A tükrözéselmélet a marxista filozófiában a dialektikus materialista ismeretelmélet alapja. Tárgya a visszatükröző tevékenység valamennyi formájának, természettudományos alapjainak, az emberi tudat létrejöttének, fejlődésének és fiziológiai mechanizmusainak vizsgálata.[1]

VisszatükrözésSzerkesztés

A tükrözéselmélet alapfogalma, a filozófiai értelemben vett visszatükrözés a belső tudattartalmak és a külvilágban lévő jelenségek közötti ismeretelméleti viszonyt jelöli.[2]

A fogalmat a különböző filozófiai iskolák, áramlatok, például a mechanikus materializmus, a reprezentacionalizmus, a presentacionalizmus, az epifenomenalizmus különböző jelentéssel használják.[2]

A dialektikus materializmus megkülönbözteti a visszatükrözés fizikai, biológiai és pszichikai szintjét, és az utóbbin belül elválasztja az állati pszichikum és az emberi tudat szintjét. A dialektikus materializmus szerint minden anyag rendelkezik bizonyos fokig a visszatükrözés sajátosságával, amennyiben általános akció- és reakcióképessége van. A visszatükrözés mint az anyagi jelenségek egyetemes összefüggése és kölcsönhatása az alapja a visszatükrözés magasabb, az ismeretelméleti vizsgálódások számára releváns formáinak, az emberi pszichikai-tudati visszatükrözésnek.[2]

A marxista ismeretelmélet szerint az emberi tudat visszatükröző tevékenysége aktív kölcsönhatásos folyamat a szubjektum és az objektum között, amely folyamat egyszerre tárgyi és eszmei jellegű. Tárgyi jellegű, mivel mindig van természeti vagy társadalmi objektuma. Eszmei jellegű, mivel a visszatükrözés tartalma mindig valamilyen általánosított formában, absztrakt fogalmak, ítéletek formájában tudatosodik.[2]

A dialektikus materialista ismeretelmélet külön foglalkozik a visszatükrözés hamis, torz formáival, illetve a valóság hű visszatükrözésének dialektikus útjával és lehetőségeivel.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Filozófiai kislex 382. o.
  2. a b c d e Filozófiai kislex 396. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Filozófiai kislex: Filozófiai kislexikon. Budapest: Kossuth. 1973.