshova.
418. Wade Hamptonnak felajánlják Maxcy Gregg dandárjának vezetését, de ő a lovasságnál szeretne maradni, elutasítja. Ehelyett Samuel McGowant léptetik előre. TRR Cobb dandárja Woffordé lesz, Trimble dandárja Hoke-é, aki jó képességű, de egomániás, jelentései öntömjénezőek. Paul Semmes-t ((sebesült?)) Benning váltja, aki Sharpsburgnél szerzett érdemeket. W. S. Featherstone áthelyezését kéri az öbölállamokba, helyébe Carnot Posey lép.
419. McLaws panaszkodik, hogy a virginiaiaknak mindig sokkal könnyebb, ez esetben Longstreetre utalva ((ekkor még úgyláccik nagy cimborák)).
420-22. 62. szept 18-án a hét altábornagy egyszerre való előléptetése (a rang létrehozása) felháborítja G. W. Smitht, aki richmondi dept. commandja nem jogosít fel erre a rangra, de a hétből hat előléptetetthez képest szenior MG volt. Sec. of War Randolphnál érdeklődik, kapja a választ, hogy nincsen olyan beosztásban, ami jogosulttá tenné LtG-ra. Erre új kihallgatást kér, és lemondással fenyegetőzik, lemond, de Randolph rábeszéli egy olyan poszt ((dept. command?)) betöltésére, amit amúgy nem tudna kivel. 62. december Goldsboro raid, Shanks Evans 2000 embere véres harcban visszavonulgat és 10000 jenki követi. A portya nyomasztólag hatott NC-ra, Hampton Roadsból kinézett egy flottatámadás is NC ellen, ezért az államot meg kellett erősíteni katonailag. Január 3-án Robert Ransom félhadosztálya elindul az AoNV-tól, majd Zebulon Vance-nek az elnök belengeti, hogy legyen egy nc-i parancsnoka NC-nak: D. H. Hill. Az ötlet Lee-től jön, aki a depressziós és a teljes leszerelésről beszélő Hilltől így szabadul meg ((nyilván mivel szeptemberben Longstreet és Jackson előlépett, ő meg maradt hdopcs.))
422-426. Jézus, GW Smith addig írja a panaszkodó leveleit és célozgat, hogy Davisnek elege lesz belőle és jóváhagyja végképp a lemondását.

Volume 3: Chapter I: Brandy Station, részletesen elolvasni
Chapter II: Winchester és az út Pennsylvaniába
36-37. június 30-án Lee parancsa érkezik futárral, hogy a körülményektől függően menjen Cashtownba, vagy Gettysburgbe. Hilltől futár érkezik, hogy ő maga Cashtownban van, és ellenséges lovasságot figyeltek meg Gettysburgben. Ewell tanácstalan. Trimble azt mondja, hogy ha G.ben ellenség van, akkor Lee minden bizonnyal azt akarná, hogy Ewell odamenjen. Trimble 27-én találkozott Lee-vel és Pennsylvania földrajzi fekvését tárgyalták meg. ((Trimble info 27-e alapján kizárt, hogy igaz legyen. Lee nem akarhatott 27-én semmit megtámadni. Ha akart volna, akkor nem északra megy, hanem keletre. 30-án este azonban nagyon is helytálló.))
49. In order to keep the enemy at maximum distance from the lines of supply, A. P. Hill was directed to take his Corps east of the mountains. Longstreet was to follow. Pickett's division should be left on guard at Chambersburg. On the 30th, Hood and McLaws, with their own and the reserve artillery, moved to Greenwood, which they reached about 2. P. M. There they halted, and there they remained for the night. Lee established his headquarters near Longstreet's.
68. lábjegyzet Stuartról és az újságokról. Önellentmondás?
77. On the 29th, it will be remembered, Lee directed that all the Corps move East of the mountains in order to hold the enemy there and to prevent interruption of his lines of communications with Virginia when he desired to reopen them. Hill was to advance in the direction of Cashtown. Longstreet was to follow. Ewell was to march from Carlisle.
77. Heth Cashtownban vette a kalapot, ami túl nagy volt neki.
77-82. Mikor jún. 30-án késő délután Pettigrew dandárja visszatért Gettysburgből a felderítésről, azt jelentette Hethnek, hogy szöv. lovasság van ott. Hill Fayetteville-ből érkezett meg, Heth elismételtette Pettigrewval a jelentést, Hill nem hitte el, mert most konzultált Lee-vel, az ő és a saját kémei jelentése egybevág, az ellenség még mindig Middleburgben, MD van és nem bontottak tábort. ((Mi a rákért mondja Hillnek Lee, hogy Gettysburgtől 25 km-re délre van a szövetségi hadsereg, mikor 28-án késő este Harrisontól tudja, hogy mit is?)) G-ben valószínűleg csak egy megfigyelésre kiküldött részegység van. Heth erre rávágja, hogy másnap a teljes hadosztályával G-be megy és megszerzi magának a hiányzó lábbeliket. Hill engedélyezi. Július 1-jén reggel 5-kor tehát nekivágnak, elöl megy Archer veterán dandárja, utána Davis, aztán Pettigrew, Brockenbrough majd Pegram tüz. zászlóalja. Pender hadosztálya Heth-ét követte. ((Ahhoz képest, hogy nem hiszi el, két hdo-t mozgósít G. ellen? Ez nem arra utal, hogy nem hitte el.)) Anderson hdo-ja Fayetteville-ben volt, ((Hood és McLaws mögött???)) kora reggel Cashtownba rendelte Hill, hogy ne torlaszolja el az utat Johnson elől Shippenburgtől Greenwoodig, aki a szekértrénnel és Ewell tüzérségi tartalékával közeledett. Lovassági vedette-eket találnak, nincs ellenállás, visszavonulnak. Konf. felfejlődnek, baloldalon Davis, jobboldalon Archer. Pegram az erdőt lövi, semmi reakció. A Willoughby-pataknál Davis már átért és hegynek fölfelé elindult, Archer jobb szárnya meg még nem kelt át, mikor szövetségi támadás! Archer kislétszmú dandárját átlapolja Meredith, Archer fogságba esik, Davis átlapolja Cutlert és visszaveri a dombról, de az ellentámadása közben két ezredét oldalba támadja és fogságba ejti Meredith Iron Brigade-jének a tartalék ezrede, melyet ide küldenek. ((Miért támad Wadsworth teljes hadosztálya? Nem tudjuk, mert Wadsworth elesik a Vadonban.)) Két dandár sietve visszavonul, mögöttük felfejlődik Pegram és a hdotartalékből McIntosh tüz.zászlóalja. Lövik az uniósokat. Heth két órát várakozik, hogy Hill vagy Pender megjöjjön a Herr dombon, Lee jön. Heth jelent. Kiderül, hogy nem akar ütközetet, míg a közeledő déli oszlopok nem egyesülnek. Nem sokkal később jelzés jön, hogy Pender hdo-ja közeleg. 2:30 és 3 óra között észreveszik, hogy a szöv. csapatok a McPherson dombon észak felé csoportosulnak. Megjött Ewell hdt. Ltc. Thomas H. Carter t.zászlóalját hallják lőni, aki Rodes hdojába való.
90. Carter harcba vetése Ewell döntése volt, Rodes és Early harca nem. Rodes támadása után Lee-től futár érkezett, hogy amennyiben az ellenség számát túl nagyra becsüli, úgy Lee nem kíván ütközetet a távol levő hadosztályok megérkezéséig. Ewell végiggondolta ezt, de nem találta módját a harc katasztrófa nélküli berekesztésének, ezért minden erejével folytatta.
92-95. Ewell csendes, befelé fordul, nem ad parancsot a támadásra, írja Gordon és H. Kyd Douglas. ((Mert egyikőjük sem látta Rodes két dandárjának katasztrófáját és egyikük sem kapott Lee-től két parancsot, melyben ütközetvállalástól elriasztja és a távollevő hdo érkezését kivárni utasítja. Konzisztens azzal, hogy épp fejen találták a lovát és shell shock.)) Amikor Douglas jelentést tesz Johnson közeledéséről, Gordon belekotyog, hogy megtámadhatnák a dombot. A régi Dick ekkor bizonyára azt mondta volna, támadás! ((Ilyet szólna, b+, ja, Gordon fiam, támadd meg dombot! Hm, mivel is? Az egy dandároddal, ami fölött diszponálsz? Egyáltalán, mi a faszt keresett Gordon a hdt parancsok mellett, miért nem Earlyvel volt?)) Ewell üzenete: Johnson előre tovább a frontra, ott állj és várja a parancsokat. Ewell és Gordon kimennek G. utcáira, ahol harc. Ewell falábon lövik Minié ballal. G. főtere, bor, kellemes csevegés. Sandie Pendleton negyven évvel a csata után úgy emlékszik, hogy ah, Jackson is not here... Our corps commander was simply waiting for orders when every moment of the time could not be balanced with gold. ((Oké, ez BS, Ewellnek meg voltak a parancsai. Azért nem támadott.)) James Power Smith szintén negyven év távlatából megszólaltatja Hayst, akit Ewell kinevet, hogy nem elég a harc a louisianaiaknak mára, mire hays: inkább most támadjunk, mint később lemészároltassuk a csapatainkat. Jön Trimble: itt a nagy siker, miért nem aknázza ki és nyomul előre? Ewell: Lee parancsai. Trimble: nyilvánvalóan nem érvényesek már, hiszen nagy csata volt. Ewell: de igen. Trimble dühödten lóra fel és el. Mindez 1898-ban SHSP jelenik meg. Majd vissza és katonákért licitál egyre lejjebb, akikkel bevehetné a Cemetery Hill. ((Én ennek nem hiszek. Magának DSF-nek is kétséges, mert megjegyzi, hogy Ewell nyilván letartóztatta volna ilyen dühkitörésese produkcióért.))
95-97. Ewell elkezd Abner Smead ezredesre figyelni, aki látta Earlyt és azt tolmácsolja, hogy Johnson foglalja el a Culp's Hillt. Futárral behívják, Early jön és elmondja, hogy igen, a Culp's Hill should be taken by Johnson. ((Ezt nem mondhatja, mert nyilvánvalóan szükség lenne rájuk a támadáshoz, tehát a Johnson->Culp's Hill ötlete csak azután merülhet föl, hogy Hilltől nem jön támogatás)) + szöv. csap. rendezetlen visszavonulásából látta, hogy Cem. Hill bevehető, ha Hill és Ewell egyszerre támad. Pender egyik tisztjével sugalmazást küldött Hillnek, hogy támadjanak. Eddig hivatkozik OR-re, 1877-es SHSP és Early saját memoárjára. J. P. Smith ellovagol megkeresni Hillt és átadni Ewell segítségkérését. DSF szerint ezalatt jön Walter Taylor Lee-től. Seminary Ridge-ről Lee úgy látja, hogy a szöv. csap. nagy rendezetlenül vonultak vissza. Ewellnek szükséges lenne őket megtámadni, ha prabticable. A forrás eddig 1877-es SHSP és Taylor ugyancsak 1877-es Four Yearse. De még mielőtt Ewell cselekedhetne, Taylor visszatér egy kiegészítő üzenettel: a jobbszárny sajnálatosan semmilyen támogatást nem tud adni. Ha lehetséges, vegye be egyedül. Lee nemsokára jön a HQ-ra. Forrás: 40 éves SHSP. Végül idézi a Lee-jelentést 1864 januárjából: General Ewell ... was instructed to carry the hill, occupied by the enemy, if he found it practicable, but to avoid a general engagement until the arrival of the other corps of the amry, which were hastended forward. ((Atkinsonnak igaza van, ez úgy néz ki, mint két instrukció összevonása.

