Főmenü megnyitása

A szivárványos boa (Epicrates cenchria) a kígyók alrendjébe és az óriáskígyófélék (Boidae) családjába tartozó szárazföldi kígyófaj. A boafélék legkisebb faja, 120–160, kivételes esetben 180 centiméter hosszúságú lehet.

Infobox info icon.svg
Szivárványos boa
Ecc5.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Óriáskígyófélék (Boidae)
Alcsalád: Valódi boák (Boinae)
Nem: Epicrates
Faj: E. cenchria
Tudományos név
Epicrates cenchria
Stejneger, 1901.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szivárványos boa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szivárványos boa témájú médiaállományokat és Szivárványos boa témájú kategóriát.

Portré

ElőfordulásaSzerkesztés

Közép-Amerika, a Karib-térség és Dél-Amerika északi, valamint középső területén honos, Patagónia és a nyugati partvidék rövid szakaszát leszámítva Dél-Amerikában mindenhol feltűnik. Élőhelyét esőerdők, száraz erdők, hegyvidéki köderdők, valamint füves szavannák is alkothatják. Élettere változatos, tengerszinten és viszonylag nagy magasságban, esőerdőkben és füves térségeken is előfordulnak. Általában falakók, a faágak közt karcsú testükkel jól mozognak, de a talajon is. A nagy elterjedési terület és az elszigetelt élőhelyek kilenc vagy tíz alfaj kialakulását tették lehetővé. (Az irodalom nem egységes ebben.)

AlfajaiSzerkesztés

MegjelenéseSzerkesztés

Teste általában karcsú, de az egyes változatok alakja eltérhet. Feje keskeny, a fejtető közepén, valamint a szemeken sötét, hosszanti vonal fut végig. Szájuk körül a hőérzékelő szerv gödrei sorakoznak.

A legtöbb alfaj háti mintázata narancsvörös, barnás alapon sötét gyűrűkből, félkörökből áll. Ez alól kivételek a panamai és kolumbiai példányok, ezek egyszínű barnák. A testoldal gyűrűit más néven szemfoltoknak is nevezik. Ezek a fiatal példányokon a legfeltűnőbbek, de színük mindig sötét.

Fényes felületű pikkelyei látszólag simák, azonban mikroszkopikus méretű barázdák (bőrlécek) találhatóak rajtuk, amelyek színeire bontják a rájuk vetülő fényt, ahogy az állat mozog. Pikkelyeinek ezen tulajdonságáról kapta nevét. A legszínpompásabb alfaj a brazíliai szivárványos boa.

A fiatalok színe minden alfajnál sokkal élénkebb, mint a kifejlett példányoké.

Átlagos testhossza 1,5-2 méter.

Aktivitás, táplálkozásSzerkesztés

Főként éjszaka aktív. Madarakkal és kisebb emlősökkel táplálkozik, áldozatukat szorítással ölik meg. Szemük igen nagy, mert esetenként a látásukat is használják vadászatkor.

SzaporodásSzerkesztés

Hároméves korukra válnak ivaréretté. Elevenszülő, ivadékai magzatburkon belül fejlődnek az anya testében, és születésük pillanatában bújnak ki a burokból. 10-30 ivadéka lehet.

Terráriumi tartásSzerkesztés

Az összes szivárványos-boa alfaj tartása nagyjából megegyezik, így ezek az adatok általánosíthatóak az összes alfajra.

Egy kifejlett pár számára elegendő egy 100–120 cm x 50–60 cm x 40–50 cm-es terrárium, amit az állat eredeti élőhelyének megfelelően rendezzünk be.

Aljzatnak használhatunk virágföldet, virágföld-homok keveréket, esetleg fakérget. Mindenképpen alakítsunk ki búvóhely(ek)et.

A nappali hőmérsékletet 28-30 °C-ra állítsuk be, úgy, hogy a terráriumnak legyenek hűvösebb, illetve melegebb részei. A melegebb területeken a hőmérséklet 30-30 °C is lehet. A páratartalom szintén fontos tényező: 75-80% az ideális páratartalom. Ezt naponkénti párásítással tudjuk elérni. Az éjszakai hőmérsékletet lecsökkenthetjük 22-25 °C-ra is. Ajánlott, de nem feltétlen szükséges UV-A, illetve UV-B izzók (csövek) használata.

Friss vízről mindig gondoskodni kell! A vizet helyezzük egy akkora vizes-tálba (ez lehet pl. műanyag cserép-alátét), amelyben az állat kényelmesen el tud feküdni.

A szivárványos boák kisebb emlősökkel (egerek, patkányok), valamint madarakkal táplálkoznak. Nagyon jó étvággyal rendelkeznek, és elég hízékonyak is. A fiatalabb állatokat etessük hetente 2-szer, míg az ivaréretteket elég hetente, kéthetente.

SzaporításSzerkesztés

A nemek megkülönböztetése külső jegyek alapján igen nehéz, biztos megkülönböztetést csak az ún. szexáló pálca adhat.

A sikeres szaporításhoz egy nagyobb hőingadozás szükséges: a nyári hónapokban ajánlatos az ún. pihenő időszak bevezetése - világítás, páratartalom fokozatos csökkentése - majd az ősz beköszöntével ezen tényezők fokozatos növelése. Ezek betartása mellett jó esély van rá, hogy állataink szaporodni fognak. (előfordulhat, hogy ez a procedúra nem feltétlenül szükséges) A párzási időszak alatt (kb. 2-3 hónap) a hímek nem fogadják el a táplálékot.

Párzás után a nőstényt fokozatosan etessük, bár az utolsó 1-2 hónapban már nem vesz fel táplálékot. Kb. 5-6 hónappal a párzás után világra hozza (átlagosan 10-15 db) ivadékait. A kis boák 35–40 cm-esek.

A kikelt, fiatal állatokat tarthatjuk együtt, egy szüleikéhez hasonló terráriumban. (általában nem jellemző rájuk a kannibalizmus) Az első vedlés után megpróbálkozhatunk az etetéssel, szopós egér formájában.

ForrásokSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés