Főmenü megnyitása

A szivarfafélék (Bignoniaceae) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjének egyik családja az euasterid I (lamiid) kládban. Az Urania Növényvilág rendszerében a csövesvirágúak rendjének (Tubiflorae) egyik családja, a Borhidi-rendszerben a tátogatóvirágúak főrendjének (Scrophularianae) tátikafélék rendjébe (Scrophulariales) tartozik. A család fajait a 2000-es években 107 nemzetségbe sorolták, és ezeket 7, illetve nyolc nemzetségcsoportba vonják össze. Mintegy 900 fajuk ismert, de még rendszeresen fedeznek fel újakat.

Infobox info icon.svg
Szivarfafélék
Szivarfa (Catalpa erubescens) virágai
Szivarfa (Catalpa erubescens) virágai
A szivarfa (Catalpa bignonioides) termései
A szivarfa (Catalpa bignonioides) termései
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Szivarfafélék (Bignoniaceae)
Juss.
Típusnemzetség
Bignonia
L.
Nemzetségcsoportok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szivarfafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szivarfafélék témájú kategóriát.

Mivel Magyarországon egy fajuk sem honos, a többnyire dísznövénynek betelepített fajok többségét magyarul differenciálatlanul „szivarfának” nevezzük.

Származásuk, elterjedésükSzerkesztés

A család kozmopolita, de tagjai főként a trópusi és szubtrópusi területek növényei.

Valószínűleg Közép-, illetve Dél-Amerikában fejlődtek ki; máig itt él a legtöbb fajuk. Madagaszkár a másik, különösen fajgazdag területük. Itt él:

Megjelenésük, felépítésükSzerkesztés

Fák, cserjék és liánok, néhány faj azonban lágyszárú, egyéves növény. A liánok különleges járulékos szerveket fejlesztenek, hogy ezekkel kússzanak fel a fényhez a fák törzsén. Ezek között vannak rugószerűen csavarodó kacsok, tapadókorongok, a törzseket körülfonó gyökerek és elfásodó, erőteljes kampók is.

Leveleik szórtan állnak, a szélük többnyire ép. Virágaik nagyok, a csészelevelekben nektáriumokkal. A párta széles tölcsér vagy harang alakú. A virágból rendszerint két, különböző hosszú porzópár lóg ki. Magházuk felső állású, négyrekeszes. A magkezdemények az egyes rekeszekben két-két csoportban helyezkednek el. A termések alakja igen változatos, bennük sok mag nő. A termés- és virágszerkezet alapján a családot korábban négy alcsaládra bontották, ez a tagolást genetikai alapon hét nemzetségcsoportra módosították.

Életmódjuk, termőhelyükSzerkesztés

A trópusi-szubtrópusi növények többségéhez hasonlóan a legtöbb fajuk nem vagy csak mérsékelten fagytűrő; a Kárpát-medencében a kifagyás főleg a fiatal példányokat veszélyezteti. Egyes szivarfákat a denevérek porozzák be.

RendszerezésSzerkesztés

A hét (nyolc) nemzetségcsoport igen közel áll egymáshoz, számos közös bélyeget megőriztek.

Lopótökfafélék – CrescentieaeSzerkesztés

Két termőlevél nő össze egymással, köztük válaszfal található, melyek nem teljesen zártak. Termésük húsos, nem nyílik fel, de mégsem nevezhető valódi bogyótermésnek. Csak ebben a csoportban szárnyatlanok a magvak, és nincsenek levélkacsok, éppen ezért a legősibb alcsaládnak tekinthetők. A termésért termesztik a trópusokon a lopótökfát (Crestencia cujete), mely Közép-Amerikából származik. A termésből – a lopótökhöz hasonlóan – használati tárgyak, edények készíthetők.

TecomeaeSzerkesztés

Termőjük kétrekeszű, és a válaszfalak tökéletesen zártak, egy rekeszben két magléc található. Felnyíló tokszerű termésük alakul a magházból. A lapos magvakon egy hártyaszerű repítőkészülék helyezkedik el, melynek feladata a széllel való terjesztés. Az alcsalád fajait sokféle módon hasznosítják, például a termésből használati tárgyak készülnek, egyes fajok fája értékes, és dísznövények is akadnak közöttük.

Szivarfák – BignonieaeSzerkesztés

Nagyon hasonlít az előbbi alcsaládra, termőjük kétrekeszű, 2–2 magléccel, tokterméssel. Mindössze annyiban tér el, hogy máshogy nyílik fel a kiszáradt termés.

ColeeaeSzerkesztés

Madagaszkáron közel endemikus taxon.

EccremocarpeaeSzerkesztés

Ebben a csoportban a magház egyrekeszű – a válaszfalak tökéletlen kifejlődése következtében. A termésből tok fejlődik, amely a továbbiakban a csúcsán zárva marad. Az alcsalád fajainak magján is fejlődik repítőkészülék.

OroxyleaeSzerkesztés

TourrettieaeSzerkesztés

CatalpeaeSzerkesztés

Ebbe a rokonsági körbe tartozik néhány, hazánkban díszfaként közismert és kedvelt szivarfa:

Források és ajánlott irodalomSzerkesztés