Bruce Levine: Confederate Emancipation - Confederate Plans to Free and Arm Slaves during the Civil War szerkesztés

elolvasandó

A. Wilson Greene: The First Petersburg Offensive szerkesztés

CWRT Meeting June 2021: A Wilson Greene "The First Petersburg Offensive
https://www.youtube.com/watch?v=6YpT8OK_0Bc&t=1s&ab_channel=FIXTVHUNGARYFIXTVHUNGARY

ez majdnem két óra átkelés lesz?
Minden vitalapnak és közösségi lapnak meghatározott célja van, ami ahhoz nem kapcsolódik, nem oda való (a szócikkek vitalapjai például szigorúan az illető cikk tartalmával és szerkesztésével foglalkoznak):
  • a más szócikkekről vagy felhasználókról szóló vitát vidd át azok vitalapjára;
  • a Wikipédia működésével kapcsolatos általános kérdéseket valamelyik kocsmafalon fejtsd ki;
  • a szerkesztéssel kapcsolatos szakkérdésekkel az illetékes műhelyt érdemes felkeresni.
  • Ha a szócikk tárgyáról szeretnél vitatkozni, vagy elmondani, hogy véleményed szerint melyik nézőpont a helyes, azt egy fórumon vagy blogon tedd – a Wikipédia nem vitafórum.
E.Porter Alexander szerint a kezdeti harcok az egész katonai csinnadratta legérdekesebb része volt. Grant két stratégiai meglátást hozott general-in-chief kinevezése után: egyidejű nyomás minden hadszíntéren és Virginiában szünet nélküli támadás. Két kiegészítő kampány David Hunter a völgyben, Benjamin Butler Bermuda Hundred: mindkettő kudarc. Grant overland hadjárat Meade-del 60000 veszteséget szenved, kudarc abból a szempontból hogy nem tudta semlegesíteni Lee hadseregét, és nem foglalta el Richmondot, de megakadályozta, hogy Lee támadófegyverként használja az ANV-t. David Hunter (Sigel utóda) ellen a Shenandoah-völgyben Jubal Early hadtestét küldte, gyalogsága 1/3-val. Butler ellen P. G. T. Beauregard harcolt. Mivel Lee kimozdíthatatlan állásaiból, Grant bátor döntésre szánja el magát és Meade egész hadseregét a James túloldalára szállítja. Petersburg Virginia második legnépesebb város volt, vasúti csomópont, egy kivételével minden Richmondba tartó vasút Petersburgön keresztül haladt, tehát elfoglalása egyenlő lett volna Richmond óriásira felduzzadt népességének és Lee hadseregének ellátási képtelenségével. Elvágta volna Lee-t a külvilágtól és Richmondot feladni lett volna kénytelen. Grant tisztában volt a művelete kockázatával. Észrevétlenül el kellett szakadni a cold harbori arcvonaltól annak érdekében, hogy a sokkal hosszabb külső íven előnyre tegyen szert. El kellett hitetnie Lee-vel, hogy McClellan módjára a James-folyótól északra keresi az áttörést és ezután át kellett kelnie a mocsaras, hídtalan Chickahominy-folyón, aztán a hatalmas James-folyón, eléggé kint ahhoz, hogy a konf. felderítés számára láthatatlan maradjon, ahol a folyó 4000 lábnál nem szélesebb, márpedig a torkolat környékén a legtöbb helyen az, és 80 lábnál nem mélyebb. A művelet minden egyes pillanatában a Potomac hadsereg széthúzódott és sebezhető volt, különösen az átkelésnél. Butlert is veszélybe sodorta, mert az átkelés közben semmit sem tehetett volna érte, ha Lee időközben megtámadja őt. Ez az átkelés az adminisztráció mindez ódzkodását megtestesítette a Washingtont védő erő kisebbítésétől. Grant general-in-chief szerepe idáig kudarc volt és egy katasztrófa Lincoln ragaszkodását is minimum megingatja a hosszú pórázon tartásról.

Június 7-én Sheridan lovasságának 2/3át elküldi északnyugatra küldi a Virginia Central RR ellen végső soron azzal a céllal, hogy egyesüljenek Hunterrel. Wilson Green szerint ez figyelemelterelés, mert Lee lovasságát is maga után vonja. Fort Monroe-ból elhozta a kompokat és mérnökökkel megalkotta a leghosszabb pontonhidat. Ezután Butlerrel leakarta romboltatni az Appomattox hídját, melyen a vasút átkelt, hogy Lee és B. között elvágja az összeköttetést. Ez június 9-én nem sikerül a young boys és old men helytállása miatt. 12-én Grant menetelése megkezdődik. A XVIII. a White House Landinghez megy a Pamunkey folyón és onnan bárkák viszik a City Pointhoz. Grant terve az volt, hogy pontonon három helyen átkel a Chickahominyn, elkergeti az első két átkelőhely közelében levő pickets, a mérnökök meg pontont fektetnek. Eddig minden simán ment, június 13-ra Meade hadserege vagy délre van a Ch.-tól, vagy éppen átkel. Hancock Long Bridge nevű átkelőhelyétől Warren két hadosztálya és egy dandár nyugat felé fordul Riddel's shop, vagy másnéven Glendale-nél harcot vív. Mindezt azért, hogy meggyőzze Lee-t, hogy McClellan 1862-es nyomdokaiba lépnek. Amikor Lee június 13-án felkel, a szövetségiek elmentek, de jelentés jön, hogy Riddell's shopnál meg ott van ez az erő. Maradék két hdt had hadosztályával Glendale és Malvern Hill védelmére utasítja. Június 13-án Riddell's shopnál kemény harc, jenkik nem törnek át, yeehaw. Lee egy a Jamestől délre való műveletet régen megjósolt, de mint ANV parancsoka az elsődleges feladata Richmond védelme, nem más. Grant Butlerrel verette a hidat és Geoffrey Weitzel ki is jelölte Weyanoke-nál. Azt mondta, hogy északról negyed mérföld corduroy utat kell csinálni az átkelőhelyhez, délről meg hozzákapcsolni az úthálózathoz. Jún 14-15 között lerakták a Xerxés óta leghosszabb pontonhidat.

Az északi gyalogság gyülekezett az északi parton. Június 14-én Hancock, Wright, Burnside összes és Warren legtöbb katonája készen állt az átkelésre. Smith XVIII. hadtestét a folyón felszállították a James mentén City Pointhoz. Összesen csak a szekértrén nem volt sikeres, Coles Ferry-nél kellett volna átkelniük a Chickahominyn, de nem volt elég a ponton, mert eredetileg feljebb, Windsor Shadesnél kellett volna átkelniük, ami nem volt elég praktikus ((?, így lejjebb mozgatták őket a folyón, ott meg nem volt elég a ponton.)) Addig vártak az északi parton, míg megjött. Ezen a ponton Grant mindent überelt, amit a Vicksburg hadjáratban csinált, észrevétlenül elszakadt Lee-től, látványos logisztikai siker, már csak útra kellett kelniük Petersburg felé, lebírni azt a vékonyka védővonalat és Lee máris Richmond ostromára van kényszerítve és a hadtápvonaláért kell harcolnia, vagy fel kell adnia Richmondot teljesen.

