A történet emlékeztett az 1946-os Gun Crazy-re.

A francia új hullám, a nouvelle vague alapfilmjének tartott Kifulladásig (1960) François Truffaut ötlete alapján készült, Jean-Luc Godard rendezésében. Ma már nehezen elképzelhető körülmények között forgattak: 400 000 frank volt a költségvetés, stúdiók helyett az utcán filmeztek, sokszor azt sem tudták, mit csinálnak másnap. Valójában Godard módszere nagy példaképéhez, Alfred Hitchcockéhoz hasonlított: szó sem volt káoszról, maga a film már előre készen volt a rendező fejében, a forgatás csupán a kikerülhetetlen technikai megvalósítást jelentette. A külső helyszínek miatt Godard sem tudta előre, hogyan tudja majd felhasználni a beállításokban a környezeti elemeket, a természetes fényviszonyokat stb. A rendező igyekezett a legspontánabb körülményeket teremteni, ezért például nem zárták le a forgatási helyszíneket, s olykor maguk a színészek se tudták, hol van a kamera. A két főszereplő (Belmondo partnernője Jean Seberg volt) nagy önállóságot kapott a figurák megformálásában, a párbeszédeket is beleértve. Godard nem azt kívánta, hogy játsszák, hanem azt, hogy éljék a szerepüket. Belmondo nagyon szerette a filmet, és saját szerepét rokonnak érezte azzal a figurával, amelyet egyik példaképe, James Dean formált meg a Haragban a világgal című drámában. Godard alkotása a kritikusok körében óriási sikert aratott: dicsérték frissességét, formanyelvi eszközeit, színészeit. A közönség nem tódult ugyan a mozikba (legalábbis eleinte), de akik megnézték a művet, el voltak ragadtatva, s a korábban alig ismert Belmondo rövid idő alatt egy nemzedék bálványozott példaképe és sztárja lett.

Interjú Coutard-dal: itt A film operatőre Raoul Coutard volt, aki 11 évet töltött Vietnámban fotóriporterként, az egész filmet kézi kamerával vette fel.[1] "Úgy éreztük valami forradalmit csinálunk".[2] Az egész egy picit olyan volt, mint mikor fotóriporter voltam, Godard csak annyit mondott, hogy kövesd, vagy ne kövesd.[3] Godard folyamatosan írta forgatókönyvet. Ha nem írt új jelenetet, nem csináltunk semmit.[4] Minden jelenetről egy felvétel készült, míg valami nem lett jó. Akkor készült egy második vagy harmadik felvétel.[5] Egy átlagos film 20 vagy 30 ezer m felvételből készül, a Kifulladásig csak 8 ezerből lett.[6]

Források szerkesztés