Szkütale

A szkütale ókori mechanikus kriptográfiai eszköz, valószínűleg már az i. e. VII. században is használták hellén városállamokban, elkészítéséről az első feljegyzés Apollóniosz Rhodiosztól származik. A rendszer egy, a nyílt szöveget tartalmazó szalagból és egy megfelelő átmérőjű hengerből vagy adott élű hasábból áll, ami a feloldó algoritmusként funkcionál.

Szkütale latin betűkkel

Kódolás

Mint sok másik titkosírásban, itt sem használatos a központozás. A bőrszíjat a hengerre csavarták, majd hosszában, több sorban elkezdték írni a szöveget. Ezután bőrövként vagy írott felét máshogy álcázva juttatták el a dekódolóhoz.

Titkosítandó szöveg:

"Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan!"

(Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában)

Nyílt szöveg:

Babelilazénopknéiysltdéaipljéatsn

Dekódolás

A dekódolónak ugyanolyan hengerre volt szüksége az egyszerű fejtéshez. Rátekerte a bőrszíjat, ekkor feltűnt az összefüggő szöveg.

 \B\e\l\é\p\é\s\d\i\j\t\

   \a\l\a\n\k\i\l\e\p\e\s\

     \b\i\z\o\n\y\t\a\l\a\n\

Hasonló rendszert használt később Julius Caesar is.

Források

• Kelly, Thomas (1998. július 1.). „The Myth of the Skytale”. Cryptologia 22, 244–260. o. DOI:10.1080/0161-119891886902. 
• Collard, Brigitte: Les Langages Secrets Dans l'Antiquité Gréco-Romaine (francia nyelven). Universite Catholique de Louvain, 2004 (angolul: Secret Languages in Graeco-Roman Antiquity)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Scytale című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.