Főmenü megnyitása

Tartalomjegyzék

KinevezésekSzerkesztés

E. Porter Alexander: Military Memoirs of a ConfederateSzerkesztés

Alexander, Edward Porter. Military Memoirs of a Confederate - A Critical Narrative (angol nyelven). New York: Charles Scribner's Sons (1907) 

Price portyaSzerkesztés

{{cite web| title=Chicago Civil War Round Table March 2014 - Barnhart/Eickhoff on Price's 1864 Raid |url=https://www.youtube.com/watch?v=i2GpukFvqfI| author=Diane Eickhoff és Aaron Barnhart| publisher=Marc Kunis| accessdate=2017-01-23| language=angol}} William Lewis Cabell https://www.tshaonline.org/handbook/online/articles/fca02

Egy újabb Missouiri portya terve 1864 július elején merült fel Price ötlete alapján. Price azzal promózta a dolgot, hogy magával viszi Reynolds kormányzót és Jefferson Cityban beiktatja hivatalába és ez majd melléjük állítja Missourit. Price egyébként maga is Missouiri kormányzója volt korábban. Price ekkor már 150 kilósra hízott és nem tudott lóra ülni, hanem hintóban ülve kísérte a hadsereget. Kirby Smith azt mondta róla, hogy "not equal to the command". Már a kezdet előtt probléma, hogy a készülődés közben szeptember 2-án elesik Atlanta és a Északon nagy megkönnyebbülés vesz erőt, hogy a háború megnyerhető. Ha a portya július-augusztusban indul, akkor nem ez a szentiment lett volna. Price meg volt győződve róla, hogy Missouriban tömegtámogatás fog mellé állni, ami ekkorra már sokadszor nem történt meg a háború folyamán.[3]

Szeptember 25-én Price elhatározza, hogy megostromolja Pilot Knobot, ahol Thomas Ewing Jr. tábornok 200 uniós katonája van. ((Ewing, Sherman sógora volt a General order no. 11 kibocsátója, mely 1863. augusztus 25-én elrendelte Jackson, Bates és Cass megyék teljes kiürítését, hacsak a lakos nem egy mérföldön belül lakott egy uniós településtől. Kb. 20000 embert üldöztek el. https://www.amazon.com/Three-Years-Quantrill-Western-Frontier/dp/0806130563 Three years with Quantrill, 16. o.)) Csak Jo Shelby tiltakozik ellene, hogy nem ezt kéne csinálni. Price egy teljesen koordinálatlan támadást hajtott végre, amiben tízszer akkora veszteséget szenvedett, mint Ewing. Éjszaka létrákat akartak ácsolni, hogy bemásszanak és véget vessenek a cécónak. De éjszaka a védők észrevétlenül kimenekültek és késleltetett gyújtóval reggel hatkor felrobbantották a lőport és a muníciót az erődben. A konföderációs erők a robbanás után még további két óráig nem jöttek rá, hogy az erőd üres.

((Ezzel egyidőben, szeptember 27-én William T. Anderson 80 gerillája megtámadta Centraliát és elvágta az Észak-Missouri vasútvonalat. Kivégeztek kb. kéttucat eltávon levő északi katonát.)) Price Missouriba érkeztekor Anderson üdvözölte őt és aztán azt a parancsot kapta, hogy menjen észak-Missouriba és támadja meg a vasútvonalat.

A konföderációs mozgást a magukkal cipelt szekérkaraván lassította le. Price megszállottan fáradozott azon, hogy zsákmányt vigyen magával. 300 szekérrel indultak, de mire Westportba értek, már 500 megrakott szekért cipeltek magukkal. Enélkül a lovasság 20-25-30 mérföldet tudnak megtenni a szekérkaravánnal, de nélküle kétszer ennyit is tudtak volna.

Az északi oldalon a Missouri-Kansas ellentét sosem csitult el. Samuel R. Curtiss, Price és Van Dorn pea ridge-i ellenfele elvesztette a fiát egy Quantrill gerillarajtaütésben Baxter's Spirngnél. Hallotta, hogy Price portyája dúl Missouriban, és jönnek nyugat felé Kansasbe. Price úgy gondolta, hogy Fort Leaveworthben sok szákmányt lehetne ejteni és megpróbálta bevenni. Curtiss megpróbálta a kansasi Carney kormányzót rábírni, hogy mozgósítsa a milíciát, az sem baj, ha sose lőttek még fegyverrel, majd mi kiképezzük őket. Carney kormányzó azonban azt válaszolta, hogy három hét múlva választás lesz és szüksége van ezekre a szavazókra. Carney ekkor James Lane-nel vívott nagy csatát a republikánus szavazatokért és biztosra akarta venni, hogy a veszély akut, ezért megkérdezte Rosecrans-et St. Louisban, aki biztosította, hogy a veszély nagy. Carney ekkor engedélyt adott. Curtiss így legjobb tábornokát, James Bluntot küldte ki Lexingtonba, aki James Lane szoros politikai szövetségese volt, hogy késleltesse a konföderációs előrenyomulást nyugat felé, míg Curtiss összeállítja a főerőt. Csakhogy Carney ezt nem engedélyzete, mondván ők csak Kansas védelmét látják el, Missouri meg viseljen magára gondot, ahogy akar. Kompromisszumként a Kansas-Missouri határtól éppen csak keletre vonult fel Curtiss, ezért folyt a döntő ütközet Westportnál és nem Lexingtonban, vagy Independence-ben. Blunt tehát halogató harcot vívott Lexingtonban Shelbyvel, majd visszavonult a Little Blue Riverhez Indepence-től keletre, ahol megint összecsaptak, majd Westportnál folytatódott a harc. Október 23-án Westporti ütközet.

A konföderációsok decemberre vergődtek vissza Délnyugat-Arkansasba, rémes állapotban. Newtoniában két ütközet is lezajlott. Az elsőben mindként oldalon küzdöttek indiánok. Price portya idejét a második. Shelby megint a visszavonuló konföderációs hátvédet képezte.

Lexingtonban a német bevándorlókat tömegesen zavarták ki a városból.

A General order no11 miatt kb. 50-60% sosem tért vissza a kitelepítettek közül, mert mindent felégettek a vidéken.

Shelby megtérése a háború után.

((Price erőit a konföderációs kézen levő északkelet-arkansas-i Pocahontasban koncentrálta. Szeptember 20-án törtek be Missouriba és majdnem azonnal a gerillatevékenység miatt járőröző uniós lovasságba botlottak, mely által lelepleződött jelenlétük. Price teljesen szem elől tévesztette, hogy villámgyorsan St. Louis ellen kellene vonulnia. 300 szekérből álló karavánjával olyan kényelmes tempóban haladt, hogy az még egy gyalogosan hadseregtől is lassú haladásnak számított volna.{{refhely|Davis, 2004}} Szeptember 24-én Fredericktownba érve Price értesült, hogy a Department of Missouri parancsnoka, William S. Rosecrans erősítéseket von össze St. Louisban és a fontosabb városokban. Ekkor művelet fő célját, St. Louis elfoglalásának tervét feladva ostrom alá fogta Pilot Knobot, ahol Thomas Ewing vezetésével 1200 fős uniós helyőrség védekezett.{{refhely|Davis, 2004|47-48. o.}} Price vélhetően meg akarta büntetni a gerillákat rejtegető, déli érzelmű települések deportálásáért. Az éjszaka folyamán az ostrom alá fogott Davidson-erődből elmenekülő védők 16 ágyút, élelmet és felszerelést hátrahagyva felrobbantották a lőporkészletet és a muníciót.{{refhely|Price jelentése}}))

Tredegar Iron Works, Confederate Powder WorksSzerkesztés

http://www.exploresouthernhistory.com/powderworks.html
https://www.nps.gov/nr/travel/Augusta/sibleymill.html
Birmingham, Alabama - Alabama Iron Works
Tannehill Iron Works - ágyúcsöveket öntöttek, mint Tredegarban, de a parti erődök számára való lövekegbe.
Cumberland Iron Works, Portland, Tennessee, Nashville-től északra

Ethan Rafuse: McClellan`s WarSzerkesztés

Rafuse, Ethan S. McClellan's War: The Failure of Moderation in the Struggle for the Union. Bloomington: Indiana University Press (2005). ISBN 0-253-34532-4 

109. o.: Missouri törvényhozása tele volnt Breckinridgeista demokrata politikusokkal. Blair kineveztette Lyont a St.Louis Arsenal élére. Harney békéltető politikát folytatott, melynek eredményeképpen a március 22-én összeülő missouri secession conventionre annyi unionistát választottak meg, hogy még csak szavazni sem voltak hajlandók összességében az elszakadásról, hanem elnapolták az ülést és feloszlott. C. F. Jackson átvette a hatalmat a St. Louisi rendőrségen, létrehozta StL mellett a Camp Jacksont és segitséget kért a Konföderációtól az elszakadáshoz. Emiatt Lyon fegyvereket osztott szét az unionisták között és fegyveres járőröket küldött ki. Harney leállitotta, de Blair április 21-én leváltatta Harneyt, aki Washingtonba ment Scotthoz panaszkodni. Közben május 10-én Lyon kirobbantja a Camp Jackson incidenst, államszerte nagy a felháborodás. Scott újra kinevezte Harneyt, aki St. Louisba visszaérve egyezményt kötött Sterling Price-szal és igyekezett elsimitani a skandallumot. Erre Blair május 30-án újra leváltatja. Scott Edward Bates államügyészre támaszkodva akarta folytatni a politikáját, aki szintén régi whig volt. Együtt kimódolták, hogy McClellan legyen a Dept. of the West parancsnoka. Július 18-án McClellan értesült, hogy hatáskörét kibővitették Missourival, eddigre azonban Blair és Lyon úgy eldurvitotta a szembenállást, hogy tömeghisztéria vesz erőt az államon. McClellan küld még két ezredet Lyon segtségére Illinoisból, de Nyugat-Virginia a figyelmét igényli, mert kezdődik a hadjárat. Lyon a végső tárgyaláson ultimátumot ad és aztán támadásba lendül és a menekülő Jackson és Price üldözésére indul.

138. o.: Lincoln babuinozásakor több dolog is nyomasztotta, leginkább a mindenórás várandós felesége állapota. Alig pár nappal a rendben lefolyó szülés után annak hírére, hogy Ellen jól érzi magát, McClellan végtelenül megkönnyebbült és máris más színben látta az elnököt és melegen írt róla.
139. o.: Winfield Scott nem akart csapatokat dandárnál magasabb egységbe szervezni és nem engedélyezte azt. Október 11-én McClellan hadosztályokat alakított ki. Október 18-án a kabinet összeült és elhatározta Scott lemondásának elfogadását, de nem a kívánsága szerint Halleck javára, hanem McClellan javára. Október 17-én Charles P. Stone jelentette, hogy az értesülések szerint egy nagy déli kontingens elhagyta Leesburg környékét, amivel utat nyitott Ball's Bluffnak.
156-157. o.: Cameron pamfletje a rabszolg'k felfegyverzeserol; McC. lemondassal fenyegetozik, ha nem vonjak vissza; Lincoln visszavonatja.
157. o.: Lincoln, Seward es Hays fakepnel hagyasanak valos (?) tortenete.
163. o.: A JCCW tagjai katonailag inkompetensek voltak.
171. o.: Lincoln McDowellt es Franklint interjuzta mit csinaljon a Potomac hadsereg.
197. o.: Francis P. Blair Sr. fiat, Francis P. Blair, Jr.-t ajanlgatta torzsfonoknek McClellan vezenylo tabornokka valasa utanra.
201. o.: Washingtont vedo ero nagysagaval a hadtestparancsnokok egyetertettek.
205. o.: hadtest visszatartas.
208. o.: Francis P. Blair Sr. egyetertett a McClellan.
243. o.: Halleck->Grant banishing families of confederate officers.
269. o.: Franklin hadtest visszatartasa 2nd Manassas elott.
301-302. o.: South Mointain utan a gyorsabb haladast akaro McClellan es a lassabb haladast vegrehajto Burnside osszeveszett.
328. o.: Szeptember 17-18ai kimerultseg miatt beteg, reszben ezert nem tamad ujra.
339. o.: McClellan reakcioja az Emancipation Proclamationre a Habeas Corups felfuggesztesere.
384. o.: McClellan az 1864-es valasztast koveto napon lekoszont a hadseregtol es onkentes europai szamuzetesbe ment. Csak 1868-ban tert haza kampanyolni a demokrataknak osszel.

Ethan Rafuse: "We Always Understood Each Other So Well"Szerkesztés

Ethan S. Rafuse: "We Always Understood Each Other So Well" by Dr. Ethan Rafuse (angol nyelven). US Army Heritage and Education Center. (Hozzáférés: 2016. december 12.)

Lee McClellan leváltásakor azt mondta, hogy csalódott, mert mindig olyan jól megértették egymást. Ezt úgy értelmezték, hogy Lee-nek zsebében volt kis Mac telefonszáma. De Rafuse szerint valójában azt jelentette, hogy mindketten ugyanúgy értelmezték a háborút, a két hadsereg a déli közvélemény megnyeréséért harcolt. Mac be akarta bizonyítani, hogy az ANV nem érdemes a bizalmukra, mert nem tudja megvédeni őket, valamint a Potomac hadsereg nem fenyegeti az életmódjukat és a "különleges intézményüket".

Lee a parancsnokság átvétele után maga is ugyanolyan borúlátó volt, mint Johnston.

Meade amikor felmerül, hogy a Potomac hadsereg melyik felvonulási utat válassza, Meade a tengeri szállítás mellett van, mert logisztikailag és műveletileg az O&A vasút ellenük dolgozik. Charles Wainwright alacsonyabb rangú tiszt: muszáj McClellan bölcsességét respektálnia. Grant a nagy kompromisszumkötő egy kicsit ez, kicsit az megoldást választ: elindul a vasúttól, de a James-folyóhoz igyekezik.

McC. két hét alatt újraszervezte a hadseregét a second manassas veresége után és kész a támadásra Frederickben. Grant Chickamauga után több mint két hétig szervezi újra a hadseregét, mielőtt képes támadni. McC. ellen azért tud Lee olyan jól manőverezni a 7 days battles idején, mert a York-folyón levő ellátóbázisát kell védenie, amelyhez Washington utasítása kötötte. 1863-64 telén, mikor már érezni lehetett a számítgatásokat, hogy Grantet kéne Halleck helyére tenni, Halleck megkérdezte Grantet, hogy mi lenne az elképzelése a háború folytatásának mikéntjéről. Grant felvázolt egy tervet, amihez a szellemi muníciót Kopasz Smithtől kapta, aki McClellan egyik támaszaként vonult be a köztudatba korábban. Ez pedig úgy szólt, hogy 60000 ember hajón Észak-Karolinába kell vinni és csinálni egy nagy portyát. Halleck Lincolnnal való egyeztetés után azt válaszolja, hogy ez nem járható út, mert a korábban is hangoztatott érvek: a cél nem Richmond, hanem a déli hadsereg megsemmisítése, és ha ennyit elvisznek a frontról, akkor Washingtonnak nem lesz elég védelme...

Amikor 1862 nyarán McClellan további erősítéseket kér, és kiderül hogy nincs, mert áprilisban bezáratták a toborzóirodákat, akkor a kormányzók jól pozicionált sugalmazásának köszönhetően nyitják újra őket és ez plusz 300.000 katonát eredményez. Urbanna bál Jeb Stuarttal az oka annak, hogy McClellan észrevétlenül közel juthat Lee-hez. Lee azzal indult neki a Maryland hadjáratnak, hogy a second manassas után a Potomac hadsereg nem lesz képes harcolni ellene még jó ideig. Ehhez képest... A Potomac hadsereg Washington elhagyásakor harcképes de még érződik, hogy darabos, darabokból összerakott. Hunyori French hadosztálya még csak napokkal Antietam előtt született meg. Mansfield két nappal Antietam előtt veszi át a XII. hadtest parancsnokságát. Plusz a hadbírósági eljárások miatti bizonytalanság, hogy ki vezeti az V. és VI. hadtesteket, ha Franklin és Porter eljárás alá kerül. Az Antietam utáni október végi-november eleji gyors menetelé Culpeper Court House-ig azért megy olyan olajozottan, mert McClellan vette hozzá az időt és kialakította a szervezetet, a logisztikát.

Számok: Pinkerton ezredeket számolt, amiket ugyanolyan nagynak vett, mint az uniósokat. De azok 700 helyett 400 fősek voltak. Ehhez még a biztonság az első jelszóval hozzáadtak 10%-ot. De Rafuse akkor sem érti, hogyan gondolták, hogy ha az O&A RR nem bírt el 75-80-90ezer főt ellátni 1861/62 telén, akkor hogy tudott volna 120ezer délit McClellan felfogásában. Még akkor is ha aggregált számokkal dolgoztak, hogy mennyit tudnának a déliek koncentrálni egy adott helyre. Mac már azelőtt kitalálta a 100ezres számot, hogy Pinkerton az első jelentését megtette volna. Rafuse nem tudott kielégítő választ találni erre a dilemmára.

McClellan és Lincoln viszonya. McClellan azért olyan óvatos a hadvezetésben, mert nem akar nagy veszteségeket szenvedni, mert az az északi abolicionista extremistákat erősítené. Lincoln először még feliratkozott erre a vonalra, de mikor ettől távolodni kezdett, azt Mac úgy értékelte, hogy az extremisták táborába állt át. Mikor egymással beszéltek, akkor jó volt a viszonyuk, de mikor Lincoln visszament Washingtonba, olyankor Mac szerint mindig az ellenfeleinek az befolyása alá került és úgy látta, hogy Lincolnnak egyszerűen nincs meg a karaktersziládsága hozzá, hogy kitartson a helyes megoldás mellett. Ezt jórészt Stanton aknamunkájának tulajdonította. Aki anno szövetségese volt, míg hadügyminiszterré nem lett, mert akkortól fogva együtt kellett dolgozni a radikális kongresszusi republikánusokkal, akiknek a befolyása erősödött, míg McClellané meg gyengülőben volt. McClellan nem értette ezt a pálfordulást és csak azzal tudta magyarázni, hogy a saját karrierjét egyengeti, nem az ország szükségletével törődik, mint saját maga.

A Virginia-félszigeti hadjárat végén McClellan azt gondolta, hogy az a katonailag optimális megoldás volt, melyet a radikális abolicionisták aknamunkája lehetetlenített el, akik nem akarták, hogy túl hamar fejeződjék be a háború. Miután Lincoln leváltja, a Demokraták a keblükre ölelik Mac-et. A Potomac hadsereg is azt gondolja, hogy Washington akadályozta meg a sikert.

Ethan S. Rafuse: "My Earnest Endeavor": Grant Takes Command, 1864 - March 13, 2014Szerkesztés

Ethan S. Rafuse: "My Earnest Endeavor": Grant Takes Command, 1864 - March 13, 2014 (angol nyelven). The Kansas City Public Library. (Hozzáférés: 2016. november 21.) 1864. március 8-án érkezett meg Washingtonba, Lincoln az altábornagyi előléptetéssel várta. Grant nagyon értett az image-ének polírozásához. Ezt csinálta a memoárjában is, erősítgette azt a benyomást, hogy ő a nép egyszerű fia, akivel a jónép azonosulni és szeretni tudott. Grant jó matekból, de francia nyelvből nem. Zachary Taylor elismerte Grant képességeit, főként mert maga sem a tankönyvekből tanulta a mesterséget. Grant is odavolt érte és másolta az uniformishoz való viszonyulását. Winfield Scottot nagyon értékelte, a manőverező háborús képességéért.

Ivászat: 1) 5'8'+130 pounds = cheap date. 2) Migrénes fejfájásai voltak - lehet, hogy erre is ivott. Appomattoxi fegyverletétel előtti napon óriási migrénes rohama volt. 21. Infantry Regiment - gatyába ráz. Elihu Washburn csinált belőle dandártábornokot - aki később is védte a megbicsaklásoknál. Grant ezenkívül szárnyai alá vette Shermant, akinek nevelőapja befolyásos whig-republikánus volt és a sógora is republikánus szenátor volt, akik meg őt védték Washingtonban. Charles Dana azzal érkezett Grant táborába, hogy rajta tartsa a szemét, mert Grant iszákos és inkompetens hírbe keveredett. Grant felismerte, hogy neki Dana-t szövetségesévé kell tennie, úgy is kezelte, hiába hőbörgött Sherman, hogy így a politikusok, meg úgy és meg lett a jutalma, mert Dana a pártját fogta. Iuka és 2nd Corith után Rosecrans és Grant végképp összevész. Rosecransnek barátai voltak a Cincinnati újságoknál, melyek igen kritikusak lettek Grant és Sherman irányában. Grant ezek után értesült, hogy McClernand hadsereget állít fel Illinois-ban, mellyel Lincoln engedélyével a Mississippi folyó teljes hosszában való ellenőrzése érdekében fog hadműveleteket folytatni. Halleck értesítette Grantet, hogy valami készülőben van és ajánlatos volna mihamarabb Vicksburg ellen indulnia, amíg még teheti. Ezért 1862 decemberében el is indul, de Nathan Bedford Forrest és Earl Van Dorn elvágta az utánpótlási vonalát és felégette a készleteit, így vissza kellett vonulnia Shilo környékére. Shermant keményen visszaverik a Chickasaw-bayouxnál, mire megjelent McClernand és átvette a parancsnokságot. Grant viszont odament és ő meg McClernandtől vette át. A következő hónapok tétlensége alatt az adminsztráció elégedetlen lett vele, megint rajta akarták tartani a szemüket. Shilohnál még "I cant spare this man. He fights" volt, de Dana kiküldése és McClernand műveletének engedélyezése azt mutatta, hogy annyira azért mégsem volt nagy az ázsiója. Vicksburg 1863. júliusi elfoglalása után azonban levelet írt, önkritikát gyakorolva. Chattanoogai csatát megnyerve Elihu Washburn beterjesztette a kongresszus elé, hogy Grantet altábornaggyá léptessék elő. Kongresszus kezdte fontolgatni. Lincoln aggódva szemlélte, mert a politikai körökben az merült fel, hogy a masszívan népszerűtlen Lincoln helyett Grantet kéne indítani az 1864-es választáson. Grant tudta, hogy a neve "kombinációba került" és írt egy levelet Lincoln egyik tanácsadójának, hogy "amíg Lincolnnak bármi esélye van, addig én nem". Abban a pillanatban Lincoln pártjára állt az előléptetésnek.

1863 márciusban general in chief. Chattanooga után már sejtette, hogy az lesz és a télen leveleket kapott. Halleck azt kérdezte, hogy milyen elképzelései vannak a háború folytatásáról. Grant ajánlata erők New Orleansból ---> Mobile --->Atlanta. 1864. januárjában azt kérdezték tőle, hogy nem akar-e a keleti hadszíntéren megjelenni. Grant haditerve: küldjünk le 60000 embert Suffolk, Virginiába és onnan egy óriási portyával Raleigh, NC. Ezzel logisztikailag kinyírjuk a Délt. Lee vagy marad, ahol van és éhen hal, vagy lejön délre és megpróbál tenni ellene valamit, de mindenképp óriási nyereség. Halleck + Lincoln administration ránéz erre és Halleck azt mondja, hogy erre nem fog engedélyt kapni, mert a Peninsula óta a hadsereg azt gondolta, hogy a hadjáratot politikailag buktatták meg és ha a Lincoln-adminisztráció most erre engedélyt ad, akkor elismeri, hogy McClellannek műveletileg igaza volt és tényleg csak politikai okokból távolították el. annál is inkább, mert McClellan 1863-ban megjelentette a Peninsula campaignről írt jelentését, ami egy nagy önigazolás volt és azzal vádolta a politikusokat, hogy ha nem ártják bele magukat a dolgokba, akkor az egy óriási siker lett volna.

Grantnek ennyi elég volt hozzá, hogy megértse, hogy ha a keleti hadszíntéren akar működni, akkor olyan tervet kell gyártania, amellyel Lincoln egyetért. A New Orleans---->Mobile---->Atlanta terv a Red River hadjárat miatt sosem indul el. (Mert franciák, Banks Massachusettsnek gyapotot akar, hazájának.) 1864 februárjában Sherman engedélyt kap a Meridien hadjáratra. Ez és Grant Raleigh portyájának terve már az előszele a March to the Sea-nek, vagyis a dél hadviselési képessége elpusztításának.

Raleigh helyett annak egy variációját engedélyezi az adminisztráció, ez lett a Bermuda Hundred hadjárat. + Franz Sigel a Shenandoah-völgyben fog működni. Butler alá két hadtestparancsnokot nevez ki, akiknek a hatékonyságot kellett volna adniuk a műveletbe, de Butler nem volt hülye és tudta mi folyik. Az ő megfúrásuk volt az elsődleges gondja, emiatt a hadserege működése diszfunkcionálissá vált és leragadt. Sigel elér New Markethez, de a háta mögött gerillák működnek, az orra előtt meg egy déli hadtest és vereséget szenved, visszavonul Harper's Ferrybe. Halleck távirata Grantnek: Sigel legényei futnak. Ne aggódjon, mást nem is szoktak csinálni. Wilderniss spontán cheers. Cold Harbornál a törzs rossz szervezési munkája folytán egy nappal el kell halasztaniuk a támadást és ennyi idő elég a délieknek, hogy teljesen beássák magukat. Mikor a katonák meglátták az állásaikat, a Vadonnal és Spotsylvaniával a hátuk mögött papírokat tűztek a nevükkel a hátukra, hogy a holttestüket majd azonosítani lehessen. Cold Harbor után Grant újabb manőverrel megpróbálja Petersburg elfoglalását. A Potomac hadsereg eddigre már 60e emberét veszítette el a hadjáratban, megkapják a parancsot a támadásra, kicsit előremennek, aztán megállnak és széttárják a kezüket. Ezt Cold Harbor szindrómának hívták. Petersburgnél a 40. new yorki ezred támadási parancs után épp annyit haladt, amennyivel eleget tettek a támadásnak, aztán megálltak. Az 1861-es hároméves szerződésű katonák leszereltek. Grantnek a washingtoni heavy artillery katonákat kellett Petersburg alá rendelnie. Olyan is lett a moráljuk. Ekkor már Északnak is nagy manpower problémái lettek. Grant a nyugati hadszíntéren azt tapasztalta, hogy a déli hadseregek csak azután húzódtak lövészárokba, miután vereséget szenvedtek. Mikor keleten azt látta, hogy beássák magukat, azt hitte, hogy a rossz morál miatt teszik és annál keményebben támadt, ami aztán az óriási veszteségekhez vezetett. Petersburg egy kilenc hónapig húzódó ostrom, melyet Lee mindenáron el akart kerülni. 1865. április 2-án sikerül végre áttörni Lee védelmi vonalán egy általános támadással. A háború 9 nappal később véget ér.

Grant miért nem váltja le Meade-et? 1) mert ő general in chief és minden más hadseregért is felelős; azoknak is áll az élén valaki, ide is kell valaki. 2) Nyugat-keleti rivalizáció a hadseregben. 1862-ben a nyugati parancsnokok keletre menése (Pope és Halleck) igen megterhelte a keleti katonai vezetők bizalmát. Meade keleti, Sherman nyugati lett volna. Grantnek van érzéke ilyesmi iránt.

Edwin Stanton szerepe: nagyon előítéletes volt és rendkívül rossz viszonya volt a Potomac hadsereg mindenkori vezetőjével. Grantnek sikerült vele dolgozni, de kellett buffernek Stanton és a Potomac hadsereg közé, mert ezeknek nagyon mérgezett volt a viszonya.

McClellan félelme az volt, hogy semmi sem rosszabb egy Köztársaság számára, mint egy öldöklő polgárháború, és ha túl keményen ütik a délt, akkor sose békülnek meg. És mind a mai napig van a délnek ellenállása a szövetségi kormánnyal való kibékülés ügyében. McClellan attól tartott, hogy a kölcsönös gyűlölet spirálja alakul ki Észak és Dél között és ebben is igaza lett. Attól is fél, hogy ez a kölcsönös gyűlölte mindörökre meg fogja akadályozni az ország újraegyesítését, hacsak nem jön egy erőskezű diktátor, aki viszont végez a köztársasággal. Winfield Scott a háború elején azt javasolta, hogy kössék meg a Crittenden-kompromisszumot, mert különben a polgárháborúban még ha győzünk is, olyan gyűlöletet keltünk, hogy sose lehetünk többé biztosak, hogy nem vágják a hátunkba a kést, ahogy megfordulunk.

Ethan Rafuse on Lee and GettysburgSzerkesztés

Ethan S. Rafuse: Chicago Civil War Round Table May 2013 Ethan Rafuse on Lee and Gettysburg (angol nyelven). Marc Kunis. (Hozzáférés: 2017. május 31.)

McClellan lassú, biztonságra törekvő hadvezetése csapdába ejtette a konföderációs hadsereget a Virginia-félszigeti hadjáratban. Ilyen létszámfölény és kiépített védművek ellen nem támadhatnak, a tüzérségi fölény miatt nem engedhetik meg, hogy Richmond ostrom alá kerüljön és nem adhatják fel Richmondot, mert azt a déli közvélemény a kormány védelmi képessége kudarcának tekintette volna. McClellan stratégiája csak rossz és rosszabb lehetőségeket hagyott az Észak-Virginiai Hadseregnek. Az északnak mérnöki és tüzérségi fölénye van a déllel szemben, mert West Point legkiválóbb végzőseit ide irányították, mert ezekhez tudományos ismeretek és technikai felkészültség volt szükséges. A legjobbakat a mérnöki karba, az utána jövőket tüzérnék, a némileg rosszabbakat a lovassághoz és a maradékot a gyalogsághoz. Az északi végzősök általában az iparosodottabb, kereskedelemben, technológiai újításokban élen járó helyekről származtak, így jobban teljesítettek West Pointon és javarészt mérnöki és tüzéri beosztásokat kaptak. A virginia-félszigeti hadjáratban McClellan erre az előnyre épített. A Yorktown ostromától fogva lassan és módszeresen nyomult előre, nem hagyva esélyt rá, hogy meglepjék. A déli stratégia odáig védelmi stratégia volt: hagyni, hogy az északiak jöjjenek és támadjanak, hiszen a Konföderáció csak a függetlenségét akarja megvédeni. Ezt a stratégiát McClellan hadjáratvezetésének fényében kénytelenek átalakítani és egy olyan stratégiát kialakítani, mely a Potomac hadsereg ellen annak gyengeségeit használja ki. A Potomac hadsereg lévén számosabb volt, lassabban reagált és jóval nagyobb logisztikai kiszolgálásra szorult. Lincoln nem értette, hogy ez miért van így és 1862 végén feltette a kérdést, hogy az északi hadsereg miért nem tud úgy harcolni, mozogni, mint Lee hadserege. A válasz az volt, hogy azért, mert a két hadsereg eltér egymástól. Lee hadserege kisebb és mozgékonyabb volt és Lee felismerte, hogy nem teheti meg, hogy egyhelyben várja az északi gőzhengert, hanem a műveleti kezdeményezést megragadva neki kell diktálnia, hol és mikor bocsátkozik harcba. McClellan terveivel ellentétben nem használhatta a James-folyót utánpótlási vonalának, mert Lincoln követelésére el kellett foglalnia a Richmond - York-folyó vasút vonalát és azt kell használnia utánpótlási célokra. Lee a Hétnapos csatában a Potomac hadsereg utánpótlási vonalát vette célba. McClellan azonban a vártakkal ellentétben nem észak felé, hanem délre, a James-folyóhoz vonul vissza, ahol eredetileg is lenni akart és az utolsó ütközetben, a Malvern Hillnél súlyos veszteségeket okozott a konföderációs hadseregnek. Hookert azzal a céllal nevezte ki Lincoln, hogy McClellan szellemétől mentesítse a Potomac hadsereget.

Frank O'Reilly: A Tale of Two Councils of WarSzerkesztés

Frank A. O’Reilly: Sacred Trust Talks 2016 - A Tale of Two Councils of War (angol nyelven). Gettysburg Foundation. (Hozzáférés: 2016. október 8.) Hooker katasztrofális haditanácsa és vetélkedése Meade-del, valamint a hadsereg bomlásnak indulása. Meade haditanácsa 1863. július 2-ának éjjelén.

Frank O'Reilly: "Grant & Lee 1864: Masters of War"Szerkesztés

Frank A. O’Reilly: Sacred Trust Talks 2014 - Frank A. O'Reilly (angol nyelven). Gettysburg Foundation. (Hozzáférés: 2016. december 18.) A választások közelgése helyezi perspektívába az eseményeket. 1864-ben Lincoln újraválasztása azt jelentette, hogy további háború. McClellan azon a platformon indult, hogy a háború megnyerhetetlen és békét kell kötni. Az egyetlen dolog, ami Lincoln újraválasztását jelentheti, az a katonai győzelem. Grant stratégiai célja a győzelem minden áron. Lee-é a vereség elkerülése minden áron, mert ez azoknak az érvelését erősíti északon, akik békét akarnak kötni, mivel a háború megnyerhetetlen.

Grantről azt gondolnánk, hogy war of attritiont vív, mert annyival nagyobbak az anyagi lehetőségei, meg a rendelkezésére álló manpower. De a war of attritionhöz általában korlátlan idő is szükséges, ami alatt az ellenfél felmorzsolható, az pedig a novemberi választás miatt nem állt rendelkezésre. O'Reilly úgy gondolja, hogy Grant csakis az ANV teljes megsemmisítését tűzhette ki célul, mert mással nem éri el Lincoln újraválasztását, vagyis war of annihilationt kellett játszania. Lee ellenben a war of attrition-t választotta, mert az idő előrehaladása neki kedvezett, Grant viszont nem ért rá.

Sem Lee, sem Grant nem értékelte egymást sokra a megmérkőzése előtt. Grant úgy gondolta, hogy Lee-nek idáig tehetségtelen vezetőkkel kellett harcolnia, ami nem kunszt. Grant az egész Potomac hadsereget meg akarta tanítani harcolni és nem totojázni.- ((eléggé hasonlóan Pope-hoz)) Lee ugyanezt Grantről. Wilderniss közben 20 szivart szívott el az első napon, az idegei megnyugtatása céljából farigcsált, de levágta a kesztyűje ujját is. Wilderniss után Grant sírt a sátrában egy stábtisztje szerint, aki nem is akarta zavarni. Át kellett értékelnie a keleti hadszíntér hadviseléséről gondoltakat. Wildernisnél Lee to the rear incidens a jobbszárny megfutásakor. Samuel McGowan dél-karolinai dandárját megsérteni akarta, amikor azt kérdezte tőle, hogy úgy menekülnek-e mint egy madárraj. A dandár minden egyes csatában az eye of the stormban harcolt.

