Szerkesztő:Stebunik/Lojze Grozde
| Boldog Lojze Grozde | |
| Születése | |
| 1923. május 27. Gorenje Vodale | |
| Halála | |
| 1943. január 1. Mirna | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 2010. június 13., Celje, Szlovén eucharisztikus kongresszus |
Lojze Grozde (szül. Alojzij Grozde) (Gorenje Vodale, 1923. május 27. – Mirna, 1943. január 1.) szlovén költő és vértanú.
Nehéz fiatalkor
szerkesztésLojze Grozde a Zgornje Vodaléban született Mokronog mellett, a tržiščei plébánia vidékén, Dolenjska vidéken, Közép-Kelet-Szlovéniában.
Marija Grozde Franc Udovec-cel folytatott kapcsolatából származó törvénytelen fia volt. Marija napszámosként keményen kellett, hogy megkeresse maga és fia számára a mindennapi kenyeret. Négyéves korábban az anyja férjhez ment Franc Kovačhoz, aki azonban nem kedvelte Lojzét származása miatt, ezért Lojze eleinte a rokonoknál élt jobbára. Mostohaapja később megenyhült iránta, mert a fiú nagyon jól tanult. Ily módon a kis Lojze a szülőházában maradt és nagynénje gondoskodott. A négy alsó elemi osztályt elvégzése után Ljubljanába ment a szokásos cselédségi szolgálatra, ahol épp az Eucharistikus kongresszus utolsó napja volt. Jótevői révéb Lojze folytathatta a tanulmányait. A Marijanišče nevű fiú kollégiumban lakhatott és a ljubljanai Klasszikus gimnáziumban tanult, ahol kitűnő eredményeket mutatott fel. Már ekkor kezdett irodalommal, prózával és lírával foglalkozni, így az osztálytársai között népszerű lett. A Katolikus akció (Katoliška akcija) nevű diák tagozat tagja és később vezetője lett, s Máriatársulat-nak (Marijina kongregacija) is buzgó résztvevője volt. A második világháború kitörését követően, s Szlovénia 1941-es elfoglalása után a helyzete igencsak nehéz lett, mert egyrészt az országot megszállva tartó tengelyhatalmak megtiltották a szlovén nyelv használatát, valamint Jugoszláviában terjedtek a kommunista eszmék, amelyek ellenségüknek tekintették a keresztény egyházakat is az olaszok, magyarok és németek mellett. Lojze ezért sokkal többet foglalkozott a vallással, s társai között „apostol”-ként tevékenykedett, valamint gondolt a jövőre is. Mindennap mise keretében térdelve imádkozott és énekelt, sokan úgy gondolták, hogy majd teológiára fog iratkozni.
Vértanúsága, megtalálása és temetése
szerkesztésAkarácsonyi szünetben nem ment haza, mert azon a vidéken harcolt dúltak, ezért a rokonságlátogatás nem volt egyszerű.[1] Bár Lojzét óva intették, úgy döntött, hogy az újévben hazamegy, s kért engedélyt is. Az útra szánkóval indult és először Struge nevű községben lakó barátjánál szállt meg. Január elsején, pénteken, stičnai apátságban még szent misén vett részt, aztán vonattal Ivančna Goricától Trebnjeig ment. Ott megtudta, hogy vonattal nem tud tovább utazni, mert a vasúti közlekedés megszakadt. Mirna faluig gyalog akart menni. Útközben egy kocsira kéredzkezett fel, de az első mirnai háznál két ott őrt álló partizán felszólította, hogy szálljon le a kocsiról.[2] és elkezdték kihallgatni. Találtak nála latin nyelvű misszált, Kempesi Tamás Krisztus követése c. művét és Fatima Istenanyjának üzenetét. A közeli kocsmába vitték és ott folytatódott a kihallgatása.