Téveszmés parazitózis

A téveszmés parazitózis, vagy más néven Ekbom-szindróma, illetve régies nevén bőrférgességi téboly olyan pszichózis, amelynek áldozatai erős téveszmében szenvednek arról, hogy parazitákkal fertőzöttek, míg a valóságban ilyen paraziták nincsenek jelen a szervezetükben. Nagyon gyakran e képzeletbeli parazitákat úgy írják le a betegek mint a bőrön vagy a bőr alatt mászó rovar. Ezeknek a téveszméknek, tévhiteknek az esetek jelentős részében a bőrön illetve az alatt megtapasztalt zsibbadás érzése is alapot ad.

Téveszmés parazitózis
Szinonimák	Ekbom szindróma, bőrférgességi téboly
Latinul	delirium parasitosis
Angolul	delusional parasitosis
Epidemiológia
Földrajzi előfordulás	az egész világon
Leírás
Érintett szervek	agy, bőr
Etiológia	genetikai, idegfejlődési és biokémiai zavarok, pszichoszociális nehézségek
Főbb tünetek	"bogarak mászkálnak rajtam" érzés, vetkőzés, bőrön vakaródzás nyomai, bizsergés a bőrön, viszketés bőrtünetek nélkül, ingerlékenység, átlagos környezeti ingerekre heves reakció, ítélőképesség csökkenése, érzékcsalódások és téveszmék, szorongás, düh, alvászavar, hangulati nyomottság, bizarr magatartás,
Diagnosztika	klinikai pszichodiagnosztika, tünetbecslő skálák segítségével, bőrvizsgálat
Adatbázisok
DiseasesDB	9622
MedlinePlus	000928
eMedicine	derm/939

A téveszmés parazitózis tünetei jól elkülöníthetők a tényleges paraziták okozta bőrfertőzésektől, mint például a rühösség, illetve a Demodex-fertőzés stb.

A betegség másik neve Ekbom-szindróma, mely Karl Axel Ekbom svéd neurológustól származik, aki 1937-ben és 1938-ban megjelent tanulmányában számolt be erről a betegségről. Használják szinonimaként még a Wittmaack-Ekbom szindróma kifejezést, melyet más néven nyugtalan láb szindrómaként is ismernek. A téveszmés parazitózist és a nyugtalan láb szindrómát egyaránt kutatta Ekbom, és utóbbi betegségnél is leírta a szenvedők tüneteiről, hogy néha úgy érzik, mintha a "hangyák az ereikben" érzést élnének át; de ezek a tünetek két teljesen különböző betegséget jelölnek. Míg a nyugtalan láb esete fizikai állapotra azaz fizikai okokra vezethető vissza, addig a téveszmés parazitózis pszichés állapot.

A téveszmés parazitózisban szenvedő betegek kényszerképzeteik miatt gyakran először nem pszichiáterekhez fordulnak segítségért, hanem a bőrgyógyász, állatorvos, kártevőirtó szakemberek, vagy entomológus segítségét kérik. Mivel e betegség kényszerképzetei és tüneti kórképe szinte egyáltalán nem ismert a laikusok számára, így gyakran előfordul, hogy szakorvos hiányában a diagnosztizálás eredménytelen marad, vagy hibásan diagnosztizálják a betegséget.

A betegség besorolása

A téveszmés parazitózist három csoportba sorolhatjuk: elsődleges és másodlagos funkcionális, valamint másodlagos szervi csoport.

Elsődleges

A primer téveszmés parazitózis esetén a téveszmék maguk jelentik a betegség lényegi mivoltát. Ebben az esetben nincs további állapotromlás, ami az alapvető szellemi állapotot vagy a sajátos gondolkodási folyamatokat befolyásolná. A téveszmés parazitózisban szenvedő beteg tévhitekkel küzd, és aggódik az egészsége állapotáért. Ezt a fajta betegséget úgy is nevezik, hogy "monoszimptomás hipohondriás pszichózis", és néha úgy is, mint "igazi" téveszmés parazitózis. A betegség osztályozása szerint a DSM-IV-be sorolandó, azaz megfelel a "téveszmés rendellenesség, szomatikus változat" besorolásnak.

Másodlagos funkcionális

Másodlagos funkcionális téveszmés parazitózis akkor jelentkezik, ha a téveszmék mellé más pszichiátriai állapot is társul, mint például a skizofrénia vagy a klinikai depresszió.

