Szirti hemlokfenyő

növényfaj

A szirti hemlokfenyő (kaliforniai hemlokfenyő, Tsuga mertensiana) a fenyőfélék családjába tartozó hemlokfenyő (Tsuga) nemzetség egyik észak-amerikai faja.

Szirti hemlokfenyő
Tsuga mertensiana ssp. grandicona
Tsuga mertensiana ssp. grandicona
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Hemlokfenyő (Tsuga)
Alnemzetség: Hesperopeuce
Faj: Szirti hemlokfenyő (Tsuga mertensiana)
(Bong.) Carrière
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szirti hemlokfenyő témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szirti hemlokfenyő témájú médiaállományokat és Szirti hemlokfenyő témájú kategóriát.

Az alapfaj kérge
Tsuga mertensiana grandicona
Az alapfaj tobozai

Származása, elterjedése szerkesztés

A Csendes-óceán partvidékén honos Kalifornia északi részétől egészen Alaszkáig (Kenai-félsziget). Montana államban és Brit Columbiában egy a parttal párhuzamos, de attól több száz kilométerre kialakult hegyközi medencében is nő. Ez azt jelenti, hogy elterjedési területét a váltótűs hemlokfenyő (nyugati hemlokfenyő, Tsuga heterophylla) elterjedése teljesen átfedi; a szirti hemlokfenyő a másik faj elterjedési területeinek középső részein él. Az utóbbi 150 évben — gyaníthatóan a globális felmelegedés hatására (IUCN) elterjedési területe nő, állománya gyarapszik. Ez különösen három helyen figyelhető meg:

Magyarországon alig ismert.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Megjelenése meglehetősen különbözik a nemzetség többi fajától, ezért rendszerint külön (Hesperopeuce) alnemzetségbe különítik el.

Magassága eléri a 60, törzsének átmérője a 3 métert (Erdészeti, 1888). Koronája szabálytalan alakú. Ritkásan növő ágai ferdén felállnak, de az ágak vége bókol.

Szürkészöld levelei körkörösen állnak a hajtásokon (Józsa).

Lecsüngő tobozai a közönséges lucfenyőére (Picea abies) emlékeztetnek.

Életmódja, termőhelye szerkesztés

Felhasználása szerkesztés

Fája nem olyan könnyű és rugalmas, mint a váltótűs hemlokfenyőé:

  • fajlagos tömege — 0,53 g/cm³,
  • rugalmassági tényezője — 9,17 GPa,
  • nyomószilárdsága — 44,4 MPa.[1]

Több változatát dísznövénynek ültetik

Alfajok, változatok szerkesztés

Két természetes alfaja ismert:

  • T. m. ssp. mertensiana (törzsváltozat)
  • T. m. ssp. grandicona (nagytobozú)

Kertészeti változatok szerkesztés

  • T. mertensiana 'Glauca' — különlegesen szép, kékeszöld levelű.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés