Szaxofon

A szaxofon (szax, szaxi) egyszerű nádnyelves fúvókával megszólaltatott fúvós hangszer. Fémből készült csöve bő, kúpos furattal rendelkezik, hanglyukakkal, billentyűkkel lehet rajta játszani. Sokféle méretben készül a sopranisszimótól a szubkontrabasszusig. Leggyakoribb a szoprán-, alt- és tenorszaxofon. A dzsesszben, a szórakoztató zenében, a katonazenekarokban használják elsősorban, de előfordul szimfonikus művekben és operákban is. Adolphe Sax (1814–1894) belga hangszerkészítő találmánya, az ő nevét viseli.

Szaxofon
Más nyelveken
angol: saxophone francia: saxophone német: Saxophon olasz: sassofono
Besorolás
aerofon → fúvós → egyszerű nádnyelves fafúvós
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás	422.212-71
Feltaláló	Adolphe Sax
Feltalálás ideje	1840
Csőhossz	tenor: 135 cm
Rokon hangszerek	tárogató, klarinét
Hangszerjátékos	szaxofonos
Hangterjedelem
írott hangterjedelem
A Wikimédia Commons tartalmaz Szaxofon témájú médiaállományokat.

Leírása

A fúvóka

Tenor szaxofon fúvókája

A szaxofon fúvókája a klarinétéhez hasonló egynyelvű nádsíp. Ennek legfontosabb része egy kb. 1–2 mm vastag nádnyelvecske, mely a hangszer csutorájának alsó felén lévő befúvó nyílást fedi. Egyik vége rögzítve van, a másik, elvékonyított vége szabadon rezeghet. Megfúvásakor rácsapó nyelvként működik, tehát egyfajta szelepként periodikusan nyitja-zárja a befúvó nyílást, ezáltal nyomásingadozást hoz létre. A hangkeltés nyelvsíp jellege miatt a hangszer akusztikai szempontból egyik végén (a sípnál) zárt csőnek tekinthető. A nádnyelv rezgésszámát a test csőrezonanciájának móduszai határozzák meg. Mivel a nád a zenész alsó ajkával érintkezik, annak is szerepe van a hangképzésben, feszessége, szorítása hatással van a létrejövő hang színezetére. A nád minősége, elhasználódásának mértéke döntően befolyásolja a hangszer hangzását. A fúvóka anyaga ebonit, műanyag, üveg vagy fém.

A test

A szaxofon teste sárgarézből készül, ennek ellenére nem soroljuk a rézfúvós hangszerek közé, mert megszólaltatási módja alapján eltér azoktól. Nem a tölcséres fúvókájú, hanem a nádnyelves hangszerek közé tartozik, és az a sajátossága, hogy hangsorait hanglyukakkal, billentyűkkel lehet előállítani, a fafúvós hangszerekkel rokonítja. Fúvókájának működési elve alapján a klarinéttel rokon, de csövének kúpszerű furata alapján az oboafélékhez is hasonlítható. Ez utóbbi jellegzetessége eredményezi azt, hogy átfúváskor a klarinéttól eltérően nem duodecimával (duodecima: oktáv + tiszta kvint), hanem az oboához hasonlóan oktávval emelkedik a hangmagassága.

Az altszaxofontól lefelé a hangszercsalád tagjainak teste többszörösen hajlított. Ezeknél a vízszintes helyzetű fúvóka egyszerű, vagy többszörös kanyarral, görbülettel csatlakozik a lefelé irányuló testhez, amelynek szűk tölcsérben végződő utolsó szakasza felfelé görbülve folytatódik, majd a legvége kissé kifelé néz.

A szaxofon 19–24 billentyűvel van felszerelve, amelyek a bő furat következtében többnyire nagy átmérőjű hanglyukakat nyitják-zárják. Fogástechnikája nagyjából a Böhm-rendszerhez, tehát például a fuvoláéhoz hasonló. A többi hangszerhez a fúvóka kismértékű ki-be tologatásával lehet a hangszert hangolni.

Hangszercsalád

Adolphe Sax eredetileg tervezett hangszercsaládjának összesen 8 tagja volt, később a család további tagokkal bővült. Ezek egy kivétellel transzponáló hangszerek, a leggyakrabban használt típusok 2b előjegyzésbe (B hangolású szaxofonok) és 3b előjegyzésbe transzponálnak (Esz hangolású szaxofonok).

a szaxofonkvartett tagjai

szaxofon	alaphang	hangterjedelem	leggyakoribb forma	egyéb
szopranisszimo v. soprillo	b'	a1 - desz4	egyenes	ritka
f-szopranino	f'	e1 - b³	-	Nem épült meg. Maurice Ravel írja elő a Bolero-ban.
szopranino	esz'	d1 - asz³	egyenes	elég ritka
c-szoprán	c'	h - f³	egyenes	ritka, nem transzponáló hangszer
szoprán	b	a - esz³	egyenes	gyakori, tagja a szaxofonkvartettnek
mezzoszoprán	f	e - b²	a test hajlított	ritka
alt	esz	d - asz²	a test hajlított	gyakori, tagja a szaxofonkvartettnek
c-melody	c	H - f²	a test és a nyak is hajlított	elég ritka
tenor	B	A - esz²	a test és a nyak is hajlított	gyakori, tagja a szaxofonkvartettnek
bariton	Esz	C - asz1	a test hajlított, a nyak többszörösen	gyakori, tagja a szaxofonkvartettnek
basszus	Kontra B	Asz 1 - esz1	a test hajlított, a nyak többszörösen	elég ritka
kontrabasszus	Kontra Esz	D1 - asz	a test hajlított, a nyak többszörösen, súlya miatt nyakra nem függesztik	ritka
szubkontrabasszus	Szubkontra B	A2 - esz	csak rendkívüli, tubax alakú formában létezik	ritka