Lee tisztában volt vele, hogy Grant valamikor át fogja tenni a támadóakcióit a James déli oldalára. Mikor Beauregard június 9-én visszaverte Butler óvatos támadását, egy kibontakozó offenzívát látott. De Lee bizonytalan volt Grant szándékait illetően csak egy harcfelderítésnek ítélte az akciót. Nem küldött segítséget, csak nyugtatgatta az ideges Beauregard-t, hogy Grant hadseregének semelyik része nem tudta volna észrevétlenül elhagyni állását és nem tud átkelni a folyón észrevétel nélkül. Ezt saját hírszerző képességére és Butler szakadozott picket linejára hagyatkozva mondta. Ennek ellenére Hoke hadosztályát a Chaffin's Bluff-i pontonhídhoz küldte - ők Beauregard hadseregének része voltak, akiket Lee segítségére küldtek Cold Harborhoz korábban.
Grant 14-én kora reggel válaszolt Lincoln kérdésére, hogy szerinte az ellenségnek a Jamesen való átkelésre kell készülődnie. Lee tudta, hogy nagytömegű jenki mozog dél felé és White House Landingnél (York-folyó) hajókra szállnak, de ez azt jelenti, hogy Harrison's Landingbe tartanak utánpótlásért és újra próbálkoznak Glendale irányában, mert a hajók észak felé tartanak White House Landingtől - nos azoknak lejárt az ideje, mennek haza.

Beauregard a hadügytől követelte Hoke visszaadását, figyelmeztetve, hogy amennyiben Butler és Meade erői egy része együttesen támad, nem tud mit csinálni. Amikor erre nem érkezett válasz, Hoke-nak saját maga hatáskörében üzenetet küldött este 10-kor, hogy azonnal kezdje meg az átkelést. Törzstiszteket is küldött Lee Hq-jára a döntést megmagyarázni, de hard evidenc híján, ismerve B. fantaszta, hallucináló jelentéseit, sem Richmond, sem Lee nem adott hitelt annak, hogy B.-t támadás fenyegetné.

Grant elképzelésében Smith XVIII. hadtestének három hadosztálya önmagában elfoglalja Petersburgöt. Június 13-án behajóztak és 14-én már érkeztek Bermuda Hundredhez, illetve az Appomattox folyón Broadway Landinghez és Point of Rockshoz. Délutántól sötétedés utánig rakodták ki őket. Reggeli 8:30-kor Meade kiadta az átkelés parancsát Hancocknak, gyalogság a hajókon, míg a mérnökök befejezik a pontont és azon az ágyú és egyéb vontatott cumók átmehetnek. NJ leírása a virginiai landscape-ről. 15-én hajnalig tartott Hancock három hadosztályának átkompozása. Reggel 5-kor jelzőzászlókkal tudatta Meade-del, hogy mindhárom hadosztály megjött és háromnapi élelmük van. Ez megcáfolta azt a korábbi jelentést, hogy éjjel kifutnak az élelmiszerből. Csak Grant 14-én hajóra szállt és Butlerhez ment Bermuda Hundrednél. Megmondta neki, hogy egymaga kell támadjon, mivel Hancock kifutott az élelemből és vételeznie kell először, csak aztán menetelhet Petersburg felé. És mivel Meade szekértrénje a Chickahominy túloldalán álldogált, a 60000 rations kihajózása Hancocknak Butler feladata lesz, enélkül a II. hadtest még emergency esetén sem vehető igénybe. Ebből látszik, hogy Grant csak emergency esetére számolt Hancockal a 15-ei offenzívához és nem volt tájékozva az ellátmányról. Grant ezután a szituációt tudatta Meade-del, az pedig szólt Hancocknak, hogy ne induljon sehova, hanem először várja meg Butler ellátmányát. Hancock erre vállat vont, én ugyan szóltam, hogy van kaja, de hát akkor várjunk. Ellátóhajóknak semmi jele, Meade 10:30-kor elengedi Hancockot Petersburg felé, majdnem hat óra késéssel. A XVIII. hadtestre vonatkozó Grant parancs 14-én: 15-én Smith induljon és napfelkelte után amilyen hamar csak tud, támadjon. Grant abból indult ki, hogy ez önmagában elfoglalja Petersburgöt és Hancock hadteste később elérhet Petersburgbe, amennyiben Lee megpróbálná visszavenni azt. Smith két fehér hadosztálya megjött Cold Harborból, két dandár Bermuda Hundred védelméből csatlakozott hozzá, August V. Couch 2500 lovassága és Edward Hinks 3700 fős néger katonája, összesen 14000 fő. Smith azt állította, hogy ebből az egész tervből ő semmiről sem értesült 14-e késő éjszakáig, csapatai utójának kiszállásáig. Smithnek össze kellett szervezni a különböző helyeket kiszálló katonáit, átkelni az Appomattoxon sötétben, 5 mérföldet gyalogolni Petersburgig és szétbontakozni a támadáshoz. Röviden Grant hajnali támadása nem több, mint fantázia. Grant, Meade, Butler, Hancock és Smith szinkronban kellett volna hogy legyen ehhez a támadáshoz, de nem voltak, mert Grant nem tudta közölni a terveit az alárendeltekkel. Itt veszett el a James-folyóhoz való brilliáns megérkezés eredménye.

PGT Beauregard 1864. április 23 óta a Dept. of North-Carolina and Southern Virginia parancsnoka. A Bermuda Hundred az 1. katonai körzetbe tartozik Virginiában, ennek parancsnoka Henry A. Wise. Wise ekkor csak a helyőrségben levő katonákat irányítja, a frontvonal erői Bushrod R. Johnson hadosztálya a Howlett-vonalban: a Jamestől az Appomattoxig, négy mérföld hosszan. Johnson erőinek egy része máshol szolgált, így mindössze 3300 főt számláltak. Petersburg alatt és fölött az Appomattoxra támaszkodva húzódott a Dimock-vonal, tíz mérföld hosszúságban. Hoke a paranccsal ellentétben nem kezdte meg az átkelést 15-én reggelig. Némi késedelem volt a lovassággal, úgyhogy 5 óra felé, napfelkelte után fél órával ment a gyalogág két fehér hadosztálya a City Pointból jövő feketék után. A lovasság terv szerint előrement, de a Baylor farmnál egy magaslaton beásott gyalogsági állásokat talált. Hinksre várt a feladat áttörni. USCT 4, 5, 6, 22 (1 tartalék) nekirugaszkodott Dearing lovasdandárjának és egy db ütegének. A négy-ötszáz konföderációs végül visszavonul, de előtte a négereket alaposan megritkította. Smith elvesztette a bátorságát ettől. A Baylor farm és a Dimock vonal között minden bokornál megállt és a konföderációsokig délután ért el. Balról nézve Hinks, Brooks és Martindale hdo. települtek, a lovasság hátrébb. A konf. ágyútűz sokat nem ártott, de olyan heves volt, hogy Smith-t arról győzte meg, hogy Butler minden infója ellenére keményen védett állások ezek. Smith rendkívül alapos felderítésbe kezdett támadható pontok után kutatva, majd jött az egész délutánt igénybe vevő támadás, ami a Battery 5-ért folyt a City Point vasút közelében.

Ezalatt Hancock partraszállt a Windmill Pointon, sebe megint szivárogni kezdett, úgyhogy egy ambulánskocsin utazik, nem mobil, csak amennyire a kocsija, tehát úthoz kötve. A csapatai majdnem negyvenfokos hőségben, rossz térképpel megverve haladtak. Barlow hadosztálya teljesen utat tévesztett. Birneyé 17:30-kor ért el egy Petersburgtől négy mérföldre keletre levő kereszúthoz. Ekkor Smithtől és Granttől futárok érkeztek azzal az utasítással, hogy azonnal támogassák Smith támadását. Hancock még ott tartott, hogy neki csak végveszélyben lesz szerepe, a többiről nem tájékoztatták, így nem tudta hol kéne Smitht megsegíteni, hova menjen. A törzsmunka hiánya miatt Meadenek fogalma sem volt semmiről, Butler szinte semmit sem tett, hogy sürgesse a támadást és Grant meg Butlerre támaszkodott, hogy tájékoztassa, így olyan benyomást keltett, mintha nem foglalkoztatta volna a hajnali támadás ilyen késése.

