Szerkesztő:Vitéz Marton Lajos/munka

Méltatása

"Marton Lajos egy ma is élő magyar hős. Nem csupán itthon volt bátorsága a legnyomasztóbb bolsevizmus idején oroszlánszívű katonaként ujjat húzni a vörös sátánnal, de az első magyar szabadságharcos lett, akit nemzetközi terroristának bélyegeztek, mert száműzöttként, új hazájában, Franciaországban merényletet követett el a szabadkőműves világszemlélet előtt fejet hajtó, éppen hazaárulásra készülő Charles de Gaulle francia elnök ellen. Per contumatiam halálra ítélték, de sem a rácsok mögött, sem szabadulva, nem tört meg. S most, egy fél évszázaddal a hős tettei után, túl az élet derekán, Marton Lajos még mindig adni akar a magyarságnak és az emberiség jobb felének. A világ minden kincsénél fontosabb ajándékot készül átnyújtani nekünk: példamutatást. A hősi cselekedetek ugyanis csak akkor tudnak igazán kiteljesedni, akkor érik el valójában és teljesen a céljukat, ha azokról tudomást szereznek a szélesebb tömegek, különös tekintettel az új nemzedékekre, az utókorra. Ennek hiányában a hősi tettek öncélúak, bizonyos értelemben pedig akár feleslegesek is lehetnek. Nem véletlen, hogy jó ideje igyekeznek elfeledtetni velünk dicső múltunkat, történelmünket, világra szóló diadalainkat, rettenthetetlen hőseinket."

Toroczkai László

Élete

1931. április 27-én született a Vas megyei Pósfán paraszti családból. Irredenta környezete meghatározta életfelfogását, nemzetszemléletét. Ifjú kora óta a katonai pályára készült, katonaként akarta visszafoglalni a trianoni békediktátum által elszakított területeket. 1943-ban részt vett egy versenyen, amelyet Horthy Miklós felesége hozott létre, és a negyedik helyezést érte el. Ezzel a versennyel egy diplomáig tartó ösztöndíjat nyert el. Gimnáziumi tanulmányait a bencés I.Ferenc József Gimnáziumban végezte el Kőszegen. Már itt is ellenállt a kommunista diktatúrának, nem volt hajlandó elítélni Mindszenty bíborost, ahogy azt tanárai várták. Itt érettségizett le 1951-ben kitűnő eredménnyel.

Tanára unszolása ellenére nem a mérnöki pályát választotta, hanem kitartott katona tiszti elhatározása mellett. Belépett a magyar hadseregbe, ahol 1952-ben altiszti fokozatot ért el. Ezután a szolnoki pilóta képző iskolában tanult két évig. Katonai információkat akart kiszolgáltatni a NATO-nak a hidegháború kezdetén. 1955-ben vezérkari tag lett. Ebben a pozíciójában több tucat titkos dokumentumot gyűjtött össze, amelyet átadott az amerikai nagykövetségnek. Összesen négy jelentést irt, ebből hármat tudott átadni.

1956. októberének végén kinevezték a magyar légierő felelősének. A novemberi harcokban aktívan vett részt, majd nem volt hajlandó aláírni azt a nyilatkozatot, amelyben a tisztek elítélik a forradalmat, emiatt lemondott.

Emigrációját 1956. december 10-én kezdte. úgy tervezte, fél év múlva újra otthon lesz, de vágya csak 1987-ben teljesülhetett be. Ausztriában majd Franciaországban élt, ahol kapcsolatba akart lépni a NATO-hatóságokkal. Vissza akart térni Magyarországra - ahol a távollétében szabotőrként halálra ítélték -, és meg akarta keresni a negyedik jelentését, amelyet még nem sikerült átadnia. Mivel azonban a NATO nem ismerte el munkásságát, felhagyott a szervezet támogatásával.

1958-ban, amikor De Gaulle tábornok visszaszerezte a hatalmat, ígérgetvén a Francia Algéria megtartását, Marton Lajos elkötelezte magát Algéria függetlensége mellett. Ekkor került kapcsolatba a Francia Algéria feladása ellen küzdő jobboldali körökhöz tartozó Jeune Nation (Fiatal Nemzet) mozgalommal, akik 1956. november 4-e után tüntetést szerveztek és elfoglalták a Francia Kommunista Párt székházát Párizsban.

1962-ben az OAS (Titkos Fegyveres Szervezet) felajánlotta Marton Lajosnak, hogy részt vegyen egy De Gaulle elleni merényletben. Marton Lajos azonnal elfogadta a felkérést. Itt ismerte meg két magyar sorstársát, Sári Gyulát és Varga Lászlót. A merényletben azok között volt, akik De Gaulle kocsijára lőttek, de egyik golyója sem találta el az elnököt. A merényletet követően egy évet töltött bujdosásban, majd letartóztatták. Tárgyalásán az időközben meghozott halálos ítéletet 20 év börtönre változtatták. 1968-ban amnesztiával szabadult, majd 1980-ban megkapta a francia állampolgárságot. Franciaországban házasodott meg, azóta három gyermeke lett.

Művei

Marton Lajos első könyve, a Meg kell ölni De Gaulle-t a Kossuth Kiadónál jelent 2003-ban. Legújabb könyve, az Életem a hazáé c. műve 2011-ben jelent meg a Hatvannégy Vármegye Alapítvány gondozásában.