Spotsylvaniánál a Mule Shoe elleni Upton-támadáskor 3000 foglyot ejtenek, 18 zászló, 22-23 ágyú, 3 tábornok. Lee állásainak közepe elolvadt, a két szárnyat semmi nem tartotta egybe. Lee brilliánsan újraszervezi az ellenállást. Meade azt mondta, hogy még Grant is belefárad a fejjel a falnak menésnek. Lee tisztjeivel egyet nem értve azt mondta róla, hogy egész jól harcolt idáig.

North Annánál a hadtestparancsnokok lecserélődnek. Első hadtest: Longstreet wildernissi sebesülését heveri ki, ott sincs. Második hadtest, Ewell Spotsylvaniánál úgy kikészült, hogy egy hét múlva Richmondba küldik. Harmadik hadtest: A. P. Hill beteg és Jubal Early-vel kell felváltani. Jeb Stuart Yellow Tavernnél meghalt. Lee North Annánál valószínűleg szívbetegség miatt először székhez kötött, majd ágynak esik. Charles Veneble megmondja neki, hogy alkalmatlan a parancsnoklásra és Beauregard-ért kellene küldeni. Lee dührohamot kap ettől. De az ANV-nál nincs senki, aki a parancsnokságot át tudná venni. Grant gyorsan felismerte, hogy az állásai veszélyesek és gyorsan kivonta onnan a hadseregét.

Cold Harbornál azért támadott olyan agresszívan, mert a Bethesda Churchi ütközetben a déliek támadása olyan lanyha és rosszul koordinált volt, hogy abból azt a következtetést vonta le, hogy erejük végére értek. Csak két konföderációs hadosztály támadott, amelyek egymással sem működtek együtt. Egy hónapba telt Cold Harborig eljutni, McClellannek egy egész tavaszba ((de objektíve csak április 4-től május 31-ig, vagy valami ilyesmi)). Grantnek 55ezer vesztesége volt, míg odáig eljutott, McClellan ehhez képest szinte veszteség nélkül ért el odáig. A frontális támadás katasztrófának bizonyult, az újonc ezredek nagy veszteséget szenvedtek, a veteránok meg ki sem mozdultak a sáncok mögül. Az uniós csapatok 10 tábornokot vesztettek az Overland hadjárat folyamán, ebből 5-öt Cold Harbornál, június 3-án. Grant 8 mérföldre Richmondtól patthelyzetbe került. Egy mocsárban állt és bármerre indul, az távolabb viszi Richmondtól, előre viszont le van zárva az út. Június 3-án a senkiföldjén csak uniósok haldokoltak, mert a konföderációsok el sem hagyták a lövészárkot. Grant nem akarta beismerni a vereséget. Ez már pszichológiai hadviselés volt.

45 nap alatt 55000 veszteség az uniós oldalon, 10 tábornok, 85 változtatás dandárparancsnoki, hadosztályparancsnoki és hadtestparacsnoki szinten összesen. -> A hadsereg kicserélődött a Rapidanen való átkelés óta.

Breckenridge, Hoke, Pickett hadosztályai érkeztek erősítésül az ANV-nél.

Taktikailag Grant sloppy volt. A Wildernissnél mindkét szárnya fedezetlen volt. Egy évvel azelőtt Hookernek csak az egyik volt fedezetlen és arra is ráfaragott.

Mark DePue: From Wilderness to Cold HarborSzerkesztés

Mark DePue: The Civil War Battle Series: From Wilderness to Cold Harbor (angol nyelven). Abraham Lincoln Presidential Library and Museum. (Hozzáférés: 2016. november 22.)

Kezdet Az ezredek felének indulás előtt lejáróban volt a szolgálati ideje. Első dolog tehát, hogy újrajelentkeztessék a zömöt. Kormány 400 dolláros jutalmat fizettek az újrajelentkezésért. Ha 75% újrajelentkezik, megtartja a nevét, vezetőségét, zászlait. De ezt összességében nem sikerült elérni, kb. a fele jelentkezett újra, 27000 fő körül. A IX. hadtest zöme újonc volt. Az unió mindig új ezredeket alakított az újoncoknak, nem a régibe osztotta be őket, mint a konföderáció. A IX. hadtest 4. hadosztálya volt a USCT. Sokszor csak szekereket, utánpótlást őriztek. Nem bíztak bennük eléggé.

Grantnek volt annyi personal skillje, hogy nem osztotta be a rangidős Burnside-ot Meade alá, hanem saját közvetlen parancsnokásga alatt tartotta. Grant manőverezés által győzte le Johnstont és Pemberton Vicksburgnél és Jacksonnál. A Wilderniss azonban manőverezésre alkalmatlan terep. A Vadon sűrű, másodgenerációs erdő.Azelőtt vasolvasztás folyt itt és az eredeti erdőt kivágták a kohókat fűteni. A másodlagos növényzet sűrű scrub brush, tölgy, fenyő, seeder. Az erőviszonyok 118-64e, de utóbbiból mind veterán.

Május 5-e A terv a gyors átkelés volt, mert manőverezni és felsorakozni nem lehet a Vadonban. Csakhogy a szűk erdei utakon lehetetlenség a társzekerek garmadáját mozgatni. hajnali 3-kor keltek át a Rapidanen. Warren megy elöl, de nem tudja, hogy előtte nincs felderítő lovasság. Első hadosztálya, Griffin füstöt lát és konföderációsokat. Warren megállítja és felsorakoztatja. A konföderációsok Sanders fieldnél álltak meg és ásták be magukat, Griffin még azelőtt megállt. Meade támadni akar, Granttel tanácskozik és megegyeznek, hogy ha Lee itt akar harcolni, akkor itt fognak. Grant lényegében az egész ütközet alatt ült egy fatörzs csonkján, szivarozott és egy ágat farigcsált. 5:30-kor adják ki rá a parancsot, aztán újra és újra és Sedgwicknek is, hogy zárkózzon fel Warren mögé. Warren támadása csak délután 1-kor kezdődik. Meade és Grant türelmetlen, de Warren nem akarta azt a hibát elkövetni, hogy részletekben támad, viszont a Vadonban a felsorakozás óriási problémákat okoz. Ewell jól menedzseli a támadásokat, átcsoportosít, ahova kell, lokáli ellentámadásokkal okoz zavart.

Eközben délebbre az Orange Plankroad mentén jövő A. P. Hill hadtestet Hancocknak kell fogadnia és megvernie. A keresztúthoz előbb érkezik Getty hadosztálya (Sedgwicktől küldte Meade segíteni). A. P. Hill támadása részletekben valósul meg, ami a Vadon körülményei között érthető. Mindkét helyszínen heves az ütközet.

Május 6-a Május 6-ra Grant nagyon korai támadást akar, mind a négy hadtest által kivitelezve. Az V. és VI. hadtest támadná Ewellt, a II. és IX. A. P. Hillt. Burnside még csak most kel át a Rapidanen és 4:30-ra képtelen odaérni Hancockhoz. A déli oldalon Longstreet és Hill egyik hadosztálya (R. H. Anderson) még úton van a Vadon felé, ezért Lee arra utasítja Hillt, hogy maradjon védelemben. Longstreet 5-én 30-32 mérföldet tettek meg, estére hullafáradtan bealudtak. 6-án 5:00-kor Hancock (és Wadsworth Warrentől) támadni kezdett, de az ágyútűzben lelassult a haladása. Longstreet egységei egymás után érkeztek, elsőként Gregg a Texasi dandárral. Az ellentámadás 10 órára visszanyomta Hancockot. Szárnytámadás a befejezetlen vasútvonal felől. Wadsworth lova megbokrosodott és a konföderációs állások felé vágtatott, ahol Wadsworthöt mellbe lőtték és nemsokára meghalt. Longstreet, Kershaw és Micah X és mások friendly fire alá kerülnek. Longstreet nyakán és hátán megsebesül, letakarják egy kalappal a hordágyon, suttogás kezdődik, hogy mint Stonewall Jackson ő is meghalt, Longstreet megfogja a kalapot és felemeli, a csapatok éljenzésben törnek ki. Hancock a visszahúzódás után barikádot épített, de tűz ütött ki és arrafelé terjedt. Részeit ki kellett üríteni. A támadás mégsem sikerül ellene.

Earlynek és Longstreetnek a háború alatt sem volt jó viszonya, hosszas, elhúzódó ellenségeskedésben álltak.

Ewell hadtesténél Gordon vezérőrnagy először jelentést kapott, majd személyes felderítés során maga látta, hogy az uniós jobbszárny, Sedgewick jobbszárnya fedezetlen, nem támaszkodik semmilyen magaslatra, sem a Rapidan folyóra, felderítők és portyázók sincsenek, ezért észrevétlen megkerülhető. Early nem hitte el Gordonnak, hogy Sedgwick ilyen súlyos hibát követett el, ekkor Gordon személyesen ment felderíteni. Ezután Early, Gordon és Ewell megtanácskozták a dolgot, pár másik tiszt is megerősítette az értesülést. Lee odaérkeztéig azonban semmi nem történt, nem merték megreszkírozni a támadást. Este hatkor végül elindult a támadás, meg is futamította a jobbszárnyat.

Konföderációs veszteség kb. 11 000, uniós 17 000, utóbbi biztosabb. Gettysburg és Chickamauga után a harmadik legvéresebb ütközet. Wadsworth helyére Lysander Cutler ddtb. kerül, G. Getty-t Th. Neill ddtb. váltja, Torbert helyett Wesley Meritt ddtb. veszi át a lovasság első hadosztályát. A CSA-nál Longstreet helyett R. H. Anderson. A nem tudjuk miben szenvedő A. P. Hill helyett Jubal Early veszi át a stafétát. John Gordon vette át Early hadosztályát, William Mahone pedig Andersonét.

Grant ki akar jutni a Vadonból és Spotsylvaniához elsőnek kijutni, már este 8:30-kor elindítja a csapatokat tovább - óriási éljenzés. Grant lecsendesíti őket, nehogy elárulják mire készül. A konföderációsok hallották és azt hitték Grant visszavonul, erre ők pedig Lee-t kezdték éljenezni. Lee nem gondolta, hogy Grant visszavonul. 11-kor Anderson nem akar tovább időzni a kigyulladt csatamezőn és elindul Spotsylvania felé egy időközben vágott úton. Az elöl menő V. hadtest előtt, Todd's Tavernnél Meritt három dandárja lovassági ütközetet vív Fitzhugh Lee két dandárjával. Az uniós lovasság győz, aztán Sheridan mint aki jól végezte dolgát, lepihenteti a lovasságot a Brock's Road-on. Warren katonái pedig éjfél körül nem tudnak tovább haladni tőlük és maguk is lepihennek, hiszen ki vannak merülve. Meade dühöngve nekitámad Sheridannek, azt dettó dühöng.

Május 8-án Május 8-án reggel nyolckor újabb lovassági ütközet két mérföldre a keresztúttól. Anderson percekkel korábban érkezik Spotsylvaniához. Mindkét oldalon egymás után érkeznek az egységek és fejlődnek fel. 10:30-kor két uniós támadás is indul, de mivel a sürgetés miatt részletekben, ezért eredménytelenül. Meade a Vadonban is dühöngött Warrenre, hogy miért indítja olyan lassan a támadást, most meg Spotsylvaniához nem ér oda időben és nem tud áttörni. Mindkét oldal beássa magát. Délután 5-re megérkezik Sedgwick hadteste, de a másik oldalon megérkezik Ewell is. A II. hadtest ekkor még csak Todd's Tavernnél van és Hancock azon töpreng, hogy Early vajon támadni fog-e.

Dél felé Meade és Sheridan összecsap. Meade szokás szerint leteremti a késésekért, Sheridan meg azon hőbörög, hogy miért lett az ő kikerülésével a lovasságának egy része az utánpótlást őrizésére kirendelve a járőrözés helyett, mikor ő megverné Jeb Stuart lovasságát, ha engednék neki, vagy Meade fogja és igazgassa a lovasságát maga - kirohan. Meade Grant elé viszi a dolgot, Grant helyet ad Sheridan kívánságának, Meade parancsot ad Sheridannek, hogy semmisítse meg az ellenséges lovasságot. Erre Sheridan elviszi magával az összes elérhető lovassági egységet Richmond felé, mindössze három ezrednyit hagyva Meade-nek, kb. 1500 főt, akinek ezáltal rossz a felderítése. Jeb Stuartnak ez Gettyburg után nem lehetséges, ő jóval többet hagy Lee-nél, miáltal létszámhátrányba kerül. Sheridan feléget némi utánpótlást a richmondi portyáján. Stuart 11-én meghal a Yellow Taverni összecsapásban.

8-án este Spotsylvania, favágás, fields of fire kitisztítása, barikádok, beásás, járőrök előre.

Május 9-e jobbára manőverek, megjön Hancock és Burnside, másik oldalon Early, beásás. Az összecsapások és oldalba támadási kísérleteket mindkét oldal kivédi. "they couldnt hit an elefant from this distance" - Sedgwicket egy mesterlövész fejbelövi. Sedgwicket még a déliek is tisztelték. Horatio G. Wright lesz a VI. hadtest parancsnoka.

Május 10-e Hancock megtámadja a Mahone hadosztály által tartott hidat, de ugyanakkor Heth hadoszálya oldalbatámadja és vissza kell vonulnia. Warren már 8-án is Laurel's Hill-t támadta, de mostanra Anderson védművei sokkal erősebbek. Upton ezredes terve egy újfajta támadásra. Mott és Upton egymást követve támad. Mottot könnyedén visszaverik, Upton betör a Muleshoe-ba.

Este: Conf band: Near, my God to thee, Union: The deadmarch, Conf: Bonnie Blue flag, cheers, Union Star spangled banner, cheers, Conf Home, sweet home – mindkét oldal megéljenzi.

Május 11-12 Előkészület 11-én, 12-én 4:30-kor támadás. Két napja zuhog az eső, puskapor elázott, a Bloody Angle-nél Alleghany Johnson hadosztályánál kézitusa, majd betör a támadás. Legtöbbjük visszavonul, de Johnsont foglyul ejtik. 5:30-kor Gordon ellentámad, Lee-t elvontatják a harcmezőről, mert maga akarja vezetni a támadást. 6:00 Wright VI. hadosztálya támad. Lee Mahone hadosztályával válaszol. Egész nap folytatódik. Johnson visszavonult katonái második vonalat erődítenek. 8:15-kor Warren újabb támadást indít a Laurel's Hill ellen. 10 órakor Warren újra támad. Ez már vagy a negyedik-ötödik roham Laurel's Hill ellen, a katonák tudják, hogy ebből ugyan nem lesz áttörés, de támadnak ettől függetlenül. Egész nap brutális harc.

Május 13 és tovább Grant próbál oda-vissza variálni, hogy rést találjon, ahol támadhat, de ilyen sárban semmi lényegeset nem lehet csinálni. Spotsylvania veszteségek felülmúlták a Vadont is. Unió: 18400, Konföderáció: 13400. Unió sok sebesült, Konf: sok fogoly. II. hadtest vesztette a legtöbbet, de V. és VI. sem sokkal jobb helyzetben. Ewell 17ezres hadtestéből csak 6e maradt. Lee továbbra is azt keresi, hogyan lendülhetne támadásba.

North Anna River, Hanover Junction cold Harbor Június 1-jére 11-12 kilométer közelségbe értek Richmondhoz. Grant már markában érzi a győzelmet, csak az utolsó nagy rohamot kell végigverekedni és kész. Azt hitte, hogy a déliek ellenállása megtört, a moráljuk romokban. Újoncok érkeznek az uniós oldalon. Republikánus konvenció ülése napokon belül várható volt. Grant erre akarta ajándékul adni a győzelmet. Egy new hampshire-i tiszt szerint az egész háború legnagyobb és legigazolhatatlanabb mészárlásához hajtották a katonákat. A támadás előtt a katonák papírra irogatják a nevüket és a kabátjukra tűzik, hogy azonosítani lehessen majd őket. Hancock egy napot késik, csak június 3-án indulhat a támadás. Az első vonalat a déli sortüzek megtörik és menekülni próbál, de a második vonal bajonettel, puskatussal és a tisztek kardjával kényszeríti őket, hogy újra nekiinduljanak. Cold Harbor környéki harcok vesztesége: Unió 12737, konf 4595. A hadjárat elindulása óta: Unió 54926, konf 32861. Az unió erői 46%-át vesztette el, a konföderáció 51%-ot. Grant népszerűsége nullára zuhant, a Mészárosként emlegették.

Greg Biggs on: Nashville: The Siren's Song of the Western ConfederacySzerkesztés

Greg Biggs: APRIL CWRT 2016 Greg Biggs on: Nashville: The Siren's Song of the Western Confederacy (angol nyelven). Chicago Civil War Round Table. Mark Kunis. (Hozzáférés: 2016. december 18.)

Kentuckyban Beriah Magoffin kormányzó 1861 áprilisában felállította az 1. Kentucky zászlóaljat és Virginiába küldte harcolni a Konföderáció oldalán. Erre az állami törvényhozás északi szimpatizáns többsége felhördül és elkezdi a Home Guardokat szervezni. De minden államban az állami milícia főparancsnoka az állam kormányzója. A Kentucky State Militia 1860-tól fogva a legjobban Enfied puskákkal felszerelt és kiképzett milícia az Egyesült Államokban. A déliek a Tennessee-beli Union City környékén gyülekeztek, hogy megőrizzék Kentucky semlegességét. Sok történész Polkot vádolja Kentucky semlegességének megsértésével, holott 3 héttel korábban már elkezdték az uniós kentucky ezredek toborzását Camp Dick Robinsonban, ami a semlegesség nyílt megsértése volt, nem beszélve arról, hogy az uniós páncélos hajók összevissza közlekedtek Kentucky viziútjain. Magoffin megpróbált Lincoln lelkére beszélni, hogy zárassa be a tábort, de Lincoln válaszában semmi megértés nem volt felfedezhető. Camp Dick Robinsonban amúgy ott gyülekezett az 1. és 2. Tennessee gyalogezred is, mert a Kelet-Tennessee uniópártiak is jöttek a táborba. Ilyen körülmények között a Kentucky semlegesség összeomlott, csak idő kérdése volt, meg annak kérdése, hogy ki mozdul előbb. John C. Frémont 1861. augusztus 28-án utasítást adott egy cairói csapattestnek, hogy amint lehetséges, menjen a Missouriban levő Belmonthoz, keljen át a Mississippin és foglalja el Columbus városát Kentuckyban. Ezt meghallva Leonidas Polk vezérőrnagy parancsot adott Gideon Pillownak Columbus elfoglalására.

Mikor 1861. június 7-én Tennessee belépett a Konföderációba és csapatait felállította, mindenki a Mississippi ellenőrzésére törekedett, mert akkor is és ma is ez az Egyesült Államok legfontosabb kereskedelmi útvonala. 62 májusára Nashville is elesett, mindössze 8 hónappal a Konföderációhoz való csatlakozás után, óriási morálblow. Első próbálkozás a visszaszerzésére, Shiloh.

A Heartland hadjárat terve EKS-től származott. Magába foglalta az egész háború legnagyobb stratégiai vasúti átcsoportosítását. Army of the Mississippi Tupelo-Mobile, öbölátkelés, Chattanooga. EKS pár héttel korábban indulva győz Richmondnál és Cincinnatit fenyegeti az Ohio folyó túloldalán. Bragg Munfordville-nél elvágja Buell hadtápvonalát. Hewitt könyvét idézi Biggs: de EKS és BB nincs alárendelve egymásnak, mindketten Departmentparancsnokok és nem egyesítik az erőiket Perryville előtt. EKS nem jött BB segítségére, pedig BB 2,5:1 arányú létszámhátrányban volt hozzá képest.[tévedés] More on Bragg by Hewitt: http://www.historynet.com/braxton-bragg-reconsidered.htm

Visszavonulás oka a Konföderációs Heartland hadjáratban: EKS nem volt alárendelve Braggnek és vica versa sem, így Bragg nem tud számítani rá, hogy Smith támogatni fogja, mert eddig sem tette. Kentucky nem mozdult meg a várakozással szemben, csak 4-5000 ember gyűlik a zászlók alá. Az aszály miatt rossz volt a termés, nem tudtak berendezkedni télre, vasúti utánpótlás pedig nem volt Kelet-Kentuckyba. Buell hadseregének nagysága, Bragg megijed és az eddig rabolt készleteket biztonságba akarja helyezni. Minden más északi irányú hadjárat vereségbe torkollt eddigre, ő pedig nem akar így járni, mert akkor mi történik a morállal. Mikor BB haditanácsot tartott, minden tisztje arra szavazott, hogy vissza kell vonulniuk. Kinek a hibája volt mindez? Jefferson Davis-é, aki nem nevezett ki főparancsnokot a vállalkozás élére.

Hood eredményei a Nashville hadjárat során és hogy miért nem ért semmit.

Miért nem támad Thomas 1864 decemberében, Grant ismételt parancsai ellenére sem: szörnyű az időjárás.

John Hoptak George SykesrólSzerkesztés

{{cite web|title=Sacred Trust Talks 2013 - John Hoptak |url=https://www.youtube.com/watch?v=p2Jfg4educo| author=John Hoptak| publisher=Gettysburg Foundation| accessdate=2016-10-08| language=angol}}

Beceneve Tardy George. Visszafogott, fegyelmezett, nem szerette a politikát és a feltűnősködést. Nem szerette az önkénteseket, csak a profi karrierként katonáskodókat. Nem promótálta magát, nem írt memoárt. Szigorú fegyelmet tartott. Delaware-ben született. West Pointon barátja és szobatársa D. H. Hill volt. Az évfolyamába jártak még: Richard H. Anderosn, William Rosecrans, Lafayette McLaws, Abner Doubleday, John Pope, James Longstreet (aki 54. volt a 56-ból az évfolyamban). Alhadnagy, Florida, szeminol háború. Hadnagyi előléptetés, Mexikó, címzetes századosi rangot kap a Cerro Gordoi ütközet után. 1854 apacsok ellen küzdött. 1855-ben előléptették századossá. 1859-ben részt vett a navahók elleni hadjáratban.

1861-ben Fort Clarkban állomásozott, Texasban, a 3. gyalogezrednél. Texas elszakadásakor 1861. február 1-jén. Február 20-án Sykes és három század a parancsnoksága alatt megtagadta a fegyverletételt és március 9-én elindult északra a part mentén. Sykes szigorúan megtiltotta a zabrálást és lopást a helyi gulyákból. Disznólopás és leölése büntetés, bűzlő disznótetemmel. Empire City gőzössel Kubába mentek, majd New Yorkba. Nem sokkal később minden Texasban maradt szövetségi katona fogságba került. Washingtonba ér elsőként a reguláris katonáival, Sykes őrnagyi kinevezést kap. Patterson in the Valley. Burnside oldalán harcol. Bull Runnál harcol Evans, Bee katonái ellen. Vissza Washingtonba, McDowell úgy nyilatkozott róluk, hogy ők mentették meg a hadsereget fegyelmezett visszavonulásukkal. McClellan régi munkatársa (és élete végéig barátja maradt) alatt Washingtonban fegyelmezi az újonc önkénteseket. 1861 augusztusában Sykes és katonái nyomják el a 2. maine-i és a 79. new yorki ezredek táborában keletkező lázadásokat. 1862 februárjában Sykesnak kellett letartóztatni Charles Stone dandártábornokot, akit Ball's Bluffi ütközet elvesztésének bűnbakja lett. 1863. márciusában az önkéntesek dandártábornokává léptetik elő, annak dacára, hogy parancsnoksága alatt a legnagyobb reguláris erő gyűlt össze Winfield Scott mexikói hadjárata óta. Gaines Millnél barátjával, D. H. Hillel került szembe.

2nd Manassas - súlyos veszteségek Longstreet támadásakor, ahol a hadsereg visszavonulásának fedezésekor keményen ellenáll. Fitz John Porter miatt az Egyesített Hadügyi Bizottság szemétkedik az V. hadtest dandárparancsnokaival: Robert Christie Buchanannal ezredes, akit azzal hitegettek, hogy előléptetik dandártábornoknak az önkéntes hadseregnél, erre otthagyta a regulárisokat, Washingtonba ment, majd a Kongresszus Baltimore-ba száműzte a Potomac hadseregtől. Charles Lovellt a wisconsini Madisonba küldték.

Antietamnál a derékhadban helyezkedik el. Chancellorsville-nél legelöl Sykes regulárisai mennek. Szemben velük Lafayette McLaws hadosztálya. A visszavonulás elrendelésekor a regulárisok morogtak és elégedetlenek lettek Hookerrel. Meade hadseregparancsnokká való kinevezése után közvetlenül Sykest teszi az V. hadtest parancsnokává. Gettyburgnél az V. hadtest minden erejét szétszórja a rések bedugaszolására, amivel segíti a sikeres védekezés - de mivel mindenkinek besegít, így maga nem híresül el és nem lesz emlékműve a csatatéren. 1864 márciusában felmentik, mert az újjászervezés után a minden mással megerősített V. hadtest parancsnoka Gouverneur K. Warren lesz. Sykes érezte a változást, de nem tudjuk mi volt a kiváltó oka. Hoptak Freeman Cleaves Meade-életrajzára hivatkozik, hogy Meade-nek 1864 februárjában a hadügyminisztériumban Stanton megmondta, hogy Sykesnak, Frenchnek, Newtonnak és Pleasontonnak mennie kell. Meade Pleasonton kivételével tiltakozott, de mindhiába. Sykes-ot Kansasbe száműzik. A hagyományos magyarázat az, hogy Grant és Stanton számára túl lassú és óvatos volt. Másik kényelmes magyarázat, hogy Meade és Sykes Gettyburgnél összekülönböztek - Hoptak nem találja, hogy ezt vajon mire alapozzák. Lehet, hogy egészségi állapota miatt, mert lába és csípője idegei kezdték felmondani a szolgálatot, írta Timothy Reece a regulárisokról szóló munkájában. De sokkal valószínűbb, hogy régi barátsága McClellannel Fitz John Porterrel volt a kiváltó ok a közeledő választás előtt.

A háború után is mellőzték, alezredesként vették vissza a reguláris hadseregbe, míg alatta szolgálók megelőzték rangban. Mikor címzetes ezredesi rangot kínáltak fel neki, kiakadva visszautasította. 1880. február 8-án halt meg Fort Brownban, rákban.

Wayne Motts Armistead és Hancock barátságáról és gettysburgi sorsárólSzerkesztés

{{cite web|title=Sacred Trust Talks 2016 - Pickett’s Charge at Gettysburg |url=https://www.youtube.com/watch?v=vLIIua1QU3A| author=Wayne Motts and Jim Hessler| publisher=Gettysburg Foundation| accessdate=2016-10-08| language=angol}} Winfield Scott Hancock és Lewis Addison Armistead - barátok és életrajz. Armistead meghal Gettyburgnél, Hancock igen súlyosan megsebesül, régi egészségét már sosem nyeri vissza. Hancock 1880-ban elindul az elnökválasztáson. Tobb találkozásuk, ajándékok. Armistead csomagot ad Hancockéknak Los Angelesben, hogy küldjék a családjának, ha meghalna.

Dennis E. Frye: Did George McClellan Out-Think General Robert E. Lee?Szerkesztés

{{cite web|title=Sacred Trust Talks 2016 - Did George McClellan Out-Think General Robert E. Lee? |url=https://www.youtube.com/watch?v=vLIIua1QU3A| author=Dennis E. Frye| publisher=Gettyburg Foundation| accessdate=2016-10-08| language=english}}

Dennis Frye: Antietam Tour 2013 Part 1Szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=0A5_53jGwHE| title=Antietam Tour 2013 Part 1 - Chicago Civil War Round Table W/Dennis Frye and Ed Bearss| accessdate=2016-11-03| language=angol}}

Landscape turned red, Searss műve a valóságot a tényekkel úgy vegyíti, hogy elhülyítse az olvasót McClellan-ellenes nekibuzdulásában. Halleck találja ki, hogy McClellan célpontja az Észak-Virginiai hadsereg volt. Washington védelméhez esszenciális volt Baltimore, mert minden vasútvonal azon keresztül futott. Baltimore-t nem védték erődrendszerrel, csak Fort McHenry volt, alig pár ágyúval. Szeptember 11-re tehát McClellan teljesítette Washington védelmét Baltimore védelme révén. McClellan Burnside-ot választotta ennek kivitelezésére, mert csak neki volt önálló hadseregparancsnoki tapasztalata. Burnside északra sietett, hogy elvágja a Baltimore-Frederick útvonalat. Lee ekkor Frederickben volt, 40 mérföldre Baltimore-tól, ami két nap alatt letudható. A két város között fekvő dombság mentén volt McClellan első védelmi vonala, McClellan egyelőre védelmi stratégiát követett. Megüzente az elnöknek, hogy Baltimore-t biztosították.

Ezután három oszlopban nyomult előre. A legdélebbi Franklin parancsnoksága alatt a Potomac folyó vonalát követte, ennek célja a további konföderációs erők beáramlásának megakadályozása volt. Aggódtak miatta, hogy mialatt az uniós sereg északnyugat felé tart, kisebb déli egységek hátramaradnak, átkelnek a Potomacon a hátuk mögött valahol Rockville környékén, ahogy Jeb Stuart 1863-ban majd később meg is teszi ezt a Gettysburg hadjárat idején Rousers-gázlót használva.

A középső oszlop napi hatmérföldes sebességgel mozgott előre, amelyről azt mondták, hogy letargikusan halad. Ez lényegében csak a két szélső összeköttetésére szolgált, Burnside és Franklin szárnya között. Lee feladja Fredericket, így azt harc nélkül foglalják el. McClellan már a 191-es parancs megtalálása előtt elkezdi a South Mountain irányába való haladást. A Pleasonton parancsnoksága alatt álló lovassága még sosem volt ilyen agresszív. Marshall 8. illinois-i gyalogezrede vezeti az előrenyomulást, keresve a déliek hadseregét. A lovasság, a felderítés és a lakosság információiból tudták, merre tartottak a déliek. A 191-es parancs után már azt is tudják, hogy hol lesznek a jövőben és hogy hogyan oszlottak meg.

A Potomac hadsereg előtt álló második feladat nem az ANV megsemmisítése, mert ilyet sehol nem lehet olvasni, hogy Lincoln ezt a feladatot adta volna McClellannek. Ez Halleck kitalációja. A valóság az, hogy Maryland-et meg kell tisztítani a déliektől. Szeptember 14-én elérik a South Mountain vonulatát. Burnside támad a hágók ellen, Franklin megy Harper's Ferry irányába. A stratégiai cél Harper's Ferry felmentése, a déli erők koncentrálásának megakadályozása és a Potomactől északra elvágott déli seregrészek megsemmisítése. Stratégiailag ez kudarcot vall. A South Mountaini csatát nagy sikernek könyvelték el McClellan és társai és az újságok is mind erről írtak az Antietami csata előtt. Lee Hagerstown elérése után kénytelen visszavonulni és hátrálni. Mindezzel Lincoln igen elégedett. A South Mountaini csata hírére gratulál McClellannek nagy győzelméhez. Mikor a déli hadsereg Sharpsburghöz ér, McClellen nem is számít ütközetre. Mert minek vonul a gázlóhoz, ha nem azért, hogy átkeljen? Ezzel Maryland megtisztítása készen is lenne.

Dennis E. Fry: September SupriseSzerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=LZweVBDpYMk&t=268s| title=Chicago Civil War Round Table Meeting May 2012 - Dennis Frye talks about "September Suprise"| author=Dennis E. Fry| accessdate=2017-01-13| language=angol}}

Miután Lincoln elutasította a segítség küldését, 1862. szeptember 11. Pennsylvania kormányzója világvége hangulatú felhívást tett közzé. Oka: 1862 nyarán a Kongresszus elfogadta a második Confiscation Actet, amely szerint..... és Pope elkezdte átültetni a gyakorlatba Észak-Virginiában. Ami azt jelentette, hogy a civil lakosság tanyáit, szántóit, termését, jószágát pusztítani kezdték és menekülthullámot generáltak. Erreföl a Konföderációs Kongresszus is határozatot hozott, hogy stratégiát változtatnak, és mostantól északi irányú offenzívákat fognak indítani, melyek által megtorlást céloznak. Pennsylvania attól félt, hogy rájuk ekkor ugyanez vár.

5 nappal később 75000 pennsylvaniai milicista állt fegyverben Harrisburgben. David Hyde ohiói kormányzó felhívására, 3 nappal később majdnem 50000 ohiói állt fegyverbe Cincinnati védelmében. Lew Wallace-nak hirtelen lett egy nagy hadserege és erődítik Cincinnatit és Harrisburgöt.

A szeptember 17-i győzelmet követően a Republikánus párt ráébredt, hogy a feljövőben levő demokraták vezetője George B. McClellan és kíméletlen lejáratókampányba kezdtek, melynek témája az volt, hogy: "hagytad elmenekülni".

Kevin Waddle discusses AntietamSzerkesztés

McClellan azt gondolta az öreg Sumnerről, hogy egy idióta, le is írta. Burnside-nak korábban felajánlották a Potomac hadsereg irányítását, amit nem fogadott el. McClellan emiatt már nem bízott benne, korábbi barátságuk ellenére. Burnside-nak volt egyedül független hadseregparancsnoki tapasztalata. Így álltak a dolgok 1862 szeptemberében a Potomac hadseregnél. Hooker is nagy intrikus volt.

Lee szeptember 7-én Frederickben rájött, hogy Harper's Ferry és Martinsburg helyőrsége, összességében 10000+5000 fő a várttal ellentétben nem vonul vissza, pedig el vannak vágva a többi uniós erőtől. Így tennie kellett valamit, mert az utánpótlási vonalán fekszenek, másrészt lehetőség van készleteket zsákmányolni, foglyokat ejteni és vereséget mérni a szövetségi erőkre. Ezért szeptember 9-én kibocsátotta 191-es számú speciális utasítását. Jackson elől Martinsburg helyőrsége visszavonult Harper's Ferrybe, ahol másik két különítménnel bekerítették. Lee azért bontakozott szét, mert az eddigiek alapján nem gondolta, hogy McClellan gyorsan tudná mozgatni a hadseregét. McClellan 18 órát ül a parancs megtalálása után, mielőtt nekiindulna. A. P. Hill ozgatja az eleső Harper's Ferry foglyait. Emancipation Proclamation 46:00 Lincoln szerint minden addigi csatánál és diplomáciánál többet ér. Az egyik fél zászlajára Emancipáció van írva, a másikéra Slavery most már.

Lincoln két nappal a midterm election után leváltja McClellant. A választáson a demokraták pluszszavazatokat nyernek, de a Háztöbbség még mindig a republikánusoké marad. Lee nagyon levert volt Antietam miatt.