Smith felderítése két órát vett igénybe és a hatos és hetes ütegállás között egy meredélyt szúrt ki. Azon akart az 5-ös ágyúállás mögé kerülni, de feltételezte, hogy gyalogsággal erősen védett állásokat támad. A tüzérség csapásait nehogy magára vonja, nem támadóvonalat alkalmazott, hanem az előcsatározókat erősítette meg. Brooks indította meg a támadást, Hinks és Martindale balról és jobbról támogatták. Smith szerette volna saját tüzérségét harcba vetni, de mikor annak főnökét hívatta, kiderült, hogy hőségben a tüzérségi lovakat kihajtották inni és 19:00-ig nem lőttek. Ekkor végre tizenöt perc sietős tüzérségi előkészítés, majd roham. Nem csak a meredélyen keresztül jutnak be, de frontálisan is. Az egész 5-ös, 6-os tüzérség megadja magát, a támogató gyalogsággal együtt. Martindale gyalogsága megadásra kényszeríti a 3-as és 4-es üteget, Hinks elfoglalta a hetes és nyolcast, majd délre fordult és a 9-est és 10-est is. Barlow elvesztével csak Birney és Gibbon hdo marad. Az ő érkezésük jóval sötétedés után történik. Hancock este kilenckor találkozik Smith-szel, aki elmondja mi történt idáig. Smith nem fojtatja az előrenyomulást, csak váltsák le Hinkst a csapatai. Hancock ugyan rangban magasabb, mint Smith, de követi az utasítását, mert ő kapta a parancsot, hogy foglalja el Petersburgöt. A két hdo 11 órára a Dimock vonal állásában van a kettestől a 12-es ütegig.

Sokan anyázzák ezért a döntésért Baldy Smith-t. Tüzér, történész, holdvilágos éjszaka. Smith memoárja bűzlik az utólagos okosságtól. Hancock ragaszkodhatott volna a koordinált előrehaladáshoz, amennyiben véleménye szerint erre engedélyt kapott. Butler, Meade, Grant a lábát sem tette a harc színterére, ergo csak annyiról volt fogalmuk, amennyiről jelentést kaptak. Grant HQ alig egy órányi lovaglásra volt City Pointtól. Semelyikük nem jelent meg és nem utasított támadásra. Smith utólag azzal indokolta elhatározását, hogy sötét volt, a csapatok szétszórótak, különösen a feketék. Továbbá abban reménykedett, hogy az ágyúállások elfoglalása és saját használatba vétele után Petersburgöt szabadon lőhetik és használhatatlanná tudják tenni. Abban is biztos volt, hogy a konf. erősítést kapott, így éjszaka támadni ellenük őrültség lett volna - még azt is veszélyezteti, amit odáig elértek. Wilson szerint racionálisan jártak el és a konf. tényleg erősítést kapott.

Beauregard 18:00-kor érkezett a Howlett vonalba. A rögtön utána bekövetkező támadást napok óta jósolgatta, így nem lepte meg. Azt volt bonyolult eldöntenie, mit csináljon: a Bermuda Hundredet ürítse ki, vagy a Howlett-vonal védelmét adja fel Petersburggel együtt. A nap folyamán ezt a kérdést feltette a fölöttes hatóságoknak, de választ nem kapott. Az áttörés után Hoke hdo eleje kezdett megérkezni Petersburgbe, ez Johnson Hagood 1400 dél-karolinai emberét jelentette. Eredetileg a hadsereg jobb oldalára kellett volna mennie, de az áttörés után új parancs: létesítsen védett vonalat az elfoglalt ágyúk mögött. A sötétben majdnem összetűztek a jenkikkel, de David B. Harris, B. mérnök ezredese segítségével a Harrison's Creek mögött új vonalat alkottak a másodiktól a 15. ütegállásig. Hagood mögött jött Alfred Colquitt georgiai és James Martin és Thomas Clingman észak-karolinai katonái egész éjjel ástak, mint az őrültek. B. időközben a Howlett-vonal feladása mellett döntött és Bushrod Johnsont Petersburgben rendelte. Ezzel együtt még mindig 3:1-hez túlerőben volt a szövetségi oldal...

B. Lee-nek esdekelt, hogy foglalja el a Howlett-vonal állásait, mielőtt Butler felfedezné, hogy üres, mert ha nyugat felé előretör, akkor Petersburg és Richmond között lőttek a vasúti összeköttetésnek. Úgyhogy június 16-án hajnal előtt, három órakor Lee utasította Pickett 4500 katonáját, hogy keljenek át a James-folyón ebből a célból és pár órával később Charles W. Fields hadosztálya is megindult ugyanebben az irányban. Éber uniós tisztek felfigyeltek a szokatlan hangokra éjszaka és kora reggel tesztelték az ellenállást. Johnson maradék emberei elszaladtak, Butler katonái pedig elkezdték a vasúti sínek felszaggatását. De csak egy maroknyi ember kísérte őket, úgyhogy amikor Eppa Hunton dandárja megjött és közéjük támadt, mögötte Corse, szétszaladtak. Butler ezzel überelte Smith és Hancock óvatoskodását. 16-án a nap folyamán Pickett és Fields hdo megérkezik, innentől fogva nincs esély Lee-t és B.-t egymástól elválasztani.

Időközben Burnside és Warren hadtestei a kompon és az elkészült pontonon átkeltek a Jamesen, azzal az utasítással, hogy terjesszék ki a vonalat Hancock balján. Bushrod Johnson áttelepült Hancockkal szemben. Úgyhogy a nap folyamán a XVIII. és a II. hadtest előrearaszolt, hogy felderítse az új védvonalat egy esti támadáshoz, míg Burnside és Warren csak szárnytámogatást voltak hivatottak adni nekik. 16-án késő délutánra a Hagood-vonalnak hívott új árok kezdett lényegi fenyegetést jelenteni. Meade délután hatkor indítja a támadást a három jelen levő hadtesttel (a IX. közben megjött). Smithtől és Burside-tól csak demonstrációra futotta, Hancock valamivel többet hozott ki magából, elfoglalta a 13-as és 14-es ütegállásokat, de B. vonalának átütését meg sem kísérelték (a másik kettő meg még ennyi fenyegetést sem jelentett). B. belátta a Hagood-vonal hibáit és Harris ezredest utasította, hogy Petersburghöz még közelebb alakítson ki új vonalat. Lee ezen a napon nem kevesebb mint négy alkalommal követelte, hogy B. mondja meg hol van Meade hadserege. 9:30-kor B. Hancock ott voltát jelentette. De ezt a régi főhadiszállásra küldték, míg Lee időközben a James déli oldalára volt útban és nem kapta meg. Du. hétkor említi meg B. újra a II. hadtest jelenlétét, ami ekkor újság Lee számára. Az esti járőrharcok ellenére B. nem tud Burnside jelenlétéről, sem a gyorsan érkező Warrenéról. B. kémei a 2000 lábnyi pontonból, meg a kompozásból semmit sem láttak. Wilson nem érti hogyan, de ez a tény nem került tudtára. Ezért Lee megelégedett annyival, hogy az első hadtest maradékát, Kershaw hadosztályát még átvigye, de A. P. Hill hadtestét csak közelebb vonja a folyóhoz és annyi.

Június 16-án a harc elülte után Grant arról informálja Meade-et, hogy Butler 50000 déli katona érkezését jelentette Malvern Hill és Deep Bottom között a James északi oldalán. Mivel nem tudja, hogy Meade előtt jelenleg mi van, nem tud utasítást adni, hogy mennyit nyomuljanak másnap, rábízza Meade-re. Innentől Meade visszakapja a taktikai szabadságot, amit május 6-án a Wildernessben elvettek tőle és minden ami Petersburg mellett történik, azt Meade irányítja. Meade közölte is Hancockal és Burnside-dal, hogy aktívabban használják ki a meglevő fölényüket. Mivel Hancock már veszteségeket szenvedett 16-án, így Burnside-é a főszerep. Neki usct hdo nem kelt át, hanem a James északi oldalán a szekértrént őrizte, így maradt három fehér hdo. 17-én mindhárom hdo egyenként előrelendül és semmi koordináció a másik kettővel, plane semmi a II. és az V. hadtesttel.

A reggeli attak elkövetője, Robert Potter a Shand-ház magaslati környékét támadta meg. Potter katonái az éjszaka sötétjében a domb lábáig kúsztak, reggel pedig megrohamozták Wise virginiai és Ransom észak-karolinai katonáit és kivetették az állásukból, Fulton tennessee-i dandárjából pedig 600 foglyot és négy ágyút ejtettek zsákmányul. Potter remélte, hogy a győzelmét a II. hadtest jobbra levő katonái majd kihasználják, vagy legalább is James Ledlie hátul álló IX. hadtestbe tartozó hdo-ja, de semmi. Ledlie bonyolult terepet lát maga előtt, Hancock meg azt mondta, hogy ők megpróbáltak támadni (Wilson kétli, hogy ezt arra a napra értették és nem az előzőre). Orlando B. Wilcox hdo-ja a II. hdt mögött töltötte az éjszakát, de de. 10-re a Shand-ház magaslatától jobbra levő mély árokba hatoltak. Burnside az excentrikus főmérnökét, James Sinclair Mortont osztotta be Wilcox támadásának a legjobb terepet megtalálni. Morton a Shand-háztól északra jelölte ki, ahol reggel a konf. erők már vereséget szenvedtek, és kétségbeesetten ástak egy újabbat. Wilcox emberei délután kettőkor bukkantak ki a vetődésből, és taktikailag némileg összegabalyodva és konf. cannister szállt a levegőben. Ennek ellenére már majdnem elérték a vonalat, mikor Morton félfordulatot vezényelt jobbra - kétszáz méternyi uniós oldalt tárva fel a belelövésre. A konf. meg tizedelték őket. Morton holtan maradt a csatatéren, Wilcox emberei megfutottak. A harmadik támadást James Ledlie vezeti, aki már a North Anna-i ütközetben is részeg és engedély nélkül támad. Mire a hdoja összeszedi magát, Ledlie már túl sok whiskeyből meríti a bátorságot és túl részeg, hogy vezesse. Helyette nagyjából Gould dandárparancsnoka vezeti a támadást, röviddel napnyugta előtt. Wise és Stephen Elliott dandárait támadják meg. ((Elliott a tartalék lehetett, mert a reggeli támadásnál még nem volt ott.)) A támadás megfutamítja a konf. katonákat, de aztán sötétség és lőszerhiány; Ransom ellentámadása, meg a töketlekedés miatt szépen visszaveszik azokat. Éjfélkor van vége a harcoknak. ((IX. hadtest csinált annyit, mint a II. és a XVIII. együtt szerintem...))