Sax eredetileg két sorozat hangszert tervezett és épített meg, hangversenytermi használatra egy C-re és F-re hangolt sorozatot, a katonazenekaroknak pedig egy B és Esz hangolású szériát. Mivel a hangszer elsősorban a katonazenekarokban gyökeresedett meg, jelenleg szinte kizárólag az utóbbi sorozat van használatban. Ritka kivétel például a C-melody szaxofon, amely C hangolású, tiszta oktávval lefelé transzponáló hangszer.

A Sax által tervezett szubkontrabasszus szaxofon eredeti formájában csak két példányban épült meg, ezeken a játék lehetetlen, feltehetően kiállítások illusztrációjaként szolgáltak. Az akusztikai problémák kiküszöbölésére a 20. század végén a Benedikt Eppelsheim szaxofongyártó cég szűkebbre méretezte a kontrabasszus és szubkontrabasszus szaxofon csövét, és így született meg az Esz- és a B-tubax, egy a szaxofonok hangszercsaládjához nagyon közel álló hangszertípus.

Leggyakrabban a szoprán, az alt, a tenor és a baritonszaxofont használják, ezek alkotják a szaxofon-kvartettet is, amelyben a szopránt néha egy másik alt hangszerrel helyettesítik.

Története

Adolphe Sax

A szaxofon atyja Adolphe Sax (1814–1894) belga hangszerkészítő volt, akinek munkálkodása, sok újítása több területen is jelentősen előmozdította a fúvós hangszerek fejlődését. A legelső szaxofon Párizsban, 1842-ben született, basszus hangfekvésben, C hangolásban, és már minden lényeges vonásában a mai szaxofonokhoz hasonlított: bő méretezésű, kónikus fém teste, egynyelvű nádsíppal működő fúvókája és a korában újdonságnak számító Böhm-rendszerű billentyűzete volt. Formája ekkor még a korszakban elterjedt ophikleid nevű billentyűs rézfúvós basszushangszert idézte, keskeny U alakban megtört, függőleges állású csöve volt. Az ötlet, a billentyűs jelzőkürtök csövének és a klarinét fúvókájának összeházasítása sikeresnek bizonyult, Berlioz, felkarolta a találmányt. Chant Sacré (1844) című művében már szerepelt az új hangszer, a bemutatón maga Sax játszott rajta, aki klarinétművész is volt.

Sax 1846-ban 20 éves szabadalmat kapott az új hangszercsaládra. A francia hadsereg zenekarainak teljes átszervezése és a Sax által kreált újdonságok (szaxkürtök, szaxofonok, szaxtrombiták) bevonása ezekbe a zenekarokba alkotójukat monopolhelyzetbe emelte a hadsereg hangszerellátása terén. A koncerttermekben és operákban azonban az új hangszer sokkal lassabban terjedt el, annak ellenére, hogy Meyerbeer, Bizet, Debussy, Ravel, Stravinsky, Hindemith, Bartók és Alban Berg is alkalmazta műveiben.

A szaxofon a legfényesebb pályát az 1920-as évektől kezdve a dzsesszben és a szórakoztatózenében futotta be, de műkedvelő hangszerként is a fúvós hangszerek között páratlan népszerűségnek örvend.

Híres szaxofonisták

• Julian Adderley (1928–1975) alt, be-bop, hard bop, soul
• Sidney Bechet (1897–1959) szoprán, blues, jazz
• John Coltrane (1926–1967) szoprán, tenor, hard bop, free jazz
• Stan Getz (1927–1991) tenor, be-bop, jazz cool, latin jazz
• Dexter Gordon (1923–1990) tenor, be-bop, hard bop
• Coleman Hawkins (1904–1969) tenor, swing
• Johnny Hodges (1906–1970) alt, swing
• Gerry Mulligan (1927–1996) bariton, jazz cool
• Charlie Parker (1920–1955) alt, be-bop
• Sonny Rollins (1930–) tenor, be-bop, hard bop
• Lester Young (1909–1959) tenor, swing
• Roland Kirk (1936–1977) alt, tenor, szoprán, és ezek kombinációi
• Jan Garbarek (1947–) tenor, szoprán
• David Murray (1955) tenor szaxofon
• Don Braden (1963–) tenor szaxofon

Források

• Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723  
• Sax, Mule & Co, Jean-Pierre Thiollet, H & D, Paris. ISBN 2 914 266 03 0
• A szaxofon világa (híres szaxofonosok)

Irodalom

• Götz Nándor: A klasszikus szaxofon oktatása Magyarországon – Parlando 50. évf. (2008) 3. sz. pp. 53–54

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Szaxofon témájú médiaállományokat.

• szaxofon.lap.hu
• Association des saxophonistes (francia)
• Saxoland (francia)
• A szaxofon akusztikája (angol)
• Szaxofon ujjrend (angol)

Videó

• Szubkontrabasszus szaxofonnal előadott zenemű fúvóskísérettel
• Blues kontrabasszus szaxofonnal