Dan Vermilya: On the McClellan Go Round- George McClellan and the Antietam Campaign (Lecture)Szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=WPM4SeXaIuY&index=124&list=PLC0CE0308C87EB440| title=On the McClellan Go Round- George McClellan and the Antietam Campaign (Lecture)| author=Dan Vermilya| publisher=GettysburgNPS| accessdate=2017-07-23| language=angol}}

Mac 1861. ápr. 23-án elfogadja az ohiói milícia parancsnokságát. Másnap New York és Pennsylvania is őt akarta saját milíciájának vezetésére felkérni. Mac víziója, egy nagy hadjáratban elfojtani a lázadást, egyenest a Konföderáció szívébe döfni, ami Mac szemében Richmond.

Lincoln és Mac egyaránt whig volt. A Whig párt Andrew Jackson ellenében nőtt meg. A fő törekvésük a moderation és reason volt, hogy az erős végrehajtói hatalmi túlterjeszkedés okozta konfliktusokat értelmes eszközökkel elsimítsák.

szept 1.: Lincoln és Halleck megbízza Washington védelmével. szept 2.: parancsokságot kap Pope visszaözönlő hadserege fölött is. Mac kilovagol elé. szept 3-4: felderítés jelenti, hogy Lee a Potomacen való átkelésre készülődik. Lee tudta, hogy nagyon megverte a Potomac hadsereget, azt újraszervezni időbe fog telleni, de közben 1862 nyarán ezrek jelentkeztek a toborzóirodákban a hadseregbe és azok hamarosan meg fognak jelenni a csatatéren. szept 5: I must have McClellan to reorganize this army and bring it out of chaos - Lincoln Gideon Wellesnek írt levelében.

Mac 5 különböző darabból kell hogy egy hadsereget állítson össze. Veszi a rendelkezésre álló erők harcképes és értékes részét és abból kovácsolja újra a Potomac hadsereget. Saját régi hadtestei, amelyek megúszták a bull runi vérfürdőt, Pope 3 hadtestéből 2, amelyek nem, a Jacob D. Cox vezette Kanawha-hadosztály, az Isaac Stevens vezette hadosztályt, mely dél-karolinában volt korábban, és Ambrose Burnside két hadosztályát, amelyek észak-karolinában voltak bevetve. Ez utóbbi három lett a IX. hadtest és összegyúrása jelentős szervezési problémákat okozott. Két hadtestének vezetőit Pope letartóztatta, ezért Lincolntól kell kérvényeznie, hogy szüneteltessék az eljárást ellenük, mert a hadtestparancsnokok nem a fán teremnek. Mac közel sem volt elégedett azzal, ahogy a Potomac hadsereg kinézett, de ha sikerül kiszorítani Lee-t Marylandből, akkor időt kap arra, hogy rendbe rakja a dolgait.

Az AP-nek csak 10%-a vett részt három nagy ütközetben, az ANV-nek 60%-a 21-22%-uk 2 nagy csatában és 50-20%-uk 1 nagy csatában. Az AP 20%-nak semmilyen harci tapasztalata nem volt. Jelentések szólnak katonákról, akik nem tudják, hogyan kell lőni a puskájukkal. A XII. hadtest némely részei nem tudják, hogyan kell oszlopból vonalba fejlődni. Az AP 6 hadtestparancsnokából 3 még soha nem vezetett hadtestet, a konföderációs oldalon ilyen nincs. Az AP hadosztályparancsnokainak 56%-a kipróbált ebben a beosztásba - ez a konföderációnál még magasabb, 67%. De ami a döntő, a dandárparancsnokok szintje, mert ők a legmagasabb rangú tábornokok, akik effektíve bemennek a küzdelembe, mindössze 29% szerepelt ebben a beosztásban korábban, míg a konföderációs oldalon ez 75%.

Hooker problémái: egyik dandárparancsnokát le akarja váltani, mert totál alkalmatlannak találja és olyan valakit kér a hadügytől, aki fizikailag és szellemileg el tudja látni a feladatot. Az I. hadtestet a korábbi harcok és betegségek úgy megtizedelték, hogy az azonos államból jövő ezredeket egybe akarja vonni, hogy feljebb nyomja a létszámukat. Mikor John F. Reynoldsot elveszik tőle, hogy a pennsylvaniai milíciát irányítsa, Hooker dühöng, mert elvették tőle az egyetlen jó hadosztályparancsnokát. IX. hadtest problémái: mind a négy hadosztály parancsnoka 1862 szeptemberében lett kinevezve. Orlando Willcox szeptember 10-én azt kéri, hogy adjanak neki egy listát a hadtest többi parancsnokának nevével, mert nem ismeri őket. Egy héttel a csata előtt nem tudták, ki mit irányít. Az AP dandárparancsnokainak 40%-át szintén szeptemberben nevezték ki, további 21%-ot július és augusztus folyamán. 34%-uk csak 1862 áprilisa-júniusa óta látta el feladatát és csak 5% lett 1862 januárjától máricusáig kinevezve. 1861-ből senki.

Az előrehaladását úgy jellemzi, hogy they were moving forward „simply to meet the necessities at the moment by frustrating Lee's invasion.” A felderítés Lee hadseregét 80-120 ezerre becsüli és ennek megfelelően informálja McClellant.

Szeptember 13-án délben átadják Macnek Lee 191-es számú speciális utasítását. A szeptember 9-ére dátumozott parancs leír egy olyan műveletet Martinsburg és Harper's Ferry ellen, amelyet szeptember 12-ig kellett kivitelezni és semmit nem mond arról, hogy milyen erők állnának Lee rendelkezésére, csak azt, hogy négy nappal azelőtt szét voltak bontakoztatva. De a parancs nem nem írta le pontosan a déli csapatmozgásokat és azóta újabb, más mozgásokra utasító parancsok is születtek. Először is felderítőket kellett kiküldenie, hogy bizonyosságot szerezzen a parancsban leírt megosztottságról és délután 6-kor utasítást ad a South Mountaini ütközet elindítására. A művelet nagy győzelem, visszaadta az AP önbizalmát és McClellan nagy győzelemként értékeli. Lee 14-én este a marylandi hadjárat lefújását határozza el, tehát máris sikerült őt visszavonulásra kényszeríteni. De szeptember 15-én tudomást szerez, hogy Harper's Ferry megadta magát, új terv: összevonás Sharpsburgnél. Szeptember 16: óriási köd. Szeptember 17: antietami csata: az amerikai történelem legvéresebb, egy napon vívott ütközete.

Mekkora erőkkel vett részt az AP a harcban? Combat effectives: harcoló katonák. Present for duty: összlétszám. A konföderáció előszeretettel használta az elsőt, az unió meg a másodikat => össze sem lehet hasonlítani. Amúgy is elég nehéz, mert Lee olyanokat ír a marylandi hadjárat közben, hogy még nem kapta meg a 2nd Bull Run veszteségjelentéseit, így maga sem tudta. Ezenkívül straggling. McClellannek a csata folyamán soha nem áll rendelkezésére együtt a hat hadtest és azok sem annyi katonával rendelkeznek, mint a hadjárat elején és nem is annyival, amennyit papíron küldtek beléjük, mert a valóságban meg nem. lásd V. hadtest adatai 41:00 körül.

Néhány író antietam kapcsán azt írja, hogy 30.000 katona el sem sütötte a fegyverét. De a valóságban csak az V. hadtest egy része nem harcolt és a lovasság (amit gyalogság ellen nem igazán volt ildomos bevetni). A VI. hadtest tartotta a Sunken Roaddal szembeni centrumot a délután folyamán, veszteségeik voltak, részt vettek a harcban.

18-án azért nem újítja fel a támadást, mert a támadóerő fő komponense D. Scott Hartwig szerint Humphreys ddtb újonnan a csatatérre megérkezett 8 ezrede lett volna, hét közülük újonc ezred...

Mac teljesítette az elé kitűzött célokat és a saját maga elé kitűzöttet is. Shepherdstown után azt gondolja, hogy itt az idő konszolidálni a helyzetet. Sok az újonc, sok a probléma, rengeteg a halott, kiesett vezetőket pótolni kell, hadseregszervezetet végleges formába kell önteni, nem lehet a végtelenségig ideiglenes megoldásokkal működni, újoncokat ki kell képezni, meg kell fegyelmezni, erősítéseket kell kérni és megvárni. Lee úgyis visszament Virginiába, a veszély elmúlt.

Az Emancipációs Nyilatkozta miatt fel volt háborodva. Azt gondolta, hogy a rabszolgaság láthatóan ígyis-úgyis véget fog érni a háborús győzelemmel, minek felizgatni a déli közvéleményt, hogy még jobban küzdjön?

Troy Harman - The Congressional Hearings on Meade at Gettysburg in 1864 (Lecture)Szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=Qbx5awqa-gI| title=Troy Harman - The Congressional Hearings on Meade at Gettysburg in 1864 (Lecture)| author=Troy Harmna| publisher=| accessdate=2016-11-30| language=angol}}

Potomac hadsereg - sok demokrata tábornok. Egyesített hadügyi bizottság meghallgatásai: presszió a tábornokokra, hogy érezzék a számonkérést. Kongresszus finanszírozza a háborút -> beleszólást akar, mi történjen. Emancipációs Nyilatkozat után a háború totális jelleget ölt, mert a Dél minden léte a rabszolgasággal függ össze, arra alapul.

Négy alárendelt tábornoka már alig a parancsnokság átvétele után ellenérzéseket táplált Meade-del szemben. Pleasonton Hookert támogatta, mert ő nevezte ki az egyesített lovassági hadtest élére. Daniel Butterfield vezérőrnagy, Hooker vezérkari főnöke és barátja. Meade megtartja hivatalában (részben) a kontinuitás miatt. Abner Doubleday - Meade gentlemanként viselkedett és nem nagyon mutatta ki, ha valakit nem kedvelt, de Doubledayről azt mondta, mikor az a Pennsylvania Reserves élére lett kinevezve, hogy a P.R. mostantól kedvesebb emlékeket fog ápolni velem kapcsolatban. Meade korábban szintén volt parancsnoka a P.R.-nek... Doubleday Meade halála utána is cikkekben kritizálta gettysburgi teljesítményét. Daniel E. Sickles Hooker barátja és kinevezettje volt, ráadásul a Gettysburg felé való vonulás közben Meade-től írásbeli korholást kapott, hogy miért nem halad gyorsabban, mint például Hancock II. hadteste (aki Meade barátja volt).

Couch, Slocum, Sedgwick és Reynolds mind elutasították a P. H. parancsnokságának átvételét. Reynolds északi Demokrata volt, akinek az Emancipációs Nyilatkozattal valószínűleg nem értett egyet. Valószínűleg a kormányzattól valaki interjút végzett az Em. Ny.-tal és a totális háborúval kapcsolatban, de nem tudjuk, mert az irat elveszett és Reynolds meghalt. 1864 március közepén Halleck Meade beszélgetés, Butterfield tanúskodása után: Historicus kritizálja a sajtóban Meade-et, hogy vissza akart vonulni Gettyburg alól nem vállalva a csatát. Meade nagyon dühös volt és meg akarta védeni magát. Halleck azt ajánlotta ne menjen bele a sajtó általi sárdobálásba, mert veszíteni fog. Meade nem válaszolt a vádakra, de másodszor is megjelent a bizottság előtt védekezni. A Bizottság meghallgatásai 1864 márciusában kezdődnek és májusban van a második kör. A Kongresszusból 3 szenátor (Zacharias Chandler (Michigan), Benjamin Franklin Harding (California), Benjamin Wade (Ohio)- mind keményvonalas abolicionisták) és 4 képviselő alkotta az albizottságot. Harding napokkal az első meghallgatás előtt lemondott, fáradságra hivatkozva. A Bizottság három csoportot célzott tevékenységével: északi demokraták (megbízhatatlanság), West Pointon végzettek (ha nem lettek volna végzett tisztek, akkor nem lett volna háború, tehát West Pointot a párt ellenőrzése alá akarják vonni)

Négy kérdést firtattak újra és újra: 1) Meade akart-e harcolni Gettysburgnél? 2) Kinyilvánícotta-e Meade, hogy vissza akar vonulni bármikor is, de kiváltképp a július 3-i haditanácson? 3) Miért nem lendült Meade ellentámadásba a Pickett-Pettigrew támadás után? 4) Miért engedte Meade a konföderációs hadsereget elvonulni és átkelni a Potomac-en Virginiába? Butterfield lágyan azt sugalmazta, hogy Meade vissza akart vonulni. Sickles kijelentette, hogy csak az akadályozta meg benne, hogy ő elfoglalta a Peach Orchardot. Gibbon a tényekhez ragaszkodott és cáfolta Butterfieldet. Gibbon Pennsylvaniában született, mint Meade (de Észak-Karolinába költözött) és lojális volt Meade-hez, úgy a bizottsági meghallgatások során, mint a háború után. Hancock szintén pennsylvaniai volt. Reynolds úgyszintén. Harmon véleménye: mindig kell contingency plan, az hogy Meade csinált egyet, nem bizonyítja, hogy mindenáron vissza akart vonulni. Seth Williams, Meade hadsegéde szintén megvédte, mint Gibbon. Pleasonton első csata utáni reakciója az volt, hogy létezett egy ellentámadási terv, ezért kellett az ő lovasságának a déli vonalak mögé kerülve lekötnie a konföderációs gyalogságot, hogy az ellentámadá elsújthasson rájuk. De az albizottság előtt már arról tanúskodott, hogy Meade tanácsa ellenére sem indított ellentámadást. Pleasonton Meade halála után is ugyanebben a szellemben írt: ő Meade-et arra ösztönözte, hogy nagy formátumú tábornokká váljon és támadjon, hiszen a csapatok is éljeneznek, Meade pedig azt kérdezte: Honnan tudja, hogy Lee nem támad újra?

Troy Harmon's paper: Did Meade begin a counter-offensive after Pickett's charge?

Július 2-i haditanács: Meade ellenségekkel volt körbevéve, kivéve Hancock és Gibbon. Slocum segített neki Hooker leváltásának elérésében, de [Gettysburgnél nagyon ideges, hogy a XII. hadtestet szétszórták és nincs paracsnoksága, majd] Meade összevonta a hadtestét egy másikkal és XX. hadtest néven nyugatra vezényelte, el a Potomac hadseregtől, mielőtt az ő eltávolítását is megkísérelhetné. Miután mindenki elment a haditanácsról, Gibbon még időzött egy keveset és Meade azt mondta neki, hogy ha Lee másnap támad, akkor az ő frontján fogja megtámadni, úgy, ahogy az a Pikett-Pettigrew roham során ténylegesen bekövetkezett.

Meade végül ténylegesen kirendelte a Pennsylvania Reserves délután 5-kor egy harci felderítést McLaws hadosztályával szemben, aminek az a feladata, hogy kiderítse az ellenség erejét, morálját és helyzetét. 6-ra visszaérkeztek, mert Lee addigra már visszavonult és nem volt ki ellen probe-olni. Ezután vihar tört ki, a felhők miatt hamarabb sötétedett, 7.15-kor már sötét volt és a puskapor zuhogó esőben nem szokott meggyulladni.

Henry J. Hunt a tüzérség parancsnoka a bizottság kérdésére azt felelte, hogy ő 3-án nem érezte, hogy volna milyen egységekkel ellentámadást indítani, amíg Lee-nek száz lövege várja odakint becélozva.

Meade miért nem indított ellentámadást, a P-P roham után? Hancock a bizottság előtt is arról tanúskodott, hogy még a P-P előtt Meade megvitatta ezt a kérdést, létezett egy műveleti terv is, Hancock ezért kapott az egész balszárny fölött műveleti parancsnokságot, hogy ellentámadást indíthasson az V. és VI. hadtesttel. De Gibbon és Hancock megsebesülésével és más tényezőkkel együtt (Reynolds, a balszárny korábbi vezetője két nappal azelőtti halála), végül is nem volt kinek megindítani az ellentámadást. Lincoln el nem küldött levele, amelyben megrója Meade-et az AVN elengedéséért a Potomacen túlra Hay és Nicolay újságjában jelent meg... Meade a hadtestparancsnokokat szavaztatta meg, akik a támadás ellen szavaztak.

Ed Bearss on the Battle of Gettysburg and General MeadeSzerkesztés

{{cite web| title=Battle of Gettysburg - Ed Bearss on General Meade |url=https://www.youtube.com/watch?v=LPiOrst-RuQ| author=Ed Bearss| publisher=| accessdate=2016-10-26| language=angol}}

A. P. Hill nagy hibát elkövetve 15000 katonával megvizsgáltatta, ki van Gettyburgben. Két uniós hadtest bocsátkozott velük harcba. Hill parancsa ezzel ellentétben az egész hadseregnek a Cagetown-szorosnál való gyülekezését írt elő és nem az összevonás előtt nagyszabású összecsapás megvívását. Reynolds azt az üzenetet küldte hátra Meade-nek, hogy a Cemetery Ridge a legjobb tüzérségi lőállás a környéken, ezért ha megpróbálják várostól nyugatra levő C. R.-ről leszorítani, akkor elbarikádozza Gettyburg utcáit és harcol. Fél óra múlva halott volt, Meade pedig azt az üzenetet kapta, hogy a balszárny parancsnoka az a Howard lett, akiben és akinek Chancellorsville-nél megroggyant XI. hadtestében nem bízott. Hancockot küldte a helyzet értékelésére, hogy Gettysburg valóban megfelelő terep-e a csata vállalására. Hancock délután 4-kor a XI. hadtestet és az I. hadtest több elemét Cemetery Hill-re való visszavonulás közben találta, a városból kiverve. Hancock a Wadsworth által átvett I. hadtesttel elfoglaltatja Culp's Hillt és Howarddal hosszas megbeszélés után azt üzenik Meade-nek, hogy Gettysburgnél jobb harcolni, mint a Pike Creek vonalán bárhol és East Cemetery Hill a legjobb tüzérségi állás az egész környéken. Meade meghozza a döntést, hogy ott vívják meg a védelmi csatát a Cemetary Hill - Culp's Hill - Cemetary Ridge vonalán. Éjfélre érkezik meg. Sickles két hadosztályával elhagyta a számára kijelölt Cemetery Ridge-et és előrement a Sickles' salientre Peach Orchardra (?). Július 2-án a délután négykor meginduló Longstreet támadásig ki sem derült Meade számára, hogy Sickles nem ott van, ahova rendelte. Meade vissza akarta rendelni, de az ellenség erre nem hagy időt. Meade Warrent rendelte a Little Round Topra, hogy ellenőrizze, mennyien vannak ott. Csak egy maroknyi signal corps katonát talált, aki nem lett volna ellenfél a támadó délieknek és a harc Sickles állásaiért este hétig dühöngött. Longstreet szerint katonái legjobb három órájukat nyújtva harcoltak, de a Little Roundtopot nem tudták elfoglalni.

Július 2-án éjjel Meade összehívja a hadosztályparancsnokok gyűlését. Butterfield a gyűlésből ugyanúgy haditanácsot csináltat, mint Meade tette Hooker gyűlésével Chancellorsville alatt. Első kérdés: ebben a pozícióban maradjon-e a Potomac hadsereg. A haditanács döntése: igen. Második kérdés: támadjunk-e. Döntés: nem, védekezzünk. Haditanács véget érte után Meade félrehívja Gibbont, aki Hancock szárnyparancsnokká avanzsálásával a II. hadtest parancsnoka lett. Meade: Lee tegnap a balszárnyat támadta meg és nem sikerült. Ma a centrumot fogja megtámadni, ezért ügyeljen. Valamikor a nap folyamán a Culp's Hillen levő konföderációs hídfőállást meg fogjuk semmisíteni. Ez 11-órára sikerül is, nagy tüzérségi párbaj kezdődött, Meade a főhadiszállását kénytelen Powell's Hillre áttenni. Késő délután zuhogni kezd az eső és Lee visszavonul. Meade nagy hibát követ el: kibocsát egy gratuláló kommünikét katonáinak Lee legyőzése alkalmából és a konföderációs hadsereg "hazánk" területéről való kiűzéséért. Lincoln: Mit akar ez jelenteni? Az EGÉSZ a mi hazánk?! Negyedikén este a lovasság üldözi a délieket, ötödikén csatlakozik ehhez Sedgwick hadteste. 7-én Lee Fredericktől délre vonul, mert utánpótlásra van szüksége. Meade 5-én leváltja Butterfieldet és Henry J. Huntot. Sickles 5-én már az elnököt traktálja azzal, hogy ha ő nincs, nem lett volna harmadik napi harc sem, mert Meade visszavonul. Lincoln el is hiszi ezt. 7-én távirat jön, hogy Grant elfogta a második konföderációs hadsereget is, mely megadta magát Vicksburgben. Lincoln következtetése: az ANV-vel is ezt kellett volna, hisz lám, lehetséges. ezt meg is üzeni Meade-nek, hogy amennyiben elég keményen üldözi a délieket, akkor a hadseregük nem menekülhet, úgy ahogy Grant tette, és a háborúnak vége. Lee áradva találja a Potomacet és a gázló használhatatlan. 12-ig nem apadt le a folyó. Meade 13-ra tűzi ki a támadást, de újra zuhogni kezd. Meade megint haditanácsot hív össze. Tábornokai 5-2 arányban a támadás ellen szavaznak. Mikor ezt megtáviratozzák, Lincoln arra utasítja Hallecket, hogy írja meg Meade-nek, hogy az elnök nagyon-nagyon elkeseredett. Halleck: A haditanács összehívása súlyos hiba volt. Félelmeivel saját magának kell megküzdenie, mert a haditanácsok soha nem határoznak el küzdelmet. 13-án éjszaka leapad a folyó, Lee újraépíttette a pontonhidat és átkelt. Lincoln el nem küldött levele. Halleck 15-én: az elnök rendkívül csalódott Önben, mert hagyta hogy a déli hadsereg elmeneküljön. Meade válasza: Kérem lemondásom jóváhagyását.

Eric A. Campbell: “Full Authority over That Line of the Battle…” or “A Sheer…Usurpation of Authority”Szerkesztés

A Brief History and Analysis of the The Hunt-Hancock Controversy

http://npshistory.com/series/symposia/gettysburg_seminars/12/essay10.pdf Hancock és Hunt 1863. július 4-én nagyon összeveszett az ágyúk lövetése vagy nem lövetése körül. Meade szerint "egy tábornok" panaszkodott Huntra. Hancock éppen súlyosan sérült volt, de nem elképzelhetetlen, hogy írásbeli feljegyzést küldött Meade-nek az esetről. Hunt nem lett leváltva, pláne nem július 5-én. Július 23-án összeveszett Meade-del, mikor az apróbb hadtáphibáért ráförmedt és vita bontakozott ki köztük Hunt hatásköréről. Hunt nem akart a Hooker alatti adminisztratív hatáskörhöz visszatérni és benyújtotta lemondását. Humphreys törzsfőnök azonban meggyőzte a maradásról. Meade megszövegezett egy kompromisszumos hatáskört felvázoló parancsot. 1864 szeptemberében a Hancock-Hunt vita kiújult, de Humphreys közbelépése megint egy mindenki által elfogadható kompromisszumot eredményezett. 1874-ben nem tudták megállni és harmadszor is összevitatkoztak, lényegében ugyanazon a hatásköri témán, mint Gettysburgi csata harmadnapján.

Eric A. Campbell: The Fatal Halt at Cedar Creek és Cedar Creek: Critical PointsSzerkesztés

{{cite web|url=https://www.youtube.com/watch?v=e4ZpWtzb7mI| title=The Fatal Halt at Cedar Creek | author=Eric A. Campbell| publisher=NPS Gettysburg| accessdate=2017-09-02| language=angol}} és
{{cite web|url=https://www.youtube.com/watch?v=tQ4hm-jNHZo| title=Sacred Trust Talks 2016 - The Battle of Cedar Creek: Critical Points | author=Eric A. Campbell| publisher=Gettysburg foundation| accessdate=2017-09-02| language=angol}}

A shenandoah-völgy alsó része az északi, a felső része a déli.
Az Army of the Shenandoah 35000 fő gyalogsággal és tüzérséggel rendelkezett. Két hadosztálynyi lovasság kísérte el Sheridant a Potomac hadseregtől, egyesültek Hunter lovasságával és nagy előnyt biztosítottak a Valley campaign során. Ezzel szemben Earlynek csak 9000 fő gyalogsága és 4000 fő lovassága volt az Army of the Valley kütelékében. A hadjárat csúcspontja, a Cedar-pataki ütközet elöttután a létszámok megcsappantak, 24000 gyalogság és 7500 fő lovasság, 10500 fő, plusz 3000 fő lovasság, tehát a létszámarány még mindig 2,5:1. Sheridannek egy hónapjába telt megszervezni magát a parancsnokság átvétele után, így a hadjárat szeptemberben kezdődött. Három parancsot kapott, foglalja el a Shenandoah-völgyet, kiverve Early hadseregét onnan, égesse föl annak minden készletét(1) és ne veszítsen. (ez utóbbit azért kötötték a lelkére, nehogy Lincoln választási kampányának finise rámenjen egy a Shenandoah-völgyben elszenvedett újabb vcereségre).(2) Mikor hírt kapott róla, hogy Early erőinek egy részét visszavezényelték Lee-hez, akkor megindul és szeptember 19-én sor kerül az első nagyobb összecsapásra, a harmadik winchesteri ütközetre. Ez a völgy legnagyobb összecsapása, egész napos vérzivatar, slugfest. A déliek keményen ellenálltak, de észak felől, a déli balszárnyon belovagolt az északi lovasság teljes ereje és megfutamította Earlyt. Futás közben feladták még Strassburgöt is, úgy 20 mérfölddel délebbre. Közvetlenül Strassburgtől délre a Fisher-dombon építettek ki egy új védőállást, ahol a völgy összeszűkül és alig négy mérföld széles. Szeptember 22-én Sheridan a Fisher's Hillt is megtámadta és ugyanaz lett a kimenetel. Early megint visszaszorul, Stantontól délre, ahol már a Blue Ridge hágói kezdődnek. Az egész völgy megnyílik az északiak előtt és megkezdik Grant parancsa alapján a felégetését, a Burninget. Malmok, termés, jószág, mindent megsemmisítettek.(1)

Ezen a ponton sokan azt hitték, hogy a hadjáratnak vége van és Sheridan visszahúzodott Strassburg és Middletown között a Cedar-creek mentén egy magaslaton kiépített védelmi állásba, a Massanutten hegytől délre. Október 15-én Sheridan elinult egy washigntoni haditanácsra Halleckkel és Stantonnel, ahol eldöntötték mi legyen a völgyi haderővel. Döntés: Early nem képvisel fenyegetést többé, át lehet csoportosítani Petersburg alá. De a völgyben elszenvedett vereségek után Lee erősítésként Kershaw hadosztályát is a völgybe küldte és utasítást adott Earlynek, hogy lényegében nyerjen egy ütközetet.(2) Október 19-én Early vakmerő támadást indított és kezdetben igen sikeres előrenyomulást ért el Cedar Creeknél. A déliek egész éjjel három oszlopban meneteltek, hajnalhasadta előtt egy igen nagyfokú koordinációt igénylő, rizikós támdást indítottak a ködben, mely teljességében meglepte az északi hadsereget. Az uniós hadsereg három hadtestből állt. A VIII. hadtest, másnéven a Nyugat-Virginiai hadsereg a balszárnyat védte. Kézápütt a XIX. hadtest szállása volt, a jobbszárnyat pedig a VI. hadtest alkotta. A támdadás egymás után megszalasztotta mindet, az egész táborkat elfoglalták és vagy 5 mérföldet szaladtak kb. északi irányba, Middletownon túlra. Reggel 7:30-ra úgy tűnik, hogy a déliek ismét egy hihetletlen győzelmet arattak. Délután azonban az újjászerveződő északi erők támadása lesöpörte a délieket a csatatérről. Hogy történhetett ez?(1)

Október 17-én Early felküldte John B. Gordont és Jedediah Hotchkiss főtérképészt a Massanutten hegyi megfigyelőállásba, ahonnét prímán megfigyelhették az uniós hadsereget és előállhattak a rizikós tervvel. Két és félszeres túlerejű ellenséget, magaslaton beásott védelem mögött öngyilkosság megtámadni, ha nincs meglepetés. Tehát a meglepetés elengedhetetlen része volt a tervnek. Normális esetben mindenki napkeltekor támadott, tehát a megelőző felvonulásnak az éjszaka leple alatt kellett megtörténnie. Gordon önveszélyes terve szerint kb. a hadsereg felével a legdélebbi felvonulási úton, egyes sorban, a katonák kétszer is átkeltek a Shenandoah-folyó északi ágán a kiindulási pozícióba kerüléshez. A másik két hadoszlopnak ezalatt két északabbra levő ösvényen kellett felvonulnia és elfoglalnia a helyét, észrevétlenül és pontosan időben. Ilyesfajta percre pontos felvonulás, méghozzá libasorban szinte elképzelhetetlen volt. A sikeres felvonulás automatikan azt jelentette, hogy a támadáskor a déli hadsereg mindhárom ponton lokális erőfölényt tudott teremteni és ezáltal dominióeffektussal az egész északi erőt meg tudták szalasztani. Campbell szerint ez nagyobb fegyvertény volt a Chancellorsville-i győzelem. Jackson támadása órákkal a terv szerinti idő után indult, ezért sötétedett be korán és kellett előremennie az ellenséget kikémlelni, minek következtében visszatéréskor saját katonái lelőtték.

A VIII. hadtestben James Thoburn, Rutherford B. Hayes és J. Howard Kitching ideiglenes hadosztályának egyes elemei voltak jelen. Megszaladásukkor Hayes, az USA későbbi elnöke majdnem fogságba esett. Utánuk elesett a XIX. hadtest főhadiszállása, amely a lövészárkokat a Cedar Creek felé nézve ásta ki - erreföl a támadás hátulról érkezett, így a fedezék nem ért semmit. Hétkor elesett a hadsereg főparancsnokásága is, egyedül a VI. hadtest harcolt még a temető környékén ellenállva kb. további másfél óráig. De végül őket is meghátrálásra kényszerítették. 10:30-ra mindhárom hadtestet kiverték a csatatérről, sokan megadták magukat, másokat menekülés közben lelőttek, az elfutók pedig a fegyvertől kezdve a lőszeren át a zsákjukig mindent elhajigálva menekültek és Middletown mögé vonultak vissza. Szinte az egész uniós tüzérség zsákmányul esett. Az északi erők kétharmada teljes összevisszaságban, a tisztek parancsára nem hallgatva özönlött visszafelé. Ekkor a déli támadás momentumát kezdte veszíteni, a déliek megállnak a temetőtől valamivel északra és hagyják, hogy az uniós erők vagy egy mérfölddel Middletowntól északra újraszerveződjenek.

Gordon és Early a támadás után találkoztak először a nap folyamán. Gordon négy évtizeddel a csata után megjelent memoárjában Earlyt vádolta meg a támadás nem folytatásával. Először 1884-ben beszélt róla, de memoárja idején Early tíz éve már halott volt. Early már 1866-ban megírta a saját verzióját. Eszerint a katonák a hatórás ütközet és az egész éjjel való menetelés miatt kimerültek voltak, a VI. hadtest szervezetten vonult vissza, a lovasság érintetlen volt és a katonák nagy számban nekiálltak fosztogatni, ahelyett, hogy a frontvonalon védekeztek volna. Gordon mindne erejét latba vetve gyűjtötte a beszámolókat, hogy a fosztogatás nem történt meg. A katonák levelei, beszámolói és könyvei arról tanúskodnak, hogy de igen. A katonák hetek óta nem ettek egyetlen normális étkezést sem, a bakancsaik szétszakadtak és mezítláb voltak, úgyhogy nekiálltak élelmet, ruházatot, lábbelit keresni, mikor a létszámuk eleve két és félszer kevesebb volt, mint az uniós. Ilyen körülmények között persze, hogy meg kellett állítani az előrenyomulást. Early lovassága nem is vett részt a harcban, amúgy is súlyos veszteségeket szenvedett korábban és a terv szerint nem tudott lépést tartani a gyalogság vonulásával. Hátra kellett hagyni. Gordon hadteste még megpróbálkozott egy támadással, de erről az uniós feljegyzések csak mint erőteljes járőrharcokról emlékeztek meg, annyira nem volt benne erő. Délután négykor aztán jött az uniós ellentámadás. Addigra Early elvitette a csatatérről az 1000 foglyot, a kézifegyvereket és a 24 ágyút. Négykor már sötétedett, így a nap vége nem volt távol. Early nem hitte el, hogy a megtört uniós hadsereg még aznap képes lett volna ellentámadásra, hanem majd visszavonul Winchesterig.(1) A legfőbb uniós tisztek is mind ezzel számoltak.(1,2) De Sheridan a parancsa értelmében nem könyvelhetett el vereséget, így ellentámadás mellett döntött. A stábjából valaki azt javasolta, hogy mutassa meg jelenlétété a hadseregnek, mert ez visszaállítja a morált, így Sheridan le-föl lovagolt a sorok előtt, és valóban a katonák összeszedték magukat tőle.(2) A lovasság ellentámadása először kemény ellenállásba ütközött, de a létszámfölény miatt olyan könnyen a szárnyak mögé tudtak kerülni,(2) hogy az pánikot váltott ki a déliek sorában, hogy a hadsereg nagyja ugyanolyan dicstelenül megfutott, mint amilyen dicsőségesen harcolt a délelőtt folyamán. Ramseur ás pár embere hősiesen védte a vonalat, de R. elesett.

Az ütközet után Lee újabb letolást küldött Earlynek és elvonta a csapatai legtöbbjét Gordon vezetésével. Alig 1300 főt hagyott ott. De Campbell szerint Lee egyszerűen nem tudta elhinni Early jelentését, hogy mekkora létszámhátrányban volt. Douglas Southall Freemen ezt kritzálta is, mint Lee hibája.

Campbell Atlanta elestét és a Cedar Creek-i sikeres ellentámadást ugyanolyan súlyúnak érzi annak tekintetében, hogy mennyit segítettek Lincoln újraválasztásában. Atlanta szeptemberben volt, ez pedig október második fele. Sherman decemberig el sem indult a March to the Sea-re. A választás napján a Sheridan's Ride-ról írt költeményt rakták az újságok címoldalára, hogy emlékeztessék a választókat arra, hogy a háború nyerésben van.

A Hop's Hill-i összecsapásnak hat nappal Cedar Creek előtt alarmíroznia kellett volna az Army of the Shenandoah-t, hogy Early esetleg mégsem annyira tehetetlen, mint amennyire gondolják, de a Winchesteri és a Fisher's Hill-i győzelmek után teljesen leírták őket. Elvesztették a déli hadsereg iránti tiszteletet.

Christopher Gwinn about George G. MeadeSzerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=IYXkZb9vJYM| title=Sacred Trust Talks 2014 - Christopher Gwinn| author=Christopher Gwinn| publisher=Gettysburg College| accessdate=2016-11-11| language=angol}}

Meade mellőzöttsége és tevékenysége Gettysburg után, a War Council előtti megpróbáltatása és ifjúkora, apja adósságai, sikertelen mérnöki karrierje, állandó pénzügyi zavarai.