Másodlagos szervi

Másodlagos szervi téveszmés parazitózis akkor jelentkezik, ha a betegség kiváltója szervi betegség vagy külső fizikai környezeti tényező, esetleg a szervezetbe jutott-juttatott anyag (orvosi beavatkozás vagy rekreáció során alkalmazott terápia stb.). A DSM-IV szerint ez megfelel a "pszichotikus zavar miatt kialakult általános egészségügyi állapot"-nak. Olyan testi-szervi betegségekről van itt szó leggyakrabban, amelyek hátterében a másodlagos szervi bántalmak téveszmés parazitózist váltanak-válthatnak ki a betegből: ilyen például a hypothyreosis, rák, agyi rendellenességek, tuberkulózis, a neurológiai rendellenességek, B12-vitamin és a cukorbetegség. Bármely olyan betegség vagy gyógyszeres kezelés képes kiváltani, növelni vagy fixálni a téveszmés parazitózist, amely zsibbadásos tünetekkel jár.

Egyéb élettani tényezők is okozhatnak zsibbadást. Ilyenek például a következők: a menopauza (azaz hormonszintcsökkenés); allergiák, valamint a kábítószerrel való visszaélés, beleértve, de nem kizárólagosan a kokain és a metamfetamin (mint az amfetaminpszichózis) fogyasztását. Úgy tűnik, hogy sok fiziológiai, illetve környezeti tényező létezik, amelyek a levegőn keresztül irritációt váltanak ki, és képesek indukálni a "bőr alatt csúszó" érzést gyakran akár egészséges emberek esetében is. Bizonyos emberek esetében azonban az érzés berögzül, és fennáll a lehetősége annak, hogy ezután kialakul a téveszmés parazitózis.

A betegség leírása

A téveszmés parazitózisban szenvedők tünetei rendkívül változatosak lehetnek, de a leggyakrabban arról számolnak be, hogy a testükön, vagy testükben, testüregeikben paraziták másznak. Néha tényleges fizikai érzület (zsibbadás) társul ezekhez a tünetekhez . A betegségben szenvedők sérülést okozhatnak maguknak azzal, hogy igyekeznek megszabadulni a "paraziták"-tól. Egyesek képesek másokban indukálni a betegséget szuggesztióval, illetve indukált pszichózissal.

Szinte minden apró jel, elváltozás a bőrön, vagy apró tárgy vagy szennyeződés a beteg bőrén vagy annak ruháján a beteg számára úgy is értelmezhető, mint a kialakult parazitafertőzés bizonyítékai. A betegségben szenvedő gyakran kényszeresen gyűjt ilyen "bizonyítékokat", majd azokat bemutatva az egészségügyi szakemberektől kér segítséget. Ez a bemutató a leggyakrabban a "bizonyíték", vagy ahogy a szakzsargon leírja az úgynevezett "a gyufásdobozjel", mert a beteg által bemutatni szándékozott "bizonyítékok" gyakran kis tartályban, tasakban, például gyufásdobozban kerülnek bemutatásra.

Az Archives of Dermatology 2011. május 16-i számában megjelent, a Mayo Klinika 108 betegen elvégzett kutatásának tanulmánya szerint nem találtak bizonyítékot bőrfertőzésekre annak ellenére, hogy bőrbiopsziát is végeztek a betegeken. A tanulmány, amelyet 2001 és 2007 között végeztek el, arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az érzület, ami a betegekben bőrfertőzésre adott aggodalmat, valójában nem más, mint téveszmés parazitózis.

A téveszmés parazitózis gyakrabban fordul elő nőknél, és esetükben 40 év felett a gyakoriság sokkal nagyobb.

A Dermatology Online Journal nemrég megállapította, hogy létezik a betegségnek egy nagyon ritka formája, amit úgy neveznek, hogy a "téveszmés moly".

A betegség kezelése

A betegség másodlagos formáinak kezelése úgy történik, hogy a primerhez kapcsolódó lelki vagy fizikai állapotokat is kezelni kell, azaz az elsődleges forma kezelése mellett kezelni kell más téveszmés rendellenességeket is, mint például a skizofréniát. A múltban pimozid volt a választandó szer. Az alkalmazandó gyógyszer megválasztásakor gyakran a tipikus antipszichotikumok jelentették a helyes gyógymódot. Jelenleg atípusos antipszichotikumokat használnak, például az olanzapint vagy riszperidont mint első vonalbeli kezelést.

