Szerkesztő:Tataii78/Szócikk címe

Szerkesztő:Tataii78/Emlék az utókornak

Ez a szócikk az első világháborúval kapcsolatos szócikkíró versenyre készült, kérjük, az értékelésig ne szerkeszd! Az esetleges észrevételeidet beszéld meg a cikk eredeti feltöltőjével!

Száz esztendővel ezelőtt, 1914-ben tört ki az első világháború Farkas Gábor, születtem 1877. hatodik hó 10-én, Székelyhídon, édesapán neve Farkas Gábor (született Székelyhíd), édesanyám Nyéki Erzsébet (született Váncsodon, Magyar ország). Nyomdász tanonc voltam 2 és fél évig, de láttam, hogy ez a szakma nem nekem való, ezért kőműves tanonc lettem 4 és fél évig.

Mint segédi időmet töltöttem bejártam többek közt alábbi helyeken: Nagyvárad, Érkeserű Szatmár, Nagy-Körös, Kecskemét, Budapest.

Hazatérvén látta édesapám hogy meg komolyodtam egyedül nem élhetek, megnősültem. Hatházi Julianna lett a hites feleségem. Kőműves iparos lettem.

1914-ben Magyarországnak hadat üzentek az olaszok, szerbek, Oroszok, a Duna és a Tisza közt már elfoglalták a szerbek, az oroszok a Kárpátot foglalták el .

Ekkor besoroztak katonának, kiképzésre elvittek Jaromérba (Prágától 130 km-re- Keletre) majd Csehországba 6 heti kiképzésre. Onnan kerültem Königgratzba ,ott volt a harctéri kiképzés. Ekkor voltam 37 éves.

4 hétig voltam, 1916. január 1-től a doberdói fennsíkon a lövészárokban.

A lövészárok közönséges árok az ellenség felőli oldala földel, megtöltött zsákokkal van megrakva 1méter magasan, közötte 1 vaslemez van, azon lyuk abból a katona a fegyvere (puska) csövét kidugja. Az ellenség kb. 20 méter távol van az ároktól, 1 méter távol tövises drót van elhelyezve, amit drótakadálynak neveznek. Ebben az árokba kell lenni 10 napig és 10 éjjel mozdulatlanul, az ennivalót éjjel hozzák fel, ha tudják. A tisztek pince alakú kő sziklába vájt üregbe vannak, onnan parancsolnak. A legcsendesebb időben, amikor nincs támadás 15-20 halott van naponta, az 500 emberből. Éjjel hogy az ellenséget meglessük világító rakétákat kell kilőni, de itt annyi gránát és repesz van, ami az ember életét könnyen kioltja. A hullákat, bajtársainkat a szanitéc szedi össze hajnalban. A holttesteket a pionírok viszik el 2 km –re, itt temetik el saját ruhájában, ami rajta van koporsó nélkül. A sebesülteknek gyors segélyt a szanitéc nyújt. Tíz keserves nap eltelte után hajnali időben felváltás következett más ezredekből a mi ezredünket a 39 - es debreceni gyalog ezredet a 41-ik ezredet váltotta. A lövészároktól lejjebb volt a pihenő barakk nagyjából 10 km - re . Deszkából van építve, egy barakkban befér 100 ember ,de az ellenség vagy repülő ezt is szét szokta verni. Ez a hely úgy néz ki mint egy kis falu, templomokat is építettek a katonák deszkából. A lövészároktól 20 km - re van felállítva a megfigyelő. Doberdó éghajlata meleg, citrom, narancs füge, babér, gesztenye, rozmaring terem.

Megbetegedtem, legyengültem szpitálba , korházba kerültem San Dánielbe 1 és fél hónapig, innen Budapestre kerültem, itt is 2 hónapig tartottak. Kérvényeztem magamat Debrecenbe, itt 4 hónapig voltam, majd áthelyeztek Mihályfalvára ahol, 5 hónapig voltam. Ekkor hadat üzent Románia már bent voltak Kolozsváron, de nem sokáig mert a németek és a magyarok megtámadták és visszaverték őket Bukarestig.

Ugyanakkor visszaverték az oroszokat Verdinkig, itt annak bevétele sokáig tartott ,sok emberáldozatba került. Ez idő tájt már Mihályfalván nem lehetett maradni vissza kellet menni a századhoz Königgratzba, ahol már korban voltam, ott az üdülőbe készítettem egy konyhát épülettel együtt ahol 500 embernek főztek.

Innen beosztottak a menet századba 4 nap 4 éjjel mentünk vonattal,míg az olasz tengerparthoz értünk Doberdóhoz közel, ekkor már az olaszokat Coneglián túl a Piavé partjánál állították meg a magyar és német hadtestek. Idáig visszaszorították, csak Udinén túl a Lignanon álltunk meg, de csak kevés ideig. A tengerparton kiszálltunk gyalog mentünk Conegliáig. Ehhez 15 km a Piave vize, itt büdös volt a levegő. Szép város volt nagyon ,gyárak raktárak, vasúti nagy épületek ,de az olaszok mikor visszavonultak, felgyújtották, a pincékből a borokat kiengedték, úgy hogy ebben a nagy városban nem maradt 20 családnál több ,a többiek elmenekültek, teljesen a város ki volt ürítve mi egy kastélyban szálltunk meg. A várost és az állomást az olaszok szétlőtték a szép kastély kertből lett a mieinknek a temető. Engem mint mesterembert beosztottak a temetkezéshez, tiszteknek csináltan koporsót, közlegényeknek keresztet. Itt kevés ideig voltam, beteg lettem, kórházba szállítottak de csak olasz területen.