Lova Old Baldy volt, aki egy évtizeddel túlélte gazdáját és végül egy múzeumban állították ki a fejét. Többször megsebesült a háborúban, mégis jóval kevesebben ismerik, mint Lee lovát, Travellert. Meade emlékművét az 1920-as években elmozdították Washingtonból, és két évtizedre raktárba dugták. Senki nem hiányolta. Meade maláriás lett Floridában. Meade Zachary Taylor mellett harcolt Mexikóban. De őt nem léptetik elő a háború folyamán. Húsz év katonai szolgálat után még mindig csak százados 1860-ban és a Nagy Tavaknál vezeti a topográfiai mérnökbrigádot. Tudja, hogy a háború a katonának előléptetést és fizetésemelést hoz, noha háborút nem kíván. A Constitutional Union partyra szavaz az egység megőrzése és a kompromisszum jegyében. De félelmeit beteljesítve a dél elszakad. 1861 augusztusában egy pennsylvaniai tartalékdandár parancsnoka a Potomac hadsereg kötelékében. A Peninsula hadjáratban Glendale-nél megsebesül, hazamegy Philadelphiába gyógyulni és a második Bull Runra tér vissza, még mindig dandárparancsnokként. Szeptember 14-én South Mountainnál már hadosztályparancsnok. Antietamnál Hooker megsebesülése után az I. hadtest ideiglenes parancsnoka. 1862. novemberében az önkéntesek vezérőrnagyává léptetik elő. Fredericksburgnél az uniós hadsereg egyetlen értékelhető haditettét viszi véghez. Ezért kapja meg az V. hadtest vezetését. Chancellorsville-nél hozzáértéssel vezeti katonáit.

1863 második felében, és őszén már aggódik a parancsnoki beosztásáért és a Mine Run hadjárat kudarca miatt. november végén már óriási politikai nyomás alatt állt, hogy támadjon, míg az időjárás lehetővé teszi. Kiterveli, hogy ki fogja mozdítani Lee-t a Rapidan melletti erődített állásából és oldalról támad. Nagyon hasonló Grant Overland hadjáratának céljához. November 26-án indul meg és esni kezd és az utak sárosak és lelassítják a menetelést. Lee kicsit visszavonja hadserege egy részét és a Mine Run mellett állásokat alakít ki. November 27-én Gouvereur Warren a II. hadtesttel eléri a konföderációs pozíciót és azt írja Meade-nek, hogy bevehetőnek tartja őket és másnap támad. Másnap reggel már sokkal erősebbnek néz ki az egész és most már azt véli, hogy Fredericksburgszerű vereség nézne ki belőle, ha támadnak. Meade lefújja a támadást, erkölcsi bátorságot tanúsítva, mert tudja, hogy őt fogják hibáztatni érte. De katonái életének megóvása érdekében a nem támadás mellett dönt. A Potomac hadsereg katonái szívükbe zárták ezért a döntésért. Az V. hadtest egy tisztje azt írta: „Meade's conduct in the last campaign has fastened his name firm in the hearts of those who compose this army.” Egy másik tiszt szerint: „If Meade ever did a noble act in his life it was when he concluded not to fight Lee.”

Meade átszervezést tart szükségesnek, mert a Potomac hadsereg ereje sokat csökkent 1863 folyamán. A nyugatra vezényelt XI. és XII. hadtest soha nem tért vissza. A sorozás és a fejpénz nem oldotta meg a gondokat. A fejpénzért beállók állandóan dezertáltak, a sorozottak teljesen megbízhatatlanként viselkedtek. Plusz Newton és French nem teljesít jól. Hogy az átszervezési terveit keresztülvihesse, sokat kellett Washingtonba járnia a Brandy stationbeli szállásáról.

Eközben 1864. március 2-án minnesotai Morton Wilkinson szenátor kiegészíti korábbi szavait, melyben a Potomac hadsereget inferiornak írja le Lee-vel szemben. De mivel politikus és választás lesz, vissza kell vennie a szavai erejéből, nehogy a minnesotaiak megorroljanak rá és a kritikát a Potomac hadsereg felől Meade-re irányítja át. 28:00 körül. Ebben megemlíti, hogy Meade visszavonult volna Gettysburg alól, ha nincsen nincs Reynolds, aki már a visszavonulási parancs megkapása előtt harcba bocsátokozott. Meade gettysburgi győzelmének lehúzását igen nehezen viselte, mivel kb. élete főművének tekintette. Sickles és Butterfield állt a szarkavarás hátterében. Sickles október 18-án visszakérte a beosztását Meadetől a Potomac HQ-n. A Joint Committee on the Conduct of the War ráharapott Sickles vádjaira. 1864. február 26-án elkezdik az ülésezést, az első tanú Sickles. Március 3-ra már elég bizonyítékkal vélnek rendelkezni, hogy Meade-et elmozdítsák, úgyhogy Lincolnhoz mennek. Lincoln megkérdezte, kit akarnak helyette. Wade és Chandler azt mondták ők elégedettek volnának Hookerrel a maguk részéről, de bárki, akit az elnök gondol. Március 5-én valszeg Lincoln ösztönzésére beidézik Meade-t, akinek lövése nem volt, mi folyik a háta mögött és tegyen vallomást, hogy is volt a dolog. Háromszor jelenik meg a bizottság előtt és egyre vehemensebben tagadta, hogy valaha is vissza akart volna vonulni Gettysburg alól. Az újságok minden korábbi tettét megkérdőjelezték és a reputációja romokban hevert. Grant ezzel szemben pajzsra van emelve a sajtóban és ezt Meade eléggé eltúlzottnak érezte, mivel neki Lee-vel szemben kellett győznie, míg Grantnek Braggel, meg Pembertonnal szemben. Ráadásul Grant családját és származását is elég vidékinek gondolta a maga philadelphiai backgroundjával szemben. Annak örült, hogy Grant vezénylő tábornoki kinezevésével és keletre jövetelével mentesíti a politikai nyomás alól, de abban már egyáltalán nem volt biztos, hogy Grant meg akarja őt tartani a pozíciójában. Valószínűnek tartotta, hogy Shermannel fel akarja váltani. 1864. március 10-én Grant leutazott a Brandy Station Hq-hoz. Grant kiöltözött teljes díszegyenruhába, amit elég ritkán tett meg. Meade ezredzenekarral fogadta, mikor leszállt a vonatról. Meade azt mondta neki, hogy nem veszi szívére, ha leváltja és Shermannel fogja felváltani, csak adjon neki bármi más beosztást, ahol szolgálhat. Úgyhogy másképp dönt, állandóan a Potomac hadsereggel fog tartani, de a parancsnok Meade marad. Meade azonnal levágta, hogy minden jövendő babért ő fog learatni, ahogy azt a feleségének meg is írta.

Wilderniss 18000 és Spotsylvania újabb 18000 vesztesége után az Overland hadjárat Petersburg ostromába megy át. Meade azt írta a feleségének: „I think Grant has had his eyes opened, and is willing to admit now, Virginia and Lee's army is not Tennessee and Bragg's army.” Granttel való kapcsolata egyre romlott. Wilderniss még Meade csatája volt, de a kettőjük stílusa nagyban eltért és Grant keretutasítások helyett áttér kézi vezérlésre. Sheridannel való konfliktusában nem áll mellé.

Edward Cropsey a Philadelphia Inquirertől egy alapvetően elismerő cikket akart írni róla, de megemlítette benne, hogy egy alkalommal Grant mentette meg a Potomac hadsereget a végzettől, amivel egy olyan pletykára utalt, hogy Meade vissza akart vonulni a Wilderniss alól, csak Grant nem engedte neki. Mikor ezt Meade meghallotta eldurrant az agya, hogy megint kezdődik a visszavonulási vegzálás és szamárhátra ültetve Cropsey-t nyakába akasztatott egy táblát, hogy a hadsereg hazugja és kidoboltatta a táborból. Innentől fogva a sajtó egységesen Grant hadseregeként írt a Potomac hadseregről, hacsak nem történt valami negatív, mert akkor Meade volt a vezető.

Dale Phillips on The Red River CampaignSzerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=FPb5LR1goio| title=Dale Phillips on The Red River Campaign - Chicago Civil War Round Table Meeting Dec 2012 Meeting| author=Dale Phillips| publisher=Marc Kunis| accessdate=2016-11-17| language=angol}}

1863 végén az Unió megpróbálta Texasban megvetni a lábát, de az 1863. szeptember 8-i második Sabine Passi ütközetet elvesztették a mai Lake Charles közelében (Louisiana) és visszavonulni kényszerültek. Közép-Louisianában Appaloosasból is elindult egy uniós erő nyugatra és október 3-án Bayoux Bago-nál őket is megverték. Ezután az Unió visszahúzódott New Iberia környékére.

Grant és Porter Mobile-t részesítették volna előnyben, de Lincoln (és az őt kiszolgáló Halleck) a Red River mellett tette le a voksát. Miért?

  • Texas uniós állammá tétele és az 1864 novemberi elnökválasztás ez általi befolyásolása
  • II. Mexikói Császárság francia uralmának fenyegetése
  • gyapot a új-angliai szövőüzemekbe - Banks gyermekkorában ilyen üzemekben dolgozott és innen származott
  • hadifogolytábor és nagy ipari- és fegyvergyártó üzem és depó Tyler, Texas. Marshall, Texas. ((Camp Ford was the largest Confederate Prisoner of War camp west of the Mississippi River during the American Civil War.))

Az Army of the Gulf összetétele: William Tecumseh Sherman 10000 katonát küldött Vicksburgből a XVI. hadtest formájában A. J. Smith vezetésével. William B. Franklin a XIII. és XIX. hadtest fölött diszponált New Iberiában. Frederick Steele Arkansas-ból indult 10000 katonával Little Rockból. Ezek mind a louisianai Shreveportban kellett volna, hogy összpontosuljanak és aztán Texasba indultak volna. David Dixon Porter 21 hadihajóval és 100 ellátóhajóval támogatta a műveletet. A hadjárat 1864. március 10-én kezdődött. Ekkor Smith és Porter elhagyta Vicksburgöt. Március 12-én elérték a Red River torkolatát. Nem sokkal följebb elérték Fort Du Roussey masszív földerődjét, melyet 10 nehézlöveg és 300 konföderációs katona védett. A flotta lőni kezdte. A közvetlen közelében való partraszállás nem volt lehetséges, ezért Smith Cinsportnál tette partra embereit és megindult az erőd felé. Fort Du Roussey mára eltűnt a föld színéről, a Red River folyása megváltozott. Este 6-kor Smith rohamot indított az erőd hátoldalánál. A művelet teljes siker, az unió 38 fő veszteséggel bevette az erődöt, majd megpróbálta lerombolni. Eközben azonban szervezési hibákból kifolyólag néhány saját emberüket is sikeresen felrobbantották.

Március 15-én Franklin elindult New Iberiából és Alexandriánál egyesültek Smith erőivel, melyek a várost még március 15-én bevették. Eddig a konföderációsok nem tudtak érdemben ellenállni, Alexandriát is feladták. Porter tengerészei 8-10 kilométerre nyomultak a szárazföld belsejébe és az ültetvényekről megkezdték a gyapotrekvirálást. Ez a magántulajdon ellopása volt, még akkor is, ha úgy tettek, mintha a CSA feliratú ládák a kormány tulajdonát képezték volna és alábillogozták az USN-t. James J. Wilson ezredes szavai szerint ez a Cotton Stealing Association of the United States Navy rövidítése volt. A hadseregnek ez a legkevésbé sem tetszett és a gyapotbálákkal büszkélkedő tengerésztiszteket legszívesebben letartóztatták volna. Banks március 24-én érkezett Alexandriába, Franklin kontingense 25-én. Banks parancsnoksága alatt 36000 fő gyalogság gyűlt össze, valamint 90 tábori löveg. Március 26-án Banks északnyugat felé indult tovább. Ugyanaznap megérkezett Grant levele, miszerint Sherman XII. és XVI. hadtestével csak április végéig fog rendelkezni, mert utána az Atlanta-hadjárathoz lesz rájuk szükség. Emiatt Banks rá nem jellemző sebességgel kezdett haladni. Április 2-ig Alexandriában politikai ügyekkel foglalkozott, Louisiana kormányzóválasztását próbálva tető alá hozni, hogy a republikánus politikai célt realizálhassa.

Richard Taylort, a konföderációs erők parancsnokát a legrosszabb fajta árulónak tartották, mert az apja az Egyesült Államok elnoke volt. Ezért mikor New Orleans környéki otthonát az uniós katonák elfoglalják, az állatait leöldösik és a kerítésekre akasztják. Ha mindenét koncentrálta, akkor 16000 katonát tudott kiállítani, maximum 60 ágyúval. Sokaknak nincs egyenruhája, éhesek és rosszul felszereltek. Tovább súlyosbította a problémáit, hogy március 21-én a konföderációs lovasságot az uniós az utolsó szálig foglyul ejti McHenderson dombjánál. Emiatt Taylornak a hadjárat kezdetén alig vannak felderítési információi, hol tartózkodik az uniós hadsereg, míg Texasból meg nem érkezik Tom Greene lovassága.

Kirby Smith és Richard Taylor gyűlölte egymást. Mikor Kirby Smith utasítást adott neki, hogy Banks hadserege helyett forduljon az Arkansas-ból érkező Steele uniós ereje ellen, Taylor és louisianai katonái nem engedelmeskednek. A konföderációs parancsnoki struktúra összeomlik, Taylor mindenki mástól teljesen függetlenül kezd tevékenykedni.

Április 1-jén Natchitoches-t elérve Banks fontos döntést hoz: a folyótól és így a haditengerészet támogatásától 20 km-re eltávolodva 12000 katonájával a fenyveseken keresztül igyekszik Shreveport felé. Nem tudjuk miért. Vagy azért, mert elbízta magát és egyáltalán nem számított semmilyen ellenállásra, vagy azért, mert lojalista uniósnak hitt útikalauzai valójában konföderációsok voltak és becsalták a fenyőrengetegbe. A hajókon mintegy 24000 katonáját hagyta, akik vízi úton haladtak tovább. Április 6-án indultak tovább. Április 7-én az eső sárrá változtatta a keskeny utat. Elöl a lovasság haladt, mögötte pedig a 150 társzekér. Ezt követte a XIX. hadtest, melyet 700 további szekér követett és csak utána jött a maradék gyalogság. A teljes oszlop 32 kilométer hosszan nyúlt el. Április 7-én reggel az uniós lovasság Pleasent Hill települése közelében erősödő déli lovassági ellenállásba ütközött. Vezetője, Lee tábornok segítséget kért Franklin gyalogságától, amit nem kapott meg, mert Franklin nem hitt az információinak.

Április 8-án reggel Lee kiért Mansfield melletti mező déli részére és kb. 8000 felsorakozott déli katonával találta magát szemközt. Ismét segítséget kért Franklintől, aki továbbra sem hitte, hogy ténylegesen ellenállásba ütközött volna. Csak a délután az oszlop elejére érő Banks érkeztekor adnak hitelt Lee szavának. A XIII. hadtest Landroum hadosztályát küldi előre, akik Vicksburgből jöttek 4800 fő erővel. A déliek délután négykor Alfred Mouton dandártábornok louisianai hadosztályával kezdte a támadást. Ezt visszaverik, Mouton elesett, miközben magukat megadó uniósok fegyverletételét irányította és azok közvetlen közelről lelőtték. Az általános déli támadáskor a túlerő mindkét uniós szárnyat könnyedén megkerülte, a vonal összeomlott és menekülni kezdtek. Ezzel egyidőben Carville hadosztályának egy 1300 fős része egy második vonalat alkotott. Eredetileg Landroum vonalát támogatni indultak, de nem értek oda időben. Ők is gyorsan összeomlottak, a déli támadás tovább hömpölygött és elérte a szekereket. Az éhes déliek két órán át a zsákmányból csillapították éhségüket, mielőtt Taylor újra tudta rendezni őket.

D. Scott Hartwig: "Despair, Defeat, Redemption and Determination: The Army of the Potomac in 1863"Szerkesztés

{{cite web|title="Despair, Defeat, Redemption and Determination: The Army of the Potomac in 1863" - Sacred Trust Talks 2013 - D. Scott Hartwig |url=https://www.youtube.com/watch?v=66p8t8jIY9o&list=PLC0CE0308C87EB440&index=54 | author=D. Scott Hartwig| publisher=Gettysburg Foundation| accessdate=2016-10-28| language=angol}}

Gettysburg után a Potomac hadsereg létszáma tovább apad a leszerelőkkel. Chancellorsville 17 304 fő veszteség. Kilenc hónapos és kétéves szolgálat után leszerelők: 23 000 fő. Gettysburg: 27 000 fő veszteség. Január és július között 67 000 fő-vel csökkent a létszám. Szeptemberben a XI. és XII. hadtest a nyugati hadszíntérre távozik. A Potomac hadseregnek újoncokra van szüksége, de a háború elejének önkéntesei már nincsenek. Háromfajta újonc érkezik: - a 63-ban önként jelentkezők már csak 1000 dolláros fejpénz ellenében vállalták a katonaságot. A veteránok sorozottaknak hívták őket, noha önkéntesek voltak. - valódi sorozottak - helyettesítők - ők a valódi besorozottak helyett vállalták a szolgálatot pénzért. A hadsereg egyik fajtát sem becsülte sokra. Egy részük szökött katona volt, aki más név alatt és más városban újra jelentkezett a fejpénzért - és feltett szándéka volt újra megszökni és újra beállni fejpénzért. Az ilyeneket állandó őrizet alatt kellett tartani. A kontraszt a régi önkéntesek morálja és köztük éles volt. Az újak klikkekbe és klánokba tömörültek, loptak és verekedtek egymással. Meade kivégzésekkel igyekezett gátat vetni a rémisztő méretet öltő szökéseknek. 1863. november 20-án a 81 000 fős létszámból csak 63 000 fő volt szolgálatra felszerelve. 21 000 fő veterán szerelt le 1864. szeptember 1-jén. a kormányzat által az újrajelentkezés ösztönzésére beígérték, hogy amennyiben az ezred 3/4-e újrajelentkezik, akkor 30 napos eltávozásra mehetnek, 700 dollár fejpénzt kapnak és megtarthatják addigi ezredszervezetüket, nevüket és jelvényeiket, zászlaikat. 1864 márciusának végéig Meade jelentése szerint 28 767 veterán jelentkezett újra.

1) Mi volt a célja Stuart lovassági műveletének a harmadik napon Gettysburgtől keletre? Stuart valószínűleg az északi vonalak mögé lett küldve, de miért? Valószínűleg nem azzal a céllal, hogy onnan támadja az északi védelmi állásokat. Évtizedekig ezt gondolták erről, de Lee sohasem használta így a lovasságát, mert nagyon értékesek voltak. Ha egy lovat megöltek, akkor a lovas nem tudott tovább szolgálni, amíg nem keresett magának egy új hátast. A déli lovasság fele állandóan out of service volt, mert lovakat próbáltak szerezni a szolgálathoz, vagy otthon, vagy bárhol. Merthogy az állam nem adott lovakat. Tehát valószínűleg az üldözés útját akarta velük elvágni és a line of commandet támadni, portyázni. Lee meg volt róla győződve, hogy ő győzni fog, a déli gyalogság meg fogja futamítani az északiakat. Ha pedig azok visszavonulnak, akkor a Baltimore turnpike és a Tawnytown úton fognak menekülni.

A harmadik napon Gettyburgnél Stuart-Gregg lovassági összecsapás.

2) Meade kritzálva lett, hogy nem üldözte Lee-t. Honnan tudta volna, hogy Lee visszavonul és nem csak egy másik védelmi vonalat épít ki? Meade-nek ott nem volt világos. Kiküldte a VI. hadtestet, hogy derítse ki, mi a helyzet. Sedgwick túl óvatosan járt el, de a tőle jövő információ megerősítette, hogy ANV tényleg visszavonul. Ekkor Frederickbe kellett mennie lőszer- és ellátmányvételezés céljából. Csak abban reménykedhetett, hogy a lovassága rajtaütései lelassítják az ANV-t. Ez Stuart lovasságának utóvédharcai miatt csak részben sikerült. Amikor Williamsportnál elérték Lee hadseregét, már be volt ásva. Meade 13-ra támadást rendelt el, de rangidős tábornokai egymás után vélték úgy, hogy a támadás nem kecsegtet a siker esélyével. Antietamnél beásatlanul és logisztikai lehetőségein túl is óriási veszteségeket tudott okozni a Potomac hadseregnek. Fredericksburgnél beásott állásokban verhetetlen volt. Gettyburgnél a vad támadása a beásott állásokon vérzett el. Meade úgy érezte, hogy ha ő a Gettysburg alatt 23 000 főt és két legjobb hadtestparancsnokát elveszítő, meggyengült Potomac hadsereget nekiereszti egy esetleges mészárszéknek, akkor az eddigi eredményeket is kockára teszi. A hadjárat nagy iróniája, hogy mikor vége lett, mindenki elégedetlen volt az eredménnyel. Lee és Meade egyaránt benyújtotta lemondását.

3) A New Yorki sorozás elleni felkelés leverése hogyan érintette a katonák morálját? A leverő hadosztályokét feldobta, mert semmi szimpátiát nem éreztek olyanok felkelése iránt, akik helyett ők harcolnak.

D. Scott Hartwig: “To Antietam Creek: The Maryland Campaign of 1862"Szerkesztés

D. Scott Hartwig: “To Antietam Creek: The Maryland Campaign of 1862" by Mr. D. Scott Hartwig (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. november 23.) Get out of the scrape - McClellan kedvelt kifejezése volt, de Lincolnt mélységesen zavarta, és azt gondolta, hogy McClellan egyenesen azt akarta, hogy Pope kudarcot valljon. 1862. aug 31-én Halleck segítségért könyörgött McClellannek, mert teljesen kiborult és kifáradt. McClellan hajnali órákban akart találkozni vele, hogy az elnököt elkerülje. Szeptember 2-án a már Washingtonba ért csapatok olyan hangulatban vannak, hogy ha nem McClellant nevezik ki parancsnoknak, akkor fellázadnak. Stanton és Chase petíciót kezdett írni, hogy hacsak McClellant véglegesen le nem váltják, akkor a kabinet feloszlatja magát. Lincoln előbb lép, mintsem azt mások is aláírhatnák: McClellant nevezik ki a városi erődítményekben levő csapatok parancsnokának. Szeptember 4-én az ANV elkezd átkelni a Potomacen és Maryland elözönlésére indul - muszáj a hadsereget kiküldeni ellene, nem lehet tovább az erődökbe bújni. Pope-ot nem lehet többé Lee ellen küldeni, mert a katonák nem viselnék el és amúgy is sikertelen. Felkérik Burnside-ot, de azzal utasítja el, hogy a legjobb választás McClellan. Szeptember 5-én Lincoln kénytelen a Potomac hadsereg vezetését visszaadni McClellannek.

Az V. hadtestben Sykes reguláris hadosztálya 3352 fő hadrafogható katonával rendelkezett. Sok alakulat feltöltetlen. 1862 nyarán újabb 300.000 újoncot hívtak fegyverbe, mert előzőleg a toborzóirodákat bezárták, mondván, hogy több katonát nem tudnak felfegyverezni, sem ellátni. 18 ezer újonc és 14 teljesen új ezred is van a sorokban, a többségük nem veterán alakulathoz került tehát. Az újonc ezredek nulla kiképzést kaptak, esetenként az ezredeseik a parancsszavakat sem tudták, valahányszor valamit változtattak formáción, káosz tört ki és az alakulat a sor végére sodródott vissza Alfeus Williams szerint. Ez alkotja a gyalogság 18-20%-át. Az óriáshadsereg mindössze mítosz.

Burnside és McClellan per Burn és Mac emlegették egymást, de a hadjárat végén még a beszélőviszony is megszűnt közöttük. Burnside szárnyában Reno és Hooker újak, utóbbit McClellan nagyon akarta, mert értékelte a harcosságát. Akkor is ha nyíltan kritizálta. A középső szárnyat Sumner vezette. Alá Joseph Mansfield és a saját II. hadteste tartozott. A XII. hadtestet Alfeus Williams vezette, mert Bankset hálisten adminisztratív vonalra helyezték. De Williams önkéntes volt és McClellan csak regulárisokat akart hadtestparancsnoknak, így a hadügyhöz fordult, akik Mansfieldet adták neki. Mansfield soha egyetlen ütközetben sem vett még részt és 62 éves volt. Sumnerről azt írta feleségének május 22-én a Williamsburgi ütközet után, hogy még nagyobb bolond, mint gondolta és kis híján a vesztüket okozta. Fraklin és Porter az ő hűséges emberei voltak, de mindkettőjük hadbíróság elé kerüléssel nézett szembe, Pope-pal való viszonyuk miatt. Porter leveleket irogatott Burnside-nak, melyben Pope vezetésének hibáit kritizálta, Burnside meg volt olyan marha, hogy továbbította a hadügynek őket, remélve, hogy ez majd illusztrálja, hogy senki nem bízik Pope-ban. McClellan kérte a hadügytől, hogy a vádeljárás álljon meg a hadjárat idejére, hogy tisztjei vezethessék csapataikat. De érthetően ez kihatott a kockázatvállaló kedvükre. A levelek Pope számára bizonyítékul szolgáltak a hadbírósági perben; ugyanő indított eljárást parancsszegésért Franklinnel szemben. McClellan vele kapcsolatban már augusztus 22-én azt írta feleségének, hogy alacsony hatékonysággal működik és egyáltalán nem energikus, nagyot csalódott benne.

Levelek haza azt mutatták, hogy 1) Ismét olyan vezető van a hadsereg élén, aki tudja, hogy mit csinál - ez Pope-nál nem volt elmondható, mert összevissza menetelések, semmi élelem, betegségek, értelmetlen parancsok. 2) A hadsereg küzdeni fog, de a vereségre lélekben való felkészüléssel; a várakozás az, hogy a Konföderációt elismerik a nagyhatalmak és ráadásul azt meg is érdemelte. Alpheus Williams bizalma visszatért McC. kinevezése után, de törékeny a hadsereg: még egy vereség és ki tudja mi történik.

A tüzérség élére McClellan Henry J. Hunt dandártábornokot nevezte ki. Hunt először nem is akarta vállalni, gondolván, hogy csak adminisztratív feladat lenne és ő döntési hatáskört akart magának. McClellan megadta neki. Hunt útközben készít lajstromot, hogy tulajdonképpen ki és milyen állapotban van a parancsnoksága alatt, milyen és mennyi löveggel, mennyi lövedékkel. Hiába volt a Potomac hadseregnek 64 ütegben 323 ágyúja, ha az I. hadosztályban a dandárparancsnokok döntöttek, hova helyezzék tüzérségüket, ami a koncentráció szempontjából teljesen kontraproduktív, míg a XII. hadtestben meg külön dandárba szervezték a tüzérséget. Ha nincs megszervezve, akkor javarészt bevethetetlenül fog várakozni valami obskúrus helyen. Antietamnél az Potomac hadseregnek nagy nehézségei voltak a tüzérségi koncentrációval. Példa a Sunken Lane-nél mindössze egy üteg támogatta az uniósok harcát. Ezzel szemben a délieknek ugyan az ágyúparkjuk másodrangú volt, sőt a lőszerük is másodrangú minőség volt, de a szervezettségük kitűnő volt, sokkal jobb mint az uniós, ezért rutinosan koncentrálták a tüzérségüket a csata folyamán és remek tüzet produkáltak.

A hadsereget napi félmillió kilogramm élelmiszert és takarmányt fogyasztott el. Amikor a hadsereg elhagyja Washingtont, akkor a szállításához szekerek kellenek. Pope alatt akkora káosz volt, hogy Rufus Ingalls alezredes, hadtápfőnök szerint se azt nem tudta, hány szállítóeszköze van, se azt, hogy a Virginiai hadseregnek mely szállásmesterei voltak szolgálatban. Ingalls olyan tehetséges volt, hogy Appomattoxig megtartotta a pozícióját. Mindenféle hiányokról panaszkodtak a katonák, de Ingalls legalább lőszerrel ellátta őket és annyi élelemmel, hogy ne kelljen rabolniuk a Maryland hadjárat során.

Ezra Carman lejegyezte, hogy Samuel Croadsale, a 128. Pennsylvaniai gyalogezred ezredese azt kérdezte tőle, hogyan kell csatasorba rendezni a katonákat, mert még nem tudta megvenni a kézikönyvet.

Why did Lee offer battle at Sharpsburg?

  • Lee nem hitte, hogy Marylandben önkéntesek ezrei jönnének zászlaja alá, vagy belép a Konföderációba; tudta, hogy unionista a szentiment
  • Lee nem bízott az angol és francia elismerésben, hanem az északi közvélemény megtörésére játszott
  • Fontos volt számára, hogy a 2. Bull Run-i csatában zsákmányolt felszerelést nyugodtan elszállíthassák onnan, további zsákmányt akart Marylandből
  • Magánál akarta tartani a kezdeményezést és fenn akarta tartani a nyomást az északi haderőn
  • A novemberi midterm választásokat akarta befolyásolni
  • Logisztikailag azonban teljesen el van szakadva a lehetőségektől, csak helyi beszerzéssel tudja ellátni a haseregét, de mivel nem akarja kirabolni Marylandet, ezért konföderációs dollárral fizet az árukért

Lee valamivel 70000 fölötti létszámmal vágott neki a hadjáratnak. Szeptember 3-5 között 3-5000 embert hátrahagynak Winchesterben, akiknek nem volt lábbelijük, vagy betegek voltak, marad 69000. Szept 5-16-ig további 6000 fő veszteség keletkezik a South Mountaini ütközetben, Crampton hasadékánál, Harper's Ferry-nél, a járőrözésben és a Frederickben hátrahagyott betegek miatt. A szeptember 17-i ütközetben tehát 63000 fővel kellett volna megvívni - ha nem lett volna a 25-27000 főre menő dezertálás, csellengés és betegség. Ami elvitte ereje 40%-át.

A Blue Ridge hegyek keleti oldalán hatol északra, hogy Washingtonra és a Potomac hadseregre fenyegetést jelentsen. Martinsburg és Harper's Ferry helyőrségét papírforma szerint vissza kellett volna vonni, mikor Lee elfoglalta Fredericket. Erre számított Lee. De ez nem történt meg. Lee háromfelől vonult fel Harper's Ferry ellen, hogy megakadályozza a menekülését. Eközben ő maga és Longstreet Hagerstownba ment, amelyet a pennsylvaniai inváziója kiindulópontjának szánt. McClellan 14-én győz South Mountainnél és a Crampton's Gapnél, benyomul a Pleasant-völgybe, ezzel Lee hadserege két egymástól elszigetelődött részre bomlott. Lee és Longstreet erőltetett menetben indult vissza dél felé. Longstreet embereinek felét elvesztette eközben, mert nem bírták a tempót és a Fox- és Turner-hágóknál egyesülve D. H. Hillel megállították az északiakat, de mivel minden lényeges emelkedőt elvesztettek, vissza kellett vonulniuk. Szeptember 14-én este 8-kor azt üzente McLawsnak, hogy a hadjáratnak vége van, a hadsereg Sharpsburg és Shepherdstown érintésével visszavonul, Jacksonnak abba kell hagyni Harper's Ferry ostromát és Shepherdstownnál kell biztosítani a visszavonulás útját, McLawsnak pedig azt üzeni, hogy "valahogy" keljen át a Potomac-en vissza Virginiába. De aztán meggondolta magát, mert ha Keedysville-nél Longstreetet és Hillt megállítva a Potomac hadsereget magára húzza, akkor lehetőséget ad McLawsnak, hogy kimeneküljön az egérfogóból. Aztán újra meggondolja magát és inkább Sharpsburgnél áll meg. Nem akar csatát vállalni.

Szeptember 15-én elesett Harper's Ferry, Lee újra lehetőséget szimatolt. Ha Jackson is tud csatlakozni hozzá, akkor mégis csatát fog vállalni. A kérdés csak az, mennyire lesz agresszív McClellan. McClellan 15-én nem kel át az Antietam túloldalára. Lee számára ezt azt jelentette, hogy McClellan megint óvatosan és kiszámítottan fog cselekedni, mint azelőtt, tehát lesz idő a koncentrációra. 15-én estére tehát vállalni akarja a csatát, pedig ekkorra a tartalék tüzérsége és a társzekerek már a túloldalon vannak. Porter Alexander szerint ezzel annyit ért el, hogy nagy kockázatot vállalt, semmi nyereség reményében. El tudta érni, hogy megöl néhány ezer uniós katonát, kb. 2/3-ad annyi saját veszteséggel, de még győzelem esetén sem tudta volna ellátni a hadseregét Marylandben, lőszere meg semmi nem maradt volna.

Overreach.

1) Potomac hadsereg és a lovasság. McClellan igen kevés hasznot csinált belőle, holott saját magának volt lovassági tapasztalata. Ő nevezte ki Pleasontont és hozta létre a lovassági hadosztályt, de a lovasság nem működött hadosztály szervezettségben, hanem dandárokban és igen gyakran ezredekben harcolt. Boonsboronál a Farnsworth dandárnak így is sikerült megfutamítani Fitzhugh Lee lovasságát, mert azok nem számítottak semmi akcióra. Pleasonton baromi rossz hírszerző volt, minden felett átsiklott a törzsének figyelme.

Mark Grimsley: Virginia Campaign, May -June 1864Szerkesztés

{{cite web| url=Virginia Campaign, May -June 1864| author=Mark Grimsley, Ph.D| title=Virginia Campaign, May -June 1864| publisher=USArmyWarCollege| accessdate=2016-11-27| language=angol}}

{{cite web| title=And Keep Moving On: The Virginia Campaign, May-June 1864| last=Grimsley| first=Mark| location=Lincoln| publisher=University of Nebraska Press| year=2002| ISBN 0-8032-2162-2| language=angol}}

Aranydollár ára kezdetben paritáson volt a zöldhasú dollárral, de aztán kezdett drágulni vele szemben. 1864 nyarán a dollár begyengült, mikor az Overland hadjárat befuccsolásával világossá lesz, hogy a háború nem ér véget, hanem a lövészárok-háborúban leragadva folytatódik tovább. 1864 júliusának közepén hirtelen nagy begyengülés: Jubal A. Early hadjárata eléri Washingtont. Mikor Early visszavonult, az ár is korrigált.