Ezalatt Harris izomból dolgozik a harmadik vonal kijelölésén. Ahogy a harc elül, a konf. 800-1000 yarddal hátérbb vonulnak és ami az éjszakából hátra van, ásással töltik. Bermuda Hundrednél Pickett minden elvesztett állását visszaszerzi. Butler passzív védelemben marad annak ellenére, hogy a VI. hadtest két hdo-ját odaküldik hozzá. Meade és Grant frusztrált a sikertelenségtől. Lee 18-án hajnalban is azt követeli, hogy B. azonosítsa, kivel harcol. B. újra azt mondja, hogy két szövetségi hadtest van előtte, nyilván a XVIII.-ra és a II.-ra gondol, pedig már négy van. 11:15-kor kijelenti, hogy Warren nyilván Piedmont felé tart Early ellen, úgyhogy Lee küldjön erősítést, hogy tönkreverhesse az előtte levő jenkiket... Nem sokkal később B. végre valahára helyi lakostól értesül róla, hogy 30000-re taksált mennyiségű katona áramlik át a James-folyó déli oldalára és Lee segítsen tartani az állásait... 16:30-kor Lee azt válaszolja, hogy nincs információja róla, hogy Grant átkelt volna a James-folyón, de A.P Hill-t és Kershawt utasította, hogy menjenek közelebb a Chaffin's Bluff-i pontonhídhoz. Végezetül B. megerősíti, hogy IX. hadtest ott van előtte és hogy az V. és VI. vagy már ott van, vagy úton lehet Petersburg felé. Lee végre kiadja az utasítást, hogy irány mindenki dél felé, Kershaw azonnal keljen át, A. P. hill érjen el oda és hajnalban átkelés.

A déliek késése miatt versenyfutás, hogy Lee ér előbb Petersburgbe, vagy B. kifáradt harcosait legyőzi a túlerő. A szövetségiek a megfigyelt éjszakai mozgás miatt mind a négy hadtestükkel támadnak... majd csodálkozva elérik a Hagood-vonal kiürített állásait. Meade újabb támadást rendel el - ekkor viszont a XVIII. és II. hadtest a Harris-vonalba ütköznek, ami jól kiépítettnek tűnik és elegendő védelműnek. A IX. és V. hadtest nem mozdul, mivel nincs szárnytámogatásuk és nem kaptak rá kötelező és egyértelmű parancsot, hogy rohamozzanak. Ezzel sikerült dühöngésbe kergetni Meade-et, aki a lehetőség elfecsérlését látta. Elrendelte, hogy mivel az együttműködés teljesen haszontalannak bizonyult, nem sikerült, másnap minden hadtest támadjon önállóan, teljesen mindegy, hogy a többi mivel van elfoglalva. Kershaw eddigre megérkezett, A. P. Hill nyomult az úton.

Warren támadása Bushrod Johnson és Kershaw hadosztályát érte. Az uniós roham a sáncokig jutott, aztán ágyú, golyó minden lőtte őket. Megálltak. Hancock katonái nem sokat tudtak tenni: pár lépés után leheveredtek és ennyi volt. ((Az ő szakaszukon már három napja ásták az árkokat, ennyi idő alatt totális lövészárok hozható létre, ami ellen nem lehet sokat tenni.)) A kevésbé jól tájékozott heavy artillery fiúk megrohamozták a déli állásokat. Mindenfelől lőtték őket, a 850-ből 632-en veszteség az 1. maine heavy artillerynél. IX. hadtest átlépte a Norfolk&Petersburg RR vonalát, de semmit nem tudtak tenni az erős déli állások ellen. Kihasználva a Poor's vagy Taylor's Creek folyását, amentén beásták magukat ők is. Ők lettek a Battle of the Crater hat héttel későbbi megharcolói. Lee 11:30-kor érkezik meg Petersburgbe, a vámházban találkozik B.-dal és a víztározó mellől megtekinti a helyzetet. B. sokadszor változtatva álláspontján támadást ajánlott a jobboldal felől, Lee védelemben akart maradni és ezzel hozzájárult a délután kibontakozó sok, szövetségi támadás kudarcához. Mellyel véget ér az első petersburgi csata. 13000 szövetségi veszteség ezalatt a három nap alatt. Konf. 2500-3000 körül saccolható. A felelős a Wilderness óta való előrenyomulásban elszenvedett veszteség. Harci kedv megcsappant, katonák kifáradtak. B. taktikai jelentései nem adtak okot Lee-nek, hogy elhagyja az állásait és B. érthetetlenül rossz hírszerzéssel rendelkezett, hogy az átkelést nem jelentették neki. Kérdés #1: B. rossz hírszerzése, volt aki ezt sérelmezte neki? Válasz: nem, mert a sikert nem kell nagyon magyarázni és Petersburg védelme sikeresnek volt tekinthető. Kérdés #2: Ez ugyanaz a Lee-védelem, amit DSF már megírt. Válasz: Hindsight nélkül megítélve Lee minden cselekedet érthető és racionális. Amit meg nem tudhat, arról nem tudhat. Kérdés #3: Mit tett Lee a Jamestől északra agresszív felderítéssel, ami Grantet lenyomozhatta volna. Válasz: Csak Rooney Lee dandárja van Lee-vel, mert a többi Trevillian Stationnél harcol Sheridannel. Rooneynak eléggé szét kellett húzódnia, ahhoz, hogy az ANV-t lefedje, de ő fedezi fel a Potomac hadsereg elhagyott állásait az északi oldalon. B. ugyanebben az időben jut erre a következtetésre. Lee talán többet követelhetett volna Rooneytól, de végül is volt vele szemben északi lovasság, ami screening. Kérdés #4: Milyen messze volt a ponton B.-tól? Válasz: 20 mérföld folyószakasz messze. kérdés #5: Akkor hogyan kellett volna B.-nak értesülnie az átkelésről? Válasz: line of scouts. Ami nyilvánvalóan nem volt ott, ez a válasz a megfejthetetlen intelligenchiányra. ((Szerintem egyszerűen a scoutokat visszahívták, mivel olyan kevesen védték a vonalat, csak nem volt idő rögzíteni a logbookban)) De ami Wilson szerint megbocsáthatatlan, az, hogy amikor harcol az V. és IX. hadtesttel, akkor sem ismeri fel őket. Utána még azt javasolja, hogy nyilván Early ellen mennek, támadjuk meg a maradékot... Lee egyre ismételgeti, hogy tudnia kell, hol van Grant hadserege, B. konfirmálja, hogy azzal harcol-e, vagy kivel? Kérdés #6: Grant mi a jóistent csinál egy óra lovaglásra, City Pointon? Válasz: három-négy Grant ellenes mű jelent meg az utóbbi hat-hét évben. Ő maga nem grantellenes, de az első három petersburgi támadást Grant mind bénán irányítja, vagy nincs is jelen. De június 15-től július 30-ig katonai karrierje legrosszabb hat hetét nyújtja.

A Wilson Greene - Battle of the Crater szerkesztés

https://www.youtube.com/watch?v=5IDAuVAvwmo&ab_channel=ScottsdaleCivilWarRoundtable Scottsdale Civil War Round Table szervezésében

Grant Gates & Tracy Chernault - The Battle of the Crater szerkesztés

157th Anniversary Battle Walk w/ Rangers https://www.youtube.com/watch?v=943XkLaET0E&t=3334s&ab_channel=StuffWriter

Crater
Minden vitalapnak és közösségi lapnak meghatározott célja van, ami ahhoz nem kapcsolódik, nem oda való (a szócikkek vitalapjai például szigorúan az illető cikk tartalmával és szerkesztésével foglalkoznak):
  • a más szócikkekről vagy felhasználókról szóló vitát vidd át azok vitalapjára;
  • a Wikipédia működésével kapcsolatos általános kérdéseket valamelyik kocsmafalon fejtsd ki;
  • a szerkesztéssel kapcsolatos szakkérdésekkel az illetékes műhelyt érdemes felkeresni.
  • Ha a szócikk tárgyáról szeretnél vitatkozni, vagy elmondani, hogy véleményed szerint melyik nézőpont a helyes, azt egy fórumon vagy blogon tedd – a Wikipédia nem vitafórum.

