Szerkesztő:Zolika2007/próbalap

Merész révülő, légy üdvözölve a

Vajákosok Jurtájában!

Kik is azok a vajákosok?

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint:

"Kuruzsló, javasember, javasasszony. - Átvitt értelemben: csaló, szélhámos, SARLATÁN. "A vajákos ember tekintélyét- idekint így hívják a kuruzslót - roppant megnövelte ...az idő." (Móra) - Vajákol: hókuszpókusszal, ráolvasással gyógyít. Régies, választékos szó: Kosztolányi is sokszor használja."

Ettől bizony nem lettünk sokkal okosabbak. Ráadásul a Kéziszótár meglehetősen elfogult (mintha direkt cikizni akarná a vajákosokat!), mikor csalót, szélhámost, hókuszpókuszt emleget. És Móra Ferenc megjegyzése talán arra utal, hogy ma többet, jobbat gondolunk a vajákosokról, mint amilyenek valójában voltak?

A vajákosok (főleg aszonyok!) a régmúlt korokban olyan emberek voltak, akik nem számítottak "hivatásos" varázslónak, bűbájosnak, sámánnak, de maszekban, mellékállásban, mikor épp akadt némi szabadidejük, gyógyítottak, s helyrehoztak olyan bajokat, amikhez varázstudomány kellett. Szükség is volt rájuk, hiszen akkoriban a hivatásos orvosok még a nagyvárosokban is ritkaságszámba mentek. Ha valaki megbetegedett a falvakban, máshoz nemigen fordulhatott, mint a helyi vajákoshoz, akit neveztek javasasszonynak, csontkovácsnak, és néha bábának is.

A vajákosok értettek a gyógyfüvekhez, azokból valóban hatásos teákat tudtak főzni, amivel sikeresen gyógyítottak számos betegséget. Sínbe rakták a törött végtagokat, fertőtlenítették és bekötözték a sebeket. A természethez közel élő, azzal szoros kapcsolatban álló emberek gyakran hitték, hogy az erdőt-mezőt járva lidércek, rossz lelkek rontották meg őket, s ezért lettek betegek. A vajákos erre is tudott gyógymódott, varázsigét, ráolvasást.

A vajákosok legtöbbször nem fogadtak el pénzt a szolgálataikért, inkább "természetben" kérték a fizettségüket: tojást, tyúkot, szalonnát, néha birkát, tehenet kaptak, ha a ráolvasás sikeres volt. Az emberek általában tisztelték őket, s kicsit tartottak is tőlük, hiszen "bűbájossággal bíbelődtek", lidérceket, "fődi ördögöket" zavartak el.

A vajákosok között persze olykor akadtak csalók is, akik kihasználták az emberek szenvedését, félelmeit. Ezek valóban "nagy hókuszpókuszt" mutattak be, azután összeszedték a beteg házában található értékes holmikat, és magukkal vitték azokat, mondván: "Ezekben lakoznak a lidércek, de majd én elásom őket az erdőn!". Valójában maguknak tartották meg a csalással szerzett holmikat. (Láthatjuk ezt pl. az "Indul a bakterház" c. magyar filmben).

Olykor a vajákos asszonyt és a boszorkányt nehezen lehetett megkülönböztetni egymástól. A régi emberek úgy vélték, hogy ha valaki bűbájol, ráolvas, vajákol, de tudományát mindig csak jóra fordítja, az vajákos, míg a boszorkány ugyanezt a tudományt rontásra használja. Sajnos gyakran előfordult, hogy ha valaki megharagudott egy becsületes vajákosra, akkor ráfogta, hogy boszorkány, s ez bizony sokszor a vajákos életébe került.

Az igazi vajákos becsületes, segítőkész, és a gyógynövények valódi mestere, aki mindenkinél jobban ismeri az erdő-mező állatait, növényeit és egyéb lényeit!

A Vajákosok Jurtája:

A Révülők Világában a vajákosok a növények és állatok ismerői, barátai és védelmezői. Ismerik az ártó-, és gyógynövényeket, hogy minden bajt képesek legyenek kúrálni. A növényekből teát, főzetet, pakolást, kenőcsöt és még számos hasznos dolgot tudnak előállítani. Tisztelik őseik tudományát, kutatják azok szokásait, előkerítik régi tárgyaikat, és azon törik okos fejüket, hogy a régi tudományosságokat hogyan is lehetne használni manapság.

A Vajákosok Jurtájának tanoncai tehát elsősorban azzal a tudománnyal foglalkoznak, amit az éberek ma BIOLÓGIÁNAK szoktak nevezni. A Révülők Világának vajákostanoncai szeretik és tisztelik a növényeket, állatokat, s igyekeznek róluk minél többet megtudni. Mindenkinek ebben a Jurtában a helye, aki bármilyen módon a gyógyítással, növényekkel, állatokkal, azok életközösségeivel, vagy a történelmi orvoslással szeretne közelebbről megismerkedni.