Wikipédia

Tarcali csata (1849)

Ez a szócikk az 1849-ben vívott csatáról szól. Hasonló címmel lásd még: Tarcali csata (egyértelműsítő lap).
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A csata Tarcalon a Terézia-kápolna területén zajlott le, 1849. január 22-én. A Habsburg-csapatok és a magyar harcosok összecsapásával kezdődött és a magyarok győzelmével végződött.

Előzmények szerkesztés

Az osztrák erők Franz von Schlik vezetésével megtámadták Magyarországot Kassa irányába.

Katonai vezetők szerkesztés

Klapka György volt a magyarok vezetője, Franz von Schlik lovassági tábornok a Habsburg-csapatok vezetője. A magyar oldalon harcoló lengyeleket Jerzy Bułharyn ezredes vezette, parancsnokuk Władysław Mniszek-Tchórznicki őrnagy volt.

A csata története szerkesztés

A csata 1849. január 22-én 12 órakor elkezdődött Tarcalon a Terézia-Kápolnánál a mai Mézes Mály dűlőnél. A Habsburgok csapatai támadtak és a magyarok védekeztek a nagy köd közepette. Karsa Ferenc szavait idézve akárki pofon vághatott volna, s azt a tenyeret, amelyik a pofont adta, meg se láttad volna...[1] Még aznap a Habsburgok visszavonulásra kényszerültek Mádra. A bodrogkeresztúri harc másnap volt. Az áldozatok száma a magyarok oldalán körülbelül 70 emberre becsülhető és még 70 ember sebesült meg a csaták végére. Míg a Habsburgok serege erősebb sebet kapott. Az ő halottaik száma megközelíti a 60-at, 91 ember komoly sérülést szenvedett el, 62 ember tűnt el a haderőből. Schlik a csaták eredményeként kénytelen volt elismerni Klapka még szervezés alatt álló, de már ütőképes hadseregének erejét.

Lengyel részvétel a csatában szerkesztés

A csatában résztvevő Jerzy Bułharyn ezredes által vezetett, 2500 főből álló lengyel csapatok meghatározó szerepet játszottak. Klapka szerint: "... a lengyel csapat több szuronytámadást intézett a legjobb sikerrel...".[2] Legfontosabb volt a Kápolna-hegy elfoglalása és későbbi védelme. Bułharyn a csatában való szerepléséért kapott a III. osztályú katonai érdemjelet 1849 június 16.[3]

Galéria szerkesztés

 
Terézia-kápolna napjainkban


 
Mézes Mály dűlő manapság

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Kovács, István. "Egy a lengyel a magyarral" – A szabadságharc ismeretlen lengyel hősei. Budapest: Magyar Napló, 178. o. (2013). ISBN 9789639961722 
  2. ↑ Kovács, István. "...Mindvégig veletek voltunk" – Lengyelek a magyar szabadságharcban. Budapest: Osiris, 155. o. (1998). ISBN 9633763726 
  3. ↑ Kovács, István. Honvédek, hírszerzők, légionisták – A szabadságharc lengyel résztvevőinek életrajzi lexikona 1848-1849. Budapest: Magyar Napló, 134. o. (2015). ISBN 9786155465314 

Források szerkesztés

  • Dér Cs. Dezső: Az 1848-49 1. Magyar Hadtest születése. '48 Könyvtár, 2015.
  • Kovács István: "Egy a lengyel a magyarral" A szabadságharc ismeretlen lengyel hősei. Budapest: Magyar Napló, 2013
  • Kovács István: "Érdek és szeretet" Lengyel visszaemlékezések a szabadságharcra 1848-49. Budapest: Magyar Napló, 2016
  • Kovács István: Honvédek, hírszerzők, legiónisták. A szabadságharc lengyel résztvevőinek életrajzi lexikona 1848-1849. Budapest: Magyar Napló, 2015
  • Kovács István: "...MINDVÉGIG VELETEK VOLTUNK" Lengyelek a magyar szabadságharcban. Budapest: Osiris, 1998
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tarcali_csata_(1849)&oldid=26039010”