Gates: Pennsylvaniai katonák kitalálják, hogy mivel a lövészárkok mindössze 400 lábra vannak egymástól, aknát kéne ásni a déli állások alá. Burnside-nak tetszik az ötlet, megy és engedélyt kér rá Meade-től. Meade nem valami lelkes, de úgy van vele, hogy valami lefoglalja Burnside-ot, csinálja csak. Burnside IX. hadtestének negyedik hadosztálya USCT. A háború folyamán a nem szükségszerűen abolicionista tisztjeik elkezdenek panaszkodni, hogy az embereik olyan munkát végeznek, amit a fehér bajtársak büntetőfeladatként kapnak. Egységkohézió nincsen, szét vannak szórva, ezért tréninget nem is kapják meg, a fegyvereik nem ott vannak, ahol ők, nem állnak rendelkezésre. Általában lázadoznak a másodrendű besorolás ellen. Harcot idáig nem láttak, nem engedték meg nekik. Most megkapják. Július 30-án buzognak a harckészségtől. Burnside nekik szánja a roham szerepét, hiszen jó a létszám, nincs harci kimerültség, jó a morál. Az elkövetkező három hétben tréningezik őket, hogy felhozzák a másik három hadosztály szintjére. Az elképzelés az, hogy 4000 pounds lőpor felrobbanása után, ágyúelőkészítés, majd USCT roham, felük jobbra, másik felük balra kanyarodik és visszanyomja a konföderációs lyuk szélén levő csapatokat annyira, hogy köztük a három másik hadosztály át tudjon nyomulni. A konföderációs hadsereg ellenaknát ás 10 yard mélységben, de az uniós 20 yard mélységben van, nem találják. 3:30-ra van kitűzve a robbantás. 3:15-kor meggyújtják. 16000 ember és 100 ágyú várakozik. 4:30-kor még mindig nem robbant föl, két ember bemegy, elhárítják a gyújtózsinórproblémát, na most végre fölrobban. Reuben Morris a 2nd Michigantől még csak 16 éves, ez az első csatája. Előző éjjel négynapi kaját kap, 60 darab extra lőszert, hátramegy és készül menetelni, még sötétben. Kelés utána a beszélgetés, fegyverrel zörgés szigorúan tilos; olyan halknak kell lenni, amennyire csak lehet, mert a konf. lővonal mindössze 400 láb távolságban van, ne vegyenek észre semmit. 16000 ember készülődik vele. Morris a második vonalban van, este kávét melegít, megeszi a vacsoráját és azon töpreng, hogy túléli-e. Lefekszik, ébresztő, reggeli, knapsack lerak, hogy ne akadályozza, 40 extra lőszere van, 250 yardra az első vonal mögött van. Hirtelen 200 yardos füst és földkitörés, robbanás hangja, majd 200 ágyú dörgése. Olyan erősen reng a föld, hogy alig tudnak megállni rajta. A 31. maine-i ezred egy katonája földkitörést lát, 280 dél-karolinai katona robban fel. Aztán roham. Nem a negyedik hadosztály rohamoz. Július 29-én éjjel 11 órakor Burnside parancsot kap Meade-től, hogy nem a negyedik hadosztály megy előre. Meade azt mondja, hogy azért, mert ha kudarcot vallanak, akkor úgy néz ki, mintha a USCT-t ágyútölteléknek használtuk volna. Meade nem bízik a kipróbálatlan újoncokban sem. Veteránokat akar az áttöréshez. Summa summárum a negyedik hadosztály 30-án reggel a vasút mögött van és vár, nincs is megbízva a rohammal. Balról jobbra a harmadik, az első és a második hadosztály van fölállva, egyazon lendülettel indulnak előre a kráterbe. Az első és második hdo egyenest a kráterbe megy bele, a harmadik délebbre van, az reggel hatra áttör az egykori konföderációs vonalon. A harmadik hadosztályban egyébként Ojibwa és Ottawa indiánok vannak a michigeniek és wisconsiniak között. Mit csinálnak ők itt, mikor nem állampolgárok, nem lehet tulajdonuk az Amerikai Egyesült Államokban, nem szavazhatnak, stb. A kormányzat a polgárháborúval párhuzamosan hadat vív az indiánok ellen is. Külön megállapodást kötöttek az US kormányával és reménykednek, hogy talán most elismerik őket ((??? - propaganda)). USCT a harc két óráját a lövészárokban ül és nézi, hogy hozzák ki onnan a halottakat, sebesülteket. USCT-t 7:30-kor indítják utánuk, tehát normális kalkuláció szerint a csata után; megindulnak és észak felé kanyarodva göngyölítik fel a konföderációs állásokat.
10. hadtesttől egy hadosztály kölcsönözve van a rohamhoz. Látják a bummot, látják, hogy mindenki rohamoz, aztán USCT is, Remember Fort Pillow kiáltás, fekete zászlóval mennek, jelezve, hogy nincs kegyelem, készen rá, hogy a konföderációs katonákat lemészárolják. Két szemtanú vall arról, hogy bajonettre hányják a magukat megadó déli foglyokat. Ezért lövöldözik le őket a konföderációsok csata után. A 10. hadtestnél látják, hogy a feketék növekvő zászlómennyiséget zsákmányolnak, foglyok gyűlnek, megpróbálnak csatlakozni hozzájuk.
A szembeoldalon észak-karolinai katonák vannak, nagyon is épen, itt nem volt felrobbanás, úgyhogy itt intenzív az ágyúzás és visszalőnek. Pont akkor érkeznek, mikor a USCT elsőre elakad. Megpróbáják másodikra is, visszaverik őket. Harmadszor is gyülekeznek éppen, mikor a déli erősítés beérkezik és megtámadja őket. 20 percnyi kézitusa után a negyedik hadosztály összeomlik. Egy részük visszafelé szorul a kiinduló állások irányába, egy másik részük pedig a kráterbe. A 10. hadtest katonái ezalatt érkeznek éppen, a két seregtest összekavarodik, egymásnak mennek, a katonák ütköznek egymással és mivel fent van a bajonett, sérüléseket okoznak egymásnak. A 10. hadtestnél dühösek lesznek a feketékre és maguk is lelőnek, szuronyra hánynak egy párat, jelentések vannak erről. Amúgy délután kettő felé itt töltik meg a kulacsaikat a harcosok, innen szereznek lőszert és mennek vissza a lyukba harcolni. A tüzérség pro és kontra átlövöldöz a fejük felett egymásra és a golyók is fütyülnek.
Reggel tízre már a kilencedik hadtest felhasználta minden tartalékát a támadáshoz. Délután kettőre, vagy fél háromra a vízért és lőszerért visszajövő katonák kénytelenek voltak tűz alatt rohangálni. Nincs elég katona a saját LOC biztosításához. A krátert egymást követő déli ellentámadások érik. A legutóbbi ellentámadás 13:30-kor volt, ekkorra már a szövetségi jelenlét a kráter lyukára korlátozódik. Mindenki, aki kék egyenruhát visel, a lyukban van. A délről jövő alabamai katonák belőttek a kráterbe, erre georgiai, virginiai és észak-karolinai egységek is csatlakoznak. Kábé 45 percnyi kézitusa folyik a kráterben, mindenki egymásnak szorul, annyian vannak, aki alulra kerül azt eltapossák. Az alabamaiak támadása után az északi lövészárkokban realizálják, hogy a déliek nagyon dühösek és aki négert ma elkapnak, az halott ember. A fehér szövetségiek hallották a kiáltásokat, hogy no mercy, látták a fekete zászlókat, nem akarnak ebben részt venni és hogy ne legyenek négerek a közelben, jelentések vannak róla, hogy saját néger bajtársaikat lelövöldözik. Így már remélhetőleg épen megadhatják magukat. Néhány déli nem vérszomjas, maga is elretten az egész vérengzéstől, de van, aki a csata után odamegy a néger foglyokhoz és lelő párat.

