Történeti elvű balladakutatás

A történeti elvűség a régi stílusú tragikus népballadákra vonatkozik. Részletezőbb kisepikai szövegelőzményt feltételez, amelynek maradványai, nyomai, nyomelemei fellelhetőek a ránk maradt szövegekben. E megközelítés szerint számos balladánk megtörtént vagy megtörténtnek vélt eseményhez kapcsolódik valamilyen módon. A magyar balladák szüzséi részben nyugat-európai, részben honi eredetűek. Tehát nem minden balladánk magyar eredetű, de ezek száma elgondolásunk szerint nagyobb, mint amennyit az összehasonlító kutatás lehetségesnek tartott.

A történeti elvű megközelítésmód szerint a nevek nem mindig fiktív kreációk, de nem is tudatos historizálási, archaizálási törekvés termékei (hiszen a tudatos múltba vetítés ellentmond a ballada folklór-alkotásmódjának), hanem részben történetileg azonosítható személyeket takarnak.

A kielemezhető nevek persze nem mindig balladahősöket jelölnek, hanem sokszor olyan személyeket, akik valamilyen tragikus esemény hatására egyidőben érdekessé váltak koruk számára. Sorsuk intenzíven foglalkoztatta a közvéleményt, a név bekerült a hagyományba, s az eredeti történet nélkül, önállóan is élni kezdett. A név későbbi eseményeket, esetleg magyar vagy idegen epikus szerkezeteket is vonzott.

A történeti elvű kutatás folyamata

a) személynevek, helynevek, időmegjelölések, helymegjelölések, kultúrtörténetileg jellemző mozzanatok, sajátos epikus fordulatok, lírai monológok, állandósult szerkezeti részek, toposzok kimutatása;

b) a személynevek nyelvészeti, történeti módszerrel való azonosítása, meghatározása;

c) az azonosított személyek életének feltárása, különös tekintettel a rendkívüli eseményekre, melyek alkalmasak lehettek a kor fantáziájának, képzeletének felkeltésére;

d) a történelmi tények, illetve az arról való tudás és a ballada-balladák szövegének egymásra vetítése.

A történeti valóságot a történész vizsgálja, azt igyekszik kideríteni. Nekünk azt kell feltárni, hogy mit, miket, milyen változatokat, variációkat, mondjuk ki: pletykákat tudhatott arról a kor embere, mit adhatott tovább nézetei szerint alakítva, fabulálva, konfabulálva, szándéktalanul feledve vagy szándékosan másítva az eseményeket, a mozzanatok eredeti sorrendjét, a neveket felcserélve, összekeverve.