Szerkesztő:Szilas/Barlangi élettan

A barlangi élettan vagy bioszpeleológia, vagy ahogy Emil Racoviță, a tudományág „atyja” nevezte, biospeológia a barlangokban található életformákkal foglalkozó tudomány.

A barlangi élővilág

Szinte minden barlangban találhatók élőlények. A szárazföldi barlangokban a szerves élethez szükséges általában a fagypont feletti hőmérséklet, nedvesség vagy víz, oxigén és táplálék. Ezek alkotják a „barlangi környezetet". A barlang földrajzi helyzete, tengerszint feletti magassága, kőzetének jellegzetességei, az üreg és a rendszer nagysága és mélysége, hossza és bonyolultsága, a bejáratok száma és helye, külső vagy belső vízbefolyás, az állóvizek léte vagy hiánya, a kitöltő üledékek minősége és mennyisége mind-mind befolyásolják a barlangi környezetet. A barlang fejlődése során ható történeti tényezők működésének eredménye a barlang aktuális állapota. E viszonyok rendkívüli változatossága eredményezi, hogy minden barlang – és annak élővilága – külön egyéniség.

A föld alatti üregekben élő létformákat három nagy csoportra lehet osztani:

• „barlangidegen”, trogloxén (a görög trogle – lyuk és a xenos – idegen szavakból) fajok, azaz a rövid időre betévedő vagy menedéket kereső fajok. Ezek lehetnek emlősök, madarak, hüllők, békafélék, halak, lepkék egyaránt.
• „barlangkedvelő”, troglophil (a görög philo – kedvelő szóból) állatok lakóhelyként használják az üregeket, mert itt megfelelő körülményeket találnak életmódjukhoz, szaporodásukhoz, de nem tartózkodnak állandóan a barlangokban, illetve nem csak itt fordulnak elő. A legismertebb barlangkedvelők a denevérek, ám a legtöbb ilyen faj a pókok, puhatestűek vagy százlábúak közé sorolható.
• valódi barlanglakók, a troglobiont fajok (a görög bios – élet" szóból) képviselői következnek teljesen a barlangi környezethez alkalmazkodtak, ez a kizárólagos természetes élőhelyük, máshol nem fordulnak elő. Fejlődésük során visszafordíthatatlanul a föld alatti életre rendezkedtek be. Ez a folyamat antromorphosis néven is ismert.

A troglobiont állatok általában igen régi fauna maradványai, úgynevezett reliktumfajok. Evolúciójuk megállt, vagy szélsőségesen lelassult, így sokkal jobban őrzik távoli őseik ismertetőjegyeit, mint felszíni társaik. Charles Darwin az ilyen élőlényeket élő kövületeknek nevezte. Néhány barlanglakó fajnak nem is maradtak fenn felszíni rokonai, nem egy közülük 4O0 millió éves múltra tekint vissza.

Az első igazi troglobiont állatot, egy gőtét 1689-ben Valvasor báró fedezte fel a mai Szlovénia területén lévő Krajnai-hercegség barlangjárataiban.

Források

• ↑ Barlang.hu: A barangok élővilága. barlang.hu. Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat (2024) (Hozzáférés: 2024. december 27.)
• ↑ Siffre: Michel Siffre: Barlangok. Budapest: Gulliver. 2003. ISBN 963 9232 27 0  
  • ↑ Székely: Székely Kinga: Magyarország barlangjai. In Michel Siffre: Barlangok. Budapest: Gulliver. 2003. ISBN 963 9232 27 0