Chernault: Az útnak a neve Jerusalem plank road volt, mert Jerusalem kicsi városka Virginia déli részén, odáig vezetett. Eredetileg dohányt és egyéb farmtermékeket fuvaroztak rajta Petersburgbe. A domb uralja Petersburgöt, ha az unió tüzérséget tud rá elhelyezni, éjjel-nappal bombázhatja a várost. Petersburg 18000-res város, meglehetősen iparosodott város, öt vasútvonal találkozik egymással a városban. Katonai jelentőségű. Richmondot is vasútvonal köti össze Petersburggel. A konföderáció 10 mérföldes védelmi vonalat épített ki, amely a várostól keletre az Appomattox folyótól kezdődik és tart körös körül a várostól nyugatra az Appomattox folyóig. Ezt a tíz mérföldet 55 tüzérségi állással építették ki. A visitor centernél levő az ötös számú és még 50 másik volt a környéken. 1864. június 15-én az unió támad és a védelem hiánya miatt körülbelül egy mérföldnyit elfoglal ezekből. A 15000 szövetségi katonát a déliek mindössze 2500 fővel igyekeznek megállítani. A városba visszavonulás után rájönnek, hogy az uniós hadsereg nem üldözi őket, úgyhogy megint ki a Harrison's creekig. Június 16-án és 17-én a harc a patak vonalán folyik. 17-e végére már 70000 szövetségi katona veszi körbe Petersburgöt, míg a délieknek mindössze 15000 van. Az új védővonal ezen a dombocskán húzódik; a Griffith farmon húzódó dombhát a Blenford Heights lábához vezet. A mérnökök itt verik le a cölöpöket. A 17-e után visszavonuló konföderációsok itt építik ki a harmadik védővonalat. Utolsó állás, emögött már Petersburg van és innen az ágyúk is elérik. Steven Elliot itt állomásozik petersburgi katonákkal és négy ágyúval. Az ágyúk az uniós ágyúkkal szakadatlanul lövik egymást, át a két hadsereg vonala fölött. Az egymástól alig száz méterre levő frontvonal miatt a katonák egész nap bujkálnak a leső ellenség elől. A pennsylvaniai katonák között jópár bányász volt; eszükbe jutott, hogy aknát kéne a déliek alá ásni, remélve, hogy felrobban és ha már nincs ott, akkor szépen bevonulhatnak Petersburgbe. Június 25-től július 28-ig 511 láb hosszú aknát ásnak ki, a végén , ami fölött az erődöt sejtették mindkét irányban 40 lábnyi oldalkiterjedésű teremmel és odapakoltak 8000 fontnyi, tehát négy tonna fekete lőport, majd ledugaszolták a járatban, hogy a robbanás ereje ne visszafelé szabaduljon ki, hanem fölfelé. A konföderációs katonák sejtették, hogy ásás lehet, maguk is valami hasonlót próbáltak volna meg, ha ők ostromolják a jenkiket. Ellenásásba kezdenek. Egy csapat counterminer öt fő és jó dolguk van. Először is ásnak egy három méter mély lyukat. Abból termek mennek azokba az irányokba, ahol az ásást sejtik, és figyelnek a föld zajára, rezgésre. Nem sikerült felfedezni a jenki aknát. Július 30-án 4:44-kor a föld rázkódni kezd, aztán rengeni, aztán repedések jelennek meg rajta, amiből tűz és füst dőlt kifelé, majd a domb teteje óriási robbanás zaja mellett elválik a talajtól és fölszökken a levegőbe. Tűzoszlopok törnek az égbe, majd az egész törmelék és por formájában visszahullik a földre. Százhetven lábnyi hosszan a konföderációs erődítés felrobban. Kábé 70 láb hosszan 20-30 láb mély üreg alakul ki. Néhányan olyannak írták le, mint egy üvegben a dugót, mert a oldalfalak annyira függőlegesek voltak. Az agyagos sűrű földben megmaradt az alak. 270 dél-karolinai katonának nyoma sem marad. 19 virginiai tüzérnek szintén elpusztul a robbanásban. Számukra a polgábháború egyetlen momentum alatt véget ért. Mindenki más számára egy újabb csata kezdődik. Az uniós oldalon 110 ágyú és 50 tarack nyit tüzet a robbanás zajára. Elliott nem minden embere volt az erődben, hanem arrébb álló vonalakban védekeztek és a táborban is aludtak. Az előző egy hónapban a katonák kitapasztalták, hogy hova esnek az uniós lövedékek és hol van előlük menedék. Elliott a robbanás után konstatálta, hogy lyuk van a védelemben és kezdte talpra rángatni a katonáit a táborban. 5 órakor megjelennek a támadó szövetségiek és kezdenek a kráteren át- és mellette elhaladni a domboldalban. A táborban gyülekező dél-karolinaiak tüzet nyitnak. Az uniós haderő csak ahhoz, hogy Petersburgig eljusson 55.000 fő veszteséget volt kénytelen elszenvedni és a júniusi harcok négy napján további 10000-ret. Nagy részük a támadást vezető alacsony rangú tisztek és őrmesterek közül került ki. Az ő hazafias felbuzdulásukat már nem lehetett pótolni. Itt már nem maradt, aki a tűzbe vezesse a katonákat. Lehasaltak és onnan tüzeltek. Így aztán ahelyett, hogy egy utat nyertek volna Petersburgbe, a saját katonaság képezett torlaszt ((16000 fő számára egy százhetven lábnyi útdarab az nem elég széles az átjutáshoz, akkor se, ha két vonalba fejlődnek egymás mellett)). A tábortól délre levő virginiaiak tűzzel árasztották el a harcmezőt. Az állásokat úgy építették ki, hogy egymást átfedő lőmezőket alakítsanak ki előttük, vagyis egy adott pontot jobbról is és balról is támogatni lehessen. Északról az észak-karolinai dandár felől ugyanez. Ugyanolyan, mint amilyennek a Cold Mountain c. film kezdetén mutatják. A domb teteje válik a harc csúcspontjává. 12.000 uniós katona megrohanja a dombot, amit a felrobbantatlan három állásból a konföderációsok ágyútűzzel árasztanak el. John Haskell, 22 éves dél-karolinai tüzér leírásából tudjuk, aki Gaines Millnél elvesztette egyik karját, de 64-re megint ott van és az egyik üteget irányítja. Szerinte pontos tüzet vezényeltek az uniós betörésre, nagyon közelről és halálosan. 64 nyarára a hősök mind meghaltak, az uniós katonák motívációja nem futja arra, hogy önveszélyeztetéssel harcba rohanjanak. A domb tetején a roham elakad. Reggel nyolc óra van, a támadók már majdnem három órája ott vannak fenn a dombtetőn, Burnside három hadosztálya vett részt a harcban idáig. Mi maradt még? Ferrero USCT hadosztálya. Az ő rohamuk iránya egyenesen a Blenford Heights volt. John Haskell azt írja, hogy ebben a pillanatban valószínűleg fel kell adnunk Petersburgöt.

William Mahone tábornok megérkezik a harcmezőre. Menekülő katona: General, hell is busted back there! Blenford Heights fedezékéből elővezette a virginiai dandárját, majdnem 200 méter hosszú vonalba fejlődtek és kiértek Blenford Heightsig. Mahone szónoklatot tart. Nem írja le és három-négy egymásnak ellentmondó visszaemlékezés van róla. Általában arra jutnak, hogy Mahone elmondta, hogy az állást elfoglalta az ellenség, hogy Petersburg előtti utolsó állásról van szó és nincs senki más, aki ezeket a vonalakat visszafoglalhatná rajtuk kívül. Addig fognak rohamozni, amíg egy ember is mozog, vagy visszafoglalják az állást. Közben a menekülőktől már hallják, hogy négerek öldökölnek odaát. Mahone négy évesen élte meg a Nat Turner-féle lázadás mészárlását, ahol több mint 50 fehéret ölnek meg a néger rabszolgák, a legtöbbet álmában, sok nőt és gyermeket. Most 4000 felfegyverzett néger harcossal kell szembenézniük, akik azt ordítják, hogy emlékezz Fort Pillowra, foglyokat nem ejtünk, nincs kegyelem. A 12. virginiai ezred hazai pályán játszik, mind petersburgi ember, aki a saját otthonát védi. 9 órakor a virginiai dandár támadásba lendül. A 6. virginiai ezred katonája később azt írja: bajonettet raktunk fel és erőltetett menetben a meredélyből kipattanva felnyargaltunk a dombon és nekiestünk az ellenségnek, aki az állásainkban sereglett. Egy lövést sem adtunk le, míg el nem értük a sorokat. Ez volt a háború alatt az első és egyetlen alkalom, mikor a szurony használatát láttam és elrendeltem. Még ma is beleborzongok, amikor rá gondolok. A virginiaiak két mérföldet meneteltek, hogy odaérjenek és 200 méteres rohamot vágtak ki az uniósok ellen. 94 halottat, 154 sebesültet és 14-en foglyul estek. Egy georgiai dandár csatlakozik hozzájuk. Elsőre visszaverik a virginiaiakat, Mahone a georgiai dandárt ezredenként küldi utánuk. A második rohammal elreteszelik az uniós betörést, de a dombtető visszafoglalása nem sikerül. A 800 fős dandárból 267-en veszteség lesznek az otthonuk védelmében. 11 utánra jár az idő, hat órával a kezdeti roham után. Forróság van és a dombtető állásaiban még mindig ezerszámra vannak az uniós katonák. Mahone utasítja Haskellt, hogy hozza a tarackjait közelebb, úgyhogy lényegében közvetlen közelről, alig puskaporral ellátott lövedékekkel bombázták az uniósokat, lomhán felszálló lövedék és mindannyiszor hallották a jajkiáltásokat, mikor becsapott a lövedék. Mahone harmadik dandárja egy alabamai, négy ezredből áll. 630 alabamai sorakozik fel délután és irány a dombtető. Egy mérföld utat tettek meg idáig, ők az utolsó erősítés, amelyet be lehet vetni Petersburg védelmében. Featherston a 9. alabamai ezredből azt írja, bla-bla. Elérik a kráter szélét, már csak az agyagos törmelék darabjai választják el egymástól a küzdő feleket. A konföderációs katonák ekkor szó szerint harci dühbe lovallták magukat és kegyelmezés nélkül mészárolták a jenkiket. Ekkor már majdnem délután két óra van. A déliek az elhajított, vagy elejtett puskákat feldobálták az égbe és a szuronyával dárdaként leesve beleállt alul a tömegbe. Mindenhonnan jajkiáltások és kegyelemért rimánkodás volt hallható. A jenkik megpróbálnak falakat emelni a törmelékből. A déliek egyre bátrabban ugrálnak a fejükre. 45 perc kézitusa. Mahone parancsot ad ki, hogy álljanak le, foglyul akarja ejteni ezt a tömeget. Az egyik katonája azt feleli: nem adtak nekünk kegyelmet reggel, most nem kapnak maguk se! Sok négert a foglyul esés után mészárolnak le. A kráterben az uniós tisztek legtöbbje levetette a megkülönböztető jelzéseit, mert nem akarta, hogy négerek tisztjeként kelljen szembenéznie az ANV-vel, rettegtek, hogy őket is megölik. Aztán megjön az uniós parancs, hogy vonuljanak vissza a domb lábához biztonságba. Eddigre a senkiföldjén teljes déli sortűz, ágyú, tarack, minden a visszafelé menekülőket lővi. A senkiföldjén százak halnak meg és sebesülnek meg. Utóbbiakat nem lehetett elszállítani, mert a konföderációs oldalon a teljes összevisszaság miatt szinte senkinek nincs fogalma róla, hogy ki a parancsnoka, így senki nincs, aki számon kérje, ergo semmilyen fehér zászlót nem tisztelnek meg tűzszünettel, nem tartják be. Július 31-ére összeszedik magukat, megtalálják a tisztjeiket és elhatározzák, hogy másnaptól betartják a tűzszünetet. Augusztus 1-jétől szabad volt elszállítani a sebesülteket, de eddigre már sokan nem voltak életben. Az uniós foglyokkal eltemetik a halottaikat, kétszáz uniós holttestet is a kráter mélyére temetnek el és utána a tömegsír tetejére visszaépítik az erődítményt.