Ekkor senki beteget az országunkba be nem hoztak ,ott volt az üdülőnk is, nagyon sok magyar nyugszik az olasz földben. A fent sorolt helyen éghajlata meleg északi részén 2100 méter magas hegységei vannak, déli része síkság, köves, itt terem a rizs is, magas hegyekben a havasi gyopár soha el nem hervad. Innen áthelyeztek a divíziós asztalos műhelybe itt már nagyon jó dolgom volt, 10 napra kaptunk 30 Olasz lírát az volt a lénungunk. bér, fizetés.1918 májusában a magyarok átkeltek a Piavén 14 nap és éjjel egyenlőn tűz alá volt véve. Zita a mi királynénk az olasz király leánya árulást tett, előbb a vizet elzárta és mikor meggyűlt megengedte.

Embereinket ágyútűz alá vették, nagyon sokat meghaltak és vízbe fúltak.

Ekkor már látták a mieink nehéz helyzetünket, ki voltak merülve, feladták a frontot, a hátra levő embereink pedig fellázadtak. 1918. október 10-én reggel közeli falvakba voltak áthelyezve. Kint egy jelre mindenki felvette holmiját, fegyvereit, bejöttek Aviano községbe, minden század azzal, hogy nem megyünk a frontra, itt nem harcolunk ,e helyet védje meg a cseh mi csak Magyarországot, védjük meg, nem kell nekünk az olasz föld. Ekkor látták a tisztek a legénységgel nem bírnak, azt felelték: fiuk messze Magyarország. Nem baj, megyünk gyalog.

Két nap eltelte után jöttek a honvédek minden magyart összeszedtek fegyvert ott hagyták és elmentek. Mi történt velük azt már nem tudom.1918 október 20-este érkezett a parancs: civilektől hozzunk szekeret és jószágot ,ekkor hoztunk vagy 25 szekeret megraktuk élelemmel, szegény emberektől az utolsó jószágát is elhoztuk csak úgy sírtak .

Elindultunk reggel hallottuk a robbanásokat a mi embereink, amit nem tudtak elhozni felgyújtották. Fő országútra érvén jöttek emberek a frontról, de mi mit sem gondoltunk, hogy mi volt ott, a sok repülő?

Este egy faluban megháltunk .Továbbmentünk már Olaszország utolsó falujánál jártunk elértük a Plocken hágót. Újabb parancs, fegyvert elégetni úgy indultunk tovább, indultunk egy hegyre fel, reggelre értünk le, ez már Ausztria első faluja Kötschach-Mauthen. Le vezettek egy helyre, kővel volt elkerítve, jön a parancs semmihez nem szabad nyúlni mert a civilek egyből hadbíróság elé visznek. Ekkor már nagy hatalmuk volt a civileknek. Ekkora már a kenyerünk is elfogyott. Lisztet és kávét kaptunk, hús volt, elég mert volt jószágunk elegendő. Innen gyalogoltunk, meneteltünk tovább ,de hosszú út után eleségünk elfogyott. Maltambergben kaptunk vonatot, de 14 nap utazás után a csehek a vonaton mindent elszedtek, élelmet, felesleg ruhákat stb.

Majd Pécsre értünk ,jön a parancs le a sapkát, rózsával,vártak bennünket ,húzták azt, hogy „Kossuth Lajos azt üzente” ,teával kaláccsal kínáltak. Innen tovább utaztunk Budapest , Debrecen végül következett Székelyhíd. Hazaértem.

Most jött ismét a változás a kommunisták az egész országba, Kun és Lenin azok kormányoznak, ezek sok embert eltetettek láb alól. Pesten a Dunába lőtték, akik ellenük voltak.Kezdett minden hivatal románná alakulni .1930-ban elmentem Bukarestbe munkára, de itt 3 hétig voltam ,innen elmentem Dümbovicára, itt van 1 nagy cement gyár, 6 hónapig voltam itt . 1930. november 1-én jöttem haza 1930-decemberében az itteni székelyhídi papír gyárban robbanás történt,4 halottja volt.

1931. február 16-án meghalt a feleségem Hatházi Julianna. Áprilisban újra nősültem Boné Juliannával. 1932-

ben született édes fiam ifjabb Farkas Gábor, április 20-án .

1939-ig elég tűrhető volt a népnek. Ez ideig 2 minisztert is lelőttek. Most már kezdődnek a vészjelek, az olaszok elfoglalták Szicíliát ,a németek Ausztriát. Az oroszok Lengyel ország egy részét és Finnországot is elfoglalták1939. decemberében.

A román idő alatt a közigazgatás román volt és 1939- ben készült Székelyhídon 1 román templom, de pucolva még nincs, és a katolikus kápolnából lett román templom.

E napig 21 éve a román uralomnak. Farkas Gábor,emlékezése.. volt katona, építőmester, kőműves, született 1877 – meghalt 1949-ben. Székelyhídon .Élt 72 évet

Ez a szócikk az első világháborúval kapcsolatos szócikkíró versenyre készült, kérjük, az értékelésig ne szerkeszd! Az esetleges észrevételeidet beszéld meg a cikk eredeti feltöltőjével!