Szociabilitás

A szociabilitás a közösséghez való alkalmazkodás képessége.

Mivel az ember élete nagy részét közösségben tölti, ezért ez az emberiségre jellemző fontos tulajdonság a szociabilitás ill. a társas képességek rendszere. A társas érintkezések hiánya súlyos következményekkel járhat. A tartós magány, a társas érintkezések hiánya negatív érzelmeket kelt, depresszió, hangulatzavar alakulhat ki. Súlyos esetekben hallucinációk is felléphetnek.

Mint minden képesség a szociális képességek is változóak és személytől, egyéniségtől függőek. A magas szociábilis képességű emberek társaságkedvelők, könnyen teremtenek barátságokat, élvezik a társasági életet, általában színes egyéniségek, az emberi interakciókban magabiztosság jellemzi őket.

A kérdés kutatói

• Festinger: 1976-ban, a társas összehasonlítást vizsgálta.
• Hill, Rubin és munkatársai: 1976-ban az egyetemista párok párkapcsolatainak tartósságát vizsgálta.
• Schachter: 1979-ben, a magány tűrését mérte kísérletében.
• Levinger: 1980-ban a személyes kapcsolatok fejlődési modelljét fejtette ki.

A szocialbilitás a népszerű kultúrában

A magány ill. a szociális érintkezés hiányát dolgozza fel Daniel Defoe Robinson Crusoe-ja, és a Számkivetett (Cast Away) Robert Zemeckis filmje.

Kapcsolódó szócikkek

• https://web.archive.org/web/20160304194654/http://nullextra.org/wiki/Szociabilit%C3%A1s
• (iskolás szinten) https://web.archive.org/web/20120315135654/http://www.antiskola.eu/beszamolo_beszamolok_puskak/index.php?page=show_detail&come_from=list&obl=20&pg=4&id=10855