Allen C. Guelzo: Sacred Trust Talks 2016 - Did Robert E. Lee Commit Treason?Szerkesztés

{{cite web|title=SSacred Trust Talks 2016 - Did Robert E. Lee Commit Treason? |url=https://www.youtube.com/watch?v=ISWXy_u3Sa8| author=Allen Carl Guelzo, PhD| publisher=Gettysburg Foundation| accessdate=2016-10-08| language=angol}}

Grant szót emel ellene, törvényességi akadályok, Virginia-Norfolk, Chase együtt nem működése, states rights megfontolások, mi a kötelessége Virginia állampolgárának. Lee lemondásának tudomásulvétele április 22 volt, nem a benyújtásának időpontja. S ekkorra már a virginiai milícia parancsnoka volt. Cameron: Lee-nek felajánlották a USA hadseregének parancsnokságát W. Scott által és Lee elfogadta azt. Lee: fogadta a rosseb. 1868. december 24-én Andrew Johnson az impeachment túlélése után mindenkinek egyetemes kegyelmet adott, akármilyen részt vett akármiben.

Allen Guelzo - "'We Had Only to Close Our Fingers': George Meade at Williamsport, July 14, 1863"Szerkesztés

{{cite web|title=Sacred Trust Talks 2013 - Allen Guelzo - "'We Had Only to Close Our Fingers': George Meade at Williamsport, July 14, 1863" |url=https://www.youtube.com/watch?v=9zJ1Zh1E7IY| author=Allen Carl Guelzo, PhD| publisher=Gettyburg Foundation| accessdate=2016-10-08| language=angol}}

George G. Meade kritikája. Meade a whig párt összeomlása után Demokrata lett. Meade philadephiainak vallotta magát és az ottani kereskedelmi elitbe házasodott be. Philadelphiából ismerte George B. McClellant is, aki szintén demokrata párti volt. Philadelphia felső rétege déli és demokrata vonzalmakat ápolt. Gibbon McClellanite volt, rabszolgatartáspárti. Nem támadás Williamsportnál és George G. Meade nem hitt Lincolnnak, hogy nem használják fel ellene, ha bebukja a csatát. A háború kitörésekor a Nagy Tavaknál vezetett egy földmérő csoporot. A michigani radikális, Zachariah Chandler hűségesküjének megújítását követelte tőle és tisztjeitől, amit megtagadott. Meade kifejezte óhaját, miszerint „mindkét oldal ultráit helyükre teszik és a konzervatív és mérsékelt emberek tömegei kompromisszumot köthetnek és leküzdhetik a nehézségeket.” Mikor Washingtonba ment beosztást kérni, elutasították. Csak McClellan fungálása idején kapta meg a második dandárt George A. McCall Pennsylvania Reserve hadosztályában.

Meade csak 2-án éjjel érkezik meg. Július 3-án nem volt képes előrelátni a nagy konföderációs szárnytámadást, és Sickles figyelmeztetését annak közeledéséről ignorálta. John Cleveland Robinson szerint a Pickett's Charge-ot sem látta helyesen előre július 4-ére, mert azt hitte, hogy a konföderációsok Cemetery Hill-t északról fogják megtámadni, a városon keresztül.

A 19. században a haditanácsokról az a szólás járta, hogy az összehívásuk annak a jele, hogy az idegek felmondták a szolgálatot. Horatio Nelson azt mondta: „Ha valaki arról tanácskozik, hogy harcot kezdjen-e, mikor a döntés a kezében van, biztos, hogy nem akar harcolni.” Hancock a harc elülte előtt azt kérte Meade-től: „Az elért győzelem egyetlen haszna, ha döntővé fejlesztik.” Amely könnyen lehetségessé válik, ha az V. és VI. hadtestet támadásba vetik. De Meade-nek már csak a VI. hadtest volt tartalékban és az V. hadtestből csak a Pennsylvania Reserve hadosztály használható állapotban. Meade elrendelte, hogy a P. R. tisztítsa meg a Little Round Top előtti erdőt, de Warren elismerte, hogy a vonalak előtti műveletet nagyon lagymatagon hajtották végre.

A július 4-i haditanácson, mikor már világos volt, hogy a déliek elhagyják a csatateret, Warren szerint, hogy „A rangidős tábornokok között az a hangulat volt érezhető, hogy az imént éppen eléggé megmentettük a hazát, és már eleget tettünk; ha túl sokra vállalkoznánk, akkor mindent kockára tennénk.” Abban egyeztek meg, hogy Sedgwick és a VI. hadtest kimegy és felderíti, hova tartanak a déliek, de Sedgwick nagyon lassan ment utánuk, a következő két napban mindössze 10 kilométert haladva, míg Fairfieldnél találkozott a konföderációs utóvéddel. Sedgwick nem mutatta jelét, hogy le akarná rohanni az utóvédet és Meade-nek azt jelentette, hogy az ellenség utóvédje nagyon erős és a szorost keményen fogja védelmezni. Ez elegendő volt, hogy elbátortalanítsa Meade-et és a South Mountain keleti oldalán haladjon dél felé, a hegyeket maga és Lee közt tudva „védje Washingtont és Baltimore-t”, ahelyett, hogy Lee-vel harcot kezdeményezzen. Megelégedett azzal, hogy lovassággal zaklassa és késleltesse Lee csapatainak mozgását Fairfieldnél, Modaray Pass-nél, Green Castle-nál, Boonsboroughnál és Hagerstownnál. Lee szekerei július 6-án értek Willamsportba, a gyalogsága 7-én és a Potomac-et soha nem látott áradásban találták. Egy konföderációs tiszt azt írta, hogy sem élelem, sem lőszer nem volt a katonáknak és a foglyoknak, sem abrak az kiéhezett állatoknak, akik alig tudták vonszolni magukat a sárban. Lee hosszú védelmi vonalat rögtönzött a Williampsortot takaró dombháton, mérnökeivel ledöntetett minden faépítményt a környéken, és szétszereltette a folyómenti fűrészüzemeket, hogy pontonhidat csinálhasson. A Potomac hadsereg csak július 8-án érte el Fredericket és fordult nyugatra a South Mountain szorosain át és július 11-ig tartott, míg a szorosokat teljesen megtisztították. Eközben Meade nem attól félt, hogy mi történik, ha nem ér idejében a déli vonalakhoz, hanem attól, hogy mi történik ha mégis. Meade idézet 14:30-tól. Eközben Lee 250 méternyi pontonhidat eszkábáltatott össze. Az eső elállt, a víz apadni kezdett, július 12-re fél métert csökkent a vízszint. 13-án délután Lee elrendelte, hogy a sötétség leple alatt csapatai keljenek át a Potomac-en.

Meade július 10-én megígérte Hallecknek, hogy azon az estén már hat kilométerre fogja megközelíteni Lee védelmi vonalát. Július 12-re azonban még éppen csak átkelt az Antietam-patakon. Aznap este megígérte, hogy másnap támadni fog, este 8-9 körül újabb haditanácsot tartott. Azt a kérdést tette föl, hogy az ellenséges állások további megismerése nélkül támadásba lendüljenek-e. Egy kivételével a hadtestparancsnokok kifogásokat kezdtek keresni. Július 13-án Meade azt jelentette Hallecknek, hogy támadási indítványát a haditanács 5-1 arányban leszavazta. Meade kilenc hónappal később, az Egyesített Háborús Bizottság előtti vallomásában nem emlékezett, hogy az egyénileg ki mit szavazott, de úgy érezte, hogy csak Howard és Wadsworth támogatta a támadást. Howard háromra emlékezett Pleasontont is odasorolva. Wadsworth egyetértett. A kérdésföltevés jellege meggyőzte Slocumot, hogy a döntés már megszületett Meade fejében. Halleck távirata: you are strong enough to attack and defeat the enemy before he can affect a crossing... Act upon your own judgement and make your generals to execute your orders. Call no consult of the war... Do not let the enemy escape. De mire Meade megkapta Halleck táviratát, Lee már átkelt, "elmenekült" és már csak lovassági összecsapás zavarta meg ebben.

Allen C. Guelzo: The Uncertain President - The Mister Lincoln Lecture Series Part 3Szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=p7muh-OQjdo| title=The Uncertain President - The Mister Lincoln Lecture Series Part 3 - Gettysburg College| author=Allan Guelzo| publisher=Gettysburg College| accessdate=2016-11-06| language=angol}}

1862. április 1-jén Stanton bezáratta a toborzóirodákat, mivel meg volt győződve a háború közelgő végéről. Lincoln Delaware rabszolgáinak megváltással való felszabadulására készített egy javaslatot. A Kongresszus két Confiscation Actet is megszavazott.

Allen Guelzo: October 10, 2013: Smith Civil War LectureSzerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=Rg5pnus0loE| author=Allen Guelzo| title=October 10, 2013: Smith Civil War Lecture: Allen Guelzo| publisher=| accessdate=2016-12-05| language=angol}}

Meade tippeket adott az 1864-es Hampton Roads-i konferenciára érkező déli küldötteknek, hogy a rabszolgaságnak befellegzett, de valami annál kevesebbel meg lehetne oldani a dolgokat. Kitekintés a mi lett volna ha-ra, ha a háború nem tör ki. CSA 1861 nem elmaradott és termelni képtelen nemzet, hanem a világ 4. legnagyobb GDP-jével rendelkező nemzete volt, UK, Belgium, USA után. Plusz a birkotában van a XIX. századi olaj, a gyapot.

2 turn a blockade runner hajónak fedezi az építési költségét.

Ulysses S. Grant: America’s Second Three-Star GeneralSzerkesztés

http://www.historynet.com/ulysses-s-grant-americas-second-three-star-general.htm

This article written by Ethan Rafuse and originally appeared in the April 2004 issue of Civil War Times magazine. During the Second Bull Run Campaign late in the summer of 1862, however, Halleck lost whatever chance he had to be a truly powerful general in chief when he let McClellan bully him. By the end of the year, Halleck’s role was reduced to simply a military adviser of the Secretary of War and the President. Lincoln found the situation completely satisfactory. By 1863 he had shed the insecurity over his grasp of military affairs that had led him to defer so much to McClellan. Lincoln was determined to be commander in chief in fact as well as in title. What he wanted from his general in chief was advice and translation of presidential wishes into military orders. This was exactly what Halleck gave him.

Although the Union war effort made considerable progress in 1863, few gave Halleck much credit. Moreover, Halleck accepted that part of his job was to be a lightning rod for the president; when things went wrong, he frequently got blamed. The Army of the Potomac commanders despised him. Relations between Major General Joseph Hooker and Halleck were so bad that Lincoln often dealt directly with Hooker. Major General George Meade became so exasperated with Halleck that he demanded in vain to be removed from command. Even in the West, where Halleck retained great authority with Grant and Sherman, his role was not appreciated. By 1864 all these troubles boiled down to an overwhelming sense throughout the North that the army needed a new general in chief.

Meanwhile, the idea of resurrecting the rank of lieutenant general was introduced to Congress on December 7, 1863, by Representative Elihu B. Washburne, who represented Grant’s home district in Illinois. Although Washburne was a Republican and a stalwart Lincoln supporter, Lincoln did not welcome the initiative. Lincoln was fully satisfied with Halleck and recognized that a new man, especially one holding a rank held only by the Father of His Country, was unlikely to conceive of his role the way Halleck did. More important, Lincoln was reluctant to see further honors bestowed on a man whom some in the North were touting as a presidential candidate for 1864. Congressmen, too, had fears about resurrecting the rank. Worried that Lincoln might give the third star to Halleck, the House passed an amendment to Washburne’s bill specifically designating Grant for the post (though the Senate prevented its attachment to the bill’s final version).

As Congress debated the bill, Lincoln kept silent. Grant, however, shrewdly took opportunities to make comments such as, Nobody could induce me to think of being a presidential candidate…, particularly so long as there is a possibility of having Mr. Lincoln reelected. By the end of February 1864, Lincoln had the assurances he wanted and decided to support the bill fully. After it passed with comfortable majorities in both the House and the Senate, Lincoln signed it into law on February 29 and submitted Grant’s name to Congress as his choice to fill the post.

The law reviving the lieutenant generalcy did not answer the enduring questions of exactly what authority the general in chief had over the army and what his relationship was with the civilian officials responsible for running the war. So, as was the case with all his predecessors, Grant’s power as general in chief would largely depend on the personal relationships he could forge with his subordinates and superiors.

Within the army, Grant’s personality, rank, and record of success immediately enabled him to exercise much greater power than Halleck had. He possessed the full trust of his two principal field commanders — Sherman and Meade — who not only respected his rank and office, but also had full confidence in his character and military judgment. There would be none of the grudging acceptance of orders or attempts to circumvent the general in chief’s authority that had plagued Halleck. Grant understood, on the other hand, that he would not have the unquestioned authority McClellan had briefly enjoyed. His plans would win approval only when they matched Lincoln’s own thinking, a fact that had been impressed upon Grant before his promotion. In January 1864, he had suggested putting 60,000 men from the Army of the Potomac on boats and sending them to North Carolina to conduct a massive raid on Confederate communications. But Halleck had rejected the proposal and impressed upon Grant that no plan that involved taking significant forces away from the line between Washington and Richmond had any chance of winning approval.

Lawrence L. Hewitt on: Civil War Myths"Szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=2OQHi8Pd8uM&t=2397s&list=PLC0CE0308C87EB440&index=85| title=Chicago Civil War Round Table Meeting Nov 2013 - Lawrence L. Hewitt on: Civil War Myths"| author=Lawrence L. Hewitt| publisher=Marc Kunis| accessdate=2017-01-21| language=angol}}

Lloyd Tilghman Champion Hill-en halt meg Vicksburgben. F. W. Merrin főhadnagy nem volt ott Tilghman halálakor, mert négy órával korábban hátravezényelték, még is ő lett a zsinórmérték ebben a kérdésben. Ed Bearss is rá hivatkozott.

1934-ben írta meg John Thompson Stuart életrajzában, hogy Lee azzal fogadta Jeb Stuartot, hogy Well, General Stuart, you are here at last. Douglas Southhall Freeman is így idézte a Lee's Lieutenants-ben. 1957-ben Burke Davis előjött azzal, hogy Lee magasba emelte a kezét, mintha meg akarta volt ütni Stuartot. Se Stuart, se Lee nem hagyott feljegyzést, vagy beszámolót senkinek arról, hogy mi történt. Lee egyetlen törzstisztje sem említette ezt.

Samuel J. Martin 2011-ben megjelent Braxton Bragg, CSA c. életrajzáig senki nem vette a fáradságot, hogy utánanézzen, vajon Grant Bragg sztorija stimmel-e. Azóta tudjuk, hogy ez így nem történhetett meg, mert Bragg egyetlen állomáshelyén sem álltak fenn a megjelölt viszonyok.

Bragg és Polk egymás ellen acsargása tulajdonképpen talán nem is az ő konfliktusuk volt, hanem Hardee lázadása Bragg ellen, ami valamikor 1862 júliusa és novembere között törhetett ki. Polk sokkal népszerűbb volt Hardee-nál, de Hardee volt a szakmai hozzáértés és őt övezte a szakmai elismertség. Polk talán csak az ő szócsöveként szolgált.

Forrest és Bragg egyáltalán nem voltak olyan rossz viszonyban. Bragg engedélyezte Forrest áthelyezését. Aztán mikor Earl Van Dornt megölték, Bragg vezérőrnaggyá akarta előléptetni Forrestet, aki nem fogadta el. Bragg ennek ellenére nekiadta Earl Van Dorn lovashadtestét. 1863 szeptember végén az eltávozáson levő Forrest megtudta, hogy Bragg néhány egységét Wheeler alá rendelte, és tiltakozott ellene. Bragg azt mondta, hogy mikor visszajön, visszakapja az embereit is. A híres összecsapás köztük szeptember vége és október közepe között zajlott le valamikor a legenda szerint. Forrest a Missionary Ridge-en berongyol Bragg táborába és nevezetes szózatát tartja. Sem Bragg, sem Forrest soha nem említette mit mondtak egymásnak. A sztorit 1899-ben jelentette meg James B. Cowan, aki állítása szerint követte Forrestet a sátorba és 1899-ben az egyetlen életben levő ember volt közülük... 1863. december 8-án, kb. nyolc héttel ezután Forrest már West-Tennessee-ben szolgál. Forrest hosszú levelet ír abszolút udvarias hangnemben, obedient servantként aláírva. Négy nap múlva kinevezték vezérőrnaggyá, főleg azért, mert Bragg nyomta az ügyet. Hewitt szerint soha nem volt semmilyen ellenségesség a két ember között. Forrest szemtanúk láttára lelőtte egyik saját tisztjét, Bragg felakasztatta egy katonáját egy csirke megölése miatt.

Deserters who didn't. A polgáháború ezrei, akik dezertőrként voltak nyilvántartva, valójában a tábori kórházakban haltak meg. Az 1860-as és 70-es évek népszámlálását összehasonlítva jó csomóan hiányoztak. a hivatalos 650 ezer halott, Hackers szerint 752-851.000 is lehetett.

No salute at Appomattox. Az északi csapatok azért álltak vigyázzban a déliek elvonulásakor, mert vigyázz közben nem lehetett pofázni, így nem inzultálhatták a délieket. Szegény John B. Gordon félreértette és tiszteletadásként értelmezte a gesztust. 1903-ban megjelentetett J. B. Gordon memoár leírja ezt a tisztelgést. Hewitt szerint Gordon tudta, hogy nem volt tisztelgés semelyik oldalról, de a gyerekek és unokák generációjára ezt akarta hagyni.

Lawrence Lee Hewitt: Confederate General Richard Heron AndersonSzerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=7PsyLAf0vg4| title=CWRT Feb 2018 Lawrence Lee Hewitt: “Confederate General Richard Heron Anderson”| author=Lawrence L. Hewitt| publisher=Marc Kunis| accessdate=2018-02-26| language=angol}}

Ed Bearss szerint R. H. Anderson Lee negyedik számú hadtestparancsnoka volt. Egyetlen szobra sincs sehol, nem hagyott memoárt, alig emlékeznek rá. 1821-ben született Dél-Karolinában, apja sebész volt, aki vagyonos emberré vált. Négy éves korában nővére, Heron meghalt, Richard tőle kapta a középső nevét. Anyja 10 éves korában, egyik húga 11 éves korában halt meg. Gyermekkori játszótásra Mary B. M. Chesnut volt, akit naplójáról ismerünk. Richard hallgatag gyerek volt szerinte és elkötelezett hívő. 16 éves korában beíratkozott a West Pointra, 1842-ben végzett. 140-en jelentkeztek abban az évben, de csak 87-et vettek fel. 32-en sosem fejezték be a tanulmányaikat. Osztálymásodik John Newton volt, 5. Rosecrans, 8. G. W. Smith, 9. Mansfield Lovell, 12. A. P. Stewart, 16. Martin L. Smith, 17. Pope, 24. Doubleday, 28. D. H. Hill, 39. Sykes, 40. R. H. Anderson, 49. Lafayette McLaws, followed by Earl Van Dorn, 55. James Longstreet. Anderson és D. H. Hill életre szóló barátságot kötöttek. Anderson kiváló lovas volt. 10:05 karrierállomásai. Anderson úgy utálta a papírmunkát, hogy inkább nem vett fel költségtérítést az útjaira, semmint, hogy nyomtatványokat töltögessen. A Bleeding Kansas harcaiban egyszer az abolicionisták ellen harcolt a hadsereg; R. H. Anderson megsebesült ebben a harcban. A. S. Johnston a Utah-expedícióba úgy válogatta ki R. H. Andersont. Megmászta a Popocatapetl vulkánt, amit akkoriban a legmagasabb észak-amerikai csúcsnak véltek. 19-en visszfordultak 16000 láb magasból. Hatan, köztük Anderson megmászták. R. H. Anderson sosem adott fel semmit. 1850-re a Biblia olvasgatása arról győzte meg, hogy a rabszolgaság rossz, de sosem emelt szót ellene. Apja kikötötte végrendeletében, hogy aki megtagadja rabszolgák öröklését tőle, az nem kap semmit. Feleségül egy pennsylvaniai születésű nőt vett el, az állami legfelsőbb bíróság bírójának lányát. Anderson states rights hívő volt, de sosem hangoztatta. 1859-ban Dél-Karolina kitüntette egy díszkarddal a Mexikói háborúban tanusított hősiességéért, egy évtizeddel post factum... mert nem bíztak benne. Felesége terhessége miatt 1861 feburárjáig halasztotta leszerelését az Egyesült Államok hadseregéből, de nnek ellenére Fort Sumter ostrománál ő Beauregard helyettese. Amikor Beauregard Virginiába ment, Anderson lett Charleston parancsnoka.

Stonewall Jacksonhoz képes másfajta keresztény volt. Anderson nem terjesztette agresszíven az igét, nem követelt magának dicsőséget, nem kritizált másokat. Láthatatlan volt, kivéve az ellenség számára, sosem hazudott és nagy harcos volt. A legmagasabb rangú Dél-Karolinai volt, aki a Konföderációval tartott. Július 19-én Davis kinevezi dandártábornoknak és Pensacolába küldi, ahol egy portyán súlyosan megsebesült a Santa Rosa szigeten. Braxton Bragg jelentése elismerően jelentett róla és a helyettesévé léptették elő. 1862. január 2-án Bragg távollétében éppen házibulit tartott, és mattrészeg volt, mikor Fort Pickens erődje tüzet nyitott. Anderson a sáncokra ment és mindenki látta, hogy tajtrészeg. A konföderációs tüzérség nem tudott kárt tenni az erődben, így néhány raktár leégett. Bragg letartóztatta Andersont a részegségért. Anderson bevallotta, hogy bűnös volt, ígéretet tett rá, hogy soha többet nem nyúl alkoholhoz és nem is nyúlt a háború végééig hozzá. Bragg eleresztette a fogdából és szabadlábon várhatta a hadbíróság ítéletét. Ezalatt meglátogatta Davist Richmondban, hogy lobbizzon az ítélete érdekében. Davis kioktatta, hogy engedelmesség mindenekelőtt, Anderson lenyelte és egy szó ellenvetés nélkül távozott a kihallgatásról. Davis úgy megrökönyödött ezen, hogy Anderson elleni vádak rejtélyesen eltűntek az éterben, Bragg vádjaival együtt. Davis ezek után nem hagyhatta Pensacolában őt, ezért Johnston hadseregéhez rendelte Manassasnél, ahol James Longstreet hadosztályában lett dandárparancsnok.

A Virginia-félszigeti hadjáratban Williamsburgnél Longstreet a hátvéd a Williamsburg alól való visszavonlásban. Longstreet két dandárral Andersont visszaküldte az erődítések tartására. Anderson dél-karolinai katonái elfoglalták helyüket és várták a szövetségieket. 6-án megjöttek és lőni kezdték Fort Magrudert. Andeson ágyúi el sem érték az északi lövegeket, így Anderson két dandárral a hat ellen támadást határozott el. Jeb Stuart segített Andersonnak a vonal másik felének tartásában és miután a csatazajt hallva Longstreet további dandárokat küldött a harcba Stuart a beérkező katonákat Anderson támogatására irányította. Délre sikerült elhallgattatni az ellenséges tüzérséget. Eddigre már öt dandár harcolt a 15 jenki ellen, melyből 8 a második vonalban várakozott. Stuart azonban túl sok egységet adott át Andersonnak és ennek következtében délutánra elvesztette a 11-es erődöt és elkezdték felgöngyölíteni a balszárnyat. D. H. Hill dandárja mentette meg őket tőle. Johnston és Longstreet nagy győzelemnek minősítette Williamsburgöt. Longstreet elismerőleg jelentett Anderson sikeréről a szekerek megmentéséről, az ágyúk ellhallgattatásáról. Douglas S. Freeman, Steven Woodworth írt róla, de Hewitt nem ad hitelt a kritikáiknak.

1861. július 4-én meghalt legkisebb lánya. Kedvenc öccse Williamsburgnél esett el, mialatt a törzsében szolgált. Mikor Longstreet hat dandártábornokából a rangsorrendben ötödiket kinevezik vezérőrnaggyá, Cadmus Wilcox dühöng. Anderson jelét sem adja, hogy neheztelne (ő volt a rangidős). Seven Pinesnél újabb babérok, de jelentést nem készített, mert utálta a papírozást. ennek ellenére Longstreet, D. H. Hill, és Johnston is elismerőleg nyilatkozott róla. Freeman szerint Anderson Longstreet legbrilliánsabb, de legnagyobb hibákat is vétő dandártábornoka volt. Mikor megírta a Lee's Lieutenants-ot,

Scott Bowden: "Last Chance for Victory"Szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=SVuxPkdWEeg&list=PLiJIwL0OfXx-ywFvZUFfUVmik_Tt1-OAz| title=Chicago Civil War Roundtable April 2014 - Scott Bowden on: "Last Chance for Victory"| author=Scott Bowden| publisher=Marc Kunis| accessdate=2016-12-26| language=angol}}

Lee azért nem kap csapatparancsnokságot a háború elején, mert Jefferson Davis halálos ellensége volt Winfield Scottnak. Scott kapta Taylor mexikói csapatait, Davis az exveje volt és ezt sosem bocsátotta meg neki és Scott Lee-t patronálta; úgyhogy Davis nem nevezi ki, ameddig csak ki nem próbálta G. W. Smith-t is, s vele lényegében mindenkit, akije csak volt.
Johnston ANV-jának nem volt fegyelme. Akárki akármikor elhagyhatta a hadsereget és elmehetett Richmondba.
Antietam: Texas brigade on the cornfield - Jackson ellentámadást szervezett Hood hadosztályával, de ugyanakkor a balszárnyukat biztosító Jubal Early hadosztályt meg visszarendelte. Bowden szerint ez annak arra jó példa, hogy Jackson ugyan műveletileg nagyon ott volt a szeren, de taktikailag megkérdőjelezhető húzásai voltak. Longstreet ezzel szemben megbízhatóan kézben tartotta a csapatokat a csatatéren.
McClellan azért nem támad szeptember 18-án, mert kifogyott a 20 fontos parrott rifle lőszeréből és így nem volt meg a tüzérségi fölény.

Jeb Stuart gettysburgi portyájának ötlete John S. Mosbytól származott, aki valszeg Napoleon Marengói hadjáratából vette, hogy a lovasság az egymástól távolra szakadt gyalogsági oszlopok között robogjon át és előzze meg az uniósokat. Lee lelkesedett érte és Charles Marshallal megíratta az utasítást, aminek nyomán Stuartot elindult. Charles Marshall John Marshall legfelsőbb Bírósági elnök egyik unokaöccse volt. Marshall írta az összes ütközet utáni jelentést Lee helyett. Stuartnak már az elején gondjai akadtak, ellenállásba ütközött, de ahelyett, hogy visszafordult volna, addig manőverezett, amíg teljesen elvesztette az érintkezést Lee-vel és csak egy hét múlva éri utol a gyalogságot Gettysburg második napján.

Lee üzenetet küldött A. P. Hillnek, hogy koordinálja a hadsereg összevonását Cashtown, vagy Gettysburg körül. A. P. Hill Gettysburg mellett dönt. Amikor Lee találkozik július 1-jén A. P. Hillel Cashtownnál és ágyúzást hallanak, Lee tudni akarja, hogy Hill miért itt van és nem a fronton. Mivel Richard H. Anderson hadosztálya épp érkezik, Lee úgy dönt, hogy ő maga is Gettysburghöz megy velük megnézni, hogy mi a helyzet. Ewell érkezik északról éppen időben ahhoz, hogy oldalba támadjon egy csomó unióst aki a Seminary Ridge-en akar berendezkedni. Hancock elfoglaltatja Cemetary Ridge-et. Lee elküldi Walter Taylort Ewellhez azzal az üzenettel, hogy „It is only neccessary to press 'those people' in order to secure possession of the heights. You are to take them, if practicable.” Bowden szeirint az első mondatra alig irányul figyelem, holott az megmondta, hogy Lee mit vár el és Taylor szerint ez egyike volt a tipikus parancsainak. Ewell csak azt dönthette volna el, hogy hogyan kivitelezze. Taylor azzal tért vissza, hogy Ewell érti, mit akarnak tőle. De majdnem egyidőben vele megérkezett James Power Smith is, Ewell hadsegédje, érdeklődve, hogy a harmadik hadtest milyen segítséget fog nyújtani a műveletben. Lee azt válaszolta neki, hogy Pendleton ágyúi fogják támogatni, de ez minden a harmadik hadtest adni tud. Power Smith visszament és azt mondta Ewellnek, hogy „General Lee directed me to return to Ewell with the order to take Cemetery Hill if it were possible.” De Ewell valószínűleg Jubal Early erőszakosságának hatására nem csinálta meg, Rhodes is beteg volt aznap. Így a szövetségeik megszilárdították állásaikat a Cemetery Hillen és Cemetary Ridgen másnapig.

De még mindig a délieknél van a kezdeményezés. Lee erői is koncentrálódnak és megpróbálja a Chancellorsville-nél jól bevált tervet újrafelmelegíteni: a szövetségi balszárny helyett a műveletileg érzékenyebb jobbszárnyat délről észak felé felgöngyölíteni. Mikor Longstreet kiindulóállásba ér, a szövetségiek átcsoportosulnak, de Lee ott tartózkodott és látta ezt, így mindjárt módosította a tervet és echelonban való támadást rendelt el. Elméletileg ezt gyakorolták és mindenki ismerte a metódust. Meade ezalatt Sicklesszel tárgyal, hogy miért ment ki a Peach Orchardba. Hood Longstreetnek azt mondja, hogy még délebbre kéne menniük, megkerülve Big Round Topot, nemcsak a Little Round Topra. De Longstreet azt mondja, hogy Lee indulást vezényelt és nincs idő erre hosszadalmas kerülésre, most kell támadni. Ekkor már négy óra. Hood megsebesülése miatt a támadás iránya kisiklik. Ment a küzdelem a LRT-ért. Lafayette McLaws hadoszálya csatlakozik a támadáshoz a Peach Orchardon, lefékeződik. R. H. Anderson is támad, de ez már elakad. Lee azért akarta az echelont, mert az sok lehetőséget ad az ellenséges parancsnokoknak a hibázásra. Ez esetben Longstreet olyan jól támad, hogy Meade-nek egymás után kell az erősítéseit küldenie LRT-ra. Posey elveszti uralmát a csapatai fölött, Mahone nem engedelmeskedik és nem segít, és Dorsey Pendert halálra sebzi egy repesz lovaglás közben és a hadosztálya nem csatlakozik. Lee utólag azt mondta, hogy ha még fél óráig nyeregben maradt volna, akkor győznek, mert ez volt a fordulópont.
A balszárnyon közben szintén van egy támadás estefelé. De Jubal Early csak két dandárt küld, Harry Hays louisianai dandárját és virginiaiakat és nem all int.

Stuart délután egykor ért Gettysburghöz, de ahhoz az kellett, hogy Lee az 1. Marylandi lovaszászlóaljat szétszalajtsa őket Stuart keresésére. Egyikük meg is találta Carlisle-nál, így talált vissza nyolc nap után a sereghez és este 11-kor tud találkozni Lee-vel. Lee logisztikai és politikai megfontolásokból folytatni akarja az ütközetet, méghozzá újabb támadással. Különben is tudták, hogy az első két napon kb. 20 000 fő veszteséget okoztak a Potomac hadseregnek és eközben olyan 12 000-13 000 veszteséget szenvedtek el. Ha egy nem egységesen kivitelezett támadással is el tudnak érni ennyit, akkor csak gatyába kell rázni ezt a támadást másnap, mindenki összhangban támad és meglesz ez.

A terv szerint a balszárny elterelő támadást intéz, s ezalatt Longstreet majd megindul és győz. De Longstreet a tegnapi nagy mészárlás után egyáltalán nem akar már támadni, így a balszárny hiába áldozza fel magát, nem történik semmi. Lee meglátogatja saját első vonalait és megpróbál valami mást, vagyis egy támadást a Cemetery Ridge elleni támadást. Lee beszél Heath-szel, Pickettel és Longstreettel a támadásról. Pickett és Longstreet mindketten élénken ellenkezdnek. Lee meg azt mondja rá Kemper dandárja mögött, hogy csak kérdezzétek meg az embereket és azok elkezdenek hurrázni, hiszen ha Lee kérte őket eddig valamire, az mindig sikerült és már vakon hittek neki. Bowden szerint Pendleton elbénázta a tüzérségi előkészítést. Pickett-Pettigrew-Trimble charge megindul, de Hood Gaines' Mill-i rohamával szemben most nem 800, hanem néhány esetben 1600 yardot kell megtenni nyílt terepen. A támadás csak pár helyen éri el a vonalakat, a többit lelőtték. Lee elsőként értette meg, hogy ez az ő hibája volt, neki kellett volna szervezni a támadást. ((De ezt sosem tette.)) Ezt pár hétig hordozta magában, mikor is felajánlotta lemondását Jefferson Davisnek.
Bowden szerint az ütött vissza rá, hogy a háború első évében nem ő volt kinevezve a hadsereg élére és nem volt meg az ideje elintézni azt a sok mindent, amit kellett volna. A saját képére alakítani az Army of Northern Virginiát. A visszavonulást Lee remekül hajtja végre, de ezzel a játék eldől, egy év alatt megőszült a felelősségben.

McClellan Richmondi ostromának elképzelése a Krími háborúban Szevasztopol ostromán alapult, ostromágyúk vonaton. Neki hónapok álltak rendelkezésére, hogy a hadseregét alakítgassa. Lee-nek 1862 júniusában a parancsnokságot átvéve mindent menet közben kellett csinálnia. Sose volt ideje semmi különösebb alakítgatására.

Hogyhogy Stuart nem lesz hadtestparancsnok Chancellorsville után? Ewellt Stonewall Jackson választotta és A. P. Hillről ekkoriban azt gondolták, hogy remekül alkalmas lesz a feladatára. Stuart viszont sok olyan kis dolgot csinált, amivel Lee-t bosszantotta. Pl. Malvern Hillnél nem várta meg, amíg Longstreet megjön és elfoglalja azt a hegyet, ami uralta a környéket, hanem két darab lövegével elkezdte bombázni és ezzel felhívta a figyelmet rá, hogy az fontos a déli elképzelésekben, talán nem kéne hagyni, hogy elfoglalják. 2nd Manassas után Lee megpróbált egy másik útvonalat ajánlani Chantilly-nél körül, hogy Pope hadtápvonala mögé kerülhessen. És mikor már majdnem sikerült, Stuart megint rázendített az ágyúkkal, minden különösebb indok nélkül és ezzel megakadályozta az egész elképzelést. Sharpsburgnél a déli balszárnyon ellentámadást akar, Stuart megint rávonja a figyelmet a tervezett műveletre az ágyúival. Marylandi hadjáratban a Sharpsburg alóli visszavonulás után Lee Williamsportba küldi Stuartot, ő meg nem csak egy táncos bált tart út közben, hogy a hölgyekkel szórakozhasson, de ágyúkkal lövöldözik a szövetségi járőrökre, hogy McClellan őrszemei mérföldekről meghallják és észrevegyék. Ezekből úgy látszott, hogy Stuart még nincs készen erre a nagy felelősségre.

