Tal Farlow
Tal Farlow (Greensboro, 1921. június 7. – Manhattan, 1998. július 25.) amerikai dzsesszgitáros.
| Tal Farlow | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Talmage Holt Farlow |
| Becenév | „Octopus”[1] |
| Született | 1921. június 7.[2][3][4][5][6] Greensboro[6] |
| Elhunyt | 1998. július 25. (77 évesen)[3][4][5][6] Manhattan[7] |
| Pályafutás | |
| Műfajok | dzsessz |
| Hangszer | gitár |
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| Tal Farlow weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tal Farlow témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutása
szerkesztésFarlow egyedül tanult meg gitározni − amit huszonkétévesen kezdett csak el. Az akkordokat úgy tanulta meg, hogy egy ukuleleszerűen hangolt mandolinon játszott. Később elmondta, hogy az ukulele volt az oka annak, hogy a gitáron a négy magasabb húrt használta a dallam- és akkordszerkezethez, a két alsó húrt pedig a basszus kontrapontjához, amit hüvelykujjal játszott.
Éjszakai műszakban dolgozott, hogy a munkahelyi rádióban big bandzenét hallgathasson. Bix Beiderbecke-t, Louis Armstrongot és Eddie Langot hallgatta. Karrierjét jócskán befolyásolta, amikor megismerte Charlie Christian elektromos gitározását Benny Goodman zenekarában. Ekkor sajátmaga készített egy elektromos gitárt − ugyanis nem engedhette meg magának, hogy vegyen egyet. Nagy, gyors kezei miatt a „polip” becenevet kapta.
1949-ben figyelt fel Farlowra a közönség, amikor Red Norvo-val és Charles Mingusszal trióban játszott. 1953-ban az Artie Shaw vezette Gramercy Five tagja volt. Két évvel később saját triót vezetett New Yorkban Vinnie Burke-kel és Eddie Costa-val.
Miután 1958-ban megnősült, és a New Jersey állambeli Sea Brightban telepedett le. Visszatért tanult szakmájához, a címfestéshez. Alkalmanként előfordult a helyi klubokban.
1962-ben a Gibson Guitar Corporation Farlow részvételével elkészítette a Tal Farlow-gitárt. 1976-ban Farlow újra elkezdett felvételeket készíteni. 1981-ben egy dokumentumfilmet készítettek róla. Később a Tal Great Guitars tagjaként egy DVD-je készült, amelyet csak 2005-ben − jóval a halála után − adtak ki. Nyelőcsőrákban halt meg 1998-ban, 77 évesen.
Albumok
szerkesztés- Tal Farlow Quartet (1954)
- The Tal Farlow Album (1954)
- The Artistry of Tal Farlow (1954)
- The Interpretations of Tal Farlow (1955)
- A Recital by Tal Farlow (1955)
- Tal (1956)
- The Swinging Guitar of Tal Farlow (1957)
- This Is Tal Farlow (1958)
- The Guitar Artistry of Tal Farlow (1959)
- Tal Farlow Plays the Music of Harold Arlen (1960)
- The Return of Tal Farlow (1969)
- Guitar Player (1974)
- Fuerst Set (1975)
- Trinity (1977)
- A Sign of the Times (1977)
- Second Set ( 1977)
- Tal Farlow '78 (1978)
- Chromatic Palette (1981)
- On Stage with Hank Jones, Red Norvo (1981)
- Cookin' on all Burners (1983)
- The Legendary Tal Farlow (1985)
- All Strings Attached (1987)
- At Ed Fuerst's (1988)
- Standards Recital with Philippe Petit (1991)
- Chance Meeting with Lenny Breau (1997)
- Complete 1956 Private Recordings (2002)
Filmek
szerkesztésTalmage Farlow Documentary Film collection, 1979-2011
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Polip
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ a b c Grove Music Online (angol nyelven). Oxford University Press. (Hozzáférés: 2021. június 7.)
- ↑ The New York Times (angol nyelven). The New York Times Company – A. G. Sulzberger. (Hozzáférés: 2021. június 7.)
Források
szerkesztésFordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Tal Farlow című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.