Thomas J. Stiles: Custer’s Trials: A Life on the Frontier of a New America szerkesztés

https://www.youtube.com/watch?v=JtbvpNT_QVE&ab_channel=USNationalArchives Kentucky-i szolgálat: nem hisz benne, hogy a hadseregnek be kéne avatkoznia az igazságügyi minisztérium dolgába, nem hisz a freedmen jogaiban, szimpatizál a KKK-val.

LBG Chris Army - John Gibbon szerkesztés

https://www.youtube.com/watch?v=ZU8UBE5whZk
Gibbont egy évvel visszatartották a West Pointon, mert nem tudta megmondani, mikor nyert függetlenséget az Egyesült Államok magának.
Amikor Meade-del találkozott, leírása szerint "a thin man with a hatchet face"
Nem csak tüzérségi oktató volt a WP-on, hanem Academy quartermaster is.
Felesége baltimore-i volt. A leveleiben Dear mama-nak szólítja.
WP után Utahban vesz részt a mormon háború utáni megszállásban, rendfenntartásban, bs-ben. 10 gyerekes családban nőtt fel, NC-ba költöztek Philly születése után, úh. pár bátyja a Dél oldalán harcol. Nem a legegyszerűbb helyzet Gibbonnak. Egy brother in law a 28. NC-ben harcol, egy báty a CS haditengerészetében van, másik báty 28. NC sebésze, és még két brother in law CSA. Az egész családból csak ő Unió.
1862. május 2-án kinevezték az önkéntes hadsereg dandártábornokának,

Gallery szerkesztés

  •  
    Thomas J. Jackson főhadnagy.
  •  
    1862. október 3. Lincoln látogatása McClellannél.
  •  
    George B. McClellan rajz.
  •  
    Meade és Sedgwick.
  •  
    Comm. David G. Farragut and Capt. Percival Drayton, chief of staff, a USS Hartford fedélzetén, a Mobile-öbölbeli győzelem után, 1864 aug.
  •  
    Barlow, Birney, Gibbon és Hancock
  •  
    61-04-10 Wade Hampton&co szeml. Ft. Sumt. bomb. eredm.
  •  
    62.05.31 Custer & J. B. Washington CSA fogoly. Oszt.társak
  •  
    David Dixon Porter
  •  
    Howard Logan Hazen Sherman Davis Slocum Mower Blair.
  •  
    1SC harcosai.
  •  
    Fiatal déli katonák Richmondban Manassas előtt.
  •  
    ANV texasi katonái, Louis T. Wigfall egységéből, 1861/62 telén.
  •  
    Konf. kat. a lerombolt fredericksb.-i vasúti híd túlold. pózolnak. Helyi tűzszünet.
  •  
    Patriot pub toborzóiroda a Broadway-n.
  •  
    A nagy vonathajsza lokomotívja?
  •  
    A kisiklott Commodore gőzös.
  •  
    A talpfa felgyújt, míg sín eldef. és káb. leszagg. Lee penns visszavon. alatt
  •  
    800-Foot rr bridge built in 4 1/2 days
  •  
    Vasútőrök az O&A vonalon Union Mills közelében.
  •  
    Big gun drill at Ft Totten, fővárosi ideigl földerőd
  •  
    Fort Henryt elsőnek lövő USS Cincinnati
  •  
    Yorktown ostroma.
  •  
    Prof Lowe hőlégballonjában, 1862.05.04, Williamsburg előtti napon
  •  
    Szöv. fogly. a Libby börtönben, 1862.
  •  
    Memb. of the Washington Artillery of New Orleans
  •  
    Uniósok, Savage Station?
  •  
    White Oak Swamp 62.06.30.
  •  
    62.07 Monitor tornya, eltérő ágyúival
  •  
    USS Monongahela
  •  
    Cmdr Perry öreg komp, naszáddá alakítva a n.y. ferry service-től
  •  
    Ahol G'l Windert eltalálták 62.08.09
  •  
    1862. aug 26 Stuart & Trimble elpuszt. Manassas Junction hadtáprakt.
  •  
    A daring move of sept 1862 Ruins of the Bridge at Harpers Ferry
  •  
    Antietam, Hagerstown Pike, 62.09.17
  •  
    Antietam, vegyes, Segdwick emberei aztán rá konf
  •  
    szöv önkéntes lovas, 62 október
  •  
    Fred.sburg, Pont. Bridge across the Rappahannock
  •  
    Conf dead at chancellorsville
  •  
    "Havoc," a 32-pd shell from gun of 2nd Mass. Heavy Art. at Fred.burg dest. a Conf. caisson and eight horses. 1863. május 3.
  •  
    Sherman btry @siege of Vicksburg.
  •  
    Port Hudson - uniós árkászállások az erőd aláásására.
  •  
    The Clinch Rifles company, 5. Georgiai önk.ezred. A kilencből hatan megsebesültek, vagy meghaltak a Chickamaugai csatában.
  •  
    improv sáncok
  •  
    Konföderációs hadifoglyok, 1864, Virginia.
  •  
    Wilderness
  •  
    Wounded @ Fr.burg, 64 wilderness, vagy sch
  •  
    Ewell hdt halottai 64? május 15, v. 19?
  •  
    A VI. hdt szekerei a Pamunkey-n vert pontonon Hanover-townnál 1864. V. 28-án. A krumplit szedő katonák rakodják majd meg őket.
  •  
    Szöv picket, 64.07.24 előtt, Atlanta környékén, tartalék
  •  
    Az elfoglalt Fort Morgan a Mobile-i öbölben.
  •  
    The Mobile Bay Fort, Battered By Farraguts Guns
  •  
    Atlanta védelme az északnyugatra néző Marietta utcán.
  •  
    Hood bumm ammo, Atlanta visszavonulás
  •  
    Appomattox station, az utolsó ellátmányvonat ide érkezett. Kirakodás közben szövetségi lovassági támadás.
  •  
    17000 fontos erődromboló tengerészeti mozsár.
  •  
    Conf. Torp's Shot and shell Colld. in the charleston arsenal.
  •  
    Ft Mahone, Rives' Salient, kereszttűz elleni fedezék, 65 ápr?
  •  
    64 dec 13 Fort McAllister ágyúja, W. B. Hazen foglalta el
  •  
    Petersburg, 1865.
  •  
    Savannah, vízpart, 1865
  •  
    143. pa colorbearer at Gburg, 1st day
  •  
    Gburg, júl 1, uniós halottak
  •  
    John Burns effing hero
  •  
    Roy Stone ezredes
  •  
    East Cem. Hill 1863 júl!!!
  •  
    LRT és BRT
  •  
    1863 Gburg dél Sem. Ridgeről
  •  
    Roham a Cem. Hill ellen júl. 2
  •  
    LRT, lehet, h 1906
  •  
    LRT és BRT, lehet, h 1906
  •  
    Warren a LRTn
  •  
    Warren szobra LRT
  •  
    Gettysburg Cyclorama
  •  
    Cem. Hill ágyúá. Culps Hill felé
  •  
    Gburg & Bal'more Pike
  •  
    East Cemetery Hill 1873 és 1887 közt
  •  
    Gburg az Oak Hillről 1909
  •  
    Meade HQ at Taneytown Road
  •  
    Bat. B. East Cem. Hill
  •  
    Gburg NW-ről
  •  
    Hal Jeserpersennel egyenértékű Gettysburg térkép
  •  
    Még egy jó térkép
  •  
    Law, Robertson
  •  
    Benning, Anderson
  •  
    Kershaw segít
  •  
    Kershaw, mellette Barksdale
  •  
    Kershaw mellette Barksdale másik
  •  
  •  
    Kershaw, mögötte Wofford
  •  
  •  
  •  
    Wilcox, Lang, Wright indul
  •  
    Wilcox, Lang, Wright érkezik
  •  
    Sickles 1887
  •  
    Gettysburg kéklenyomat
  •  
    júl. 3. CS 1st MD támad
  •  
    Conf. skir at the foot of Culp's Hill
  •  
    Culp's Hill
  1. ↑ https://www.geni.com/people/Mary-Eaton/6000000021661983320
  2. ↑ https://www.geni.com/people/Lt-Col-Joseph-Lee-Kirby-Smith/6000000021662509899
  3. ↑ Barnhart, Eickhoff
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Sierrahun/próbalap&oldid=27022837”