Mikor Davis kiküldi Lee-t Nyugat-Virginiába, hogy az ott levő három oszlopot koordinálja, akkor parancsnoki jogkör nélkül indul el. Ez akkoriban benne volt az újságokban, de ma nemigen veszik figyelembe. Lee azért irogat javaslatokat, mert parancsnokat adni nem jogosult. Erről azt írja a feleségének, hogy ha ezt előre megmondják neki, akkor el sem hiszi, akkora értelmetlenség. A kudarca után meg leküldik az Atlanti óceán partjára egy olyan megbízatásra, amit egy mérnök-tanonc is meg tudott volna csinálni, azt írta a lányának, hogy na, ez még rosszabb, mint eddig, még nagyobb értelmetlenség. Eközben nyugaton a helyzet egyre kétségbeejtőbb lesz, egészen addig romolva, hogy a Kongresszus azt mondja Davisnek, hogy ha nem nevezi ki Lee-t vezénylő tábornoknak rendet csinálni, akkor vége a támogatásnak. Ekkor hívják vissza Lee-t Richmondba. Ő úgy indul el, hogy most fogják kinevezni vezénylő tábornoknak, és közben a Kongresszus törvényt alkot, hogy a vezénylő tábornok irányítja a háború sorsát. Ők meg arról vannak meggyőződve, hogy Lee-t ki fogják nevezni vezénylő tábornoknak. Lee visszaérkezik, Davis visszaküldi a törvényt a kongresszusnak aláíratlanul, és küld egy levelet a képviselő ház vezérszónokának, hogy nekem alkotmányos jogom van nem aláírni ezt. Nincs, de ő azt állítja, hogy van. Plusz, nincs is szükség rá, mert kinevezem Lee-t olyan lényeges beosztásba, ahol számít a jelenléte. Ennek leple alatt elutasítja a törvényt anélkül, hogy vétóznia kelljen, amit felülbírálhatna a kongresszus. És így aztán a törvény lekerül a napirendről 1865 januárjáig, amikor végül olyan rossz már a helyzet, hogy mindegy mi történik. Ekkor végre átmegy és Lee-t kinevezik vezénylő tábornoknak. Davis soha nem tesz semmit Lee felemeléséért miután Beauregard 1861 nyarán elveszti a pozícióját, nincs ilyen összefüggés a két tábornok között.

Lee beteg volt-e Gettysburgnél? 1863 áprilisában elismerte, hogy valami egészségi nyavalyája volt. De ettől még július 1-2-3-án nem vesztette el az eszét. Nem járta személyesen a vonalakat végig, mert a kor doktrinája szerint egy ilyen hosszú vonal birtokában a parancsnoknak ki kell jelölni egy központi tartózkodási helyet, ahol a beosztottak meg tudják találni és ott tartózkodni. Ezt meg is tette. A fizikai fittségét az egészségi állapota azonban érinthette. De Lee 56 évesen többet bírt el fizikailag, mint Jackson a harmincas évei végén. Ahol Jackson egy nap után feladta, ott Lee három napig volt talpon. Bowden Longstreetet tartja Lee legjobb harctéri parancsnokának, aki újra meg újra bizonyított. Még Gettysburg második napján is, ami Bowden szerint a háború legjobb teljesítménye volt mindkét oldal minden létező műveletét beleszámítva. Lee azonban tudta, hogy a harmadik napon neki magának kellett volna a támadást szerveznie, mert így meg Longstreetnek kellett volna A. P. Hill csapatai felett rendelkeznie (és implikált, hogy nem sikerült). Longstreet 1864-es visszatérése után Lee úgy nyilatkozik, mint aki tudja, hogy nála nincs jobb a tarsolyában és Jackson és Longstreet olyan mintha két eltérő képességű sztárjátékos lett volna: Jackon páratlan a műveletek megértésében, Longstreet meg taktikailag. Ezzel együtt 1862 októberében nyilvánvalóvá teszi, hogy Longstreet az első számú hadtestparancsnoka, Jackson pedig a második - és ez azon alapult, hogy milyen teljesítményt látott addig tőlük.

Milyen tényezők befolyásolták a gettysburgi hadjáratot Vicksburg pl? Négynapos konferencia Lee, Longstreet, Davis, kabinettagokkkal. Küldjünk-e oda erősítést, Vicksburg felmentésére. Eddigre Johnston már megérkezett és üzent, hogy fel kell adni Vicksburgöt és vissza kell vonulni és megsemmisítette a vonatsíneket Jacksonban (sic). Vasút hiányában viszont nem lehet pár napnál hosszabb útra ellátni egy hadsereget, tehát nincs út, amin bármit Vicksburgbe küldhetnének, innentől nem kérdés, hogy vissza kell vonulni. Namost ennek tudatában mit csináljanak Virginiában? Lucius Northrop commissary of subsistance a konferencia idején már jelentette, hogy nem tudnak utánpótlást küldeni északra a katonáknak és az állatoknak, ha a Rappahannock vonalán maradnak. Ez volt júniusban. Mit lehet akkor csinálni? Sem az ottmaradás, sem az erők nyugatra küldése nem segít Vicksburgön. Akkor viszont csak az északi invázió marad. És ekkor Jefferson Davis nem adta oda az összes létező tartalékot Lee-nek, hanem kábé 11 000 katona nem volt jelen Gettysburgnél. Pedig Lee újra és újra kérte ((oszt akkor miről szólt az uniósok elfogta levél, amiben le van írva, hogy Lee nem kért ilyesmit???)). Pickett másik két dandárját, Robert Ransom teljes hadosztályát, stb.

Mi lett volna, ha Jackson megéli Gettysburgöt? Jackson excentrikus géniusz volt. Lee-vel egyetértettek benne, hogy minél távolabbra vonják magukkal a Potomac hadsereget, annál nagyobb biztonságban van Richmond és Virginia és a Dél, ahogy Hannibál védte Karthágót Itália megtámadásával. Lee még Davis tanácsadójának pozíciójában, a Shenandoah-völgy fölötti adminisztratív irányítás birtokában levelezett Jacksonnal (amin a Charleston Mercury élcelődött, hogy egy tábornagy írnoki és inasi feladatokat lát el). Jackson nagy sikereket ér el a Shenandoah-völgyben, ami nagy reményeket nyújt arra, hogy legalább még egy hadosztályni erővel megerősítve szárnytámadással megverhető Fitz John Portert, mögé kerüljenek és ezzel oldalba kapják McClellan hadseregét. De a hétnapos csata során akárhányszor megpróbálták ezt, Jackson mindig elbaltázta. Először Mechanicsville-nél, aztán Gaines' Millnél, két nappal később Savage Stationnél, White Oak Swampnál. Mindig elkésik, nem azt csinálja, amire utasították. Robert Chilton, Lee törzsfőnöke Savage Stationnél veszi a fáradságot, hogy külön megálljon Jacksonnál és személyesen elolvastassa vele, hogy mi a feladata. Éppen csak el nem ismételtette vele, mert egy délit nem lehetett ennyire megalázni. Bowden valószínűnek tartja, hogy annyira ki lehetett merülve, annyira nem jutott alváshoz, hogy nem tudott normálisan gondolkozni. A hétnapos csata végén Lee olyan elégedetlen vele, annyira csalódott, hogy Jackson mindössze két hadosztálynyi erőt kap, Longstreet meg hetet. Jackson parancsnoksága ugyanarra a két hadosztályra korlátozódik, mint amivel a Shenandoah-völgyben hadakozott. És ez így is maradt volna, ha A. P. Hill és Longstreet iszonyatosan össze nem vitatkozik. Lee úgy oldotta meg a dolgot, hogy Hillt Jacksont alá rendeli. Ezzel nő háromra Jackson hadosztályainak száma és ezekkel szállt szembe Pope-pal Cedar Mountainnál. Lee értesült róla, hogy Cedar Mountain elég hajszálon múló ütközet volt és Hill mentette meg Jacksont a vereségtől. 2nd Manassas lecsengése és a jelentések összeállítása után Lee rájön, hogy Grovetonnál Jackson kétszer annyi erővel rendelkezett, mint az a hadtestnyi hadoszlop, amelyet képtelen volt megsemmisíteni, mert annyira fantáziátlan haditervvel lendült neki. Utána már hősiesen védekezett a 2nd Manassasnél, nem kérdés. A második napon a 19 dandárjából 9 az első vonalban van, 10 tartalékban. Mikor Lee kiadja a parancsot az ellentámadásra, Jackson a tartalékban állók vonalát egyszerűen előreküldhette volna segíteni Longstreetnek a támadásban, hogy az onnan jövő húsdarálás ellen ne csoportosíthassanak át az ő frontjáról. Jackson nem támadott. Lee ezért csalódott volt Jacksonban. Úgy érezte, hogy a Harper's Ferry műveletet remekül csinálta, de azt várta, hogy sokkal hamarabb segít az uniósok feltakarításában - bár ez lehet, hogy nem volt realisztikus elvárás Lee részéről. De ami igazán sokat nyomott a latban, az Antietam volt. Jackson védelme másfél óra alatt szétesett Hookerrel szemben, holott kábé azonos létszámban álltak egymással szemben. Hooker olyan súlyos csapásokat vitt be, hogy ment előre mint kés a vajban. Másél órán belül már a tartalékhadosztályát, Hoodét is bevetette. majd Pendletont küldte Lee-hez, hogy küldjön még több segítséget. Lee nem tudta elhinni, hogy másfél óra alatt minden erejének végére ért. Maga is odament, hogy megnézze, mi ez a becsődölés, majd Lafayette McLaws hadosztályáért küldött, ami már a teljes hadseregtartalék volt. (Az nem egy jó ómen, hogy hajnalok hajnalán már a hadseregtartalékot kell bevetni, mert akkor mi lesz később a nap folyamán?) McLaws oda is ment a St. Jacksonsville északi oldalára. Fredericksburgnél Jackson 800 méter széles lyukat hagy a vonalában, amelybe Meade beletámad és kezdi nagyon csúnyán kinyírni a második hadtestet. Fredericksburgnél egy brilliáns körbemenetelés után a csapatok elhelyezése elég bénára sikerült, lehetett volna sokkal értelmesebben is. Ha ezt mind összeadjuk, akkor a kérdés valójában az, hogy Gettysburgnél taktikai, vagy műveleti segítségben mit nyújtott volna. Ewell helyében támadott volna, az biztos. Minimum megpróbálta volna.

Stuart megjött a második napon Gettysburgnél, nyolc napig távol volt, két éjszakai menetelésen volt túl, a lovak kidöglöttek alóla. Mit volt a feladata ilyen állapotban? Június 25-én, mikor elindult, még 5600 lovasa és hat ágyúja volt, az Észak-Amerikai kontinens legjobb lovassága. Július 2-a késő délutánjára, estéjére, mikor visszaérnek, abból már csak 1500 van nyeregben, és azok is már más lovak nyergében, lerongyolódva. Fizikailag nem voltak abban az állapotban, hogy bárhonnan az uniósok mögé kerüljenek és ott valamit alkossanak. igen, csak néhány emberét vesztette el, de mindössze 1500 harcképes lovassal érkezett vissza.

Richard M. McMurry: Atlanta 1864: The Campaign that Re-Elected LincolnSzerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=jfcJWvp3y_A| title=Sacred Trust Talks 2014 - Richard M. McMurry| author=Richard M. McMurry| publisher=Gettysburg Foundation| accessdate=2017-01-29| language=angol}}

1864 nyarán Grant veszteségei olyan nagyok lettek, vádak szerint a hadügyminisztérium elkezdte meghamisítani őket, hogy szebbeknek nézzenek ki. 110.000 vs. 55.000 at the start, reinforced to 75.000-80.000 when it got on. Az uniós hadsereg mozgóháborút vívott, Johnston Sitzkrieget. Johnston megerődített egy állást és remélte, hogy Sherman majd megtámadja. Sherman körülszaglászott, skirmish, kikémlelte milyen erős, majd nyugat felé került egyet délnek és Johnston vasútvonalának elvágásával fenyegetett. Erre Johnston visszavonult 20 mérföldet és megerődített egy újabb állást. Ugyanaz a minta ismétlődött. McMurry könyve leírja ezt: címe, Atlanta 1864. Emiatt a visszavonulás miatt Mississippi és Alabama elvágásával fenyegetett a helyzet. Mikor Sherman a Chattahooche-folyóhoz ért, a konföderációs kormány nagy félelme az volt, hogy követi a folyót és viszlát Mississippi Tombigbee-völgy, amely a black soil belt része volt és a fő élelemforrás, viszlát Mobile, Alabama, Selma etc. Davis annyira aggódott, hogy tájékoztatást kért Johnstontól a terveiről, és mikor semmitmondó válasz jött, leváltotta Johnstont.

Hood tervei brilliánsak voltak, csak a megvalósítás nem. De még így is hat hét veszteglésre kényszerítette Shermant. Atlanta utáni politikai helyzet egycsapásra megváltozik. A demokraták Chicagói augusztus végi conventionjükben közzétették, hogy a háború hiba, abba kell hagyni és jelölték McClellant. Akkoriban a jelöltek még nem vettek részt a conventionön, McClellan New Jersey-ben várta a kimenetelt. Mire megjött a hír, majdnem megjött Atlanta bevétele is. McMurry szerint a választást Johnston vesztette el, nem Hood. A déliek és Atlanta imádta Joseph E. Johnston-t.

1) Kennesaw mountainnál a támadás a vereség ellenére stratégiai győzelmet hozott Shermannek, mert Johston az északi támadás miatt annyira aggódott, hogy eközben délen egyes uniós egységek a vonalai mögé tudtak kerülni. Miko ezek a katonák beásták magukat, Johnston kiürítette Kennesaw Mountaint.

2) Johnston nem értette meg, amit Lee igen: a gyengébb fél nem engedheti meg magának a passzivitás luxusát, mert akkor még a kezdeményezést is elveszti. Johnston lovasságot akart hozni más hadszínterekről és Sherman vonalai mögé küldve szétrombolni a vasútvonalát Tennessee-ben, Kentucky-ban és Észak-Georgiában. Emiatt vitába került a konföderációs kormánnyal, mikor az rámutatott, hogy neki magának 8-10-12.000 fős lovassága van, miért nem használja azt föl erre? Johnston ezt megtagadta. Davis nem akarta feladni Mississippit, mert a Tombigbee-völgy a készletek fő forrása, úgyhogy Davis nem akarta addig a Mississippi-ben levő erőket erre a portyára utasítani, amíg Miss. nem biztonságos, márpedig Sherman egymás után küldött oda portyákat, hogy lekösse az ottani erőket. Johnston hagyatkozhatott volna Jackson Shenandoah-hadjáratára, ahol egy kisebb, de agilis és agresszív hadsereg számtalan gondot okoz. Shermant hadserege ezen túl az Atlanta-hadjárat alatt többször is részekre oszlott és Johnston passzívan tűrte, hogy csinálja, nem használta ki a lehetőségeket, pl. Daltonban. Sherman háromfelé oszlott hadseregét 20-30 mérföld rossz utakkal ellátott tér választotta el egymástól, Johnston ehhez képes koncentráltan várt és nem tett semmit. Johnston nem vállalt rizikókat.

Harold Knudsen on Gen James LongstreetSzerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=XpLoe_mFqeY| title=Chicago Civil War Round Table Feb 2014 - Harold Knudsen on Gen James Longstreet| author=Harold Knudsen| publisher=Marc Kunis| accessdate=2017-03-28| language=angol}} H.K-James.Longstreet@hotmail.com

A háború után Longstreet barátságban maradt Joe Johnstonnal és Dan Sicklesszel.

1862 Fredericksburgnél műveleti értelemben killzone-t állított föl a Marye's Heiths előtt. Interlocking field of fire ahead, where you don't hit your buddies, but multiple angles for hitting the enemy. Fredericksburg után kb. 15 uniós dandár vált harcképtelenné az ütközet következtében. Longstreet úgy szervezte, hogy 1-2 ember végezte a puskák utántöltését és egy pedig a lövést a kőfalon át, így első világháborús szintre emelte a tűzgyorsaságot. Mindenki csak előre lőtt, mert az volt számára kijelölve, így nincs kavarodás és kihagyás.

A XVIII-XIX. században kb. egy dandárnak volt egy tüzérségi ütege, mert ebben a távolságban települve lehetett parancsokat adni az egységnek, meg hatótávon (ekkoriban kb. egy mérföld) belül tüzelni. A XX. században összpontosított tüzet lehetett vezényelni a kommunikáció fejlődésével, de addig nem. Longstreet Fredericksburgnél kapott pár nehézágyút a Tredegar Ironworkstől, melyek két mérföldes hatótávukkal az egymérföldes smoothbore direct fieldsupport ágyúk feje fölött lőtte az ellenséget. Ez akkoriban forradalmi gondolkodás.

1863 elején Longstreet adott alkalommal Tennessee-ről, máskor meg a Mississippimenti, Vicksburgi hadszíntérről beszélve szorgalmazza a nyugati koncentrációt, erőfölény létrehozását. Tennessee-ben Bragg megerősítését a saját csapataival, illetve Johnstontól elvontakkal képzelte el. Mississippiben meg Johnstonnak ütkőépes méretű sereg gyűjtését szorgalmazta. Lee ezek egyikét sem akarja, hanem ennek megkontrázásaképpen kitalálja a pennsylvaniai hadjáratot. Knudsen szerint kompromisszumként abban egyeznek meg, hogy az offenzív-defenzív stratégia az lesz, hogy stratégiai offenzíva, de taktikailag az első hadtest fogja a támadásokat felfogni és Lee a másik kettővel támogatja ebben Longstreetet.

Vicksburgnél Grant csapatai csak pariban voltak a konföderációs létszámmal összehasonlítva. Ha Longstreet tanácsát követik, Knudsen a 20000-res hadtestlétszámot mutogatja, akkor létrejön egy "óriási" létszámfölény. A Gettyburgi csata után megint felmerült a nyugati koncentráció, eddigre Rosecrans a nagyban vértelen, összesen kb. 500 áldozattal járó, manőverezésen alapuló Tullahoma hadjáratban kiszorítja Bragget Tennesseeből. Utoljára Chattanooga esik el. Bragg elképzelése az volt, hogy beszorítja Rosecrans csapatait egy sűrű erdőségbe, el a Chattanoogai railheadtől, ahol nehéz kézbentartani az alakulatokat és nem jön utánpótlás.

Chickamaugánál Bragg éppen megint nem tárgyalt a beosztottjaival. Észrevette, hogy Rosecrans hadtestei túlságosan távol vannak egymástól, de szeptember 18-án az első járőrharcok után 19-én már harcolnak a felek, holott Bragg erősítései még mindig csak úton vannak. Ezután Rosecrans összehúzza a csapatait 20-ra. Longstreet érkezése előtt csak Polk van a Tennessee hadseregnél altábornagyi rangban, tehát neki kell az első csapást megszervezni. Szerencsétlenségre Polk nem volt katonai alkat és nem értett a szervezéshez. Estére eldöntetlen a küzdelem, a részenként való megsemmisítésre az esély elszállt. Polk és a műveleti központ (tactical operation center) 8-kor/10-kor elmentek aludni, és senkit nem hagytak a hadtestparancsnokságon ügyeletben, úgyhogy a tiszt, aki az utasítást vitte, csak lerakta az asztalra és ment vissza. Így Bragg hiába küldte el az utasításait, hogy másnap támadni kell, nem dolgozták fel, hanem ott hevert az asztalon reggelig, és mikor az elsőnek bejövő tiszt elolvasta, kapkodni kezdtek. D. H. Hill három óra halasztást kért hogy összerendezze a támadást, meg a reggelit, csakhogy ezalatt a túloldalon Thomas egységei elkezdték beásni magukat, így a támadás ezek a sáncokon elakadt. Bragg Longstreettel szerencsére még beszélőviszonyban volt, úgyhogy amikor éjszaka felkelti, hogy megjött, adott neki egy térképet és elmagyarázta, hogy mit akar tőle és neki adta a balszárny vezetését. Longstreet szeptember 20-án délelőtt 11-kor kellett volna támadnia, de fogalma nem volt, hogy mi folyik a másik szárnyon, mert Bragg nem küldött senkit egy situation reporttal hozzá. Egyszer csak Stewart hadosztálya támadni kezd, ami meglepi Longstreetet - kiderül, hogy Bragg adott rá utasítást, őt megkerülve. Lots of Chickamauga. Longstreet Schwerpunkt-szerű keskeny támadási felületekben kezdett gondolkodni. ((Mint Spotsylvaniánál?))

John Michael Priest on South MountainSzerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=In6-k2Mw3Fk| title=Chicago Civil War Round Table September 2013 John Michael Priest on South Mountain| author=John Michael Priest| publisher=Marc Kunis| accessdate=2017-03-29| language=angol}}

Lee katonai hírszerzése azt jelentette, hogy Marylandben 35000 lelkes ember várja, hogy csatlakozhasson a konföderációs hadsereghez. Papíron talán, de mikor meglátták az Észak-Virginiai hadsereg katonáit, rögtön meggondolták magukat, akárhogy is dalolták a Maryland, my Marylandet, mert koszosak, bűzhödtek, szakadtak és kiéhezettek voltak. Amit elvettek, comissary notesszal, vagy konföderációs dollárral fizettek érte. A zabrálás tilos volt, de annyi háziállatot még soha nem öltek le önvédelemből, mint akkor. Egy hadnagynak, akinek a nadrágjából mindkét oldal kilógott a feneke és alsónadrágja sem volt, azt mondogatta, hogy Frederickben minden éjjel több telihold is világít. Amikor egy ezredes azt mondta neki, hogy a kerítést tilos szétrombolni, az addig volt érvényben, míg az ezredes el nem fordult és máris szétkapták és letarolták a még zöld kukoricát - aztán szenvedtek a hasmenéstől miatta. Egy fiatal konföderációs tiszt barátnője Frederickben azt kérdezte: John, Ilyen koszos, rongyos, emberek hogy harcolhatnak ilyen jól? Válasz: Nos, Molly, disznóöléshez nem vesszük fel a legjobb ruhánkat.

A konföderációs lovasság 1600-es hadosztály, mire Antietamhoz érnek. Ennyi lovas az uniós oldalon egy dandárban van. szept 5-e és 15-e között 20 skirmish van és a déliek a legtöbbet elvesztik.

A rongyos, koszos, suicide squad benyomását keltő gárdához Marylandbe érve mindössze 500 fő csatlakozott - mind baltimore-i. De naponta ennél többet vesztettek kimerültség, hasmenés és dezertálás következtében.

Ez0ra Carman történész azt írta, hogy McClellan azt mondta, a parancsot azért vesztették el egy 27 acre-ös mezőn, hogy ő megtalálja - Priest erősen kétli ezt. Szerinte McClellan nem is használta föl az információt.

Lee nem tudta felszabadítani Marylandet, mert Maryland nem akart felszabadulni. A nyugati része legalábbis tök érdektelennek bizonyult vele szemben. A keleti partról össze lehetett volna szedni 10e katonát, de azok sem voltak éppen lelkesek, hogy harcoljanak, mert szövetségi védelem alatt álltak és a rabszolgáikat sem fenyegette elvétel. A nyugati részen lakók pedig Brethren pacifisták voltak. Jackson azt írta a Shenandoah-völgyiekről, hogy nagyszerű katonák, mindent megtesznek, amit mondanak nekik, csak éppen nem ölnek meg senkit. A Brethrenek ugyanilyenek voltak. (Church of the United Brethren in Christ, https://en.wikipedia.org/wiki/Brethren_(religious_group))

Priest szerint Lee valójában vissza akart vonulni Frederickből. Bizonyítékát találta, hogy megparancsolta Jacksonnak, hogy híresztelje, hogy észak felé tart Harrisburg megtámadására - de ahhoz szüksége lett volna egy hadseregre is, ami nem volt neki. Tudta, hogy létszámhátrányban van (nyilván McClellanhez képest). Plusz minek megy a South Mountains nyugati oldalára, Harrisburgbe az út északra vezetett Gettysburgön át. Lee nagyon elővigyázatosan nem mondta el senkinek, hogy mit gondol magában, ezért abból kiindulva, hogy mit csinált, azt a következtetést kell levonni, hogy a hadseregének a megosztása Fredericknél, hogy Harper's Ferry helyőrségével végezhessen - de az ugyan fenyegetés, de nem arra, amerre ő híreszteli, hogy menni fog, hanem a Shenandoah-völgyre.

Mikor a IX. hadtest Frederickhez közeledett a Monocacy-folyón való átkelését a konföderációs engineer corps, amelynek nem voltak szerszámai, puskaporos hordókkal fel akarta robbantani - nem sikerült. Kicsit megpörkölődött, de ennyi.

Van egy sztori arról, hogy McClellan környezetében egy civil hallott valamit, átlovagolt a hegyen és elmondta Stuartnak, aki Lee-t értesítette; innen tudtak róla, hogy McClellan megszerezte a parancsot - de Priest így is, úgy is irrelevánsnak tartja, mert ő McClellan későn végrehajtott és lassú előrenyomulásának a tanát vallja.

Renót saját katonája lőtte le közvetlen közelről, ellenséges lovasságnak nézve. Ezt mondta Reno halálos sebesülten Orlando Wilcoxnak és Gabriel századosnak a 17. michigani ezredből, ezt írta naplójába Wilcox is, Reno tisztiszolgáinak azt mondták, hogy egy szót se szóljanak róla, mi történt. Életrajzírója szerint Reno tévedett, hogy is tudhatta volna. 6. new hampshire-i ezred egyik (Albert A.?) Batchelder nevű katonája naplója szerint a Burnside hídjánál vívott harc napján: Renót a minap lelőtte egy massachusettsi katonája. - A 35. massachusettsi ezred volt az egyetlen, amely nem támadta meg a hidat aznap... (Őket Edward Ferrero ezds vezette, West Point táncoktatója, akit gyűlöltek a katonái.)

South Mountaini ütközet azért jelentős, mert Lee azt írta Jackson feleségének a háború után, hogy azért vállalt harcot Antietamnél aznap, mert nem vonulhatott vissza Virginiába megverve. Pedig a jelek szerint kevesebb mint 30e katonával állt ki eredetileg szeptember 17-én és emberei 38%-át veszti el a csatában. McClellan az 53ezréből 23%-ot veszít el. Mac azért nyer, mert Lee-nek vissza kell vonulnia (szeptember 19-én nincs több ellátmánya, csak maximum egy napra). De Ezra Carman szerint Lee taktikailag győzelmet aratott... Lee visszavonul a folyón át és pusztán azért, mert feltartóztatta az uniós hadsereget és ezáltal épül ki a legendája. Már nem Granny Lee többé.

Emancipation Proclamation: gave Lincoln the opportunity to recruit black soldiers. Sgt Louis H. Steiner inspector of the US Sanitary Comission Frederickben volt, mikor az Észak-Virginiai hadsereg áthaladt és a naplójába leírta, hogy több mint 3000 néger katonát figyelt meg, összevissza egyenruhában, de nem rosszabban, mint a fehérek, javarészt fegyverest, mindhárom fegyvernemben, a fehérekkel elkeveredve. Még 1862-ben, de már az E. P. után kiadták New Yorkban a naplót. A Kongresszus agyonhallgatta. Priest utánakeresett és talált néger konföderációs gyalogos, lovas és tüzérkatonákat Lee's Millsnél 62 áprilisában és Williamsburgnél 62 májusában. Lehet, hogy szabadok voltak, lehet, hogy rabszolgák, senki nem tudja. De azt hallotta, hogy Frederick Douglass azért volt olyan mérges volt Lincolnra az emancipáció felé való nem haladása okán, mert hallott a fekete konföderációs katonákról. Arlingtonban, a konföderációs emlékműnél, melyet egy zsidó konföderációs gyalogos, Moses Ezekiel volt a tervezője, a domborműn a vonuló konföderációsok között láthatóan fekete katona is van, fegyverben és egyenruhában.

Philip Brown a Karolinák hadjáratárólSzerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=mx6fbD8KWN0&index=99&list=PLC0CE0308C87EB440| title=The Final Campaign of the Army of Tennessee (Lecture)| author=Philip Brown| publisher=Gettyburg National Park Service| accessdate=2017-05-17| language=angol}}

Sherman ide-oda manőverei miatt P. G. T. Beauregard nem tudta kiszámítani, mi a célja, így nem tudott határozni, hogy mit védjen. Ezért megpróbált mindent védeni és ez azt jelentette, hogy semmit sem védett kellő erővel. Mert a rendelkezésére csak kevesebb mint 20 000 fő állt. Február 17-én Lafayette McLaws feladta Columbiát és Sherman csapatai felégették a várost. Beauregard ekkor a következő táviratot küldte Davisnek: „Amennyiben az ellenség Charlotte-on és Salisbury-n keresztül betör Észak-Karolinába, amely majdhogynem bizonyos, határozottan szükségesnek találom 35 000 főnyi gyalogság és tüzérség összevonását az utóbbi ponton, abból a célból, hogy harcba bocsátkozzunk és megsemmisítsük, majd ezt követően mind erőnket Grant ellen koncentrálva Washington ellen vonuljunk és a béke feltételeit diktálhassuk. Hardee és jómagam körülbelül 15 000 katonát tudunk összegyűjteni Cheatham és Stewart egységeit nem számítva, mert azok valószínűleg nem érnek oda időben. Ha Lee és Bragg további kb. 20 000 főt fel tudnak szabadítani, akkor a Konföderáció sorsa biztosítható.” Az elképesztően hurráoptimista és a valódi körülményeket teljesen figyelmen kívül hagyni látszó táviratot Davis továbbította a vezénylő tábornoknak kinevezett Lee-nek, aki azt válaszolta rá, hogy a szándék ugyan dicséretes, de az eszközök nyilvánvalóan hiányzanak hozzá.

Ez annyira a valóságtól elrugaszkodott szemléletmódra utalt, hogy Beauregard leváltását kezdték követelni, kiváltképp Johnstonnal való felváltását. Johnston már nem repesett annyira a kinevezéstől, mint amennyire Beauregard fájlalta. Azt mondta, attól tart, hogy csak azért lett kinevezve, hogy legyen kinek letennie a fegyvert. Rendelkezésére állt Mr. Old Reliable, William J. Hardee. D. H. Hill Augustában volt 5000 katonával, Braxton Bragg egy hadosztállyal és némi tengerészekkel, és az észak-karolinai fiatal tartalékosokkal (16-17 éves fiúkból állt). Észak-Karolina ekkoriban már mindent megpróbált hogyan sorozza be a nagykorúságot még el nem ért fiúkat. Az Army of Tennesse mindössze 5400 főből állt, a Tupelóban telelő maradéka a John Bell Hooddal Franklin-Nashville-nél csatát vesztett hadsereg romjai. A teljes Johnston rendelkezésre álló erő 25000 fő,

Shermannek meg 60000. Army of the Tennesse O. O. Howard, a XV. hadtest parancsnoka John A. Logan, a XVII. hadtest Francis P. Blair, akinek fanyar humora volt. Az Army of Georgia Henry W. Slocum irányítása alatt állt, a XX. hadtest Alpheus Williams, a XIV. hadtest pedig Jefferson Davis parancsnoksága alá volt rendelve. Davis katonai zsarnok hírben állt, állandóan káromkodott, mint egy kocsis és nem jött ki emiatt O. O. Howarddal. Hugh Judson Kilpatrick lovassága támogatta őket. Judson Kilpatrick lil Kil becenévre hallgatott. John Schofield két hadteste kb. 40 000 fővel Észak-Karolina partvidékén végez műveletet Fort Fisher elfoglalása céljával. Ehhez jön Sherman 60 000 katonája Georgiában. Mikor február 22-én Johnston átveszi a parancsnokságot, azt táviratozza, hogy nemigen hiszi, hogy meg tudja állítani Shermant, de késleltetni tudja és ezzel időt nyer Lee számára Virginiában -> Fort Steadman elleni támadás.

Johnston először Charlotte-ban akarja erőit koncentrálni, majd Greensboro-ban, végül az észak-karolinai Smithfield mellett dönt, amely a goldsborói vasúti csomópont mellett fekszik. Johnston felismerte, hogy Sherman délről és Schofield a partról valószínűleg itt fog találkozni egymással, ezért úgy alakít ki állásokat, hogy goldsboro ellen is operálhasson. Sherman valóban pontosan ezt akarta Schofiledtől, de annak előrehaladását lelassította, hogy a Fort Fisherből visszavonuló Bragg teljesen felszaggatta maga mögött a síneket, így Schofield csak úgy tud előrenyomulni, ha építi a vasutat maga előtt.

Március 7-10 között Wilmingtontól nyugatra lezajlik a Wyse Forksi ütközet (vagy kinstoni ütközet), melyet Bragg Schofield lassítása céljából vívott. Bragg azért vállalkozott erre, mert parancsot kapott rá, hogy nyerjen időt Johnstonnak a beásáshoz. Így maga is állásokat ásat és hagyja, hogy a szövetségi hadsereg megtámadja. Egész jól sül el a dolog, további három nappal késlelteti Schofieldet. Március 10-én Monroe's Crossroadsnál vívott ütközet: komikus. Wade Hampton megkísérli elfogni Judson Kilpatricket annak főhadiszállásán a mai Fort Bragg mellett. Kilpatricknek ki kellett rohannia az épületéből és lóra pattanva elvágtatnia. Ezután az uniós erők ellentámadása megfutamítja a déli lovasságot, Hamptonnak menekülnie kell. Március 16-a, Averasboroughi ütközet. Hardee hadteste ide érkezett Dél-Karolinából és megpróbálták megállítani Shermant. Három vonalban védekezett, de Sherman mindet áttörte. A veszteségek 1100-1500 Wyse Forksnál, 183-86 a Monroe-kereszteződésnél és 682-865 Averasboroughnál. Kisebb ütközetek, de Johnston nem engedhette meg magának az ilyen ütemű veszteségeket, mert így elforgácsolódik minden ereje. Visszavonulni sem tud, mert Észak-Karolinát nem adhatja fel, így általános döbbenetre átmegy támadásba Bentonville-nél.