Ugyanakkor az is jellemző, hogy a betegek elutasítják a diagnózist, és nagyon kevés beteg hajlandó a kezelésnek alávetni magát, annak ellenére, hogy kézzelfogható a gyógymód hatékonysága.

Téveszmés kleptoparazitózis

A betegség egy válfaja, ahol a szenvedő úgy véli, a lakásban van a fertőzés, nem pedig a testében.

A Morgellon-szindróma

Morgellon-szindróma néven vezette be Mary Leitao 2004-ben azt a változatát a betegségnek, melyben leírja, ahogy a bőr állapotát jellemzik a betegek. Ebben számos bőrtünetet ír le, beleértve a kúszást, harapást, és szúró érzést; izomrostok vagy a bőr alatti érzületet; és tartós bőrelváltozásokat (például kiütések vagy sebek). A legtöbb egészségügyi szakember, beleértve a legtöbb bőrgyógyászt, tekintettel a Morgellon-szindrómára úgy véli, téveszmés parazitózis áll a tünetek hátterében. Úgy vélik, a szálak, amiket találtak a betegek testén, illetve szöveteiben, valójában textíliákról, például a ruházatról származnak. A Morgellons Research Foundation egy nonprofit szervezet, mely érdekvédelmi szervezet is egyben. Szerintük új, fertőző betegségről van szó, amelyet a jövőbeni kutatási eredmények igazolni fognak. Más egészségügyi szakemberek nem ismerik el a Morgellon-szindrómát mint új betegséget, vagy fenntartással kezelik azt, amíg még nem ismert a betegség kiváltó oka. Külön ez irányú nagyszabású tanulmányok születtek, melyeket a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) és a Mayo Klinika közösen folytatott le. Ezek nem találtak fertőzésre utaló nyomokat. Ez viszont megerősítette azt a feltételezést, hogy a Morgellon-szindróma valójában a téveszmés parazitózis egyik változata. E "téveszmés fertőzés" betegségének besorolásához már felterjesztésre került az a javaslat, miszerint a Morgellon-szindrómában szenvedő betegek esetében is a téveszmés parazitózis standard gyógymódját fogadja el az orvostudomány mint választandó kezelési eljárást.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Delusional parasitosis című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További olvasnivaló

• Berrios GE (1985). „Delusional Parasitosis and Physical Disease”. Comprehensive Psychiatry 26 (5), 395–403. o. DOI:10.1016/0010-440X(85)90077-X. PMID 4028691. 
• Frances A, Munro A (1989). „Treating a woman who believes she has bugs under her skin”. Hospital and Community Psychiatry 40 (11), 1113–1114. o. PMID 2807218. 
• Goddard J (1995). „Analysis of 11 cases of delusions of parasitosis reported to the Mississippi Department of Health”. Southern Medical Journal 88 (8), 837–839. o. DOI:10.1097/00007611-199508000-00008. PMID 7631209. 
• Gould WM, Gragg TM (1976). „Delusions of parasitosis”. Archives of Dermatology 112 (12), 1745–1748. o. DOI:10.1001/archderm.1976.01630370033007. PMID 1008566. 
• Morris M (1991). „Delusional Manifestation”. The British Journal of Psychiatry 159, 83–87. o. 
• Rasmussen JE (1990). „Psychosomatic Dermatology”. Archives of Dermatology 126 (1), 90–93. o. DOI:10.1001/archderm.1990.01670250096016. PMID 2404467. 
• Schrut AH, Waldron WG (1963). „Psychiatric and entomological aspects of delusory parasitosis”. JAMA 186 (4), 429–430. o. DOI:10.1001/jama.1963.63710040008018b. 
• Ekbom K, Yorston G, Miesch M, Pleasance S, Rubbert S (2003). „The pre-senile delusion of infestation”. Hist Psychiatry 14 (54 Pt 2), 229–232. o. DOI:10.1177/0957154X030142007. PMID 14521159. 

Külső hivatkozások

• The Bohart Museum of Entomology; Human Skin Parasites & Delusional Parasitosis Archiválva 2012. augusztus 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• medical dictionary definitions of Ekbom's syndrome