[3] Grozdében az ellenség hírszerzőjét gyanították, amúgy pedig a gondolkodása révén, amit a nála lévő könyvek is bizonyítottak, automatikusan az ellenségüknek számított, ezért megkínozták és megölték. Az emberek közt elterjedt nemsokára a hír, hogy a partizánok, akik Mirnát elfoglalták, dőzsölve ünnepelték az újévet. Ám vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy nem kínozták meg.[4] A rettenetes kínzásról azonban beszámol az Grozdéról szóló rövid életrajz.[5] Hasonlóképpen Anton Strle életrajzában is megemlíti a kínzást. Úgy írja, hogy a holtteste nem is volt eltemetve és egy különleges šetnruperti bizottság a testén komoly bántalmazás nyomait fedezte fel.[6]
1943. február 23-án kiderült részletesen, mi történt Lojze Grozdéval, akit éjfélkor Mirnában megkínoztak. Iskolások az erdőben hóvirágot szedtek és így találták meg a holttestét. Rögtön betakarták virágokkal, s ők is láthatták a kínzás nyomait. A holttest nem is indult oszolás, habár enyhe idő volt. A szomszédos Šentrupertbe szállították, és ott bizottsági jegyzőkönyvet vettek az esetről. Grozde testét a šentruperti temetőben temették el. A harcok miatt nem tudták biztonságosan elvinni a tržiščei plébánia területére, hogy ott helyezzék örök nyugalomra. Az ártatlan diák megkínzásának és meggyilkolásának híre az emberek közt félelmet okozott, s mélyen megrendítette osztálytársait és tanárait, valamint ismerőseit és barátait is.
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ Abban az évben tragikus körülmények között több keresztény hívő és lelkész meghalt a kommunisták keze által. A szalézi könyvecske 1943. évi száma is beszámol erről (Duhovni koledarček (1944), szerk.: Gregor Mali plébános, Ljubljana, Knjižice, 239/240 sz. 1943. december 1.). A 14 vértanú számára, akiket a kommunisták 1942-ben megkínoztak és megöltek, indult a boldogavatási eljárás.
- ↑ Lado Kocijan, a Matija Gubec partizánalakulat volt parancsnoka azt mondja, hogy ezek a Tone Tomšič partizánalakulat tagjai voltak (Mladina.si, 13. sz. 2010. május 22. →(Ne)preverjeni mučenik
- ↑ A megölését bizonyítja az a tény is, hogy három órával előbb Mirnában agyonlőtték Janez Hočevar teológus papot, aki szüleit és rokonait a közeli Šentrupert faluban szerette volna meglátogatni.
- ↑ A fent említett Lado Kocijan azt meséli, hogy partizánbíróság Grozdéban ellenséges hírszerzőt vélt és ezért ítélték halálra. Koholmánynak tartja, hogy úgy kínozták meg, hogy a bőrt a talpáról lehúzták, a nyelvét és az ujjait is kivágták. A partizánok a holttestét túl sekélyen hantolták, így elképzelhető hogy némely sebet az állatok okozták. Viszont meg kell jegyezni azt a bizonyított tényt, ahogyan a vajdasági népirtás során a szerb partizánok miféle gaztetteket hajtottak végre. »Nem is volt kínzás…« – állítja tehát egy veterán harcos. (Mladina.si, 2010. május 22.)
- ↑ „1942. karácsonyán idejében elindult Dolenjsko vidékére édesanyja és rokonai látogatására. Haza viszont nem ért. Mirnában a kommunisták elfogták, két órán keresztül kegyetlenül kínozták, végül megölték. A jelentések azt bizonyítják, hogy a kínzást türelmesen viselte el.” (Duhovni koledarček, 1944).
- ↑ Anton Strle: Slovenski mučenec Lojze Grozde, Ljubljana 1991. 121.– 129. Krona pravice prim. 2 Tim 4,8. Dr. Anton Strle első kiadása Mladec Kristusa Kralja (A Krisztus Király ifja), Ljubljana, 1944.
[[en:Lojze Grozde]] [[sl:Lojze Grozde]] [[hr:Lojze Grozde]]