Hoke veterán hadosztályát az északra vezető út védelmére rendeli, a Nashville alól visszaérkezett Army of Tennessee-nek pedig szárnytámadást kell végrehajtania. Március 19-én reggel egy uniós abrakgyűjtő csapat egy tisztáson járőrökbe botlik. Mivel utasításuk szerint semmiféle ellenállásra nem kell számítaniuk, de ha mégis, akkor sorakozzanak fel, karolják át, kerüljenek mögé, szorítsák le az útról és haladjanak tovább. Ezzel szemben bármerre néztek, ásót forgató konföderációsokat láttak, akik lőni kezdtek. Meg akarták keresni az állások jobb szélét, de az csak húzódik-húzódik, ezért segítséget hívnak. Az ezredek egymás után érkeznek és bocsátkoznak harcba, mint 1863. július 1-jén Gettysburgnél. Sherman eközben Schofielddel találkozott, így nem volt a harctéren. A Tennessee hadsereg végül megkezdte támadását, a vezetők lóháton irányították a rohamot és egészen sikeres volt, egy északi hadosztályt sikerült elvágni és bekeríteni. Az elkeseredett támadás bátorságáról az északiak is elismerően nyilatkoztak. Éjfélre elült a harc, az északi hadsereg megtörése, megfutamítása nem sikerült. Március 20-án folyamatos járőrharcok, mialatt a déliek védelembe vonulnak és még több északi érkezik a harcmezőre. Howard megérkezik Slocum segítségére (fordítva mint Gettysburgnél. Johnston remélte, hogy Sherman frontális támadást intéz az állásai ellen, de ez Kennesaw Mountainnal szemben nem következik be. Sherman felismerte, hogy ugyan legyőzhetné Johnstont, de minek pazarolja a katonák életét; egyszerűen tovább akar vonulni Bentonville alól, hagyva, hogy Bentonville konföderációs taktikai győzelemmé változzon. Március 21-én Mower két dandáros hadosztálya végrehajt egy harcfelderítést egy mocsáron keresztül. Mower Henry ismétlőkarabélyokkal felfegyverzett katonáinak rohama szétveri a déli vonalat és elfoglalja Johnston főhadiszállását is, egy hajszálnyira jutva ahhoz, hogy a Mill Creek hídjának elfoglalásával bekerítse a déli sereget, mivel a patak meg volt áradva. De mivel senki más nem támogatta a rohamukat, ezért Hardee ellentámadást tud szervezni és kiszorítja az északi dandárokat. Sherman visszarendelte Mower hadosztályát, aztán utólag jött rá, hogy milyen közel volt hozzá, hogy tönkreverje a déli hadsereget. Éjjel és 22-én reggel Johnston visszavonul a hídon Smithfield felé. A veszteségek 194-239 halott, 1112-1694 sebesült és 221-673 eltűnt/fogságba esett, ami uniós győzelmet jelent (ráadásul a déliek elhagyták a csatateret).

Smithfieldben átszerveződnek a déliek. 30 ütegből 10 lett, 11 arkansasi ezredből 1 lett, 7 floridai ezredből 1 lett, 8 texasi ezredből 1 lett és 39 tennessee-i ezredből 4 lett. Morál a béka feneke alá kerül, csapatkohézió dettó, de a dolog elkerülhetetlen, mert nem lehet 39 felé parancsokat küldözgetni, amikor négyfelé is elég. Johnston tudta, hogy Shermannek 100 000 katonája van odaát, amit nem fog kevesebb, mint 25 ezrével megállítani, amely minden nap fogy a dezertálás miatt. Raleighben, Észak-Karolina fővárosában meg sem kísérlik az ellenállást, Zebulon Vance kormányzó és az állami vezetés is pakol és menekül, az ablakok bezáródnak, mindenki bezárkózik és rettegve várja a város elestét. A mittoménmilyen folyónál áradás, viszi a 16-17 éves suhancokat magával. Johnston nem akar Thermopylét és tömeghalált. Greensboróban már ott vannak az odavonatozott sebesültek. Lee elbocsátott katonái is Greensboróba érkeztek később és teljesen összeomlott a rend, mindenki a készleteket fosztogatta, konföderációs katonák a tömegbe lőttek. Veszteségek mindkét oldalon. Beauregard, Johnston és Davis tanácskozásra gyűlt. Davis elvesztette a valósággal a kapcsolatot, Johnston és Beauregard arról kellett győzködje, hogy Lee valóban letette a fegyvert. Április 17-én kezdődik a fegyverszüneti tanácskozás, Sherman óriáis engedményeket tesz a Délnek és távirat jön, hogy Lincolnt meggyilkolták. Shermannek a megkötött fegyverletételi egyezményhez Washington jóváhagyását kellett kérnie - nem kapta meg. Johnston 23-án tudta meg, hogy Sherman nem kapta meg. Üzent Davisnek, hogy Észak keményebb akar a politikusokkal és katonai vezetőkkel lenni - Davis azt válaszolja, hogy a hadsereg kis alakulatokban induljon Texasba és folytatják a háborút. Johnston megtagadja az engedelmességet és Sherman új feltételeit aláírja. A katonák szétoszlanak és hazamennek. Van akinek hat hétig tart a hazaút Texasba.

William Davis: A History of the Confederate States of America: Economy, Government, Values (2002)Szerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=PWJpwc21Ft4| title=A History of the Confederate States of America: Economy, Government, Values (2002)| author=William Davis| publisher=Book TV C-SPAN2| accessdate=2017-05-31| language=angol}}

A Look Away! c. könyve bemutatása.

1850-ig egyenlő számú rabszolgatartó és szabad állam volt, mert a szenátusban így egyenlő számú szenátor ül és el tudnak kaszálni a Dél számára károsnak ítélt törvényjavaslatokat. A mexikói és egyéb földszerzeményeket a déliek úgy értékelték, hogy egyenlő mértékben járultak hozzá a megszerzéshez, anyagiakban és vérrel, így nem érthető a Kongresszus miért tiltja be, hogy az állammá még nem szerzett területekre rabszolga betegye a lábát. Az északi settler az mehet a kocsijával, ami a tulajdona, de a déli settler nem mehet a rabszolgatulajdonával, így ezekből a soha nem lehet rabszolgatartó állam és így megbomlik az egyensúly.

Az 1861-es montgomery-i gyűlés spontán fejlődéssel jutott el oda, ahova. Nem létezett terv rá, hogy mi fog történni, míg a jenkik északon egy titkos déli összeesküvés, vagy terv kivitelezését gyanítottak a háttérben. Amikor Dél-Karolina kivált, semmilyen biztosítékkal nem rendelkezett, hogy mások követni fogják. 1860 októberében, az elnökválasztás előtt kormányzója körlevelet írt minden más rabszolgatartó államnak és megkérdezte, hogy Abraham Lincoln megválasztása esetén ki fognak-e válni az Egyesült Államokból, de kivétel nélkül mindenhonnan azt a választ kapta, hogy NEM, hacsak Dél-Karolina nem megy elsőként. Valójában a montgomery-i küldöttek még csak felhatalmazással sem rendelkeztek a küldőállamuktól, mindössze beszélni gyűltek össze. De aztán rájöttek, hogy az idő telik, Lincoln 1861. március 4-én be lesz iktatva, nem várhatnak tovább, hanem cselekedni kell, méghozzá elsőként és addig, amíg lehet. Úgyhogy a forradalmi jelleget öltő kiválás után újabb forradalmi hullámba érnek, csak ezúttal a saját szuverén államuk önállóságának felszámolása céljával, nulla felhatalmazás alapján. Elfogadják az ideiglenes alkotmányt, aztán a végelegest, elnököt választanak, az meg kabinetet alakít, felállítják a kormányhivatalokat és csak ezután mennek haza, mondván, hogy na, itt a nagy mű, most akkor vagy szavazzátok meg, vagy utasítsátok el. Néhány esetben az államban nehezen lehetett elfogadtatni a végzetteket.

Hittek benne, hogy az új rendszerben nem lesznek pártok és pártpolitikusok. Ezzel kapcsolatban nagyon rosszak voltak a tapasztalatok, ezért mindenki menekülni akart a korrupciótól, pozícióhajhászásoktól, stb. 95% a régi alkotányt átvették, de a maradékban reformokat hajtottak végre. Köztisztviselői reformot, elnöki terminust maximálták, mondván ha végre választottunk egy jó elnököt, akkor az nem töltheti a terminusa utolsó két évét azzal, hogy az újraválasztását egyengeti, tehát nincs újraválasztás. Betiltották a Pork barrell legislation-t, vagyis a kongresszusi képviselőknek az államuk számára befektetéseket, vagy megrendeléseket biztosító közpénz-költekezést. Betiltották a Congress appropriationt is; csak a végrehajtó hatalmi ág költhet pénz és punktum. Az alkotmányt is könnyebben kiegészíthetővé tették, mert egy reagáló, alakítható, szervesen létező alkotmányt akartak, nem bukolikus, kőbe vésett alkotmányt. Az elnöknek line-item (részleges) en vétót adtak, ami a törvényjavaslat egyes pontjainak megvétózására jó, anélkül, hogy magát a javaslatot megvétózná. Jefferson Davis élt is vele, aztán Bill Clintonig más nem kapott ilyet és két év múlva azt is visszavették tőle.

A decentralizált államelképzelés azonban nagyon hamar kiderült, hogy teljesen életképtelen az adott háborús körülmények között. Davis pillanatok alatt rájött, hogy egy gyenge és decentralizált állam nem élhet túl egy háborút. A háború végére a CSA a legcentralizáltabb állam széles a világon, mert egymás után kell központi hatáskörbe vonni minden aspektust annak érdekében, hogy túléljenek. Az állam szabályozza a production and distribution of staple products, wage and price controls for commodities, instituting rationing and prohibition, redistributing property and wealth, bevezetik az USA történelmében első sorozást, instituting impressment (forcible seizure of the private property for the military with compensation at government rates (Impressment Act), Public Wellfare legnagyobb részt államok által, de kicsit a Konföderációs kormány is részt vett benne.

1865 újév után pár nappal a louisianai Duncan F. Kenner személyében Davis megbízottat küldött Európába, hogy elnöki hatalmánál fogva véget vet a rabszolgaságnak, ha az európai hatalmak elismerik a Konföderációt, ami beavatkozást vont volna maga után reménye szerint. Mindezt az államok kormányzóival való konzultáció nélkül tette (tudván, hogy mondjuk Georgia kormányzója, Joe Brown úgyis ellentmondott volna neki, merthogy mindig mindenben ellenkezett vele). A rabszolgaság, ami fontosabb volt az államok önrendelkezési jogánál, 1865 januárjában kevésbé fontossá vált, mint a függetlenség. Davis, aki 1861-ben az önrendelkezés egyik ha nem is élharcosa, de támogatója volt, 1865-ben az abszolút centralizálás oszlopa lett, mert másként nincs működtethetőség az adott körülmények között.

1860-ig az egyszeri emberek sorba álltak a Fehér Ház előtt és ha elég gyorsan mozgott a sor, akkor beszélhettek az elnökkel és előadhatták a sirámaikat, a kapitányom egy seggfej, előléptetést akarok, howdy doody. Katonák bejártak a Fehér Házba és leveleket irogattak, az állampolgároknak joga volt bemenni, mert az az emberek háza volt. Konföderáció ugyanez, az emberek elvárták, hogy ha írnak a kormányzónak, akkor az tegyen lépéseket a nyavajáik megoldása érdekében.

Közép-Alabamában Winston megye tiszta unionista volt. Mississippiben Jones megye detto. És minden államban volt ilyen, csak Dél-Karolinában nem.

A Konföderációs alkotmány megírásakor óriási vita volt, hogy legalizálják az 1808-ban betiltott rabszolga-kereskedelmet. Ekkor már 3,5 millió rabszolga van Délen, ami a fehérek számához viszonyítva sok. Az érv a legalizálásra az, hogy a rabszolgaság becsülendő intézmény (Robert B. Rhett és mások érveltek mellette). De a tiltás fennmarad, mert az importtal csak csökkenne a már meglevő rabszolgák ára és így is sokan vannak. Ezen felül az is vitára ad okot, hogy vajon rabszolgaságot tiltó államokat engedjenek-e belépni a CSA-ba. Viccen kívül azt gondolták, hogy most ez egy nagy alkotmányos megtisztulási folyamat, és visszatérnek az eredeti alkotmány szelleméhez. Jefferson Davis azt remélte, hogy New Hampshire is csatlakozhat, mert mikor ott járt N. H. konzervatív állam volt és nagy fogadást rendeztek számára és abba a meggyőződésbe került, hogy szimpatizálnak az idealisztikus megtisztulással. Remélték, hogy Illinois, Indiana, Ohio is elszakadhat és csatlakozhat. De aztán rájöttek, hogy ez így nem lesz jó, mert ha túl sok szabad állam csatlakozik, akkor ott vannak, ahonnét elindultak. Így az alkotmányban végül gyakorlatilag majdnem lehetetlenné tették ezt, beleiktatva, hogy minden konföderációs államban default jogszerű a rabszolgaság és megtiltották, hogy rabszolgatartó állam abolíciót iktasson törvénybe. Ami szembement az államok önrendelkezési jogával, mert ugyan rabszolgaságot elfogadni joga van egy államnak, de visszautasítani nincs. A kilépésről végül is a konf. alkotmány hallgat, mert álláspontjuk szerint az implicit benne van abban, hogy ha államok áldásukat adták egy egyesülésre, akkor vissza is vehetik. Mint egy szerződés esetében, ha egyik fél úgy véli, hogy a másik nem tartja be a szerződésükből következő dolgokat, akkor joga van felmondani azt. Ezt egy ideig bele is akarták írni az alkotmányba, de páran azt mondták, hogy na várjunk csak, ha mi most ezt írásba foglaljuk, akkor azt fogják mondani, hogy az egész implicit benne foglalásról kiállítottuk a bizonyítványt.

Vám: igen, az állami bevételek nagyját az exportvám adta, plusz volt még a földeladások. De az egész szövetségi költségvetés 10 millió dollár alatt maradt évente, az napi 27.400 dollár, míg az Unió számára a háború napi egymillió dollár kiadást jelentett, így ez nem tudta volna indokolni a háború fenntartását, különösen nem illinois-i farmerek és new hampshire-i demokrata politikusok szemében.

Cserokik és szabad négerek is tulajdonoltak rabszolgákat, hiszen a rabszolga-tulajdon szociális státus volt, egy házimunka-kisegítő. Még állampolgárnak sem kellett lennie, aki rabszolgát akart tartani. Az indián törzsek azért vettek részt megosztottan a polgárháborúban, mert a Kansas-Missouri középnyugaton, ami akkor a vadnyugat volt az ősi törzsi nézeteltérések úgy manifesztálódtak, hogy ha az egyik törzs az egyik felet választotta, akkor az ellenséges törzs meg biztos, hogy a másikat.

Bruce Allardice: The Battle of Ezra ChurchSzerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=YRazI-oOH1A| title=Chicago Civil War Roundtable Meeting Jan 2018 - Bruce Allardice: The Battle of Ezra Church| author=Bruce Allardice| publisher=Marc Kunis| accessdate=2018-02-10| language=angol}}

1864. július 22. James B. McPherson elesik Atlanta ostrománál. A csatában a helyét Blackjack Logan vette át, aki remek harci tábornoknak bizonyult. Sherman félt Hooker politikai intrikáitól, áskálódásától és Logan nem west pointos, hanem politikai tábornok. Választás: O. O. Howard, mert a papírmunkában és a térkép melletti tervezésben jobb, mint Logan. Thomas: you cannot de better than put Howard in command. Következmény, Hooker, Howard rangidőse leszerel, mindenki óriási megkönnyebbülésére.

John B. Hood a hadteste élére keresett maga helyett parancsnokot, mikor kinevezték a Tennessee hadsereg élére. Hood Howard évfolyamtársa volt a West Pointon. A rangidős hadosztályparancsnoka Patrick Cleburne volt, kitűnő combat general, de nem west pointos, plusz Hardee patronáltja, akiben Hood vetélytársat látott. Benjamin F. Cheatham szintén remek combat leader, de ő sem career officer, azonkívül iszik. Választás: Stephen D. Lee. Ő tulajdonképpen Robert E. Lee távoli unokatestvére volt, West Pointos és személyiségéről mindenki melegen nyilatkozott. 1864-ben vezérőrnaggyá léptették elő és Alabama és Mississippi admin. hivatal élén jó teljesítményt nyújtva sikeresen védte a területét az uniós portyáktól. De Lee hadosztályparancsnok sem volt még odáig, a Tennessee hadsereget nem ismerte, a terepet még annyira sem. Az egyetlen általa vezetett ütközetben, Tupelónál tulajdonképpen veszített, miután rohamokat indított a beásott uniós védvonal ellen és visszaverték, de a déli sajtó szerint megnyerte az ütközetet, úgyhogy volt benne bizalom. Emellett ő és Hood barátok voltak Virginiából még.

Sherman terve: július 27-én Howard AotT-t nyugatról körbemozgatni Atlanta körül észak-keletre és elfoglalni annak vasúti utánpótlásvonalát. Hood terve: S. D. Lee hadtestével július 28-án feltartóztatni Howardot, majd A. P. Stewart hadtestét körbemozgatva július 29-én szárnytámadással felgöngyölíteni Howard hadseregét. A győzelem nagyon szükséges lett volna a morál fenntartásához. Hood a katonákhoz intézett szavai szerint közelharcra buzdította őket. Hood tervének gyenge részei: - feltételezte, hogy Lee ér először Ezra Church hágóhoz, noha a szövetségiek egy nappal korábban indultak el. - nem csinált B tervet arra az esetre, ha ez mégsem így következne be. - a terv arra számított, hogy a szövetségiek szájtátva várják, hogy oldalukba kerüljenek. - a terv feltételezte, hogy Lee, Stewart és William H. Jackson tábornok, a lovasság irányítója szorosan együtt tud működni egymással és senki nem volt teljes körű parancsnokká kijelölve, maga Hood - aki Atlantai HQ-ról ki sem mozdul - pedig nem irányította a műveletet. Sherman ellenben Howarddal tart és irányítja. Lee három órával később indul el Atlantából, valószínűleg azért, mert Hood utasította erre, aki attól tarthatott, hogy északkelet felől támadás éri a várost. A késői indulás a rekkenő hőségben még erőltetett menetben is késői érkezést is okozott, pedig megelőzhették volna az uniós csapatokat Ezra Church környékének elfogalálásában. Nem vittek elég vízutánpótlást magukkal és a menettől kimerültek, amely csökkentette a támadásuk erejét.

Howard ismerte Hood temperamentumát a West Pointról és nagyon óvatosan, minden pillanatban támadásra számítva irányította a csapatokat. Sherman a háttérből figyelt és nem avatkozott be, akkor sem ha nem tetszett neki ez a tökölés. De tizenegyre a három uniós hadtest elhelyezkedett. Ahogy megálltak, a csapatok azonnal elkezdtek fákat döntögetni és fedezékeket építeni. Már 15 perc beásás is hatásos fedezékeket tudott alkotni, vagy kihasználni akkoriban. Lee az első lovassági jelentésekből - járőrök - arra következtetett, hogy Howard csapatai is éppen csak megérkeztek és még gyengék a pozícióik, úgyhogy a Brown hadosztály felsorakozása után azonnal támadott három dandárral, egyet tartalékban hagyva, Clayton hadosztályát meg sem várva. A sűrű erdőben a konföderációsok alig látták az uniós vonalat, míg csak gyakorlatilag bele nem gyalogoltak. Az uniós gyalogság tüzet nyitott, a konfoderációs roham kifulladt még a fedezékek előtt. Brown egyik dandája egymás után négy parancsnokát vesztette el. A részeredményeket Logan XV. hadteste erősítések hozásával tette semmivel. Clayton hadosztályának támadása sem járt jobban. Összevissza, koordinálatlanul vetette harcba a dandárokat, gyilkos oldaltüzet kaptak, eltévedtek, semmit nem értek el és 400 métert visszavonulva újraformálódtak. A harmadik támadást Arthur Manigault dandára indította, akiknek azt mondták, hogy piece of cake az egész. Az uniós erők az egy szál dandár támadását látva be sem várták, hanem ellentámadásba mentek és visszaűzték Manigaultékat, akik összesen háromszor lendültek neki a támadásnak, míg leállították őket.

Ezután megjött A. P. Stewart, aki Walthall hadosztályát már azelőtt támadásba vetette, hogy Loring megérkezett volna a másodikkal. Walthall Brownék pozíciójából indult ki, három dandár előre, a legsúlyosabb veszteségeket szenvedve az egész napon. A don't reinforce a failure axiómához nem tartották magukat. Walthall jelentést tett róla Lee-nek, s eközben Loringot és Stewartot kilőtték a nyeregből. Mínusz egy hadtest és mínusz egy hadosztályparancsnok. Howard magabiztos volt és úgy gondolta, hogy semmi sem törheti át a vonalát szemből. A katonái egy része ismétlőfegyverekkel volt felszerelve, akik olyan gyorsan lőttek, hogy a Spencerek úgy átforrósodtak, hogy mikor lőport töltöttek a csőbe, az felrobbant.

Hood utasításai kétórás késéssel érkeztek, holott csak négy mérföldre volt onnan, amit negyed óra alatt letudhatott volna egy lovas. A csatamezőt sosem látta saját szemével, holott mikor még egészséges volt, vissza sem lehetett volna tartani. Végül Hardee-t küldte ki, hogy vegye át az irányítást. A konfederációsok a 11000 harcba vetett katonájukból 3000-et veszítettek el (Howard 7000-et saccolt), az unió a 9144 bevetettből mindössze 632-t. Ez volt az egyetlen ütközet, melynek elvesztéséért Hood nem a beosztottjait hibáztatta; és a vereséget sem ismerte el. Közölte, hogy semelyik oldal nem tudott a másik fölé kerekedni. Lee a nem elegendő elszántságot okolta, annak ellenére, hogy a 47. tennesseei gyalogezred pl. hat parancsnokát vesztette el az ütközetben és a kb. 25%-os összveszteség nem azt mutatta, hogy a katonák húzódoztak volna a harctól. Holott a blokkolni kívánt utat semmi nem fenyegetet elfoglalással.

Stewart utóda Cheathem lett, csak altábornaggyá nem lett kinevezve. Allardice szerint Hoodot sem kellett volna kinevezni hadseregparancsnoknak. Allardice szerint Lincolnt akkoris újraválasztják, ha Atlanta nem esik el. És akárki bevette volna Atlantát azzal a túlerővel és jobb ellátmánnyal, amijük volt és amennyivel jobb volt a konföderációsnál. Joe Johnston notóriusan nem akarta elárulni a terveit Davisnek, mert amikor egyszer még Virginiában megtette, egy ebéddel és húsz perccel később azt vette észre, hogy az egész vonatállomás a terveit vitatja. Logan elhagyta a hadsereget, de Grant Nashville-i csata előtt kiküldte, hogy váltsa le az ürügy szerint túl lassú Thomast. Mire Logan megérkezett nem volt miért leváltani, hiszen a lehető legnagyobb győzelmet aratták.

Killing Jeff Davis by Dr. Bruce VenterSzerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=6jj8IBlIENM| title=Killing Jeff Davis by Dr. Bruce Venter| author=Bruce Venter| publisher=USA HEC| accessdate=2018-05-31| language=angol}}

Judson Kilpatrick 1861-ben végzett, 45 fős évfolyama 17. eredményével. Politikai kapcsolatainak és szónoki képességeinek köszönhetően azonnal az 5. new yorki ezred zouave katonái közé került, ahol Gouverneur K. Warren, west pointi matematikaprofesszora volt az alezredes. Henry Davies Sr. new yorki biró volt a fő támogatója, akinek fia és annak unokatestvére, Jay Mansfield Davies őrnagy is az ezredben szolgált. Részt vett a Big Bethel-i ütközetben, ahol a combján megsebesült. New Yorkban lábadozva tudomást szerzett a 2. new yorki lovasságról, mely szervezés alatt állt. Ekkor már megházasodott Alice Schuylerrel. Jay Mansfield Davies nem volt hivatásos katona, igy egy idő után de facto Kilpatrick vezette az ezredet és Mansfield vissza is vonult. 1862-ben már ő vezette az ezredet és az ezredesi rangban dandárparancsnoki beosztást kapott. Két ezredből álló dandárjának parancsnoka volt a Stoneman-portya idején is, a Chancellorsville-i csata idején. A feladat szerint szétszóródtak a szélrózsa minden irányába és Kilpatrick ezrede jutott legközelebb Richmondhoz. Lincoln hallott erről és egy a fogságból kiváltott tiszttől azt hallotta, hogy Richmondot nem őrzik nagy létszámú csapatokkal és ha tudták volna, akár Davist is foglyul ejthették volna. Ez megragadta Lincoln fantáziáját, mert 1863 májusában pontosan ezen járt az esze. Maga a portya nem volt sikeres, Kilpatrick csak az erőditésekig jutott és aztán visszavonultak a Rappahannock mögé.

Brandy Stationnél már lovassági dandárparancsnok, a Fleetwood-hillen vitézkedik és 1863 júniusában megkapja érte a dandártábornoki előléptetést és még ugyanabban a hónapban a 3. lovashadosztály parancsnoka lesz. A Gettysburg-hadjáratban Kilpatrick hadosztálya összecsapott Jeb Stuarttal Hanovernél. [Venter szerint meg is állitja.] Két dandárparancsnoka Elon Farnsworth és George A. Custer voltak, Farnsworth a csata harmadik napján el is esett egy elhibázottnak bizonyuló lovasrohamban. A déli visszavonulás alatt is együtt hadakoznak a lovassági ütközetekben. Custer állandóan engedetlen volt Kilpatrickkel szemben és az meg ideges volt emiatt. 1863 novemberében mind a felesége, mind a kisfia meghal és azt irják róla egy naplóban, hogy olyan melankólikus hangulatban van, hogy minden őrültségre képes lehet.

Butler Orleansból a korrupciós botrányoknak köszönhetően Fort Monroe-ba kerül department commandernek. Wistar egy portyát javasol Butlernek, amelyben foglyul ejtik Davist. Mindketten demokraták, közeli kapcsolatba kerülnek. A Wistar-portya kudarcba fullad, mert egy a kivégzés elől elmenekülő északi tiszt elér Richmondig és figyelmezteti rá őket, igy egy hidnál már várják is a portyázókat és azok nem mernek támadni.

Lincoln a kiváltott tisztek elbeszéléséből tudott a Libby Prison áldatlan állapotairól. Kilpatrick 1864 februárjában kihallgatást kér és kap Lincolntól és előterjeszti ezt az ötletét egy javitott kiadású portyáról, négyezer lovassal és egy hat löveges üteggel, semmi utánpótlás, helyi rablásból élnének, elfogalalja Richmondot. Az átugrott Pleasonton, Meade és Halleck nem örül. Custer a Michigani dandár parancsnokaként a Virginia Central felé elterelő művelet, hogy Kilpatrick a másik irányban bejuthasson. Butler egy terv szerint délkeletről támadta volna meg Richmondot és Kilpatrick számitott erre a támadásra.

Admiral Dahlgren és Lincoln nagyon közeli barátságban álltak, bejelentés nélkül járhatott a Fehér Házba. Kijárt a fiának Ulricnak egy századosi rangot a lovasságnál. Dahlgren fogta el azt a hirnököt, akitől az északiak megtudták, hogy Lee nem kap Gettysburgnél további erősitéseket a második nap után. Aztán Hagerstownnál lábon lövik, térd elveszti a jobb lábát, mert amputálják. 1864 januárjában már lovon ül. Hallja a szállongó hireket a portyáról és kijárja, hogy vele tarthasson, katonai parancs nélkül is. A portya 3582 lovassal elhagyja Culpepert 1864. feburár 28-án. Az egység hotchpotch, mindenféle egységek darabjai mindenhonnan, senki nem ismer senkit. Dahlgren megy elöl 460 lovassal, és az a feladata, hogy keljen át a James-folyón, törjön meg Belle Isle-ba és szabaditsa ki a foglyokat, a többiek felégetik Richmondot. Helyettese Edwin F. M. Cooke őrnagy, Kilpatrick barátja, akinek Dahlgrent kellett volna kézben tartania. Chancellorsville felől kerülnek a déli területen, aztán Spotsylvania, Dahlgren -> Louisa, Westerham county. Kilpatrick Beaver Dam Stationbe megy, öt mérföldnyi sint szaggatnak fel, épületeket rombolnak le feburár 29-én. Amikor is zuhogni kezd. Dahlgren Fredericks Hallban a ANV második hadtestének 83 ágyúja álldogált. Kilpatrick megtámadhatta volna, de konföderációs foglyok azt mondták, hogy egy egész gyalogdandár őrzi, igy nem csinált semmit.

Dahlgren Goutchienál átkelt a Jamesen és Eastwoodnál megpróbálják elkapni Henry A. Wise dandártábornokot, aki Virginia korábbi kormányzójaként felakasztatta John Brownt. Wise-t azonban egy szabadságos konföderációs katona, aki látta a portyázó északi lovasságot figyelmezteti, és az igy lóhalálban Richmondba vágtat és riadóztatja a konföderációs hatóságokat a portyáról. Sallie Seddon nem szolgált fel semmilyen ribizlibort Dahlgrennek, ami késleltette volna.

John Keegan: The American Civil WarSzerkesztés

{{cite book| url=https://www.youtube.com/watch?v=vXhW_GpocYE| author=John Keegan| title=The American Civil War| location= | year=| publisher=| language=angol}}

Harriet Beecher Stowe: Uncle Tom's cabin. Mikor Lincolnnak bemutatták, azt mondta: „So this is the little lady who wrote the big book which caused this great war.”

1:05:00 Mindkét oldal katonái legnagyobb részt vidékiek és farmerek voltak, nem csak a déliek. A két oldal katonáinak civil foglalkozása ugyanazokat a mesterségeket tartalmazta.

1:08:00 A közkatonák fraternizáltak, mikor lehetett és közkedvelten cseréltek déli dohányt északi kávéra. Kennesaw Mountainnál Sherman egyik katonája azt írta: „We made a bargain with them that we would not fire on them if they won't fire on us and they were as good as their word. It seems too bad that we have to fight men we like. Now these southern soldiers seemed just like our own boys, they talked about their mothers and fathers and sweethearts just as we do. Both sided did a lot of talking but there was no shooting until I came off duty in the morning.”

Sgt. Dale Elmore from near Atlanta July 1864 „The boys were have been together a number of times trading coffee for tobacco.”

1:16:00-tól 1800-ban 70 ezer bála gyapotot termeltek, 1860-ban négymilliónál is többet. A rabszolgák száma ezzel párhuzamosan nőtt. Az 1790-es első népszámláláskori 700 000-ről 1860-as négymillióig - pusztán természetes szaporodás során, hiszen a rabszolga-kereskedelmet a Kongresszus 1807-ben betiltotta. Ez a cotton ginnek volt köszönhető. Így Virginiából és a Karolinákból a gyapottermesztés súlypontja átköltözött Alabama, Mississippi és Louisiana gazdagon termő földjeire. A short staple gyapot a long staple-lel teremni nem tudó helyeken is megélt. Az Európában, Belgiumban és az Egyesült Királyságban kiépülő szövőipar növekvő mennyiségű gyapotot igényelt, az ár nőtt, így nőtt a rabszolgák munkaerejére való igény és a gyapottermesztés volumene.

1:20:00 1847-ben 14 szabad és 14 rabszolgatartó állam volt. A dél számára ez az egyensúly döntő fontosságú volt, mert azt nem remélhették, hogy a szavazók számát maximálják államokban, így a Képviselőházban egyre nagyobb északi fölény bontakozott ki. A szenátusban azonban államonként két szenátor volt, így itt el lehetett kaszálni, minden veszélyes törekvést.

2:10:30 A Haper's Ferry-ben, Richmondban és az észak-karolinai Fairfield fegyvergyárak/raktárak zsákmányolt gépekkel a Konföderáció megkezdhette a puskagyártást 1861-ben. Az ágyúgyártás nehezebben ment. Fort Sumterben és a norfolki szövetségi tengerészeti bázison zsákmányolt ágyúk nem tábori lövegek voltak, túl nehezek a mozgatáshoz. Ezért a konföderációs hadseregek tüzérségét háború előtti önkéntes alakulatok ágyúparkjából, külföldi importból és a Tredegar Ironworks gyártotta ágyúkból szedték össze. A lőporhoz való szén és kén volt bőségesen, de a Kálium-nitrát hiányzott. Josiah Gorgas, a konföderációs adminisztráció lőszergyártásért felelős biztosát 1861 áprilisában nevezték ki. Kényszermegoldásként egyik beosztottja az Appalache-hegység déli részében levő mészkő barlangokból kitermelhető kálium-nitrátot javasolta. Felmerült az ürülékből való nitrátnyerés is, pl. istállókból.

2:13:00 Chase bondokat adott el, és elkezdték a papírdollárt nyomni. A konföderációs dollár kb. 9000%-os inflációt szenvedett el a háború folyamán és gyakorlatilag értéktelenné vált. USA gazdasága 1880-ban világelső lett.

3:36:00 Grant általában akkor itta le magát, ha a családjától távol volt.

4:05:00 A Hampton Roads-i hadseregjelenlét Montgomery Blair fejéből pattant ki, azzal a céllal, hogy Virginia visszatérjen az unióba.

4:45:00 Bull Run #1.

5:00:00 Missouri állapotok.

5:03:00 Wilson's Creek.

Warren C. Robinson: Jeb Stuart and the Confederate Defeat at GettysburgSzerkesztés

{{cite book| last=Robinson| first=Warren C| title=Jeb Stuart and the Confederate Defeat at Gettysburg| location= Lincoln, NA és London| year=2007| publisher=University of Nebraska Press| ISBN 978-0-8032-1101-8| language=angol}}

Lee's First Order to Stuart

I have just received your note of 7:45 to General Longstreet. I judge the efforts of the enemy yesterday were to arrest our progress and ascertain our whereabouts. Perhaps he is satisfied. Do you know where he is and what he is doing? I fear he will steal a march on us and get across the Potomac before we are aware. If you find that he is moving northward and that two brigades can guard the Blue Ridge and take care of your rear, you can move with the other three into Maryland, and take position on General Ewell's right, place yourself in communication with him, guard his flank, keep him informed of the enemy's movements, and collect all the supplies you can for the use of the army. One column of General Ewell's army will probably move towards the Susquehanna by the Emmitsburg route; another by the Cambersburg. Accounts from him last night state that there were no enemy norht of Frederick. A cavalry force (about 100) guarded the Monacacy bridge which was barricaded. You will, of course, take charce of Jenkins brigade and give him neccessary instructions. All supplies taken in Maryland must be by authorized staff officers for their respective departments, and by no one else. They will be paid for, or receipts given to the owners. I will send you a general order on this subject which I wish you to see is strictly complied with.

Lee's Second Order to Stuart
If General Hooker remains inactive, you can leave two brigades to watch him and withdraw with the three others but should he not appear to be moving northward, I think you had better wthdraw this side of the mountain tomorrow night, cross at Sheperdstown next day, and move over to Fredrickstown. You will, however, be able to judge whether you can pass around their army without hindrance, doing them all the damage you can, and cross over the river east of the mountains. In either case, you ust move on and feel the right of Ewell's troops, collecting information, provisions, etc.
Give instructions to the commander of the brigades left behind to watch the flanks and rear of the army and (in the event of the enemy leaving their front) retire from the mountains west of the Shenandoah, leaving sufficient pickets to guard the passes, and bringing everything clean up the Valley closing upon the rear of the army.
As regards the movements of the two enemy brigades moving towards Warrenton, the commmander of the two brigades left in the mountins must do what he can to counteract them, but I tkink the sooner you cross into Maryland after tomoorrow the better ...
The movements of Ewell's corps are as stated in my former letter, Hill's first division will reach the Potomac today and longstreet will follow tomorrow. Be watchful and circumspect in all your movement.

98-106. o.: 24-én Stuart legeltette a lovakat és pihentette őket, a csapatokat meg rendezte. Hooker 19-én azt a diszpoziciót jelentette, hogy a 12. hdt Leesburgnél, a 11. Goose Creeknél, Leesburgtől 4 mérföldre Aldie felé, az 1. Herndon Station és környékén van, a 3. Gum Springsnél, a 2. Centreville-nél, a 6. Germantownnál és Pleasonton lovassága Aldie-nél pihen. Stuart 25-én Salem Depotból (mai Marshall, Virginia) a Glasscock's Gapen át keletre indult Haymarket felé, de dél körül belebotlott Hancock északra vonuló gyalogságába ((mely a Haymarket-Leesburg úton mozoghatott Edwards Ferry felé)). Ágyúval puffogtatás, hogy nyugtalanitsák őket, majd vissza Bucklandhez, ahol táborverés. 26-án újra próbálkozott, de ezúttal a 6. hadtest Manassastől északra volt, tehát délre meg kellett kerülnie. Bristoe Station, Brentsville, Wolf Run Shoals on the Occoquan, aztán a Bull Run közelében letáborozott éjszakára. 27-én Annandale-en keresztül Fairfax Court House-ba lovagolt, szétzavart egy kisebb uniós lovasságot, amely az ottani depót biztosította, aztán kirabolta a raktárt. Több órán át fosztogatták a készleteket és etették, valamint pihentették a lovakat. Innen Stuart szerint üzenetet küldött Lee-nek az észak felé mozgó szövetségi oszlopokról, de az sosem érkezett meg Lee-hez ((állítják)), de a hadügyminisztérium kapott róla másolatot. „Headquarters Cavalry Division, June 27, 1863. General: I took posession of Fairfax C. H. this morning at nine o'clock, together with a large quantity of stores. The main body of Hooker's army has gone toward Leesburg, except for the garrisons of Alexandria and Washington, which have retreated within the fortifications. Yours respectfully, your obedient servant, J. E. B. Stuart, Major-General.”
Robinson azzal érvel, hogy ha ez az Asby's Gapen keresztülvivő hírnöki útvonal nyitva volt, akkor Stuart arrafelé visszamehetett volna a ANV-hoz, de ignorálja, hogy a futár meg nem érkezte arra utal, hogy az út nem volt szabad. 102. oldalon azt a lehetőséget veti föl, hogy a futár megérkezett, az üzenetet átadta, de mivel késői érkezte (30-a körül Chambersburgnél) Lee számára nem bírt túl nagy jelentőséggel, ezért nem archiválták, csak rutinszerűen elküldték Richmondba a kópiát. Robinson szerint az lett volna lényeges, hogy Stuart megmondja, hogy 26-án átkeltek a szövetségi csapatok (nagy része) a Potomacen, de ezt maga sem derítette ki. Nyugat felé fordulva Hunters Mill és Dranesville érintésével helyi szimpatizánsok Rowser's Ford-hoz kalauzolták, ahol nehezen, de éjszaka átkelt a megáradt folyó. 28-án kora hajnalban megsemmisített párat a Chesapeak & Ohio Canal uszályai közül és délig pihentek. Ekkor nyolcvan mérföldre volt délnyugatra Lee hadseregétől ((melyik részétől???)) és Robinson szerint északnyugat felé fordulva megalapozottan hihette volna, hogy utol tudja őket érni, főleg mivel nem tudta, hogy a szövetségi csapatok átkeltek-e már a Potomacen ((a frászt nem tudta, két északra menő oszlopukba is beleütközött)). De ehelyett kelet felé fordult és Rockville-nél, Washington külvárosában elfogta egy uniós hadtáptrén legnagyobb részét, 125 szekeret. A nap hátralevő részét a meg nem érkezettek összevárása, a trén betagolása a három dandár közé és a foglyok parolingja papírmunkával együtt, majd északra indult. 29-ére virradó éjszaka lassan haladtak. Délután több órai munkával felszaggatták a síneket a Baltimore & Ohio RR Baltimore-tól nyugatra eső vonalán. Délután 5-re szétverték az 1. delaware-i lovasezredet Westminsterben és elfoglalták a várost. Itt éjszakáztak. 30-án továbbindultak, Union Millsben megálltak egy többórás reggelire, zongorás énekléssel egybekötve. Mivel az őrszemei Littlestownban erős ellenséges erőket láttak, ezért nem északnyugat felé indultak, hanem direktben északnak, Hanoverbe. Ott azonban Kilpatrick hadosztályának egy dandárja screeningelte az uniós jobbszárnyat. Stuart három dandárja szét volt bontakozva, hogy a trén útvonalát biztosítsa, ezeknek az eleje összecsapott Kilpatrick lovasságának hátvédjével, aztán az uniós lovasság visszafordult és kiverte Stuartot Hanoverből. Kelet felé, Jefferson érintésével kerültek és az éjszaka legnagyobb részét nyeregben töltve igyekeztek előrehaladni észak felé. 1-jén reggel Doverbe értek és több órára lepihentek. Carlisle-t kora este érték el és ágyúzni kezdték William F. Smith vezérőrnagy két dandárnyi Pennsylvania Reserves milicistáját, amelyek nem akarták megadni magukat. Felégették a Carlisle Barracks-t. Ekkor megtudták Lee tisztjeitől, hogy hol van a hadsereg és elindultak Gettysburg felé.

Stuart 2-a délután ért Gettysburgbe, de mögötte Wade Hamptonnak még ütközetet vívnia Hunterstownnál a hasereg mögé kerülni akaró Custerrel és Farnsworthtel. Robinson a 109. oldalon azt veti Stuart szemére, hogy a nyolc éjszakából ötöt nyeregben töltött, de napközben megállt dáridózni, így nem pihentek normálisan és kidőltek a fáradságtól. A 110. oldalon tudatja, hogy se Ewell, se Early nem tudott róla, hogy Stuarttal találkozniuk kellett volna Yorkban, hiába állítja utóbbi, hogy de igen.

123. o.: „Gen. R. H. Anderson's division of Hill's corps was also on the jam on the Chambersburg-Gettysburg road and was probably too late arriving to have played a role on the first day even if a renewed attack had been undertaken. It halted on orders from Lee and made camp before it ever reached the battle area.

In short, there is no evidence that Lee tried to hurry these units along, even though he spoke to those already engaged of waiting for reserves. Indeed, at one point, hearing and seeing that Pender was in danger of being pushed back, Heth had to request permission from Lee twice before he was allowed to go to Pender's relief. Lee was still trying to "slow down the tempo" of the fighting.”

127. o.: Chuck Teague vizsgálata arról, hogy Lee vajon beteg volt-e a csata idején. Robinson konklúziója: vannak ráutaló nyomok, de ez így kevés és értelmezés kérdése.

130. o.: Wade Hampton visszaveri Custert és Farnswortht Carlisle-tól délre. 2-án délután érkezik meg Stuart, ugyanakkor megjön Jenkins is. Robertson, Jones és Imboden nincs sehol.

131. o.: Stuart 3-ai utasítása az uniós erők hátába kerülésre - szintén nincs írásos nyoma, Robinson szerint szóbeli parancsot kapott és a stábtisztjei közül egy sem kommentálta ezt. Ezt Robinson nem találja furcsának, de annak az állításnak, hogy Stuart az egész portyára vonatkozóan szóbeli parancsot kapott volna Lee-től, nem látszik hitelt adni. Ugyan miért?

143-144. o.: John Thomason életrajzíró szerint Stuart portyája miatt volt kénytelen Meade egy hadtestnyi gyalogságot a LOC védelmére hátrahagyni. Lehet, hogy emiatt volt a 6. hadtest egy napnyira leszakadva? További állítása, hogy 15 ezer milicista bénult meg Carlisle-ban Stuart támadása miatt, akik az ANV hátát fenyegethették volna. ((Sounds like BS, a Pennsylvania Reserves csak örült, ha nem kellett a konföderációs reguláris hadsereggel hadakoznia és szándékában sem volt Lee hátát fenyegetni. Fenyegethette volna, ha el van szánva rá, de ezek az emberek csak az otthonukat akarták megvédeni, nem Lee-t legyőzni és kétséges volt a harci értékük, pláne támadásban.))

148. o.: Robinson leszedi a keresztvizet Jenkinsről és Imbodenről, megbízhatatlan, hanyag. Ez azért furcsa, mert E. Porter Alexander azt állítja, hogy Imboden lovassága remek munkát végzett a visszavonulás fedezésekor. Hogyhogy ilyen rövid idő alatt megtáltosodott?

149-150. o.: Robinson szerint Robertson késői és óriási kerülővel végrehajtott visszatérése az ANV-hez is Stuart hibája, mert mért őt hagyta hátra és nem Wade Hamptont, ahogy azt Lee sugallta (ebben van valami) és miért nem olyan parancsot adott neki, hogy azonnal és késlekedés nélkül térjen vissza az ANV-hez.

163-164. o.: „Trimble szerint neki Lee 27-én kb. azt mondta: „Our army is in good spirits, not over-fatigued, and can be concentrated on any one point in twenty-four hours or less. I have not yet heard that the enemy have crossed the Potomac and am waiting to hear from General Stuart. When they hear where we are, they will make forced marches to interpose their forces between us and Baltimore and Philadelphia. They will come up, probably through Frederick, broken down with hunger and hard marching, strung out on a long line, and much demoralized when they come into Pennsylvania. I shall thrown an overwhelming force on their advance, crush it, follow up the success, drive one corps back on another, and by successive repulses and surprises, before they can concentrate, create a panic and virtually destroy the army.”” --- Ebben váratlanul sok racionalitás van. Ugyanakkor: „Not long before launching the Gettysburg campaign, Lee outlined a similar, but slightly different plan to Col. A. L. Long, one of his staff officers. Long had proposed a new attack somewhere in the vicinity of the old battlefield of Manassas: "To this idea General Lee objected, and stated as his reason for opposing it, that no results of decisive value to the Confederate States could come from a victory in that locality The federal army, if defeted, would fall back to the defenses of Washington, as on previous occasions, where it could reorganize in safety and again take the field in full force... in his view, the best course would be to invade Pennsylvania, penetrating this state in the direction of Chambersburg, York or Gettysburg. He might be forced to give battle at one or the other of these places as circumstances might suggest, but, in his view, Gettysburg was much the best point, as it was less distant from his base on the Potomac.... there was in his mind no thought of reaching Philadelphia... Yet he was satisfied that the Federal army, if defeated in a pitched battle, would be seriously disorganized... and it would very likely cause the fall of Washington city and the flight of the Federal government."”

Harry J. Pfanz: Culp's Hill és Cemetery HillSzerkesztés

1-5. o. Ewell jellemzése.
6-10. o. Howard jellemzése.
10. o. Hooker elismerte Sykes-t és Howarddal összehasonlítva azt mondta, hogy annyival múlja felül katonailag, mint nappal az éjt.
13. o. Mikor a Carlisle környéki episzkopális rektor megkérdezte Ewellt, hogy imádkozhatnak-e az elnökért, azt felelte, hogy természetesen, nem ismer senkit, aki jobban rászorulna az imákra.
88. o. Howard 4:10-kor adta ki a parancsot a Cemetary Hillre való visszavonulásra és 4:30-kor már Doubledayjel együtt fent rendezték a sorokat. A domb és a kőfalak erős állást jelentettek. Slocum Littlestownból indult aznap reggel és négy és fél mérföld kényelmes megtétele után a parancsának megfelelően letáborozott Two Tavernsnél. Öt dandárban 9000 embere volt, így a XII. hadtest a Potomac hadsereg legkisebbje volt ekkor. Az első hadosztályt Alpheus S. Williams ddtb. vezette, a másodikat John W. Geary.
89. o. A hadtest tartaléktüzérsége csak négy ütegre rúgott a szokásos öttel szemben. Slocum ugyanúgy június 30-án kapta a parancsait, mint Howard és Reynolds, csak tőlük eltérően ő július 1-jén megkapta az utólag a Pipe Creek Circular névre keresztelt utasítást, amely leszögezte, hogy a hadsereg mozgásával megmentette Harrisburgöt, most pedig kivár, amíg az ellenség olyan pozícióba kerül, ahol a siker minden esélyével lesújthatnak. Ha Lee támadna, akkor fokozatosan visszavonulnak a Middleburg és Manchester közötti Pipe Creek patak menti védelmi állásokba. Slocum a saját hadtestét és az V. hadtestet irányítva Union Millshez vonul vissza, ahol felüti a főhadiszállását. A visszavonulás idejét a fejlemények kibontakozása fogja megszabni. Egy további üzenet Daniel Butterfieldtől, a hadsereg törzsfőnökétől arról is informálta, hogy a művelet hamarosan kezdetét veszi, mert az ellenség Gettysburg felé nyomul, úgyhogy indítsa a trénjét Westminster felé és álljon készen, mert amikor Reynolds értesíti, hogy az ereje "uncovered Two Taverns", akkor indulnia kell.
89-92. o. Slocum jellemzése.
92. o. Mire a XII. hadtest elérte Two Tavernst, Gettysburgnél éppen hallgattak a fegyverek. Nem értesültek róla, hogy a hadsereg balszárnya ütközetben vett részt. Néhányan szórványos lövöldözést hallottak, ami akármi lehetett volna, skirmish, cavalry action. Howard első Slocumnak címzett üzenetét 1 órakor küldte, a másolatok Sicklesnek és Meade-nek mentek. „Ewell's Corps is advancing from York. The left wing of the Army of the Potomac is engaged with A. P. Hill's Corps.”
93. o. Mivel Sickles Emmittsburgnél 3:15-kor vette kézhez a levelet, ezért Slocum már kettőkor meg kellett kapja.
94. o. 3-kor Howard elküldte második üzenetét. Ebben megírta, hogy a jobbszárnyát támadás érte és felgöngyölítés és megfutamítás fenyegeti. Megkérdezte, hogy Slocum és csapatai úton vannak-e.
Meade törzsének századosa 3 és 4 óra között megjelent Two Tavernsnél egy üzenettel, hogy Hancock veszi át az elesett Reynolds helyét a balszárny élén és a hadtestparancsnokok azonnal induljanak a lehető leggyorsabban előre. Slocum ekkor már elindult Two Tavernsből és csapatai eleje is elindult Gettysburg felé. A százados megmutatta az üzenetet a stábjának, melyből Hiram C. Rodgers alezredes Slocum után lovagolt egy másik üzenettel, melyet Slocumnak és Sykesnak címeztek. Valószínűleg ennek hatására üzent Slocum 3:35-kor „Hancock, vagy Howard” tábornoknak címezve, hogy a XII. hadtest úton van és Gettysburgtől egy mérföldre jobbra. Slocum miért ment erre, ahelyett, hogy egyenest a Cemetery Hill, vagy a Culp's Hill felé vette volna az utat? Jelentésében Slocum azt írta "agreeably to a suggestion from General Howard," az első hadosztályát a vonal jobb szélén helyezte el a Rock Creek mellett, míg a másodikat Hancock parancsára a balszélre vezényelte.
95. o. Howard jelentése alapján négy után kérte, hogy egy hadosztály menjen a jobbszélre, egy pedig a balszélre. Mikor Charles Howard őrnagy továbbította ezt a kérést Slocumnak, az azt felelte, hogy már elküldött egy hadosztályt jobbra, ezért ha Howard egy hadosztályt Gettysburgtől keletre akart küldeni, azt Hall századossal kellett küldenie 3 óra tájban. 3:00 órakor, mikor az XI. hadosztály még Gettysburgtől északra harcolt, lett volna értelme, hogy Slocum első hadosztálya az akkori állás jobbszárnyára csatlakozva keletről jelenjen meg a csatatéren. 4 óra után, mikor az összes csapatok már a Cemetery Hillen gyülekeztek, egy ilyen művelet értelmetlen lett volna. Ebből következően tehát Slocum már 4 óra előtt megközelítette Gettysburgöt, háta mögött Williams és Geary hadosztályaival. Rövid, de kemény menetelés volt. Hőségben. A Rock Creek elérése előtt Williams üzenetet kapott a sorok előtt lovagló Slocumtól, hogy forduljon jobbra a keresztútnál, amely a Hanover Road felé vezet, hogy Gettysburgtől keletre uralgó állást tudjon felvenni. Geary hadosztálya folytatta az utat a város felé. Williams Benner's Hilltől fél mérföldre keletre érte el a Hanover Road-ot.
96. o. Williams pushed his men hard along the slippery trace, sometimes at the double-quick. As the 2d Massachusetts Regiment passed a small farmhouse, one of the few along the way, a "hard-featured" woman with a couple of children rushed down to the column and began shaking hands with the dust-covered Bay State soldiers. She seemed delighted to see them until the regimental colors appeared. She looked at the flag with some dismay and with disgust said, "Why, I thought you were Rebs." With that, she grabbed her children and hurried back to her house.
96-97. o. Thomas H. Ruger ddtb. dandárja elfoglalta a Benner's Hill, majd jött az üzenet, hogy az I. és a XI. hadtestet kiverték Gettysburgből és Williamst elvághatják és vigye vissza a hadosztályt a Baltimore Pike-ra. Williams megállt és visszavonult fél mérföldre északkeletre az úttól és ott is maradtak éjszakára.
97. o. 4 órakor küldött üzenetében Howard leírta a szövetségi erők nyomorúságos helyzetét Slocumnak és azt kérte, hogy személyesen jöjjön a Cemetery Hillre. Howard őrgy. a Baltimore Pike-on egy mérföldre a várostól találta Slocumot, valószínűleg Powers Hillen, ahol a XII. hdt HQ volt a csata folyamán. Slocum elutasította, hogy odamenjen és átvegye a parancsnokságot a Cemetery Hillen. Nem sokkal később Charles H. Morgan alezredes Hancock törzséből is találkozott Slocummal, és megbeszélték, hogy a sok XI. hadtestből szivárgó lézengő feltartóztatása végett a Geary második dandárját a Pike-on hagyja. Azt mondta Morgannak, hogy annyi a dezertőr, hogy attól tart ez megint egy Chancellorsville és fel kell tartóztatnia a megfutamodást. Valószínűleg Morgan elárulta a valós helyzetet és további vita bontakozott ki róla, hogy Slocum vegye át a parancsnokságot. Morgan visszaemlékezése szrint Slocum nem nem akart kötélnek állni, mivel azt Hancockra bízták és már amúgy is elkezdte a terep felmérését, továbbá nem akart felelősséget vállalni olyan helyzetért, melynek kialakulásában nem játszott szerepet. Viszont mikor Morgan azt mondta, hogy Hancock utasításba kapta, hogy az ő megérkeztekor adja át neki a parancsnokságot, Slocum elindtult a Cemetery Hillre.
98-103. o. Hancock színpadias alakítása és intézkedései.
103-104. o. Slocum hét órakor jelent meg a Cemetery Hillen. Hancock azonnal átadta a parancsnokságot neki és elindult vissza Tanaytown felé Meade-nek jelenteni. Ott megtudta, hogy Meade hallgatva a tanácsára Gettysburg felé indította az összes hadtestet. Slocum megérkeztével egyidőben Howard megkapta Meade parancsának másolatát, miszerint a balszárny ideiglenes vezetőjévé Hancockot teszi. Howard Reynolds eleste óta úgy tudta, hogy az reá szállt. Slocumnak deklarálta, hogy a balszárny parancsnokságát átadja és Meade-nek panaszos levelet írt, hogy miért kapja ezt a mellőzöttséget és mit rosszall az eljárásában.
112-114. o. - A beásás és erődítések építése még nem vált gyakorlattá a Potomac hadseregben eddigre. Az, hogy a XII. hadtest beásta magát a Culp's Hillen, nem Geary-n múlt. Ő engedélyt adott, rá, ha a beosztottai akarják, de ellenezte, mondván, hogy rászoktatja a csapatokat, hogy csak védművek mögül harcoljonak. A Green dandár eddig csak Chancellorsville-nél épített ilyeneket. George S. Green ddtb. azt mondta, ez doktrinális és az életek megmentése fontosabb, ő beássa magukat.
116. o. - Az V. hadtest Frederickből Liberty-n és Union Millsen keresztül Hanoverbe ment, onnan küldte Meade Gettysburgbe. Július 2-án hajnalban Bonaughttowntól három mérföldre keletre tábort bontottak és reggel hatra az elővéd elérte a XII. hadtest vonalát és Ruger hadosztályától jobbra állást foglalt.

Kent Masterson Brown on George Gordon Meade and the Gettysburg CampaignSzerkesztés

{{cite web| url=https://www.youtube.com/watch?v=vgP-8eJmljs| title=Sacred Trust Talks 2013 - Kent Masterson Brown| author=Kent Masterson Brown| publisher=Gettyburg Foundation| accessdate=2017-04-08| language=angol}}

Mikor Buford megkezdi a harcot, a Potomac hadsereg többi része 15-30 mérföld távolságra van tőle. Miért akar valaki ilyen körülmények között harcot?

Reynolds Gaines's Millnél fogságba esett, Lloyd Tilghmanért cserélték ki később. Meade Glendalenél megsebesült, a golyó a jobb felsőtestén ment be és a hátul a csípőjén jött ki. Felépülése után a Pennsylvania Reserves parancsnoka lett. Mindketten harcoltak a Második Manassasnél és Antietamnél. 1862 novemberében vezérőrnagy lett és hadosztályparancsnokságot kapott. 1862 decemberében Reynolds az I. hadtest parancsnoka lett. December végén Meade megkapta az V. hadtestet. 1863. július 28-án hajnalban ébresztik Meade-et és ő a Potomac hadsereg parancsnoka. Válasza a kinevezésre: "The order placing me in command is received, as a soldier I obey it and to the utmost of my ability will executed. Totally unexpected as it has been, I must confess I am in total ignorance of the exact condition of the army and the position of the enemy." 7 gyalogsági hadtest és egy lovassági, 257 ezred és zászlóalj. 65 ütegnyi 6 ágyús tüzérség, 50 mérföldnyi utánpótlást szállító szekérkaraván, 50000 ló és öszvér, 100000 fegyveres és 30000 kísérőszemélyzet. 14 font ochse és 14 font szalmát kell minden állatnak adni. Ha az állat 2-3 napig nem kap élelmet, nem tud semmit húzni. Mire Meade üldözni kezdte Lee visszavonuló hadseregét, az állatai olyan gyengék, hogy Gettysburgtől Frederickig 15000-ret vesztett el az ellátás hiánya miatt.

Meade stábjának becslése szerint Lee hadserege kb. 100 000+ fő lehetett. Valójában 75000 fegyverese és 30000 kisegítője volt, 196 ezredbe és zászlóaljba rendezve, 96 üteg tüzérséggel. Hazafelé, 57 mérföldre nyúlt a szekérkaravánja a rabolt portékákkal. Meade számára az volt a kérdés, hogy hova megy ez a hadsereg. Tudta, hogy egy részük a Cumberland völgyben van, egy másik részük a Susquehanna folyónál (Early), egy harmadik meg Chambersburg és Cashtown között, viszonylag sokan - ezt lovassági és civil jelentésekből tudta. De hogy hogy Lee hol akar koncentrálódni, az nem volt világos. Június 28-án este 8-kor a hadtestparancsnokaival való megbeszélés után kiosztotta a parancsokat. Június 29-én kezdenek mozogni az uniós hadtestek észak felé. Hallecknek azt írta, hogy 29-én reggel elindulnak Emmitsburg és Westminster felé, utóbbi a Western Maryland RR végpontja, az egyetlen a környéken még működőképes vasút, ezt akarja tehát használni ellátóbázisnak. Lee ugyanis Hanover Junction, Pa és Harrisburg, Pa között 18 hidat égetett fel, Hanover Junction és Gettysburg között pedig minden vasúti pályát tönkretett. Jeb Stuart elvágta a távíróvonalakat.

Meade terve a Big Pipe Creek vonalán való védelem volt. Ma a Manchester-Westminster-Windsor-Union Bridge-Middlesburg-Emmitsburg vonalon lenne. Ezzel lefedte volna a parancsa szerint védelmére bízott Washingtont és Baltimore-t Lee elől. Minden utat lefed. Ez azért volt kedvező állás, mert a patak déli partja Manchesternél 2-300 lábbal magasabban van, mint a patak medre - szép magaslati pont, de nyugat felé fokozatosan ellaposodik, úgyhogy Emmitsburgnél már csak 50 lábbal magasabb. Innen a hadseregei egyes részeit előremozgatta, kideríteni, hol van Lee és hova fog felfejlődni. Reynoldsot kinevezi a balszárny parancsnokává, az I. III. és a XI. hadtest fölött diszponálva. Ők Emmitsburgnél vannak, Taneytownnál pedig Sickles. Union Millstől Manchasterig a jobbszárny parancsnokává Slocumot nevezi ki, a XII., a V. és a VI. hadtest vezetésével megbízva. A közepet Hancock II. hadteste képezi Uniontownnnál a pennsylvaniai határ alatt közvetlenül.

Az előrenyomulás a Pipe Creektől és Reynolds harcba kezdése Gettysburgnél tankönyvi alkalmazása Clausewitz előretolt hadtestről való elmélkedésének. Reynolds halála után a zsebei tartalmából előkerült egy Reynoldstól Meade-nek sk. írt levél. Amit leír, az teljesen megfelel Clausewitz leírásának a harcba bocsátkozásról és az ellenség felsorakozásra kényszerítéséről, miután törvényszerűen visszavonulás következett, késleltetve az ellenséget. Meade Reynoldsnak írt sk. levele Emmitsburgbe való visszavonulási szükségességről írt. Pedig hadseregparancsnokok ritkán írnak sk. parancsokat. És azt mondja, hogy Sickles és Howard hadteste majd támogatja. Doubleday, az I. hadtest harmadik hadosztályának parancsnoka a csata utáni jelentésében 1863 december 14-én írt jelentését idézte az önéletrajzában megerősíti, hogy Reynolds első szándéka a Gettysburgig való előrenyomulás, de védvonalat épít a magaslaton Emmitsburgtől északra, és harcba bocsátkozás, de erős támadás esetén visszavonul Emmitsburgbe.

Júliis 1-jén Meade a Taneytown HQ-ból kibocsátotta a Pipe Creek körlevelet minden hadtestparancsnokának. Ez nem érte el Reynoldsot, mert még előtte lelőtték. Ebben benne van, hogy Reynolds nem az Emmitsburgi úton kell, hogy visszavonuljon, hanem Taneytown felé egészen Middleburgig, ahol a Pipe Creek vonalán majd a csatát megvívják. Slocum Littlestown, Pa-ból Union Millsig kellett visszavonuljon. Buford Taneytownig kellett volna visszavonulnia erős támadás esetén. Tiszta Clausewitz. Mikor Meade Hancockot kiküldi az I. hadtesthez Reynolds halála után, akkor azt kellene biztosítania, hogy az I. hadtest nem Emmitsburg felé vonul vissza, mert akkor túl nagy rés marad a Pipe Creek vonalon. Buford két lovassági dandárja harcba bocsátkozik, egyik Gettysburgtől nyugatra, a Chambersburg felé vezető úton, pontosan ebből az irányból jön Henry Heth hadosztálya, akik élelem és abrak után kutatnak. Összeakaszkodnak, Buford ellenáll. Masterson szerint Buford valószínűleg nem tudott visszavonulni a harcból, mert túl sokan túl gyorsan rohanták le, ezért kérte Reynolds segítségét. Reynolds megindítja első, harmadik és második hadosztályát előre és ír Howardnak, hogy hadtestével szállja meg a Peach Orchard környékét és maradjon ott. Miért? Mert a terv még mindig az, hogy ők tulajdonképpen visszavonulnak. Howard mögött négy mérföldre áll Sickles III. hadteste, szépen egymásracsúsznak és ellenállva visszavonulnak Emmitsburgbe (mivel az őt Middlesburgbe küldő Pipe Creek körlevelet nem kapta meg). Megmondta a szállásmesterének, hogy az I. hadtest társzekereit vigye vissza Union's Bridge-hez, ami a westminsteri vasúti végponttól 10 km-re nyugatra van. Nem akart ő Gettysburgnél harcolni.

Howard stábtisztje ment Reynoldshoz és aztán visszaküldte Howardhoz, hogy siessen a Peach Orchardra, kb. fél 10:28-kor, majd két perccel később lelőtték. Ekkor a hadosztályait és tüzérségét sorakoztatta fel a harcra. Már bármit is akart, nem tudta kivitelezni. Jacob Stagel, Doubleday stábtisztje szerint, mikor Dd. hírét vette Reynolds halálának, nem tudott Reynolds terveiről és harcolnia kellett, amíg kideríti, hogy most mi legyen a következő lépés. Ezért nem vonult vissza az I. hadteste. Dd hívja Howardot az XI. hadtesttel és harcolnak és jól megverik őket, majd vissza kell vonulniuk Otto von Steinwehr hadosztályához, amely a Cemetery Hillt és Culp's Hillen volt tartalékban Howard parancsára és ott állásokat kialakítani. A gettysburgi csata semmi más nem volt, mint egy kudarcot valló visszavonulási mechanizmus.

Kent Masterson Brown: Retreat from GettysburgSzerkesztés

{{cite book| last=Brown| first=Kent Masterson| title=Retreat from Gettysburg - Lee, Logistics, and the Pennsylvania Campaign| location= Chapel Hill & London| year=2007| publisher=University of North Carolina Press| language=angol}}

15. o.: Június 1-jén Lee informálta a hadügyminisztert, hogy John D. Imboden dandártábornok független lovassága Nyugat-Virginiában rekvirált 3176 szarvasmarhát. Lee mindre igényt tartott, plusz Grumble Jones által Pocahontas és Augusta megyékben felhajtott további tehenekre is. ((Imboden az extrém méreteket öltő élelmiszerrekvirálás miatt volt az ANV balszárnyán Nyugat-Virginiába küldve, nem azért, mert onnan bármi ellenében biztosítani kellett volna a hadsereget. Stuart ugyanezt tette és adódik a kérdés, hogy vajon neki nem a rekvirálást hangsúlyozta-e jobban Lee, mint a felderitést))

18. o.: Június 14-én Albert G. Jenkins lovassága pontosan Ewell hadtestével együtt vonult. 15-én Rodes hadtestével együtt átkeltek a Potomac-en Falling Watersnél, három mérfölddel Williamsport alatt, míg Early és Johnson hadosztályai a shepherdstowni Boteler's Fordnál kelt át. Jenkins felvezetésével Rodes és Johnson Chambersburgig nyomult előre, majd június 27-én elérték Carlisle-t. Early Chambersburg után nyugatra fordult és Yorkig hatolt, amit 28-án ért el. Vele volt Elijah V. White és a 35. Virginiai lovassági zászlóalj. Június 14-én Hill hadteste átkelt a Rapidanon.

Eric J. Wittemberg, J. David Petruzzi: Plenty of Blame to Go AroundSzerkesztés

{{cite book| author=Eric J. Wittemberg, J. David Petruzzi| title=Plenty of Blame to Go Around - Jeb Stuart's Controversial Ride to Gettysburg| location=New York & California| year=2006| publisher=Savas Beatie LLC| language=angol}}

A Family Affair: The Pre-Kansas Saga of James Henry LaneSzerkesztés

{{cite book| first=James Robert| last=Bird| title=A Family Affair: The Pre-Kansas Saga of James Henry Lane| publisher=University of Arkansas| location=Fayetteville, AK| year=2012| language=angol}}

302. o.: Roughly a month after James Henry Lane assumed his duties as lieutenant governor ((1849. szeptember)), the Indiana General Assembly passed a resolution related directly to race relations in Indiana. With one stroke, it publicly remonstrated in favor of African colonization while simultaneously suggesting that the federal government assume full responsibility for the initiative: „Whereas the settlement of the African coast with colonies of civilized colored men is the cheapest and best plan of suppressing the [African slave] trade…Be it resolved…that our Senators and Representatives in Congress be…requested in the name of the State of Indiana, to call for a change of national policy on the subject of the “African Slave Trade,” and that they require a settlement on the coast of Africa with colored men from the United States, and procure such changes in our relations with England as will permit us to transport colored men from the united States to Africa, with whom to effect said settlement.”

303. o.: 1855-ben a Topeka Convention-ön született négerek állampolgárságát kizáró passzusok nagy hasonlóságot mutatnak az 1851 novemberi indianai állami alkotmánykiegészitéssel. Előbbit James H. Lane segitett tető alá hozni, mint kompromisszumos szöveget, utóbbinál kormányzóhelyettesként volt jelen, mikor a Demokrata párt dominálta állami törvényhozás megszavazta.

303-304. o.: Whatever he said or did not say publicly on the subject, Lane’s family had maintained a sympathetic rapport with purveyors of African colonization since the mid-1830s when his deceased older brother served as Amos Lane’s congressional assistant during Andrew Jackson’s second term as U.S. president. Historian Eugene Berwanger quoted the editor of the Indiana State Sentinel, “[Colonization] we can enter into with heart and soul, and one upon which we love to dwell [because] they must go.” This mid-1850s line of reasoning prefigured that used by Jim Lane during the Civil War, when, as Ian Spurgeon observed, “colonization remained his favorite option…In February 1864 Lane eloquently argued that a section of Texas be set aside for the black population.” If, by then, colonizing Africa seemed unfeasible, planting Negro enclaves of free labor in former Confederate states offered a means of, in Lane’s words, extending “to [blacks] that substantial freedom to which they are so justly entitled.” Thus, colonization surfaced as a war measure for achieving a dual purpose: keeping the races separated, and punishing treason in the South. None of this entailed any fundamental change of attitude on Lane’s part.

310-311. o.: Indiana’s demographic changes portended rough sailing for Lane’s successor in the lieutenant governor’s chair. The large influx of immigrants generated more anxiety than goodwill in locales where citizens harbored an endemic fear of foreigners, especially those who subscribed to the Roman Catholic religion. “The immigrants,” observed one historian, “remained a class apart, forming their own settlements and retaining their own habits and customs, many of which were repugnant to the Americans.” Moreover, natives feared communities where tolerance of lower wages created additional pressure in a job market already under stress. By the early 1850s, immigrants were a political force to be reckoned with, potentially representing enough votes to influence the outcome of state if not national elections. Even the venerated Kossuth raised more than a few eyebrows when he suggested to one German-American audience, “You are strong enough to effect the election of that candidate for the presidency who gives the most attention to the European cause.” A backlash was brewing. Jim Lane’s successor would have his hands full.

GallerySzerkesztés

  1. https://www.geni.com/people/Mary-Eaton/6000000021661983320
  2. https://www.geni.com/people/Lt-Col-Joseph-Lee-Kirby-Smith/6000000021662509899
  3. Barnhart, Eickhoff